Témájában olyasmi, amiről szeretek beszélni, megérint vagy érdekel. Az oldalon olvasható tartalom nem minden esetben tükrözi a valóságot vagy a vágyaimat, álmaimat. Egyszerűen, csak gondolatok, amik jönnek valahonnan és ha elég erősen csimpaszkodnak elmém kútjának kávájába, néha bizony kimásznak közénk. (Az oldalon olvasható tartalmak a nyugalom megzavarására lehetnek alkalmasak! Az FPS leírások nem jelentik automatikusan, hogy a leírt tartalmak valóságosak, ezért ezeket kezeljék a helyükön!)
Ismert üzletlánc, már amennyiben a Shell-t annak vesszük, az oldalán kezdeményezett egy egyszerű, leginkább kisiskolás szintű gyerekjátékot. A feladat, nézd meg jól a képet és a rajta látható összetevőkből állíts össze egy menüsort.
Tehát, látunk itt: Újhagyma, bacon, sajt, gomba, tej, spagetti, sűrített paradicsom, 6db tojás, répa és alul, balra, egy dobozt, ami tartalmazhat akár tejfölt, akár sertészsírt, mert mindkettőre emlékeztet a csomagolás.
Ezek után, finom stílusomban - egyértelműen suttyó voltam, legalábbis ezt írták - egy hölgynek szóvá tettem: - Az igen. Bolognai darált hús nélkül! 😂
A hölgyet mélyen megsértettem profán stílusú kérdésemmel. Abban igaza van, hogy ha ismeretlen kérdezi meg a másiktól így megfogalmazva, amit én, az inkább tűnhet sértőnek, mint nem. De ez a befogadónak is köszönhető, aki kétféleképpen reagálhatott volna, azonban egyszerűbb megsértődni, mert az messzebb visz a beismeréstől, hogy ő volt az, aki nem volt képes értelmezni egy gyerekrajzot.
Ergó, aki tisztában van magával és van humorérzéke, simán írhatta volna, hogy: - Basszus, igazad van, figyelmetlen voltam!!! : - és mögé tehet egy mosoly jelet, hogy vette a lapot és ő is röhög önön figyelmetlenségén.
Ezzel szemben a többség - főleg, akik ELBASZTÁK - egyértelműen az első, emberileg kiszámíthatóbb érzést és reakciót választották.
Ha esetleg a szövegben olvasható Milánói magyarázatra szorul, inkább megmutatom, hogy a hölgy később átjavította a szöveget, aminek szerkesztési előzményét asztali gépen nem tudtam megnyitni - nem találtam hirtelen a megfelelő helyet, ahova kattinthattam volna - míg végül a telefonomon mentettem inkább erről a képet.
Persze volt, aki szintén nehezményezte, hogy a Bolognai nem opció, míg mások - megkockáztatom a többség - nehezményezte a hiba felhánytorgatását, hiszen ez kb. a nyelvtan-náci stílusnak a megfelelője. Én pedig megértem, hogy nehéz szembe nézni a hibáinkkal, még akkor is, ha nincs valódi tétje.
De a lényeg: Adott egy játékos feladat. Egyszerű értelmezés és kreativitás: Ismerd fel a rajzon az összetevőket és az alapján készíts ételt. Tehát, a keret adott, nem áthágható. Mint egy teszt, ahol van a. meg b. de nincs c. Na most, hogy a válaszokban miért is kerül elő rendre a bolognai? Egyrészt, a nyerni vágyás sokkal nagyobb, mint a figyelem. Pedig nem egy ördöngösség, csak meg kell nézni a rajzot és erősen értelmezni. Oké, hogy ez egy játék, de a sakkozás közben sem írhatjuk át a szabályokat, ahogy nekünk tetszik. Ha teszem azt, ez egy vizsgakérdés, a csoport fele el is vérzett. A vizsgabiztos pedig ha szóváteszi a hibát, ő lesz a bunkó, vagy a diák nem volt eléggé felkészült és figyelmes a feladatra??? Szerintem, akire rá lett itt pirítva, mind megérdemli. Nyilván, a játék készítői lazán fogják ezt kezelni, mert nem egy összeg, amit beleöltek, de egyébként pont mindenki, aki ezt az egyébként 5-10 év közötti gyermek szintjén mozgó kérdést nem volt képes felnőtt módra abszolválni, mind menne a levesbe. Ti is csak egy pillanatig tartanátok viccesnek, ha otthon felsorolnátok a házastársnak, gyereknek, hogy van tészta, gríz meg lekvár, mit főzzek és az a válasz, hogy gulyás levest. Feladatunk, hogy egy értelmes, felelős generációt neveljünk fel, aki képes egy gyerekjátékot felismerni. Erre jó volt a játék: Bizonyította, hogy sokan milyen... ...sértődősek.
Itt jegyzem meg, Az Shell marketingese helyében, aki ezt a játékot elbírálja, nem engednék a tömegnek, hiszen voltak szép számmal olyanok is, akik tudták és értelmezték a feladatot. De aki meg béna, miért kapjon ugyanannyi esélyt nyerni, mint az, aki képes is értelmezni a feladatot?
Ha az Shell elfogadja a Bolognait, mint jó választ, akkor az olyan, mintha azokat is kisorsolnánk a tombolán, ingyen tikettel, akik nem voltak hajlandóak áldozni rá pénzt, hogy vegyenek egye-egy szelvényt.
Vagy, mintha te 48 órán keresztül fogtad volna az autó szélét, amit megnyerhetsz, (Amerikában kedvelt szerencsejáték, amit főleg reklám céljából, nagyobb üzletközpontokban szoktak meghirdetni, sokszor televíziós műsor keretében) míg a végén belibben valaki, kipihenten, melléd áll, ráteszi a tenyerét, és a játék szervezői nem hajtják el a francba.
Ezerszer hallom, amint felnőttek "Bezzeg, az én korombanoznak." Ahogyan igyekeznek a gyerekeket nevelni arra, milyen fontos az iskola, a figyelem és fegyelem. Fórumokban is olvasható, ahogy mindenki okos, olyan területeken is, ami sosem volt sajátjuk. (Még én is beleesem ebbe a hibába!)
Azután meg szembe jön egy ennyire egyszerű feladat és a többség ezt sem tudja megugorni.
A túlnépesedés egy létező fenyegetés. Simán bevezetném az értelmi képességekhez köthető életjogot. Mert van az a mondás, hogy "Okos legyél, mert hülyéből sok van!" - Mivel lehetne jobban motiválni az emberiséget a tanulásra, ha nem azzal, hogy előnyöket, sőt, egyenesen az életet kötöd hozzá?
Ahogyan a "Szűkítés" című filmben is megtették: Thinning (2016)
A "Disney cég" és akik vele kapcsolatba kerülnek, arról ismerszenek meg hogy minden bőrt is lehúznának az egeres cég termékeiből. Éppen ezért Disney apó mesefigurái a létező valamennyi platformon bekéredzkedtek már otthonainkba és most új fronton támadnak: készült egy kis hangszóró, amely mikró kártyát tartalmaz és kéthetente (az időintervallum amúgy lényegtelen, mert néha menet közben "gyorsul" vagy "lassul" az ilyen kiadások kiadási sebessége) megjelenik egy könyvecske, hozzá való mesefigurával, amelyben a fantasztikussság, hogy a figurát a kicsi hangszóróra helyezve elindul egy 10-20 percig tartó mese, halk zenével és Györgyi Anna kellemes orgánumával előadva.
Hosszú hetek óta reklámozzák már a holmit, amely szeptember végén végül kis csúszással megjelent. A FB oldalon rendre tesznek nyilvános posztokat ki, hogy minél több lehetséges vásárlóhoz juttassák el a hírét e kiadásnak. A posztok alatt, ahogy várható, sorra jelennek meg a kommentek, amelyek nagy része olyan kérdéseket tesz fel, amelyre a választ egyébként egy perc alatt megtalálnának a folyamatosan reklámozott weboldalon és ezen meg sem lepődők. Egyszerűen kezdem azt hinni, hogy a magyar a legtudálékosabb és ugyanakkor ezen tudálékosságba a legkevesebb érdeklődést fektető népcsoportja az emberi fajnak. Sokszor találkozom vele, hogy az emberek mennyire képtelenek az információszerzés legegyszerűbb módját, az utána-olvasást ignorálni.
Két rövid példa:
Társkereső oldalon a "házszabályban" kitett alap információkra bosszantó módon kérdeztek rá a friss csatlakozók, holott az első pont, amit elfogadnak a belépésnél, hogy azt elolvassák, hogy ne terheljék az oldalt felesleges kérdésekkel. Nem sokan tették meg.
Filmes oldalnál hasonló módon egyértelműen kiírták, hogy link nem kérhető és rakható posztokba sem kommentekbe, a belépésnél ezt tudomásul veszik, azután az egy perce tag hölgy, közvetlenül azután, hogy megköszönte a befogadást, első kérése egy link volt, mert az általa keresett filmet sehol nem találta. Mikor az admin kissé ingerülten jelezte neki, hogy esetleg fáradjon elolvasni a kötelezőt, még a friss tag kezdett okoskodni, és örültem, hogy nem vagyok admin, mert valószínűleg úgy kibaszom kb. 2 perc tagság után, hogy öröm nézni.
Nem mennék bele a pszichológiájába, hogy miért történik mindez, sem abba, hogy ha friss tagként az elemi és legkisebb kérésnek sem teszünk eleget, azzal egyértelműen megsértjük azokat, akik az adott csoport építésébe energiát fektettek. Nem arányos, hogy valaki létrehoz valamit és valaki más, aki ebben részt venne, annyit nem képes megtenni, hogy 2-4 percet rászánjon a kötelező elolvasásának, megelőzve sok félreértést és egy esetleges hirtelen bannolást, ami egy friss tagnak elég fájdalmas tapasztalat lehet.
Azonban nem erről akarok beszélni néhány szót, hanem arról, hogy a Disney hangoskönyv posztjai alatt olyan kommentek is megtalálhatóak, amelyek a termék szükségességét kérdőjelezik meg, sőt, szembe állítják haszontalanságát a szülői mesélés nyújtotta személyesebb benyomásokkal, a gyermek pszichéjére gyakorolt hatásával, stb. mindezt néhányan olyan szépen megfogalmazva, mintha legalábbis gyermekpszichológiát végeztek volna az egyetemen.
Egyet példának:
Bátorkodtam névvel kitenni, ha már egy nyilvános csatornán vállalta, hogy megosztja tudását.
Többet nem tudok kitenni, mert valószínűleg visszamenőleg ürítették a hülyeségek falát.
Azonban ez az egy példa is elég, mivel a többi is hasonló kört járt be. Mondván, hogy mennyire elítélendő egy holmi ez, mert elveszi az anyáktól az esti mese lehetőségét. (Több példát gyűrtam egybe!)
1. - Nem kötelező megvenni.
2. - Nem kötelező pont esti mese helyett használni.
3. - Ha ez zavaró bárki számára, mert személytelen, azt kérdezem: Az ön háztartásában semmilyen más hasonló termék nem található meg, mint pl. meselemez vagy DVD-lemez, esetleg tévé illetve stream, amely vasárnap délelőtt hosszú órákon keresztül ontja magából a tömegmeséket?
Mert, ha csak egyetlen ilyen is előfordul önnél, akkor panasza ennél a terméknél minimum képmutató hozzáállás, hiszen ez pontosan ugyanazon az elven szórakoztatja a gyermeket.
4. - A csomagban van könyv is, így hagyományos módon is lehet fektetni és a hanganyagot meg majd akkor használja, ha... ...akarja. Esetleg, amíg főz? Takarít? Stb.
Hogy van e értelme ennek a játéknak, ha gyermekünknek korábban már minden Disney mesét megvettünk, minden lehetséges módon? Nem feltétlenül.
Azonban, egy poszt kommentjei között hamar kiderült egy apró turpisság, amelyet mi magyarok természetesen ki fogunk használni, hiszen a jég hátán is...: A hangszóróban megtalálható apró mikró kártyán már eleve rajta van mind a 80 mese hanganyaga!!!
Ez tudod, mit jelent? hogy valójában teljesen felesleges megvásárolnod a tervezett 80 kiadványt horror áron, mert elég a kártyát behelyezni egy lejátszó egységbe és meghallgathatod megvásárlás után az összeset. Egy hátránya, hogy a képi anyag hiányzik, de hát meddig tart a korábban megvett ezer Disney kiadványból kiválasztani azt, amelyik nagyjából egyezik a hanganyaggal???
Szóval, amint elterjed, hogy a 80 mese már ott van a kezünkben, kíváncsi leszek, hogy ilyen vészterhes, drága időkben, a szülők mikor mondanak le a felesleges egyéb holmik felhalmozásáról és marad a puszta hang, Györgyi Anna kellemessége.
Nem szeretném azt írni, hogy ez a "magyar mentalitás". Nem, mert nyilván ilyen hozzáállás a Földön bárhol akadhat.
De le kell írnom pár szót erről, mert zavar a jelenség:
Az "In-Food Kft." belekezdett egy közvélemény kutatásba, amely az ízesített ásványvizek kedvelőit célozza meg, azon belül pedig a Vöslauer Balance termékeket. A kérdőívet én a FB-n vettem észre és általában a kommentek elolvasásával kezdem - persze, ha több ezer van, akkor csak a frissekkel - hogy kapjak egy külső képet a témáról.
Akkor még nem tudtam, melyik termékről lesz szó. Ittam már ebből a Vöslauer sorozatból és kijelenthetem, hogy ízvilága nem nagyon kompatibilis az ízlelő-bimbóimmal. Nem állítom, hogy egy rossz konstrukció lenne, de valahogy nekem kicsit idegen az íz-összeállításuk és fogyasztás után sosem volt bennem az a "de innék még" érzés. (Ellentétben a San Benedetto őszibarackos nes-teájával, amelyet viszont legszívesebben örökké a számban éreznék!)
Azonnal feltűnt egy bejegyzés, az In-Food reklámja alatt, amire reagálnom kell:
"Bejelőltem, hogy nem fogyasztok ilyesmit, mert kerülöm a Pet palackot! Innentől a többi kérdés értelmét veszti, nem lehet kitölteni!"
A kérdésem a következő: Ha egy kérdőív célzottan az ízesített ásványvizekre fókuszál, miért érzi valaki konstruktív ötletnek, hogy már az elején leszögezi, nem fogyaszt ilyet - szóval a kérdőív nem neki szól - és ha ezek után nem tud válaszolni a többi kérdésre, miért nehezményezi azt?
Az egyetlen oknak azt tudnám felhozni, hogy emberünk semmi mást nem szeretne, mint részt venni a 100ezres fődíjjal kecsegtető sorsoláson, mindezt érdemi segítség nélkül, hiszen mint kiderült, amire elsősorban az In-Food 2000 Kft. segítséget kér, abban Ildikó egyértelműen nem partner.
Gondolom, levontad a konzekvenciát te is, most, hogy elolvastad ezeket.
Tény, hogy a cég nem kötötte ki kategorikusan, hogy a teszt kitöltésének feltétele az adott termék ismerete, fogyasztása.
Ennek az lehet az oka, hogy lehetőség szerint ne kapjanak "hamis" válaszokat, hiszen, aki nyerni akar 100ezres fődíjat, simán megteheti, hogy beikszeli, amit gondol, de ezzel félrevezeti a kérdőív feldolgozásának eredményeit.
Szóval, ha ezt a cég nem jelölte külön, csak az lehetett az oka, hogy a kamusoknak elejét vegyék.
Innen nézve logikus.
Ennek ellenére még mindig nem értem, miért akar a nyerészkedésen kívül bárki, nem neki szóló témákban jelen lenni.
Mindezek után most kitöltöm a kérdőívet és nagyon remélem, hogy a cég automatikusan kizárja a lehetséges nyertesek közül azt a sok sallangot, akik nyerni szeretne, de érte érdemben tenni nem különösebben.
Mert az meg azokkal szemben nem lenne tisztességes, akik valóban rászánják az időt a kérdőívre.
A kifejezéssel legalább másfél éve találkoztam először, valamikor 2018 első felében. Nem a "csalássorozattal", hanem a "Hermina Bau"-val. Akkori barátnőm mesélte, hogy milyen remek lakásokat lehet venni ettől az ingatlan építtető cégtől, amely forradalmi technikáknak köszönhetően szinte rezsi mentes és egyáltalán egy álomotthon.
Persze nem volt 20-25 millió forintom zsebben és így csak az álmodozás maradt.
Azután, mivel néha szörfölgetek a neten, egyre-másra botlottam olyan fórumokba, ahol előkerült a cég vagy mi ez, neve és nem pozitív kontextusban.
Olyannyira nem, hogy mostanra úgy tűnik, a "Hermina Bau" okos-otthon nem más, mint egy újabb, nagyobb ívű piramisjáték szerű igen kétséges vállalkozás.
Annyira így van ez, hogy mostanra már televíziós műsor is foglalkozott vele, hogy valami nem kerek a cég háza táján és a lázongó elővásárlók saját FB csoportban osztják meg tapasztalataikat és beszélik meg a lehetséges jogi lépéseket.
Mert egy riport szerint a cég csalt.
Csalt azzal pl. hogy olyan szerződést íratott alá leendő vásárlókkal, amelyben semmilyen formában nem fektették le a teljesítés konkrét idejét. Márpedig, ha nincs a szerződésben, hogy a lakásokat mikor adják át, akkor egyértelmű, hogy azokat majd VALAMIKOR fogják átadni.
Az építési telkeken állítólag nem folyik feszített munka és azon sem lepődnék meg, ha a strómanokat hátrahagyva az értelmi szerző és aki az előlegek befizetését saját kezében fókuszálta, hamarosan nem lenne elérhető az országban, hiszen a hírek szerint több száz a kárvallott és egyetlen lakás előlege sem nagyon kevesebb 8-10 millió forintnál.
Számold ki, hogy az mennyi és, hogy egy ekkora összeg egyetlen kézben való központosítása vajon elég-e ahhoz, hogy az ember inkább hagyjon mindent a fenébe és egy másik bolygón kezdjen új életet. Nem állíthatom, hogy ez történek, de ki lepődne meg, ha mégis ez lenne a helyzet?
Részemről most nem is elemezném tovább ezt a jelenleg is folyamatban lévő problémát, csupán annyit merek kijelenteni, hogy ebből tanulva biztos vagyok benne, hogy sosem fogok lakásra előleget kifizetni, ha nincs a helyén a tető és nem kötöttek be vizet-gázt-villanyt.
Mert jelenleg rengeteg ember pénze áll benne egy olyan vállalkozásban, amely felett semmilyen hatósági kontroll nincs és némi jogi csűrés-csavarás miatt nem is nagyon lesz. Hiszen a szerződésekben, amit a tévériportban említettek, nem szerepel a teljesítési időpont, így az építtető széttárja karjait és mondhatja: - Sajnálom!
Csak közben rászoruló emberek kerültek kellemetlen helyzetbe, hiszen ha előre tudják, amit most már igen, a pénzüket simán fektethették volna kevésbé étvágygerjesztőbb ingatlanokba, amik viszont valószínűbb, hogy már készen állnak.
Az ok, amiért kicsit utána olvastam a cégnek, hogy belebotlottam az ő FB oldalukba is, ahol a komment szekcióban egyetlen mondattal utaltam rá, hogy aki úgy gondolja, nézzen utána a neten a cég nevének, hogy teljesebb legyen a képe a "Hermina Bau"-ról.
Magam sem gondoltam, hogy hozzászólásom nem kevesebb, mint 5 perc alatt eltűnik a világháló útvesztőiben és, hogy ilyen keresetlen tanácsot többet ne adhassak, az oldal feltehetően moderátorok által, lezárult számomra, azaz a "tetszik" opción kívül semmi mást nem tudok vele kezdeni.
Azt meg, mondanom sem kell, ezek után pláne nem fogom megnyomni...
Nincs illúzióm a céggel kapcsolatban!
Amelyik vállalkozás ennyi energiát fektet abba, hogy a negatív hangot elnémítsa, az számomra hiteltelen. Ugyanis, azt vettem észre más oldalaknál, hogy általában első körben tárgyalnak azzal, aki negatív feléjük, mintegy megadva az esélyét, hogy egy párbeszéd alakuljon ki a két pólus között.
Itt ez nem történt meg.
Ezért ettől a cégtől még akkor sem vennék lakást, ha a kulcsot és a szerződést elém tolták.
Főleg nem így, hogy csak látványos ígéretek vannak, meg egy rakás dühös ember...
Ha két ember között egy kapcsolat hazugságra épül - pl. a társkeresőn azt állítod, hogy egy-kilencven vagy, de alig karcolod a százhetvenet, azonnal kiderül a randin... - abból hosszútávú együttműködés nem fog kialakulni. ? Miért is alakulna? Az élet tele van nehézséggel és egyszeri emberként megtanultam, hogy felesleges nehézséget az ember jobb, ha nem vesz a nyakába. (Ezért érdemes társkeresőn balra húzni, akinek bonyolult a kapcsolata. Elég nehéz az ablakon keresztül távozni a kilencedikről, ha megérkezik a férj és a gyerekek.)
Viszont az Internet állandóan tolja az arcodba az aggresszív reklámhadjáratait, hiszen semmi nincs ingyen. Ha egy filmletöltő oldalon leszednél valamit, tuti biztos, hogy reklámok hadát kell bezárnod közben. Miért? Mert így működik a világ? valamit-valamiért.
Csakhogy, a gond az, hogy olyanok is képviselik "vállalkozással" magukat a világhálón, akiknek nem biztos, hogy bizalmat szavazol, ha mondjuk prospektust dobnak be a postaládába. Pedig olyan jól hangzik az a sok remek lehetőség, amivel kecsegtetnek. Csak az a baj, hogy a kecsegtetés hazugsára is épülhet.
Pont, mint a Binatex esetében!
Jelenleg legalábbis ez a neve, de nem ez lenne az első "termék", amit újra és újra átneveznek, hogy becsalogassák a potenciális érdeklődőt, aki igenis, a maga szerencséjének a kovácsa lenne. Mint Kovács Rolcsi, aki egyszeri alkalmazottból milliomos lett!
Volna, ha elhiszem és nem kutakodok két percet a neten!
Ezt egyébként te is megteheted, bár, a legtöbben nem fogjátok.
Bízom benne, hogy azért, mert lusta dögök vagytok!
Tudod miért?
Mert ha lusta dög vagy, akkor Roland hihetetlen történetére se áldozol egy olvasást, és szimplán bezárod az oldalt.
Az jobb lesz neked hidd.
Mert minek fektetnél egy Binatex nevű ígéretbe, ha az ígérő fél egy lenyomozható és gyerekes hirdetésre épít?
Márpedig, Kovács Roland egy gyerekcsíny.
Ha nem így lenne, akkor egészen biztos, hogy többszörös személyazonosság miatt körözés alatt állna az illető.
Megmondom miért:
Kovács Rolandnak több neve van!
Ebből kifolyólag, nem tudni, melyik karaktere az igazi!
A magyar szerencsesüti? - Kovács Roland
Az angol mázli-faktor? - Darrell Clarke
Esetleg a balkáni mákos-guba? - Daniel Horák
Hiába, no, mindhárom fotón ugyanaz a legény, miközben egy terméket reklámoz, három országban, három nyelven, három néven!
Mert itt nálunk vajon beszállnál-e egy olyan bizonytalan üzletbe, amit Daniel Horák igyekszik rád tukmálni mosolyogva?
Kötve hiszem. Ha óvatos vagy, ezt még Kovács Roland sem tudja megtenni.
Ezek után, poénból megnéztem, hogy a cikk alatt van esetleg komment lehetőség:
Van hát!
Egyetlen szépséghibával; a reklámokra jellemző módon ez csak hasonlít egy közösségi platformra. Azonban ráklikkelve a "válasz" gombra, azonnal tovább vezet a...
...oldalára!
Ezek után ki merem jelenteni, hogy a Bitanex egy hazug valami.
Bármi.
Épeszű ember időt nem fecsérel rá, mert minek?
Ha valódi eredményei lennének, akkor nem három alteregó alatt bizonyítaná azt neked, hanem esetleg egyen, több nyelven.
Persze, akkor is mindig élj a gyanúperrel, hogy a hatalmas vagyonok felkínálása számodra az interneten, nem más, mint egy hatalmas léggömb.
Egy vörös léggömb.
Amivel nem akarsz lebegni!
Ne haragudjatok meg, ha most nem mellékelek linket!
Még végén valamelyiktek megéhezik és beszáll ebbe a baromságba!
Ezek után már csak azt kellene tudni, valójában kitől szerezték a fotókat?
És mi a kiscsaj neve, telefonszáma?
Az a jó Facebookban, hogyha nyitott szemmel járkálsz rajta, belefuthatsz említésre méltó apróságokba. Olyasmibe, ami azért megér néhány szót. Persze, valójában simán tovább lehetne görgetni - hogy beépült a kifejezés a nyelvünkbe - és ignorálni az ilyen hirdetőt, de maga a jelenség megér egy kis filozofálgatást a témában, főleg, hogy nem vagyok benne érintett, sőt, nem én tettem fel a hirdetést. Szóval, kibicként kussolhatnék is és jobban belegondolva, nem is zavar különösebben, hiszen mindenkinek joga van bepróbálkozni és ha sikerült, akkor legyen neki.
Ettől függetlenül most olyasmit mutatok, ami a kommentek szerint minimum kérdéses.
Ami szerintem adott esetben támadható és ennek a bejegyzés alatt is hangot adtam, hogy a csoport állásokat gyűjt azoknak, akik munkát keresnek. Nos, amiért nem jár fizetés, az nem állás, pusztán karitatív tevékenység... Ennek ellenére érdemes elolvasni az elvárásokat, mert azok bizony, igen magasak azért, hogy az ember a szabadidejét rááldozza. Persze biztosan érdekes tapasztalatokat szerezhet az ember, ha kifejezetten ez az irány, amerre az életben tovább haladna, azonban részemről úgy vélem, ahol ennyi a kérés, ott sok lehet a felelősség és ahol felelősség van, azt ingyen miért csinálná valaki?
Azért vannak elhivatott hozzáállások is, mondjuk ha egy szegény országban ingyen vállalsz például orvosi, ápolói, egyéb teendőket, de ott ha pénzt nem is kapsz, tevékenységed mellé biztosítnaka - jobb esetben - élelmet, lakhatást és teret a munkádnak, amellyel ha csak annyit érsz el, hogy mások is csatlakoznak hozzád, már pozitív.
Itt azonban kérdéses, hogy legalább az utazási költséged vagy a napi egy étkezésedet állná a Galéria, ami viszont nettó pénzkiesés egy átlagos embernek.
Ismétlem, álomkergetésben segít, ha saját galériát nyitnál a jövőben, de anyagilag nem fog hozzásegíteni, az biztos.
Viszont kézközelből találkozhatsz művészekkel és remekeikkel. Ha neked ennyi elég, akkor ajánlom ezt a mun... ezt!
Egy ideje magam is rá voltam szorulva, hogy kis lakásomból átszedelőzködjem egy kisebb albérletbe. Természetesen korábbi életemet rendesen hátra kellett hagynom, ezernyi személyes holmi lett az enyészeté, kallódott el, került barátokhoz vagy magam sem tudom hová.
Nem is nagyon izgat és megtanultam, hogy felesleges tárgyakkal körülvennem magamat. Ma már csak olyasmit gyűjtök, ami elfér egy vinyón, vagy fillérekbe kerül és ezért esetleges következő elvesztése nem fog mélyen érinteni.
De nem erről akartam beszél valójában, hanem arról, hogy milyen áldatlan állapotok uralkodnak a fővárosban, ha az ember bérelne egy lakást. Mostanra eljutottunk odáig, hogy néha olyan helyiségeket - szándékosan nem lakást írtam - kínálnak horror összegekért fel, mint lehetséges "életteret", ami a pofátlanság kategóriát bőven kimeríti.
Csak egyet mutatok be most ezekből és a tulajdonos sem nevesítem, bár lehet, megérdemelné, hogy a NAV a körmére nézzen, fizet-e adót, a bevétele után, habár el nem tudom képzelni, hogy az általa felkínált lyukat épeszű ember, azokkal a kondíciókkal kivegye, amit a főbérlő kínál.
Haladjunk sorban. A Facebook tele van olyan zárt csoportokkal, amelyek lakásokat, házakat, bérleményeket kínálnak szűkebb közösségeknek. Általában ezen zárt csoportok egyik aranyszabálya, hogy tudomásul vesszük amit látunk az oldalon, ellenben nem lehet negatívan véleményezni. Gondolhatod, hogy milyen szituáció lehet akkor az, amikor egy tucatnyi tag letámadja az egyik hirdetőt! Egyértelmű pofátlanság, de be is mutatom:
Tehát emberünk felvázolta, hogy nincs túl sok hely az ingatlanban.
Aztán a hirdetésben bőven van fotó a stúdiólakásnak titulált raktárról és ha jól figyelsz, azonnal kiderül, hogy egy nagyon kis területű valamiről van szó, ahol a fürdőszoba egy falat, a heverő pedig gyakorlatilag szemben van a konyhával.
Azért jól látszik, nem?
Ez lenne az élettér! Heverő, amiről egyenesen be tudsz kis nyújtózással érni a hűtőbe.
Én elhiszem, hogy van az a kifejezés, hogy "ékszerdoboz", vagy "nekem elég egy kis lyuk is", közhelyes sóhaj, de ez így, 79ezer forintért + rezsi (!) kimeríti mindazt, amit a korrekt üzletről tudunk.
Mondjuk, egy pár hete a hölgy még 80ezerben gondolkodott, de a népharag úgy látszik lesmirglizett egy kerek ezrest.
Mostanra a hirdetés teljesen eltűnt, valamennyi hozzászólással, ám korábban mentettem párat, mikor észrevettem, hogy az én megjegyzésemet ignorálták:
Mostanra viszont azt vettem észre, hogy a korábbi 4-5 albérletes oldal helyett csak kettőben vagyok tag. Kitudnak úgy dobni a csoportból, hogy észre sem veszem? Vagy rosszul emlékszem és csak két albérletes csoportban voltam benn?
Mindegy.
A lényeg, hogy emberek patkány módon lehúznak másokat, akik rászorulnak. Hiába, a világ már csak ilyen.
Mint a Marketplace-n a könyvhirdetés, amelyben a lány a kb. 10ezer forintos könyvsorozatot 50ezerért kínálta és állítólag megvették. Értem én, hogy saját döntés, mit veszünk meg és mit nem, csak zavaró, ha arcunkba tolják a mohóságot.
Korábban írtam róla, hogy random leellenőrzés során a nedvesed oldalán azonnal sikerült egy kamu adatlapba botlanom, pedig a rajta látható hölgy fotója nem utalt rá egyértelműen, hogy fake lenne. Ezek után a minimum, hogy teljes fenntartással fogadok mindent az oldalról. Szerintem sikeresen le is regisztráltam közben, vagy levelem megírása után dobhattak le, mert ma az egyik reklám levelük alatt le akartam iratkozni, de az indítványom visszatért azzal az üzenettel, hogy: A leíratkozás nem sikerült: a megadott kód nem érvényes vagy nincs hozzá tartozó email cím
Nem baj, mert mondjuk nem is kívántam az oldalon tovább tevékenykedni... Valahogy nincs már türelmem az ilyen siteokhoz.
Azért kaptam még tőlük egy üzenetet, melyben aláhúztam a lényegi részeket:
A bekeretezett rész volt a korábbi levelem. A válasz felette látható. Aláhúztam, ami részemről fontos. Mondjuk, úgy tűnik a számlázáshoz sikerült levelemet elküldeni, de abból indulok ki, hogy nem olyan nagy cég ez, hogy ne értesítsék egymást, ha üzenetet kapnak.
Természetesen a telefonszámomat nem fogom kiadni nekik, mert nem akarok baromságokról beszélni, főleg nem lehetséges tagság vásárlásról, a korábban említett okok miatt...
Csak olvasd el figyelmesen, azután dönts te, hogy valaha is szeretnél fizetni ezért a szolgáltatásért. Én nem ajánlom. Maradj a hosszú múltra visszatekintő, magyar oldalaknál. Amiket már esetleg más ismerőseid is használtak.
Mindig lesznek olyan oldalak, amelyek hitelességét megkérdőjelezhetjük. Egy jó tanács: A Nedvesed. hu oldalt (Nem írom egybe, hogy ne minősüljön reklámnak) kezeld fenntartással.
Kaptam tőlük egy levelet, melyben Babacska69 nevű felhasználó megkóstolna, Déna néven és így is hivatkoznak rá a továbbiakban.
Mondjuk, eleve értékelendő lenne, ha kettő semmit mondó név helyett csak egy semmit mondó nevet kellene megjegyezni.
Vagy legyen Babacska69 - amiből vagy azt tudom, mennyi idő, vagy azt, hogy mire számítsak az ágyban - vagy maradjunk a Déna névnél...
A másik, ami zavaró, hogy ez volt az első adatlap, amit visszaellenőriztem a google képkeresési funkciójában és nem hiszed el, de nem kidobta a fotót mindenféle milf témát népszerűsítő oldalakkal kapcsolatban. Na ne mondd, hogy elsőre így beletrafáltam???
A továbbiakban leiratkozhatom a nedvesed oldalról, hiszen ki kíváncsi egy századik, ígérgető, de hiteltelen társ- ill. partnerkereső oldalra?
Te biztos nem!
Azért írtam nekik ezzel kapcsolatban. Vajon lesz megfelelő válasz, vagy ők is kibújnak, mindenféle ÁFSZ-re hivatkozva?
Blog: Egy átlagos nap egy lehúzós társkereső főhadiszállásán
- Jó reggelt, emberek, mindenki a nagyterembe, eligazításra.
4 perccel később a nagyteremben.
- Még egyszer, kellemes napot kívánok mindannyiunknak. A szokásos havi eligazítást fogom lenyomni a torkunkon. Akinek kérdése van, hogy ne törjük meg a monológomat, felteszi a kezét. Befejezem a mondatot, vagy gondolatot és rámutatok arra, aki feltette a kezét, így az akkor beszélhet. Szükséges, hogy megelőzzük a bekiabálásokat. Érthető voltam?
- Igen! – Értve főnök! – Persze...
- Oké, úgy látom nem voltam érthető, mert mindannyian belepusmogtatok, miközben a kezeteket kellett volna feltenni. Sebaj... Mint tudjátok, hogy dinamikus vállalkozásunk megfelelően működjön, továbbra is Brüsszel a székhelyünk, ellenben semmilyen tevékenységet nem gyakorlunk az országon belül, csak és kizárólagosan a határokon túl, így kijátszva a jogi kiskapukat, amelyek meggátolják, hogy az adott ország, Belgium és bármelyik másik, amelyben társkereső oldalunk működik, könnyen eljusson hozzánk. A Belgiumi hatóságok egy részében van emberünk, így nagyon lassan jutnak el a megfelelő helyre a velünk kapcsolatos panaszok. Persze, eljutnak, csak lassan. Volt eddig így, azonban van ez a közép-Európai kis ország, Magyarország, ahol annyira centbaszó a felhasználói közösség, hogy ahelyett, hogy nagyvonalúan elengednék azt a kis aprót, amit lehúzunk róluk, inkább érdekcsoportba tömörültek és feljelentéseket tesznek, amik lassan visszaérnek hozzánk, azaz az irodánkba. Igen, Peter?
- Ivo, nem néztünk utána megfelelő alapossággal, hogy ott az emberek fizetése nem teszi lehetővé, hogy 10-20 Eurónak megfelelő összegeket kidobáljanak az ablakon.
- Miért?
- Ott sokkal alacsonyabb a fizetés és forintot használnak.
- És ezek tagjai az Unió közösségének! Szánalmas népség... Gilles, mi a helyzet a telefonos applikációs reklámokkal?
- Ivo, egyelőre kicsit takarékon vagyunk vele, de ha úgy érzed, szükséges, ismét befizetjük a szolgáltatóknak a díjakat és egész Európában megint a mi hirdetésünk jelenik majd meg minden második ablak felnyílásnál. Vagy a Be2, vagy az AcademicSingle, vagy a LeszopomAPénztaKártyádról oldalunké.
- Mi a helyzet a Facebook reklámokkal, André?
- Nos, a Facebook egyelőre teret ad hirdetéseinknek, azonban már volt levélváltásunk, mivel egyre több Facebook felhasználó jelez vissza a rendszernek, hogy csalók vagyunk. Van egy emberünk, aki lassan 5 másikkal dolgoztat, akiknek más dolguk sincs, mint a hírdetések mellé biggyesztett rosszindulatú megjegyzéseket töröljék, de azt állítja, amint felsőbb szintről rákérdeznek, le kell állítanunk a marketinget a közösségi oldalon.
- Ha nem változik sokat a megítélésünk, visszatérünk erre. Maurice, mi van a strómanunkkal a román hölggyel?
- Ha a nyomozás, amelyet több ország elindított, eljut a csoportig, ki fog derülni, hogy egy fantom személyről van szó csupán és akkor buktuk az egészet. De nem tudom, erre mennyi az esély reálisan.
- Értem. Egyelőre a reklámokkal leállunk. Jönnek az ünnepek. Ideje lenne egy utolsó nagy svindlivel annyi pénzt lehívni, amennyit tudunk és utána megszüntetjük itt az irodánkat. Már keresünk lehetséges helyeket, bár, sajnos, akkor sokatoktól meg kell válnunk, hiszen nem mindenkl tud majd tovább jönni velem Finnországba, vagy Malajziába. Attól függ, jogilag hol leszünk nagyobb biztonságban. Tessék Francy?
- Mi legyen azzal a néhány modellel, akik arcukat adták a reklámokhoz. A mosolygós barna, a szöszi, a kis fekete?
- Mire gondolsz?
- Még mindig nem fizettük ki őket a szerződésük szerint.
- Karácsonyi csomagot nekik. Ha nincs szerencséjük, előbb csomagolunk, minthogy nekik kelljen fizetni.
- Nem nagy összegről van szó.
- Ugyan már? Ezek külföldi diáklányok és szerencsét próbáló névtelen senkik. Ha nem fizetünk, hova mennek? Kinek panaszkodnak? A kapcsolatot, miután elküldted az ajándékokat, szakítsd meg velük. Az irodáról nem tudnak, a stúdiót meg már leadtuk, ahol forgattad velük azokat a remek kis filmeket. Sosem találnak meg.
- Akkor mi szükség van egyáltalán ajándékokra? Egyszerűen kikapcsolom a telefonomat és nem érnek el. Ezt a számot úgy is csak erre tartotta fenn az iroda.
- Látod, ez a szemlélet az, amire szükségünk van. Tedd ezt! Nincs ajándék a picsogós picsáknak. Folytatnám. Európában egyre rosszabb a hírünk, hogy nem adunk szolgáltatást a tagdíjak mellé. Szeretném, ha megdupláznátok a fiktív adatlapokat az oldalon, hogy aki regisztrál, csak azt lássa, hogy a világ nőállományának tetemes része nálunk dolgozik. Fons, a te és csapatod feladata, hogy olyan internetes oldalakról szedjetek le fényképeket, amiket a google nem dob ki utána a keresőben, ha bárki a fényképek hitelességét kívánná ellenőrizni. Egy-egy hiba még belefér, de egy átlagos felhasználó is azonnal kilép az oldalunkról, ha az első néhány leellenőrzött fényképről kiderül, hogy egy rock-metál koncertjének első sorában lőtte valaki a rajongó picsákról. Igen, Thierry?
- Egyre több levelet kell megfogalmaznunk Magyarországra a lemondónyilatkozatok miatt.
- Utálom azt a nemzetet. Van rá egy emberünk nem?
- Igen, azonban napi 40-50 levelet kell megválaszolnia, ami lassan kivitelezhetetlen egy embernek. Szeretnénk felvenni még egy embert mellé.
- Rendben. Tegyetek így. Azonban fésüljétek már össze az összegeket, amiket a levelekben követeltek, mert arra is érkezett panasz, hogy túl nagy a szórás a kiküldött büntetések miatt. Cyriel, hallgatlak!
- Az említett országban eddig két adósságkezelő társasággal voltunk kapcsolatban, ám hatékonyságuk erősen megkérdőjelezhető. Az sem mindegy, a tagok melyik bankcsoportnál tartanak számlát, mert van olyan bank, amelyik mostanra kategorikusan nem engedi levonni az összegeket a számlákról, vagy visszafizetik, chargeback alkalmazásával visszahívják.
- Tudom, ez a bank pl. az OTP. Mit szeretnél?
- Az Erste egyelőre még nekünk kedvez az üzletpolitikájával. Nem lehetne-e szűkíteni a felhasználókat bank szerint?
- Sajnos, gyanúra adna okot a friss felhasználónak, ha egyetlen bankon keresztül fogadnánk el befizetést. És egyelőre a nagy számok törvénye alapján, ha jól kufárkodunk az idővel és kellő helyen alkalmazunk nyomást, megfélemlítést, az összegek beérkezhetnek és leemelhetjük, mielőtt visszahívná a bank. Azt hiszem, mára kibeszéltünk mindent. Húzzatok bele az ünnepek miatt. Okozzunk egy kis fejfájást azoknak a csóró magyaroknak. Küldjetek ki számlákat 400-500 Eurós határon mozogva, had érezzék a törődést. Legyen kellemes karácsonyuk! Idegeskedjen az a sok csóró. Küldjétek azoknak is, akik már elvileg megszüntették a számlájukat! Ne törődjetek jogrendelettel, stb. Az év utolsó napjait basszuk el nekik, aztán majd visszacsináljuk az egészet és Magyarországon beszüntetjük az oldal alkalmazhatóságát. Mire felocsúdnak, és rájönnek, hogy átvertük őket, elrontottuk nekik az egész év lezárását. Azt érdemlik! Sok magányos ember. Ebből majd tanulnak! Mellesleg köszönőlevelet küldjetek az Erste bank vezérigazgatójának. Tessék Peter?
- Nem félsz, Ivo, hogy ránk száll majd a média, a törvénykezés?
- Ugyan már? Egy héten belül meglesz a következő irodánk székhelye. Amíg ezek remegő gyomorral karácsonyoznak, addig mi frissen kezdjük az új évet! Jó munkát, mindenkinek!
Még én, aki nem nagyon jártas a sminkelés nőuralta világában, tudom, hogy a mosolygás ráncokat varázsol az arcra. Erre itt egy reklám, amely annyira hülyének nézi a lehetséges vásárlót, hogy a pofám leszakad...
Csodálatos lehetőségnek tartom, hogy az Interneten belül a Facebook módot ad rá, hogy a felhasználók egymás között csencseljenek és egyelőre ezért pénzt sem kér a szolgáltató. Ugyanakkor vannak problémák, melynek kiküszöbölésére előbb-utóbb időt kell fordítani.
Hirtelen kettőt tudnék megemlíteni, amivel találkoztam és szerintem korszerűsíteni kellene.
Az első, amikor beírod a keresőbe, hogy ingyenes - mert csóróság van és az ember szeret megszerezni ezt-azt, lehetőleg ingyen - és kidobálja a találatokat. Te már örülnél, hogy mennyi mindenre teheted rá a mancsod - több ezer felhasználóval egyetemben - ám hamar rá kell döbbenned, hogy a hirdetésben kiírt nagy betűs ígéret nem más figyelemfelkeltő csalinál.
Az adott termék nem ingyenes, pusztán a hirdető nem akart árat mondani, azzal megvárja a keresletet. Majd te ajánlasz valamit és ha nem tartja szemtelenül alacsonynak, rábólint.
De az ingyenes nem ezt jelenti.
Részemről a bejelentés gombok közé betenném ezt is opciónak: Ha ingyenesnek írja, de valójában nem az, lehessen ezt jelezni.
Mert üzleti kapcsolat ne épüljön már eleve megtévesztésre, hiszen milyen elvárásaim lehet a másik fél felé a továbbiakban?
Ehhez a jelenséghez tartozik szerintem az is, amikor valaki a legalacsonyabb árat tünteti fel, hogy felkeltse az érdeklődésedet, azután kiderül, hogy a 300Forintos könyvekből egy van csupán, a többi már mind ezer fölött van...
Azt mondjuk nem tudom biztosra, hogy hirdetés feladásnál támogatva van-e, hogy lehessen tól-ig jelezni az értéket, de mivel úgy emlékszem, láttam már olyat, hogy 500-2000 vagy hasonló, feltételezem, hogy megoldható lenne ez az apróság is.
Időt spórolunk meg vele.
A második jelenség, amivel eddig nem nagyon találkoztam, de egy konkrétumot mentettem, az az volt, amikor egy termék árát privátban már felsrófolták, ami szerintem kimeríti a kereskedés pofátlanságát és jelentettem is a Marketplacenek a vevővel kapcsolatos negatív véleményemet. Úgy emlékszem, magát a hirdetést nem, de kellett volna, vagy jelezni, hogy az illető javítsa ki az árat, amit a képen a gusztusos 5900 forintban határozott meg, majd, mikor privátban jelentkeztem, mint lehetséges vásárló, már a sokkal keményebb 7 ezer forinttal szembesültem, ami azért sem tetszett, mert ezért az összegért viszont már találni használatlan, bolti terméket is, és nem kell felesleges köröket futni az átvétellel.
Barátomnak vettem volna meg születésnapjára, mert imádja a tejhabot. 5900 forint meg nem egy nagy összeg egy ilyen holmiért. (Magamnak sosem vennék ilyet, mert a forró tejhab szerintem szimpla "buziskodás".) Ráírtam a hölgyre, hogy nyélbe üssem az előnyös üzletet, de az alábbi választ kaptam:
Érted?
Rosszul írta ki az árát, de nem vette rá a fáradtságot, hogy kijavítsa.
Most vagy a Marketplace-n körülményes a javítás funkció, vagy emberünk lusta rá, vagy később gondolta meg magát az árral kapcsolatban és hülyének nézi a lehetséges vevőt, hátha az elfogadja az új feltételt és megveszi a terméket.
Nem nagy különbség az az 1100 forint. De itt az elvről van szó.
A vásárló és vevő közötti kapcsolatot nem szeretem félrevezetésre építeni. Magam mindig többször ellenőrzöm a végösszeget, hogy ne átvételkor derüljön ki kellemetlen részlet.
Jelen esetben az ilyen hirdetőt viszont azonnal bannolnám egy időre, ha más nem, azért, mert "figyelmetlen" volt, amikor hirdetett. (Már, ha elfogadom a magyarázatát.)
Még azt is elfogadnám, hogy azoknak a hirdetőknek fizetős legyen a Marketplace, akik valamilyen okból negatív visszajelzést kapnak.
Mert megérdemlik.
Van egy remek ingyenes hirdetési lehetőség. Ne éljünk már vissza vele!
Ezen az apró kellemetlenségek ellenére állítom, hogy a Marketplace egy remek lehetőség és érdemes élni vele.
Lehet, hogy van aki 40ezerért kínál valamit, amit azután mástól 10ezer alatt megszerzel. Lehet, hogy látsz olyan árakat, amitől felmegy benned a pumpa, de ez legyen az eladó baja, ha a terméket nem tudja értékesíteni.
Viszont a tudatos félrevezetést lehetőleg csökkentsük le a minimumra, hogy jól működjön ez a lehetőség!
Használj Marketplace-t!
Használd, hogy a Facebook lásson benne fantáziát és fejlessze fel olyan magas szintre, hogy ne kelljen újságokban feladnod a hirdetésed.
Ezzel óvod az erdőket!
(Ha kicsit is...)
A Facebook új generációs törekvéseinek köszönhetően már közösségi/lakossági hirdetésekkel is találkozhatunk, ha a megfelelő kattintást végezzük el az oldalon. Van egy sejtésem, hogy ez lassan kiváltja az írott hirdető médiumot, sőt, idővel a kifejezetten hirdetésből élő oldalak létjogosultságát is felülírja majd; nem lesz rájuk szükség!
Részemről ezt a törekvést addig támogatom, míg végül a Facebook, miután kiütötte valamennyi reklámozós versenytársát, nem szemtelenedik el és nem teszi esetleg fizetőssé ezt az egyelőre ingyenes és remek lehetőséget.
Megtehetné, hiszen ez komoly plusz szolgáltatás, amivel egyesek nem, hogy egy kis mellékest tudnak szerezni, de egyenesen már szinte pofátlanul kereskednek. Igaz, van rá lehetőség, hogy az egyszeri érdeklődő jelentse a neki nem tetsző tartalmakat, szinte bármilyen okból, de van az oldalnak erre felelős logisztikusa, aki áttekinti a jelentéseket, megfelelően elbírálja jogosságukat és egy pöccintéssel kilöki a nem odavaló hirdetményt?
Mert ha van is, ez komoly oka lehet a fizetőssé tételnek.
De valójában nem erről akarok elmélkedni.
Már tettem a Facebook adatlapomon rá utalást, hogy néha bizony szemtelen összegek jelennek meg termékek mellett. Tudom, hogy nem kötelező vásárolni, sőt, piacgazdaság is van, meg kereslet-kínálat, ugyanakkor, ha belegondolunk, pont azért szaladnak el az árak az égbe, mert egyszerűen nincs egy elbíráló minta, ami alapján kategorikusan és plusz-mínusz értékek közé lennének helyezve a felkínált termékek, szolgáltatások.
Ezért láthatsz például olyan könyveket 1000 forintos áron kínálva, amiket már 50 forintért dobálnak utánad az antikváriumok. Vagy annak idején 2-3 forintos képregény füzetek most 5000-10000 forintért várják a gyűjtőket.
Vagy Holland, kopott kakaós dobozok... Szétesőfélben lévő szekrények... működésképtelen háztartási eszközök... másolt (!) játéklemezek, filmek...
Szóval. valahol kell egy határt szabni, mert egy reggel azt vesszük majd észre, hogy szegény családok szűz (vagy már nem az) lányai kínálják bájaikat, vagy behajtók tesznek ajánlatot rá, hogy elverik, aki tartozik neked.
Sőt, a társkeresők mintájára, simán kialakulhat az egyéb kategóriában a fizetett prostitúció is, hiszen mindig vannak kiskapuk, megfelelő fogalmazások, adok-veszek körgazdaság.
Szóval, most azon gondolkodom, ha már annyi haszontalan vackot is fel lehet tenni különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül, esetleg a megtartott, használt mozijegyeimet felkínálhatnám esetleg a rezsim csökkentésének érdekében.
Mondjuk valahogy így:
"Eladó használt mozijegyek!
Gyártson magának alibit és válasszon mozijegy adatbázisomból magának megfelelőt, egy adott időpontra, amivel el kellene számolnia!
Megcsalta az asszony?
Nincs kedve vitázni?
Csak előveszi a megfelelő dátummal datált mozijegyemet és máris 50%-ban meg van oldva a szituáció. Természetesen garancia nincs, hiszen nem elég, hogy önnek jegye van! Önnek közben a filmet is látnia kellett valamikor, hiszen ha rákérdeznek, illik legalább a tartalmat és a fontosabb közreműködök nevét tudnia.
Esetleg rendőrségi ügybe keveredett és alibit kell szolgáltatnia?
Történetesen pont egy olyan időpontról, amelyet lefed egy mozilátogatás?
Nincs más dolgunk, mit áttekinteni a használt mozijegy adatbázisomat és kiválasztani a megfelelő bilétát.
Természetesen itt sincs garancia az esetleges keresztkérdéseknél felmerülő tárgyi tévedésekre illetve fennálló gyanúra, de azért elég erős alap tud lenni egy mozilátogatás, főleg, ha eleve van valaki, aki alibit szolgáltatna magának, hiszen van olyan jegyünk, amelyik párosan található meg az adatbázisban.
Bizonyára még sok egyéb területen használhatók ezek az apró papírdarabok, de ezek kitalálását önre bízom.
Ha úgy véli, szükséges, tegyen velem egy próbát és nézzük meg, van-e jegyem ön számára.
Az ár alkuképes és az eset fontosságához igazított!
Keressen bizalommal!"
Szóval, azt hiszem, most otthon összeszedem az összes mozijegyemet és elkezdem bővíteni a vállalkozást.
Csekkekkel, egyéb belépőkkel.
Ha van kínálat, talán lesz kereslet is!
Szerintem a világ legnagyobb lehúzása, ha valamire egyszer pénzt áldozol - előfizeted - majd az az előfizetés lejárta után automatikusan ismét frissül, lehetőleg anyagilag megterhelve téged, és csak akkor tudsz kilépni ebből az elvileg végtelenségig tartó pénzmegszabadítástól, ha te, azaz TE teszel lépéseket érte, pont, mint amikor te tettél lépést, hogy befizesd.
Pedig szerintem pont a szolgáltatás minőségének kellene olyan magasnak lennie, hogy ne automatikus legyen, hanem annyira hiánypótló, hogy te akard ismételten kifizetni. Magadtól. Kényszer nélkül.
Márpedig a megújuló előfizetés egyszerű kényszer, ami üzletpolitikailag szerintem erősen kifogásolható.
Ez ellen pedig törvényileg kellene fellépni, ha már olyan sok mindent rendszabályokhoz kötnek. Amivel pedig egy-egy vállalkozás visszaél, azt igenis rendszabályozni kell.
Talán te kimaradtál belőle, de vagy húsz éve, amikor a mobilok betörtek a mindennapokba - lehet inkább 15 év - sorra jelentek meg a csengőhangot árusító szolgáltatások, amelyek között hamarosan bevett szokássá vált, hogy ha egyszer befizettél, akkor szipoly áldozata lettél. A szolgáltatás ugyanis pofátlanul nem egyszer húzott le téged a csengőhangért, hanem automatikusan hetente vagy havonta terhelte a számládat, küldve egy általad nem kért másik csengőhangot, mondván, neked az kellhet és most akciósan megkapod.
A szolgáltatók persze hirdetéseikben - ami maga egy reklám - nem verték nagy dobra sem azt, hogy újra és újra lehúzzák előfizetésed vagy feltöltő egyenleged, sem azt, hogy mit kell tenned, ha te nem kívánsz folyamatosan pénzt "adományozni" nekik. Néha komoly utánajárást - nem egyszer a telefonszámod szolgáltatóját bevonva - kellett eszközölnöd, hogy megtudd, a gyerek telefonjáért miért fizetsz havonta horribilis összegeket, miközben a gyerek sírva mondja, hogy alig használja.
Mert elég volt egyszer rendelni...
...a többi ment magától.
Manapság ez a bevett és szerintem etikátlan gyakorlat felnőtt és egyenesen a bankszámlákat kezdte ki. Egyes Internetes szolgáltatók úgy gondolják, hogy ha te akarsz tőlük valamit, az feljogosítja őket, hogy számládat kifogyhatatlan kincses barlangként kezeljék, és megkerüljék az egyszeri díjfizetést. Mert ha az egyszeri előfizetésed automatikusan megterhelve bankszámládat megújul, akkor nem beszélhetünk egyszeri alkalomról, nem igaz?
Márpedig, mivel a pénz a mozgatórúgója az életünknek, szerintem joggal várható el, hogy az üzleti tranzakciós szolgáltatású oldalak kiemelten kezeljék a fogyasztó felvilágosítását, ami azt jelentené, hogy nem elrejteni kell az Általános Szerződési Feltételek között, vagy ahhoz közel, apró-betűsen, esetleg más optikai vagy marketinges trükkel meggátolva az értelmezését, könnyű azonosítását, hanem a fizetési oldalakon, ahol meg kell adnod az adataidat, nagy, figyelem felkeltő feliratokkal kell figyelmeztetni a fogyasztót, hogy mire is vállalkozik.
Természetesen ma ez nincs így és mivel nap, mint nap botlani olyan oldalakba, amelyik bevett szokásként használja ezt az üzleti lehetőséget, feltételezem, hogy semmilyen megfelelő jogszabály nincs még kidolgozva, amely kordában tartaná ezt az üzletpolitikát.
Hogy csak egy erős példát hozzak, a Be2 oldal és társai - mert több "társkereső" tartozik egy lehúzós csoportba - kifejezetten abból él, hogy jóhiszemű felhasználóknak olcsón kínál szolgáltatást, amelynek minősége silány, hatásfoka nagyjából elhanyagolható, viszont ha egyszer előfizettél rá, akkor egy adósság-csapdába kerülsz, mert az olcsó belépést igen drága havidíjak követik, amiket ráadásul figyelmeztetés nélkül emelnek le a bankkártyád adatait felhasználva, és ami szomorú, ezen tranzakcióban a legtöbb bank egyelőre partner is velük, mondván, te szerződést kötöttél.
Ami igaz is lenne, ha az előfizetés nem egy akciós, egyszeri befizetést tolna az arcodba. Amire ráugrassz.
Minden más, jogi kiskapu és csűrés-csavarás.
Bizonyos jelek egyelőre arra engednek következtetni, hogy ezek ellen a cégek ellen globális törvények elfogadtatásával lehet csak fellépni, egyénileg csatát lehet nyerni ellenük, de ez háború.
Magam is tagja vagyok egy zárt csoportú fórumnak, amely céljának tűzte ki, hogy felszámolja a Be2-t, mint társkeresőt, ugyanakkor, magasabb szinteken lenne szükséges törvényeket módosítani, létrehozni, hogy magát a jelenséget, az etikátlan szerződést irtsuk ki a kereskedelemből.
Azt mondom, hogy ha már társkeresőt használnál, akkor vagy olyat válassz, amelyik komolyabb múltra tekint vissza, vagy olyat, amelyik nem kíván minden áron a pénztárcádban nyúlkálni.
Persze, a társkeresők pénzbe kerülnek, az nem kérdés, hiszen egy ilyen oldal létrehozása komoly háttérmunkát és fejlesztési időt igényel, amelynek meg kell térülnie. Másrészt, tudjuk, hogy semmi sincs ingyen. Ugyanakkor, kritikus szemmel kell figyelni, hogy egy-egy oldal milyen szolgáltatásokat nyújt, mennyire "szavahihető".
Ha például csak fizetés után tudsz egyáltalán betekinteni az oldalba, hogy lásd, milyen panelekből rakták össze, akkor gyanakodhatsz. Az sem ad bizalomra okot, ha túl erőszakos a marketing, vagy a megtekinthető adatlapokon modell forma emberek mosolyognak rád.
A legújabb, amelyik egyelőre bizalmatlanságra adott okot számomra, a DatingVip Magyarország elnevezésű oldal, amelyik nem szerényen magát 2018. legmenőbb társkeresőjeként aposztrofálta.
Ahhoz, hogy kerekebb véleményem legyen, facebook oldalamon keresztül kell regisztrálnom.
Szóval még visszatérünk.
Vannak azonban fenntartásaim, alá is húzom, miért:
Tehát, nem elég, hogy nekem regisztrálnom kell, de ha esetleg abbahagynám, akkor ismét nekem kell lépéseket tennem érte, ami időrabló tevékenység és még garancia sincs rá, hogy minden klappolva működik az oldalon, nem nehezítve meg a szolgáltatás felmondását.
A Be2-nél például van olyan menüpont, ami eleve nem hívható "életre", illetve az oldal mindent elfogad, amikor előfizetsz rá, mert kell a pénz, de a lemondást már fizikailag meg kell támogatnod egy fax-szal is, ami nonszensz annak fényében, hogy az oldal szempontjából maga a bankkártya használata a legkényesebb pont, ott viszont nem olyan finnyásak, elég bepötyögni az adatokat.
Ellenben ha kilépnél, akkor nem elég, ha csak ülsz és pötyögsz valamit. Ez szintén egy olyan apróság, amit törvényileg szankcionálnék.
Pl.: Ha egy oldalra regisztrálásnál az életedből elrabolnak 10 percet, akkor az oldalról való tökéletes törlődés esetén ez az idő nem haladhatná ezt meg, sőt, fele annyinak kellene lennie.
Ez lehetne az Internetes Szabadulási Törvény, azaz ISZT.
Bárhogy is döntesz amikor Neten vásárolsz szolgáltatást, legyél körültekintő, amíg ilyen módszerekkel becsaphatnak téged!
De addig is erősen kerüld a Be2 és aloldalainak használatát!
Véletlenül tagja lettem egy olyan facebook zárt csoportnak - értsd. még gyakorlatilag az indulásuk pillanatában tagfelvételt kértem és nyertem, habár, magam nem vagyok benne érintett, viszont aki ismer, tudja, pont az ilyen témák azok, amiket szeretek "feltárni" három olvasóm előtt - amelyiken belül a tagok a tapasztalataikat osztják meg egy brüsszeli illetőségű, egyértelműen pénzek lehúzására létesült társkereső applikációról.
A társkereső, amelyet ezek után véletlenül sem ajánlok senkinek, a be2 illetve bármelyik másik hasonló site, amelyik mögött ugyanazok állnak, mint a be2-nél.
Sőt!
Kategorikusan ki merem jelenteni, hogy ha már arra vetemedsz, hogy társkeresőn ismerkedj - sokan még ma is szitokszóként beszélnek az Internetes ismerkedésről, miközben el sem tudjuk képzelni, hogy valójában milyen hatalmas piaca és piacképes, tehát fizetős bázisa van ennek - keress valamilyen széles körben ismert, lehetőleg magyar, lehetőleg sok évre visszanyúló múlttal bíró ismerkedős oldalt.
Nagyon egyszerű az oka.
Amikor ezek némelyike létrejött, még tényleg több készítő gondolt az üzleti lehetőség mellett arra, hogy biztosítja embereknek a társkeresést, míg mostanra felébredt egy új Internetes generáció, amely kifejezetten megtévesztő és pénzlehúzó céllal készít hasonló platformokat, átgázolva a felebaráti szereteten.
Az sem elhanyagolható, hogy a nagy múltú és széles körben ismert társkeresőknél mostanra már piros lapos lenne a működésük, ha direkt átvernék a felhasználókat, hiszen egyik-másik akár 10-15 éves múltra tekinthet vissza, ami idő alatt azért bőven elterjedne egy oldalról, hogy megtéveszti "vásárlóit".
Egy új oldal esetében még a felgyorsult információs sztrádának köszönhetően is hosszú hónapok telhetnek el, míg kiderül, hogy valamit nem érdemes használni... és még úgy is lesz, aki bedől egy jól célzott reklámnak.
Régebben írtam egy cikket arról, hogy a friss társkereső oldalak mögött milyen munka áll, hogy a lehetséges felhasználókat magukhoz édesgessék.
Pl. feltöltik az adatlapokat fiktív női felhasználókkal, mert még egy óvódás is tudja, hogy a férfiakat esetleg könnyebb rávenni, hogy "adakozzanak", ha lehetőség van rá, hogy beleszagolhatnak egy frissen mosott barna női loboncba.
Az egyszeri felhasználó felmegy az oldalra, látja, hogy mennyi, de mennyi nő keresi ott a boldogságot, azután kap egy levelet, amelyet csak akkor olvashat el, ha fizet, majd az üzenetről kiderül, hogy valami emeletes baromság, aminek egyetlen célja, hogy te nagyon el akard olvasni, akár úgy is, hogy áldozol rá.
Jobb esetben az életedben ezt egyszer eszed meg, soha többet!
Nem állítom, hogy a régi és unásig ismert oldalak nem fognak pénzbe kerülni. Azt sem, hogy úgy vélheted, azért akarsz friss oldalra kerülni, mert amit esetleg évekig használsz, ott már "nem terem babér", értsd ahogy akarod.
De ne felejtsd el, hogy lehet, hogy régen vagy fent és azt gondolod, nincs új nő a nap alatt, illetve már téged ismernek unásig adott oldalon, azért ez fordítva is igaz. A nőknek is lehet ilyen félelme.
Hosszú éveken keresztül botlottam bele legalább 5 különböző magyar társkeresőn ugyanabba a lányba, aki az évek alatt sem találta meg szíve választottját, csak úgy, mint én - leszámítva a rengeteg szexuális kalandot - és akinek olyan elvárás listája volt, hogy meg is értettem, miért szorul rá, hogy ott legyen "mindenhol".
Remélem mostanra megtalálta az igazit. Az évek alatt ugyanis rohamosan romlott csinos alkatának minősége, míg utolsó virtuális találkozásunkkor már kifejezetten a nem szexi csoportba helyeztem volna... (Amiben én világéletemben benne voltam!) :)
Ettől függetlenül állítom, hogy biztonságosabb a járt utat bejárni, ahelyett, hogy valami friss oldalra kalandoznál, mert gondolkodj logikusan:
- az új oldal egyértelműen nem tud tökéletesen működni, hiszen ahhoz sok év munkája és felhasználói visszajelzés szükséges, míg minden funkció megfelelőn kialakul.
- a mai piaci helyzetben sokan már egyértelműen üzletként tekintenek az Interneten nyitható oldalakra, így szinte biztos, hogy az új és friss oldal ott próbál a zsebedbe túrni, ahol csak tud. Viszont egy bizonytalan kimenetelű szolgáltatásért miért fizetnél? Sok oldal pl. már eleve összeghez köti, hogy lásd a lányok fotóit, vagy rájuk tudj nagyítani. Mi ez, ha nem egyértelmű jele, hogy nem a funkció, azaz a partnerek összehozása az elsődleges az adott oldalnál, hanem a lehetséges üzleti kapcsolat kierőszakolása?
- egy friss oldal, írjon bármit is arról, hogy mennyire közkedvelt és sok a felhasználója, nem fog igazat állítani! Mitől lenne tele felhasználókkal, ha csak mondjuk egy hónapja nyílt meg és esetleg még országosan reklámozva sincs?
Már eleve megjósolhatatlan az idő, mire egyáltalán a felhasználók tudomást szereznek róla! Az is lehet, hogy fél éve működik, mire végre te belebotlassz.
- Amikor egy általad ismeretlen oldal úgy reklámozza magát, hogy ilyen-olyan felmérés szerint top listás az országban a szingli emberek ismeretségi körén belül, miközben te életedben először hallasz róla, pedig magad is a neten ismerkednél és rendületlenül keresed az új platformokat - amiket talán nem kellene erőltetni - akkor ott szólaljon meg a riasztó csengő! Miért lenne közkedvelt egy olyan oldal, amelyiknek nincs is múltja? Mitől lenne közkedvelt egy olyan oldal, amiről pont te nem hallottál korábban, aki esetleg jelenleg is 10, sok éves múltra visszavezethetően működő oldalon vagy regisztrált tag?
Szerintem ebben az esetben inkább az általad már ismert oldalak között kell keresned azt, amelyik "közkedvelt", csak, ugye, azok nem feltétlenül reklámozzák magukat, hiszen őket már "mindenki" ismeri!
Említettem, hogy vannak oldalak, amelyek pofátlanul vadásznak felhasználókra, azon belül is a pasikra, mert valamiért, mi vagyunk a könnyebb préda.
Az induló oldal először is levadássza a netet olyan fotók után, amelyek lehetőség szerint nem egyértelműen visszakereshetők, vagy nyilvánosak, így, ha a képet ellenőriznéd, a gugli képkeresője nem tud segíteni neked abban, honnan emelték át.
Pl. egy holland, szűk réteg által használt képfeltöltő oldalról leemelnek néhány csinos nőt.
A nők fényképeihez elkészítik a magyar adatlapot, kitalált személyazonossággal: név, lakhely, egyéb adatok.
A fénykép akkor jó, ha a lány csinos rajta, de nem annyira, hogy lásd, modell fotóját nézegeted, vagy nem derül ki egyértelműen, hogy valamilyen szexuális céllal készített oldalról lett kiemelve.
A legjobb, ha sok személyes nincs a fotókon - emeljük ki a háttérben látható konnektort, ami néha egyértelműen lebuktatja az adatlapot, mondván az nem hazánkban készült - mert akkor lehet következtetni bármire.
Lány mosolyog, lány ruhában áll valahol, feliratok háttérben nincsenek, lány elég közel van ahhoz, hogy még ne tűnjön fel, hogy mi van mögötte, de ahhoz távol, hogy egyértelműen tablófotó hatást keltsen.
Az oldal feltölt vagy 100-200 - esetleg folyamatosan pakolgatja fel valaki, zsebpénzért az ilyen fiktív csajokat - ilyen avatart, majd ezek nevében üzeneteket küld a férfi felhasználóknak, akik pedig miután meglátják, hogy egy mutatós hölgy keresi velük a lehetséges kontaktot, könnyeben fizetnek. Persze néhány levélváltás után, miután esetleg túl személyes lenne a levelezés, le lesznek pattintva a srácok, csak addigra már némi aprót is lehúztak róluk.
Volt oldal, amelyik a gy.i.k.-ban kereken kifejtette, hogy az esetleges hamis oldalakért semmilyen formában nem vállal felelősséget. Milyen könnyű is ez, nem igaz? Mossák kezüket!
A pofátlanság az volt, amikor egy ilyen kamu oldalnál egyértelmű bizonyítékkal jeleztem, hogy több adatlap kamu/fake és lepattintottak, mondván, hogy az oldal üzemeltetője nem érzi feladatának, valamennyi adatlap hitelességének az ellenőrzését.
Írtam is nekik, hogy milyen kényelmes is így levédeni magukat, de ha úgy vélik, nincs idejük ellenőrizni a hitelességet, akkor megteszem én nekik, jófejségből. Valamiért nem jött létre a munkakapcsolat...
Ne legyen illúziód, maga az üzemeltető áll a rengeteg kamu adatlap mögött.
Pont mint, amikor a koldus kiül a lépcsőre, maga mellé teszi a pohárkáját, majd beledob egy marék aprót, hogy a tömegvonzás elve szerint a pénz hátha vonzza a többi pénzt. Magam láttam egyszer ezt az apró trükköt és ez is oka annak, hogy szimpla koldusnak nem adakozom.
Szimplán fizetős társkeresőnek szintén nem fizetek!
Te se tedd!
Ha egy oldalon túl sok a "jó nő", eleve gyanakodj!
Vagy fizetősek a lányok, vagy "nem léteznek" - itt arra gondolj, hogy nincs rá mód, hogy találkozzatok.
Elismerem, előfordulhat, hogy egy-egy unatkozó háziasszony amolyan ego-növelő okokból valahol feltesz egy kamu adatlapot, leemelt képekkel, hogy begyűjtsön egy halom talmi dicséretet - hiszen nem őt dicséred, hanem akit a fotón látsz! - de nem ez a megszokott.
Az Internet anonimitása miatt nem véletlen, hogy a legtöbb átverést ott találod meg.
Mindig legyen benned egészséges kétely!
Sose "szeress bele" valakibe néhány napos levélváltás után! (Ezt főleg a női felhasználóknak üzenem!)
Külön iparág lett, hogy hiszékeny, egyedül élő és kapcsolat kialakításának reményében regisztráló embereket kihasználjanak csalárd érdekekből idegen emberek.
Az is megér egy posztot!
Egyelőre annyit tanácsolok, mielőtt ismét találkoznánk:
Ha nem muszáj vagy nincs első kézből információd a hasznosságáról, ne regisztrálj és ne fizess nem az országban székelő társkereső oldalnak!
Különösen akkor ne, ha az egy brüsszeli székhelyű, be2 névvel működő oldal!
Imádom, amikor letöltő oldalak kidobálják a reklám felületeket, amiken egymást keresztező hirdetések vannak. Talán pont ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy nem kellene erőltetni a kattintás ezekre a feltehetően klikk vadász oldalakra.
Te klikkelsz, ők pedig pénzt kapnak érte.
Mutatok egy totál tipikus példát:
Ha abból indulok ki, hogy nekem, magyarnak az angol egy idegen nyelv, akkor milyen érdekes, ha a négy, nyelvtanulásra buzdító módszer közül, kettőt is ugyanazzal a fénykép sorozattal reklámoznak, csak az egyik 2 hetet jósol, míg a másik simán 2 órát ígér neked a nyelv elsajátítására.
Tehát, ha a bácsi fogdossa a szemüveget, akkor tovább tart az angolozás, mintha nem fogdosná össze a szélét!
Szerintem ettől függetlenül mindkettő egy forradalmi nyelvtanulási módszer... lenne, ha a kettő között nem bújna meg egy harmadik fénykép, amely simán kiüti a szélső kettőt, hiszen az meg egyenesen egy forradalmi áttörést kínál!
Most őszintén, ha te komoly hirdető lennél és a te módszered köröket ver a többire, fizetnél azért, hogy a reklámodat hasonló termékajánlók közé ágyazzák be?
Ugye, hogy nem.
Eleve, hogy három ilyen hirdetés került egy sorba, számomra azt jelenti, hogy egyik sem működő, valódi módszer.
Ne legyen igazam!
Kérlek, ha ezek közül bármelyik segített, hogy idegen nyelvű tolmácsként is elboldogulj bármilyen munkában, írj nekem!
De hiteles legyen ám!
