Nincs mit mondanom!
Csak, mert most gondolom, ideje vagyon,
Leírom, papírra vésem, nagyon,
Holdról is látnod kell, úgy gondolom,
de, hogy miről szól?
Még megfontolom!
Talán titkokat vetek eléd, amolyan gyöngyöt,
port, hamut vagy épp aranyrögöt.
Esetleg gyémánt lesz törhetetlen,
vagy néhány szó, gyászkeretben.
Nem tudom még!
De vágyom rá rég!
Én elmondom, halkan,
Te hallgatod, rajtam
felejtve szemed, fürkészőn
inkább most, mint későn,
de jobb későn, mint soha
Bár gondolnám azt, noha,
hogy ez kell neked!
De valójában nem,
Ezért, hogy szóra nyílt a szám, jobb
ha elfelejted!
(Budapest, 2026, április 10.)
