A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vélemény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vélemény. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. március 30., hétfő

Egymás szavába vágva (2026)

 Egymás szavába vágva (2026)


Szeretem a jófajta vitákat, nem véletlenül hallgatok vlogokat, podcast-eket. (Igen, a vlogokat is többnyire hallgatom, munka közben, a háttérben.)

Azonban néha felbasz, amikor egymás szavába vágnak. Egyik nagyon monmdani akarja, másik meg nagyon közbe akar vágni. Én, meg, egyszerű hallgatóként csak arra tudok gondolni, hogy kussoljon már be az egyik és haladjon az eszmecsere. 

Mondjuk vannak olyanok, akiket néha úgy kell kirobbantani önön nagyszerűségükből, de a hallgató nem a zajra, kiabálásra, kánonban hallható veszekedésre kiváncsi, hanem a rétegesen felépülő műsorra, ahol az információt úgy fogadom be, hogy nem megterhelő számomra. Mert bizony, a nyugalom sokaknak fontos. Amikor azonban két felnőtt ember nem hallgatja, hanem túlkiabálja egymást (vagy még többen) az kiránt a csendes figyelő szerepéből és az történik, ami a videóban.


2021. május 17., hétfő

Blog: A gyermek-Instagram veszélyei (2021)

 Blog: A gyermek-Instagram veszélyei (2021)

Ha van komoly téma, amit mostanában olvastam, akkor ez egészen biztosan az. Amerikában több kormányzó is aggályait fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Mark Zuckerberg egy kifejezetten gyermekeknek szánt platformot igyekszik kiépíteni, amely az Instagram gyermek-változata lenne.

Van bárki, felnőtt, aki úgy véli, hogy egy ilyen csatorna pozitív hatással lehet gyermekeinkre?

Hirtelen nem is tudom, hol is kezdjem. De tényleg.

Az Internet egy csodálatos világ, ha jól használja az ember. Tanulhatsz vele, bejárhatod a külső és belső világodat. Szórakozhatsz, kikapcsolódhatsz. Ismereteidet megoszthatod másokkal. Barátokat szerezhetsz. Felépítheted magad, ha esetleg padlón vagy. Tarthatod a kapcsolatot olyanokkal is, akiket ritkán, rég vagy sosem láttál.

És ez a NET világos, élvezetes fele.

De az Internetnek van egy sötétebb oldala is: Az anonimitás. Az, hogy bárki használhatja.

A bárkibe pedig beletartoznak azok az emberek is, akikkel a való életben sosem vállalnál közösséget. Pl. közösségi oldalon olyan emberek kerülhetnek veled kapcsolatba, aki vagy nyílt, vagy rejtett problémát jelenthetnek. Mert amennyi kedves, hiteles, másokat építő jellem létezik, ugyanannyi káros, lélek zabáló, energia vámpír is.

Márpedig, ember legyen a talpán, aki megfelelően tudja ezeket a helyzeteket kezelni és ebben a használt platform nem is mindig kompetens. Még akkor sem, ha esetleg szűrő vagy tiltó funkciókat is fejlesztget azért, hogy megvédjen embereket egymástól. Azonban bebizonyosodott, hogy a gyermekeink fokozott veszélynek vannak kitéve a világháló miatt, eltérő veszélyességi szintekkel, de a gyerekek nagy része ezek kezelésére egyszerűen nincs felkészítve, hiszen, felnőttek is sorra buknak el, ha lelki erejük megtartásáról van szó, egy esetleges Netes támadás esetén.

Ki ne hallott már olyan személyekről, akiket Neten kezdett el zaklatni valaki, majd, mivel a Neten minden lehetséges információ adott volt, a zaklatás esetleg fizikai valóságban folytatódott.

Ki ne hallott volna már olyan esetekről, hogy egy-egy személy, aki pszichésen nem tudott elég erőt birtokolni, egyszerűen kilépett az életből, öngyilkos lett, miután a világhálón atrocitások érték.

Ki ne hallott olyan nőkről, férfiakról, akik életébe idegenek avatkoztak bele, adataikkal visszaéltek, pusztán, mert megtehették.

A gyermekpornó iparágáról nem is beszélve, vagy az iskolai bully-ingról, ami már most is egy meglévő, néha kezelhetetlen bántalmazó tényező közösségi oldalakon.

És a bántalmazók nagy része nem képes leállni, lelkiismeretet gyakorolni önmaga felett, így, ha egy lehetséges áldozatot elveszít bármilyen okból, keres egy másikat. A bántalmazók pedig bármilyen korúak lehetnek, az osztálytársadtól kezdve a pedofil pizzafutárig, aki fényképeket akar rólad kizsarolni, majd azok megkapása után meg már azzal zsarolni. És így tovább, mert a támadások lehetősége végtelen. A sima fórumos trollkodástól egészen az öngyilkosságba hajszoló felőrölésig

Azonban, ha megjelenik egy olyan platform, amely összegyűjti a gyerekeket, legyenek bármilyen erősek a védelmi rendszerei a platformnak, meghatványozódhat a gyermekek kárára elkövetett jogsértések száma.

Első körben: Van szükség szerintem is arra, hogy gyerekek egymás között szocializálódjanak. De úgy vélem, hogy ennek nem a virtuális térben kellene feltétlenül kialakulnia, hanem a fizikálisban, esetleg háttérnek használva a netet. Talán azért is, mert a valós barátságok, gyermekkorban,. sokkal inkább azokkal alakulhat ki és maradhat meg öregkorra, mint azokkal, akikkel csak virtuálisan ismerjük meg egymást, fizikai kontakt nélkül, ugyanis, egy csomó olyan fizikai tényező kimarad a virtuális kapcsolatból, ami egy hús vér barátság esetén nem. Márpedig, sokkal szorosabb lesz a kötelék két gyerek között, akik suli után a parkban rúgják a bőrt, mint kettő gyerek között, akik egy vasárnapot átfifáznak, Interneten keresztül. Pl. a testi érintés, ami, tudjuk, hogy már egy csecsemő életében is az egyik legfontosabb nevelési tényező, teljesen kimarad. Kimaradnak a hátba veregetések, ölelések, pacsik, stb. Kimarad pl. egy kajacsata, vagy egy kutya elöl elfutás a fenébe.

Minden, ami helyette van, egy hamis kapcsolati háló, melynek a személyes jellege nem tud kialakulni.

Ez csak az egyik része. A másik meg például, hogy mennyire képes az oldal védelmi rendszere kiszűrni azokat a felnőtteket, akik bármilyen szexuális céllal igyekeznek majd becserkészni a gyerekeket? Mert lesznek olyanok, az nem kérdés és az oldal jellegéből kifolyólag, még egyszerű is megkeresni őket, hiszen egy helyen lesznek.

A pedofil emberek, szexuális ragadozók egy létező probléma és a legtöbb felnőtt nem képes megfelelően foglalkozni gyerekeivel, hogy ilyen jellegű támadásokra felkészítsék őket. Eleve ne gondold azt, hogy e gyerekeid fedhetetlenek. Sajnos, rengeteg cikk foglalkozik azzal, hogy a tizenévesekben is van szexualitás és néha, amikor úgy gondolják, a szülő nincs a közelben, kísérletezgethetnek ezzel, viszonylag védett körülmények között. Ilyenkor fordul elő, hogy egy-egy kislány és kisfiú erotikus tartalmat oszt meg barátaival - néha nem is ismerik egymást személyesen - mert tiltott gyümölcsnek, ugyanakkor jó mókának tűnik, hiszen, azt néha még ők is tudják, hogy a szülő, hogyan reagálna, ha ilyesmit csinálnak. Márpedig, milyen menő akkor ezt csinálni.

Különösebben nincs azzal gond, ha egy gyerek elkezd érdeklődni a szexualitás iránt, azonban még a legintelligensebb társadalmak sincsenek megfelelően felkészülve arra, hogy ezt az érdeklődést természetesen kezeljék. Magam, például nem is emlékszem, hogy az iskolában kaptam volna ilyen irányú oktatást. Minden az évek alatt ragadt rám és amikor 17 éves barátnőmmel először összefeküdtünk, hát, vajmi keveset tudtunk a fogamzásgátlásról, vagy a női orgazmusról. Gyakorlatilag, annyit tudtunk, hogy amit csinálunk izgalmas és kellemes és akkor az elég is volt.

Az olyan platformokon, amelyiken a gyerekek egymással kapcsolatba tudnak kerülni, kiszámítható, hogy néhányuknál előkerülhet az erotika is, mint téma. Márpedig, ahol ez téma és van hozzá egy bázisod, amelyik foglalkozik vele, megjelennek a különböző játékok is, meg a mostanában divatos challenge videók, hogy ki, mit mer megtenni, meddig megy el. Egy nem megfelelően szocializált gyerek pedig egészen messzire is képes elmenni. Néha annyira, hogy a szülők nagy része hitetlenkedve szisszenne fel.

Azonban, ez igazán akkor lesz veszélyes, ha farkas kerül a bárányok közé. Illúziónk ne legyen, lesznek farkasok. Előfordultak már regisztrált esetek szexuális bűncselekményeknél, amikor bizonyítottan a szülő ráhatására keveredtek ilyenbe gyerekek sőt/vagy vettek rá más gyerekeket is, hogy belemenjenek a "játékba". És van, aki elcsábul. Másokat meg erősebb eszközökkel vesznek rá olyasmire, ami tilos.

Mindezek mellett az már mellékes, hogy egy ilyen platform sok gyermekben hamis világképet épít fel, amelyben a lájkok száma, a kommentek minősége aposztrofálja személyünket, felcímkézve minket. Így azután előfordulhat, hogy gyermekünk kedélyét akár a depresszió szintjéig leviheti az, hogyha egy megosztott videóját nem "zabálja a nép". A gyerekek egyénisége elveszik abban a halmazban, amiben egymást majmoló videótartalmakat gyártanak. Egyik nap felemelnek, de másnap már lehet, hogy te leszel a közellenség, egy rosszul megválasztott véleményed miatt. Ráadásul, technika függő leszel, olyan ember, aki inkább a gépek talmi világához menekül, ahelyett, hogy iskola után esetleg kortársaiddal együtt korcsolyázz a parkban, mert az nem olyan izgalmas, mint egy pár másodperc seggrázásért begyűjteni ezer kedvelést és hát, mennyien megélnek már ebből? - Azután kinevelünk egy haszontalan generációt - legalábbis annak egy részét - amelyik pusztán abból akar profitálni, hogy imádja a kamera, azonban a tanulás és munka már nem olyan izgalmas, mint a tartalomgyártás, ezért sokuknál roppant beszűkült környezetben próbálnak érdekesek maradni.

Néhányukat a tartalomszolgáltatók, a reklámcége és márkák, ilyen-olyan okból rövid időre felemelhetik, de pont azért romlik rohamosan ennek az értéke, mert minden nap még többen csatlakoznak ehhez a világhoz, a többieket majmolva, várva a sült galambot. Kifejezetten szerencse, hogy vannak gyerekek, akik igyekeznek hagyományosabb életet élni. Akiknek fontosabb a foci, a kerékpározás, egy társasjátékos vasárnap vagy szalonnasütés, horgászás, könyvolvasás.

Azonban, hosszú távon, úgy gondolom, nincs meg az érettségünk ahhoz, hogy pozitív irányba teljesedjen ki egy ilyen gyerekeknek készülő platform, éppen ezért, sokkal több negatívummal szolgálhat.

Nagyon sok mindenre még ki sem tértem, mint például az oldalon személyre szabott reklámok által irányított gyermekekbe sulykolt mesterségesen kialakított fogyasztási szokások, amelyek azonban minden helyzetben a szülők pénztárcáján csapódnak le. Ráadásul, sok gyermek azt is nehezen fogja még föl, hogy a hirtelen jött ismertség mennyire rossz irányba vihet valakit a felnőtté válás útján, hiszen azért minden sikeres és remek felnőttként dolgozó gyerekszínészre jut egy, amelyiknek félresiklott az élete. (Persze, attól nem kell félnünk, hogy a magyar gyerekeket tömegesen fogja importálni a Disney a sorozataihoz, de érted, mire akarok kilyukadni.)

Ráadásul, az emberek a neten sokkal inkább kikapcsolódnak, mint tanulnak. Nem véletlen, hogy melyik oldalak látogatottsága kiemelkedően magas, és melyik az, amelyik okos tartalmat mutatna a gyerekeknek, azonban kerülik, mert túl sok figyelmet követel meg.


Szerinted szükséges egy gyermek Instagram?

Válaszodat írd meg a cikk alatt a komment szekcióban.

2021. február 22., hétfő

Blog: Logikus pusztítás, avagy minden, ami a covid mögött áll(hatna) I. rész

 Blog: Logikus pusztítás, avagy minden, ami a covid mögött áll(hatna) I. rész

Sziasztok!

Ez egy viszonylag rövid poszt lesz, mert tényleg nem akarom agyonagyalni magamat rajta. Azt meghagyom a Világ másik felének, akik igyekeznek mindenben összeesküvést látni. (Mennyire tévedtem, hogy rövid lesz.)

De hol is kezdjem?

Az elején? De mi is az eleje?

Oké, rövid verzió.

A pénz feltalálásával az emberiség megtett egy szükséges lépést a fejlődésben - nem fejtem ki miért nem volt ideális mindenkinek a cserekereskedelem, ami a pénzt megelőzte, orrhosszal a szabad rablás mögött, ami szintén nem volt már járható út a populáció emelkedésével.

Azután jött egy ember, aki bevezette a kölcsön fogalmát és a hitelét. Azután jött egy éhes, aki meg kitalálta a KAMAT-ot, ami viszont innentől kezdve módszeresen szétbarmolta a társadalmat, mert elkezdte a társadalmi rétegek között hatványozottan emelni a falakat. (Ezek a falak létrejönnek egyébként a kamat bevezetése nélkül is éppen csak a hozzáállás lett volna más szerintem. Az egymáshoz való hozzáállás.)

Mindegy. Megtörtént a fejlődés és azok, akik kölcsön adtak, KAMATRA, hihetetlen sebességgel elkezdtek felemelkedni, míg azok, akik tartoztak, igyekeztek versenyt futni az idővel, hogy többet adhassanak vissza, miközben nem annyit kaptak.

Gondolom látszik, hogy ez valamiért egy piramisjátékra hasonlít és azt hiszem, jelenleg pont több ezer megírt könyv boncolgatja a problémát, amely mostanra, azzal a mentalitással, amivel felvértezi magát az ember, nem járható.

Szóval, a gazdagok gazdagodtak, a többiek éldegéltek, sokan pedig tengődtek. Azután voltak szerencsések, akik fel tudtak emelkedni a magasba, míg másoknak esélyük is alig maradt egy élhető életre. Egy pl. hogy valaki felemelkedhetett a boldog kevesekhez: vett egy földdarabot, olajat talált rajta és azt kitermelte, anélkül, hogy az adott terület eredeti tulajdonosa arra igényt formált volna. Pl. egy ország, amelyik eladta azt, de nem rekvirálta vissza, hogy nem szép szóval fogalmazzak.

Példa arra, hogy valaki pedig sosem jut magasra? Afrika. Itt minimálisak a megfelelő feltételek már ahhoz is, hogy életben maradj, hiszen sok a homok, kevés a pozitív környezeti adottság és ha ez nem lenne elég, a lakosság tudatossága és jövőbe látása a nullához konvergál, ezért szaporodnak ész nélkül, mert gyakorlatilag ez az egy örömük maradt, miután rájöttek, hogy hova is születtek.

Mostanra pedig eljutottunk oda, hogy a Föld túlnépesedett és olyan terheket rótt a civilizáció a környezetre, hogy a bolygó pusztulása gyakorlatilag megállíthatatlan.

Ha pedig nem lenne elég, néha felüti a fejét egy-egy világméretű betegség is. Pestis, spanyol nátha, kolera, vipera, stb.

Nos, jelenleg egy koronavírus elnevezésű járvány szabadult a világra és mivel a kommunikáció még az Internetes szupersztrádával együtt is behatárolt, rengeteg hír kerül az átlagember elé. Ezeknek a híreknek nagy része igaz, nagy része meg nem. De szétválogatni nem túl könnyű, hiszen a vírus témájában, legyen az bármilyen röhejes, még azok sem feltétlenül egyeznek meg, akik egész életükben ezt tanulták, ezzel foglalkoztak. Miért? Mert egyrészt, ez egy még ma is alakuló tudomány, így bárki, aki közel van a tűzhöz, levonhat következtetéseket, amit lehet, hogy még nem erősítettek meg korábban. Azonban, lehet, hogy egyes következtetések nem hitelesek. (Ne feledjük el, hogy az orvostudomány kifejlődése előtt mekkora hatalma volt a sámánnak, törzsi varázslónak, a javasasszonynak és a piócás embernek. Ne felejtsük el, hogy sokan televízión keresztül gyógyítanak, míg mások telefonálnak, hogy így nyerjenek gyógyulást.

Szóval, kész dili az egész!

Azután, itt vannak a konteó gyárosok. Ez amúgy egy roppant nagy buli. Millió blogger van, aki agyalgat a világról és a jelenlegi helyzetről. Van, aki okosan, érvekkel írja meg a véleményét és vannak sokan, akik a könnyebb utat választják. Fantáziálgatnak, összevonnak nem összefüggő dolgokat, de ők kontextusba helyezik, majd amit kitalálnak, megosztják az olvasókkal, hogy figyeljék, agyszüleményük mennyire van hatással mások gondolkodására. 

Ebben a vírusos helyzetben pedig az emberek félni kezdenek és nem gondolkodni.

Éppen ezért sokkal könnyebben lesöprik magukról a logikusan felépített érveket, híreket, olvasnivalókat, mint azt, amit sufnitunningban dobott össze valaki, ellenben rájátszik a félelemre.

A félelem ugyanis az egyik legősibb emberi érzés. És ha azt hiszed, hogy ez hülyeség, akkor elárulom, hogy már gyermekkorodban a legtöbb szülő - nyilván nem az okosabbak - azzal kondicionálják gyermekeiket, hogy félelemben tartják. Csak ezt ők úgy hívják: óvás!

- Vigyázz a jégen, mert elesel és betörik a fejed!

- Ne szaladj ki az úttestre, mert elüt az autó!

stb. aminek még van is létjogosultsága, azonban jön a folytatás: - Ha rossz leszel, elvisz a szomszéd bácsi! - mondja egy.-egy szülő, mellyel rombolja a szomszéd bácsi hitelét.

A gyermek tehát, akarva-akaratlanul, az óvás leple alatt, különböző dolgoktól félni kezd. Beépül az életébe és mire felnő, kívánja a félelmet. Lásd: horror filmek. Vagy a vakrandi.

Mehetünk tovább?

Fejtegessem még, hova jutunk?

(folyt. köv.)


Az illusztráció csak a szerző beleegyezésével használható fel.

2020. augusztus 17., hétfő

Blog: A Be2 elbukott egy csatát!



2018-ban arról cikkeztek, hogy Magyarországon egy kis csoport - Ilona Valastyán hathatós segítéségével - minden platformot megragadott, hogy elítéltessen egy társkereső oldalt a tisztességtelen üzleti tevékenységei miatt. Gyakorlatilag a jogi határok szürke tartományában lavírozva húzták le a társkeresőre regisztrált felhasználókat, minőségi szolgáltatást nem nyújtva. Ezek közül a roppant etikátlan húzások közül csak az egyik, hogy míg regisztrálni pár perc alatt tudott az ember, a leiratkozáshoz már olyan feltételeket kötöttek, amelyek sokszorosan időigényesebbek és egyszeri embernek megnehezítettnek tűntek.

Ilona, miután maga is tapasztalta, hogy az oldal mennyire etikátlanul tulajdonítja el a tagok pénzét, személyesen indított hadjáratot ellenük, kezdetben egy zárt FB csoport indításával, közben pedig a létező valamennyi, számára elérhető platformon is.

Magam sem gondoltam, hogy teljesen véletlenül részese lehetek ennek, mint megfigyelő, de már akkor is tudtam, hogy megéri és lesz foganatja. Kell, hogy legyen!

Valójában teljesen véletlenül keveredtem bele: Épp szemezgettem a Be2 egyik reklámjával, de akkoriban lett mániám, hogy mindent leellenőrzök a gugliban, amire kíváncsi vagyok, hátha, valahol egy fórumon kiderül az a turpisság, amit én nem vehettem észre. Beírva a Be2-t a FB keresőjében - bzva, hogy van oldala - ezt a csoportot találtam meg, amit Ilona pont akkoriban kezdet építeni. Jelentkeztem hát, mert érdekelt, mibe nem ugrottam fejest. Hamar kiderült, amit sejtettem: A Be2 csak egy azokból a kamu társkeresőkből, amik fondorlatos módon csupán a bevételre utaznak, anélkül, hogy szolgáltatásuk kielégítő lenne.

Meglepődtem, hogy 2020-ban, azaz alig két év múlva az első csatát végül Ilona fáradozásainak köszönhetően a fogyasztók megnyerhették!
A Gazdasági Versenyhivatal ugyanis nyár végére lefolytatott vizsgálatai a társkereső cégnek negatív eredménnyel zárultak: 1,6 milliárdos büntetést kell kifizetniük, elítélhető üzleti magatartás miatt!

Hátradőltem és nevettem!

Egy magyar asszony fáradozásainak köszönhetően - főleg neki - ma eljutottunk oda, hogy egy külföldi, szinte érinthetetlen világcéget elmarasztaltak és bírságra köteleztek.
Ez azt jelenti, hogy precedens történt a társkereső oldalak működésének vizsgálatában, amely reményt adhat arra nézvést, hogy a tisztességtelen üzletpolitikát folytató további ilyen oldalak ellen érdemes felvenni a kesztyűt és nem hagyni, hogy jóhiszemű polgárokat károsítsanak meg!

Azonban ez még nem a háború, ha nagy szavakkal akarnék - és miért ne akarnék - élni.

Ilona oldalán már többen jelezték, hogy érdekelné őket a cég elleni társult per, bár nem vagyok abban biztos, hogy ezen eredmények után Ilonának kötelessége lenne már ezzel is foglalkozni. Az elmúlt 2-3 évéből így is tetemes mennyiséget áldozott arra, hogy ezt az eredményt elérje és amennyire emlékszem, a társult pereskedés akkor lett volna, utolsó járható út, ha nincs már más.

Ilona, aki már eddig is megtette, amit megtehetett, nem hiszem, hogy még a perrel járó nehézségeket is magára kellene vállalnia.
Mert neki is van élete.

Ugyanakkor azt is megértem, hogy a jó hír hallatán hirtelen tucatnyian lesznek, akik majd felajánlják, hogy beszállnak, most, hogy már láttak egy komoly eredményt a társkereső ellen. Zömében olyanok is, akik eddig nem jelentkeztek, vagy legyintettek az egészre, mondván: leírták a veszteséget.

Szóval, az ügy még nincs lezárva, de egy pezsgőt már lehet bontani érte.
Ha a GVH meg beszedi a bírságot, gondolom, nem kell attól félnem, hogy szétosztják a károsultak között, hanem majd a GVH képviselői teszik rá a mancsukat, mondván, ez az ő bónuszuk. Mert, hogy a besepert büntetési bevétel nem az érintettekhez fog kerülni, abban biztos vagyok.

Mindenesetre innen is köszönöm Ilonának, amit tett az Internetes társkeresőkért és a Webes szolgáltatások tisztaságáért, mert ez az eredmény mindenféleképpen kihatással lesz rájuk.
Hiszen mindig ilyen ügyekkel kezdődik, azután egyszer csak azt látod, hogy követelmény.

A ma működő társkeresők egy részénél meg szükséges is, hogy ilyen elvárások törvényi szintre emelkedjenek, hiszen, amit sok oldal csinál, az kimeríti az Online kereskedelmi csalást, hiszen pl. sok manipulálja az adatlapokat. Azután kiderült az is, hogy fizetett operátorok dolgoznak azon, hogy minél több regisztrációs összeg folyjon be, előfizetés képében, amiért érdemi szolgáltatást nem kaphat a befizető, lévén, a moderátorok nem találkoznak senkivel, így a társkeresők fizetnek... ...a semmiért!

Kívánok Ilona Valastyánnak erőt hozzá, ha folytatná és köszönöm, amit már eddig tett!

2020. június 12., péntek

Blog: Rámennék a fődíjra! - avagy, egy közvélemény-kutatáshoz, miért eszi oda a franc azt is, akinek köze nincs hozzá?

Nem szeretném azt írni, hogy ez a "magyar mentalitás". Nem, mert nyilván ilyen hozzáállás a Földön bárhol akadhat.
De le kell írnom pár szót erről, mert zavar a jelenség:

Az "In-Food Kft." belekezdett egy közvélemény kutatásba, amely az ízesített ásványvizek kedvelőit célozza meg, azon belül pedig a Vöslauer Balance termékeket. A kérdőívet én a FB-n vettem észre és általában a kommentek elolvasásával kezdem - persze, ha több ezer van, akkor csak a frissekkel - hogy kapjak egy külső képet a témáról.
Akkor még nem tudtam, melyik termékről lesz szó. Ittam már ebből a Vöslauer sorozatból és kijelenthetem, hogy ízvilága nem nagyon kompatibilis az ízlelő-bimbóimmal. Nem állítom, hogy egy rossz konstrukció lenne, de valahogy nekem kicsit idegen az íz-összeállításuk és fogyasztás után sosem volt bennem az a "de innék még" érzés. (Ellentétben a San Benedetto őszibarackos nes-teájával, amelyet viszont legszívesebben örökké a számban éreznék!)

Azonnal feltűnt egy bejegyzés, az In-Food reklámja alatt, amire reagálnom kell:

"Bejelőltem, hogy nem fogyasztok ilyesmit, mert kerülöm a Pet palackot! Innentől a többi kérdés értelmét veszti, nem lehet kitölteni!"

A kérdésem a következő: Ha egy kérdőív célzottan az ízesített ásványvizekre fókuszál, miért érzi valaki konstruktív ötletnek, hogy már az elején leszögezi, nem fogyaszt ilyet - szóval a kérdőív nem neki szól - és ha ezek után nem tud válaszolni a többi kérdésre, miért nehezményezi azt?

Az egyetlen oknak azt tudnám felhozni, hogy emberünk semmi mást nem szeretne, mint részt venni a 100ezres fődíjjal kecsegtető sorsoláson, mindezt érdemi segítség nélkül, hiszen mint kiderült, amire elsősorban az In-Food 2000 Kft. segítséget kér, abban Ildikó egyértelműen nem partner.

Gondolom, levontad a konzekvenciát te is, most, hogy elolvastad ezeket.

Tény, hogy a cég nem kötötte ki kategorikusan, hogy a teszt kitöltésének feltétele az adott termék ismerete, fogyasztása.
Ennek az lehet az oka, hogy lehetőség szerint ne kapjanak "hamis" válaszokat, hiszen, aki nyerni akar 100ezres fődíjat, simán megteheti, hogy beikszeli, amit gondol, de ezzel félrevezeti a kérdőív feldolgozásának eredményeit.
Szóval, ha ezt a cég nem jelölte külön, csak az lehetett az oka, hogy a kamusoknak elejét vegyék.
Innen nézve logikus.

Ennek ellenére még mindig nem értem, miért akar a nyerészkedésen kívül bárki, nem neki szóló témákban jelen lenni.

Mindezek után most kitöltöm a kérdőívet és nagyon remélem, hogy a cég automatikusan kizárja a lehetséges nyertesek közül azt a sok sallangot, akik nyerni szeretne, de érte érdemben tenni nem különösebben.

Mert az meg azokkal szemben nem lenne tisztességes, akik valóban rászánják az időt a kérdőívre.

2020. május 5., kedd

Blog: Nem okolok mást csak a vírust!

Nem ismerek megosztottabb népet, mint a miénk. Talán ez az egyik oka, hogy a megítélésünk a világban ugyancsak olyan megosztott: vannak, akik lenéznek bennünket politikánk és múltunk miatt, míg mások pont ezért tisztelnek minket.
Az biztos, hogy jelenlegi kormányunk pont olyan, mint egy klisés sorozat gonosztevő: minden erejével azon van, hogy megosszon minket, hogy a bizonytalan hangulat miatt könnyebben tudja befolyásolni akit akar.
Ezért fordul elő, hogy a média segítségével is, folyamatosan kiemel a népességből csoportokat és igyekszik valamilyen úton-módon szembeállítani a többiekkel. Amíg ezen csoportok szembenállása a téma, elsikkadnak a rendszerszintű visszaélések.
És akkor jön a koronavírus, ami olyan szépen játszik ennek a pszichológiai hadviselésnek, hogy abból tanulmányt lehetne írni.
Beteg kontra egészséges.
Maszkos kontra simabőrű.
Fiatal kontra nyugdíjas.
Dolgozó kontra lébecoló.
És most, a végére, ami Franciaországban pár száz éve polgárháborút is generálhatott volna: Fővárosi kontra vidéki.
Ezzel a rendelettel elérték, hogy aki Budapesti, az a nyáron maradhat a "négy fal között", aki meg vidéki, az teraszon fröccsözhet, sőt, strandolni is mehet, ha a pokrócot igyekszik a többiektől távolabb lerakni. Márpedig lesz helye bőven, hiszen sem külföldi turisták, sem a "városi népek" nem fogják háborgatni.
Így a vidékiek egy viszonylag kellemes nyár elé néznek, míg a "Pestiek", berohadnak a füllesztő metropoliszba.
És ne legyen illúziód, hogy minisztereink, akik értünk dolgoznak, osztoznak ebben a lehetetlen helyzetben velünk. Dehogy. Ők majd visszavonulnak a saját villáikba, és hogy véletlenül se bukjanak le, majd max. a helyi barátokkal vásároltatnak be maguknak. (Nem mintha lenne rendőr vagy bármilyen szerv, aki rákoppinthatna bármelyikre, hogy te Budapesti lakcímmel ugyan miért itt sütteted a hasad ebben a gyönyörű, dolgozó ember keresetéből sosem megvásárolható luxus-ingatlanban.)
Ráadásul, mivel ideiglenes parlamenterkedni sem kötelező - ez a vírus biztos nem a kormány biofegyvere? - senkinek nem gond, ha őszig nem látunk politikust.
És, közben két legyet ütnek egy csapásra, mert nem elég, hogy az egymást egyébként is sokszor támadó vidéki-Pesti konfliktus tovább mélyül, a főpolgármester nyakán csattannak a sallerek, mert ő meg bármilyen intézkedést is fog hozni, hogy hátráltassa a vírus terjedését, a kialakult helyzet miatt a fővárosi lakosság még véletlenül sem lesz toleráns.
Ráadásul, ha Fityiszes lenne az illető, akkor biztos lehetsz benne, hogy Viktorunk minden módon levenné válláról a terhet és igyekezne olyan intézkedéseket hozni, amivel balhé nélkül ott tarthatja a helyén. Így azonban nem kell erőlködnie. Néha felsőbb szinten hoz pár, látszatra pozitív intézkedést, de amik tovább rontják mint a főpolgi tekintélyét és lehetőségeit. Ráadásul egy olyan helyzetben, amivel korábban egyetlen polgármesternek nem kellett szembenéznie.
Szóval, hiába került oda, gyakorlatilag csak bűnbaknak lesz jó.
Ja, és úgy kellene ezt a várost fejlesztenie meg egyben tartania, hogy közben "Maradj otthon!" - na, úgy aztán tényleg sokat lehet fejleszteni, ha pl. az építőipar kormányilag be van fékezve.
Ráadásul, pont a korábban nem tapasztalt helyzet miatt nincs egyértelműen megfelelő és követhető forgatókönyv, csak találgatások, hogy mit is kellene tenni és vajon, abból mi fog kisülni.
Részemről nem fogok gyűlölködni!
Nem fogom 100 nap után Karácsony fejét követelni, miközben tudom, hogy mennyire vert helyzetbe hozták.
Nem fogok egyetlen vidékit sem megutálni, mert neki van kertje és medencéje egész nyáron, nekem meg nincs.
Nem. Sőt!
Mindent a vírus nyakába varrok!
Azért, mert most szívok a négy fal között, nem mást hibáztatok, hanem a vírust!
Végülis ő miatta jutottunk ide, így nem hiszem, hogy ezt az "Isteni beavatkozást" egyetlen ember számlájára írjam, akinek nem adok meg minden eszközt, hogy tehessen ellene.
Ha megadnám, se tudna.
Szóval, ha ellenséget keresek, akkor azt nem helyi szinten keresem.
Nem is keresem, hisz írtam: egy vírus az.
Emberiség kontra vírus.

2019. december 13., péntek

Hamvadó cigaretta vég, avagy a Végzet Asszonyai és a dohányzás

Na, ő az a nő, aki tipikus
példája a végzetes nőszemélynek,
akinek nem áll rosszul a dohányzás.
Miért?
Mert mivel dögös, elnézed neki.
(Ez a képmutatás!)
A következő cikk, habár szemtelennek tűnhet, más szempontból segít nőknek abban, hogy mi az, amit egy társkereső oldalon ne erőltessenek, ha egy kicsit is érdekli őket a lehetséges másik fél véleménye.

A maják és aztékok már a kilencedik században gyártottak dohánylevél felhasználásával készült bűzrudakat, de ne hidd, hogy azok emlékeztettek a mai cigarettára. Lassú fejlődésnek köszönhetően a ma is kapható változat végül a huszadik századra nyerte el a megszokott formát.

Magam is hosszú éveket áldoztam szó szerint az életemből a dohányzás káros szenvedélyének, ám most úgy érzem, örökre leraktam, mert egyszerűen nem hiányzik számomra. Olyannyira nem, hogy kifejezetten taszít, ha olyan nővel kell beszélnem, aki bagózik és belemászik az aurámba. Férfiak esetében sem tetszik, de ők szerencsére nem nagyon másznak az aurámba, nem igaz?

Ő is csinos és alig látszik.
Valóban azért nem zavaró,
mert a képen annyira
alul helyezkedik el?
A harmincas-ötvenes évek között a a "vamp nő" (végzet asszonya) alapvető kelléke volt a cigaretta, sokszor irreálisan hosszú szipkákban, terjengő füsttel, pöckölhető hamuval. Sokszor a "rossz nőkkel" párosították a dohányzást, sőt, emlékszem, anyám, aki vidékről került fel a városba, az utcán eleve rá sem gyújtott, mert az, neveltetése szerint, a prostituáltak ismérve. Még a filmekben is többnyire a negatív karakterek kaptak a kezükbe bűzrudat, ami alól az ikonikus rajzfilm karakter, Szörnyella deFrász sem húzhatta ki magát.

Aztán a hetvenes évek környékén az egészséglobbi kisebb csatákat nyert a dohányipar ellen. A háborút azonban talán sosem fogják, amíg a legtöbb ország tetemes adóbevételt tud e termék eladásával a GDP-be forgatni. Pedig már egy ideje az is bizonyított, hogy a cigaretta füstje több száz méreganyagot tartalmaz, a nikotin egészségtelen, káros a magzatokra is és talán a legtöbb rákos megbetegedéshez ezt a káros szokást lehet költeni.

Laza támaszkodás
Azonban, valamikor a mozi világában kifejezetten szexi volt, ha egy dizőz miközben összetörte a férfiak szívét, elszívott egy-egy szálat, mostanra azonban szeretném hinni, hogy sokkal egészségtudatosabbak vagyunk (felmérések szerint valójában nem) és ezért mind kevesebben nyúlnak a bagóhoz.

Képmutatónak érzem magam, amiért néhány nő esetében elnéző vagyok a cigaretta fogyasztással szemben. Ők azok a kevesek, akiket pl. filmekben látok. Vagy akik tetszenek. (Én suttyó)

Azonban ha társkereső oldalon kutat az ember egy lehetséges partner után és ő maga nem dohányzik, bizony létrejön egy előítélet azokkal a hölgyekkel szemben, akik annyi időre sem képesek letenni a cigit, amíg elkészülnek a fotóik, amiket azután ki tudja milyen silány önellenőrző metódus után feltenni szándékoznak. Nyilván, többségüknek eszébe sem jut, mennyire taszító a két ujj közé csípet, sokszor eredménytelenül rejtegetett rúd, ami a képeken egy nem dohányzó szemét egyenesen a kérdéses tárgyra irányítja.
Én legalábbis azonnal észreveszem.

Valóban kell a kézbe?
Persze, ha én keresnék valakit a világhálón, eleve alap tulajdonságnak tekinteném, hogy a másik fél ne legyen bagós, és rohanó, kiüresedés felé rohanó világunkban egyébként is a tolerancia, aminek a leginkább híján vagyunk.

Sok nő eleve ugyanolyan korláthoz köti jövendőbelijét, mint a pasik, akik kerülik őket. Nem egy adatlapon olvasni, hogy a fiatalasszony dohányos, sőt, néha külön sort szentelnek annak is, hogy ecseteljék, a káros szenvedély marad és akinek ez nem fér bele, mehet tovább. Hiába, ez egy függőség.

Most néhány fényképet mutatnék neked, amiket társkereső oldalakon találtam és így szemléltetném, hogy ha nem elég, hogy valakinek esetleg nem túl előnyös a külseje, a cigi, mint kellék, nem fog az összképen javítani.

Azok a mamik jutnak eszembe róla,
akiknek a foguk is rúzsos.

Mosolygós bagózás. Így jobban tetszik,
mintha komoran bámulna?

Még néhány példát mutatok, de azután elengedem a témát. :) Sajnos a blogspot nem támogatja, hogy a fényképeket úgy tehesd be, ahogy te akarod, mert a blog adatlapja ide-oda dobálja a fotókat a cikkekben. 

Hiába áll vigyázz, be
lett kellemesebb.

Azt nem tudom természetesen megmondani, hogy a férfiak mennyi olyan fotót tesznek fel, amin szivaroznak, mint az urak, így elég egyoldalú a cikkem. Vedd úgy, hogy nektek, nőknek mutatok görbe tükröt. Ha te ezek után sosem fogsz kitenni magadról sehova sem cigis fényképet, már tanultál valamit. Persze az életünk szerves része, hogy bulikázunk, partikázunk, néha csinálunk egy kis ereszd el a hajamat. Ilyenkor is érdemes azonban erősen megszűrni, hogy milye fotókkal kápráztatjuk el az ismerőseinket, akik talán nem olyan kritikusak velünk, mint az idegenek, de miért pakolnád ki magadról, ami előnytelen? Ezzel nem játszod meg magad, éppen csak nem kell mindent tudnia az ismerősöknek. Elvileg (jobb esetben) miközben a nagy-dolgodat végzed, akkor sem posztolgatod ki magadat, ahogyan megpattan a szemedben a hajszálerek, miközben erőlködsz az előző délutáni töltött káposzta után.

Még néhány fénykép, amely hasonló témában készült. az egyiken a cigarettát felcserélte egy sörös üveg. Hidd el, ha alkohollal pózolsz, hacsak nem egy gyönyörűen elkészített, művészi kompozíciós koktélról van szó vagy egy öblös pohárban hömpölygő finom borról, nem biztos, hogy pozitív a végeredmény.

Lehetsz bármilyen csinoska,
ha egy sörösüveg ellopja a showt.

















És a végére egy kettős kombó:
Egyik kézbe piás pohár, másikba egy égő cigi. Lehetsz te szimpatikus, ha ezzel a két kellékkel a kezedben ezt nem tudod bizonyítani.












Amúgy humorral kicsit tompítható a végső változat, mint utolsó képemen. Döntsd el, hogy sikerült-e.


2019. november 18., hétfő

Blog: Etikus-e kizárni gyerekeket egy étteremből, bármilyen okra hivatkozva?

A Binz városában történt esetet taglaló cikket itt találod. Olvasd el, ha ezt is elolvasnád. Nem kötelező, de jobban összeáll a kép és a véleményedre is kihatással lehet.
De nem az enyémre! :)

Nem kell kölyök este a vacsoraasztalhoz! (kattints a szélsőségesen fogalmazó mondatra)

Ez nem egyedi eset és innen-onnan már hallani/olvasni lehet, hogy egyes vállalkozások vezetői döntenek úgy, hogy gyermekek jelenléte, a felnőtt társaság nyugalmának megőrzése miatt, nem elfogadott.
Leszögezném, hogy ezzel a döntéssel tökéletesen egyetértek, mint szingli, embergyűlölő mizantróp. (Ez csupán hangzatos szóismétlés... ezzel kívánom mutatni, milyen magas szinte dolgozik szellemem koponyám börtönében!)

Utálnám a gyerekeket?
Nem hiszem, mert ismerősök gyerekeivel elszórakozom, ha arról van szó. Sőt, nekem is van egy helyes és okos fiam, akinek bár nem lettem jó apja, de emlékszem, milyen kellemes pillanatokat okozott amikor megcsillogtatta humorát, amely, ha jól használja, az enyémet is kenterbe veri. (Ne felejtsek el utánanézni, mi a tököm az a kenter...)

De...
Igen, jól olvasod, hogy de...

Szóval, egy facebook csoporton belül a komment-szekció  erősen felbolydult a téma láttán és hangoztak el érvek pro illetve kontra, hogy végül rádöbbenjek, hogyha világhírű objektivitásomat szeretném megtartani, akkor át kell értékelnem a hozzáállásomat, mert jogilag és sok egyéb okból, eg étterem ilyen döntése rendkívül aggályos.
Ugyanis, az egyik legtöbbet felhozott érv mind arra mutatott, hogy egy gyermek mennyire nem tud beilleszkedni abba a közegbe, amit egy étterem nyújt.
Értjük ezalatt, hogy hangoskodhat, futkározhat, tönkre tehet ezt-azt, stb. mivel gyerekként nem érzi át a súlyát, amit egy közösségi hely használata, az ott alkalmazott viselkedés jelent.
Igen, de akármit is mondunk a gyerekekre, az mind igaz a felnőttekre is. Ahogy van renitens gyerek, pont ugyanilyen felnőttek is előfordulnak.
Hangoskodnak, kellemetlenkednek, sőt, szélsőséges esetekben erőszakosak lehetnek a személyzettel is, amit egy gyerek olyan mértékben már nem is tud produkálni.
Tehát ebből az irányból nem is lehet logikusan levezetni ezt a kérdést.

Nem mennék bele abba, hogy egy felnőttel szemben a személyzet sokkal erősebb szankciókat alkalmazhat, mint egy gyerekkel (a szemtelen, erőszakos vendéget úgy kidobják, hogy lába sem éri a földet) mert egy gyerekkel szemben nincs is szükség erősebb szankciókra.
Legrosszabb esetben még mindig felszólíthatjuk a családot, hogy fogják meg neveletlen kölykük kezét és együtt távozzanak, hivatkozva az okozott felfordulásra amit viselkedése/viselkedésük okozott.
Azonban ez azután történhet meg, miután vendégként bejuthattak a helyre. Mivel, egyértelműen kizárni, prekoncepcióként, vitatott eljárni.

Persze, hivatkozhat az étterem továbbra is "házszabályokra", de ezek nagyját mint írtam, maguk a felnőttek is megszeghetik.

A tiltás és annak elfogadása pedig felvetett számomra egy másik, kényes problémát:
Tudniillik, ha valaki egy drága vállalkozást épített fel, akkor, én úgy gondoltam, hogy teljesen jogosan, védve saját üzleti érdekeit, kategorikusan kizárhatja a gyerekes családokat, személyeket adott üzleti területről.
Nos, nem biztos, hogy hosszas mérlegelés után erre egyetlen bíró is rábólintana...
Mert ha valaki létrehoz egy ilyen helyet, megnyeri az esetleges kirekesztésből adódó pert, azzal utat engedne további vállalkozásoknak, hogy hasonlóan eljárjanak.
Ez pedig egyenesen oda vezetne, hogy egy-egy üzlet ajtaján megjelenhetnek azok a degradáló feliratok, amelyekkel pl. a zsidók a harmincas-negyvenes években szembesültek Európa közepén, vagy az afroamerikai lakosság vagy száz évig, főleg a déli államokban: Itt nem kívánt személyek vagytok!

Ez azonban ebben a formában nem vezetne semmi jóra.
Mert egyetértek azzal, hogyha valaki pénz áldoz az álmára, megnyit egy boltot, akkor az álmát védendő, eldönthesse azt, hogy kivel osztja meg az álom "megosztását". Mert ehhez neki joga van!
Ha innen nézzük, de ez csupán egy filozófiai megközelítés.
Morálisan azonban igen hamar kellemetlen kérdések társulhatnak úgy az egész témához, mindezt azért, mert néhány gyermek összetört valamit egy étteremben.

Szóval, ha csűröm, ha csavarom, összességében kitiltani gyerekeket egy étteremből, nem biztos, hogy egy működő megoldás, de ne felejtsük el azt sem, hogy bizonyos mozifilmeket sem tanácsolnak kiskorúaknak megtekintésre, ennek ellenére, a liberális szeleknek, amelyek kéretlenül is befurakodtak a közösségi életbe, ma már a szülő döntheti el, hogy gyerekét milyen filmre viszi be és a mozi személyzetének nincs joga ezt felülbírálni, hiszen arra nincs egységes törvény, hogy egy gyerek kizárható egy horrorfilm vetítéséről és az ember olyan, hogy amire nincs törvény, azt akkor szabad.

https://www.mentalfloss.com/article/81229/16-devilish-facts-about-problem-child

Éttermek esetében is az adott intézmény a korábban említett "ház szabályra" hivatkozhat, amelyben esetleg utalhatnak rá, hogy adott intézmény falain belül olyan tevékenység történik, ami nem kisgyereknek való.
De milyen az ember?

Cigarettabolt esetében nálunk jelenleg kénytelen elfogadni ezt, mert van rá törvény és a bolt nem kíván büntetést fizetni, ha vizsgálat közben kiderül, kiskorú is tartózkodott az adott helyen.

A szexboltoknál már nem biztos, hogy egyértelműen van tiltó törvény ilyesmire, azonban pont a kényes téma miatt, a szülők nem hordják ilyen helyekre a gyerekeket, mert a család- és gyermekjogi törvények és intézkedések között rosszul veszi ki magát, ha a szomszéd Sárika négy kölykét azért szakították volna el az anyjuktól, mert az velük járt dildót vásárolni...

Egy étterem azonban nincs ezek ellen védve. (Bár, ha belegondolok, hogy a kocsmákban is ki van írva, hogy kiskorút nem szolgálhatnak/szolgálnak ki, az már nem igazán jelenik meg a feliratokon, hogy esetleg nem is tartózkodhat a gyerek a vendégtérben. (Amíg apu iszik...))
Egy étteremnek nagyon minimális jogköre van, hogy szankcionáljon szituációkat és ezek általában törvényileg meghatározott esetek. Egyéb kéréseket az adott hely feliratokkal jelezhet a vendégeknek, hogy ne legyen kifogás az ellen, hogy "NINCS KIÍRVA!"
Pl. Konkrétan tudom, hogy egy étteremben kitették a "A padlóra köpni tilos!" feliratot, mert a "vendég", nem nagyon akart ennek a szóban elhangzó felszólításnak eleget tenni.

Nos, törvényileg tehát nincs szerintem jogi támogatás az mellett, hogy egy adott hely, amely nem esik törvényi elbírálás hatálya alá, tilthassa gyermekek fogadását, bár, nem tudom, hogy pl. hogy a kifüggesztett "házszabályzat" és egyéb ilyen figyelmeztetések milyen elbírálási csoportba esnek.

A szülő tehát úgy van vele, hogy egy étterem az étterem és nincs egyértelmű törvénnyel támogatott joga kizárni pusztán korhatár miatt egyes vendégeket!
Ezt pedig el kell fogadnom.

Itt jön azonban az, hogy ha ez így is van, egy szülő mennyire lehet/legyen toleráns egy ilyen hellyel? Érdemes "háborúzni" egy étteremmel a döntése ellen, vagy legyintve tovább kell sétálni a következő étterembe?
Rájuk kell/szabad-e hagyni, vagy még azelőtt le kell fektetni bizonyos törvényeket, mielőtt ez a normatíva elfogadott, sőt, többségben lesz?
Érdekvédelmi szervezeteknek van joga ezt a kérdést már most vizsgálni, megforgatva minden oldalról?
Mert a kérdéssel érdemes foglalkozni, hiszen a kommentek áradata az adott FB csoporton belül is erre enged következtetni!

Gyakorlatilag mindkét oldalnak van igazsága ilyen-olyan okokból, azonban nálam okosabb emberek dönthetik el, hogy ebben az esetben mi is az egyértelmű válasz, ha van ilyen.

Egy biztos!
Én sem szeretnék egy nem feltétlenül olcsó vacsorát elkölteni úgy, hogy a nyugalmamat mások gyerekeinek viselkedése befolyásolja akár negatív irányba, (mert lehet, hogy szerencsém van és egy édes baba büfizik a mellettem lévő asztalnál) pedig sokkal kellemetlenebb ha a zavarást esetleg egy ittas személy okozza, amire talán még többször volt példa életemben, mint gyerekzsivajra!
Ebből kifolyólag úgy érzem, nem feltétlenül a viselkedés ami zavaró tényező a felnőttek egy részének, hanem inkább a viselkedést okozó kora.
Mert szerintem az ilyen helyek bár a gyermekek negatív viselkedési normáira hivatkoznak, sokkal inkább az érezhetik, hogy a gyermekek jelenléte gátolhatja esetleg a felnőtt felhasználók viselkedését, szórakozási minőségét.

Ha azonban ez az ok, akkor hibás a gyermekek viselkedésére fogni a kialakult szituáció megoldását!

Konklúzió:
Azért nem akarunk gyerekeket bizonyos helyeken, mert nem akarunk tekintettel lenni rájuk a viselkedésünkkel!

A nagy Freud is azt mondani, hogy ebben a formában saját problémáinkat vetítjük ki a gyermekekre. Rájuk fogtunk valamit, amit mi képzelünk bele...

Jó, valahol megértem, ha valaki szeretne szamarasan bebaszni, mert épp kirúgták valahonnan, ne kelljen már este nyolckor a szomszéd asztaltól apukától vagy anyukától azt hallgatni, hogy: - Legyen szíves, kicsit fogja vissza magát! - mert az egyszeri felnőtt, alkoholfogyasztó vendég nem véletlenül választott egy alkoholfogyasztást támogató intézményt a lealjasodáshoz. Márpedig, ha egy italt forgalmazó helyen sem rúghatok be, mint állat, akkor minek járjak szórakozóhelyekre, étterembe, bárba, hogy drágán fogyasszak, de csak annyit, amennyi nem árt meg.
Akkor nem marad más hátra, pusztán a négy fal otthon, vagy a baráti sörözgetés a kertben, kizárólag, ha ott sincs gyerek, aki kerülget minket.

Azonban itt meg az jut eszembe, hogy ne keverjük össze az éttermet egy kocsmával, a falatozót egy bárral. Szóval, még a vendéglátós egységek között is lehet szeparálni.
Nyilván még én is érzem a különbséget, hogy miért viszek inkább étterembe egy gyereket és nem egy sarki söntésbe.

Végkövetkeztetés 2.:
Kedves étterem!
Az önök döntése jogilag és emberileg vitatható!
Amennyiben ragaszkodnak a továbbiakban is, hogy esti órákban nem fogadnak gyermek vendégeket, akkor tegyék meg a szükséges lépéseket, hogy délután hat után az éttermet felnőttbirodalommá tegyék, ahol még véletlenül se akarjon egy átlagos, normális család vacsorázni!
Első körben, a falra tegyenek megfordítható képeket. Nappal egyik oldalukon csodálatos tájképekkel, helyi művészek festményeivel, esetleg a hellyel kapcsolatos poszterekkel.
Este ezeket a képeket fordítsák meg. A képeken ilyenkor elriasztó szexuális tartalmú fotókat lehessen látni.
A felszolgáló személyzet női tagjainak felső ruházata estére kikapcsolható legyen mellterületen. Így, miután elment az utolsó gyerekes vendég, csak feltépik a ruhát és kibuggyanhat a mell. (Mondjuk, szoptatós anyáknál ez nem jön be...)
Ha ez sem elég, a bejárat fölé helyezzenek olyan hangszórót, amelyik gyermekek számára kellemetlen zenét játszanak. Bizonyára vannak ilyen irányú kísérletek is, amelyekben olyan zenei darabokat tesztelnek, amik a gyerekek viselkedését erősen befolyásolják. Azonban vigyázva kell ezeket a zenéket kiválasztani, mert sok felnőttet is zavarhatnak a halálhörgéses finn deathacidanálorálmetál zenekarok nótái.
Bár dohányozni már nem lehet sok szórakoztatóhelyen, azonban az nincs tiltva, hogy dohányfüst szagú illatosítót és füstölőket használjunk. Ezeket szintén a bejárat közelében kell aktiválni, hogy a szag az agyban olyan kémiai folyamatokat indukáljon, melyek kellemetlen érzetet keltenek mind a gyermek, mind szüleik agyában.
Az étlapra csupa olyan ételt kell tenni, amit gyerekek nem esznek meg! Ez sokszor csupán annyit jelent, hogy levesszük a repertoárból a rántott hús-hasábburgonya kombót és kidobjuk a pizzasütőt is!
A lényeg, törekedni kell rá, hogy szankció és tiltás nélkül elérjük, hogy a gyerekes polgárok ne nálunk akarjanak vacsorázni!

Tudom... Az én anyámat!


https://www.todaysparent.com/family/parenting/8-tips-for-teaching-your-child-table-manners-2/

2019. október 30., szerda

Blog: A Hermina Bau egy csalás-sorozat?

A kifejezéssel legalább másfél éve találkoztam először, valamikor 2018 első felében. Nem a "csalássorozattal", hanem a "Hermina Bau"-val. Akkori barátnőm mesélte, hogy milyen remek lakásokat lehet venni ettől az ingatlan építtető cégtől, amely forradalmi technikáknak köszönhetően szinte rezsi mentes és egyáltalán egy álomotthon.
Persze nem volt 20-25 millió forintom zsebben és így csak az álmodozás maradt.
Azután, mivel néha szörfölgetek a neten, egyre-másra botlottam olyan fórumokba, ahol előkerült a cég vagy mi ez, neve és nem pozitív kontextusban.
Olyannyira nem, hogy mostanra úgy tűnik, a "Hermina Bau" okos-otthon nem más, mint egy újabb, nagyobb ívű piramisjáték szerű igen kétséges vállalkozás.
Annyira így van ez, hogy mostanra már televíziós műsor is foglalkozott vele, hogy valami nem kerek a cég háza táján és a lázongó elővásárlók saját FB csoportban osztják meg tapasztalataikat és beszélik meg a lehetséges jogi lépéseket.

Mert egy riport szerint a cég csalt.
Csalt azzal pl. hogy olyan szerződést íratott alá leendő vásárlókkal, amelyben semmilyen formában nem fektették le a teljesítés konkrét idejét. Márpedig, ha nincs a szerződésben, hogy a lakásokat mikor adják át, akkor egyértelmű, hogy azokat majd VALAMIKOR fogják átadni.

Az építési telkeken állítólag nem folyik feszített munka és azon sem lepődnék meg, ha a strómanokat hátrahagyva az értelmi szerző és aki az előlegek befizetését saját kezében fókuszálta, hamarosan nem lenne elérhető az országban, hiszen a hírek szerint több száz a kárvallott és egyetlen lakás előlege sem nagyon kevesebb 8-10 millió forintnál.
Számold ki, hogy az mennyi és, hogy egy ekkora összeg egyetlen kézben való központosítása vajon elég-e ahhoz, hogy az ember inkább hagyjon mindent a fenébe és egy másik bolygón kezdjen új életet. Nem állíthatom, hogy ez történek, de ki lepődne meg, ha mégis ez lenne a helyzet?

Részemről most nem is elemezném tovább ezt a jelenleg is folyamatban lévő problémát, csupán annyit merek kijelenteni, hogy ebből tanulva biztos vagyok benne, hogy sosem fogok lakásra előleget kifizetni, ha nincs a helyén a tető és nem kötöttek be vizet-gázt-villanyt.

Mert jelenleg rengeteg ember pénze áll benne egy olyan vállalkozásban, amely felett semmilyen hatósági kontroll nincs és némi jogi csűrés-csavarás miatt nem is nagyon lesz. Hiszen a szerződésekben, amit a tévériportban említettek, nem szerepel a teljesítési időpont, így az építtető széttárja karjait és mondhatja: - Sajnálom!

Csak közben rászoruló emberek kerültek kellemetlen helyzetbe, hiszen ha előre tudják, amit most már igen, a pénzüket simán fektethették volna kevésbé étvágygerjesztőbb ingatlanokba, amik viszont valószínűbb, hogy már készen állnak.

Az ok, amiért kicsit utána olvastam a cégnek, hogy belebotlottam az ő FB oldalukba is, ahol a komment szekcióban egyetlen mondattal utaltam rá, hogy aki úgy gondolja, nézzen utána a neten a cég nevének, hogy teljesebb legyen a képe a "Hermina Bau"-ról.
Magam sem gondoltam, hogy hozzászólásom nem kevesebb, mint 5 perc alatt eltűnik a világháló útvesztőiben és, hogy ilyen keresetlen tanácsot többet ne adhassak, az oldal feltehetően moderátorok által, lezárult számomra, azaz a "tetszik" opción kívül semmi mást nem tudok vele kezdeni.
Azt meg, mondanom sem kell, ezek után pláne nem fogom megnyomni...

Nincs illúzióm a céggel kapcsolatban!
Amelyik vállalkozás ennyi energiát fektet abba, hogy a negatív hangot elnémítsa, az számomra hiteltelen. Ugyanis, azt vettem észre más oldalaknál, hogy általában első körben tárgyalnak azzal, aki negatív feléjük, mintegy megadva az esélyét, hogy egy párbeszéd alakuljon ki a két pólus között.
Itt ez nem történt meg.
Ezért ettől a cégtől még akkor sem vennék lakást, ha a kulcsot és a szerződést elém tolták.
Főleg nem így, hogy csak látványos ígéretek vannak, meg egy rakás dühös ember...

2019. szeptember 30., hétfő

Blog: Binatex kamuság

Ha két ember között egy kapcsolat hazugságra épül - pl. a társkeresőn azt állítod, hogy egy-kilencven vagy, de alig karcolod a százhetvenet, azonnal kiderül a randin... - abból hosszútávú együttműködés nem fog kialakulni. ? Miért is alakulna? Az élet tele van nehézséggel és egyszeri emberként megtanultam, hogy felesleges nehézséget az ember jobb, ha nem vesz a nyakába. (Ezért érdemes társkeresőn balra húzni, akinek bonyolult a kapcsolata. Elég nehéz az ablakon keresztül távozni a kilencedikről, ha megérkezik a férj és a gyerekek.)

Viszont az Internet állandóan tolja az arcodba az aggresszív reklámhadjáratait, hiszen semmi nincs ingyen. Ha egy filmletöltő oldalon leszednél valamit, tuti biztos, hogy reklámok hadát kell bezárnod közben. Miért? Mert így működik a világ? valamit-valamiért.
Csakhogy, a gond az, hogy olyanok is képviselik "vállalkozással" magukat a világhálón, akiknek nem biztos, hogy bizalmat szavazol, ha mondjuk prospektust dobnak be a postaládába. Pedig olyan jól hangzik az a sok remek lehetőség, amivel kecsegtetnek. Csak az a baj, hogy a kecsegtetés hazugsára is épülhet.
Pont, mint a Binatex esetében!
Jelenleg legalábbis ez a neve, de nem ez lenne az első "termék", amit újra és újra átneveznek, hogy becsalogassák a potenciális érdeklődőt, aki igenis, a maga szerencséjének a kovácsa lenne. Mint Kovács Rolcsi, aki egyszeri alkalmazottból milliomos lett!
Volna, ha elhiszem és nem kutakodok két percet a neten!
Ezt egyébként te is megteheted, bár, a legtöbben nem fogjátok.
Bízom benne, hogy azért, mert lusta dögök vagytok!
Tudod miért?
Mert ha lusta dög vagy, akkor Roland hihetetlen történetére se áldozol egy olvasást, és szimplán bezárod az oldalt.
Az jobb lesz neked hidd.
Mert minek fektetnél egy Binatex nevű ígéretbe, ha az ígérő fél egy lenyomozható és gyerekes hirdetésre épít?
Márpedig, Kovács Roland egy gyerekcsíny.
Ha nem így lenne, akkor egészen biztos, hogy többszörös személyazonosság miatt körözés alatt állna az illető.
Megmondom miért:
Kovács Rolandnak több neve van!
Ebből kifolyólag, nem tudni, melyik karaktere az igazi!

A magyar szerencsesüti? - Kovács Roland

Az angol mázli-faktor? - Darrell Clarke
Esetleg a balkáni mákos-guba? - Daniel Horák

Hiába, no, mindhárom fotón ugyanaz a legény, miközben egy terméket reklámoz, három országban, három nyelven, három néven!
Mert itt nálunk vajon beszállnál-e egy olyan bizonytalan üzletbe, amit Daniel Horák igyekszik rád tukmálni mosolyogva?
Kötve hiszem. Ha óvatos vagy, ezt még Kovács Roland sem tudja megtenni.

Ezek után, poénból megnéztem, hogy a cikk alatt van esetleg komment lehetőség:

Van hát!
Egyetlen szépséghibával; a reklámokra jellemző módon ez csak hasonlít egy közösségi platformra. Azonban ráklikkelve a "válasz" gombra, azonnal tovább vezet a...
...oldalára!

Ezek után ki merem jelenteni, hogy a Bitanex egy hazug valami.
Bármi.
Épeszű ember időt nem fecsérel rá, mert minek?
Ha valódi eredményei lennének, akkor nem három alteregó alatt bizonyítaná azt neked, hanem esetleg egyen, több nyelven.
Persze, akkor is mindig élj a gyanúperrel, hogy a hatalmas vagyonok felkínálása számodra az interneten, nem más, mint egy hatalmas léggömb.
Egy vörös léggömb.
Amivel nem akarsz lebegni!

Ne haragudjatok meg, ha most nem mellékelek linket!
Még végén valamelyiktek megéhezik és beszáll ebbe a baromságba!

Ezek után már csak azt kellene tudni, valójában kitől szerezték a fotókat?
És mi a kiscsaj neve, telefonszáma?

2019. szeptember 3., kedd

Blog: Kifakadás a Be2-ön


A fentebb látható szösszenetet pusztán azért írtam le, mert ma véletlenül megint sikerült olyasmit olvasnom az oldalon, ami, khm, nem annyira tetszett. Hozzáteszem, ez a magánvéleményem, hiszen az oldalnak csak egy tagja vagyok, nem adminja és ráadásul, nem is kárvallott, hiszen én még azelőtt tájékozódtam a Be2-ről, hogy megszívtam volna!
Szóval, talán ezt elolvasod: Ez a blog írójának a személyes kifakadása!

Amit leírtam, sokaknak bizonyára nem fog tetszeni. Nos, egálban vagyunk, mert sok minden nekem sem tetszik.
Az egyik, hogy a figyelmetlenség nem hagy alább.
Hiszen mit kér az admin a belépőktől: Olvass figyelmesen és ne kérdezz olyat, amit ezren kérdeztek.
Erre mivel van tele az oldal?
Csupa olyan emberrel, aki kérdez, mert nem találta a rögzített részeket, nem talált választ imáira.
Ez nettó kamu.
Hagyjuk már egymást az ilyen kerülőutakkal, hogy nem láttam, nem találtam, nem olvastam.
Még én is megvilágosodom, ha csak tíz utolsó bejegyzést olvasom el a hozzá tartozó kommentekkel, mert gyakorlatilag annyi egy kaptafa az egész, ismétlődő kérdésekkel.
Én is, pedig elég sokan megszokták kérdőjelezni értelmi képességeimet különböző komment vitákban...

És nem háborogni kell, hogy akkor "most nem segítünk"? Meg egyéb apró lázadások...
Egyet fogjatok már fel:
Neked feltenni a kérdést 3 perc!
Vagytok jelenleg kb. 4ezren...
Szerinted az adminnak - akitől várod a segítséget - ez mennyi szabadidőt vesz el az életéből?
Ugye, te se gondolod, hogy csak a te 3 percedet?
Ha igen, lépj ki és oldd meg magad, ha már beleugrottál életed legnagyobb netes baromságába, ami megelőzhető lett volna, ha egy kicsit is zanabban állsz a világhoz.

Szemét vagyok, mert az áldozatot hibáztatom?
Bocsi, vállalom!
Mert az életedből csak +3 perc lett volna, ha figyelmesebb vagy és nem kerülsz ebbe a szarba.
De te sajnáltad ezt a 3 percet és sajnálod akkor is, amikor el sem olvasod, miket írtak korábban és mivel a saját hibádból sem tanultál, azaz továbbra sem olvasol, mielőtt cselekszel - magyarul, nem tanulsz a hibádból és előbb lősz, azután kérdezel - komolyan úgy érzed, hogy megérdemled a segítséget, pusztán, mert át lettél verve?

Persze, az oldal azért jött létre, mert segítséget nyújt nektek, a saját keretei között. Csakhogy itt sokan ezt nem veszik figyelembe és ezen felül követelnek figyelmet.

volt például egy pasas, aki bejött mint tag, követte az eseményeket, majd egy nap olyan stílusban kérte számon amit elképzelt, hogy rendesen elgondolkodtam, hogy ha admin lennék, milyen gyorsan pöccintem ki.

A lényege valami olyasmi volt, hogy amennyire megfigyelte, Ő úgy vette észre, hogy itt még senki nem tette meg a megfelelő lépést, ami szerinte a személyes polgári per és, hogy miért nem?

Érted???

Mintha neked kötelességed lenne a nyakadba venni egy pereskedést, amiért mások 3 percet sajnáltak rászánni egy weboldal feltérképezésére!

Azért álljon már meg a menet.

Meg a kérdéseknek a feltétele sem mindegy, mert lehet úgy is, hogy érzed benne az őszinte, nem számon kérő érdeklődést, mint laikus, meg lehet durr bele, lerohanó, már-már felelősségre vonásos felhanggal, amit viszont, úgy gondolom, senki nem engedhet meg magának az adminunkkal kapcsolatban, aki egyedül több időt ölt ebbe az egészbe, amit a tagok nagy része összesen.
És ha ebbe nem fért bele, hogy az admin személyesen, saját zsebből elindítson egy mindenképp drága és erősen kétes kimenetelű - vagy hosszú évekig elhúzódó - eljárást, akkor annak megkérdőjelezését is tegyük már meg sértés nélkül, nem olyan szófordulatokkal, mint teszem azt "még mindig várom a választ a kérdésemre" és társai.
Várod?
Várjad!
tudod, lehet, hogy az adminnak is van élete és nem biztos, hogy érdemben tud mág veled is foglalkozni, meg a kérdéseddel, főleg, ha nem privátban, hanem egyik bejegyzés kommentjében huzakodsz vele elő, gyakorlatilag elvárva még azt is, hogy az admin ne csak a 3 perces kérdéseket kövesse kitüntető figyelemmel, hanem a kommentben zajló párbeszédeket is és azonnal ugorjon, ha csak valaki "megszólítja".

Hát, barátom, ez nagyon nem így működik.
tudod, ha valaki felkínál egy segítséget, azt vagy elfogadod, vagy nem, de, hogy elfogadod és közben kritizálod, hogy a zsemlédre te vajat szeretnél, nem margarint és miért nincs vaj, azért szerintem, ha nem is érzed, de a pofátlanság netovábbja.

Persze a válaszod is megvolt, amiben belengetted, hogy ki fogsz lépni a csoportból.
Esküszöm, majdnem megsajnáltalak, ugyanakkor eszembe jutott, ha itt ilyen vehemensen képviseled érdekeidet azzal szemben, aki segítő kezet nyújt, akkor neked nincs a csoportra szükséged - annak se rád - és egészen nyugodtan kezdeményezheted te az olyan okosan kitalált polgári pereskedésedet!

Ha nyersz, esküszöm, én pezsgőt bontok a sikerednek és megkövetlek!
De jelenleg csak megköveznélek a pökhendi stílusod miatt.

Később felteszem a beszélgetésünkről mentett fotót, csak sajnos, nem ezen a gépen mentettem le.

2019. április 19., péntek

A rajongás határa


A rajongás határa

Vajon van jogunk arra, hogy mások rajongásának tárgyát és metódusát megkritizáljuk. Szerintem nincs, mégis megteszem.

Körbejárta a netet egy felvétel, amelyen egy felnőtt férfi, Eric Butts, először tekinti meg a Star Wars IX., záró epizódjának a trailerét, amely túl sokat ugyan nem mutat, mégis olyan érzelemhullámot indít el a férfiban, ami, egyszeri nézőként, már engem taszított. Ez egy „reakció” videó, amelyet néhányan kitaláltak – igyekeztek levédeni a műfajt, azonban a náluk okosabb – vagy előrelátóbb - bíróság nem engedélyezte, megelőzvén ezzel rengeteg felesleges papírmunkát – hiszen akik levédték volna, biztos vagyok benne, hogy további megélhetésüket abból biztosították volna, hogy boldog-boldogtalant beperelnek, aki hasonló videót készített volna, mindezt egyszeri idő ás ötletráfordítással, azonban úgy vélem, a kreativitásnak és önkifejezésnek ne lehessen ily módon gátat szabni. Most komolyan úgy gondolod, hogy aki időt fektetne abba, hogy „találmányát” levédetné – néz valamit és felveszi a saját reakcióját, miközben nézte – az később nem élne vissza a megszerzett „hatalmával”?


Precedens értékű lett volna az ítélet, ha nyernek ám így sem kevésbé fontos, történelmi pillanat a videómegosztó platformok történetében. Ugyanakkor, bár magam is láttam olyan felvételeket, amelyek természetesen mosolyt csaltak orcámra, mégis azt merem állítani, hogy egy egyperces reakcióvideó az önkifejezés egyik legolcsóbb, legócskább módja. Minimális kreativitással maximálisan hatást elérni jó reklám is lehet, egyben hatásvadász megnyilvánulás.*

* Fine Brothers és egy cikk a témáról!  - állítólag visszanyalt a fagyi...

Tényleg nem emlékszem, ki volt az a két fiatalember, akik a youtubeon először készítettek ilyen felvételt, keress rá, azonban a műfaj kinőtte magát és mindenféle formában találkozhattunk már vele.
Volt valódi, megjátszott, rövid és akár teljes epizódot felölelő. Kinőtt belőle a gamer világ gameplay leágazása, illetve a sorozatok cliffhangereit felölelő válogatások is. Értéke nem feltétlenül van – főleg, mikor érzed, hogy a reakció nem igazi, hanem egy elripacskodott valami – mégis, lassan eljutott oda, hogy van aki ilyen tartalom gyártásából keresi meg a betevőjét.

És akkor visszatérnék jelen emberünkre, aki megtekintette a Star Wars aktuális bemutatóját és úgy érezte, ezt megosztja velünk is, ezért vette a fáradtságot, hogy bekamerázza az arcát, megmutatva a világnak, hogy mennyire rajongó... vagy infantilis fasz. Persze, még mielőtt elindítja a „műsort”, megerősít minket, hogy a sorozat legnagyobb rajongója és megelőlegezi, hogy a reakciója talán túl impulzív lesz.

Nézem a felvételt és nekem kellemetlen, hogy azt látom, elvileg felnőtt ember képes 2 percnyi hamis illúziót úgy megtekinteni, hogy gyakorlatilag végig nyálaskodja az egészet, mint egy csecsemő, aki anyját hallja énekelni.

Ez nem egészséges. Viccesnek lehet, hogy az, azonban úgy érzem, aki érzelmileg ennyire megnyílik egy egyértelműen művi világtól, azzal komoly gondok lehetnek mentálisan. Vagy gondolod, emberünk a mindennapi életben is ennyire impulzív? Az sem lehet könnyű akkor a környezetének.
- Szívem, a főtt tojás túl kemény lett! Ne hara...gudj... hüpp-hüpp.

Emberünk már attól rendesen orgazmus közeli állapotba kerül, hogy a főhősnő a kardjához nyúl és leemeli az övéről. Nem mintha ilyen jelenet ne lett volna a korábbi nyolc részben... azután a kamera átvált a sivatagra és kis reakciósunk felhüppög. A sivatag látványától, mert akkor mást még nem látsz.

Normális?

Mire gondolt, vajon, milyen irányba vitte el őt a képzelete a sivatagban???
Mi lenne ezzel, ha kitennéd a Szaharában? Komolyan. Összeomlana a sírástól fuldokolva, hogy mekkora feeling?

Szóval készült ez a remek reakcióvideó és ami röhej, hogy abból is készültek reakcióvideók, amelyben mások ugyanúgy a kétségeiket mesélték el, emberünk viselkedésével kapcsolatban. Mame is született már belőle, pedig a trailer alig pár napja van kint... Meg én sem bírtam elmenni a jelenség mellett, hiszen akkor most nem olvasnád soraimat.

Ha ez a srác tényleg így élte meg már magát csak a trailert is, nem szeretnék mellette ülni a moziban, amikor először és századszor is megnézi. Mert beteg. Mert felnőtt ember, így nem viselkedik.

Persze, belőlem is felszakadt egy reszketeg sóhaj, mikor a hetedik részben ismét repült a millenium falcon. Megkönnyeztem Solo és Luke halálát, igen, mert gyerekkorom hősei voltak. De ez?
Látom magam előtt, ahogy emberünk beül a filmre és két órán keresztül, vagy amíg a film tart, könnyel és spermával teríti be maga alatt az ülés, a gyönyörtől. Azért rákötnék egy gépet, ami méri a pulzusát, meg azt, hogy érzelmileg mik nála a film csúcspontjai. A Disney helyében ezzel a sráccal tesztelném a filmet. Bár, ez nem csak akkor sírna, ha kell, hanem mikor feltűnik a logo...

Vagy, eszembe jutott az is, hogy már megint Jimmy Kimmel vagy valamelyik főműsoridős humor Herold szórakozik az Internet népével és napokon belül kiderül, a síró srác csupán remek színész, a könnyeket ammóniummal csalták elő és a vörös pattanás szerű folt a bal arcán sminkes munka, ezzel a rajongók orra alá dörgölvén, hogy milyen röhejes már a rajongásnak ez a beteges foka. A figura kinézete amúgy tökéletesen megfelel annak a magamban kialakított geek képének, aminek a legtöbb hasonló fanatikust elképzelem. Hát nem is egy The Rock vagy Jason Momoa a srác.

Aztán, hogy érdekesebb legyen a történet, Mark Hamill, aki valahogy még hatvan évesen is követi a Star Wars világ körüli univerzum összes halk pukkanását, kiállt a fiatalember mellett és megköszönte neki, mert ha olyanok, mint Eric, nincsenek, akkor a Star Wars, sőt, semmilyen másik filmes munka nem érne semmit. Mert kell néha a megerősítés, hogy szükség van arra, amit csinálsz. (Nem mintha Luke ne tudná, mit vittek véghez a sorozattal.)

Mark Hamill twitter site

Ez egy kedves gesztus és egyben sokat tompított az Eric videóján fanyalgók hozzáállásán is.
Részemről tartom, amit mondtam és tovább boncolgatnám.

Vajon, azok a rajongók milyen fokán álltak a rajongásnak, akikről néha olvasod, hogy sztárokhoz törnek be? Követik őket. Tárgyakat lopnak el tőlük vagy hagynak hátra nekik.

Igaz, a Star Wars nem személy, hanem egy franchise, de vajon, aki rajongó, mennyire választja külön a fantáziavilágot a színészektől, akik arcukat adják az univerzumot betöltő karakterekhez?
Mennyire volt rajongója John Lennon-nak, Mark David Chapman, hogy végül lelőtte?
Mert rajongás és rajongás között is vannak árnyalatok. Amit viszont a videón látunk, az nem az egészséges formája egy harminc feletti, felnőtt ember esetében.

2019. március 28., csütörtök

Blog: Mi legyen a csikkekkel?

Szóval mostanra olyan komoly gond lett a felhalmozódott műanyag szemét, hogy az Európai Tanács végül megszavazta, hogy ne te ne! Jogosan.
Elgondolkodtak azon is, hogy a cigaretta gyártókat kötelezzék a csikkek begyűjtésére.
Nem lesz egyszerű, hiszen a dohányosok nagy része szarik a világra és ott dobja el a csikket, ahol a körmére ég. Miért?
Mert ezek az emberek a saját egészségükre is szarnak... Szerinted majd az érdekli őket, hogy mi a sorsa és mennyire környezetkárosító a csikk?
Alternatív módszerek szükségesek.
Szerintem a jövő generációja a kulcs.
Igen, a gyerekek.
Japánban a gyerekek takarítják az iskolákat, ezzel tisztelve meg az intézményt és tanulva meg alapfokú higiéniai lépéseket, plusz, tisztelni más munkáját.
Nálunk ez így egyelőre kivitelezhetetlen, hiszen a szülők többsége felgyújtaná a sulit, ha megtudnák, hogy kicsi Vilit vagy Dzsenit alantas munkára fogják be.
De mi van akkor, ha a csikkgyűjtést honorálnák a gyártók által kifejlesztett rendszerben ami...
...ami mondjuk úgy működne, hogy amelyik gyermek benne akár lenni, az kap mondjuk egy okosórát, vagy e-kártyát, bármit, amivel követhető, mennyi csikket adott le. Lead mondjuk 200-at, anyuéból és felírják neki a kártyára.
Lenne pl. sok automata kitéve városszerte, amelyikbe bodobálod a csikket - gyűjtőtartályba kerül - lehúzod, érinted, tök mindegy, a kártyát és gyűlik a pont.
Lennének olyan tárgyak, amiket csak így szerezhetsz meg. Meg versenyek.
Meg persze speciális kesztyűk, hogy az idegen cigarettáról nehogy baci kerüljön a gyerekre, stb.
Évente kisorsolnák a legügyesebb srácokat.
Aki összegyűjt mondjuk évek alatt több millió csikket - sportnak sem rossz hajolgatni - komoly lakástámogatást kapna.
Mire felnő a gyerek és kiköltözne, már kapna is egy kis lakást...
Vagy a cigigyártók csak mezítlábas cigit árulnak, amihez külön veszel egy speckó filtert, amit sokáig használhatsz.
Csak az nem olyan nagy buli...


2019. március 19., kedd

Blog: Van koffeinmentes... szénsavmentes... füstmentes... gyerekmentes...

https://www.origo.hu/nagyvilag/20190318-nemetorszag-gyerekellenesseg-kitiltas.html?fbclid=IwAR0oIPkGHiidPBDkOOCk6MKqxcbv5E1Hwj9KIQxG7kKWXggeIE5UvUz3S7M

Németországban megnyílt egy kávézó, amely házirendjében kitiltotta a gyerekeket a területérül, a kutyákkal ellentétben. Mi sem természetesebb, hogy tucatnyi jogvédő azonnal támadni kezdte a vezetőséget, hogy ugyan ezt hogyan?
Csak azok a jogvédők elfelejtenek egy apróságot: az üzletvezetőnek nincsenek jogai tán, hogy megszűrje vendégei körét?
Tudom, gyermekgyűlöletnek tűnhet véleményem, ám tökéletesen igazat adok az illetőnek, aki ezzel védekezett: "A Moki's Goodies nem adományokból finanszírozott, demokratikus anya-gyermek projekt, hanem egy étterem, aminek én találtam ki a koncepcióját és én invesztáltam bele a saját pénzemet. Mert a saját döntéseimet szeretném megvalósítani anélkül, hogy azokat igazolnom kellene."
Tökéletes!
El kell fogadnunk, hogy ha valaki egy vállalkozást vezet és arculatot tervez, felépít valamit, azt is megteheti, hogy kit tart célközönségnek és kivel osztja meg a helyet, amit egyedül ő finanszíroz. Miért szólhatna bele bárki az üzlet profiljába, akinek nincs benne tőkéje? Miért érzik emberek feljogosítva magukat, hogy olyan emberkék érdekében támadjanak egy intézményt, akik egyedül még a számlájukat sem tudják rendezni... Sőt, ne felejtsük, egy gyerek nem is szavazhat! Akkor az állam is kapja be, mert miért nem? Vagy miért nem szavazhat helyette a szülő? Stb.

Nyilván, egy adott városon belül tucatnyi olyan hely van, amely szívesen fogad kisgyerekes szülőket. Nyilván, van egy olyan fogyasztói réteg, aki pedig nem keveredik szívesen ezzel a vendégkörrel.
Miért?
Mert sokan kikapcsolódni járnak az ilyen helyekre, kifújni magukat. A gyerekes is, biztosan. Viszont vannak, akik pont az olyan stresszes dolgokat kerülik, mint például a kisgyerekes családok.
Magam is elvagyok a gyerekekkel egy házibuli alatt, ha a szülők is ott vannak, de nem szeretem, ha erről szól az egész este, hiszen a kikapcsolódást nem mindenki úgy képzeli el, hogy homoktortát akar süti.
Ha teszem azt első randi alkalmával beülök egy helyre, még felülemelkedem rajta, ha hangos a zene, de talán az már kifejezetten zavar a beszélgetésben, ha egy kisgyerek bőgni kezd két asztallal odébb. Talán, mert úgy van az ember összedrótozva, hogy automatikusan a síró gyerekre figyeljen, mert zsigerileg bennünk van a kód, hogy fajfenntartás, gyermekvédelem, viszont, akkor és ott nem ezért vagyunk jelen és idegen gyermekei miatt sem szeretjük, ha fő a fejünk.
Arról nem is beszélve, hogy egyes gyerekek nevelése bőven hagy kívánni valót maga után és a szülők is néha úgy gondolják, hogy azzal hogy egy helyet választottak a szükségleteik kielégítésére, azzal megvásárolták adott időre a személyzetet, akinek kutya kötelessége átvenni a gardedám szerepét. Persze nem szólhat rá a gyerekre, nem véleményezheti, viszont takaríthat utána, pakolhatja vissza mindazt, amit a gyerek szétrámol.
Láttam én már olyat, hogy a gyerek kiöntötte a terítőre a fogvájót és miután rákérdeztem, hogy ez szerintük higiénikus-e meg egyáltalán, normális dolog, vonogatták a vállukat.
Részemről támogatom, hogy legyenek ilyen helyek.
Manapság egy étterembe sem olcsó beülni és az ember szeretné azt nyugodtan megtenni.
Nem tehetnek róla sokan, hogy egyszerűen nem kedvelik a gyerekek jelenlétét ilyen helyeken, mert van akinek igenis megnyugtató beülni valahová, enni egy tányér nem olcsó ételt, lezárni az egészet egy jó itallal és azon elmélkedni, milyen nyugis az élet. Gyerekkel nem az.

Persze, a ló túloldalára se essünk át, nem lehet mindenhonnan kitiltani a gyerekeket, viszont az sem várható el, hogy egyfajta aduászként, megnyissanak minden ajtót. Mert van aki nem akar vagy nem tud ilyen "kártyát" húzni.