2017. november 10., péntek

Vers: Az öreg pajta vén kutyája


Az öreg pajta szegletében,
vén csahos-eb les reám.
Szalma meleg alma alól,
megfáradva kunyerál.
Az a kivert kutya,
nézem, akár önmagam.
Foghíj, ráncok, bolhák,
négy fáradt láb,
még kapar.
- Gyere kutya, mancsot mancsba,
csapj bele, adj pacsit.
De a kutya liheg, nyűszög,
a kézre, mely felé nyúl,
aprót morog és felkacsint.
Én is ilyen leszek egyszer,
hisz vénülök már ideje.
Egy öreg pajta szegletébe,
majd leülök, a fal tövébe,
és esdve nézek fel az égre,
Míg időm eljön majd...
...és vége.




In the old barn corner,
old cowardice.,
he looks at me
Straw from the warm nest,
tired.
That dog,
I watch it myself.
Seal, wrinkles, fleas,
four tired feet,
even scratch.
- Come dog, paw in paws,
pluck it in, give me a pillow.
But the dog is banging, jerking,
the hand to which he was racing,
he grins and yells.
I'll be like this once,
I think I've had a long time older.
In an old barn corner,
then I sit down at the bottom of the wall,
and I look up to heaven cover,
While my time will come ...

... and it's over.

2017. október 24., kedd

Blog: Válassz megfelelő megszólítást!

Mert sosem tudhatod...
...mire gondolok most például?

Törzsvendég volt a srác. Nem egyedül járt be, hanem több melóssal. Kissé tenyérbe mászó, enyhén nagyképű figura. Ha megkérted, hogy üljön egy kétszemélyes asztalhoz, akkor is inkább a négyszemélyest választotta. Mert majd ő...

Legtöbbször egy kis, húszas éve előtt járó fiatal suhanccal jöttek be. Aznap is. Ebédeltek, fizettek, távoztak. Mire kimentem volna, leszedni az asztalt, akkor látom, hogy a telefon ott maradt. Na, jössz egyel, srác.

Szépen bevittem, feltettem a mosogató fölé, mert ott viszonylag jó el van dugva az illetéktelenektől. Ha visszajönnek, legalább hamar megtalálom.

Mosogatok. Csengeni kezd. Leemelem. Nedves a kezem. Kinyitom a bőrtokot, ami rácsukható.

Meglepődöm.
A hívó fényképén a suhanc srác látható. Ül valami asztalon. Lezser. Akár egy fiatal modell. Pittyeg a telefon, szól a zene. Húznám a zöld gombot, de nedves kézzel nem akarj az igazat a kis szaros készülék - erre találjatok már ki valamit, hogy nedves kézzel is használható legyen az a szar, hiszen, hogy hívjak segítséget, ha kiárad a Duna? - és amíg próbálkozom, meglátom a fotó alatti feliratot is:

"Szerelmem"

Már, hogy a melós srác telefonján így van benne a suhanc.
Már, hogy akkor ezek járnak...

Felveszem:
- Igen, megvan a telefon. Bennmaradt nálunk.

- Tessék, itt van. - adom a kezébe fél óra múlva. - Nem szoktad elhagyni, igaz?
- Nem, csak most.
- Hát, a bejövő szöveget kicsit átírnám a helyedben... - szólok.
A mosolya kicsit erőltetett.

Nem baj, talán majd nem lesz akkora az arcod.

Azért utána én is átnéztem a telefonom.
Javítani és törölni a "Kicsimet", "Kincsemet" és "Drágámat"!
Nem kell otthon a balhé!

2017. szeptember 11., hétfő

Blog: Kézilánynak jelentkezne

"Ügyes, Agilis Kézilányt felveszünk. Érdeklődni az étteremben."
Végül reggel, mikor még zárva voltam, a bálát pedig behúztam az ajtó elé, hogy ne zavarjon, csak akinek nálunk van dolga - áru, kolléga - egy roma nő srégen furakszik befelé.
- Még zárva vagyunk!
A nőn ekkor veszem észre, hogy alig áll a lábán, bandzsit, olyan részeg. Az öltözete pedig kritikán aluli.
Szóval nem az a kollégának való jelenség.
- Csak a kézilány állásra jelentkeznék, ami ki van írva.
Végül bemászott, ami kimeríti az "ügyest" és az "agilist". Látom, párja kint állt meg. Az legalább józan. gondolom, ő olvasta fel a hirdetést neki.
- Adjon egy telefonszámot... - hogy lerázzam, mert még vendégnek sem örülnék, ha jönne.
Diktálni kezdi, de telefonból, mert fejből nem tudja a saját számát.
Azt hittem, legalább azt kellene tudni.
Kettővel több számot mond. Segítek javítani, de lenne dolgom is, nem vele foglalkozni.
- Majd hívjuk.
Akadozó nyelvvel kérdezi:
- Mikor nyitnak, láttuk, hogy van menü...
Ingoványos talaj. Mit mondjak, hogy eltűnjenek?
- Még több mint fél óra.
- Ó, akkor megvárjuk, ráérünk.
Ezen nem csodálkozom. Látszik, hogy semmi fontos nincs az életükben. Vagy ami volt, azt ma reggel már megitta anyu...
Végül nyersen elmagyaráztam nekik, hogy nem kívánjuk őket a vendégeinkkel összeereszteni.
Amíg felszállt a nő a villamosra, engem gyalázott.
Ügyesen, agilisen.