2018. május 24., csütörtök

Blog: Nicholette Schwarz 100 éves!

Kedves nézőink, 2097.december.4.-én írunk és abból az apropóból tartózkodunk ebben a csodálatos Angliai palotában, hogy Nicholette Schwarz, születési nevén Fekete Nikolett betöltötte a századik életévét. A föld bolygó Nikikéje, ha úgy jobban tetszik.

A világhírű író, költő, festő és szobrász. Egy világ matriarchája. Az életművész. Jelenleg távol a családjától, a gyökereitől egy angol megyében tengeti mindennapjait, a még mindig fitt üknagyi. Eredetileg egy vendéglátós család sarjaként, már nagyon fiatalon a művészetek felé kacsintgatott. Első iskolájában találkozott a kézművességgel, amit ugyan húsz évre félretett az iskola után, ám ma már jól megél belőle és nagyon kevesen élnek a felső tízezerből olyanok, akik nem dicsekedhetnek egy eredeti Schwarz-zal az otthonukba.

Nikolett mama negyven éves koráig építgette képzőművészeti birodalmát, hogy azután ma már egy személyben felvegye a kesztyűt a világot még ma is meg-megkerítő szenvedések ellen. Nikolett mama volt az Unesco nagykövete, ellátott nővéri teendőket a föld bolygó legelmaradottabb szegleteiben, miközben tudatosan építgette karrierjét. Első vásárlói között megtalálhatóak voltak ugyanúgy ismert művészek, mint egyperces ember celebek, politikusok, kereskedők, milliárdosok.

A Schwarz birodalom mostanra magába foglal huszonkettő egészségügyi központot, több tucatnyi iskolát, mindenféle oktatási intézményeket, kereskedelmi központokat, stb.

Megszámlálhatatlan mindaz a pozitív tevékenység, amelyekkel jobbá tette életünket a bolygónkon. Részt vett a Mars bolygó feltérképezésében, segítette a túlvilági élet bizonyítását és így elsők között tudott kommunikálni korábban elhalt rokonaival. Áldásos munkájának köszönhetően sikerült visszaszorítani az éhezést Afrika majdnem nyolcvan százalékán. Temérdek pénzt és diplomáciai kapcsolatot ölt bele abba, hogy sikeresen visszafordítsuk a Földön kialakuló üvegházhatást. Megmentett három állatfajt a teljes kihalástól.

És mindezt azoknak az apró szobrocskáknak köszönhetjük, amelyeket gyermekkorában készített, majd évekre elhagyott.

A még mai napig is aktív életet élő Fekete Nikolett minden alkalmat megragad, hogy világnézetét propagálja, ezért adott nekünk interjút még a születésnapján is, miközben odalent a családja egy része már felkészült az ünneplésére.

Nem is tartanánk fel Niki mamát és egyenesen belevágnék.

- Fiatalember, az én bőrömnek igen rosszat tenne, ha bármivel belevágna.

 - Szóval igaz, hogy szereti a szójátékokat és elméje élesebb, akár a beretva.

- Nem minden pletyka igaz velem kapcsolatban, de, hogy még ma is ámulattal tölt el a világ csodálatossága, az igaz.

- Mikor eszmélt rá, hogy önnek tudatosan ennek kell szentelnie az életét? Úgy értem, a bolygónk megmentésének.

- Amikor az iskola végeztével angolul tanultam és kezdtem megismerni a világot, illetve az tudatosult benne, hogy sosem fogom tökéletesen megismerni a világ valamennyi titkát, el kellett döntenem, hogy mihez kezdek magammal. Vagy tanulok életem végéig és még akkor sem leszek kész, hogy ezt az egykor divatos szót használjam rá, vagy nem csak tanulom a világot, hanem egyenesen teszek érte. 

- Első vásárlói később amolyan tanítványai is lettek a későbbiekben.

- Igen, volt rá példa. Kezdetben gondolatokat akartam ébreszteni az emberekben. Olyan gondolatokat, amelyeket én már igaznak véltem. Hosszú utat jártam be, míg végül elmondhattam, hogy a gondolataim célba értek és csak nagyon kevesek kérdőjelezték meg ezeket.

- Elmondhatjuk, hogy mostanra már több követővel rendelkezik, mint mondjuk a keresztény egyház, a pápa, vagy egyes politikai vezetők. Ennek ellenére a vagyonának nagy részét támogatásokra ajánlja fel és nem is harácsolja azt össze.

- Mert nincs rá szükség. Amikor már a szavaidra figyelnek, akkor nem feltétlenül van szükséged pénzre.

- Nem a pénz irányít mindent?

- Talán nem a legjobb megfogalmazás, de ha én tudom "irányítani" azt, akinél a pénz van, akkor a pénzre nekem nincs már szükségem. Természetesen, ezeket az életigazságokat is fel kellett előbb ismernem, hogy mostanra beérjem azzal, amim nekem és családomnak van. Azon kívül, minden anyagi javunkat és támogatói bázisunkat arra használjuk fel, hogy élhetővé tegyük ezt a bolygót.

- Tudna neveket mondani, akik első lépéseiben segítették.

- Egyik bátyám, aki ma már nincs velünk, de a húszas években elismert íróként tett szert ismertségre, nagyon bízott bennem. Szerinte szobrásznak kellett volna lennem. Akkor így gondolta, amikor az még nekem csupán szórakozás volt. Azután később igaza lett. Persze, ez nem konkrét segítség volt, amire talán ön gondolt, viszont mindenképpen említésre méltó.

- Testvére látta, hová fejlődött, merre vezetett az útja.

- Sajnos, ő már nem, de gyermeke igen és ő később mellettem dolgozott.

- Ki volt az első befolyásos ember, akire emlékszik, hogy támogatta önt.

- Már jócskán elmúltam negyven, amikor egy arab kultúrkörben ismert olajmilliárdos, Ali Moyad-Haffar felkeresett, mert néhány gondolatom megragadt az elméjében. Mindezt úgy, hogy ahonnan ő jött, a nők véleménye tökéletesen süket fülekre talál. Haffar később sok támogatót szerzett ügyeimhez, a világ minden tájáról.

- Ez mennyire volt akkoriban lehetetlennek tűnő vállalás.

- Nézze, gondoljon bele, hogy szinte minden ismerősöm, akikkel kapcsolatba léptem akkor, mind vallási, mind egyéb, de egymástól teljesen elkülönülő területről érkeztek. Egyetlen közös volt bennük: Azok a gondolatok, amelyek engem is mozgattak, bennük is elvetették a magjukat. Rám csupán annyiban volt szükség, hogy vízzel locsoljam meg e magokat és azok kikeljenek.

- Szóval, Ali Moyad-Haffar minden hátsó szándék nélkül kereste önnel a kapcsolatot.

- Haffar, aki nagyon jó barátom lett és sajnos néhány éve itt hagyott minket, gondolkodásában megelőzte a korát. Nekem a szerepem annyi volt, hogy erre ráébresszem. És nem csak őt.

- Kérdezhetem a magánéletéről? Tudja, nézőink főleg a pletykákra vannak kiéhezve. Az ember már csak ilyen.

- Szerintem, az emberek lassan, de változnak. Higgye el, magam is tapasztaltam, hogy volt egy időszak, amikor a médiát csupán az érdekelte, hogy eladhassa magát. Mostanra azonban ez nagyon sokat változott. Ma már a média legnagyobb területei mind egy célt szolgálnak. A fejlődésünket. Ez pedig szükséges. Minden nappal, még nagyon sokáig. Talán én már nem fogom megélni, hiába vagyok makk egészséges, de hamarosan kilépünk a világűrbe.

- Erről évek óta hallunk híradásokat.

- És bekövetkezik. Hamarosan. És ne úgy képzelje el, hogy csak meglátogatjuk a Holdat, vagy néhány közeli bolygót. Ami száz éve csupán fantazmagória volt, mostanra a jelen. Ki fogunk lépni a hideg űrbe és melegséges viszünk belé. Részese vagyok annak a csoportnak, amelyik a hat kontinenst átfogó konzorciumként kitűzte céljának a világűr meghódítását. Olyan gépekkel, amelyek képesek generációkat életben tartani, miközben átszelik a galaxist.

- Erről is hallunk híreket. Megerősíti állításait, Niki mama?

- Minden szavamért felelősséget vállalok. Az, amit most készülünk véghez vinni, azt nem titkoljuk. Közös a célunk. Bolygónk elfáradt. Hamarosan magára kegy hagynunk, hogy gyógyuljanak sebei. Amire most készülünk, sokaknak persze nem több, mint mese, ám nem az.

- Ez az oka, hogy a születésnapjára érkezett annyi külföldi delegáció? Neveket egyelőre nem mondhatunk, de láttunk itt olyan embereket, akik eddig sosem ültek egy asztalhoz.

- Ez lett az én feladatom. Hidat képezni két gondolat között. Alig pár apró lépés van hátra. Ha megbocsát, várnak a vendégeim. Viszont itt folytathatjuk, holnap, akár az önnek foglalt hotelben is, mikor lenyugodtak a kedélyek. Biztosan vannak még kérdései.

- Igen. Milliónyi kérdésem lenne. Viszont tényleg ráérünk még ezzel.

- Köszönöm, hogy meglátogatott és engedje meg, hogy mindjárt meghívjam a nagy eseményre. A titkárom ad önnek egy belépőt a kettes sátorba. Ezt tartjuk fenn a médiának és sokaknak. Természetesen a szűkebb kör sem elég szűk, hogy egyetlen sátorban bonyolítsuk le az egész ünnepséget, de önökhöz is át fogok menni. Kérem, Steven, ne említse senkinek az exluzív interjút előre. Ráérnek megtudni, ha már leadta a tévéjében.

- Ezt kérnie sem kell. Csak ledöntök néhány szendvicset és megeszem pár sört.

- Steven, magam is ezt fogom tenni, csak fordítva.

Még ülve maradok, ahogy a vékony hölgyet kikíséri egy megtermett fickó, aki nyilván jártas néhány harcmodorban. A titkár mosolyogva adja át a belépőmet a média sátorba, ezekkel a szavakkal: - Napokon belül történelmet írunk. Maga is.

A helység utána kiürül és én azon gondolkodom, hogy mennyi erő van egy száz éves hölgyben.

Blog: Demagóg-dumagőg

Ez lett volna a fikázós weboldalam címe, de baba lebeszélt róla.
- Minek csinálnál ilyet? Állandóan mérgeskedsz.
Ebben igaza is van.
Mert van miért. Bármi képes felhúzni az embert.

Arra gondoltam, hogy ami felhúz, azt ide gyűjteném. A Demagóg-dumagőgbe, aminek csengése azóta is tetszik és tudom, hogy egy borzalmas szójáték, de na, ez van.
Nem teljesen olyan lenne, mint az "Az a halálom" oldalam, ahol szintén fröcsögök.

Szomorú belegondolni, hogy Internetes tevékenységeim nagy része amolyan frusztráció levezetésre született meg. Valakit mindig fikázom...
És tudom ám, hogy ez nem jó.

Viszont, szeretném, ha tudnád, hogy ezt a remek kis címet, hogy Demagóg-dumagőg valaki felhasználja, akkor nekem jutott először az eszembe. (Ami mondjuk persze erősen kérdéses, hiszen a magyar alapból szóviccekre termett, így nem kizárt, hogy ezt már korábban, valahol, valaki...)

Aztán lehet, hogy csak megcsinálom, és politikailag inkorrekt módon megkapja ott mindenki, az előítéleteim csokrát, beleértve mindjárt a saját szakmámat, a vendéglátást is, hiszen úgy illik, akkor már kezdjem magammal, úgy hitelesebb lesz, ha másokat is fikázok.


2018. május 16., szerda

Blog: Kérem a pénzt, ügyvéd úr!

Küldtem az adatokat!
Várom a nagy zsét!


A fentebb látható levélre természetesen semmilyen reakcióm nem volt, csak töröltem.
Ha te kapnád meg, tedd te is azt!