2018. június 25., hétfő

Bolg: Te nem vagy felelős állattartó!

Csak a szád nagy...

A vendéglátás egyik apró szegmense az állattartó vendég. Azok, akik az esetek legnagyobb részében kutyával érkeznek. Jó, láttam én már pórázon vezetett vadászgörényt is, vállon ülő és hesszelő fehér házi patkányt, néha, kosárban cicát is, de a legtöbben a kiskutyát viszik magukkal.
Néha ezek tényleg annyira apró ölebek, hogy elő sem kerülnek a válltáskából, onnan kuksiznak ki a kis szörcsibék, de van, hogy nagyobbak és normális esetben a gazdi az asztal alá, a lába mellé tereli az ebet, hogy ne zavarjon másokat, hiszen az étterem még mindig az a hely, ahol a kutya jelenléte amolyan ingoványos talaj. Vannak vendégek, akik eleve nem is szívesen keresztezik kutyák útját - saját félelmeik, rossz tapasztalataik miatt - és vannak, akik amúgy elvannak a kutyával, de az étkezésre fenntartott objektumokban nehezményezik jelenlétüket.
Magam is afelé hajlok, hogy egyes típusú ebnek nincs sok keresni valója az étteremben, illatok birodalmában, mert nincsenek kellően felkészítve rá, hogyan kezeljék azt. Értsd, nem lesznek teljesen izgatottak, amiért az étel ott kerülgeti őket, mennyei illatokkal. (Nem mintha élelem esetében a kutyát az illat befolyásolni, hisz akár egy rókát is képesek feleszegetni a földről...)
Bizonyos kutyatartók viszont olyannyira ragaszkodnak társállatukhoz, hogy akár kérdés nélkül is - van, aki még mielőtt belép az étterembe, megtudakolja, hogy kutyabarát helyről van szó, vagy menjenek tovább - benyomakodnak egy zsúfolt étterembe, hiszen az ölebük nem holmi kis-kedvenc, hanem egyenesen családtag.
Egy ilyen esettel kapcsolatban fejteném ki a véleményem.

Két nő, egyik kutyával, beül a teraszra. Némi fogyasztás, aztán felmerül a megszokott kérdés: - Valamiben tudnak hozni a kutyának vizet.
Nos, ez sok esetben nem jelent gondot. A legtöbb étteremben van mód házhoz szállításra. A dobozok között pedig van leveses, amely ideális kutya itatásra.
A végén felszámolod az árát, ami nem tétel, kb. 50-100 forint.
De...!
Mi van akkor, ha történetesen a kollégák figyelmetlenek voltak és a hétvégi menüztetésre úgy indulsz neki, hogy összesen 5 leveses dobozom maradt, amit egyébként is be kell osztanom, hiszen sokan egyben viszik a menüt, leves-főétel.
Mi van akkor, ha az üzletben volt egy kisebb lomtalanítás és egyetlen felesleges edényed nincs -befőttes üveg és 5 literes majonézes vödör még csak-csak akad, de ebből a harminc dekás kutya nem tud inni - amit úgy odatennék a kisállat elé, hogy utána soha többé ne fogjam be másra. Nem csak mindenféle egészségügyi rendeletek miatt, hanem mert milyen már egy kutya után inni.

Persze a nő adja a tippet, hogy jó egy leveses tányér is akár.
Neked, hölgyem, otthon.
Én magam pl. egészen biztos többet nem mennék egy olyan étterembe, ahol akár megközelítőleg egymásra hasonlító edényzetben kap bármit ember és kutyus.
Lehet, maradi vagyok.
Lehet, nem szeretem annyira a kutyákat, mint az ebtartó vendég.
Lehet, hogy egy köcsög vagyok, aki nem akarja orvosolni a problémát.
Sok minden lehet.
De, hogy olyan edényben nem adok vizet, amiből legközelebb én kanalazom a leves, az egészen biztos.

Akkor jön az ötlet.
- Jó nekem egy olyan elviteles doboz is.
- Hát, sajnos, abból 5 darab maradt és azt kell beosztanom az elviteles vendégeknek.
Látom a szemén, hogy gondolatban most sok minden a nevem.
Én vagyok a gátja annak, hogy kicsi Fifi szomját oltsa. Holmi vendégekre hivatkozva.
- Kifizetem a dobozt.
És ezt úgy mondja, mintha ezzel hirtelen a polcomon teremne még 100 másik doboz, hogy hétfőig kitartson.
És ezt úgy mondja, mintha én sértettem volna meg valamivel.
És ezt úgy mondja, mintha nem számolnám fel egyébként is a dobozt, hiszen nem a műanyag fáról szakítottam a környék egyik parkjából.

És ezt úgy mondja, mintha nekem az jó lenne, hogy kutyavízért felszámolhatom a doboz árát, amibe egyébként ételt teszek és minimum 400 forintért értékesítek. Ha az illető csak a levest viszi el...
De ha neki számolok fel 400 forintot a dobozért, akkor megy a háborgás.
Mindegy.
A lényeg, hogy te, a pincér vagy aki nem képes a kutyának vizet adni.

Nos, szerintem nem így van!

Te, aki elvárod, hogy elővarázsoljanak neked egy kutyatálat, nem vagy felelős kutyatartó. Nem, velem ne vitázz.
Te a legtöbb esetben a gyermekednek, családtagnak tartod a kutyádat. Na, most mivel a kutya tényleg leginkább olyan, mint egy kisgyerek, sőt, csecsemő, annyira egyszerű kis lény, úgy vélem, neked, mint anyunak, apunak, aki fel szeretnéd nevelni, gondoskodnod kell arról, amire Fifinek szüksége lehet.

Pont, mint egy csecsemőnél.
Neki is viszel cumit, pelenkát, külön tápszert, stb. Nem a pincér fogja tisztába tenni, felfőzni a pempőhöz a vizet, stb.
Szerintem, mivel a kutya ma már nem luxus - annyian tartanak - elvárható, hogy ha már tartasz egyet, mellette van nálad játék a kutyának, kutyacsámi, ha megéhezne vagy jutalmaznád, kutyagumi-zacskó, amibe a potyadékot teszed és egy kibaszott kutyatál, amit beteszel magadnak egy szatyorba és ha beülsz valahova, megkerülve minden felesleges alkudozást és hatalmi harcot, odaadsz a pincérnek és megkéred, hogy töltse meg vízzel. Bőven elfér a zacskó, gumicsont vagy labda mellett.
És ami a legszebb, még árulnak is ilyesmit, csak valahogy, a nagy felelős kutyatartók ezt zömében kurvára elfelejtik.

Jeleztem is a hölgynek, hogy ez lenne a megoldás. Pikírt hangon megjegyezte, hogy köszöni a kioktatást.
Én úgy vélem, hogy egy felnőtt ember esetében elég szomorú, hogy nekem kell felhívnom erre a figyelmet. Valamire, ami evidens.

Tudod, az utcán sétálva volt már abban részem, hogy a kutyás nő odalép hozzám, hogy nincs e nálam véletlenül egy zacskó a kakinak. Most tényleg úgy indul el az a felelős kutyatartó az utcára, hogy lesz, ami lesz? Hogy majd belebotlik valakibe, aki nylon-zacskókat lobogtat?

Szóval, ha van kutyád és zavar, ha a melegben lóg a nyelve, tegyél mindenkinek egy szívességet és vegyél neki egy hordozható vizes tálat. Tudod, amikor kimész majd a parkba és a padon ülsz, a kutya meg körbe szaladgál, nagyon jól fog jönni, amikor majd beleöntesz neki egy kis mentes vizet és nem a retkes pocsolyából kell majd lefetyelnie magába némi nedűt.

Nem kell ehhez túl sok ész.
A felelős állattartás azonban ott kezdődik, hogy használod az eszed...