A következő címkéjű bejegyzések mutatása: termék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: termék. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. május 1., vasárnap

Blog: Csak egy cikk a termékkopintásról (2022)

 A történet még februárban esett meg. Lustaságból ültem eddig rajta. 

Van egy igen pörgős csoport a FB oldalán, amely magyar termékek reklámozásával foglalkozik, magyar gyártóktól. Főleg. Néha becsúszik egy kis gikszer - pl. valaki saját termékként árul olyasmit, amit fillérekért lehet megrendelni Wish-ről, csak az illető esetleg még változtat valamit a holmin, esetleg átcsomagolja - de többnyire úgy tűnik, jól működik a kommentelők önkényuralmi rendszere és vigyáznak rá, hogy a minőség ne menjen a mennyiség rovására illetve fordítva. Ami annyit jelent, hogy igen élesen kritizálnak szinte bármit, főleg, ha egy-egy hirdetés tárgyáról vélelmezhető, hogy nem a határokon belül készült.

Februárban egy úr bemutatta a termékeit. Mentettem az akkori posztot és fogalmam sincs, hogy fent van-e még.

A cég hirdetése után azonban többen jelezték a komment szekcióban, hogy az a 100%-os magyar gyártás illetve a piacra kerülő vadi új termék nem feltétlenül az első megjelenése ezeknek a holmiknak.

Finoman és kevésbé finoman arra céloztak egyesek, hogy Németh Gábor olyan terméket emelt a magyar piacba, aminek van már eredeti kitalálója és gyártója, de külföldön.. Pillanatok alatt parázs vita alakult ki, hogy vajon egy plágiumról van-e szó, vagy véletlenről, de a külföldi cég repertoárjába pillantva azonnal kiderül, hogy ez több lehet, mint puszta véletlen.

pohár, becsapódó lőszerrel

pohár, golflabdával


sör lövéssel, árral. Azért 6ezer forint nem kis pénz egy dekor holmiért, mert használni ennyiért nem merném, az biztos.

Az oldal egyik tagja, Orbán Cali rávilágított, hogy ezt a fajta termékcsaládot 2015 óta már gyártja egy amerikai családi vállalkozás. Benshot.com-on megtekinthetőek a termékeik.

A hasnlóság döbbenetes és ki merem jelenteni, hogy jelen esetben egy ügyes koppintásról beszélhetünk. Miért? Mert a termékek lefedettsége túl nagy és eleve egy inkább amerikai piacra szánt termékről beszélünk, hiszen Magyarországon a fegyvertartás és a golfozás még az úri huncutságok között is viszonylag ritka. Mondjuk, akik golfoznak és vadásznak, azok megengedhetik maguknak a 6ezer forintos poharakat.

Néhány pohár az "anyavállalattól". Az áruk kb. ugyanannyi, így feltételezhetjük, hogy a magyar cégnek nem érné meg kintről megrendelni, hanem le kell gyártania, azzal jobban jár. 





Egy kicsit még ment a cicaharc a kommentek között, de utána részemről elengedtem, egészen mostanáig.
Most sem azért írtam meg, mert érdekelne, hogy jogilag rendbe legyen itt téve az ügy, ha plágium lenne, mert részemről nem érdekel. Inkább érdekességként hoztam fel, hogy a plagizálás bárhol előfordulhat. Azonban, ha itt tényleg nem történt ilyesmi - leszögezem, szerintem nem ez a helyzet, de nem rosszindulatból, csak logikai okokból - akkor meg mennyire hihetetlen, hogy kvázi egyforma ötletek juthatnak eszébe embereknek a világ különböző pontjain.

Itt tudod megtekinteni az amerikai oldalt: benshot.com - csak másold be a linket.

2021. április 19., hétfő

Blog: A Bolognai balhé (2021)

Blog: A Bolognai balhé (2021)

Ismert üzletlánc, már amennyiben a Shell-t annak vesszük, az oldalán kezdeményezett egy egyszerű, leginkább kisiskolás szintű gyerekjátékot. A feladat, nézd meg jól a képet és a rajta látható összetevőkből állíts össze egy menüsort. 

Tehát, látunk itt: Újhagyma, bacon, sajt, gomba, tej, spagetti, sűrített paradicsom, 6db tojás, répa és alul, balra, egy dobozt, ami tartalmazhat akár tejfölt, akár sertészsírt, mert mindkettőre emlékeztet a csomagolás.

Ezek után, finom stílusomban - egyértelműen suttyó voltam, legalábbis ezt írták - egy hölgynek szóvá tettem: - Az igen. Bolognai darált hús nélkül! 😂


A hölgyet mélyen megsértettem profán stílusú kérdésemmel. Abban igaza van, hogy ha ismeretlen kérdezi meg a másiktól így megfogalmazva, amit én, az inkább tűnhet sértőnek, mint nem. De ez a befogadónak is köszönhető, aki kétféleképpen reagálhatott volna, azonban egyszerűbb megsértődni, mert az messzebb visz a beismeréstől, hogy ő volt az, aki nem volt képes értelmezni egy gyerekrajzot.



Ergó, aki tisztában van magával és van humorérzéke, simán írhatta volna, hogy: - Basszus, igazad van, figyelmetlen voltam!!! : - és mögé tehet egy mosoly jelet, hogy vette a lapot és ő is röhög önön figyelmetlenségén.

Ezzel szemben a többség - főleg, akik ELBASZTÁK - egyértelműen az első, emberileg kiszámíthatóbb érzést és reakciót választották.



Ha esetleg a szövegben olvasható Milánói magyarázatra szorul, inkább megmutatom, hogy a hölgy később átjavította a szöveget, aminek szerkesztési előzményét asztali gépen nem tudtam megnyitni - nem találtam hirtelen a megfelelő helyet, ahova kattinthattam volna - míg végül a telefonomon mentettem inkább erről a képet.



Persze volt, aki szintén nehezményezte, hogy a Bolognai nem opció, míg mások - megkockáztatom a többség - nehezményezte a hiba felhánytorgatását, hiszen ez kb. a nyelvtan-náci stílusnak a megfelelője. Én pedig megértem, hogy nehéz szembe nézni a hibáinkkal, még akkor is, ha nincs valódi tétje. 

De a lényeg: Adott egy játékos feladat. Egyszerű értelmezés és kreativitás: Ismerd fel a rajzon az összetevőket és az alapján készíts ételt. Tehát, a keret adott, nem áthágható. Mint egy teszt, ahol van a. meg b. de nincs c. Na most, hogy a válaszokban miért is kerül elő rendre a bolognai? Egyrészt, a nyerni vágyás sokkal nagyobb, mint a figyelem. Pedig nem egy ördöngösség, csak meg kell nézni a rajzot és erősen értelmezni. Oké, hogy ez egy játék, de a sakkozás közben sem írhatjuk át a szabályokat, ahogy nekünk tetszik. Ha teszem azt, ez egy vizsgakérdés, a csoport fele el is vérzett. A vizsgabiztos pedig ha szóváteszi a hibát, ő lesz a bunkó, vagy a diák nem volt eléggé felkészült és figyelmes a feladatra??? Szerintem, akire rá lett itt pirítva, mind megérdemli. Nyilván, a játék készítői lazán fogják ezt kezelni, mert nem egy összeg, amit beleöltek, de egyébként pont mindenki, aki ezt az egyébként 5-10 év közötti gyermek szintjén mozgó kérdést nem volt képes felnőtt módra abszolválni, mind menne a levesbe. Ti is csak egy pillanatig tartanátok viccesnek, ha otthon felsorolnátok a házastársnak, gyereknek, hogy van tészta, gríz meg lekvár, mit főzzek és az a válasz, hogy gulyás levest. Feladatunk, hogy egy értelmes, felelős generációt neveljünk fel, aki képes egy gyerekjátékot felismerni. Erre jó volt a játék: Bizonyította, hogy sokan milyen... ...sértődősek.

Itt jegyzem meg, Az Shell marketingese helyében, aki ezt a játékot elbírálja, nem engednék a tömegnek, hiszen voltak szép számmal olyanok is, akik tudták és értelmezték a feladatot. De aki meg béna, miért kapjon ugyanannyi esélyt nyerni, mint az, aki képes is értelmezni a feladatot?

Ha az Shell elfogadja a Bolognait, mint jó választ, akkor az olyan, mintha azokat is kisorsolnánk a tombolán, ingyen tikettel, akik nem voltak hajlandóak áldozni rá pénzt, hogy vegyenek egye-egy szelvényt.

Vagy, mintha te 48 órán keresztül fogtad volna az autó szélét, amit megnyerhetsz, (Amerikában kedvelt szerencsejáték, amit főleg reklám céljából, nagyobb üzletközpontokban szoktak meghirdetni, sokszor televíziós műsor keretében) míg a végén belibben valaki, kipihenten, melléd áll, ráteszi a tenyerét, és a játék szervezői nem hajtják el a francba.

Ezerszer hallom, amint felnőttek "Bezzeg, az én korombanoznak." Ahogyan igyekeznek a gyerekeket nevelni arra, milyen fontos az iskola, a figyelem és fegyelem. Fórumokban is olvasható, ahogy mindenki okos, olyan területeken is, ami sosem volt sajátjuk. (Még én is beleesem ebbe a hibába!) 

Azután meg szembe jön egy ennyire egyszerű feladat és a többség ezt sem tudja megugorni.

A túlnépesedés egy létező fenyegetés. Simán bevezetném az értelmi képességekhez köthető életjogot. Mert van az a mondás, hogy "Okos legyél, mert hülyéből sok van!" - Mivel lehetne jobban motiválni az emberiséget a tanulásra, ha nem azzal, hogy előnyöket, sőt, egyenesen az életet kötöd hozzá?

Ahogyan a "Szűkítés" című filmben is megtették: Thinning (2016)

2020. október 30., péntek

Blog: A 6ezerről 10ezerre feltornászott lemezjátszó esete. (2020)

 2020, Marketplace.

Már nincs illuzióm, hogy csaló eladók is helyet kapnak a markeplacce felületén, hiszen egyelőre lehetetlen hathatósan kiszűrni őket, amíg a bejelentésnél egyelőre nincs komment lehetőség, csak klikkeléssel jelezni a problémánkat. Egyértelmű, hogy szöveggel, leírva lehetne érdemben jelezni, ha valaki visszaélést követ el, azonban, gondolom sokféle okból, egyelőre nincs erre mód.

Így azonban nekünk kell szűrnünk, kivel üzletelünk.

Azt talán már meséltem korábban, hogy volt, akinek hirdetésén 5500 szerepelt a termékre irányárként, de miután ráírtam, hogy érdekel, kiderült, elírás, 7500 a végső ár. Köszi, rossz lett a szájízem.

Most egy fiatalember tett ki lemezjátszót, 6ezer kemény forintért. Miután pár hete nem történt semmi eladás ügyben, javított a szövegezésen, mondván, olyan sokan jelentkeztek, hogy licitre bocsátja a készüléket. Mondjuk, már eleve necces, hogy egy kiírt összeget hasraütés szerűen megváltoztatnak, ha érdeklődő van rá, nem tartom etikus lépésnek. 

Persze, a termék nem kelt el, ezért ráírtam emberünkre, hogy mennyi, az annyi jelenleg, hol tart a licit?

Kerek válasz nem jött, csak egy ajánlat, hogy én mennyit kínálok. (Na, gondolom, kurva nagy lehet a licitháború, ha még engem is igyekszik behúzni az ember, hogy vegyem meg az egyébként "

Tesla lemezjátszó NZC 041

" márkájú lemezjátszót.)

Persze nem megyek bele ilyesmibe, mert nem szeretem eleve, ha hülyének néznek.
Megköszöntem, hogy nem a lehetőség érdekelt, hanem, hogy hogy áll épp a meghirdetett árháború.

Két nap sem telt el, mikor emberünk megkeresett privátban, hogy ha gondolom, most itt a lehetőség, 10ezerért vihetem a kincset!

Írtam is neki, hogy köszi, de vettem már. - Mennyiért, ha nem vagyok indiszkrét? - 8000! 
Lájkkal nyugtázta.

Nem én leszek a madarad.
Közben, csak nem hagyott a kisördög és ránéztem gugliban - aki sokkal jobb barátom, mint aki a gépet árulja - hogy mennyit kóstál jelenleg egy Tesla NZC 041. Volt belőle vaterán mindjárt néhány, így az első kettőt találomra megnyitottam:

5000Ft.-!

Tessék? - kerekedett el a szemem. Most már csak megnéztem a másikat is:


Igen! Jól látod: Liciten elkelt egy 2649 forintért, kb. 2 hónapja a vaterán! Lemezzel, hangfallal. 

Kérdés: Szerinted vannak emberek, akik teljesen hülyének nézik a másikat és szart akarnak rájuk sózni, nem olcsón?

Ne is válaszolj...

Közben mentettem a srácot és jelentettem, hogy "csalás". Persze, nem tudnak mit kezdeni vele, de na...



2020. október 13., kedd

Blog: Képmutató anyukák, avagy a Disney hangoskönyve (2020)

 A "Disney cég" és akik vele kapcsolatba kerülnek, arról ismerszenek meg hogy minden bőrt is lehúznának az egeres cég termékeiből. Éppen ezért Disney apó mesefigurái a létező valamennyi platformon bekéredzkedtek már otthonainkba és most új fronton támadnak: készült egy kis hangszóró, amely mikró kártyát tartalmaz és kéthetente (az időintervallum amúgy lényegtelen, mert néha menet közben "gyorsul" vagy "lassul" az ilyen kiadások kiadási sebessége) megjelenik egy könyvecske, hozzá való mesefigurával, amelyben a fantasztikussság, hogy a figurát a kicsi hangszóróra helyezve elindul egy 10-20 percig tartó mese, halk zenével és Györgyi Anna kellemes orgánumával előadva.

Hosszú hetek óta reklámozzák már a holmit, amely szeptember végén végül kis csúszással megjelent. A FB oldalon rendre tesznek nyilvános posztokat ki, hogy minél több lehetséges vásárlóhoz juttassák el a hírét e kiadásnak. A posztok alatt, ahogy várható, sorra jelennek meg a kommentek, amelyek nagy része olyan kérdéseket tesz fel, amelyre a választ egyébként egy perc alatt megtalálnának a folyamatosan reklámozott weboldalon és ezen meg sem lepődők. Egyszerűen kezdem azt hinni, hogy a magyar a legtudálékosabb és ugyanakkor ezen tudálékosságba a legkevesebb érdeklődést fektető népcsoportja az emberi fajnak. Sokszor találkozom vele, hogy az emberek mennyire képtelenek az információszerzés legegyszerűbb módját, az utána-olvasást ignorálni.

Két rövid példa:

Társkereső oldalon a "házszabályban" kitett alap információkra bosszantó módon kérdeztek rá a friss csatlakozók, holott az első pont, amit elfogadnak a belépésnél, hogy azt elolvassák, hogy ne terheljék az oldalt felesleges kérdésekkel. Nem sokan tették meg.

Filmes oldalnál hasonló módon egyértelműen kiírták, hogy link nem kérhető és rakható posztokba sem kommentekbe, a belépésnél ezt tudomásul veszik, azután az egy perce tag hölgy, közvetlenül azután, hogy megköszönte a befogadást, első kérése egy link volt, mert az általa keresett filmet sehol nem találta. Mikor az admin kissé ingerülten jelezte neki, hogy esetleg fáradjon elolvasni a kötelezőt, még a friss tag kezdett okoskodni, és örültem, hogy nem vagyok admin, mert valószínűleg úgy kibaszom kb. 2 perc tagság után, hogy öröm nézni.

Nem mennék bele a pszichológiájába, hogy miért történik mindez, sem abba, hogy ha friss tagként az elemi és legkisebb kérésnek sem teszünk eleget, azzal egyértelműen megsértjük azokat, akik az adott csoport építésébe energiát fektettek. Nem arányos, hogy valaki létrehoz valamit és valaki más, aki ebben részt venne, annyit nem képes megtenni, hogy 2-4 percet rászánjon a kötelező elolvasásának, megelőzve sok félreértést és egy esetleges hirtelen bannolást, ami egy friss tagnak elég fájdalmas tapasztalat lehet.

Azonban nem erről akarok beszélni néhány szót, hanem arról, hogy a Disney hangoskönyv posztjai alatt olyan kommentek is megtalálhatóak, amelyek a termék szükségességét kérdőjelezik meg, sőt, szembe állítják haszontalanságát a szülői mesélés nyújtotta személyesebb benyomásokkal, a gyermek pszichéjére gyakorolt hatásával, stb. mindezt néhányan olyan szépen megfogalmazva, mintha legalábbis gyermekpszichológiát végeztek volna az egyetemen. 

Egyet példának:

Bátorkodtam névvel kitenni, ha már egy nyilvános csatornán vállalta, hogy megosztja tudását.

Többet nem tudok kitenni, mert valószínűleg visszamenőleg ürítették a hülyeségek falát.

Azonban ez az egy példa is elég, mivel a többi is hasonló kört járt be. Mondván, hogy mennyire elítélendő egy holmi ez, mert elveszi az anyáktól az esti mese lehetőségét. (Több példát gyűrtam egybe!)

1. - Nem kötelező megvenni.

2. - Nem kötelező pont esti mese helyett használni.

3. - Ha ez zavaró bárki számára, mert személytelen, azt kérdezem: Az ön háztartásában semmilyen más hasonló termék nem található meg, mint pl. meselemez vagy DVD-lemez, esetleg tévé illetve stream, amely vasárnap délelőtt hosszú órákon keresztül ontja magából a tömegmeséket?

Mert, ha csak egyetlen ilyen is előfordul önnél, akkor panasza ennél a terméknél minimum képmutató hozzáállás, hiszen ez pontosan ugyanazon az elven szórakoztatja a gyermeket.

4. - A csomagban van könyv is, így hagyományos módon is lehet fektetni és a hanganyagot meg majd akkor használja, ha... ...akarja. Esetleg, amíg főz? Takarít? Stb.

Hogy van e értelme ennek a játéknak, ha gyermekünknek korábban már minden Disney mesét megvettünk, minden lehetséges módon? Nem feltétlenül.

Azonban, egy poszt kommentjei között hamar kiderült egy apró turpisság, amelyet mi magyarok természetesen ki fogunk használni, hiszen a jég hátán is...: A hangszóróban megtalálható apró mikró kártyán már eleve rajta van mind a 80 mese hanganyaga!!!

Ez tudod, mit jelent? hogy valójában teljesen felesleges megvásárolnod a tervezett 80 kiadványt horror áron, mert elég a kártyát behelyezni egy lejátszó egységbe és meghallgathatod megvásárlás után az összeset. Egy hátránya, hogy a képi anyag hiányzik, de hát meddig tart a korábban megvett ezer Disney kiadványból kiválasztani azt, amelyik nagyjából egyezik a hanganyaggal???

Szóval, amint elterjed, hogy a 80 mese már ott van a kezünkben, kíváncsi leszek, hogy ilyen vészterhes, drága időkben, a szülők mikor mondanak le a felesleges egyéb holmik felhalmozásáról és marad a puszta hang, Györgyi Anna kellemessége.

2020. szeptember 10., csütörtök

Blog: A képregényes lehúzás

A képregényes lehúzás

Ahogy mind több esetben olvasok bele adok-veszek fórumokba, úgy hallok olyan visszás esetekről is, amelyekből tanulni is lehet. A következő rövid történet is hasonló, tanulsággal szolgáló eset, hogy kellő körültekintéssel kell eljárnunk, ha idegenekkel üzletelünk.

A fiatalember meghirdetett egy sorozatot, lehetőleg egyben eladással, mivel tudta, hogy a sorozat első részei keresettebbek és drágábbak, mint 5. számtól felfelé. 10 kötetről volt szó, ezért célszerű volt egyben kínálni és így megszabadulni tőle.

Jelentkezett is érte több ember, köztük egy képregényes csere-bere berkekben ismertebb név is, hogy utánvéttel átvenné a sorozatot.

A hirdető nem szívesen adta fel egyben a sorozatot egy ismeretlennek, ezért ketté szedte azt és először, jóhiszeműen az első 5. értékesebb kötet küldte el. A vásárló pedig miután azokat átvett és fizette, jelezte, hogy a többi számra nincs szüksége, mert olcsóbban sikerült megszereznie azokat.

A hirdető ezek után jelezte, hogy akkor kéri vissza az első 5 kötetet is, mert egyben kívánja értékesíteni, ahogy megadta a hirdetésben. A vásárló pedig megtagadta a visszaküldést, ugyanakkor felrúgta a szóbeli megállapodást a teljes sorozat felvásárlásáról.

Joggal hihetjük, hogy ezzel csalást követett el, igaz olyat, amire a rendőrség nem fog reagálni, ha feljelentésre kerül a sor.

A tanulságot nyilván mindenkinek sikerült levonni az esetből.

Nem véletlen, hogy én inkább a személyes találkozás és csere híve vagyok.

Pusztán azért nem tudom képekkel igazolni a történetet, mert nem volt elég eszem menteni az eseményeket. Nem véletlen, hogy így neveket sem használok és pusztán érdekességként említem a történetet meg.

2020. augusztus 17., hétfő

Blog: A Be2 elbukott egy csatát!



2018-ban arról cikkeztek, hogy Magyarországon egy kis csoport - Ilona Valastyán hathatós segítéségével - minden platformot megragadott, hogy elítéltessen egy társkereső oldalt a tisztességtelen üzleti tevékenységei miatt. Gyakorlatilag a jogi határok szürke tartományában lavírozva húzták le a társkeresőre regisztrált felhasználókat, minőségi szolgáltatást nem nyújtva. Ezek közül a roppant etikátlan húzások közül csak az egyik, hogy míg regisztrálni pár perc alatt tudott az ember, a leiratkozáshoz már olyan feltételeket kötöttek, amelyek sokszorosan időigényesebbek és egyszeri embernek megnehezítettnek tűntek.

Ilona, miután maga is tapasztalta, hogy az oldal mennyire etikátlanul tulajdonítja el a tagok pénzét, személyesen indított hadjáratot ellenük, kezdetben egy zárt FB csoport indításával, közben pedig a létező valamennyi, számára elérhető platformon is.

Magam sem gondoltam, hogy teljesen véletlenül részese lehetek ennek, mint megfigyelő, de már akkor is tudtam, hogy megéri és lesz foganatja. Kell, hogy legyen!

Valójában teljesen véletlenül keveredtem bele: Épp szemezgettem a Be2 egyik reklámjával, de akkoriban lett mániám, hogy mindent leellenőrzök a gugliban, amire kíváncsi vagyok, hátha, valahol egy fórumon kiderül az a turpisság, amit én nem vehettem észre. Beírva a Be2-t a FB keresőjében - bzva, hogy van oldala - ezt a csoportot találtam meg, amit Ilona pont akkoriban kezdet építeni. Jelentkeztem hát, mert érdekelt, mibe nem ugrottam fejest. Hamar kiderült, amit sejtettem: A Be2 csak egy azokból a kamu társkeresőkből, amik fondorlatos módon csupán a bevételre utaznak, anélkül, hogy szolgáltatásuk kielégítő lenne.

Meglepődtem, hogy 2020-ban, azaz alig két év múlva az első csatát végül Ilona fáradozásainak köszönhetően a fogyasztók megnyerhették!
A Gazdasági Versenyhivatal ugyanis nyár végére lefolytatott vizsgálatai a társkereső cégnek negatív eredménnyel zárultak: 1,6 milliárdos büntetést kell kifizetniük, elítélhető üzleti magatartás miatt!

Hátradőltem és nevettem!

Egy magyar asszony fáradozásainak köszönhetően - főleg neki - ma eljutottunk oda, hogy egy külföldi, szinte érinthetetlen világcéget elmarasztaltak és bírságra köteleztek.
Ez azt jelenti, hogy precedens történt a társkereső oldalak működésének vizsgálatában, amely reményt adhat arra nézvést, hogy a tisztességtelen üzletpolitikát folytató további ilyen oldalak ellen érdemes felvenni a kesztyűt és nem hagyni, hogy jóhiszemű polgárokat károsítsanak meg!

Azonban ez még nem a háború, ha nagy szavakkal akarnék - és miért ne akarnék - élni.

Ilona oldalán már többen jelezték, hogy érdekelné őket a cég elleni társult per, bár nem vagyok abban biztos, hogy ezen eredmények után Ilonának kötelessége lenne már ezzel is foglalkozni. Az elmúlt 2-3 évéből így is tetemes mennyiséget áldozott arra, hogy ezt az eredményt elérje és amennyire emlékszem, a társult pereskedés akkor lett volna, utolsó járható út, ha nincs már más.

Ilona, aki már eddig is megtette, amit megtehetett, nem hiszem, hogy még a perrel járó nehézségeket is magára kellene vállalnia.
Mert neki is van élete.

Ugyanakkor azt is megértem, hogy a jó hír hallatán hirtelen tucatnyian lesznek, akik majd felajánlják, hogy beszállnak, most, hogy már láttak egy komoly eredményt a társkereső ellen. Zömében olyanok is, akik eddig nem jelentkeztek, vagy legyintettek az egészre, mondván: leírták a veszteséget.

Szóval, az ügy még nincs lezárva, de egy pezsgőt már lehet bontani érte.
Ha a GVH meg beszedi a bírságot, gondolom, nem kell attól félnem, hogy szétosztják a károsultak között, hanem majd a GVH képviselői teszik rá a mancsukat, mondván, ez az ő bónuszuk. Mert, hogy a besepert büntetési bevétel nem az érintettekhez fog kerülni, abban biztos vagyok.

Mindenesetre innen is köszönöm Ilonának, amit tett az Internetes társkeresőkért és a Webes szolgáltatások tisztaságáért, mert ez az eredmény mindenféleképpen kihatással lesz rájuk.
Hiszen mindig ilyen ügyekkel kezdődik, azután egyszer csak azt látod, hogy követelmény.

A ma működő társkeresők egy részénél meg szükséges is, hogy ilyen elvárások törvényi szintre emelkedjenek, hiszen, amit sok oldal csinál, az kimeríti az Online kereskedelmi csalást, hiszen pl. sok manipulálja az adatlapokat. Azután kiderült az is, hogy fizetett operátorok dolgoznak azon, hogy minél több regisztrációs összeg folyjon be, előfizetés képében, amiért érdemi szolgáltatást nem kaphat a befizető, lévén, a moderátorok nem találkoznak senkivel, így a társkeresők fizetnek... ...a semmiért!

Kívánok Ilona Valastyánnak erőt hozzá, ha folytatná és köszönöm, amit már eddig tett!

2020. június 23., kedd

Blog: Humana Humanum, avagy egy érdekes eset a változó árakról

Ezt a történetet csak érdekességkép említem, amelyben a gonosz vállalkozás... ...vicceltem.

Egyik nap, még koronavírus előtt (k.v. e.) benéztem a Humana egyik boltjába a nagykörúton. Aznap az akciókat hirdető tábla szerint minden darab 350Ft volt. Szeretek olcsón jó vételt csinálni, ezért gondoltam, miután vettem kenyeret, beugrom és szétnézek.
A sarkon megejtettem a kenyér és mákos rétes vásárlását, majd visszamentem a Humana elé, ahol mostanra - 2-3 perc telt el csupán - az akciós táblát letörölték. Ejj, ilyet sem láttam még korábban és sejtettem, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel hamarosan áremelés várható.
Értsd: Letörölték a 350-et és úgy véltem, nem alacsonyabb összeggel fogják cserélni. (Elég negatív vagyok én is, hiszen akár azt is írhatták volna, hogy új pólók érkeztek XXXL méretben, de valahogy, abban kevésbé hittem.)

A tábla "riasztó" állapotának ellenére úgy gondoltam, lesz, ami lesz, a felső szinten átnyálazom az ingeket és ha találok egyet, de variálnak az árral, majd otthagyom, vagy csinálok egy enyhe balhét, attól függően, milyen stílusban tálalják a változást.

Tényleg engem minősít, hogy egyszerűen csak negatív gondolatom támadt ezzel kapcsolatban.
Csak sajnos, igazam lett!

Fenn nézelődtem kicsit, ám sejthető, hogy mire 350 egy ruhadarab ára, akkor kimazsolázták már előttem, elkapkodva a nagyobb méreteket. Nem mondom, hogy nem volt már párszor szerencsém, de aznap nem találtam semmit.
Lesétáltam a galériáról és az ajtó mellett pihent egy akciós tábla, amit nagyjából akkoriban írhattak meg, amin az állt, hogy 900 Ft minden termék.

Upsz.
Belépsz, 350, mire fizetnél, 900.
Ez csak szerintem meríti ki a tisztességtelen üzleti magatartás fogalmát?

És, történetem lezárásaként, miközben elköszöntem és mentem kifelé, jól hallhatóan már elkezdődött egy vita a pénztárnál, az eladó és egy ötvenes nő között, aki szerint, mikor bejött, 350 volt kiírva, és nem hajlandó 900 forintot fizetni.
Én megértem.
Nem mondták be hangosbeszélőn. Korábban nem láttam ilyen megoldást.
Csoda, ha az egyszeri vásárló ezek után nem hagyja megvezetni magát?

Azonban jobb, hogy nem nekem kellett balhéznom.
Az ötvenes, öntudatos női vásárlók ebben jobbak.

Neked volt valaha hasonló tapasztalatod?

Azért, szerintem ez igen ritka eset, pusztán gondoltam, érdekes tudni, hogy ilyesmi is megtörténhet.
Nemcsak a Marketplacen árusító emberek képesek a feltüntetett árak ellenére többet mondani tehát.

A fotó csak illusztráció, bár tény, hogy az említett boltban készült valamikor és a "We Love Budapest" oldal tulajdona.

2020. június 12., péntek

Blog: Rámennék a fődíjra! - avagy, egy közvélemény-kutatáshoz, miért eszi oda a franc azt is, akinek köze nincs hozzá?

Nem szeretném azt írni, hogy ez a "magyar mentalitás". Nem, mert nyilván ilyen hozzáállás a Földön bárhol akadhat.
De le kell írnom pár szót erről, mert zavar a jelenség:

Az "In-Food Kft." belekezdett egy közvélemény kutatásba, amely az ízesített ásványvizek kedvelőit célozza meg, azon belül pedig a Vöslauer Balance termékeket. A kérdőívet én a FB-n vettem észre és általában a kommentek elolvasásával kezdem - persze, ha több ezer van, akkor csak a frissekkel - hogy kapjak egy külső képet a témáról.
Akkor még nem tudtam, melyik termékről lesz szó. Ittam már ebből a Vöslauer sorozatból és kijelenthetem, hogy ízvilága nem nagyon kompatibilis az ízlelő-bimbóimmal. Nem állítom, hogy egy rossz konstrukció lenne, de valahogy nekem kicsit idegen az íz-összeállításuk és fogyasztás után sosem volt bennem az a "de innék még" érzés. (Ellentétben a San Benedetto őszibarackos nes-teájával, amelyet viszont legszívesebben örökké a számban éreznék!)

Azonnal feltűnt egy bejegyzés, az In-Food reklámja alatt, amire reagálnom kell:

"Bejelőltem, hogy nem fogyasztok ilyesmit, mert kerülöm a Pet palackot! Innentől a többi kérdés értelmét veszti, nem lehet kitölteni!"

A kérdésem a következő: Ha egy kérdőív célzottan az ízesített ásványvizekre fókuszál, miért érzi valaki konstruktív ötletnek, hogy már az elején leszögezi, nem fogyaszt ilyet - szóval a kérdőív nem neki szól - és ha ezek után nem tud válaszolni a többi kérdésre, miért nehezményezi azt?

Az egyetlen oknak azt tudnám felhozni, hogy emberünk semmi mást nem szeretne, mint részt venni a 100ezres fődíjjal kecsegtető sorsoláson, mindezt érdemi segítség nélkül, hiszen mint kiderült, amire elsősorban az In-Food 2000 Kft. segítséget kér, abban Ildikó egyértelműen nem partner.

Gondolom, levontad a konzekvenciát te is, most, hogy elolvastad ezeket.

Tény, hogy a cég nem kötötte ki kategorikusan, hogy a teszt kitöltésének feltétele az adott termék ismerete, fogyasztása.
Ennek az lehet az oka, hogy lehetőség szerint ne kapjanak "hamis" válaszokat, hiszen, aki nyerni akar 100ezres fődíjat, simán megteheti, hogy beikszeli, amit gondol, de ezzel félrevezeti a kérdőív feldolgozásának eredményeit.
Szóval, ha ezt a cég nem jelölte külön, csak az lehetett az oka, hogy a kamusoknak elejét vegyék.
Innen nézve logikus.

Ennek ellenére még mindig nem értem, miért akar a nyerészkedésen kívül bárki, nem neki szóló témákban jelen lenni.

Mindezek után most kitöltöm a kérdőívet és nagyon remélem, hogy a cég automatikusan kizárja a lehetséges nyertesek közül azt a sok sallangot, akik nyerni szeretne, de érte érdemben tenni nem különösebben.

Mert az meg azokkal szemben nem lenne tisztességes, akik valóban rászánják az időt a kérdőívre.

2020. június 2., kedd

Blog: A sérült kenyérsütő története

Több csoportnak is tagja vagyok, amely magánszemélyek eladásait tűzte ki céljául, amolyan garázsvásár a közösségi háló. A legtöbb persze vagy termék szerint tematikus (képregények, régiségek, levelezőlapok), vagy egyéb címke miatt üt el a többitől (Budapesti bazár, olcsó holmik, stb.).

Néha meglepő, hogy emberek milyen holmikat próbálnak eladni vagy nyerészkedni, máskor a szövegezés ér meg egy fejcsóváló posztot, néha pedig egy ingyenes termék furcsasága miatt érdemel szót.

Most egy olyan hirdetést osztok meg, amelyet kifejezetten egy olyan csoportban tettek elérhetővé - egy ideig - aminek nevében is benne van, hogy rá alatt kínáljon, olcsóbb holmit, mint egyébként. Hogy nem lehet az ilyesmit admin nélkül szabályos keretek között tartani, azt a kiemelt hirdetővel mutatom meg, akik visszaélt a csoport nyújtotta lehetőségekkel és egy terméket nem elég, hogy sérülten kínált eladásra, de ráadásul egyáltalán nem ár alatt. Ehhez amúgy mindenkinek joga van, hiszen vagy megveszik, vagy nem. Azonban a hirdetés pikantériáját az adja, hogy az egyik fényképen, amely felkerült a termékkel kapcsolatban...
...de nézd meg a fényképeket!


Benkő úr meghirdeti a terméket, amelyet vagy neki sikerült megrúgnia, vagy, és inkább ez lehet igaz, eleve egy olyan boltban szerezte, ahol sérült holmikat lehet megvenni.
Talán bekapcsolva sem volt, hiszen írja is, hogy "elméletileg" nem akadályozza a sérülés a twrmék működését.

10ezer forint nem is drága!
De gondoltam, csak ránézek, mennyibe kerül egy ilyen csoda, ha új.


Mint látható, van, ahol egy ezressel több csak a hibátlan készülék, de máshol már 8ezer körül is látni.

De ami kissé felháborító volt és a csoportból való kizárást is simán eszközölném az emberrel szemben, az az, hogy egy másik tag felhívta a csoport figyelmét a képen látható apróságra:


Mi is a bekarikázott rész?


Igen!
Emberünk egy eleve hibás címkés terméket, amit 7ezerért vehetett, simán felárazta a hiba ellenére 10ezerre.
Erre csak annyit tudok mondani, hogy az illető simán egy patkány!

Még akkor is, ha mindenki úgy próbál megélni, ahogy tud és senkinek nem kötelező megvenni ezt a holmit.

Miért?

Az elv!

(Kommenteket nem tudok mellékelni, mert mire menthettem volna azokat is, vagy Benkő úr vagy a csoport admin törölte a posztot.)

Mi a véleményed azokról, akik hasonló módon kereskednek?

2020. március 2., hétfő

Blog: A bosszúság természetrajza, avagy egy drága stoppolás margójára

A napokban az egyik nadrágomat kénytelen voltam "szervizbe" vinni, mert combárnyékban megadta magát az elemeknek és az anyag teljesen kikopott. Mivel nem a kedvencem a ruhavásárlás, a ruhák próbálását meg ki nem állhatom, ha néha egy jobb darabot megkaparintok, azt utána nem szívesen eresztem el. Talán azért alakult ki ez nálam, mert a valagamra kevesebb a méret - csináltasson a tököm annyi pénzért - és a próbafülkék meg nők méretéhez vannak igazítva, ezért roppant ritkán találok olyat, amelyikben át tudok öltözni.
Ezt a mostani gatyót is koptatom egy ideje és szeretném is tovább. Elvittem hát megcsináltatni, ahol egy apró bosszúság jelentkezett: pénztárca- és bicskanyitogatóan drágálltam.
Volt nálam valamennyi pénzmag, amit több napra kívántam beosztani. Miközben a munka természetén alkudoztunk - hogy foltozás vagy egyéb történjen - szorongattam kezemben a forintjaimat. Volt ott ezres, kétezres, meg ötezres. Végül a legnagyobbat kellett odaadnom és ez az egész hétre rányomta bélyegét.
Gondoltam, majd kiköhögöm azt a 800, 1500 forintot. Esetleg 2000. Hisz mi az a kis munka. Bizonyára betolják egy gép alá és megvannak vele öt perc alatt. Megstoppolják, vagy mi. A folt elvetésre került, hiszen pontosan ugyanolyan anyagot keríteni nem egyszerű, míg a nadrág színével harmonizáló cérnát kiemelni a feneketlen varró cuccok közül, sokkal könnyebb.
3600.
Igyekeztem gavallérosan nem nyelni egyet hangosan. Az 5ezres elhagytam markomat és tudtam, hogy az esti libamájas paté terve most lett az enyészeté. Veszek majd 99-ért húskrémet vagy májkrémet. Valami olyan, kenhető trutyit, ami nem látott se húst, se belsőséget.
Kifizetés után csendben távoztam és felbosszankodtam magam.
3600.
Korábban egy cseritiben 350-ért majdnem megvettem egy farmert. Mondjuk derékban kicsi volt, de nem sokon múlt.
3600
A javításra beadott nadrágom, ha jól emlékszem, újonnan nem került annyiba.
Igen, sosem szerettem ruhára kiadni nagy pénzeket.
A kétezres években direkt törekedtem arra, hogy minél olcsóbban öltözzek fel.
Azt hiszem, egyszer sikerült 5ezer alá mennem ebben a személyes kalandjátékban.
Arra nem emlékszem, hogy az ön-verseny hatására vettem-e fel fehérneműt és zoknit, de nadrág, cipő, póló biztos volt rajtam. Nem fáztam. Biztos nyár volt.
3600.
Az is piszkálta a csőröm, hogy ha hozzáteszek vagy véletlenül szerencsém van, ezért még egy új nadrágot is vehetek a Decathlonban vagy Kik-ben, mert ott kiváló akciók is előfordulnak. Oké, legtöbbször felső ruházat, ám néha, akár egy remek nadrág is elbújhat valamelyik fogason, a többi között rejtőzve.
Remek sportcipőt is vettem már pár ezerért.
Egyelőre valamiért a női holmik drágábbak, ami nekem direkt előny.
Barátnőm is igyekezett volna nadrággal meglepni, azt azonban, mivel éppen eldöntöttük, hogy külön utakon keressük a szerencsénket, nem tartottam ildomosnak, hogy elfogadjam.
Most sem tartom annak. (szinte biztos, hogy ezt elolvassa... NE VEGYÉL GATYÁT!)
3600.
Ha belegondolok, hogy egy leharcolt gatyáért kiadtam ezt az összeget, megkérdőjelezem épelméjűségemet.
Mondjuk az eleve kérdéses, ha nem húztam le barinőmet egy nadrágra, mondhatnók.
Valószínűleg az zavart, hogy mivel nem vagyok varrónő, úgy véltem - és vélem ma is - hogy egy nadrág stoppolása kb. olyan alantas kis mellékes feladat lehet, mint egy cippzár javítás vagy gomb felvarrás. Vagyis saját tudatlanságom mércéjéhez igazítottam az érzéseimet valamivel kapcsolatban, amire nem volt rálátásom.
Ez a bosszúság pedig napokig elkísért.

Azután, miután szó szerint aludtam rá egyet, kezdett ez a bosszúság elenyészni bennem.
Azon kezdtem agyalni, hogy végre hétfőn, azaz ma, újra használható állapotban kapom vissza a kedvenc gatyámat!
A nadrágot, amelyik kényelmes és talán évek óta egyik legfontosabb társam a mindennapokban.
A bosszúságom pedig lassan elpárolgott és a várakozás öröme váltotta fel. Mert 3600-ért gyakorlatilag olyan, mintha megint egy nadrágot vennék. Hiszen az "előző", kiszolgált, tönkrement. Sokan ilyenkor dobják ki és vesznek újat.
Nálam csak annyi a különbség, hogy nem kísérletezem, hogy találjak egy megfelelőt, hanem a már bejáratott, régi barátot láthatom és viselhetem megint!
Ha ez nem, akkor mi ér meg 3600-at?

Úgy vélem tehát, hogy a bosszúságaink, ha gondolkodásunkat más mederbe tereljük, sok esetben leküzdhetőek. Főleg, ha anyagi dolgokról van szó. Mert mi ez a 3600 forint ahhoz képest, hogy amikor valaki megvesz 150-ért egy ledes tévét, majd a gyerek belevágja véletlenül a konzol kontrollerét.?

A bosszúság egy kellemetlenség. Ha tárgy elvesztéséhez kötődik, akkor valójában azért bosszankodunk, mert a pénzünket elvesztegetettnek érezzük.
Nem állítom, hogy mindig képesek leszünk félretenni negatív érzéseinket, ha valami történik velünk és az bosszantó, azonban nem véletlen, hogy a meditatív tevékenységek sokat segíthetnek.
Vagy a "leszarom" tabletta. Az az, amikor mentális síkon beveszed, utána magasról tojsz rá, hogy a nejed fejre állt a családi kocsival, mert ha megúszta baj nélkül, akkor a bosszúságod megküzd a féltéseddel.
De őszintén, ha szereted a másikat, akkor nem a féltés fog győzedelmeskedni. Oké, legközelebb nem adod oda neki a kulcsot.

3600.
Ennyit megért nekem, hogy ma viszont látom egy régi pajtimat.
Hihetetlen, hogy egy hete mit összebosszankodtam.
Ma már nem fogok.

A pólóm hónaljában az előbb fedeztem fel egy lyukat.
Ér ez nekem 2200-at? 2500-öt?

Ha átveszem a nadrágomat, majd kiderül.
(De sokkal valószínűbb, hogy kibaszom a kukába!)

2019. október 18., péntek

Blog: Hogyan építs házat kevés pénzből... (Ha van pofád!)

Egy ideje kisebb botrány alakult ki egy építtető cég ellen, ami az országban azzal hirdeti magát, hogy passzívházakat épít, ami annyit tesz, hogy speciális technológiáknak köszönhetően roppant alacsony rezsivel fognak működni.
Nem megyek bele a részletekbe, mert rengeteg cikket olvashatunk már róluk, és folyamatosan reklámozzák magukat a Facebook-on is...

Csak egy gondolatjátékot vezetek le:
Szóval, építenél, de nincs elég tőkéd?

Hirdesd meg magad, hogy nagyon jó lakásokat, nagyon jó pénzért árulsz, már jó előre.
Szedd össze a vásárlókat, akik leopciózzák a luxuskérókat.
A pénzeikből építsd meg a házat.
Mikor már közel kész lenne, jogi procedúrákra hivatkozva - amiket esetleg már korábban szerződésben lefektettél - tagadd meg a lakás eladását és fizesd vissza a kapott pénzeket, persze, ha jó a cég ügyvédje és a kárvallott sem akar évekig pereskedni, esetleg kiszállnak bukóban.
Neked meg kész a házad és a lakásokat most már sokkal többért forgalmazhatod, mint azt korábban hirdetted.

Ha jól kufárkodtál és még banki kapcsolatod is volt - ráadásul mondjuk pont egy olyan bankkal, amelyik a leendő vásárlóidnak is folyósított hitelt - pillanatok alatt megszabadulhatsz a kellemetlen vásárlóidtól.

Csakhogy, aki banki hitelt vett fel a lakásra, annak nem elég, hogy lakása sem lett, de még kamatot is kell fizetnie egy teljesen felesleges tranzakcióra, amibe belebukott.
Ráadásul, még az is lehet, hogy a bank kooperált az építtetővel és ha fedezetnek nem az új lakást adtad meg, bukhatod azt is, ha elmaradsz a fizetéssel bármilyen okból.

Tudom, hogy nagyon hevenyészett a történet és csak felskiccelt egy lehetséges változatot, de ha megfogadsz egy jó tanácsot, sose fizess előre olyan lakásért, amely nem kulcsátadásra kész.

Miért?
Mert a mai világban egy vállalkozó, ha gondol egyet, itt hagy mindent és te meg pisloghatsz egy félig, vagy addig sem felhúzott házra, ami azután, ha nincs aki folytassa a beruházást, megette a pénzed és a lelked, de otthonod nem lett.

Nézz csak rá a neten pl. a Hermina Bau építkezésre, hogy milyen apró kis problémák léptek fel, miután több tucat ember már befizette a beugrót...


A fénykép puszta illusztráció, semmilyen kapcsolatban nem áll a cikkel...

2019. szeptember 30., hétfő

Blog: Binatex kamuság

Ha két ember között egy kapcsolat hazugságra épül - pl. a társkeresőn azt állítod, hogy egy-kilencven vagy, de alig karcolod a százhetvenet, azonnal kiderül a randin... - abból hosszútávú együttműködés nem fog kialakulni. ? Miért is alakulna? Az élet tele van nehézséggel és egyszeri emberként megtanultam, hogy felesleges nehézséget az ember jobb, ha nem vesz a nyakába. (Ezért érdemes társkeresőn balra húzni, akinek bonyolult a kapcsolata. Elég nehéz az ablakon keresztül távozni a kilencedikről, ha megérkezik a férj és a gyerekek.)

Viszont az Internet állandóan tolja az arcodba az aggresszív reklámhadjáratait, hiszen semmi nincs ingyen. Ha egy filmletöltő oldalon leszednél valamit, tuti biztos, hogy reklámok hadát kell bezárnod közben. Miért? Mert így működik a világ? valamit-valamiért.
Csakhogy, a gond az, hogy olyanok is képviselik "vállalkozással" magukat a világhálón, akiknek nem biztos, hogy bizalmat szavazol, ha mondjuk prospektust dobnak be a postaládába. Pedig olyan jól hangzik az a sok remek lehetőség, amivel kecsegtetnek. Csak az a baj, hogy a kecsegtetés hazugsára is épülhet.
Pont, mint a Binatex esetében!
Jelenleg legalábbis ez a neve, de nem ez lenne az első "termék", amit újra és újra átneveznek, hogy becsalogassák a potenciális érdeklődőt, aki igenis, a maga szerencséjének a kovácsa lenne. Mint Kovács Rolcsi, aki egyszeri alkalmazottból milliomos lett!
Volna, ha elhiszem és nem kutakodok két percet a neten!
Ezt egyébként te is megteheted, bár, a legtöbben nem fogjátok.
Bízom benne, hogy azért, mert lusta dögök vagytok!
Tudod miért?
Mert ha lusta dög vagy, akkor Roland hihetetlen történetére se áldozol egy olvasást, és szimplán bezárod az oldalt.
Az jobb lesz neked hidd.
Mert minek fektetnél egy Binatex nevű ígéretbe, ha az ígérő fél egy lenyomozható és gyerekes hirdetésre épít?
Márpedig, Kovács Roland egy gyerekcsíny.
Ha nem így lenne, akkor egészen biztos, hogy többszörös személyazonosság miatt körözés alatt állna az illető.
Megmondom miért:
Kovács Rolandnak több neve van!
Ebből kifolyólag, nem tudni, melyik karaktere az igazi!

A magyar szerencsesüti? - Kovács Roland

Az angol mázli-faktor? - Darrell Clarke
Esetleg a balkáni mákos-guba? - Daniel Horák

Hiába, no, mindhárom fotón ugyanaz a legény, miközben egy terméket reklámoz, három országban, három nyelven, három néven!
Mert itt nálunk vajon beszállnál-e egy olyan bizonytalan üzletbe, amit Daniel Horák igyekszik rád tukmálni mosolyogva?
Kötve hiszem. Ha óvatos vagy, ezt még Kovács Roland sem tudja megtenni.

Ezek után, poénból megnéztem, hogy a cikk alatt van esetleg komment lehetőség:

Van hát!
Egyetlen szépséghibával; a reklámokra jellemző módon ez csak hasonlít egy közösségi platformra. Azonban ráklikkelve a "válasz" gombra, azonnal tovább vezet a...
...oldalára!

Ezek után ki merem jelenteni, hogy a Bitanex egy hazug valami.
Bármi.
Épeszű ember időt nem fecsérel rá, mert minek?
Ha valódi eredményei lennének, akkor nem három alteregó alatt bizonyítaná azt neked, hanem esetleg egyen, több nyelven.
Persze, akkor is mindig élj a gyanúperrel, hogy a hatalmas vagyonok felkínálása számodra az interneten, nem más, mint egy hatalmas léggömb.
Egy vörös léggömb.
Amivel nem akarsz lebegni!

Ne haragudjatok meg, ha most nem mellékelek linket!
Még végén valamelyiktek megéhezik és beszáll ebbe a baromságba!

Ezek után már csak azt kellene tudni, valójában kitől szerezték a fotókat?
És mi a kiscsaj neve, telefonszáma?

2018. december 17., hétfő

Blog: Egy hazug ráncreklám


Megfejtés: - Ne mosolyogj, vazzeg!

Még én, aki nem nagyon jártas a sminkelés nőuralta világában, tudom, hogy a mosolygás ráncokat varázsol az arcra. Erre itt egy reklám, amely annyira hülyének nézi a lehetséges vásárlót, hogy a pofám leszakad...

2018. december 12., szerda

Sirám a bélszínrolóhoz

Sirám a bélszínrolóhoz

Sirám, persze, hisz sír ám a szám azokért a finomságokért, amikre gyerekkoromból ismerős ízzel a számban, szívesen emlékszem, hogy ahogy felnövék, lassan kiszoruljanak étrendemből, azon egyszerű oknál fogva, hogy mára, alig 20-30 évvel később, nem azt a minőséget jelentik, mint emlékeimben.
Biztos, hogy gyerekkoromban minden jobb volt? - teszem fel a kérdést, amit már annak idején a chio chips reklámban hallgattam, pedig anyám megjegyezte, hogy Karcagon, ahol ő volt gyerek, nem ismerték a chips-et, szóval utálta is a reklámot.

Én sok étel ízére emlékszem... nagyjából. Van, amire halványan, van, amit fel kell idéznie valakinek, hogy a homlokomra csapjak; Tényleg, az de finom/rossz volt!
És van néhány olyan étel, ami egyelőre még - ki tudja, húsz év múlva mi lesz? - beleégtek az ízlelőbimbóimba.
Az egyik ilyen a "bélszínroló".

http://kemenytojas.com

Gyerekként sokat nem tudtam a minőségi ételekről, hiszen nem nyugati országban növekedtem, hanem csak itt, Európa szívében. Mit tudtam én, hogy Amerikában olyan feneségeket kapni, mint kóla és steak?
Persze, kólánk volt, igaz, több ismerősöm megjegyezte, köszönő viszonyban sincs az USA style-jal. Bélszínünk meg nem tudom, mennyire volt, ám amennyire emlékszem, nálunk sosem került asztalra. Apám talán látott párszor, hiszen az akkoriban igen nívósnak számító Budai Arany Szarvas étteremben pincérkedett. Ő, talán tudta, milyen étek az a bélszín, de nekem sokat kellett rá várnom, hogy ezt a tudást magamba szívja. És meglettem volna nélküle. Akárcsak a kacsacomb vagy a homár, a bélszín sem lett a kedvenc ételem.
Amennyire emlékszem, ezt az ételt szinte csak így tudtuk az átlagember közelébe vinni, hiszen akkoriban úri huncutságnak számított otthonra bélszínt venni. Talán, csak ha Tatár Beefsteak készült, akkor látta átlagpolgár konyhája e húst.

Ellenben a bélszínrolóval, amely egy kb. 15 centi hosszú kis csoda volt, amelyet bő olajban sütött ki anyánk és szinte jutalomfalatként kaptuk meg, nagy ritkán, amikor vett egy-egy csomaggal. Többnyire a négy darabos változatra emlékszem, amiből persze sosem volt elég a kis családnak egy tasak. Legalább négyet ki kellett sütni, hogy azután kenyérrel és néha különböző szószokkal vagy hasábburgonyával elégedetten falatorrunk, míg megtelt a bendő.

7-8 percig is sült talán ez a rudacska, amely aranysárgán került ki a szalvétával takart tányérra, hogy azután, ha nem ettük meg azon melegében, szépen sötétbarnára hűljön.
Hogy szerettem az ízét! Pedig gondolhatod, hogy az összetétele inkább kenyérre és nyesedékre hajazott, ám hol voltam még akkor az a tudatos vásárló, aki forgatja a csomagolást és százalékokat meg idegen szavakat vizslat?

Azután kezdtem felnőni és a bélszínroló elkezdett kimaradni. Már több cég gyártotta - korábban azt hiszem egy foglalkozott vele, a Mirelit, de nem emlékszem - és a minősége kezdett komoly kívánni valókat hagyni maga után.
Már a neve is megváltozott, gondolom, különböző törvényi előírásoknak megfelelően.
Kikopott a csomagolásról, hogy bélszínroló, melyet felváltott egy sokkal tágabb fogalom: bélszínes!

Szóval, ha nyelvtanilag értékelném, akkor eddig bélszín volt, mostantól meg már csak amolyan bélszínes... Ami így olvasva kissé gyengébb minőséget feltételez számomra.

http://malackaraj.reblog.hu

Végül, egyszer vettem egy kilós csodát, talán a Metro nagykereskedésben. Amolyan saját terméket.
Aztán, mikor sütés közben kezdett a rudacska szétnyílni, már kezdett sötét felleg gyülekezni a fejem felett, pedig nem is égett le az olaj. Utána, a színe is inkább emlékeztetett a Müncheni vásárban kapható kolbászkák fakóságára és ezen az sem segített, hogy az étel kihűlt. Mert nem igazán barnult be ekkor sem.

Az igazi saller akkor ért, mikor végül enni kezdtem. Az semmi, hogy a kenyértartalma mintha hatványozottan lett volna jelen - elfogyott a fűszer, vagy mi? - és végül sikerült egy akkor mocsingra futnom, amilyet sem korábban, sem azóta nem vettem számba, kivétel abban a pár esetben, amikor még megpróbálkoztam több gyártó "bélszínes rudacskájával".
Volt, amelyiknek minden egyes darabja egy mócsingos rúd volt, hogy - amit ritkán teszek meg - kidobtam a terméket.

Az viszont könnyen meglehet, hogy neked jelenleg az egyik kedvenc falatod egy jó kis bélszínes roló, ketchuppal, friss, szinte meleg kenyérrel. Imádod és tömöd, miközben neked még nincs emléked arról, hogy gyerekkoromban - amikor te talán meg sem születtél - volt egy étel, a bélszínroló, amely tényleg egy igazi csemege volt.

Valami, ami mostanra puszta kellemes emlék, ami nem ér többet, mint egy unalmas blogbejegyzést.

A bélszínrolóról egy remek cikk: Retró gasztró: bélszínroló

2018. december 3., hétfő

Blog: A zenei tehetségkutatók működése

Mennyi ideig tart egy frissen felfedezett énekest - akiben a producerek, stúdió, műsor-szolgáltató nagy hatalmú tévétársaság fantáziát lát - felfuttatni, hogy a beleölt energiát sikeresen visszaforgassuk harminc ezüstpénzbe?
Régen sokkal kevesebbe, de a XXI. században ez is csak egy futószalagon orvosolt apró probléma csupán.
Negyven éve lehet, hogy volt tehetséged, de ha a rádióban nem sikerült megmutatnod a hangod és a bemutatott dal nem zavarta fel a szakma állóvizét, akkor szépen elsüllyedtél a középszerű haknik világában.
Ma már az sem feltétlenül szükséges, hogy kiemelkedő tehetség legyél. Bőven elég, ha látnak benned legalább annyi fantáziát, hogy eladjanak veled egy-két, néhány albumot.
Ehhez azonban át kell hidalni a közönség, mint befogadó és a kezdő éneked, mint adó közötti távolságot.
Mi ennek a legegyszerűbb módja?

Szervezz tehetségkutató műsort!

Még ma is a világon az egyik legnagyobb pénzforgalmat bonyolító gépezet a zeneipar. Annak ellenére, hogy az illegális letöltések jócskán megcsappantják a birodalom kincseskamrájának feltöltését. Mégis, ha kijön egy új tehetség, sokan még zsebbe nyúlnak, hogy egy kellemes hangért, röpke ötven percnyi élvezetért kiadják a pénzt.
Ehhez nem kell más, mint biztosítani az utánpótlást.

Szóval, ha valami nagymenő zenei producer vagy, aki lassan már csak gyárként gondol erre az egyébként tehetségre épülő szórakoztatásra, el kell, hogy kötelezze magát valamelyik csatorna mellett és szerveznie kell egy tehetségkutató műsort.
Mindezt úgy, hogy már megvannak azok a "versenyzők", akik miatt a promotálás e fura változata létrejött.
Szóval, a legtöbb esetben már megvannak a nyertesek, mielőtt még egyáltalán a válogatás elkezdődne.
Szigorú szabályok szerint, szerződések megírásával.
A producer - általában több emberről beszélünk, akik mind tudják már, hogyan akarják a befektetett pénzüket visszakapni - szeretné, hogy a meglévő jövő nagy énekeseit bemutathassa a közönségnek, a lehető legkevesebb időn belül. Nem fér már bele, hogy akár évekig küldjék a reklámjait a tévébe, beszuszakolják a dalait a rádióadók naponta bővülő kínálatába. Nincs arra idő, hogy ifjú tehetségünk évekig falunapokon lépjen fel, hogy azután egyszer már a nevével is el lehessen adni egy lemezt. Nincs erre idő, mert híg a szakma, sokan úszkálnak benne, így elaprózódik a profit is, amit hozhatnának.

Szóval, a legegyszerűbb, ha már a meglévő 3-5 tehetséged mellé, akiket tudod, hogy felhasználsz majd, kiírsz még egy versenyt is, hogy jelentkezzenek rá az emberek. Egy ilyen verseny egyébként is nem más, mint cirkusz. Az meg kell a népnek. Még az is nézi, aki nem nézi.

Először is, ha valakiben van fantázia és már leszerződtek vele, hogy te bizony ott leszel a döntőben, akkor ezt a kijelölt utat a válogatókon kell rendesen kitaposni.
Ilyenkor szedegetik össze, nem egy alkalom segítségével mindazokat, akik 5 perc hírnévért eladják magukat és ezzel is lehet színesíteni a repertoárt, hogy a valós vagy megrendezett balhék behúzzák az unatkozó kisembereket. Bárkit, aki leül a tévé elé és nézi.

A selejtezőkön derül ki, kik azok, akik bármilyen okból "eladhatóak" a műsorban. Ki a balhézás, önön kinevettetése miatt, ki pedig azért, hogy miután feltérképezték tehetségét, esetleg egy következő műsorban már mint leszervezett játékos jelenjen meg. Amikor majd ő lesz, aki aláírta szerződést és majd hozzá keresik a töltelék embereket.

Neked pedig, mint néző, nincs más dolgod, mint szavazni, ami annyit tesz, hogy már azelőtt lehúznak pénzzel, hogy a szereplők első lemeze kijött volna, pedig akkor már lehet, hogy folyamatban van a stúdió munka is. Te meg azt hiszed, hogy a telefonszámládról levont pénz számított a szavazásnál, pedig nem. Pusztán kiegészítés, hogy a műsorba ne a tévének és a producereknek kelljen minden pénzüket befektetniük. Ők sem hülyék. Nem is jótékonykodásból élnek.
Pusztán egy céljuk van: Azt a néhány énekes, akikkel terveik vannak, minél jobban eladják, agresszív marketinggel, hiszen egy ilyen hosszú hetekig, hónapokig tartó műsorsorozat puszta reklám.

Te pedig nézed, mert annak legalább szórakoztató.

Aztán mennyi plusz szavazatot lehet generálni azzal, hogy készülnek azok a "kisfilmek". Ha valakitől meg kívánnak szabadulni a producerek, annak negatív hangulatú kisfilmet forgatnak, olyan megfogalmazott mondatokkal, amik állítólag a versenyző saját gondolatai, de nincs ez mindig így. El se tudod képzelni, hogy néha egy-egy ember milyen könnyen választ egy kisebb összeget azért, hogy leforgasson egy ilyen videót, amiben mond olyasmit, amit amúgy nem tenne. Néha üres ígéret is elég, hogy az ember lejárassa magát.

A producerek azonban sok esetben ezzel "írják ki" a műsorból a nehezebben kezelhető karaktereket. Még mielőtt elszabadulna a pokol. Néha, egyes szereplők későn veszik észre, hogy manipulációval lettek kiejtve. Néha még tehetségük is lett volna. Csak hajlandóságuk nem, hogy behódoljanak...
Kinek?
Mostanra már eltaláltad: A producereknek!

Szóval, amikor azt hiszed, hogy nyomtál egy sms-t és a kedvenced benn maradt, akkor az már tőled függetlenül eldöntetett.
Az ilyen műsorok sokszor majdnem olyan feszesen meg vannak tervezve, mint egy-egy sorozat. Lehet, hogy néha egyéb okok miatt folyamatában kell megváltoztatni a terveiket, de nagyjából amikor elkezdődik egy új X-Voice, vagy Csillagfaktor, már megvannak a főszereplők.

Ha te mint induló pedig, háttér és segítség nélkül eljutottál valameddig, az előre jelzi, hogy legközelebb lehet, hogy egy másik műsorban találkozunk veled, ahol már te kaptad meg a főszerepet, épp csak ez nem lesz a nézők orrára kötve.

2018. november 23., péntek

Blog: Egy eladó 13 pontja!

www.marketwatch.com

Először is, szerettem volna az elsődleges forrást megjelölni, de az első oldal, ahol ezzel az írással találkoztam, forrást jelölt meg. Azon mentem tovább, egészen egy Facebook csoportig, ahová viszont már nem tudtam belépni, mivel a közösségnek sem a tagja nem vagyok, sem a tagsághoz szükséges kérdésekre nem kívántam felelni, habár, a gugli a barátom lett volna, egészen biztos, ám nem akartam "bemászni az ablakon".

Az eredeti cikk nem tudom, hogy változtatás nélkül került-e elém, de azért az egyik oldalról bemásolom, azután belefűznék pár apróságot.

Útmutató vásárláshoz:
1. Ne kérdezz, amint belépsz, nézz körbe, és éld át az örömöt, hogy megtaláltad, amit keresel! - Ez természetesen nem kivitelezhető, amikor a vásárló lóhalálában akar megvenni valamit, mert indul a busza, kint sír a gyerek, vagy fél, hogy ellopják a kutyát. (Az utolsó kettő felcserélhető.)
2. A raktár nem azért van, hogy abban bizony minden van, ami a polcon nincs, ezért mérgelődni sem kell, nem koboldok dolgoznak, az eladásból van pénz, nem a rejtegetésből! - Kivétel, amikor kint épp lefogyott, odabentről meg még nem hozták ki a többit. Mert feltételezem, az árukészlet sok termék esetében nem annyiból áll, amit két hasonló közé beékeltek a polcra. Szóval, van, amire azért érdemes rákérdezni.
3. Biztos nagyon vagány dolog a bevásárlókocsit húzni, de hidd el, nem tudod! Soronként 1 terméket tuti leversz vele, és minimum 2 embernek nekicsapod, amíg nézelődsz! - Igen, a kocsikat úgy képezték ki, hogyha a kerekük nem akad, simán gurul és nem sérült a váz, akkor ideális esetben tolni a legegyszerűbb és legkönnyebb. Úgy tudod az úton egyenesben tartani. A kocsi kiképzése nem teszi lehetővé a húzást, mivel más a toló és más a húzó erő iránya, ereje, ezért a kocsi orra, ami húzásnál a segge, kitér és sodródik.
4. Ha normális vagy és tolod, akkor nézelődés közben legalább néha ARRA NÉZZ, AMERRE MÉSZ!… ezt azért 3-6 éves korig mindenkibe nyüstöli eleget az anyukája! -  Ez egy tipikus gyerekekre jellemző viselkedési forma, hogy hátrafelé röhög, és szögegyenesen televeri így az autót, oszlopot, konzerv halmot, falba szúrt lándzsát. Felnőttek kevésbé hajlamosak erre, főleg, ha egyszer már lerepültek egy lépcsőn, mert nem előre figyeltek, hanem hátrafordulva dumáltak.
5. Ha lerakod a kocsid valahova, ne a legnagyobb tér közepére, ez a hely valószínűleg egy kereszteződés, minimum 4 embernek lesz útba azonnal. - Jártam így babakocsival. Nem az egyik sor falához tette az anyuka, hanem mindjárt egy kereszteződés közepén hagyta ott, és természetesen minden oldalról harminc centi maradt a kisbolt polcai és a kocsi között, hogy nem, hogy én, de a boltban dolgozó és jellemzően nem nagydarab vietnami árupakoló se férjen el. Persze, kikerülhetem, megkerülve a fél boltot, de nincs is kedvem, a lába sem jó mindenkinek és Murphy törvénye, hogy én erre, kerülök, a babakocsi meg követi utam és hát nem pont most meg ott van???
6. Érdemes megjegyezni, mikortól indul az az akció, amiben a szerepel a termék, amit kikérsz magadnak, hogy márpedig az újságban az volt! - Volt, hogy elnéztem napot... De olyan is, hogy jókor voltam ott, csak épp kongott a hűtő. - Már elfogyott! - Aha, ma reggel mindenki pacalt akart venni??? - Persze semmi közöm hozzá, de nem egy üzletláncot büntetett már meg a versenyhivatal, hogy a bereklámozott termék nem érkezett meg, vagy viccesen kicsi mennyiségben. Úgy gondolom, ha két plazmatévé van raktáron (meg egy összenyomkodva a polcon) akkor nem kellene országos reklám-hadjáratot indítani, pont ezen termék fényképével a brosúrákon.
7. Mindenki szívesebben segít neked, ha megszólítasz, köszönsz és kérsz valamit, mint ha 4 méterről a neked háttal álló eladóra üvöltesz, hogy “halóóódaakciósliszhóóóvaaan???” - És az sem ár, ha megbizonyosodsz arról, hogy az az eladó, nem csak hasonló ruhában ugrott be vásárolni a szomszéd boltból a pincér, mert sokszor jártam így. Ja, és még nekem morgott a néni, hogy miért nem tudom... - Elsőre nem értette meg, hogy nem ott dolgozom, nem kell tudnom. Tettem róla, hogy másodszorra felfogja.
8. Ha egy terméket VÉLETLEN más áron kapsz meg, nem nem ellened szőtt az univerzum összeesküvést, hanem valaki elkevert valamit… és nem a kasszás ütötte direkt drágábbra, modern kor van, valószínű 1 árat sem tud a boltban szegény kívülről. - Ez mondjuk tényleg kellemetlen, ha a polcon van egy firkálmány, hogy 350, a kasszánál meg már 500. Emberek vagyunk, hibázhatunk, de van, amire a boltosnak nagyon oda kell figyelnie.
9. A kasszás nem külön állatfaj, hanem EMBER alapvető szükségletekkel, nem azért száll ki a helyéről hogy bosszantson, hanem lehet, hogy 5-6 órája nem evett, ivott, látogatta meg a mosdót! - Ezen nincs mit szépíteni. Embertársaink, főleg, akik a kereskedelmet egyoldalúan kívülről ismerik, nem kassza, pult mögül. Hajlamosak elfelejteni, hogy nem androidok és gondolatolvasók vannak alkalmazva a boltokban. Persze, tényleg kellemetlen, ha pont az ember előtt jön rá a másikra a szapora, azonban sokszor a metakommunikációs jelekből már leolvasható (vagy simán odafigyelünk és hallani fogjuk) , hogy egy adott kolléga mikor fogja elhagyni "őrhelyét". Ebben az esetben pl. ne az ő szalagjára pakoljunk.
10. Ne kezdj el pakolni, amíg nem fizettél, amíg le húzzák bankkártyád vagy visszaadnak, lesz időd a kosárba tenni. A KOSÁRBA! Mert elpakolni mindenhol van pakolópult, így a mögötted lévőket sem kergeted az őrületbe! - Ez akkor fontos, ha van kocsid. Ha kosaraztál és van olyan hely, ahol nem viheted ki vásárlás után (gondolom, megoldható lenne, csak valamiért adott üzlet nem preferálja) a kosarat, ott rá vagy kényszerítve, hogy gyorsan pakolj. Én már csak kocsival megyek vásárolni, mert praktikus. Eleve gyorsabban végzek a kasszánál, így nem érzem kellemetlennek, ha feltartanék másokat (jó, van aki szarik mások idejére és ráér ott tötyörögni) másodszor, a pakolópulton kényelmesen és nagyon fontos, hogy lehetőleg LOGIKUSAN pakoljam el a holmikat. Van egy szatyrom, és mondjuk gondolkodás nélkül pakoltam a szalagra, utána meg kapkodva pakolok bele a pénztár előtt. Eleve, előfordulhat, hogy a termékek nem férnek bele rendesen, másodszor olyan absztrakt szobrot képezek a szatyron belül, hogy később, ha letenném, hogy megpihenjek a hazaúton, egészen biztos, hogy a kis rohadék felborul. Bármely pózban. Ezért egyszerűbb, pár termékkel kosarazni - vagy kézbe - nagy-bevásárlás kosárban.
11. Rettentő jó poén, hogy aminek nincs ára, akkor az ingyen van-e, nem is értem, hogy lehettél ilyen kreatív, mint 200.000 másik ember, akikkel ezt kitaláltátok és elsütitek napjában minimum 10 alkalommal. - Oké, én sem rajongok a szakállas poénokért és megjegyzem, hogy a kereskedelemben a dolgozók azokat a poénokat gyűlölik kifejezetten (igen, akkor is gyűlölik, ha udvariasan mosolyognak neked, de gondolj bele logikusan, hogy van, akinek egy ezerszer hallott vicc a legnagyobb jóindulattal sem tud már vicces lenni) amelyek a nem fizetésre irányulnak, mert az, ha humorosan is, de a másik zsebének a kárára megy, ami, bevallom, a mai anyagias világban, sokaknál nem tud beleszédelegni a humor kategóriába. Azt mondom, ha már viccelsz, igyekezz kitalálni valami saját ötletet, szellemes poént, ne olyat, amit már ezerszer hallottál és ezerszer elsütöttél.
12. Ha kiborítasz / eltörsz valamit, nagy eséllyel sehol sem kell kifizetned majd, ezért nem baj, ha szólsz. - Még jobb, ha nem vagy figyelmetlen a 3. pontban leírt bevásárlókocsival, vagy a kabátod szárával és megelőzöd a károkozás bármilyen formáját. Persze nagy értékű tárgyak megrongálásánál ne csodálkozz, ha kompenzálnod kell a bolt felé, de egy befőtt, vagy tablettás bor leverésénél tényleg nem mindenhol kell kifizetned az általad keletkezett anyagi kárt. Mindenesetre, ha valahol mégis számolják, akkor meg legyél ember és ne hepciáskodj. Tönkretettél valamit, fizesd meg az árát. Persze, senki sem szívesen fizet olyasmiért, amit nem vihet haza, és elvileg a boltok is rendelkeznek kálóval az ilyen balesetekre való tekintettel, ugyanakkor ez nem kötelező a boltokra nézve és megint ott tartunk, hogy a te hibádért nem feltétlenül másnak kell fizetnie.

13. Ha fizetsz az érintős kártyáddal, közöld, és ne nyomogasd a terminálhoz, mert a pénztáros nem gondolatolvasó. Külön gombot kell nyomni hozzá, ha kártyás fizetés van. Magától nem indul be a tranzakció, hiába nyomkodod oda. - Meg ne kapd el azonnal, mert csak a beütött összeget fogja levonni. Az sem hátrány, ha már te jelzed érthetően, hogy kártya lesz és nem készpénz. Apró figyelmesség, hogy te egyszer jelzed a pénztáros felé, és nem neki kell külön mindenkit megkérdeznie erről. Persze itt is sokat számít az emberi ego.
http://www.regal.co.hu/

Természetesen még sok apróság van, amire a kasszásunk nem hívta fel a figyelmet és legalább ennyi pontban összegyűjthetőek a gyerekek viselkedésének helyes irányításától kezdve a fizetésnél teknősmód előguberált apróig bezáróan...
De azokat majd egy másik cikkben.
Addig meg az én anyámat...