A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2016. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2016. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. március 1., szerda

Az Egészség ellenszere - A Cure for Wellness (2016)

Az Egészség ellenszere - A Cure for Wellness (2016)


Rendezte: Gore Verbinski

Rég sikerült ennyire semmitmondóra egy Blockbusternek szánt mozi filmplakátja. 
Megtekintés: A film, amelyik késett vagy tizenöt évet és amelyik fél órával hosszabb, mint kéne.

És mellette nem elég bevállalós. Esküszöm, amikor a végén már azt hittem, a főhős bukni látszott, még kicsit szurkoltam is neki, hogy meglépjen a hepiend ellenes befejezést, mert lehet, hogy a közönség nagy része elfordul majd a mozitól, de mennyivel könnyebb úgy kultikussá tenni egy hasonló műfajú filmet, mint azzal, hogy "boldogan éltek, míg meg nem haltak"???
Gore Verbinski, akinek meg a neve eleve arra kellene, hogy sarkallja a rendezőt, hogy ketté vágott fejeket mutasson, meg leszakadó testrészeket, finomkodva nyúl hozzá egy olyan történethez, amely simán lehetett volna R besorolású kőkemény horror mozi is, és akkor még talán tetszik is a végeredmény, ezzel a mélabús, melankolikus tempóval és stílussal szemben, amit Verbinski korábbi filmjeiből és főleg, mások korábbi filmjeiből pakolgatott össze.

Pedig ígéretesen indul és már az első percekben hangyaszorgalommal gyűjtögettem a film rejtett utalásait, hogy végül, mindaz, amit a kliséhalmazból összehozzanak, egy tök átlagos és előre megfejthető befejezésben csúcsosodjon ki. Ettől függetlenül nem kívánom lehúzni a mozit, mert többé-kevésbé lekötött a megtekintés alatt, rengeteg csodálatos képi megoldással találkoztam és a színészi játék is egészen kiválóra sikeredett. A főszereplő Dane DeHaan korunk egyik legnagyobb tehetsége szerintem, és ehhez még hozzájön, hogy fizimiskája egy lappangó őrült insomniás betegével közös tüneteket mutat, amivel sok kellemes karaktert meg lehet formálni.

Lockhart (Dane DeHaan) ambiciózus bróker-könyvelő-tökömtudjaki főnöke, Pembroke (Harry Groener) önkéntes száműzetésbe vonult a mesés Svájc - valójában Németországban forgatták a filmet - egyik Disney várába egy hegyi falucska fölé néhány száz méterrel a józan ész szintje felett, hogy egészségügyi kúrának tegye ki magát.
A cég egy roppant fontos pénzügyi fúzió előtt áll és bizonyos, bankmentes homályos ismereteim miatt számomra nem teljesen tiszta okokból az egész vezetőség úgy látja helyesnek, hogy a sokmilliós beruházás nyélbeütéséhez Pembroke aláíróként elengedhetetlenül szükséges és csupán Lockhart hozhatja őt vissza, habár sem kora, sem tapasztalatai nem elegendőek egy ilyen fontos feladathoz - mint utóbb kiderül.
A kellemes üdülőparadicsom már első körben gyanús ármánykodások melegágyának tűnik, ami azért kellemetlen, mert a para faktor és az emberben motoszkáló érzések nem lassan törnek felszínra, hanem az első percben a gyomrunkba vágnak és a monitor másik oldaláról kiálthatunk a hősre, hogy ugyan legyél már szíves idehívni néhány komoly harcművészeti ismerettel rendelkező zsoldost és verjétek agyon, aki az utatokba áll. Ezzel szemben Lockhart Poe és Maupassant történetek hőseihez méltó módon süllyed mind jobban a gonosz összeesküvés hálójába, hogy a végén már tényleg elgondolkodjunk azon, hogy győzzön a gonosz és végre készült megint egy pesszimista testrablós-megszállós-testcserés horror mozi, amely méltó egy Top10-es listához.
Azonban a vég legalább annyira banális és kiszámítható, mint lassan minden hasonló thriller és ha ez nem lett volna korábban elég, arcunkba tolnak egy kis íncensust is, incestus-sal.


Ettől függetlenül sokkal jobban élveztem volna a filmet, ha nem érzem olyan erősen, hogy ezt a filmet már majdnem láttam korábban, csak akkor "A Stonehearst Elmegyógyintézet - Eliza Graves (2014) volt a címe és sokkal rosszabb volt a CGI a filmben, meg mintha többen is haltak volna meg, stb., ettől függetlenül, a befejezés ott még csavarosabb volt, amennyire emlékszem, itt csupán a kiszámíthatóan elvárhatót sikerült beleszuszakolni a forgatókönyvbe.

Volt, amire sokkal jobban kíváncsi voltam, mint amiket végül magyarázatként kaptam.
Pl. A falu suhancai mitől voltak olyan beszariak, mikor a dokival is lehetett volna kicsit pofozkodni? Egyáltalán, miután a film viszonylag sokat bíbelődött azzal a néhány karakterrel, miért nem kaptunk többet belőlük afféle mellékszálként, hogy mondjuk részegen belépnek a gyógyközpont területére és lemészárolják őket? Vagy a végén odaérnek a tűzesetre és némi karakterfejlődéstől vezérelve segítenek Lockhartnak elmenekülni, mert miután leégett a kastély, nincs miért utálni, hogy tönkreba**ta háromszáz évig a panorámát.
Vagy mik voltak azok a kapszulák, amelyben úszkáltak a testek, ha később kiderült, hogy a lepárláshoz egy teljesen másik hengert kellett használni?  Egyáltalán, mennyire volt gazdaságos maga az eljárás? Ha ennyi tényleg fontos és feltehetően gazdag embert "tartottak fogva", miért csupán Lockhart figurája került az intézetbe nyomozási dramaturgiával?
A szerencsétlen limo sofőr (Ivo Nandi), ha annyit tudott, mint amennyit feltételezhetően, akkor az autóbaleset után a környéket rettegésben tartó professzor (Jason Isaacs), megelőzve rengeteg felmerülhető problémát, miért nem nyírta ki a pasast és inkább egy belső emberét tette meg a kastélyba szállító sofőrnek?
A film végén miért fordultak a páciensek Lockhart ellen? A víz agymosást is csinált velük, ami alól csupán pont az idős matróna, Victoria (Celia Imrie) képezett kivételt?
Ha egy egyértelműen magányos férfi beállít az intézetembe, hogy kutakodjon és számomra nem a megfelelő kérdéseket tegye fel, miközben pontosan tudom, hogy amit csinálok az törvényellenes és földi halandó számára felfoghatatlan, nem egyszerűbb a látogatás első órájában megkérni két markosabb szolgámat, hogy vonszolják ki a kilátó teraszra és laza könnyedséggel vessék keresztül a gránit falú kerítésen?
Lockhart, miután látta az apró parazitát a pohárban, a továbbiakban a sört leszámítva, hogyan volt képes egyáltalán víz közelébe menni, míg a várban tartózkodott?
Ha a jó doktor által szeretőn óvott fiatal lány, Hannah (Mia Goth, akinek a nevére hajazva a külseje is eléggé gót) olyan fontos volt az események láncolatában, miért nem volt egyszerűbb egy toronyszobába zárni a külvilág elől, meggyőzve róla a lányt, hogy meghalhat odakint és így nem keresztezi az útja másokét a gyógyintézetben, vagy akár leláncolva is tarthatták volna?

Japán kultúrában nagy hagyománya van a meztelen nő - csápos lények kombónak. (Mia Goth)

Sajnos, a filmet nézve nem valódi hiányérzetem volt a kérdéseimet illetően, hanem inkább egy olyan, hogy egy nem kellően átgondolt koncepcióval van dolgom, amelyet szokás szerint úgy akartak érdekessé tenni, hogy telepakolták random furcsaságokkal, amelyek sehova nem vezetnek - Victoria keresztrejtvénye pl.  - és tényleg olyan érzésünk lesz, mintha a nem túl régen bemutatott Di Caprio mozi, a "Viharsziget" egy rosszul elkészített Reborn filmjét nézegetnénk. (De akkor inkább már a Beckinsale film, még akkor is, ha azt meg a Viharszigethez hasonlítottam korábban.)

Töfi:
- Gore Verbinski miután megrendezte a "Kőr - The Ring (2002)" amerikai remake-jét, nem kapott lehetőséget, hogy a folytatást is ő csinálja meg, így végül a forgatókönyv és a rendezés joga az eredeti változat japán rendezőjénél, Hideo Nakatánál landolt, aki beletett egy borzalmasan rossz szarvasos-CGI jelenetet a filmbe. Verbinski, mintha ezért egyfajta bosszú képében beletett a filmjébe egy hasonló jelenetet, amiben autó és szarva találkozik, sokkal hihetőbben, mint a Kőr folytatásában. Mondjuk, lehet csak egy tényleg vicces véletlen is, meg hát az eltelt 12 év alatt rengeteget fejlődött a CGI technika.

65%

Malcolm McDowell szemét (Stanley Kubrick - Mechanikus narancs), Dane DeHaan száját peckelték ki a film egy fontos jelenete miatt. Ez is kellemetlen, de azért McDowell rosszabbul járt.

2017. február 6., hétfő

Blog: Rákbeteg gyermek lájkvadászat

Nem kellett ismét mélyen ásnom a témába, hogy belefussak egy következő netes terjengő baromságba, amelyben egy nagyon rákbeteg gyermekkel kapcsolatban indult meg a megosztás és lájkvadászat a neten.
Az egyik poszt, amibe belecsúsztam, áment is kér a kis betegért, de nézd meg a posztot, mert közel sem biztos, hogy innen indult ki:


Tényleg bozralmas, de belegondoltál már, hogy a facebook, bár alapvetően nem egy humanitárius szervezet, de mennyire visszalőhetne rá egy olyan kezdeményezés, amelyben a segítségét ilyen fölösleges hívsághoz kötnék, mint a lájk és megosztás, miközben, ha tényleg segíteni akarnának, írnak egy programsort és holnap reggelre minden felhasználó ezzel a poszttal találkozna először a hírfolyamában, mellékelve a beteg gyermek mellé a megfelelő számlaszámot, ahol a baba segítségére gyűjtenék a pénzt.
Van fogalmad róla, mennyire időrabló és kétes kimenetelű cselekmény egy ilyen megosztásos poszt, miközben lehet, hogy a betegnek minden perc számít?

Persze nem jelen esetben, mivel a kisfiú, akinek visszaéltek a fényképével, egy egyszerű gugli képkeresés szerint nem más, mint egy bárányhimlős kissrác, akinek híre 2016 augusztusában már bejárta a világhálót.
Tessék egy link, de te is kereshetsz a fényképek alapján:
Beteg baba.

Szóval ismét csak azt tudom mondani, hogy komoly segítséget nem fognak a facebook-on lájkhoz kötni, mert reklám szempontjából ellenkező hatást érhet el, illetve, fenntartással kéne kezelni azt, amit olvastok a neten, mert az unatkozó emberek néha ilyesmivel szórakoztatják magukat, majd elégedetten hátradőlve nézik, mennyi balekot tudtak bepalizni.

2016. december 28., szerda

Blog: Mit eszünk ötven év múlva?

Az 1973-as film, a "Zöld szója" posztere
Bizonyára láttátok a "Zöld szója" című mozit.
Persze. Hogyan is láthattad volna, amikor vagy negyven éve készült.
Én sem akkor láttam, hanem mostanában, pár éve. A film ellenére is vissza-visszatérő parám és azóta több filmben és egyéb művészeti ágban előkerülő téma - főleg még irodalom - hogy az emberiségnek lassan harangoztak. Annyian vagyunk már, hogy a bolygónk nem képes kiszolgálni megnövekedett igényeinket.
Az emberen kívüli élőlényekből évente több féle hal ki, mióta mi szaporodunk!
Lassan az élelmiszeripar tényleg iparosítva lett. Futószalagon készül tej, kenyér, zöldség, gyümölcs és hús.
De lassan nincs, amit a gyártósorokra tehetnénk, hiszen bármit is termesztesz, gyártasz, tenyésztesz, azzal kiveszel valamit a természet körforgásából.
Tudod mi lesz itt ötven év múlva? (Ne lovagolj a jósolt szám helyességén. A lényeg, hogy "majd". Feltehetően nem a te vagy én életemben, de unokáinkéban már lehetséges.

Kannibalizmus.

Igen.
Emberevés.

Mert lassan elfogynak az egyéb alternatívák.
Nem véletlen, hogy ahány kultúra, annyi féle állatot eszik meg.
Te még undorodsz a kutyahús gondolatától, mert neked is van egy édes kis ölebed, de van ország, ahol ezeket az édes kis szőrös jószágokat simán levágják és annyi módon készítik el, mint te a disznót.

Valahol megesznek bármit, amit az erdőben találnak, legyen az gomba, fa, fű vagy akár egy mohafajta, bogyó, levél, stb.
Mert ahogyan szocializálódtak és keresték az életben maradás módjait, különféle alternatívák voltak segítségükre.

De végül mi fog nekünk maradni, ha annyi lesz az éhes száj, amennyit nem lehet semmilyen logikus elképzelés szerint betömni?

Akkor majd éhes szájakat fognak éhes szájakkal betömni.

Azt mondjuk még nem tudom, hogy nomád módra fog megtörténni és underground módon fog megtörténni, vagy egyenesen valamilyen törvényi határozat útján, hogy pl. hetven év feletti egyéneek önként menjenek a feldolgozó üzembe. Ezt még nem tudom.

Amiről viszont már itt-ott felröppentek hírek, és a neten kis kutakodás után te is ráakadhatsz, hogy egyes kutatólaborokban már keresik a lehetőségét, hogy az emberi szervezet egészségkárosodás nélkül tudja feldolgozni az elfogyasztott másik emberi szervezetet.
Ugyanis, jelenleg ha ember eszik embert, annak súlyos egészségkárosító hatásai vannak, főleg idegrendszeri deformitások képében.
Egyelőre úgy tűnik, keresik rá a módot, hogy ezeket kiküszöböljék.
Ha lassan megvalósulnak ezek a törekvések, akkor jöhet a harmadik fázis.

Igen, jól olvastad. Az első két fázis van most folyamatban.
Az egyik, az emberhús fogyaszthatóvá tétele, míg a másik, a föld lakosságának teljese letérképezése, amelybe beletartozik a human-chip is. Tudod, amiről már sokkal többet olvashatsz, ha kutakodsz: Emberekbe akarnak olyan apró jeladó rendszert telepíteni, amely segít mindenkinek az útját figyelemmel kísérni.

Hiszen, ha törvényileg lesz előírva, hogy kiket kel "feláldozni", mert megehetőek, azokat szükséges lesz rövid időn megtalálni.
Nem fogod a nagymamit elbújtatni a fáskamrában, mert eljönnek érte és pitét sütnek belőle.
Ez vár ránk!

Szóval, amikor elmész a boltba és a polcon szemezel valamilyen számodra anyagilag megengedhetetlen finomsággal, csak tedd szépen a kosaradba, amíg te megteheted, hogy válogass az élelmiszerek közül!

Az unokádnak lehet, hogy épp te leszel a vacsorája.

(Egyébként ez a bűnözők tárolását is semmisé teszi majd, hiszen a gyilkosokra érvényes lesz az a mondás, hogy "aki kardot ragad, kard által vész el.")

Nesze nekünk szép új jövő!

Részlet a Mortal Kombat X játékból

2016. december 26., hétfő

Blog: Szex-rulett

Hallottál arról a városi legendáról, amiben emberek összejönnek egy bulira és az orosz-rulett mintájára szex-rulett-et rendeznek, azaz mindenki választ szexpartnert, de az egyik AIDS betegségben szenved!

A cikk az urbanlegends oldalán. Előbb olvasd el, mert szerintem már maga az ügy felvezetése egyértelműen bukó, még magyaráznom sem kell.

Tehát, gondolkodjunk:
Meleg pasik egy party-n. Mindenkin álarc. Egyik AIDS vírussal van fertőzve.
Mehet a seggrepacsi.
A végén valaki veszít...
Most ezt, hogy???

Először is, ki hívja meg az AIDS-ben szenvedő alakot?
Bemegy emberünk, aki szervezi a műsort, egy anonim AIDS-esek klubba és rákérdez, ki akarna kefélni egy jót, úgy, hogy terjesztheti a poklot?
Tudtommal, aki tudja magáról, hogy beteg, az nem kefélhet ész nélkül, de tegyük fel, találunk rá embert.
Ki a szervező?
Egyértelműen valaki, aki utálja a homoszexuális lakosságot, hiszen egyébként miért lenne partner ebben a veszélyes játékban.
Ha ez így van, képzelheted, mennyire utálhatja, amikor maga is részt vesz az egészen és végi kell néznie a sok ... no mit?
De ha így van és direkt csinálja, a faszért szórakozik és nem mindjárt egy az egyben szervezi le az egészségeseket a betegekkel?
Úgy csak nagyobb a pusztítás.

A másik, hogy az esetleges "játékosokat" mi vinné rá - a pénzen kívül persze - hogy gyakorlatilag halálos kór dugájába dőljenek?
El tudod képzelni, hogy egy homoszexuális szándékosan, a hecc kedvéért bevállaljon egy AIDS-es kefélést?
Akkor itt nem csak homokosokat kell meghívni a játékra, hanem eleve elme-roggyantakat, ami viszont már komolyan megnehezíti a játék leszervezését.
De kinek érné ez meg, de őszintén?
Meghirdetni  nem lehet, a tévé nem fogja közvetíteni.
Csak nincs az egész mögött egy titkos és egészséges szexualitással rendelkező csoportosulás, akik így vágnak vissza a homoszexuális férfiaknak?
Nehezen hiszem, hogy lenne ilyen.

Oké, hallottunk róla, hogy van orosz-rulett játék, nyertesekkel, vesztesekkel. Ezt amolyan föld alatti mozgalmon belül, általában komoly bűnszervezetek szervezik le, és az induló felek - bár erősen városi legenda gyanús ez is - valószínűleg olyanok, akiknek nincs veszíteni valója, ellenben rövid időn belül akarnak nagy pénzt szakítani. Filmekben látni ilyet a valóságban már nehezen juthatsz be egy ilyenre. (Esetleg háborús övezetekben, ahol a drog, alkohol és kilátástalanság amúgy is a játékosok agyára ment és így dacolnak a halállal, némi plusz nyereségért álá Szarvasvadász)

Most gondold el, hogy valaki ugyanezt leszervezi, meleg férfiakkal, egy AIDS-essel.
Egy biztos, ha a vesztes nem is hal meg azonnal, legközelebb már hívhatják őt a fertőző szerepére.
Biztos sokan akarhatják ezt a posztot betölteni, még többen játszani.
Tudtommal, egyébként is óvatos a társadalom ezen szexualitását végző része, nem, hogy még ilyen hülyeségekkel tetézzék a bajaikat.

De nyilván vannak, akik komolyan veszik az ilyen kamu híradásokat, pedig logikusan kellene végiggondolni, hogyan is mehetne ez az életben.

Esetleg azt el tudom képzelni, hogy van egy nagy lakás, 5-6 szobával, 6 játékos, vegyes nemben, bemegy a szobákba, majd a maradék 5-6 játékos, akiknek fingjuk sincs róla, ki hova ment, szintén és akit kifogtál magadnak, azzal odabent dugnod kell, tekintet nélkül arra, hogy az fiú vagy lány, tetszik vagy nem. Ezt esetleg el tudnám képzelni.
Vagy, hogy a párcserét így bonyolítják le. 6-8 nő bemegy, a pasik meg találomra utánuk. (De csalódott lenne az, akinek pont a saját párja jutna, pedig már rákészült egy kis legális elhajlásra...)



2016. december 24., szombat

Blog: Karácsonyi köszöntő azoknak a nőknek, akikkel volt... valami!

Nem is én lennék, ha a fekete humornak nem engednék teret:
Így köszöntöm én azokat a lányokat, nőket, hölgyeket, akikkel valaha is volt bármilyen szexuális kilengésem, beleértve a csóktól, laza pettingen keresztül a teljes beteljesülésig. De még azokat is ide sorolom, akikkel már majdnem, de azután mégsem... Többnyire mert egy majom vagyok. Meg azokat is, akikkel randiztam, de semeddig sem jutottam, akármilyen okból. (Mert egy majom vagyok...)
Természetesen úriemberként, neveket nem írok ki!

Kérem, ez a rész volt a legkönnyebb!
A szerelmeimet sem szeretném kifelejteni, ezért itt azok a nők következnek, akikbe valamikor az életem során beleszerettem:
*************

Kellemes karácsonyt mindenkinek, csajok!

Érthető okokból egy nevet le sem tudnék tagadni, és ő a fiam anyja. Neki is millió puszi, mert ha mi nem is jöttünk ki, a gyerek az sikerült!
Csak ne kényeztetnéd annyira!!!

Blog: Karácsonyi köszöntő!

Eredetileg arra gondoltam, hogy a családi vacsin bebaszom annyira, hogy szófosásom legyen és majd hajnalban leülök a gép elé, hogy minden ismerősömre, aki ittas állapotban - amikor nagyjából mindenkit szeretek - eszembe jut, megemlékezzem.
Ez jól hangzik, de rá kellett jönnöm, hogy ismerve magamat, ez még józanon sem lenne egyszerű feladat. Gondolj bele: Egy bejegyzésbe az életed összes embere, akire szoktál néha - pl. most, hogy karácsony van - gondolni?
Vagy a bejegyzésnek kell kurva hosszúnak lennie, vagy a blogra szánt idődnek, esetleg az ismerősök listájának kell ellentétes módon rövidnek lennie.
Mindegy, hogyan, elég necces vállalás. Ha beleférne mindenki egy bejegyzésbe, úgy vélem, vagy nem gondolsz az emberekre eleget, akik körülvesznek, vagy túl keveset éltél idáig, hogy legyen kirül gondolkodnod.
Azért én igyekszem megtenni, ami tőlem telik és akik bizonyos okokból fontosak nekem, azokra fogok néhány szót vesztegetni ebben a bejegyzésben. (Ami nem veszteség, hanem amolyan olcsó, agyból kipattant karácsonyi ajándék, tőlem, neked.)
Tudom, jobban örülnél egy sálnak vagy üveg márkás italnak, de azt nem fogok adni, mert csóró vagyok. A gondolat, az van ingyen...

Kezdjük a családdal!
Fiam, kellemes karácsonyt!
Nem vagyok jó apád, de ettől még szeretlek, ha hiszed, ha nem.
Anyádat puszilom+
Dénes, Stefi, Niki. Ti vagytok a tesóim. Rátok is szoktam gondolni, még akkor is, ha ritkán találkozunk. Bízom benne, hogy sikeresebbek lesztek az életben, mint én valaha is. (Nem lesz nehéz!)

Fater, veled ma már találkoztunk. A vacsora kiváló volt, Misi pálinkája szintén! A krémesből végül nem vittem haza, mert olyan szépen becsomagoltam korábban, mikor vetted, hogy nem volt kedvem szétszedni, hogy hazahozzak belőle párat. Na, bumm, ettől nem hízom többet.

Ica, fater élettársa, neked és a családnak is kellemes karácsonyt! Anikót, anyukád és a tesót üdvözlöm! A pedikűrre még visszatérünk.

Betti, Stefi anyukája, neked is nyugalmas karácsonyt, meg a két kölyöknek, Rolcsinak és Kittinek is, Stefin kívül!

Haladjunk sorjában.

Ha már rokonság, akkor Lacika és anyádnak is kellemes karácsonyt! Feleségedet és a többieket pusszantom. A fiatokat szintén. Aranyos a kis golyó. Egy bajom, hogy ritkán találkozunk, de amíg kint jobb az élet, srácok, ne gyertek haza. Pedig de jókat főztünk, amíg nem volt családod, de hát ez van. Jó kaják kiesve, cukker anyu és baba bejött a képbe. Laci, ritka szerencsés vagy mostani kedveseddel. Nem tudom, hogy örökké tart e, de mindenkinek olyan élettársat kívánok, mint akivel most vagy! Puszi Katus!

Ágica, rólad se feledkezzek már meg! :)

Pusszantom a rokonaimat. Azokat, akiket szeretek, és azokat is, akikkel kerülöm a kontaktot. Azért, mert nem kereslek titeket, azért néha elgondolkodom rajta, hogy egy olyan világban, ahol a munka nem őröli fel a mindennapjainkat, biztosan többet találkoznánk.
Katika és családja, Zsuzsika és családja és a többiek is, akiket évek óta nem láttam és ahogy öregszem, főleg akkor jelennek meg, ha valaki meg végleg elmegy. Szomorú ez.

Kellemes és boldog karácsonyt kívánok azoknak is, akik valami mód keresztezték az életemet!

Mondjuk az osztálytársaimat, akikkel több évet vagy akár csak pár hónapot töltöttem együtt. Bármilyen fira, sokatokra emlékszem, mert a tanulás élménye és az iskola kicsit összekötött veletek. Persze ebből nem lettek életre szóló barátságok, ökörsütéssel meg részeg duhajkodással, de azért örülök nektek, hogy léteztek és néha összefutunk. Van, hogy beszélgetni is van idő, máskor csak egy biccentésre és mosolyra, de azért veletek kezdtem el az élet nem napos oldalát. Ebben társak voltunk.
Most akkor lennék raj, ha egyesével mindenkit megemlítenék. A fene essen bele, milyen ex-osztálytárs lennék, ha a pálinka és sör ivása mellett ne lenne rátok legalább most ennyi időm?

Szóval, nem kedvelési sorrendben, de nézzük, kik vagytok:
Bernát Andrea - akivel kicsit bonyolultabb volt a múltam és sokszor eszembe jutnak a suli utáni napok, (Már a suli kijárása utáni, nem félreérteni...)
Angyal Adrienn, Mucsi Gabi, Kovács Kriszti, Lőrincz Annamari, Ternovics Attis, Farkas Berci, Szentimrey Éva, Horváth Annamari, Bruszt Kati, Kövér Kriszti, Kiss Mónika, Böröcz Gabi, Kurucz Reni, Albrecht Tamara. Faragó Délibáb.
Persze vannak, akikről még ennyit sem tudok: Kreisz János, Oláh Krisz, a Béla, Fellegh Gabi, Pukli István, Bíró Csabi, mások és szegény Simon Tomi, aki már nincs velünk.

A sulit nem is erőltetném tovább, mert sosem volt a kedvencem a nyolc órai kelés, besétálás, tanulás. Aki ismer, tudja, hogy elég figyelemzavaros, osztály dagadt bohóca voltam. Ez esti sulinál sem változott.
Akikkel oda jártam, azoknak szintén kellemes karit!

A volt munkatársaimnak szintén kellemes ünnepeket. Van, akiknek már csak az arca van meg, másokkal a FB-kon tartom a kapcsolatot és vannak, akik csupán keresztezték utamat.
Pultoslányok, pincérek, szakácsok, kézilányok.
Elég nehéz mindenkit kiemelni, de azért, van akivel dolgoztam is, másokkal csak összefutottam:
2-es Patti, Vincze Viki, Annácska, Gabi, Fehér Zoli, akit bárki hívhat, ha régi, magyar zenéről van szó. Monger és asszonykája. Emil, Kocsis Krisz, Margó, Laura, Csepi, Bukta, Zsolti, Kató, Gyrosos Kata, Andika, Esztók, Orsika, Patti, az egyes számú, Janesz, Alízka, Marcsi, aki nincs már velünk, Szilvi, akivel kezdtem a Patkóban, Szeréna, Krisztián, Zsikla, Hosztafi, Adri Babci, Tomika, Ross Andi, Zita, Vivi, Anita, Noémi, Réka, Attis, Csabi, Niki, Hajni, Beatrix, Buksi, Csabi, Imike, Estván, Ibolya, Lazókné.
És még több százan, akikről semmit nem tudok.

Folyt. köv.


2016. december 7., szerda

Blog: A tolvaj patkány csak feljelentett végül...

Emlékeztek arra az ügyre, amit vagy fél éve megosztottam veletek és olyan stádiumba jutott, hogy több ezer emberhez jutott el.
Nem?
Felfrissítem az emlékeidet:
Egy M. K. nevű féreg próbanaposként - azóta sem lett próbaidős belőle - pár órát dolgozott előző munkahelyemen és közben a vásárlásra elkülönített pénzt meglovasította.

Én, hirtelen felindulásból, az akkori üzletvezető kérésére megosztottam egy bejegyzést, amelyben tolvajnak neveztük a fiatalembert és fotót is mellékeltünk hozzá.
A megosztásom - kiírni is nehéz - de közel 150ezer emberhez jutott el.
Állítólag - M. K. kijelentése szerint, de őt ugye, eleve elkönyveltük egy tolvaj gecinek - ennek köszönhetően nem kap szakmájában munkát. (Szerintem a szakmája a lopás és jól is fizetett neki, de nem értem, miért csodálkozik, hogy szakértelmére nincs elég nagy kereslet.)

Nos, a napokban, sikeresen beidéztek a rendőrségre, mert a tolvaj majom feljelentett engem rágalmazásért, meg, hogy a közreműködésem miatt munkáktól esett el.

A gond ugye, az, hogy amíg nincs lezárva rendesen az ügye, ugye, addig nem tudjuk, hogy én, az őt ellehetetlenítő bejegyzésemmel rágalmaztam a fiatalembert, vagy egy tényt - tolvaj - osztottam meg. Sajnos, abban igaza volt, hogy amíg nem ítélték el, addig kijelentésem felelőtlenség.

Kérdés: Mi van akkor, ha közben a bíróság lezárta az ügyet és a fiatalembert kötelezték arra, hogy fizesse ki, amit ellopott és amit nem tud teljesíteni, mert - szerinte - nem kap munkát azóta?

Ja, nem tudtad?
Elvileg a bíróság ebben az ügyben ítéletet hozott ellene.
Most várom a papírt erről, hiszen, ha ő tolvaj volt, akkor én nem rágalmaztam, mikor megosztottam a lopás vádját.

Esetleg hitelrontás lehet...

Bár, egy tolvajnak milyen hitele lehet???

2016. december 4., vasárnap

Blog: Csináljunk pénzt másoknak...

Mióta filmes cikkek írásával foglalkozom, azóta azt kell látnom, hogy a világháló, amely gyakorlatilag egy nagy, közösségi szimbiózis, bekebelez bármit és máshol köpi ki.
Most pl. miután rákerestem "hívó szavamra", több olyan oldalba botlottam bele, amiket korábban nem ismertem, mégis, valamilyen formában kapcsolatban állnak a munkásságommal.

Az egyik még a szexualitást sem nélkülözi.

Röviden:
2014.-ben, áprilisi tréfaként írtam egy cikket a "Másnaposok viadala" című filmről és ha már lúd, legyen kövér alapon, az amúgy remek minőségű filmből kimentettem azt a képkockát, amikor a főszereplőnő megmutatja csodás melleit az egyik szereplőnek. Teszem hozzá, valójában a testdublőz mutatta meg a bájait. A fotó kiemelése olyan sikerült, hogy már más cikkeknél is találkoztam vele, amik visszautaltak az oldalamra, azonban most először találtam olyan oldalt, amely a fotó felhasználásáért még pénzt is kérhet.

Link a pénzvadászok oldalához, csak klikkelj ide.

Azért mentettem print sreen-en is, későbbre:

Oké, gyakorlatilag három perces munkám van benne, de úgy érzem, a hat dolláros bevételből semmit nem fogok kapni.
Mellesleg - nem szójáték - szerintem a mell gazdáját illetne minden dollár és kérem, meg is éri!

Ja, és, hogy mi alapján találtam ide?
Ez volt a keresőben:


2016. november 9., szerda

Blog: Brigitta Ernszt, a megmondó némber

Ha valakivel vitázunk a világhálón, van lehetőségünk megvitatni az álláspontjainkat. Ez így fair.
Ha valakié nem tetszik, akkor lehet vele vitázni.
Végső soron, ha esetleg a másik nem partner a normális vitában (főleg a trollok esetében), akkor le tudjuk tiltani az illetőt, mert mit fárasszuk magunkat egy idegen marhaságaival?

De ha már letiltunk valakit, legyünk annyira nagyvonalúak, hogy ha elmondtuk a véleményünket a másiknak, adjunk rá módot, hogy esetleg valamit hozzá fűzzön az utolsó szó jogán, mert úgy járunk, mint most te:



Lehet, hogy szánalmas vagyok, mert valamikor összeszólalkoztam veled és neked nem tetszett a reakcióm, de, hogy privátban rám írsz majd törölsz FB-n, hogy még véletlenül se tudjak rákérdezni, hogy mi a bajod, illetve mikor, milyen körülmények között "találkoztunk", az szerintem legalább ugyanannyira szánalmas, te tróger.

Jó, jártam már így, hogy a csaj egy zárt csoport tagja volt, amiben főleg orális szex volt a téma és amikor privátban rákérdeztem pár számomra fontos dologra, privátban elküldött az anyámba, azt se mondva meg, amit kérdeztem, azt sem, mi a televágott baja van, ha már a csoporttal kapcsolatban kérdezem. (Még az is lehet, hogy úgy hívták meg, hogy semmit nem tudott róla és ezért lázadt a kérdések ellen, de ha veled is ez történt, kedves Brigitta, az ilyesmit hamar jelzi neked a rendszer, ezért feltételezem, nem valami szexuális tartalmú témával találtalak meg.) (A fényképedet nézve is egészen biztos, hogy nem ilyesmiről lehet szó.)

Talán, egy app. baromságával kapcsolatban kerestelek meg?
Nem hiszem, habár az "i like you" alkalmazás (hamarosan írok róluk, mert már van elég anyagom a baromságaikról) képes olyasmire, hogy kidobja nekem, ki szeretne velem randizni és ha véletlenül ráakadok a FB-n, akkor kiderül, hogy az illető nem is tud róla, hogy van ilyen alkalmazás és ő fent van rajta. (Igen, az is lehet, hogy mikor megnézi az adatlapomat, inkább nem kér belőlem... Ezt néhány "jó ismerősöm" miatt írtam be toldásnak. Neveket nem írok, aki tudja, az tudja.)

Szóval, kedves Ernszt Brigitta, sértődés ne essék, mire írásomban idáig értem, már le se szarlak, de kár lenne veszni hagyni a bekopogott betűket, meg, nehogy már csak neked legyen platformod írni nekem, én meg ne írhassak vissza.
Hát hülye vagy te?

Első reakcióm hipotalamuszból robbanó nyerseségét utólag kissé cizellálnom kellett, mert akiket megemlítettem rövid kifakadásomban, azok nem tehetnek arról, hogy prosztó(nak tartalak) mód jártál el.

Nem tudom, hogy a (N)etikett része e, hogy ha már valakit letiltunk valamiért, akkor kereken fogalmazzuk már meg neki, miért is fogjuk azt tenni. De dátummal, és lehetőleg print screen-nel megtámogatva.
Hát honnan a faszomból emlékezzek minden Brigitta Ernsztre, akinek írtam valamit?
Mert, ha valami ritka neved lenne, mondjuk Kovács Nikolett, vagy Juhász Katalin...

Itt kérek elnézést mindazoktól, akiket világhálós tevékenységem közben megsértettem valamivel. Ha így történt és megfordult a fejedben, hogy letilts érte, akkor... akkor kurvára alacsony az ingerküszöböd a világhálóhoz. És azt is tudnod kell, hogy a kölcsönösség jegyében én is le foglak tiltani, de előre jelzem, akkor nagyon sok mindenről le fogsz ám maradni. Hogy mire van ekkora nagy pofám? Hát kedvesem, nem tudtad, hogy jobb kezem mutató és hüvelyk ujját az Internetes világ artériájának doboló erén tartom? Ha akarom, csak épp megnézem, él e még a kedves beteg, de ha akarom, kicsit elszorítom azt a dobogó erecskét, és...
Oké, már lilul a kis fejed.

Mondjuk, nem értem, hogy miért háborogsz, ha eleve fel sem fogtad azt, amit írtam neked. Lehet, nem is sértő szándékkal írtam neked. (Jó, ez volt eddig az első poén. Még, hogy nem sértő szándékkal, én?) Ezt abból merem kikövetkeztetni, hogy te magad is rákérdezték, hogy "te mit szövegelsz nekem ember?" - de, nem vártad meg, míg megbeszéljük, mert jött a gyáva megmondóemberek vita érve (igen, sokan azt hiszitek, hogy holmi beszólással nyomatékosítani tudtok egy érvet, kb. mint a Mónika Show-ban, amikor nem maradt okos mondanivaló kevés fogúaknál, hanem maradt az egyszerű és profán: "- Te, hogy nézel ki?" rigmus, testvérpárjával, a "- Mé', te, hogy nézel ki?" illetve mellé csapták az örök kérdést: "- Te ki a geci vagy?")

Nincs kétségem afelől, hogy valamikor megsértettelek. Ne is mondd, sajnos rossz szokásom, hogy a fórumokon néha erősen fogalmazok és bizony kicsúszik egy-egy szitokszó is, ha seggfejnek nézem a másikat. (Mindketten tudjuk, hogy ez kölcsönös.) De megígérem neked, hogy a jövőben egyre ritkábban fogok ilyet tenni, mert 1.) a neten minden fent marad és kinek kell a szembesítés, ha majd híres senki lesz belőlem b.) kölcsönösen letiltottuk egymást, így nehezen fogunk egymás útjába kerülni. Talán, valamilyen furmányos és csavaros módon ezen írásom eljut hozzád és elolvasod, hogy azután majd kommentáld valamilyen formában (Nem a FB-n persze, mert letiltottalak én is a picsába.), ám úgy érzem, hogy amit most virtuális papírra vetek, úgy sem fogod fel, mert összes utolsó kommunikációdból ez a mentalitás és készség sugárzik irányomba.

Mi már sosem leszünk két kicsi legó.

Én szánalmas vagyok, te meg egy gyökér.

(Szomorúvá tesz a gondolat, hogy sosem fogom megtudni, hogyan léptem főszereplőm nagylábujjára. Ez a szomorúság azonban egy talmi kis valami. Olyan, akár egy novella: Miután kiírtam magamból, nem foglalkoztat többé...)

2016. október 14., péntek

Blog: A fogyasztókúra

- Kérem, jöjjön be hozzánk. Láttam ám, hogy a kirakatunkat nézegeti, de, mint észrevehette, nem tettünk ki izgalmas képeket a termékünkről, hiszen, a legtöbb ember nincs rá felkészülve...
- Igen, kissé furcsának találtam, hogy csupán négy fotó van kint, "előtte-utána" állapotokról, bár, bevallom, azok is meggyőzőek.
- És, ami fontosabb, hitelesek. Nem azok a félrevezető hirdetmények, amikkel pár évvel korábban találkozhatott a közösségi média oldalain, amiket hivatásos modellekről készítettek és megphotoshoppolták. Mind a négy fénykép, amit kitettünk, valódi embereket mutat meg. Hármójuk még azt is vállalta, hogy megfelelő juttatásért találkozik leendő ügyfeleinkkel és megosztják velük a tapasztalataikat.
- A negyedik...?
- A negyedik jelenleg is a cégnél dolgozik, mint személyi edző.
- Ááá, azt hittem, nem vállalta.
- Dehogynem, kérem. Sőt. Olyannyira elégedett volt, hogy ő elfogadta a tanácsadói állásunkat és ezért a nap bármely órájában, természetesen, mikor nyitva vagyunk, ráér, ha lennének kérdései, amit inkább olyasvalakinek tenne fel, aki már túl van az egész programon.
- Hihetetlen. Akkor a másik három...
- Nekik előtte is elég jó munkájuk volt, így nem volt szükségük rá, hogy alkalmazzuk őket. Egyikük eleve milliomos csemete volt, aki mostanra egyben playboy is.
- Igen, felismertem. Mostanában tele vele a világháló.
- Csak, mert korábban szégyellte korpulens külsejét. Most már nekünk és persze a sportnak köszönhetően elég jó formában van és ezt tudatni akarja az egész világgal.
- Nekem is fogynom kell. Ezért vagyok itt.
- Hát, ránézésre nem vagyok benne biztos, hogy mi vagyunk ebben a megfelelő partner. Nem cégünk ellen akarok beszélni, de ügyfeleink tényleg főleg olyan emberekből állnak, akiknek már nem volt más lehetőségük.
- Higgye el, jómagam is kipróbáltam ezerféle módszert. Nem lennék itt, ha nem lennék biztos benne, hogy gyakorlatilag nincs más lehetőségem.
- Részt kell venni természetesen egy előzetes felmérésen, amin minimum kilencven százalékos eredményt kell hoznia. Fele részben pszichológiai teszt, fele részben fiziológiai.
- Igen, nincs akadálya.
- Természetesen nincs, hiszen ez feltétel, nem akadály, ha nem veszi sértésnek.
- Nem. Nem vettem annak. Ha megfelelek...?
- Akkor köszönteni fogjuk önt a "családunkban".
- Szeretném.
- Kövessen. Hagyjuk hátra ezt a csöndes aulát és vágjunk hát bele. Az eredményeket kiértékelés után, ami nagyjából egy hónap, személyesen fogom önnel közölni, ugyanitt. Időpontot egyeztetni fogunk. Kész rá, hogy most belevágjon? Az egész procedúra úgy körülbelül három óra. Gondolom, nem akar tétovázni... elbizonytalanodni, ilyesmi.
- Nem. Nem szeretnék. Kicsit izgatott vagyok.
- Valójában ezen nem csodálkozom. Ön egy új élet hajnalán ébredt. Kérem kövessen. Első körben jön a fürdő. Kap tiszta ruhaneműt, amelyben elvégzik az erőnléti teszteket és az egészségét is megvizsgálják. Miután már gyakorlatilag kizsigereltük fizikálisan, kezdődik a mentális része a tesztelésnek. Nem hagyhatunk persze pihenőt, hiszen a válaszainak minősége erőnlététől is függhet. Nagyon sokat tanulhatunk abból, hogy terhelés után, hogyan válaszol kérdéseinkre. Mindez azért, hogy mikor elkezdődik a kúra, lehetőleg semmilyen komplikáció ne léphessen fel.
- Nos, kezdhetjük akkor!
- Kérem kövessen!

Egy hónappal később:
- Mr. Forge, várjuk, hogy személyesen befáradjon irodánkba.
- Jók a leleteim?
- Pontosan tudja, hogy semmilyen információt nem közölhetek önnel telefonon. Holnap, délután várjuk irodánkban, ha önnek megfelel, négy órakor. Nem jelent ez gondot?
- Nem. Egyáltalán nem. Négy óra. Megyek.
- Köszönjük, hogy cégünket választotta.

- Mr. Forge, üdvözlöm nálunk. Hogyan telt ez az egy hónap, amíg várta, hogy jelentkezzünk?
- Izgatottan. Pokoli jól csinálják ezt a marketinges részt. Beszéltem a hölggyel, akinek megadta a számát és nagyon jó dolgokat mesélt az életéről, miután elkezdte a fogyasztó kúrát, amelyet önök ajánlanak. A playboy-t egyszerűen nem mertem felhívni. Túl ismert. Nem akartam ezzel alkalmatlankodni nála.
- Higgye el, Mr. Forge, szerződésünk értelmében, ha a titkárjával beszél, hogy milyen ügyben keresi, még aznap visszahívják.
- Köszönöm, de valójában nekem bőven elég volt a hölggyel beszélnem. A tesztjeim gondolom nem lettek túl rosszak, hiszen akkor talán be sem hívnak, nem igaz?
- Minden esetben behívjuk a leendő ügyfeleinket, még akkor is, ha nem volt pozitív a kiértékelés eredménye, Mr. Forge. Cégünk és én, mint a vezetője, megkövetelem magamtól, hogy a rossz hírt ugyanúgy közöljük leendő ügyfeleinkkel, mint a jót. Ez üzletileg így fair. Meg, ha esetleg valaki nem felelet meg, akkor ezer kérdése lenne, hogy miért nem. Néhányra egyébként is csak személyesen tudunk válaszolni, hiszen ez nem telefontéma. Másrészt, ha valaki a kúrára nem is felel meg, attól még szüksége lehet segítségre. Ezt pedig igyekszünk nekik megadni, alternatív lehetőségek felvázolásával.
- Milyen alternatív lehetőségek?
- Nos, azt hiszem, felesleges lenne a szócséplés jelen esetben, mivel ön, Mr. Forge, tökéletesen megfelelt a teszteken, így akár már ma megkezdhetjük a kúráját.
- Atyaisten. Ezt csak így! Hú, nagyon megijesztett először. Nem tudom elmondani...
- Ne haragudjon, de szakmánkban néha fontos a jó időzítés. Meg a gyorsaság is. Minek raboljuk az idejét, ha már tudjuk, hogy ön tökéletes lesz egy következő "előtte-utána" poszter elkészítésére. Az engedélyt eleve megadta, mikor kitöltötte a papírokat. Gondolom, olvasta a 34. pontot.
- Igen. Jól átolvastam minden pontot és nincs kifogásom ellene, hogy poszterre tegyenek engem is, ha működik a kúra.
- Ó, afelől semmi kétségem nincs. Eredményességünk rátája pontosan száz százalék. Elégedettségi diagramunk szintén. Kérem, kövessen a "terembe", ahol elkezdjük a kúrát. Lifttel fogunk felmenni. A liftben persze elkészülnek önről a fotók is, amelyeket a poszterre teszünk.

A huszonkettedik emeleten:
- A fülesben megkaptam az infót, hogy remek fotók készültek önről. Kérem, kövessen ebbe a terembe.
- Igen.
- Tessék, oda öljön le, kérem.
- Nagyon fel vagyok pörögve.
- Tessék, itt az ön személyre szóló kúrája.
- Ez egy kapszula.
- Pontosan, Mr. Forge. Ez történetesen egy kapszula, amelyben az ön teljes fogyási struktúrája van elhelyezve egy bionikus bélféregben, amelyet ön egy korty vízzel fog lenyelni. A kapszula feloldódik, a különleges félig élőlény, félig mesterséges szerkezet pedig dolgozni kezd önben.
- Mi a franc?
- Néha valóban ez az első reakció, amit a kúrával kapcsolatban kapunk a megrendelőktől. De ne gondoljon...
- A kúra egy darab kapszula, amiben egy bélféreg van?
- Pontosan!
- Egy bélféreg, amivel már a múltban is fogytak emberek, majd, miután elérték a céljaikat, kihajtották azt egy gyógyszer segítségével?
- Pontosan!
- Egy gusztustalan élősködő, amelytől állandóan zabálni fogok, mert éhes leszek, ellenben nem hízom tovább.
- Kezdi kapiskálni, igen.
- Nekem ez nem kell. Ez nem kúra, hanem egy féreg a belemben.
- Nem véletlen, hogy nem tesszük ki a kúrát direkt poszterekre. De lenne egy kérdésem.
- Igen?
- Amikor a hölggyel beszélt, Lucy Belterrel, érezte rajta, hogy undorodna ettől az egész kúrától?
- Nem.
- Amikor elmesélte önnek, hogyan változott meg az élete, előnyére, remegett a hangja vagy el volt ragadtatva?
- Hát, eléggé boldognak tűnt.
- Mr. Forge. Önnek abban igaza van, hogy amit ebben a kis vörös kapszulában tárolunk, az egyrészt egy féreg.
- Igen. Az.
- De még tudja mi ez itt a kapszulában, Mr. Forge?
- Nem is merem ezek után elképzelni, Mr. Kiyozu.
- Ez, kérem a jövő szelete. Ez egy mesterségesen generált gépezet, amely viseli egy létező féreg biológiai tulajdonságait. Félig, ön egy a szervezetre semmilyen káros hatással nem lévő gépezetet fog lenyelni. Nem a zsírját szívjuk le, amely megterheli a bőrt és hónapokig fájdalmas, néha elviselhetetlenül.
- Folytassa.
- Nem is egy gyomorgyűrű, amely az esetek nem elhanyagolható részében betokozódik a szervezetbe és egyéb módon is megterheli a szervezetet. Még a mai napig is történnek miatta halálesetek. Nem rossz módszer, de ez sem fájdalom és rizikómentes.
- Igen?
- Ellenben az, amit a kapszulába tettünk, az valami olyasmi, amin évekig dolgoztunk és ami végül csupán azért nem kerül ki a polcokra a boltokban, mert nem akarjuk, hogy a konkurencia silány anyagok felhasználásával lekoppintsa és ezzel minden lehetséges módon ártson ennek a módszernek, másrészt, mert használatát, nem véletlenül megfelelő kondícióhoz kötöttük.
- Miért is?
- Mivel ez nem egy pusztán a polcról levett tabletta. Ez az ön saját tablettája, egyenesen önnek kódolva. Ez az ön kúrája.
- Nem nagyon értem.
- Mint említettem, félig ez az apróság: gép! Tökéletesen be van állítva. Személyesen önnek szól! Ez az ön személyes kúrája, Mr. Forge. Bárki más veszi be, nem történik semmi. Egy nap múlva, anyagcserétől függően persze, távozik a szervezetből.
- Aha, kezdem felfogni...
- Az megkönnyíti a továbbiakat, Mr. Forge! Engedje meg, hogy kicsit derüljek ezen. Ha ön beveszi ezt a kapszulát, az személyesen önért fog dolgozni a továbbiakban. A benne található gépesített féreg, ha gondolja, hívhatjuk így is, bár a neve mechapill, szimbiózisba kerül a testével, akár az ön által említett bélférgek, de van egy óriási előnye azokkal szemben.
- Igen, figyelek.
- Azok pusztán paraziták. Ez a kis apróság azonban a legjobb barátja lesz. Szervezetébe jutva bizonyos funkciókat fel fog önben javítani. Anyagcsere főleg. Számításaink szerint önnek kialakuló cukorbetegsége lett volna öt éven belül. Ez már a múlté. Az érfalak a továbbiakban rendszeresen tiszták maradnak. Meszesedés szintén a múlté. A vérét is tisztítja ez a kis csoda. Javulni fog az erőnléte, az állóképessége, ott is, ahol igazán számít, nekem elhiheti, megerősödik a látása. Gyakorlatilag tíz-tizenöt évet kap az ön kis férgétől ajándékba. Legalább ennyivel fogja azt meghosszabbítani, mint amikor belépett hozzánk az utcáról.
- Kezdem érteni, miért olyan drága ez az egész.
- Igen. Nem is gondolta, hogy egy egyszerű fogyókúráért az áraink kissé, hmm, magasak?
- De, de mindent megpróbáltam.
- Azért, azt tisztázzuk, benne van a szerződésben, hogy nem örök életet adunk. Véletlenül sem. Viszont a személyes férge beállítja az ön ideális súlyát is, amelyet ön megálmodott magának.
- Honnan tudhatnák...
- Mr. Forge, nem véletlenül faggatta önt másfél óráig egy pszichológusunk. Volt egy hónapunk, hogy a kapott adatok alapján kiszámítsunk mindent. A kapszula dolgozni fog és a megfelelő idő után ön eléri azt a súlyt, amivel boldog lehet.
- Mennyi időt vesz ez igénybe.
- Amennyi egészségesen szükséges. A mechapill nem fogja megterhelni a szervezetét, hiszen azért létezik, hogy támogassa azt. Az ön esetében kb. hat hónap múlva pont az az ember fog visszanézni önre a tükörből, akit látni szeretne.
- Azt hiszem, mégis be fogom venni, habár, először megijedtem.
- Mr. Forge. Ennek a cégnek az az érdeke, hogy a termékünk tökéletesen legyen és vele a felhasználók, fogyasztóink elégedettségi szintje is.
- Adja kérem ide.
- Tessék, Mr. Forge.
- Kérhetek még valami, mielőtt beveszem?
- Igen.
- Azt a pohár vizet szeretném, amit korábban említett.


2016. október 7., péntek

Blog: A szelektív hulladékgyűjtés mennyire szennyezi a környezetet?


Tökéletesen megértem, hogy a föld sorsa többek között attól is függ, hogy a naponta termelődő több ezer tonnányi szemetet hogyan tudjuk megfelelően feldolgozni, hogy egy nap ne arra ébredjünk, hogy a lakótelepi házból nem a környező üzletekre látunk rá, hanem feltornyozott szeméthalmokra, amelyben gyerekek és rágcsálók hancúroznak.
De azután megláttam a bekarikázott mondatot és elgondolkodtam, hogy egy öblítés alatt mennyi tiszta vizet pocsékolunk el, sőt, ha az öblítés nem elég, mert a tejföl 20%-os és ragaszkodik a dobozához, akkor azt egyenesen kimosni kell, akkor el kell döntenünk, hogy mi a fontosabb a jövőnkben: Vagy, hogy ne egy szemétdombban éljünk vagy az, hogy bár, ha abban is élünk, maradjon elég ivóvizünk.
Elhiszem, hogy komoly kémiai rendszeren keresztül jut el hozzánk a szűr és tisztított ivóvíz, amellyel szomjunkat oltjuk. Azt is elhiszem, hogy a belekerült fekáliát, egyéb hulladékot és a nem kevés felhasznált toalett-papírt van mód lebontani és kivonni a föld édesvíz készletéből. Azzal is tisztában vagyok, hogy az élelmiszer ipar egyszerű halandó számára feldolgozhatatlanul nagy mennyiségű vizet pocsékol el naponta azért, hogy én tiszta élelmiszert vásárolhassak a boltban.
Viszont, amikor a szelektív hulladékgyűjtés égisze alatt egy másik ártalmas környezeti tényezőre akarnak rávenni, t.i. vízpocsékolás, akkor elgondolkodom, hogy nem tökéletes a rendszer.
Pedig néha nyáron még korlátozás is van, hogy ne pocsékoljuk az éltető folyadékot...
Ez számomra cseberből vizes vödörbe.
Rosszul gondolkodom és az én anyámat?

2016. szeptember 20., kedd

Jennifer Bricker története



Jennifer Bricker 1987 októberében megszületett, lábak nélkül. Más szülők ilyenkor egészen biztosan, ha lélekben kicsit össze is törnek, de mindent megtesznek a gyermekük boldogulásáért. Jennifert azonban rövid úton "lepasszolták" gondozóintézetbe, sorsára hagyva. Szerencsére két csodálatos ember - Sharon és Gerald Bricker - a nevére vette a lábak nélküli, három hónapos gyermeket (Már volt a családban három fiú) és rengeteg szeretettel és pozitív tulajdonsággal halmozták el, hogy Jennifer egy ne magába forduló, sérült gondolkodású emberkeként nőjön fel, hanem küzdjön a céljaiért és amibe belevág, abban eredményeket érjen el. Történetesen így esett meg, hogy az iskolájának kis sztárja lett, részt vett megannyi sporteseményen - baseball, kézilabda, torna - míg végül hivatásos tornásszá és légtornásszá fejlődött. Volt több példaképe is, köztük az egyiküket, Dominique Moceanu-t egyenesen bálványozta. Moceanu 1981. szeptember 30.-án született, hat évvel volt idősebb Jennifer-nél és hihetetlen sportkarrier futott be Amerikában. Moceanu román-amerikai gyökerekkel rendelkezett és 1996-ban részt vett USA színeiben a nyári olimpián, Atlantában.


Hogy mi a történetben a csavar?

Jennifer 16 éves korában rádöbbent, hogy azért olyan nagy a hasonlóság közte és bálványozott kedvenc sportolójában, mert testvérek!
Mikor megszületett, szülei, Camelia Staicu Moceanu és Dumitru Moceanu simán eldobták maguktól a gyermeküket, a veleszületett rendellenessége miatt.
Hogy mennyire alkalmatlan szülők voltak, mi sem bizonyítja jobban, hogy később, mikor jogilag már megtehette, nővére Dominique 1998-ban elköltözött otthonról és beperelte szüleit, akik rátelepedtek és sporttevékenységéből szerzett bevételeit igyekeztek elherdálni, felélni.

Ma már mindkét leányzó sikeres életet él családjuk és barátjuk mellett, a tudattal, hogy megvannak egymásnak.
A sors különös fintora, hogy míg Jennifert szülei eldobták maguktól, félve az esetleges felmerülő orvosi kockázatoktól, pont megfordult a két lány élete, hisz így Jennifer szeretetteljes környezetben nőtt fel, míg nővére, Dominique, akit saját szülei neveltek, és aki egy egész ország kedvence volt eredményeinek köszönhetően, végül csak bírósági úton tudott megszabadulni a befolyásuktól.

A csodálatos történetről bővebben itt olvashatsz egy cikket!


2016. szeptember 13., kedd

Blog: Mr. Méreg: Gyors-kassza? Meg a faszom!

Mr. Méreg
Gyors-kassza? Meg a faszom!
A "jobb" szuper-hypermarketekben van rá lehetőség, hogyha a fizetésünket nem egy összegben akarjuk elkölteni, vehessünk pár biz-bazt és ezt a gyors-kasszában tegyük. Az Erzsébeti Intersparban ez hat terméket jelent. Nálam annyi volt. Megkeresem a 12-est, állnék be. Előttem kisnyugdíjas (ez meg miért nem a piacon van ilyenkor?) tele kosárral. Csak hústermék van hat zacskó. Meg a többi szar. Mögöttem hasonlóan kevéssel további siető vásárló. A nő betolja a kosarát. Karja kicsi, nem ér el mindent.
A pénztáros szól neki: - Hölgyem, ez amúgy a gyors-pénztár. Legközelebb ne ide tessék állni, hogy aki siet, haladhasson.
Teszem hozzá, az ilyen megjegyzés gyakorlatilag olyan, mint amikor késszúrásra tapaszt teszünk... tüneti kezelés. Másrészt, aki olyan vakegér, vidéki paraszt, hogy sem a kassza mellett álló közel embernagyságú táblát nem veszi észre - vagy nem értelmezi - sem a sor elején lelógatott transzparenst nem látja, annak minden mindegy. Mondjuk a kisnyugdíjas magassága miatt a lelógó transzit megértem, hogy nem láthatta. (Én is ember vagyok.)
Én is morgok mögöttük. A nő szeme rossz lehet, de a hallása vadászebé. Hátra fordul és kioktató hangnemet kever némi sértett éllel: - Vidékről jöttünk és fáj a derekam...
Valamit még motyorog, de a lényeget elmondta: "Vidékről jöttünk..." (Aha, szóval első tippem, hogy paraszt, bejött.) Elnézést a parasztoktól és a vidékiektől; ez csak pejoratív kifejezés!!!
A nyugger persze még mindig nem ér el minden terméket ezért az előtte már végzett nőt vegzálja, segítsen neki kipakolni. Az pár dolgot ki is vesz, de férje elrángatja. Úgy látszik, apa is utálja a gyors-pénztár "fekvőrendőreit".
A további pakolás a pénztárosra marad. Kimászik a kassza mögül és pakol. Arcán olyan érzelmeket látok, amiket gondolok. Sosem gondoltam volna, hogy van bennem és egy ötvenes nőben közös. Pedig most látszik.
Már mosolygok. Szabadnapom van! Ráérek a sorban rohadni, ha már olyan kurvára nincs vásárlási kultúránk!
Hátrafordulok, mert ha 4 másodpercnél tovább nézem a szerencsétlenkedő nőt, biztos fájós derékon rúgom. A mögöttem sorakozó többi gyors-vásárló arcát fürkészve konstatálom, ha rúgnék, megtapsolnának.
Segíthetnék is az öreglánynak, de ahhoz, hogy kipakolja neki, ugyancsak félre kéne löknöm. Franc!
Közben előkerül a férje, aki az asszonnyal a szalagra rakat egy olvasó szemüveget. Bazz, ezek szaporodnak?
A pénztáros már szól is: - Ezen nincs termékkód...
A papa felkészült erre is: - Há', nincs rajta!
Mögöttem felszisszennek. Egy gyermekes apuka a derekához nyúl. Szerintem a pisztolytáskáját keresi, de nálunk nincs fegyverviselés! A mögöttem álló nő arcán olyan mély megvetést látok, miközben a házaspárra néz, hogy félre kell húzódnom, nehogy engem is eltaláljon. Tuti gyomorgörcs. Vagy fájós derék!


A pénztáros telefonhoz nyúl. Segítséget kér. Alig két perc és érkezik egy tetkós alkarú srác, intézi a termékkódot.
Halk "kurvaanyád" morajlik fel mögöttem, pedig akkor még a bankkártya nem is került a leolvasóba.
Arról egy perc múlva derül ki, hogy nincs rajta fedezet!
Annyit álltam már a gyors-pénztár sorában, hogy azzal már megdöntöttem néhány kapcsolatom kifutási idejét!

A pénztárca persze a szatyor alján van.
Elgondolkodom rajta, hogy politikusi pályára lépjek. Első törvénytervezetem valszeg a nyugdíjasok sorból való kilövésének engedélye lenne.
- A szemüveget külön fizetnénk! - vartyog a papa.
Mögöttem a nő engem kérdez: - Ezek nem egy pár??? - már ő is mosolyog, mint én. Mindketten a nemlétező karóránkra pillantunk: - Mióta állunk itt?
Végül eltakarodnak. Én jövök. Elmorzsolok egy könnycseppet...
Ha nem lennék egy egoista paraszt, biztos blazírt arccal várom ki, míg sorra kerülök, de úgy gondolom, ha a rendszer már ki van találva, tegyünk róla, hogy működjön. Tudom, ez álom, mert mindig lesznek emberek, akik balra állnak a metró mozgólépcsőjén, mindig lesznek emberek, akik nem adják meg az elsőbbséget és mindig lesznek emb... gyökerek, akik tele kosárral állnak be a gyors-kasszához.
A hat termékemet már fél órája a szalagra dobtam és mikor a pénztáros lehúzogatta őket, hozzátettem: - Euroval fizetnék.
Rám néz, mosolyog: - Na, még ez is! Én is mosolygok. Túl vagyunk a "nehezén".
P.S.I.:
A hat terméket lehet úgy is értelmezni, hogy azt mondja: húsok, tejtermékek, tisztítószerek,...?

2016. szeptember 10., szombat

Blog: Lehet e valami hiteles, név nélkül?

Nézegeted a facebook-ot és jönnek a kéretlen reklámok - mind az - amikből van, amire felfigyelsz, van, ami esetleg - esetleg - érdekel és van ami, egyenesen bosszant.
Aztán látok egy olyat, amiről azonnal elkezdek filozofálni:


El tudod képzelni, hogy egy olyan népcsoport, akire jellemző tulajdonság a dögöljön meg a szomszéd tehene mentalitás, ahol a politikai elit ügyesen arra kondenzálta a lakosságot, hogy ember embernek farkasa legyen, ahol az egyik legtöbbet forgatott "könyv" a Vásárlók Könyve, ott hiteles véleményt lehet olvasni egy olyan oldalon, ahol arra biztatják már a reklámjukban az embert, hogy "Értékelj akár név nélkül!"?
Ezt a fajta "hatalmat" majd pont mi, magyarok fogjuk kiaknázatlanul hagyni, igaz?
Te el tudod képzelni, hogy egy olyan országban, ahol mezei emberek abból élnek, hogy kritizálnak másokat, értékelhető produktum nélkül, ott ez működik?
Hogy olyan oldalakat csillagoznak le vadidegenek, amiket nem is ismernek, csak olvasnak róla egy összetákolt hírt valahol? (Lásd az edzőterem kontra Down-kóros fiú esete?)

Ezek után csak meg kellene látogatnom, hogy én se olvasás nélkül fikázzam őket, habár, szerintem annyira elhibázott a marketingjük, hogy akár hagyhatom a picsába az egészet.
Lehet, hogy tök jó az elgondolás... Ha csak pozitívumot írhatnak a cégükről.

2016. szeptember 2., péntek

Nem sikerült hiba nélkül 6.

Sorozatunk következő állomása. A Net lehetővé tette, hogy közöljünk másokkal valamit/bármit. Ennek hátránya, hogy a közlés minősége sokszor magától a közlőtől függ. A humor pl. utat tör, de vele együtt az igénytelenség is, már ami az írott nyelvünket érinti, hiszen a legtöbb vicces meme vagy fotó mellé, hogy a poén erőteljesebben kirajzolódjon, szöveg is dukál. Ezt a szöveget viszont, sokszor nem ellenőrzik kellően, így előfordulhat, hogy olyasmit osztanak meg, amiben ilyen-olyan mértékű helyesírási hibák találhatóak, vagy egyéb elírt információk, amelyek néha viccesek, máskor bosszantóak.

Egy újabb csokor ezekből:

Ha kimondjuk, akkor nem az F1 et (hiányzik a kötőjel is), hanem a Forma egyet. A másik pedig a "halgass..." Egy l-lel leírni igazi kuriózum.


Tényleg puszta szőrszálhasogatás, de ebben a kontextusban a varázsszót egybe kell írni.

Másik nagy tévedés, hogy a meztelent mesztelennek írjuk. Pedig a poén amúgy tényleg jó lenne.

Ha hirtelen olvasod, fel sem tűnik, hogy a mikrofon el lett gépelve mikorfon-nak.
Még Hofi Géza is megmosolyogná, hogy átkeresztelték egy cikk címében Gyulára.
Még a Facebook sem hibátlan. Valahogy a fordításnál átcsúszott a hibás emlékodat az emlékedet helyett.

Blog: Egyetlen pontos kurvaanyja!


Ezt csak az fogja érteni, aki játszik ezzel vagy bármilyen hasonló stratégiai játékkal. Ilyen az, amikor sereged nekifeszül a másik seregnek és egyetlen - nem több, csupán pár százaléknyi 1-es és 0 miatt - pici kis lófaszon múlik, hogy megnyered a csatát.
Jelen esetben nem nyertem meg!
Mondanom sem kell, hogy azt írtam le, ami először az eszembe jutott.

Hangosan ki is mondtam.
A számítógép felelős az emberek magában beszéléséért!!!

Ezt hívják a játékban nemes egyszerűséggel kurvaanyjának!

Blog: Özvegy Váradi Ferencné pornós beszámolója

 Hogy teljes legyen a cím: Váradi Ferencné titkos pornós beszámolója, rákban elhunyt férje kárára. Tudom, teljes képzavar, de rávilágítok. Meséltem, vagy csak akartam mondani, hogy mostanában mintha sokkal több levelet kapnék, amelynek tartalma enyhén szólva is kéretlen számomra. Főleg, amelyek hatalmas szexuális potenciát ígérnek, mert otthon, magányomban kipróbálni azt a hatalmas erekciót, valahogy nincs kedvem. De tényleg!

Aztán jött valami szomorú levél, amelyben Váradi Ferenc halálát a cigarettához kötik - egyes cigarettagyártó cégek erősen megkérdőjelezik ezeknek az állításoknak a hitelességét és mivel a mai napi olyan sok cigaretta fogy, feltételezem, nekik van igazuk, hiszen ha káros lenne, az állam miért engedné lassú öngyilkosságba temetkezni lakosságát? (Szóval szerintem a rák és a cigi kapcsolata mítosz. Szerinted meg mi a tosz...)


Váradi Feri ennek ellenére, ahogyan a hiteles levélke állítja, elhunyt, Ahogy egy átlag magyar férfi hatvan előtt szokott. Rák.
Azért érdekelt az özvegy beszámolója, mert hátha van egy csinos lánya, aki... azért kattintottam, mert a rák egy csúnya betegség és én passzív módban, kattintással harcolok elle... érdekelt a beszámoló, na. Hátha az elmúlt hetekben feltalálták az ellenszert és a dokim csak azért nem hívott még, mert nyaral valahol, amit én csak képen látok.
Rá is nyomtam a beszamoloja sorra és hatalmas - vegyük úgy, hogy szó szerint is - meglepetésben volt részem. Ha kárörvendő (érted: kár örvendő!!!) akarnék lenni akkor a nem létező Váradi Ferencné véletlenül a férjéről összehordott beszámoló helyett egy pornóoldalra vezetett kéretlenül, amelyet, gondolom már akkor is látogatott, amikor a férje még nem viselte a néhai előtagot.
Szóval, ahelyett, hogy betegségemről megint okosodtam volna, szembe néztem egy férfi nemi szervvel, ami azért lehetne pozitív számomra, mert a sajátomat egy ideje nem láttam és így fogalmam lehet róla, miről maradok le, nap, mint nap. (Ez nem utalás egy málnás ízű készítményre)
Persze, nem akarok nagyképűnek tűnni: az enyém sokkal ki... vánatosabb.



Rendben van az, hogy az Internet minden alkalmat megragad, hogy behozza a reklámot az otthonunkba, amelyet korábban már sikeresen blokkoltam csupán azzal, hogy nem nézek tévét. Megértem, hogy azt a sok kamu szart, amit előállít Kína (90%) és a föld többi országa (10%) valahol értékesíteni kell. Tökéletesen megértem, hogy szükséges rossz és talán úgy is vehetem, hogy ez egyfajta szükséges kellemetlenség azért, hogy magát a világháló böngészhetem, ami elvileg, ingyenes. Akkor mi cserébe némi kéretlen reklámtartalom.

Ami viszont visszás, hogy a hirdetés kegyeleti módokat sért, hogy egy halott naplójáról egyenesen egy pornósztár farkára ugrunk és azt se felejtsük el, hogy ez a reklám egy szabadon hozzáférhető freemailes levél közvetlen hozadéka. Tudod, kaptam egy spam-et és arról jutottam tovább a faszra.
Tudod, ez megtörténhet ám a gyerekünkkel is. A fiaddal, lányoddal!
Suli után a gyerkőc esetleg felmegy, hogy elolvassa a kötelező olvasmányok listáját, megnyitja a levelet, ismerős neki a Váradi név - nem valamelyik osztálytársam apjáról van szó? - és bumm, máris egy lőccsel néz farkasszemet. A jobb esetben már fiatal korú fiad. Rosszabb esetben kiskorú lányod.

Aha!
Kezded kapiskálni, miért is írtam ezt a posztot.

Szerinted ilyenkor mi a teendő?
Egy biztos, a továbbiakban nem leszek semmilyen magyar nevű család tragédiájára. 

Csak az a baj, hogy a jelenség nem egyedi és akkor is előfordul, ha történetesen magáról a rákkutatásról akarok elolvasni valami érdekeset.
Vagy tablettát rendelni, hogy a férfiasságom vetekedjen Lukács férfiasságával. 
Tudod, aki egy klikk alatt csinált nekem egy víg özvegyet.

Remélem, nem arra vagy inkább kiváncsi, mi az a csoki fogyókúra...

Blog: A málna ízű mi ez?

Az én hibám, ezt le kell szögeznem. Én vettem ki az akciós hűtőből, anélkül, hogy vásárlás előtt ellenőriztem volna a termék ...
...a terméket.
Most itthon ülök és próbálok rájönni, hogy ez a híg lötty, ami málnás KÉSZÍTMÉNYNEK  hirdeti magát, vajon mi is lehet valójában.
Ránézésre egy rózsaszín trutyi. A doboz nem nagyon segít azonosítani, mert sem az nincs ráírva, hogy joghurt, ivójoghurt, sem az, hogy író, vagy tejsavó, esetleg puding vagy bármi.
Ez egy málnás ízű készítmény.


Hát kösz, de nem fogom ezt a szart kanalazni nap, mint nap.
Nagyjából meg vagyok elégedve a Danone termékekkel. Nagyjából, mert eddig nem próbálták az eladhatatlan szart is eladni. Mások szerint pedig de csak én sokkal megengedőbb vagyok.
Szóval, nem kívánok egy pereskedésbe keveredni a kedves céggel, mert bekebeleznének, mint én egy Danone terméket, ami nem ez, hanem valami más.

Ez a málnás anyaszomorító négyes csomagban feküdt ártatlanul a hűtőben. A málnát szeretem. A trutyikat is, legyen szó joghurtról, kefirről vagy olyasmiről, amit még korábban nem ettem.
Kivétel ezt.
Aki ismer, tudja, nem vagyok egy gurmand.
Sok szart vásároltam már össze életembe, sokszor csalódtam is.
Ez azonban egy merénylet, mivel még azt sem sikerült egyértelműen a doboz olvasgatása után kitalálnom, hogy valójában mit fogyasztok.


Ez gyerekek egy fermentált - erjesztett - cucc, amihez vitaminokat adtak hozzá. Képzelem milyeneket, ha leértékelve a négyes csomag 160 forintba került.
Tudom, ne vegyek szart olcsón, mert az drága!

A Danone-nak meg üzenem, hogy ne akarjatok már minden vackot eladni, amit a gyártósor mellé lecsöpögött. Maradjatok a jól bejáratott készítményeknél, amiknek van élelmiszer-ipari neve és ne úgy kelljen már bemutatni valamit, hogy ez pedig egy: termék!

- Sanyika, kérsz reggelire egy epres terméket?
- Azt eszik vagy isszák?
- Nos, a dobozról nem derült ki egyértelműen.
- Akkor inkább spenótot. Azt legalább tudom, hogy utálom.

Blog: A szerelem rám talált: Anna


Kedves Anna!

Sajnos nem lehetek a tiéd. Félek tőled, megrémisztesz!
Először is, hivatkozol egy társkereső irodára! Sok mindenben nem vagyok már biztos, de abban igen, hogy soha a büdös életben be nem tettem a lábam társkereső irodába. Ideiglenes társkereső irodába is csak egyszer vitt el egy haverom. (Ideiglenes alatt prostilakást értek és 5 perc után távoztunk, vagy kb. 10. )
A másik, ami zavar benned, hogy olyan pornós fejed van én meg jobban szeretem az ártatlan arcú nőket.
Kár, hogy nem fogod olvasni ezt, amit neked szánok, de az biztos, hogy az e-mail címedet még véletlenül sem fogom használni, mert nem csak azoktól a vírusoktól félek, amelyeket egy nőtől szex útján elkaphatok, hanem azoktól is, amelyeket e-mailben juttathatnál el számomra/nekem.
Mert annyi kellemetlen történetet olvastam már össze.
Eleve zavaró számomra, ha egy nő tört magyarsággal kezdeményez ismerkedést, mert a.) kurvára nem hiszek a távkapcsolatokban b.) kurvára nem értem, hogyha láttál rólam egyetlen fotót is, mi vitt rá téged arra, hogy jobban meg akarj ismerni?

Én is meg akartalak ismerni kicsit, ezért a megadott e-mail címet és a fotódat is megvizsgáltam kicsit a gugli segítségével és semmilyen egyezést nem dobott ki róla. Ezek után úgy vélem, idegen hatalom akar a nyakamba szakítani és el akarod lopni a gondolataimat. Ez teljesen reális veszély. Olvastam valahol, hogy a zsenikkel ezt csinálják!

Szóval, nagyon szép Anna vagy, nagyon szexi, meg minden, de élem tovább a kis nyugodt életemet és nem reagálok privátban a nyilvánvalóan nem pozitív folytatású lehetőségre, hogy keressek veled bármilyen kapcsolatot.

Még szerelmes lennék...

2016. augusztus 12., péntek

Blog: Kamu diéta a Lives?

 Mindig is szerettem az Internetnek azt a szegmensét, amely csodaszereket hirdet, amelyek szebbé, egészségesebbé teszik az életünket. Persze, számomra furcsa, ha valaki nagy szavakat használ és mindenféle orvosokkal, közemberekkel támogatja meg eredményeit, hiszen manapság ezeket a véleményeket egy perc alatt lehet ellenőrizni a világhálón. Pl. ha egy pirulát valami kedves arcú doki reklámoz, hogy az nekünk mennyire jó a vérkeringésünkre, nehezen hiszem el a jótékony hatást, ha a doki és a pirula nevét beírom a keresőbe és alig néhány oldalt dob ki találatnak. Csodaszer esetében ez eleve kizárt. A csodákat az emberek megosztják egymással, nem igaz?
Ha valaki feltalál egy tablettát vagy vitaminkoktélt, amellyel egy hónap - máskor 3 nap alatt - eltűnnek a visszereink és a mellékelt fotókon egy joviális doktor mosolyog, névvel - legyen Dr. Huba Töhötöm - akkor ha beírom az illető nevét a gugliba, ugyan dobjon már ki számomra bármilyen értékelhető szakmai múltat, mert ellenkező esetben úgy vélem, a reklám kimeríti a törvénytelen piaci jelenlét fogalmát. Ha nincs Dr. Huba Töhötöm, akkor akivel az adott terméket reklámozzák ugyanolyan fiktív, mint az adott termék hatékonysága. Ha viszont ez áll fenn, akkor azt törvényi úton kell azonnal szabályozni, hiszen aki ilyen hazugsággal reklámozza termékét, az erősen veszélyezteti az egészségünket, annak ellenére, hogy éppen gyógyulni vágyunk.

Internetes szenzáció, üvölt a szalagcím, de kezeljük ezt helyén.

http://imprssng.pro/rndr/Dr_Toth_Lives_Pectin_HU_N/?esub=-3AnVzAhEEAcoEEWdSBgABAAEAAcACYRcCgAIBmwGIBCHIbXs
 A fent látható oldal például simán egy hasonlóan felvázolt átverés része. Miért az? Először is, ha megnyitod a linket, találsz rajta olyan fontosnak és hivatalosnak tűnő fejlécet, ami egyenesen visszaélés az RTL klub logójával. Nyomkodtam én mindenre, de semmi nem történt.
Be is teszem a fotót, amit kimentettem:

- Hoppácska! Nem tudom, ki ez a Dr. Tóth, meg, hogy milyen műsorról beszélünk, de az, hogy Dr. Tóth, szerintem az egyik legtöbbet használt magyar családnév, másrészt az oldalon látható olyan fülekre, mint "RTL Klub" vagy "Hírek" eleve rá sem tudunk nyomni, mert vakfoltok a képen. A Sarka Katás frissre meg miután sikerült rányomnom, átvitt egy hirdetési oldalra. Köszi.



Azon se lepődjünk meg, hogy a termék neve simán felcserélhető, hiszen, míg pár napja úgy írtak róla a cikkben, hogy Chocolate Slim, addig mostanra már a kevésbé fellengzős - aha - Lives nevet kapta, ami, amennyire angolul tudok, kb. annyit tesz; Életek!

Nézzük csak meg, hogy a cikk alig változott:
Egyik nap Chocolate Slim, másik nap már Lives. ember legyen a talpán, aki tudja, hogy mitől is fogyunk így valójában.

A fotó annyira tetszett Kiss Alizról, hogy rá is kerestem, ahogy társkereső oldalak esetében is szoktam. Ezt találtam:

Egyértelműen kamu, de aztán a beszélgetéshez mellékeltek egy fotót is az ifjú hölgyről, aki sokat fogyott, csak az a baj, hogy a fotót, ha rákeresünk a gugli fényképkeresőjével, egy szovjet vagy orosz utódállam Tatyanaját dobja ki a kép alapján. Most akkor Kiss Aliznak van egy megszólalásig egyforma ruszki ikertestvére vagy a Tatyana Rybakova magyarul annyit tesz: Kiss Aliz?

Az egyetlen, amiben a fotó szovjet vagy mi hölgye hasonló, hogy ő is valamilyen hihetetlen fogyókúrával házal az Interneten. Azért tegyük hozzá, hogy ha egy személy - főleg egy filigrán hölgy - kb. 3 hónap alatt, mint ahogyan a cikk állítja, megszabadul 54 kilótól, De vannak benne egyéb finomságok, mint pl. amikor megkérdezik a szakértőket - egy embert, csak valahogy a nyelvtan sem erőssége a cikknek - akit Banga Péternek hívnak, és létező személy, csak egy baj van vele, hogy érsebész specialista, így a fogyással kapcsolatban vajmi kevés hitele lehet annak, amit állít. Dr. Banga Péter úr, önnek szerintem visszaélnek a nevével!

Részlet:
Kérdezzük meg a szakértőinket erről. Dr. Banga Péter, Ön hallott már a Lives?

Üdv, igen, már hallottam erről az étrend-kiegészítőről. Én úgy tudom, hogy a klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy az egyes fogyasztók 2 vagy 3-szor annyi súlyt képesek leadni a Lives ital rendszeres fogyasztásával. A Lives javítja az anyagcserét és elégeti a zsírt.
Részlet vége.

Aztán megemlítik a Dukan diétát is, mint egyet a sok közül, amely nem volt alkalmas szenvedő alanyunk súlyfeleslegét kordában tartani. Ez meg, ha úgy tekintünk a cikk-re, aminek tűnik, azaz, hogy egy fércmű és hamis állításokkal van tele, akkor rágalom a Dukan diéta ellen és annak kifejlesztőjének szintén van miért jogorvoslattal élnie a kamu lehetőséget megszellőztető oldallal szemben, ami mögött el nem tudom képzelni, milyen cég, magánszemély vagy szervezet állhat.


Azért, amennyire tudom, fiziológiailag sem marad nyom nélkül egy három hónapos, közel félmázsás fogyás, hiszen a testen lévő, kifeszült bőr, ennyi idő alatt nem tud rugalmasan visszaszűkülni, ezért ha a hölgy tényleg ezzel a módszerrel fogyott volna le, nem fotókat készítene a finom kis alakjáról, hanem korrekciós bőrműtétekre járna, hogy a felesleges bőrt eltávolítsák a karjáról, combjairól, hasáról és ahol még található belőle.

Nos, nem vagyok oda érte, hogy ismerőseim ilyesmiket posztolgatnak az Interneten és azok valóságtartalmáról semmilyen módon nem tudnak meggyőződni. Mondjuk, be kell látnom, hogy erre sok esetben nincs is módjuk.
Csak annyit kérek, ha egy lehetséges csodálatos gyógymódba futsz bele a továbbiakban, azt kezeld nyugodtan fenntartással - Hidd el, ha megtalálják a rák ellenszerét, azt már este fogod látni a világ valamennyi híradójában.

Azt is nehezményezem, hogy a termék facebook oldalán hivatkoznak egy Pál Júlia nevű dietetikusra, de ha az ő nevét keresnéd meg a gugliban, akkor csak a Lives-szel kapcsolatban találsz róla utalást, a tevékenységének egyéb nyomát nem leled meg hatalmas betűkkel. Úgy vélem, ha valaki elismert dietetikus és szakmai fronton kiemelkedő hitele van - így ajánlására az egyszeri termék fogyasztó odafigyelhetne - annak sokkal nagyobb hírének kellene lennie az Interneten. Nem két-három cikkben, hanem oldalakon keresztül, hiszen ha nem vagy fent a keresőben, akkor szinte nem is létezel - bár, ez erős sarkítás.

Ja és ezek után ezt a Lives nevű terméket nem merem jó szívvel senkinek sem ajánlani. Természetesen elképzelhető, hogy ártalmatlan, sőt, akár jótékony hatása is igazolt lehet, holmi teszteknek köszönhetően, de ha így van, akkor miért van ilyen talmi promóciós anyagokra szükség a népszerűsítésének érdekében???

A Lives facebook oldala: L I V E S

A Lives reklám oldala: L I V E S

Ha esetleg lenne kérdésed, tedd fel nekik!