Blog: A bosszúság természetrajza, avagy egy drága stoppolás margójára

A napokban az egyik nadrágomat kénytelen voltam "szervizbe" vinni, mert combárnyékban megadta magát az elemeknek és az anyag teljesen kikopott. Mivel nem a kedvencem a ruhavásárlás, a ruhák próbálását meg ki nem állhatom, ha néha egy jobb darabot megkaparintok, azt utána nem szívesen eresztem el. Talán azért alakult ki ez nálam, mert a valagamra kevesebb a méret - csináltasson a tököm annyi pénzért - és a próbafülkék meg nők méretéhez vannak igazítva, ezért roppant ritkán találok olyat, amelyikben át tudok öltözni.
Ezt a mostani gatyót is koptatom egy ideje és szeretném is tovább. Elvittem hát megcsináltatni, ahol egy apró bosszúság jelentkezett: pénztárca- és bicskanyitogatóan drágálltam.
Volt nálam valamennyi pénzmag, amit több napra kívántam beosztani. Miközben a munka természetén alkudoztunk - hogy foltozás vagy egyéb történjen - szorongattam kezemben a forintjaimat. Volt ott ezres, kétezres, meg ötezres. Végül a legnagyobbat kellett odaadnom és ez az egész hétre rányomta bélyegét.
Gondoltam, majd kiköhögöm azt a 800, 1500 forintot. Esetleg 2000. Hisz mi az a kis munka. Bizonyára betolják egy gép alá és megvannak vele öt perc alatt. Megstoppolják, vagy mi. A folt elvetésre került, hiszen pontosan ugyanolyan anyagot keríteni nem egyszerű, míg a nadrág színével harmonizáló cérnát kiemelni a feneketlen varró cuccok közül, sokkal könnyebb.
3600.
Igyekeztem gavallérosan nem nyelni egyet hangosan. Az 5ezres elhagytam markomat és tudtam, hogy az esti libamájas paté terve most lett az enyészeté. Veszek majd 99-ért húskrémet vagy májkrémet. Valami olyan, kenhető trutyit, ami nem látott se húst, se belsőséget.
Kifizetés után csendben távoztam és felbosszankodtam magam.
3600.
Korábban egy cseritiben 350-ért majdnem megvettem egy farmert. Mondjuk derékban kicsi volt, de nem sokon múlt.
3600
A javításra beadott nadrágom, ha jól emlékszem, újonnan nem került annyiba.
Igen, sosem szerettem ruhára kiadni nagy pénzeket.
A kétezres években direkt törekedtem arra, hogy minél olcsóbban öltözzek fel.
Azt hiszem, egyszer sikerült 5ezer alá mennem ebben a személyes kalandjátékban.
Arra nem emlékszem, hogy az ön-verseny hatására vettem-e fel fehérneműt és zoknit, de nadrág, cipő, póló biztos volt rajtam. Nem fáztam. Biztos nyár volt.
3600.
Az is piszkálta a csőröm, hogy ha hozzáteszek vagy véletlenül szerencsém van, ezért még egy új nadrágot is vehetek a Decathlonban vagy Kik-ben, mert ott kiváló akciók is előfordulnak. Oké, legtöbbször felső ruházat, ám néha, akár egy remek nadrág is elbújhat valamelyik fogason, a többi között rejtőzve.
Remek sportcipőt is vettem már pár ezerért.
Egyelőre valamiért a női holmik drágábbak, ami nekem direkt előny.
Barátnőm is igyekezett volna nadrággal meglepni, azt azonban, mivel éppen eldöntöttük, hogy külön utakon keressük a szerencsénket, nem tartottam ildomosnak, hogy elfogadjam.
Most sem tartom annak. (szinte biztos, hogy ezt elolvassa... NE VEGYÉL GATYÁT!)
3600.
Ha belegondolok, hogy egy leharcolt gatyáért kiadtam ezt az összeget, megkérdőjelezem épelméjűségemet.
Mondjuk az eleve kérdéses, ha nem húztam le barinőmet egy nadrágra, mondhatnók.
Valószínűleg az zavart, hogy mivel nem vagyok varrónő, úgy véltem - és vélem ma is - hogy egy nadrág stoppolása kb. olyan alantas kis mellékes feladat lehet, mint egy cippzár javítás vagy gomb felvarrás. Vagyis saját tudatlanságom mércéjéhez igazítottam az érzéseimet valamivel kapcsolatban, amire nem volt rálátásom.
Ez a bosszúság pedig napokig elkísért.

Azután, miután szó szerint aludtam rá egyet, kezdett ez a bosszúság elenyészni bennem.
Azon kezdtem agyalni, hogy végre hétfőn, azaz ma, újra használható állapotban kapom vissza a kedvenc gatyámat!
A nadrágot, amelyik kényelmes és talán évek óta egyik legfontosabb társam a mindennapokban.
A bosszúságom pedig lassan elpárolgott és a várakozás öröme váltotta fel. Mert 3600-ért gyakorlatilag olyan, mintha megint egy nadrágot vennék. Hiszen az "előző", kiszolgált, tönkrement. Sokan ilyenkor dobják ki és vesznek újat.
Nálam csak annyi a különbség, hogy nem kísérletezem, hogy találjak egy megfelelőt, hanem a már bejáratott, régi barátot láthatom és viselhetem megint!
Ha ez nem, akkor mi ér meg 3600-at?

Úgy vélem tehát, hogy a bosszúságaink, ha gondolkodásunkat más mederbe tereljük, sok esetben leküzdhetőek. Főleg, ha anyagi dolgokról van szó. Mert mi ez a 3600 forint ahhoz képest, hogy amikor valaki megvesz 150-ért egy ledes tévét, majd a gyerek belevágja véletlenül a konzol kontrollerét.?

A bosszúság egy kellemetlenség. Ha tárgy elvesztéséhez kötődik, akkor valójában azért bosszankodunk, mert a pénzünket elvesztegetettnek érezzük.
Nem állítom, hogy mindig képesek leszünk félretenni negatív érzéseinket, ha valami történik velünk és az bosszantó, azonban nem véletlen, hogy a meditatív tevékenységek sokat segíthetnek.
Vagy a "leszarom" tabletta. Az az, amikor mentális síkon beveszed, utána magasról tojsz rá, hogy a nejed fejre állt a családi kocsival, mert ha megúszta baj nélkül, akkor a bosszúságod megküzd a féltéseddel.
De őszintén, ha szereted a másikat, akkor nem a féltés fog győzedelmeskedni. Oké, legközelebb nem adod oda neki a kulcsot.

3600.
Ennyit megért nekem, hogy ma viszont látom egy régi pajtimat.
Hihetetlen, hogy egy hete mit összebosszankodtam.
Ma már nem fogok.

A pólóm hónaljában az előbb fedeztem fel egy lyukat.
Ér ez nekem 2200-at? 2500-öt?

Ha átveszem a nadrágomat, majd kiderül.
(De sokkal valószínűbb, hogy kibaszom a kukába!)

Blog: Etikus-e kizárni gyerekeket egy étteremből, bármilyen okra hivatkozva?

A Binz városában történt esetet taglaló cikket itt találod. Olvasd el, ha ezt is elolvasnád. Nem kötelező, de jobban összeáll a kép és a véleményedre is kihatással lehet.
De nem az enyémre! :)

Nem kell kölyök este a vacsoraasztalhoz! (kattints a szélsőségesen fogalmazó mondatra)

Ez nem egyedi eset és innen-onnan már hallani/olvasni lehet, hogy egyes vállalkozások vezetői döntenek úgy, hogy gyermekek jelenléte, a felnőtt társaság nyugalmának megőrzése miatt, nem elfogadott.
Leszögezném, hogy ezzel a döntéssel tökéletesen egyetértek, mint szingli, embergyűlölő mizantróp. (Ez csupán hangzatos szóismétlés... ezzel kívánom mutatni, milyen magas szinte dolgozik szellemem koponyám börtönében!)

Utálnám a gyerekeket?
Nem hiszem, mert ismerősök gyerekeivel elszórakozom, ha arról van szó. Sőt, nekem is van egy helyes és okos fiam, akinek bár nem lettem jó apja, de emlékszem, milyen kellemes pillanatokat okozott amikor megcsillogtatta humorát, amely, ha jól használja, az enyémet is kenterbe veri. (Ne felejtsek el utánanézni, mi a tököm az a kenter...)

De...
Igen, jól olvasod, hogy de...

Szóval, egy facebook csoporton belül a komment-szekció  erősen felbolydult a téma láttán és hangoztak el érvek pro illetve kontra, hogy végül rádöbbenjek, hogyha világhírű objektivitásomat szeretném megtartani, akkor át kell értékelnem a hozzáállásomat, mert jogilag és sok egyéb okból, eg étterem ilyen döntése rendkívül aggályos.
Ugyanis, az egyik legtöbbet felhozott érv mind arra mutatott, hogy egy gyermek mennyire nem tud beilleszkedni abba a közegbe, amit egy étterem nyújt.
Értjük ezalatt, hogy hangoskodhat, futkározhat, tönkre tehet ezt-azt, stb. mivel gyerekként nem érzi át a súlyát, amit egy közösségi hely használata, az ott alkalmazott viselkedés jelent.
Igen, de akármit is mondunk a gyerekekre, az mind igaz a felnőttekre is. Ahogy van renitens gyerek, pont ugyanilyen felnőttek is előfordulnak.
Hangoskodnak, kellemetlenkednek, sőt, szélsőséges esetekben erőszakosak lehetnek a személyzettel is, amit egy gyerek olyan mértékben már nem is tud produkálni.
Tehát ebből az irányból nem is lehet logikusan levezetni ezt a kérdést.

Nem mennék bele abba, hogy egy felnőttel szemben a személyzet sokkal erősebb szankciókat alkalmazhat, mint egy gyerekkel (a szemtelen, erőszakos vendéget úgy kidobják, hogy lába sem éri a földet) mert egy gyerekkel szemben nincs is szükség erősebb szankciókra.
Legrosszabb esetben még mindig felszólíthatjuk a családot, hogy fogják meg neveletlen kölykük kezét és együtt távozzanak, hivatkozva az okozott felfordulásra amit viselkedése/viselkedésük okozott.
Azonban ez azután történhet meg, miután vendégként bejuthattak a helyre. Mivel, egyértelműen kizárni, prekoncepcióként, vitatott eljárni.

Persze, hivatkozhat az étterem továbbra is "házszabályokra", de ezek nagyját mint írtam, maguk a felnőttek is megszeghetik.

A tiltás és annak elfogadása pedig felvetett számomra egy másik, kényes problémát:
Tudniillik, ha valaki egy drága vállalkozást épített fel, akkor, én úgy gondoltam, hogy teljesen jogosan, védve saját üzleti érdekeit, kategorikusan kizárhatja a gyerekes családokat, személyeket adott üzleti területről.
Nos, nem biztos, hogy hosszas mérlegelés után erre egyetlen bíró is rábólintana...
Mert ha valaki létrehoz egy ilyen helyet, megnyeri az esetleges kirekesztésből adódó pert, azzal utat engedne további vállalkozásoknak, hogy hasonlóan eljárjanak.
Ez pedig egyenesen oda vezetne, hogy egy-egy üzlet ajtaján megjelenhetnek azok a degradáló feliratok, amelyekkel pl. a zsidók a harmincas-negyvenes években szembesültek Európa közepén, vagy az afroamerikai lakosság vagy száz évig, főleg a déli államokban: Itt nem kívánt személyek vagytok!

Ez azonban ebben a formában nem vezetne semmi jóra.
Mert egyetértek azzal, hogyha valaki pénz áldoz az álmára, megnyit egy boltot, akkor az álmát védendő, eldönthesse azt, hogy kivel osztja meg az álom "megosztását". Mert ehhez neki joga van!
Ha innen nézzük, de ez csupán egy filozófiai megközelítés.
Morálisan azonban igen hamar kellemetlen kérdések társulhatnak úgy az egész témához, mindezt azért, mert néhány gyermek összetört valamit egy étteremben.

Szóval, ha csűröm, ha csavarom, összességében kitiltani gyerekeket egy étteremből, nem biztos, hogy egy működő megoldás, de ne felejtsük el azt sem, hogy bizonyos mozifilmeket sem tanácsolnak kiskorúaknak megtekintésre, ennek ellenére, a liberális szeleknek, amelyek kéretlenül is befurakodtak a közösségi életbe, ma már a szülő döntheti el, hogy gyerekét milyen filmre viszi be és a mozi személyzetének nincs joga ezt felülbírálni, hiszen arra nincs egységes törvény, hogy egy gyerek kizárható egy horrorfilm vetítéséről és az ember olyan, hogy amire nincs törvény, azt akkor szabad.

https://www.mentalfloss.com/article/81229/16-devilish-facts-about-problem-child

Éttermek esetében is az adott intézmény a korábban említett "ház szabályra" hivatkozhat, amelyben esetleg utalhatnak rá, hogy adott intézmény falain belül olyan tevékenység történik, ami nem kisgyereknek való.
De milyen az ember?

Cigarettabolt esetében nálunk jelenleg kénytelen elfogadni ezt, mert van rá törvény és a bolt nem kíván büntetést fizetni, ha vizsgálat közben kiderül, kiskorú is tartózkodott az adott helyen.

A szexboltoknál már nem biztos, hogy egyértelműen van tiltó törvény ilyesmire, azonban pont a kényes téma miatt, a szülők nem hordják ilyen helyekre a gyerekeket, mert a család- és gyermekjogi törvények és intézkedések között rosszul veszi ki magát, ha a szomszéd Sárika négy kölykét azért szakították volna el az anyjuktól, mert az velük járt dildót vásárolni...

Egy étterem azonban nincs ezek ellen védve. (Bár, ha belegondolok, hogy a kocsmákban is ki van írva, hogy kiskorút nem szolgálhatnak/szolgálnak ki, az már nem igazán jelenik meg a feliratokon, hogy esetleg nem is tartózkodhat a gyerek a vendégtérben. (Amíg apu iszik...))
Egy étteremnek nagyon minimális jogköre van, hogy szankcionáljon szituációkat és ezek általában törvényileg meghatározott esetek. Egyéb kéréseket az adott hely feliratokkal jelezhet a vendégeknek, hogy ne legyen kifogás az ellen, hogy "NINCS KIÍRVA!"
Pl. Konkrétan tudom, hogy egy étteremben kitették a "A padlóra köpni tilos!" feliratot, mert a "vendég", nem nagyon akart ennek a szóban elhangzó felszólításnak eleget tenni.

Nos, törvényileg tehát nincs szerintem jogi támogatás az mellett, hogy egy adott hely, amely nem esik törvényi elbírálás hatálya alá, tilthassa gyermekek fogadását, bár, nem tudom, hogy pl. hogy a kifüggesztett "házszabályzat" és egyéb ilyen figyelmeztetések milyen elbírálási csoportba esnek.

A szülő tehát úgy van vele, hogy egy étterem az étterem és nincs egyértelmű törvénnyel támogatott joga kizárni pusztán korhatár miatt egyes vendégeket!
Ezt pedig el kell fogadnom.

Itt jön azonban az, hogy ha ez így is van, egy szülő mennyire lehet/legyen toleráns egy ilyen hellyel? Érdemes "háborúzni" egy étteremmel a döntése ellen, vagy legyintve tovább kell sétálni a következő étterembe?
Rájuk kell/szabad-e hagyni, vagy még azelőtt le kell fektetni bizonyos törvényeket, mielőtt ez a normatíva elfogadott, sőt, többségben lesz?
Érdekvédelmi szervezeteknek van joga ezt a kérdést már most vizsgálni, megforgatva minden oldalról?
Mert a kérdéssel érdemes foglalkozni, hiszen a kommentek áradata az adott FB csoporton belül is erre enged következtetni!

Gyakorlatilag mindkét oldalnak van igazsága ilyen-olyan okokból, azonban nálam okosabb emberek dönthetik el, hogy ebben az esetben mi is az egyértelmű válasz, ha van ilyen.

Egy biztos!
Én sem szeretnék egy nem feltétlenül olcsó vacsorát elkölteni úgy, hogy a nyugalmamat mások gyerekeinek viselkedése befolyásolja akár negatív irányba, (mert lehet, hogy szerencsém van és egy édes baba büfizik a mellettem lévő asztalnál) pedig sokkal kellemetlenebb ha a zavarást esetleg egy ittas személy okozza, amire talán még többször volt példa életemben, mint gyerekzsivajra!
Ebből kifolyólag úgy érzem, nem feltétlenül a viselkedés ami zavaró tényező a felnőttek egy részének, hanem inkább a viselkedést okozó kora.
Mert szerintem az ilyen helyek bár a gyermekek negatív viselkedési normáira hivatkoznak, sokkal inkább az érezhetik, hogy a gyermekek jelenléte gátolhatja esetleg a felnőtt felhasználók viselkedését, szórakozási minőségét.

Ha azonban ez az ok, akkor hibás a gyermekek viselkedésére fogni a kialakult szituáció megoldását!

Konklúzió:
Azért nem akarunk gyerekeket bizonyos helyeken, mert nem akarunk tekintettel lenni rájuk a viselkedésünkkel!

A nagy Freud is azt mondani, hogy ebben a formában saját problémáinkat vetítjük ki a gyermekekre. Rájuk fogtunk valamit, amit mi képzelünk bele...

Jó, valahol megértem, ha valaki szeretne szamarasan bebaszni, mert épp kirúgták valahonnan, ne kelljen már este nyolckor a szomszéd asztaltól apukától vagy anyukától azt hallgatni, hogy: - Legyen szíves, kicsit fogja vissza magát! - mert az egyszeri felnőtt, alkoholfogyasztó vendég nem véletlenül választott egy alkoholfogyasztást támogató intézményt a lealjasodáshoz. Márpedig, ha egy italt forgalmazó helyen sem rúghatok be, mint állat, akkor minek járjak szórakozóhelyekre, étterembe, bárba, hogy drágán fogyasszak, de csak annyit, amennyi nem árt meg.
Akkor nem marad más hátra, pusztán a négy fal otthon, vagy a baráti sörözgetés a kertben, kizárólag, ha ott sincs gyerek, aki kerülget minket.

Azonban itt meg az jut eszembe, hogy ne keverjük össze az éttermet egy kocsmával, a falatozót egy bárral. Szóval, még a vendéglátós egységek között is lehet szeparálni.
Nyilván még én is érzem a különbséget, hogy miért viszek inkább étterembe egy gyereket és nem egy sarki söntésbe.

Végkövetkeztetés 2.:
Kedves étterem!
Az önök döntése jogilag és emberileg vitatható!
Amennyiben ragaszkodnak a továbbiakban is, hogy esti órákban nem fogadnak gyermek vendégeket, akkor tegyék meg a szükséges lépéseket, hogy délután hat után az éttermet felnőttbirodalommá tegyék, ahol még véletlenül se akarjon egy átlagos, normális család vacsorázni!
Első körben, a falra tegyenek megfordítható képeket. Nappal egyik oldalukon csodálatos tájképekkel, helyi művészek festményeivel, esetleg a hellyel kapcsolatos poszterekkel.
Este ezeket a képeket fordítsák meg. A képeken ilyenkor elriasztó szexuális tartalmú fotókat lehessen látni.
A felszolgáló személyzet női tagjainak felső ruházata estére kikapcsolható legyen mellterületen. Így, miután elment az utolsó gyerekes vendég, csak feltépik a ruhát és kibuggyanhat a mell. (Mondjuk, szoptatós anyáknál ez nem jön be...)
Ha ez sem elég, a bejárat fölé helyezzenek olyan hangszórót, amelyik gyermekek számára kellemetlen zenét játszanak. Bizonyára vannak ilyen irányú kísérletek is, amelyekben olyan zenei darabokat tesztelnek, amik a gyerekek viselkedését erősen befolyásolják. Azonban vigyázva kell ezeket a zenéket kiválasztani, mert sok felnőttet is zavarhatnak a halálhörgéses finn deathacidanálorálmetál zenekarok nótái.
Bár dohányozni már nem lehet sok szórakoztatóhelyen, azonban az nincs tiltva, hogy dohányfüst szagú illatosítót és füstölőket használjunk. Ezeket szintén a bejárat közelében kell aktiválni, hogy a szag az agyban olyan kémiai folyamatokat indukáljon, melyek kellemetlen érzetet keltenek mind a gyermek, mind szüleik agyában.
Az étlapra csupa olyan ételt kell tenni, amit gyerekek nem esznek meg! Ez sokszor csupán annyit jelent, hogy levesszük a repertoárból a rántott hús-hasábburgonya kombót és kidobjuk a pizzasütőt is!
A lényeg, törekedni kell rá, hogy szankció és tiltás nélkül elérjük, hogy a gyerekes polgárok ne nálunk akarjanak vacsorázni!

Tudom... Az én anyámat!

https://www.todaysparent.com/family/parenting/8-tips-for-teaching-your-child-table-manners-2/

Blog: Coca cuccoló tata

2019 februárjában sokkolta a közvéleményt a hír, hogy egy 75 éves férfi (írhatjuk, hogy öregember, ezzel is kategorizálva az elkövetőt minimálisan?) Dunaharaszti nyugodt házai között az udvarán egy felvétel által lelepleződött, hogy disznójával fajtalankodik, illetve arra próbál lépéseket tenni.
Nem kívánok most belinkelni ide ezer cikket - nem a reklámjuk elmismásolása miatt, hanem mert lusta vagyok kibogarászni a leginformációdúsabbakat - hanem pusztán azt mesélem el, amire emlékszem és amit gondolok.

Először is, nem kívánom felmenteni az urat; amit tett az nem normális szexualitásra valló cselekedet. Malacokkal szexelni pont olyan mint kutyával, sügérrel, tintahallal vagy bálnával. Erkölcsileg is elítélendő, pszichikusan is kérdéseket vet fel, a mindennapi normákat is felrúgja, és ami most eszembe sem jut. Az állattal való szexualizáció sok kérdést vet, sőt, filozofálgatásra is adhat okot.

- Vajon nem egy mindennapos esemény-e? Nem az öregnél, hanem úgy általában...
Nem kecskebaszónak hívunk bizonyos népcsoportokat rassz vagy vallási háttér alapján. (Ki, miért.)
Nem lehetséges, hogy amiért az öregembert most elítéli a közvélemény, annak bizony néhány változatát akár az újságosnál is megvásárolhattuk korábban, lásd amatőr pornófilmes kutyás epizódokat...

Nem volt egyszer egy Mónika show, amelyben az igen korlátozott értelmi képességű és mindemellett terhes - nála még véletlenül sem az áldott állapot jelzőt használnám - fiatal nőről derült ki, hogy egy ideig állatok szopásával kereste a kenyerét, azaz "filmsztár" volt egy igen szűk réteg érdeklődésére számító műfajban?

Nem ismerünk sokan adomákat, városi legendákat, amelyben kiskutyákról - konkrétan én Fifikével hallottam - mesélik el, hogyan részesítik hölgy gazdijukat nyalás kiváltásával okozott gyönyörben? (Például az eset, amikor a srác a barátnője szülinapján annak szekrényébe bújik, hogy jól meglepje, ám a barátnő lepi meg azzal, hogy alig ér haza, ledobálja magáról a korábbi futás alatt összeizzadt holmi, majd egy marék mézzel megédesítve kelyhét, felkínálja magát a futás alatt kissé elpilledt kutyusnak, aki ezzel új szintre emeli a lehetséges kapcsolati háló bővítését a fiatal srác előtt...)

Aztán mintha az ember egyébként is hajlamos lenne romantikusan közelíteni a kérdéshez, hiszen ott van mindjárt a mítoszok, regék és mondák világa. Zeusz nem hattyú képében nemzette a kis Héraklészt? (Oké, mondjuk ők pont nem tettek különbséget a hetero- és homoszexualitás között.) Gyűjtsek még példákat legközelebbre, vagy maradjunk annyiban, hogy az egyetemes kultúránk fontos része, állat és ember közötti kötelék.

Vagy ott vannak azok a fórumok, felvilágosító könyvek, amelyekhez néha hozzájutva érdekes, de nem egyedi esetekkel találkoztam, melyben férfiak és nők, sok, eltérő pszichés okból, állataikkal folytattak szexuális viszonyt. (Menj csak fel a netre, írd be a keresőszavakat, és nem elképzelhetetlen, hogy percek alatt magad is találsz a témában enyhébb vagy erősebb formában ezekről az esetekről képi vagy szöveges anyagot, beleértve fiktív történeteket is.)

Tudom, hogy mi csak ferde szemmel nézzük őket, ám a keleti kultúrában is erősen jelen van a nem emberi szeretők szexuális élvezetek okozására, mint pl. a Japán anime és manga világ csápos polipjaival szeretkező leányzói, és amiről itt találsz egy cikket, amit viszont egyszerűbb volt megmutatnom, hiszen remek blogról maradhatnál le: http://doufukuai.blogspot.com
Náluk van egy cikk a témáról: csáperotika!

Szóval, mielőtt pálcát törnénk az úr felett, ne felejtsük el, hogy amit tett nem az ördögtől való. Épp, csak akiket nem érint ez a elvileg zárt világ, egyértelműen undorodnak tőle. Ezen nincs mit vitatni. Egészséges szexualitású, lelkületű emberben talán egész életében nem fogalmazódnak meg ilyen irányú kérdések és ez jól is van így!

Ettől függetlenül, ha egyetérteni nem is kell vele, el kell fogadni, hogy ez létező "probléma" és sajnos, vannak, akik élnek ezzel a lehetőséggel; mármint azzal, hogy nem megfelelő lyukba dugják a micsodájukat vagy nem megfelelő dolgokat dugnak a micsodájukba. (Mert ne felejtsük el, hogy hallani kutyás-csajos történeteket is, akár a közvetlen környezetedben is. Nálunk is volt ilyen pletyka a szomszéd kislányról és kedvencéről, aminek lehetett valóságalapja...)

Szóval, akasztani nem kellene rögtön az embert, csak mert emberi viszonylatban szélsőséges módon kereste a gyönyört.
Sőt, az sem kizárt, hogy emberünk nem is teljesen tudatosan teszi, amit tesz, hiszen 75 évesen nem mindenki olyan szerencsés, hogy kristálytisztán lássa a körülöttünk morajló világot. Nem elképzelhetetlen, hogy emberünk, legyen Lacibácsi, így egyben, demenciában vagy más elmére ható neurotikus problémában szenved. Talán olyan erősen tör rá a vágy, hogy malacba dugva végezzen párzó mozdulatokat, hogy képtelen legyűrni azokat. Talán küzd is ellene, nem túl vehemense, de az is elképzelhető, hogy maga sincs oda ezért. Ez megmagyarázná, hogy miért nem harcolt a malaccal, hogy sokáig tartó ölelkezést csikarjon ki belőle.

Nem akarom elviccelni a dolgot, bár túl nagy kárt nem tehet a disznóba(n) az öreg.
Most mégis elveszik az állatait és ha nem lenne elég, pénzbüntetésre is számíthat, mintha nem lenne elég büntetés az, hogy a.) szeretett állatait elveszik tőle, ezzel például megélhetését is veszélybe sorolva - ki tudja, nem levágás előtti búcsú szexet akart foganatosítani Lacibácsi. Mert ha teszem azt, levágja, és a vérző, sikítozó állat haláltusája sokkal kellemesebb a szomszédnak és annak gyerekeinek, mint egy kis néma entyem-pentyem. Jó, egyértelmű, hogy a vidéki élet mindennapos örömünnepe a disznóvágás, míg az állatszex általában a pajtában marad. Kivétel, ha a szomszéd telefonjával nem rögzíti az eseményt, hogy azután az kikerüljön a világhálóra.

Itt jutottunk el a b.)-hez, ami, szerintem a büntetés egy másik része, tudniillik a fél világ tudja most már a szégyenét Lacibácsinak, aki ezután nem tud majd úgy elmenni a közértbe, templomba, kocsmába, hogy legalább egy "disznóbaszó" felkiáltás ne kísérje vagy néhány undorba csavarodó grimasz.
Bár, az is lehet, hogy ezeken az öreg már rég túl és pletyka szinten Dunaharaszti közössége elkönyvelte már a perverz tatának, aki meghajtja a cucit.

Azután a videó felvételt megnézve, melyben tucatnyi rendvédelmi erő szállta meg Lacibácsi kis tanyáját, sajnos nőket is láttam. Rendben, hogy most az úr egy közellenség, de, ha egy motozást nem végezhet el női rabon férfi őr - hivatalosan nem tudom, nálunk ez, hogyan működik, hiszen amerikai filmeken szocializálódtam - akkor nem lehetett volna hasonló kegyeleti okokból, udvariassági formaként a női rendőröket az ügyből? Tényleg egy ötven körüli hölgynek kellett elbeszélgetnie az öreggel, akinél szemlátomást a női nem, mint olyan, simán felcserélhető egy malackára? És nem feltétlenül azért, mert a nőket nem kedveli, csak talán elég ideje nem álltak meg neki... Ami azt illeti a coca is arrébb lépkedett, így felmerül a kérdés, mennyire nincs vonzereje az öregnek...

Szóval tényleg tovább kell az embert azzal alázni, hogy egy nő szembesíti tettének súlyával? Egy nő, akiknek illatát ki tudja mióta nem érezte már? Egy nő.
Miért nem egy pasas, aki kevésbé lehet feszélyező az öregnek?
Vagy aki malaccal cuccol az megérdemel minden szart már? Le kell nyelnie a békát, még akkor is, ha ez megint egy állatos hasonlat és pont a nőkkel kapcsolatos? (Vagy ez nem az, amikor teherbe esnek?)

Részemről sajnáltam az öreg Lacibácsi meghurcolását. Tudom, kell a szenzáció, mert a média éhes kurva, akinek naponta friss vérre van szüksége, de ez a hadjárat az öreg ellen és a fórumok mocskolódása, miközben az öreg ott rontotta el, amit sokan titokban csinálnak, hogy tanú előtt rosszalkodott. Kövezzenek meg, de ezt a cselekedetet egyszerűen nem tudom olyan csoportba illeszteni, mint mondjuk a pedofíliát, ami normális esetben sokkal komolyabb szexuális vétség, mint az, amikor az amúgy érzelmi téren elég nehezen kimozdítható malackát a gazdája abajgatja. Már nem azért, de ez fáj annak az állatnak jobban, vagy amikor hajnali ötkor kirángatják az udvarra, majd nyakon szúrják egy késsel, hogy utolsó perceit pokoli félelemben, túlvilági sivalkodással töltse el?

Másrészt, ha komolyabb szexuális vétség a gyermekek megrontása, akkor ha feltérképeznék kis országunkat, hány, most nagy hangú ökölrázó bukna be?
Vagy mi lesz Michael Jacksonnal, akit mostanában szeretnének exhumálni, hogy közel tíz évvel a halála után megválaszoljon kérdéseket?

Arra akartam kilyukadni, hogy ez az eset tipikus példája annak, hogyan kell egy amúgy is szerencsétlen embert eltörölni a földről, miközben amit tett valójában pusztán önmagának - és a malacnak - okoz törést.

Pedig az öreg Lacibá csak malackodott egy kicsit.

Már megint egy szavunk a szexre, amiben állat van...

Blog: Egy eladó 13 pontja!

www.marketwatch.com

Először is, szerettem volna az elsődleges forrást megjelölni, de az első oldal, ahol ezzel az írással találkoztam, forrást jelölt meg. Azon mentem tovább, egészen egy Facebook csoportig, ahová viszont már nem tudtam belépni, mivel a közösségnek sem a tagja nem vagyok, sem a tagsághoz szükséges kérdésekre nem kívántam felelni, habár, a gugli a barátom lett volna, egészen biztos, ám nem akartam "bemászni az ablakon".

Az eredeti cikk nem tudom, hogy változtatás nélkül került-e elém, de azért az egyik oldalról bemásolom, azután belefűznék pár apróságot.

Útmutató vásárláshoz:

1. Ne kérdezz, amint belépsz, nézz körbe, és éld át az örömöt, hogy megtaláltad, amit keresel! - Ez természetesen nem kivitelezhető, amikor a vásárló lóhalálában akar megvenni valamit, mert indul a busza, kint sír a gyerek, vagy fél, hogy ellopják a kutyát. (Az utolsó kettő felcserélhető.)

2. A raktár nem azért van, hogy abban bizony minden van, ami a polcon nincs, ezért mérgelődni sem kell, nem koboldok dolgoznak, az eladásból van pénz, nem a rejtegetésből! - Kivétel, amikor kint épp lefogyott, odabentről meg még nem hozták ki a többit. Mert feltételezem, az árukészlet sok termék esetében nem annyiból áll, amit két hasonló közé beékeltek a polcra. Szóval, van, amire azért érdemes rákérdezni.

3. Biztos nagyon vagány dolog a bevásárlókocsit húzni, de hidd el, nem tudod! Soronként 1 terméket tuti leversz vele, és minimum 2 embernek nekicsapod, amíg nézelődsz! - Igen, a kocsikat úgy képezték ki, hogyha a kerekük nem akad, simán gurul és nem sérült a váz, akkor ideális esetben tolni a legegyszerűbb és legkönnyebb. Úgy tudod az úton egyenesben tartani. A kocsi kiképzése nem teszi lehetővé a húzást, mivel más a toló és más a húzó erő iránya, ereje, ezért a kocsi orra, ami húzásnál a segge, kitér és sodródik.

4. Ha normális vagy és tolod, akkor nézelődés közben legalább néha ARRA NÉZZ, AMERRE MÉSZ!… ezt azért 3-6 éves korig mindenkibe nyüstöli eleget az anyukája! -  Ez egy tipikus gyerekekre jellemző viselkedési forma, hogy hátrafelé röhög, és szögegyenesen televeri így az autót, oszlopot, konzerv halmot, falba szúrt lándzsát. Felnőttek kevésbé hajlamosak erre, főleg, ha egyszer már lerepültek egy lépcsőn, mert nem előre figyeltek, hanem hátrafordulva dumáltak.

5. Ha lerakod a kocsid valahova, ne a legnagyobb tér közepére, ez a hely valószínűleg egy kereszteződés, minimum 4 embernek lesz útba azonnal. - Jártam így babakocsival. Nem az egyik sor falához tette az anyuka, hanem mindjárt egy kereszteződés közepén hagyta ott, és természetesen minden oldalról harminc centi maradt a kisbolt polcai és a kocsi között, hogy nem, hogy én, de a boltban dolgozó és jellemzően nem nagydarab vietnami árupakoló se férjen el. Persze, kikerülhetem, megkerülve a fél boltot, de nincs is kedvem, a lába sem jó mindenkinek és Murphy törvénye, hogy én erre, kerülök, a babakocsi meg követi utam és hát nem pont most meg ott van???

6. Érdemes megjegyezni, mikortól indul az az akció, amiben a szerepel a termék, amit kikérsz magadnak, hogy márpedig az újságban az volt! - Volt, hogy elnéztem napot... De olyan is, hogy jókor voltam ott, csak épp kongott a hűtő. - Már elfogyott! - Aha, ma reggel mindenki pacalt akart venni??? - Persze semmi közöm hozzá, de nem egy üzletláncot büntetett már meg a versenyhivatal, hogy a bereklámozott termék nem érkezett meg, vagy viccesen kicsi mennyiségben. Úgy gondolom, ha két plazmatévé van raktáron (meg egy összenyomkodva a polcon) akkor nem kellene országos reklám-hadjáratot indítani, pont ezen termék fényképével a brosúrákon.

7. Mindenki szívesebben segít neked, ha megszólítasz, köszönsz és kérsz valamit, mint ha 4 méterről a neked háttal álló eladóra üvöltesz, hogy “halóóódaakciósliszhóóóvaaan???” - És az sem ár, ha megbizonyosodsz arról, hogy az az eladó, nem csak hasonló ruhában ugrott be vásárolni a szomszéd boltból a pincér, mert sokszor jártam így. Ja, és még nekem morgott a néni, hogy miért nem tudom... - Elsőre nem értette meg, hogy nem ott dolgozom, nem kell tudnom. Tettem róla, hogy másodszorra felfogja.

8. Ha egy terméket VÉLETLEN más áron kapsz meg, nem nem ellened szőtt az univerzum összeesküvést, hanem valaki elkevert valamit… és nem a kasszás ütötte direkt drágábbra, modern kor van, valószínű 1 árat sem tud a boltban szegény kívülről. - Ez mondjuk tényleg kellemetlen, ha a polcon van egy firkálmány, hogy 350, a kasszánál meg már 500. Emberek vagyunk, hibázhatunk, de van, amire a boltosnak nagyon oda kell figyelnie.

9. A kasszás nem külön állatfaj, hanem EMBER alapvető szükségletekkel, nem azért száll ki a helyéről hogy bosszantson, hanem lehet, hogy 5-6 órája nem evett, ivott, látogatta meg a mosdót! - Ezen nincs mit szépíteni. Embertársaink, főleg, akik a kereskedelmet egyoldalúan kívülről ismerik, nem kassza, pult mögül. Hajlamosak elfelejteni, hogy nem androidok és gondolatolvasók vannak alkalmazva a boltokban. Persze, tényleg kellemetlen, ha pont az ember előtt jön rá a másikra a szapora, azonban sokszor a metakommunikációs jelekből már leolvasható (vagy simán odafigyelünk és hallani fogjuk) , hogy egy adott kolléga mikor fogja elhagyni "őrhelyét". Ebben az esetben pl. ne az ő szalagjára pakoljunk.

10. Ne kezdj el pakolni, amíg nem fizettél, amíg le húzzák bankkártyád vagy visszaadnak, lesz időd a kosárba tenni. A KOSÁRBA! Mert elpakolni mindenhol van pakolópult, így a mögötted lévőket sem kergeted az őrületbe! - Ez akkor fontos, ha van kocsid. Ha kosaraztál és van olyan hely, ahol nem viheted ki vásárlás után (gondolom, megoldható lenne, csak valamiért adott üzlet nem preferálja) a kosarat, ott rá vagy kényszerítve, hogy gyorsan pakolj. Én már csak kocsival megyek vásárolni, mert praktikus. Eleve gyorsabban végzek a kasszánál, így nem érzem kellemetlennek, ha feltartanék másokat (jó, van aki szarik mások idejére és ráér ott tötyörögni) másodszor, a pakolópulton kényelmesen és nagyon fontos, hogy lehetőleg LOGIKUSAN pakoljam el a holmikat. Van egy szatyrom, és mondjuk gondolkodás nélkül pakoltam a szalagra, utána meg kapkodva pakolok bele a pénztár előtt. Eleve, előfordulhat, hogy a termékek nem férnek bele rendesen, másodszor olyan absztrakt szobrot képezek a szatyron belül, hogy később, ha letenném, hogy megpihenjek a hazaúton, egészen biztos, hogy a kis rohadék felborul. Bármely pózban. Ezért egyszerűbb, pár termékkel kosarazni - vagy kézbe - nagy-bevásárlás kosárban.

11. Rettentő jó poén, hogy aminek nincs ára, akkor az ingyen van-e, nem is értem, hogy lehettél ilyen kreatív, mint 200.000 másik ember, akikkel ezt kitaláltátok és elsütitek napjában minimum 10 alkalommal. - Oké, én sem rajongok a szakállas poénokért és megjegyzem, hogy a kereskedelemben a dolgozók azokat a poénokat gyűlölik kifejezetten (igen, akkor is gyűlölik, ha udvariasan mosolyognak neked, de gondolj bele logikusan, hogy van, akinek egy ezerszer hallott vicc a legnagyobb jóindulattal sem tud már vicces lenni) amelyek a nem fizetésre irányulnak, mert az, ha humorosan is, de a másik zsebének a kárára megy, ami, bevallom, a mai anyagias világban, sokaknál nem tud beleszédelegni a humor kategóriába. Azt mondom, ha már viccelsz, igyekezz kitalálni valami saját ötletet, szellemes poént, ne olyat, amit már ezerszer hallottál és ezerszer elsütöttél.

12. Ha kiborítasz / eltörsz valamit, nagy eséllyel sehol sem kell kifizetned majd, ezért nem baj, ha szólsz. - Még jobb, ha nem vagy figyelmetlen a 3. pontban leírt bevásárlókocsival, vagy a kabátod szárával és megelőzöd a károkozás bármilyen formáját. Persze nagy értékű tárgyak megrongálásánál ne csodálkozz, ha kompenzálnod kell a bolt felé, de egy befőtt, vagy tablettás bor leverésénél tényleg nem mindenhol kell kifizetned az általad keletkezett anyagi kárt. Mindenesetre, ha valahol mégis számolják, akkor meg legyél ember és ne hepciáskodj. Tönkretettél valamit, fizesd meg az árát. Persze, senki sem szívesen fizet olyasmiért, amit nem vihet haza, és elvileg a boltok is rendelkeznek kálóval az ilyen balesetekre való tekintettel, ugyanakkor ez nem kötelező a boltokra nézve és megint ott tartunk, hogy a te hibádért nem feltétlenül másnak kell fizetnie.

13. Ha fizetsz az érintős kártyáddal, közöld, és ne nyomogasd a terminálhoz, mert a pénztáros nem gondolatolvasó. Külön gombot kell nyomni hozzá, ha kártyás fizetés van. Magától nem indul be a tranzakció, hiába nyomkodod oda. - Meg ne kapd el azonnal, mert csak a beütött összeget fogja levonni. Az sem hátrány, ha már te jelzed érthetően, hogy kártya lesz és nem készpénz. Apró figyelmesség, hogy te egyszer jelzed a pénztáros felé, és nem neki kell külön mindenkit megkérdeznie erről. Persze itt is sokat számít az emberi ego.

http://www.regal.co.hu/

Természetesen még sok apróság van, amire a kasszásunk nem hívta fel a figyelmet és legalább ennyi pontban összegyűjthetőek a gyerekek viselkedésének helyes irányításától kezdve a fizetésnél teknősmód előguberált apróig bezáróan...
De azokat majd egy másik cikkben.
Addig meg az én anyámat...

Blog: Miért ősi magyar ünnep a Bálint nap?

Mi sem egyszerűbb, mint elmesélnem ezeket az ősi meséket:

Habár a történelemkönyvekben néhány homályos folt maradt, népünk születéséről - magyarokról beszélek - egészen a hét vezérig kell visszautaznunk az időben. Valójában nem heten voltak, hanem tizenegyen, elkülöníthető tulajdonságokkal és a törzseiken belül is változó törvényekkel, szokásokkal. A legkisebb törzs, a cserháncsok vezetője volt Baál, mai írásmódban Bál, aki szigorú hierarchia alapján házasíttatta ki törzsének tagjait, amikor beléptek a felnőtt korba - tizenhárom évesen - kivétel a tél leghidegebb hónapjában, amikor is a szívekbe és a világ szürkeségébe úgy akart egy kis melegséget varázsolni, hogy február hónap közepén (ma 14.-e) engedélyezett egy napot, amikor a törzs tagjai azt választhatták, akit megszerettek, miközben felnőttek. Mondani sem kell, hogy ezek a házasságok sokkal erősebbeknek bizonyultak, mint amiket Bál saját feje után kötettett meg.

Később ezért is hagyták el ezt a fölösleges szokást és megmaradt a tisztán a szerelemről szóló választási ceremónia. Annak valahogy nagyobb volt a sikere...

Bálint napja helyesen írva sem Bálint, hanem kis szünettel vagy kötőjellel lenne írandó, hiszen a kialakult szokásról nevezték el.: Bál-int.
A falu szerelmesei körbeállták a tüzet, a többiek bőven hagytak nekik helyet. Amikor felsorakoztak a szerencsések - hiszen választhattak, sokukkal ellentétben - ünneplő bőrbe és szőrbe öltözve megjelent Bál és eléjük cammogott. A rengeteg lóhústól és kumisztól voltak köszvény problémái. Felszólította az ünneplőket, hogy kívánjanak boldogságot a szerelmeseknek, majd a szerelmeseket, hogy kezdjenek kurjongatva a tűz körül futkározni, ugrálni. A kurjongatás lényege a gonosz szellemek elüldözése, hogy ne mételyezhessék meg a boldogságot. A férfiak ügyesebbek voltak, a nők bizony, néha megégették magukat - innen ered a tűzrőlpattant menyecske kifejezésünk is, bár nem is hitted volna, igaz? - Azután Bál felemelte a kezeit, mire mindenki üvöltött, kiabált, igyekezett megzavarni a másikat, a szerelmeseket, hogy megtörjék a figyelmüket. (Ebben szerepet játszott az is, hogy a többi törzstagban volt némi irigység azokkal szemben, akik maguk választhattak.)

A szokás szerint, amikor Bál jelet adott, akkor szinte azonnal mindenkinek a szerelméhez kellett ugrania és jól megragadnia a kezét, ezzel is jelezve az eltéphetetlen köteléküket. Ha Bál, néhány másodperc múlva ismét jelzett a kezével, akkor a szertartás véget ért és akik túl messzire voltak egymástól a tűz körüli lökdösődésben, azok nem léphettek frigyre.

Bál két jelzése volt az intés, amit röviden úgy neveztek: Bál-int. Ebből lett a Bál-int nap kifejezés.

Még meg kell jegyezni, hogy kezdetben ilyenkor a szerelmesek a szertartás után nem egymásnak, hanem a törzs vezetőjének, Bálnak adtak saját készítésű ajándékot, pl. csontból, fából faragott figurákat, bőrből és kőből készített szúró fegyvereket, szőtt, varrt ruhákat, hogy Bál minél tovább megtartsa ezt a kis szokását.

A csoki és virág ajándékozása sokkal később alakult ki és már nem a törzsfőnöknek adózunk vele - vagy szüleinknek, mert sokáig ez is idomult a szokáshoz - hanem egymásnak, hiszen a szerelem drága kincs és még az ajándékok sem képesek kifejezni azt, amit a másik iránt érzünk, de azért szeretnénk.

Csak ennyit akartam elmesélni ma neked!
Ha nem hiszed, amit írtam, akkor járj utána!