2019. május 21., kedd

Blog: A tolakodó öreg nénik kérdésköre

Valójában igazán nem akarom bánti őket - a nyanyákat - de életem során nem egyszer sikerült belefutnom tolakodó idős polgárokba és sokukkal kapcsolatban olyan szavak jutottak akkor és most is eszembe, mint pl. pofátlanok.
Mert ha valaki tudatosan bearaszol melléd és mikor rászólsz finom, még ő akar meggyőzni, hogy te tévedsz, azt sok kifejezéssel illethetjük, aminek nagyja nem feltétlenül szívesen visszaolvasandó.

Egyik legutóbbi esetem roppant friss. Két napja elmentem lakóhelyem közelében található egyik menüztető étterembe, kb. akkor, amikor tudtam, a forgalom lefutott, a maradék ételeket meg féláron adják el az utolsó harminc percben. Ez igazi lutri, mert van aki tucatnyi dobozzal érkezik, te meg kettővel mögötte azon izgulsz - csak kicsit, mert nem az életed függ tőle - hogy vajon elkéri-e azt a három fasírtot, ami a polcon bújkál egy fém lavorban.

Néhányszor tehát - fogtechnika okán értsd: csövesség van - igyekeztem érkezésemet az órájukhoz igazítani és megvenni, ami maradt, és esetleg ízlene is.

Két napja - vagy három - pedig olyasmit tapasztaltam, amit egyre nehezebben tolerálok. Vártam a soromra, előttem négyen, lépésben haladunk. A pulton belül hárman vannak ugyan, ám mégis az egyetlen pultos kislány szolgál ki, hiszen a szakács és feltehetőleg főnökasszony végzett, illetve talán oda sem férne illetve a gépet sem tudják ketten egyszerre használni. (Mosdatom őket kicsit...)
Szóval, az első egy idősebb barna nő, bevásárló táska, tucat doboz, pakolnak is bele mindenből. Ez nem gond, mert egységesen fogy mindenből. Végez, félreül, vár még valamire. A következő egy szöszi kiscsaj. Azt hinném, valami egyetemista, aki esténként sörözik, bár ennek ellentmond, hogy ide háziasszonyokat megszégyenítő tudatossággal készült. Ő is előszedeget vagy tíz dobozt és megcsapolja a maradékot. Előttem a srác topog. Én mögötte topogok. Azért a percek lassan telnek, a sóhajokba pedig neheztelés elegyedik.

Mögém érkezik egy roma család és nem vagyok túl boldog, mert hangosak, tolakodóak, de nem annyira, mint az öregasszony, aki most sétál be, nyakát nyújtogatva elém kezd mászni és már mantrázza, hogy ő már itt volt csak...

A húsz perc már inkább 25, ezért a dumáját nem veszem jó néven.
- Ne haragudjon, de vagy húsz perce itt vagyok, maga meg sehol sem. Gondolom nem foglalásos a sorban állás.

Előttem a srác sem örül a vénasszonynak, szeretne megszabadulni tőle és a pultos hölgy is jelzi, hogy ne engedjük be, mert mindig ezt csinálja.

Az öregasszony mostanra csak befurakszik elém és ráfekszik a fémpultra, amit a tálcáknak szereltek fel és közben nyögi, hogy mindjárt összeesik és a dereka sem bírja, meg a háta sem.
Nos, azt, hogy kinek mije fáj, feltételezem, kivülről nem látni, ha nem akarom. Fel is baszom magam, mert a gerincem, derekam és hátam nekeim fáj lassan egy hete, néha beszarok, annyira, szóval nem érzem úgy, hogy jogos, hogy más erre hivatkozva beelőzzön, hiszen a 25 perc nekem is pont 25 perc, ráadásul én itt voltam, időben. Tényleg azért engedjek be valakit, aki tolakodik, hogy ha nincs szerencsém megvegye azt az ételt, amit eddig más nem és már gondolatban épp mikrózom?
Egy lófaszt!
Azonban nem löktem félre, mert volt gyerekszobám és a két program - tolerancia az idős nyanyákkal kapcsolatban illetve a nehogy más fontosabb legyen mint tenmagad - kezd összeakaszkodni.

A pultos lány is menti, amit lehet. Többször rászól a mamira, hogy nyugodtan üljön le, mert nem fogja előbb kiszolgálni azoknál, akik már a sorban álltak.

És én is itt hasonlok majdnem meg, mert tényleg kellemetlen a szitu, habár, alapból nem nekem kellene ezt éreznem.

Tehát, adott a kérdés: Engedjem előre a mamit, hiszen nyomorult, meg lehet, tényleg beteg, meg anyám ha látna.... vagy nem, mert parasztság, ahogy betolakszik és minek lennék én tekintettel rá, ha ő sincs rám. Mivel egyikünk sem fontosabb a másiknál, kötelező nekem alárendelt helyzetbe hozni magam? Hagyjam az erőszakot?

Mennyiben változna meg a szitu, ha az öregasszony például nem tolakszik, hanem hozzám fordul és megkérdezi, előreengdeném-e, állapotára való tekintettel.

Tehát, ha adna rá lehetőséget, hogy én legyek a nagyvonalú, amit természetesen illek megköszönni, helyette marad az, hogy fogjam be és az legyen, amit a másik akar?

Mennyire tudatos a paraszt hozzáállás a mamitól? Esetleg nem demencia van a háttérben, hogy elfelejtett viselkedni???

Szóval azt veszi észre az ember, hogy ha a saját értékét nem kívánja csorbítani, akkor sehogy nem tud jól kijönni a szituból.
Mert sokan szeretjük, ha legalább halványan beleszólhatunk a kibontakozó eseménybe és nem csak benyeljük a békát.

Nem nagy dolog ez, nehogy azt hidd, épp csak a mindennapokban betöltött helyed igazítod magadra. Szóval úgy voltam vele, hogy ugyan nem rúgom ki a lábát, de a szimpátiámat nem fogja elnyerni ez az öregasszony. (Amiért én is egy paraszt vagyok, hiszen miért nem csókolok kezet neki, nem igaz, hiszen ki tudja, mit élt már át, stb...) Csak épp nem érzem, hogy a negatív hozzáálláshoz nekem kötelező pozitívan viszonyulnom.

Végül rábíztam a pultos kislányra aki az öregasszonyt ignorálva engem kérdezett meg, mit szeretnék. Csak valahogy már elment a kedvem, ami nem az ő hibája.

Neked volt már hasonló eseted (Nem kérdezem, kijelentem!!!) amit mesélj el nekem!
Lehet ám az egy tolakodó bácsi is... Olyat is láttam párat.

Te hogyan kezeled az ilyesmit?
Mit gondolsz róla, kinek kell engednie?
Kell-e engedni egyáltalán?

2019. május 19., vasárnap

Blog: Terjesszünk faszságot: Kannibál magyar anya!

Ha véletlenül olvastad már a blogomat, akkor tudod, hogy a trollkodás mellett szeretek más trollokat górcső alá venni. Most sikeresen futottam bele megint egy ótvar nagy baromságba, amit két perc alatt vissza tudtam nyomozni, de hiába, mert már az "okosok" terjeszteni kezdték és egészen biztos, estére ezzel a faszsággal tele lesz az Internet.
Ott kezdődik, hogy a magyar ember szeret jólértesülten megosztani bármit, ami érdeklődésére okot ad. Ezzel nincs baj, de néha a forrás nem megbízható és ilyenkor bizony, olyasmit is továbbít, aminek értéke kérdéses, ellenben hatása romboló. Egyik ismerősöm adatlapján találkoztam a hírrel, ami nem tűnt többnek a tucatnyi hasonló, hatásvadász baromságnál:


Na, hát mi a franc? Van egy magyar kannibál nőnk és ezt megosztották? Ritka az ilyesmi, legalábbis én nem sűrűn találkozom vele. Nézzük csak meg, honnan ered ez a kemény hír:


Nem csodálom, hogy emberünk kifakadt. Gondolom egy ideje gyűlt benne a feszültség és most, hogy talált egy katalizátort, kirobbant belőle minden, ami felhalmozódott. Most már tudjuk, hogy a fehér ember rosszabb, mint a cigány!
De azért csak elkezdtem azt a hírt boncolgatni, mert az ilyesmit nem egy, de biztos egy tucat ismerősöm megosztaná:


Nem nagyon emlékszem az ellenszél oldal tevékenységére, de a hangzatos címet nem ördöngősség beírnom a gugliba, hogy azután egyenesen a forrást találjam meg:

Aha! Tehát beírtam, hogy ellenszel.hu hiszen elvileg onnan a cikk, azután meg a cikk címét. Azt hiszem nem árulok el titkot, hogy ilyenkor elvileg azonnal a kérdéses cikkhez vinne minket a gugli, mert így lett kitalálva. Jelen esetben azonban érdemes megtekinte az első három találatot:

- Egy anyuka beolvasott Orbánnak
- Beszólós duma a Fidesz-rezsimről
- Valami Bucher dührohamot kapott

Nem tartom magamat egy lángésznek, de úgy gondolom, hogy ez nagyon nem stimmel.
Ezek után a cikkhez mellékelt fényképet kerestem meg a gugli segítségével és tovább is vitt egy hírre, ami már egészen megközelítette a címben olvasható horrort:
Egy nő valóban megölte kiskorú gyermekét, azonban szó sincs sem több gyerekről a hírben, sem kannibalizmusról!

Link a cikkhez: Gyilkos anyuka!

Azt mondanom sem kell, hogy közben a megosztó emberünk kommentjei között azonnal megkezdődött a magyar gyalázás és mellé amit még el tudsz képzelni. Minden hatalmas nagy szeretettel és halmozott helyesírási hibákkal tarkítva.

A probléma nem az, hogy a technikának köszönhetően megoszthatunk egymással fontos dolgokat.
A probléma az, hogy sokkal nagyobb vehemenciával osztjuk meg a faszságot és hazugságot!

Alig telt el azonban a cikk megírása után és kedves megosztónk, Bigyi-csi vagy megszűnt, vagy csak simán tiltott engem, mert miután rákerestem volna, ezt láttam:



Szeretném azt gondolni, hogy vagy az oldalt tiltották le, vagy ők szűntették meg a "megosztó" tevékenységet, de sajnos, úgy vélem, egyszerűbb megoldásként csak engem zártak ki magyargyülőlő életükből.
Kár, mert érdekelt volna, hogy mikkel izgatják még ott egymást?

Közben pedig még az is kiderülhet, hogy maga a hír kísérleti jeleggel készült el, hogy az emberek hiszékenységét és reakcióját monitorozza...

És még én is elbasztam. A trollkodás nyomait nem is a gugliban kellett volna keresnem, hanem egyenesen a Facebookon, mert a cikk már 2016-ban felkerült oda és osztogatták is rendesen. Valahogy akkor kimaradtam belőle vagy nem fogott meg. Biztos sokat segített az is, hogy néhány cigány felhasználónak jó ürügyet adott az ellenségeskedésre.

Szóval, így egy órával kb. azután, hogy belebotlottam, sikerült arra is rájönnöm, hogy a hír nem is friss!
Szeretem az Internetet. Olyan szórakoztató!