Blog: Egy virtuális baráttal lett kevesebb (2021)

2021 október 14.-én a híradóból értesültünk, hogy az Európában nagyjából legfertőzőbb országból, Romániából hoznak át 50 beteget, magyar kórházakba.

Erről írtam egy posztot, amelyben ellenérzésemet fejtegettem ki. Még legjobb barátom is azt mondta, hogy ez egy bunkó poszt volt. Nyilván. De azt hiszem, nem kell szeretnem mindenkit. És azt hiszem, akikkel életem során nem volt túl pozitív az kölcsönhatás, azokat kifejezetten utálhatom is. És igaz, hogy ezt kivetíteni egy népre ostoba általánosítás, de az emberek sokan így működnek. Elmondom a példámat erről. - Ha egymás után van három román vendég asztalom és mindhárom suttyó velem, majd jön három olasz (nyelvük egy tőről fakad) és kedvesek, akkor, ha egyszerre érkezik egy román csapat és egy olasz, de csak egy asztalom van szabad az étteremben, egészen biztos, hogy az olaszokat hívom be.

Így működik az általánosítás. Sőt, lehet, hogy olasz csoport nem is szükséges ahhoz, hogy a román asztaltársaságot be se engedjem.

Alant a posztom, amit utána további sértődések miatt személyesre állítottam, így csak én látom.:

 "50 beteget exportálunk át Romániából, hogy itt segítsünk rajtuk.

Nagyon remélem, hogy mind az 50 beteg magyar érintettségű valamilyen formában, mert tűnjek egy köcsög szívtelen tahónak, de szerintem, az országunkon belül is van elég megoldandó probléma és nem hiszem, hogy pont Románia lenne méltó arra, hogy segítsünk rajtuk.

Szóval, remélem, hogy azok az érkező Román betegek inkább magyar betegek, akik eddig Romániában éltek.

Szerintem Románia és Magyarország között nincs olyan barátság, mint pl. Magyarország és Lengyelország között. Aki románnal találkoztam, azok közül nagyon kevés volt, akin éreztem volna, hogy nyitott irányomba.

Meg aztán nem Románián keresztül ömlött be a Dunába és azon keresztül hozzánk nem kevés méreganyag? Volt vagy 10-15 éve az a balhé is, de nem emlékszem, hogy az egy pozitív ügy lenne.

A hab a tortán, hogy a Románoknál az a gond, hogy 40% csak az átoltottság.

Nos, ez vagy azért van, mert náluk még szarabb az egészségügy, amin szerintem minden országnak magának kell dolgoznia leginkább és nem más országokat terhelni.

Vagy azért, mert bár oltás lenne - ezt nem tudom - de akkor meg a románok jóval oltásellenesebbek, mint mi, amikor meg megint csak azt mondom, hogy maradjál csak nyugodtan otthon és ott terjeszd a saját covidodat, ha már nálunk is kevesebbet tettél meg a megelőzésért.

Na, szerintem, most néhány ismerősömet el fogom veszíteni, de egyre kevésbé vagyok nyitott néhány nép és népcsoport problémájára, amíg itthon sincs rend.

Nem vagyok az az irgalmas szamaritánus, de valahogy úgy vagyok vele, hogy előbb legyen nálunk kielégítő az élet és majd utána, ha lesz kedvem, izgulok másokért is. gondolom, nem vagyok elég nagy humanista."

Igen, elolvasva tudom, hogy demagóg, de akkor, amikor írtam, úgy éreztem, ez a véleményem arról, hogy miképpen állok a románokhoz. Ez pedig 47 év, lassú tapasztalatának köszönhető. Ebből több, mint 30 év volt csak a vendéglátás, szóval, szerintem meg tudom ítélni, hogy akarok-e románokkal bratyizni, vagy tőlem mind maradjon magának a határokon túl.

Ezen az sem változtat, hogy teljesen logikus, hogyha körülöttünk mindenkin segítünk, azzal magunkon is segítünk. Jó logika, hogy a románoknál is elterjedjen a nyájimmunitás, hogy védettek legyenek, azonban egyelőre szerintem arra kellene törekednünk, hogy nálunk legyen ez meglépve és amikor már minden magyar védett, nyújtózkodjunk a takarónkon túl.

Nem használok nagy szavakat: nem szeretem a románokat, ha nem derült volna ki.

Akikkel találkoztam, nagy részük legalábbis, viselkedése alapján kb. pont úgy viszonyult hozzám, mint én hozzájuk.

Sőt, konkrétan emlékszem két fura esetre, amikor az egyik fél én voltam, a másik meg egy romániai magyar. Egyikük mondta, hogy Erdélyi, a másikat akcentusa árulta el.

A vendéglátásban ezer példa volt rá, hogy a vendég személyeskedni kezdett bármilyen okból és belekötött a személyzetbe. Sokan azt hiszik, hogy ha a szar az életük, akkor nálunk törleszthetnek érte. Nem tudom, hogyan alakul ki az ilyesmi, de mindennapos a kereskedelemben dolgozókkal szemben.

Azonban, igen hosszú pályafutásom alatt kétszer tapasztaltam, hogy a pulthoz ülő ember, kb. egy percen belül, elkezdett személyeskedve fitymálni engem, főleg akkor, amikor a kolléganő is hallótávolságon belül van. Ez a lefitymálás nem egy nagy dolog, de zavaró, ha nem adtál rá okot. És éppen csak annyira paraszt, hogy azért ne kelljen kiütnöd a gatyájából.

Nem tudom, találkoztatok-e ilyen esettel, de szerintem nem túl pozitív, aki mosolyogva tesz rá utalásokat, hogy mennyire nem vitted semmire, ha ott dolgozol, miközben kikacsint a kolléganőd felé. (Az más kérdés, hogy ha rólam azt gondolja, amit, akkor a kolléganőm miért lenne más a szemében, ha szintén ott dolgozik, ahol én. Vagy nőknél az már egy magasabb szint, ha vendéglátóznak? Fck logik, sose értettem.)

Egyik esetben a kolléganőm igen hamar helyre tette a pasast - idősebb volt nálam, akkor olyan negyvenes, amikor én olyan 25 - és elmagyarázta neki, hogy komoly szegénységi bizonyítvány, ha azt hiszi, hogy van nő, aki azért fog vele foglalkozni, mert azt a kollégáját pocskondiázza előtte, akivel minden nap együtt dolgozik. Ez nem is tetszett a csávónak, belém is kötött, és mikor kizavartuk, még egy ideig játszotta a fontos embert az üzlet előtt. Értsd, úgy csinált, mintha segítséget hívna telefonon, akikkel majd elveret engem.

A segítség nem érkezett meg, de emberünk elment a jó k**** anyjába. Többet se láttam.

A másik eset is hasonló volt, majdnem ilyen forgatókönyvvel, csak ott a kolléganő kevésbé volt értelmes és rafinált...

Ezeken kívül is számolatlan apró vagy nagyobb kellemetlenségem volt a romulán hordákkal.

Azonban azt nem gondoltam, hogy posztom pont egy olyan személyt fog vérig sérteni, akiről azt hittem, hogy erdélyi-magyar és azt is, hogy kedveljük egymást.

Azonban reakciója kvázi megerősítette bennem, azt az érzést, hogy nem vagyok bizonyos romániai magyarokra kíváncsi.

Udvariasságból nem nevezem meg az illetőt, de reakciója először megdöbbentett, azután csak egyfajta sztoikus fásultsággal vettem tudomásul, hogy gyakorlatilag megerősítette azt, amit korábban gondoltam.

Az úr, amikor arról értekezik, hogy a betegek lehet, hogy tettek valamit a társadalomért én meg nem, egyszerűen elfelejtette azt az apróságot, hogy amikor közel 20-25 éve itthon járt a kiköltözése után - utolsó infóm szerint szerelmével Írországba távozott és ott alapított családot - amikor haza látogatott, tőlem kért segítséget, hogy hol aludhatna és gondolkodás nélkül fel lett neki ajánlva, hogy nálunk nyugodtan éjszakázhat. Később erre azért nem volt lehetőség, mert amikor legközelebb jelentkezett ilyesmi miatt, vagy 10 évvel később, már nem volt lakásom és egy barátom laktam magam is. Szóval, hogy értsd, 20-25 év alatt ő kért tőlem kétszer segítséget, nem én tőle, és amikor módomban állt segíteni neki, mert egy jó fej embernek tartottam, akkor gondolkodás nélkül segítettem...

Oké, nem egy nagy dolog, de eleve több, mint amit ő tett pl. valaha értem, ha már itt tartunk.

Ezek után úgy fogalmaz, hogy:" kérj bocsánatot mind ezért még azért hogy létezel"

Nem tudom, voltam-e mérges valaha annyira, hogy a másiknak ilyesmiket vágjak a fejéhez, kb. olyan értelemben, hogy az minek is él.

Szóval, írtam neki egy választ és korábbi, számomra barátságnak képzelt kapcsolatunk miatt, egy viszonylag finom formát választottam:

Ezután távolságot állítottam be köztünk az FB oldalán, hogy új posztjaimat már ne láthassa többé, de tudtam, hogy ez itt nem lesz elég. Napokig gondolkodtam rajta, hogy mi lenne a helyes, de mivel ő sem keresett semmilyen formában, hogy tisztázzuk, ha nézeteltérésünk van, úgy gondoltam, hogy egy ilyen ember kapcsolatára nincs szükségem virtuálisan, hiszen, korábban is, ha néha hozzám szólt, azok a kommentjei is zömében froclizások voltak, ami a pultnál ülő beszólogatós formák egy finomabb, enyhébb verziója, de azért, ha más ismerősöd nem csinálja ezt, hamar kitűnik viselkedésével az az egy-egy ember. És teszem hozzá, hogy én nagyon ritkán írtam hozzá kommentet, és talán egyszer frocliztam meg, így úgy éreztem, inkább ő köt belém, mint én belé.

Tehát, ment a tiltás, mert zaklató kapcsolatra még ilyen formában sincs szükségem - köszi, volt már - és egyébként sem érzem, hogy pozitívan tett volna bármikor hozzá valamit az ismeretségünkhöz.

Gondolom, ő sem bánja, mert ha kicsit is kedvel, akkor talán finomabban fogalmaz, esetleg a szokásos kesernyés humorával, de kommentjében mindent éreztem, csak szimpátiát nem.

Egy "baráttal" kevesebb, da, ahogy más ismerőseim mondták, az ilyen amúgy sem barát és nincs rá szükség.

Blog: A gyermek-Instagram veszélyei (2021)

 Blog: A gyermek-Instagram veszélyei (2021)

Ha van komoly téma, amit mostanában olvastam, akkor ez egészen biztosan az. Amerikában több kormányzó is aggályait fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Mark Zuckerberg egy kifejezetten gyermekeknek szánt platformot igyekszik kiépíteni, amely az Instagram gyermek-változata lenne.

Van bárki, felnőtt, aki úgy véli, hogy egy ilyen csatorna pozitív hatással lehet gyermekeinkre?

Hirtelen nem is tudom, hol is kezdjem. De tényleg.

Az Internet egy csodálatos világ, ha jól használja az ember. Tanulhatsz vele, bejárhatod a külső és belső világodat. Szórakozhatsz, kikapcsolódhatsz. Ismereteidet megoszthatod másokkal. Barátokat szerezhetsz. Felépítheted magad, ha esetleg padlón vagy. Tarthatod a kapcsolatot olyanokkal is, akiket ritkán, rég vagy sosem láttál.

És ez a NET világos, élvezetes fele.

De az Internetnek van egy sötétebb oldala is: Az anonimitás. Az, hogy bárki használhatja.

A bárkibe pedig beletartoznak azok az emberek is, akikkel a való életben sosem vállalnál közösséget. Pl. közösségi oldalon olyan emberek kerülhetnek veled kapcsolatba, aki vagy nyílt, vagy rejtett problémát jelenthetnek. Mert amennyi kedves, hiteles, másokat építő jellem létezik, ugyanannyi káros, lélek zabáló, energia vámpír is.

Márpedig, ember legyen a talpán, aki megfelelően tudja ezeket a helyzeteket kezelni és ebben a használt platform nem is mindig kompetens. Még akkor sem, ha esetleg szűrő vagy tiltó funkciókat is fejlesztget azért, hogy megvédjen embereket egymástól. Azonban bebizonyosodott, hogy a gyermekeink fokozott veszélynek vannak kitéve a világháló miatt, eltérő veszélyességi szintekkel, de a gyerekek nagy része ezek kezelésére egyszerűen nincs felkészítve, hiszen, felnőttek is sorra buknak el, ha lelki erejük megtartásáról van szó, egy esetleges Netes támadás esetén.

Ki ne hallott már olyan személyekről, akiket Neten kezdett el zaklatni valaki, majd, mivel a Neten minden lehetséges információ adott volt, a zaklatás esetleg fizikai valóságban folytatódott.

Ki ne hallott volna már olyan esetekről, hogy egy-egy személy, aki pszichésen nem tudott elég erőt birtokolni, egyszerűen kilépett az életből, öngyilkos lett, miután a világhálón atrocitások érték.

Ki ne hallott olyan nőkről, férfiakról, akik életébe idegenek avatkoztak bele, adataikkal visszaéltek, pusztán, mert megtehették.

A gyermekpornó iparágáról nem is beszélve, vagy az iskolai bully-ingról, ami már most is egy meglévő, néha kezelhetetlen bántalmazó tényező közösségi oldalakon.

És a bántalmazók nagy része nem képes leállni, lelkiismeretet gyakorolni önmaga felett, így, ha egy lehetséges áldozatot elveszít bármilyen okból, keres egy másikat. A bántalmazók pedig bármilyen korúak lehetnek, az osztálytársadtól kezdve a pedofil pizzafutárig, aki fényképeket akar rólad kizsarolni, majd azok megkapása után meg már azzal zsarolni. És így tovább, mert a támadások lehetősége végtelen. A sima fórumos trollkodástól egészen az öngyilkosságba hajszoló felőrölésig

Azonban, ha megjelenik egy olyan platform, amely összegyűjti a gyerekeket, legyenek bármilyen erősek a védelmi rendszerei a platformnak, meghatványozódhat a gyermekek kárára elkövetett jogsértések száma.

Első körben: Van szükség szerintem is arra, hogy gyerekek egymás között szocializálódjanak. De úgy vélem, hogy ennek nem a virtuális térben kellene feltétlenül kialakulnia, hanem a fizikálisban, esetleg háttérnek használva a netet. Talán azért is, mert a valós barátságok, gyermekkorban,. sokkal inkább azokkal alakulhat ki és maradhat meg öregkorra, mint azokkal, akikkel csak virtuálisan ismerjük meg egymást, fizikai kontakt nélkül, ugyanis, egy csomó olyan fizikai tényező kimarad a virtuális kapcsolatból, ami egy hús vér barátság esetén nem. Márpedig, sokkal szorosabb lesz a kötelék két gyerek között, akik suli után a parkban rúgják a bőrt, mint kettő gyerek között, akik egy vasárnapot átfifáznak, Interneten keresztül. Pl. a testi érintés, ami, tudjuk, hogy már egy csecsemő életében is az egyik legfontosabb nevelési tényező, teljesen kimarad. Kimaradnak a hátba veregetések, ölelések, pacsik, stb. Kimarad pl. egy kajacsata, vagy egy kutya elöl elfutás a fenébe.

Minden, ami helyette van, egy hamis kapcsolati háló, melynek a személyes jellege nem tud kialakulni.

Ez csak az egyik része. A másik meg például, hogy mennyire képes az oldal védelmi rendszere kiszűrni azokat a felnőtteket, akik bármilyen szexuális céllal igyekeznek majd becserkészni a gyerekeket? Mert lesznek olyanok, az nem kérdés és az oldal jellegéből kifolyólag, még egyszerű is megkeresni őket, hiszen egy helyen lesznek.

A pedofil emberek, szexuális ragadozók egy létező probléma és a legtöbb felnőtt nem képes megfelelően foglalkozni gyerekeivel, hogy ilyen jellegű támadásokra felkészítsék őket. Eleve ne gondold azt, hogy e gyerekeid fedhetetlenek. Sajnos, rengeteg cikk foglalkozik azzal, hogy a tizenévesekben is van szexualitás és néha, amikor úgy gondolják, a szülő nincs a közelben, kísérletezgethetnek ezzel, viszonylag védett körülmények között. Ilyenkor fordul elő, hogy egy-egy kislány és kisfiú erotikus tartalmat oszt meg barátaival - néha nem is ismerik egymást személyesen - mert tiltott gyümölcsnek, ugyanakkor jó mókának tűnik, hiszen, azt néha még ők is tudják, hogy a szülő, hogyan reagálna, ha ilyesmit csinálnak. Márpedig, milyen menő akkor ezt csinálni.

Különösebben nincs azzal gond, ha egy gyerek elkezd érdeklődni a szexualitás iránt, azonban még a legintelligensebb társadalmak sincsenek megfelelően felkészülve arra, hogy ezt az érdeklődést természetesen kezeljék. Magam, például nem is emlékszem, hogy az iskolában kaptam volna ilyen irányú oktatást. Minden az évek alatt ragadt rám és amikor 17 éves barátnőmmel először összefeküdtünk, hát, vajmi keveset tudtunk a fogamzásgátlásról, vagy a női orgazmusról. Gyakorlatilag, annyit tudtunk, hogy amit csinálunk izgalmas és kellemes és akkor az elég is volt.

Az olyan platformokon, amelyiken a gyerekek egymással kapcsolatba tudnak kerülni, kiszámítható, hogy néhányuknál előkerülhet az erotika is, mint téma. Márpedig, ahol ez téma és van hozzá egy bázisod, amelyik foglalkozik vele, megjelennek a különböző játékok is, meg a mostanában divatos challenge videók, hogy ki, mit mer megtenni, meddig megy el. Egy nem megfelelően szocializált gyerek pedig egészen messzire is képes elmenni. Néha annyira, hogy a szülők nagy része hitetlenkedve szisszenne fel.

Azonban, ez igazán akkor lesz veszélyes, ha farkas kerül a bárányok közé. Illúziónk ne legyen, lesznek farkasok. Előfordultak már regisztrált esetek szexuális bűncselekményeknél, amikor bizonyítottan a szülő ráhatására keveredtek ilyenbe gyerekek sőt/vagy vettek rá más gyerekeket is, hogy belemenjenek a "játékba". És van, aki elcsábul. Másokat meg erősebb eszközökkel vesznek rá olyasmire, ami tilos.

Mindezek mellett az már mellékes, hogy egy ilyen platform sok gyermekben hamis világképet épít fel, amelyben a lájkok száma, a kommentek minősége aposztrofálja személyünket, felcímkézve minket. Így azután előfordulhat, hogy gyermekünk kedélyét akár a depresszió szintjéig leviheti az, hogyha egy megosztott videóját nem "zabálja a nép". A gyerekek egyénisége elveszik abban a halmazban, amiben egymást majmoló videótartalmakat gyártanak. Egyik nap felemelnek, de másnap már lehet, hogy te leszel a közellenség, egy rosszul megválasztott véleményed miatt. Ráadásul, technika függő leszel, olyan ember, aki inkább a gépek talmi világához menekül, ahelyett, hogy iskola után esetleg kortársaiddal együtt korcsolyázz a parkban, mert az nem olyan izgalmas, mint egy pár másodperc seggrázásért begyűjteni ezer kedvelést és hát, mennyien megélnek már ebből? - Azután kinevelünk egy haszontalan generációt - legalábbis annak egy részét - amelyik pusztán abból akar profitálni, hogy imádja a kamera, azonban a tanulás és munka már nem olyan izgalmas, mint a tartalomgyártás, ezért sokuknál roppant beszűkült környezetben próbálnak érdekesek maradni.

Néhányukat a tartalomszolgáltatók, a reklámcége és márkák, ilyen-olyan okból rövid időre felemelhetik, de pont azért romlik rohamosan ennek az értéke, mert minden nap még többen csatlakoznak ehhez a világhoz, a többieket majmolva, várva a sült galambot. Kifejezetten szerencse, hogy vannak gyerekek, akik igyekeznek hagyományosabb életet élni. Akiknek fontosabb a foci, a kerékpározás, egy társasjátékos vasárnap vagy szalonnasütés, horgászás, könyvolvasás.

Azonban, hosszú távon, úgy gondolom, nincs meg az érettségünk ahhoz, hogy pozitív irányba teljesedjen ki egy ilyen gyerekeknek készülő platform, éppen ezért, sokkal több negatívummal szolgálhat.

Nagyon sok mindenre még ki sem tértem, mint például az oldalon személyre szabott reklámok által irányított gyermekekbe sulykolt mesterségesen kialakított fogyasztási szokások, amelyek azonban minden helyzetben a szülők pénztárcáján csapódnak le. Ráadásul, sok gyermek azt is nehezen fogja még föl, hogy a hirtelen jött ismertség mennyire rossz irányba vihet valakit a felnőtté válás útján, hiszen azért minden sikeres és remek felnőttként dolgozó gyerekszínészre jut egy, amelyiknek félresiklott az élete. (Persze, attól nem kell félnünk, hogy a magyar gyerekeket tömegesen fogja importálni a Disney a sorozataihoz, de érted, mire akarok kilyukadni.)

Ráadásul, az emberek a neten sokkal inkább kikapcsolódnak, mint tanulnak. Nem véletlen, hogy melyik oldalak látogatottsága kiemelkedően magas, és melyik az, amelyik okos tartalmat mutatna a gyerekeknek, azonban kerülik, mert túl sok figyelmet követel meg.

Szerinted szükséges egy gyermek Instagram?

Válaszodat írd meg a cikk alatt a komment szekcióban.

Blog: Ne szólj hozzám hajnali kettőkor! (2021)

 Általában hajnalban megyek dolgozni. Vírus ellenére, mert papírom van. Azonban, amit nagyon utálok, hogy még a hajnali időpont ellenére is belebotlom népekbe és - figyelj! - szinte minden második hajnalban megszólít valaki, hogy "Ne haragudj..." vagy "Szia uram!"

Márpedig, bármit csak ne akarjanak velem beszélgetni hajnalban, mikor dolgozni megyek.

Miért?

Mert az elmúlt 4-5 esetből egyetlen egyszer kérdezte meg egy pasas, hogy merre van a mittommilyentér, az összes többi alkalomkor a van-e apróm vagy cigim volt a kérdés.

Értem én, hogy szegénység van az országban, de azért az arányok! Néha olyan érzésem van, hogy minden hajnali csöves engem akar lehúzni. A másik csövest. Mert szegről-végről, az lettem magam is, csak még van hol dolgoznom.

A legutolsó esetnél már rendesen morognom kellett.

A Kálvinon elértem az OTP-hez. Tudni érdemes, hogy az OTP mellett van valami irodaház, amiből az őrök rendre kijönnek egy cigire hajnalban. Most, ahogy befordulok, hallom is, hogy épp valakit oszt az őr, hogy hagyja már a faszba, mert úgy sem ad neki pénzt.

Naná, hogy egy egészségesnek tűnő, fiatal, tehetséges roma fickó volt az. Emberünk, már, hogy a roma, nekem félig háttal állt, de a testmozgásából azonnal levágtam, hogy érzékelte érkezésem. Mindjárt nem is az őrt fárasztotta tovább, hanem nagyon ügyesen, sok éves tapasztalattal az emberi test mozgásirányainak tanulmányozásával, kiszámolta, hogyha bandukolni kezd előre, akkor, az érkezési irányom és az építési terület lezárása miatt mellett kell elhaladnom.

Én meg már tudtam, hogy meg fog szólítani, csak az volt kérdés, mi lesz az ismerkedős szöveg, és mikor? Miután elsétáltam volna mellette, vagy még, mielőtt mellé érek. Ahogyan ő kiszámolta, hogy érek oda, én úgy értékeltem ki, hogy fog megkóstolni. 

Mert az biztos volt, hogyha az őr nem adott, akkor majd a következőnél lehet próbálkozni.

Oda is értem mellé- Hallom is, hogy magyaráz valamit arról, hogy milyen igazságtalan a világ - persze, nem arról pofázott, hogy mennyivel jobb lenne az élete, ha munkát keresne - és milyen szomorú, hogy nem adnak neki egy vagyont, amit elbaszhat, ahogy megkapta,

Persze, pszichológiailag szükséges a konnektion kettőnk között, ezért a monológ végén még némi bizalmaskodást is belecsempészett: - Nem igaz főnök?

Gondoltam, nem válaszolok, mert kurvára nincs kedvem közösséget vállalni vele, de tudtam, hogy nem ennyi a történet.

Utánam is szólt: - Ne haragudj...!

Én pedig tudtam, hogy mégis haragszom. Haragszom, mert utálom ezt a kunyeráló népséget. Utálom, főleg, ha látom, hogy ránézésre egészséges és dolgozhatna is. Utálom, mert ... gondolom, előítéletes vagyok. Bár, nem tudom, mi más lehetnék ezekkel a hajnalban kolduló, semmire való népségekkel.

Ment is a szükséges válasz, hogy elejét vegyük a tartós barátságnak: - Nem haragszom, hagyj a faszomba!

Persze, kellően mufurc hangon. Célt érhetett, mert megtört a varázs. Már nem akart barátozni, hogy nem igaz főnök.

Ment tovább a kolduló, haszontalan életébe.

És én is mentem a saját haszontalan életembe.

Csak én dolgozni.

Blog: A Stand Up nem való mindenkinek (2021)

 Nézd meg a videót és gondoljuk végig.

Németh Szilárd politikus. Csak remélni merem, hogy jobb abban, mint viccmesélésben.

Nem kedvelem Németh Szilárdot, mint politikai jelenséget. Nem kedvelem, mert úgy érzem, hogy ahol most ő megtalálható a politikai élet piramisjátékában, oda nem érdemei és csillogó kvalitásai miatt kerül be, hanem, mert a jelenlegi HATALOM gyakorlatilag egy gittegylet, melynek ő is tagja lett a kezdetekben vagy korán és mostanra azzal együtt emelkedett.

Azonban ez a megnyilvánulása szerintem nem mutatja azt meg, hogy ő egy megfelelő ember. Illetve valamire biztos jó ő is, de, hogy a retorikai érzéke pont annyira nulla, mint a humora, az nem kérdés.

Először is, szerintem, ha valaki vezető és nyilvános beszédben vicceket süt el, fontos, legalábbis nem ártana, ha valamennyire polkorrekt lenne és nem sértene meg különböző népcsoportokat. Nem mondom, hogy nem lehet nevetgélni az ostoba, kirekesztő és rasszista poénokon, sőt, az vicces, amire az ember önkéntelenül mosollyal reagál, de azért, ha valaki odakerül, hogy százezreket szólíthat meg a kérpenyők előtt, van felelőssége abban, hogyan teszi azt.

Másodszor, Szilárd egy felnőtt ember. Ez a poén meg már az iskolás koromban is gyengus viccnek számított, kb. harminc éve. Ez az ember tényleg csak ilyen szakállas, aszfaltig koptatott poénokkal igyekszik valamiféle pozitív hozzáállást kicsikarni ahhoz, amit mikrofonba mondott? És rendben van, hogy egy régi vicc is új egy újszülöttnek, de szerintem ezen a beszéden nem voltak csecsemők, sőt, akik ott voltak, talán mind ismerik ezt a poént és kétszer elfelejtették már.

Harmadszor minek akarunk viccet mesélni, ha képtelenek vagyunk azt legalább a minimális humor-szintet megütve előadni, arról nem beszélve, hogy a videó tanulsága szerint Németh Szilárdnak papírból kellett felidéznie, hogy a magyar gasztronómia védelmében előadott egyszerű gondolkodását megtámogathassa egy poénnal? Ráadásul, amennyire emlékszem, az arab nyelvet a kemény r hangokkal már gyerekként jobban utánoztuk, mint Szilárd a nem túl szellemes vagy tanult emberekre jellemző haba-haba-hablattyával. Van rá egy fogadásom, hogy ezt a viccet a teremben rajta kívül bárki jobban előadta volna.

Nincs bajom azzal, ha egy politikus demagóg nézeteket vall, mert képmutató vagyok és ha egyezik az én demagóg nézeteimmel, elfogadom vagy nem ellenzem körmöm-szakadtáig. Azzal egyetértek, hogy míg az igényesebb ételeket felszolgáló és ezáltal drágább magyaros stílusú éttermek lassan eltűnnek, addig az olcsó és városi legendák szerint borzalmas boszorkánykonyhákat működtető idegen kultúrák ételei kiszorítják azt a kevés próbálkozást, amit a hazai vendéglátás igyekszik üzemeltetni. Mondjuk, messze van ez attól, hogy eltűnjenek a jó lacikonyhák, azonban az is tény, hogyha a forgalmasabb közterületeken átsétál az ember, előbb fog gyrosost, pizzást vagy kínai éttermet találni, mint egy kifejezetten és eltévesztethetetlenül magyaros üzletet.

Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy szomorú, hogy bár a kormány néha patikamérleg pontosságával képes egy-egy döntését meghozni és érvényre juttatni a lakosság felé, addig arra még mindig nincs figyelmük, hogy olyan emberek képviseljék a kormány apró részeit a nyilvánosság előtt, akik ha megjelenésükkel talán nem túl bizalomgerjesztőek, legalább a mondanivalójukkal és annak az előadásának a stílusával ne emlékeztessenek a kocsmában, a szomszéd asztalnál részegen hőzöngő kapatos társaság szószolójának a pulpitusra átemelt verziójára.

Ha nem adsz nekem igazat, nézd meg újra a videót és próbálj meg objektív lenni: Szerinted ilyen emberek kell, hogy az érdekeinket képviseljék a világ előtt? Amikor a tömeg összedugja a fejét, hogy kit emeljen a pajzsra, hogy az azzal felemelt ember zengő hanggal, hitelesen és meggyőzően szóljon az általa választott tömeghez, feltüzelve, érdekeltté téve őket a hasznos hozzáálláshoz, akkor egy ilyen szószólóra gondolnak?

Egészen biztosan nem.

Szerintem az antik korok ismert filozófusai, politikusai, Platón vagy Seneca páros lábbal rúgták volna le Szilárdot a hordó tetejéről, ha felkaptat rá és szólásra nyitja száját. Szégyen mindenre, ami az ékesszóláshoz, tömegek megszólításához, retorikához köthető.

Németh Szilárd, ahogyan így látjuk, inkább emlékeztet a hatvanas, hetvenes évekből itt maradt, diktátorok által felemelt kishivatalnokra, aki megrészegülve önön fontosságától, képtelen felfogni, mi a diplomácia és mi a felelősség, hogy azután, ha hirtelen nincs mit mondania, pocsék humorú vicceskedéssel oldja a feszültséget, ami inkább az ő feszültsége. Legalábbis, amíg el nem süti a viccet, ami után nem meglepő, ha a tömeg is feszült lesz.

Hogy ki fog ezek után éljenezni ilyen embereknek? Nyilván az a pártkatona, akinek már az iskolában is úgy tetszett ez a vicc, hogy a kakaó az orrán folyt vissza és ezt az emléket megőrizve a gyermekkorából, maga is elsüti néha ezt a viccet társaságban, de csak miután kicsit bebaszott, mert józanul még ő is tudja, hogy ma már ez a vicc vállalhatatlan.

Ha van szövegírója Németh Szilárdnak és kiengedték ezt a poénbombát, ezzel az előadásmóddal, az viszont meg a stábot minősíti. Kezdem érteni, hogy miért lesz több humoristából politikai felszólaló és nem fordítva. Rossz retorikájú, alkalmatlan politikusból nem lesz jó Stand Upos.

Még akkor is, ha némelyik politikus már önmagában egy vicc.

Blog: Miért terjed gyorsan Neten a faszság? (Az olaszországi torinói rendőrök fotója)

 Blog: Miért terjed gyorsan Neten a faszság?

Vasárnap hajnal van, 2021.03.21. - Telefonon olvasgatom a friss megosztásokat és egyik ismerősöm megosztott egy képet egy hölgy idővonaláról.

Manapság, amikor érdekes híreket látok, fényképpel megtámogatva, automatikusan visszaellenőrzöm a fotót a gugliban, mert érdekel, mikor került fel és mihez készült. Nem csalódtam a sejtésemben, és a képet már egy 2015-ös cikkben is megemlítik, teljesen más háttér-történettel.

Cikk: https://www.scoopwhoop.com/inothernews/faith-in-humanity-restored/

Ha nem érted, chrome-ban van magyar nyelvre fordítási lehetőség. Remélem, legalább ennyit tudtál magadtól is.

Gondoltam, akkor már megnézem, hogy ismerősöm hol találta ezt a megosztásra érdemes posztot, amely mai kontextusba helyezte a fényképet. Egy hölgy, H. Edit volt a korábbi megosztó. Magam már nem kerestem tovább, mert ez is beszédes.

Szóval, a hölgy megosztotta a fényképet egy szöveggel, de mivel nem ismerősöm, nem derült ki számomra, hogy saját ötlet vagy ő is csak tovább adta.

Sőt, megkérdezni a poszt alatt nem is tudom, mert ahhoz ismerősömnek kellene lennie.

Ellenben amiért gondoltam, megírom ezt a pár sort, az az, hogy ennek a hölgynek, aki ezt a téves információt továbbította oldalán, 1892 (!) követője van!

Ez azt jelenti, hogy ő egyedül felelős azért, hogy 1892 ember, aki nem ellenőrzi le a fotót, csak elfogadja a kapott információt, egy hamis állítást fog megosztani, ami közel 2ezer embert fog egy hamis irányba terelni.

Ennek a 2ezer embernek pedig szintén rengeteg követője van, akikhez eljut ez a faszság.

Rajtam kívül még hányan veszik rá magukat, hogy a mentett fotót kikeressék a Neten, pusztán, mert kíváncsiak a hitelességére?

Abban biztos lehetsz, hogy töredék annyian, mint akik megosztják, helyeslik és reagálnak is rá. Csak gratulálni tudok, hogy milyen gyorsan képes elterjedni egy romboló hamis állítás az emberek között, miközben a cáfolat csigatempóban sem fog elérni ezekhez az emberekhez.

Szerintem, azoknak az embereknek, akiknek ennyi követője van, felelősségük is van abban, hogy mit osztanak meg. Pont úgy, mint amikor én is megosztottam a napokban egy ellenőrizetlen hírt Törőcsik Mari haláláról, pusztán, mert hitelesnek véltem az információ megosztóját. Többet sem teszek ilyet, az biztos és innen kívánok jó egészséget kiváló művészünknek!

Ugyanakkor, ha egy-egy ilyen félrevezető tartalmat töröl a FB, azonnal mindenki cenzúráról beszél, holott, pusztán a hazugságot kontrollálnák. De hogyan lehet kordában tartani az ilyen faszságokat, ha embereknek ekkora a követőtábora?

Én meg holnap lehet, hogy egyikükkel majd beszélgetek a vírusról és majd elmeséli nekem, hogy az olaszországi torinóiban a rendőrök letették a páncélt, miközben eleve nincs olyan olasz város, hogy Torinói. Torinó a város neve.

Mindamellett, elképzelhető, hogy történt ilyesmi a rosszul ragozott városban a napokban, de akkor meg azt nem értem, miért egy korábbi, máshol készült fotóval kell azt megtámogatni?

Editnek pedig van felelőssége. Közel kétezer ember az már egy kész olvasói, követői közösség. A tartalom meg, amit Edit megoszt, ha hamis, félrevezeti őket. Azonban az újságok szerkesztői is, legalábbis régebben, törekedtek rá, hogy csak hiteles, megerősített információkat engedjenek a címoldalra. Nem tudsz ilyesmiről? Nézz csak meg néhány amerikai mozit, amely újságírókról szól és látni fogod, mennyire összetett munka egy szerkesztőé. Egy nagy olvasottságú lapnak pl. jogi képviselője is van - mint tévécsatornáknál - aki pontosan ismeri a jogszabályokat, amik mentén egy-egy hírrel foglalkozni lehet, anélkül, hogy az visszaüthetne az adott médiára.

Edit esetében azonban semmilyen józan ellenőrzési szakasz nincs.

Fogott egy ötletet, mellé tett egy lopott - a hír miatt mi más lenne, mint lopott? - képet és megosztotta azt 1892 embernek.

A FB-nek azonban az a felelőssége, hogy az ilyen hamis tartalmakat megosztó embereket valamilyen formában... - Tényleg, mit tehet pl. a FB, hogy platformján ne lehessen félrevezető, hamis tartalommal, kvázi "fertőzni", az embereket?

Milyen eszközzel lehet felvenni a versenyt a hazugsággal, amely hangulatot kelt?

Mit gondolsz erről a jelenségről?

Oszd meg véleményedet a cikk alatt a hozzászólásoknál.

(Itt jegyzem meg, hogy a linkelt cikk ugyan az első volt, amit találtam a gugliban, de még korábbiak is közölték már ezt a fotót, konkrétan megjelölve annak helyszínét.)

Blog: Bezzeg anya szólásszabadsága!

Battyogok az utcán, elmélyedve gondolataimban. Oldalt kislány ül a korláton, anyja nyakba tolt maszkban szopókázza az e-cigit.

Maszkom csak a számat takarja. Orrom - nem kicsi - kilóg felül.

Nem renitens vagyok, pusztán szerettem volna látni, mert totál homály lett minden.

(Mondjuk egyébként is a száj a necces szerintem, mert orron keresztül még egy gyertyát sem tudok elfújni, így vírus küldésére sem tartom megfelelő szervnek, de tény, hogy szabálytalanul volt rajtam a maszk.)

Kicsit kerülöm őket, már kezdem megszokni.

Azután hallom, hogy anyu tanítja kislányát: - Látod, annyira jó lenne, ha az emberek helyesen viselnék a maszkot! - és megüti a fülem a hangsúly, hogy biztos rám céloz.

Arra gondoltam, hogy anyám úgy nevelt, hogy bizonyos helyzetekben a tiszteletet meg kell adni a nőknek. Nem alapjáraton, mert a tisztelet nem jár alanyi vagy születési jogon.

Így, a válaszomat letompítottam, hogy a lányát mégse zavarjam már meg a serdülésben, de nem volt szép, csak halk.

Mert, egyrészt, igaza volt, hogy a rendelet nem azt írja elő, amit tettem.

Másrészt, aki dohányzás mögé bújva a füsttel együtt több vírust juttathat a levegőbe, mint én orron keresztül, az legyen szíves, de fogja már be a pofáját.

Komoly probléma, hogy emberek úgy mutogatnak másokra, hogy közben esetleg ők ugyanazokat a hibákat elkövetik - lásd a mindig épp regnáló politikai pártot, aki állandóan visszafelé mutogat.

Mert, ha teszem azt, anyu és kicsi lány maszkban sétálnak szembe velem, mélyen lesütöm a szemem és kicsit szégyellem magam.

Na, de álljon már meg a menet, ne akarjon már olyan kioktatni, aki maga is megszegi a szabályt.

A hét kérdése: Szerinted, ebben a helyzetben, ha este babfőzeléket főzök, kolbászt vagy inkább szalonnát aprózzak bele?

#azénanyámat #bezzeganya #jerrycovilaga

Blog: Nem kicsit narcisztikus Adrienn megint a társkeresőn negatívkodik

 Korábban már írtam erről a nőről egy cikket, hogy mennyire meglepődtem az adatlapján felsorolt kívánság listán, amelyhez ő a másik oldalról három gyereket, munkanélküliségét és előző szerelme kitörölhetetlen emlékét hozta volna magával.

Akkor Adrienn rövid úton elküldött melegebb éghajlatra és hosszú hónapokra eltűnt, nem láttam. Azután pár napja ismét megjelent, a még mindig bicskanyitogató stílusú adatlappal és mivel sejtésem szerint nem emlékezett rám, gondoltam, csak rákérdezek, honnan a hatalmas ego. Bevallom, megakartam trollkodni vagy, ha tud normálisan beszélgetni, akkor megérteni, miért olyan negatív. Végülis nem jutottam vele dűlőre és korábbi véleményemet, aza, hogy ez a nő a társkeresők fekete lyuka, fenntartom.

Sajnos, számomra már az roppant irritáló, hogy ő akarja megszabni, ki mire használhasson egy társkeresőt. Főleg, mert a "Tinder" funkcióját pont a tömegesen társkeresők tették tönkre. És ha már buktuk a Tindert, akkor nehogy már mi ne használhassuk "csak arra" bármelyik appot ezek után? (Szóval, valójában szerintem ha a Tinder megint kizárólag a laza gondolkodókat szolgálná ki, ott központosulna az összes szerencsevadász és nem kellene máshol zavarognunk, hogy Adrienn és hasonlóan vélekedő társai megkapják, amit akarnak: egy hatalmas tök komolyan gondolkodó leendő pasi lehetőségét.

Rövid "beszélgetésünket" kiírom, mert fotózva azt sem tudom, mi kerülne hová...

Jerryco: - Azt írod, az elvárásaidnak oka van. Mi az oka?

Adrienn: - Egyszerű. Tapasztalat. Vagyis amit eddig tapasztaltam abból köszönöm de nem kérek többet. Ezzel szűrőm ki hogy újra egy senkiházival kerüljek egy méteres területre vagy bármi mást újra meg tehessen velem bárki.

Meg elegem van az ígénytelen emberekből és ott most nem a rend fegyelem tisztaság amire gondolok

Nos ha azt a pár próbálkozó senkit nem számolom mert kb szóra se érdemes mert semmi se történt akkor 2018 május 21 óta vagyok szingli de kb a mai napig nem tudom elengedni az exem.

Ezt nem ide akartam hanem egy másik embernek. De úgy fest ez az app szeret mindent eltolni hogy máshova írd amit akarsz. A nem létező faszom a reklám szarokba

J.: - Itt is jó volt...

A.: - Csak ha arra vagy kíváncsi mióta és kb miért vagyok egyedül. A felső kettőt írtam konkrétan neked de azokra semmit se írtál. Így semmi értelme semminek mert még se lehet ismerni a másikat.  Az én beszélek te hallgatsz módot pedig nem szeretem.

J.: - Csak érdekelt, gondoltam rákérdezek. Nem akartam zavarni téged ezzel. Néha kérdezek ezt-azt emberektől.

A.: - Aham. Csakhogy itt elvileg társkeresési céllal kellene lenni és én azzal vagyok. Ha csak csevegni akarok arra ott van facebook vagy találka.hu vagy bármelyik olyan oldal ahol cset felület adott és az oldal jellegét tekintve nem csak társkereső. Másik hogy aki társat keres arra nem csevegés vagy hobbi miatt írok rá.

J.: - Te nagyon otthon vagy ebben a témában, hogy melyik oldal mire való. Webszerkesztő vagy?

A.: - Nem.

Csak logikus hogy ami társ kereső ott nem cset partner vagy sex társ van.

Amikor regelsz valahova mindig ott van hogy mi az oldal és hát el kellene olvasni és akkor mindenki aki akarja tudja mire hozták létre.

J.: - Lehet, hogy azért nincs férfi az életedben, mert elképesztően kioktató a stílusod? Ráadásul pozitívumot sem tudsz felmutatni, ami miatt szerethető lehetnél? De hát te életed. Három gyerek és egy múlt szelleme... A Tinder eredetileg szexpartner kereső volt, most meg tele van társkeresővel. Egy társkeresőn tág a köre, ki milyen társat keres. Személy szerint én a Tinderről basznék ki minden férjkeresőt, de nem az én dolgom ezen háborogni.

Az uborka egy zöldség, étel, mágis sok nő dugja fel magának más célból.

Hát, ennyit arról, hogy mit, mire.

A.: - Ki oktató és semmit se mutatok fel. Jah kinek hogy. Csak azért tisztázzuk már azt hogy ha valakire rá írok és lusta vagyok egy kurva képen túl jutni akkor ne legyen már sértődés mert ki meri mondani a másik hogy talán oda kellene figyelni arra hogy olyanra ír aki nem rá kíváncsi. Az meg hogy itt eddig te csak 3 gyereket és szellemet látsz az mindent elmond. Mégis mire fel mutassak bármit ha az ami itt van az appon eleve nem tetszik vagy max farok tartonak jó neked???

Az a másik és én nem a másik vagyok és nem azt csinálom. Biztos nálatok uborka van felénk vibrátort használnak. Ja és neveltetes ki milyen

De ha nem tetszem akkor lépni kell. Nem csevegni vagyok appon

J.: - Hát, ami miatt itt vagy, valamiért nem jön össze. De sok sikert, bár látom, az elmúlt egy év alatt nem is változtál és a múlt is kísért még. Igen, beszéltünk kb. egy éve, azután egy ideig nem láttalak. Talán, ha a düh nem sütne a bemutatkozó szövegedből, sikeresebb lenne az, amire létrejött ez az app. Sok sikert a találáshoz!

A.: - Belém kötni jössz ide de azt nem veszed észre te milyen vagy. Előbb magad tedd rendbe azután köss belém. Semmit nem tudsz rólam de te meg akarod mondani milyen vagyok. Akkor minek írsz rám ha ennyire nem tetszek???

Had tudjam már hogy nekem mi jön össze és hogy mikor is léptem be ide!!!

Youlove és yaoumo is dettó ugyan ilyen app és tele selejtekkel akik olyan agyhalottak amik max kuka beleles céllal jók de embernek nem. Ennyi és szemetet nem gyűjtök

J.: - Bár nem csevegni vagy itt, gondolom sejted, hogy sok csevegésből lesz az egy valami. Hogy milyen vagy meg nem egzakt, ha abból kell kialakítani egy képet, amit itt mutatsz magadból. Persze, hogy te dolgod, mi jön neked össze, de akár engem, úgy téged is minősít, ahogyan kategorizálod a többi embert.

(Itt kimaradt egy rövid válasza, amelyben megmagyarázza, hogy velem ellentétben ő nem kategorizál másokat. Erre bemásoltam neki egy részletet és bekarikáztam, hogy hazudik, mert kategorizál ráadásul sarkítva, durván:)

Oké, hogy szerinte a társkereső közösség nagyja agyhalott, selejt meg olyan szemét, amit nem gyűjt, de ha ez nem a kategorizálás egy formája, akkor nem tudom, mi az? Természetesen ő meg is adta a választ: Ez nem kategorizálás, hanem az IGAZSÁG. Okay...

A.: - Talán fáj az igazság? A kategorizálás meg nem ez. Mint mondottam ha nem tetszem akkor lépni kell tovább de látom csak itt vagy és csak rám akarod tukmálni a negativitásod. Az utolsó pasim volt ilyen aki mindenben csak a rosszat látta de ő ki is kötött a szihiatriai osztályon ahol kiderült hogy nárcisztikus személyiség zavarral küzd. Mint írtam nem én ítélek hanem az önmagukat sorolják a tetteik alapján. Több mint logikus hogy csak az nem fogja fel amit írok aki agyhalott és több mint logikus hogy azokról beszélek akikkel leveleztem, ismerkedtem valaha. Akkor lenne kategorizálás ha a nem ismert embereket is ide soroltam volna. Ennyi. Ja és a kollégáim szerint amit csinálsz arra azt mondták hogy "mert tetszel neki csak nem tudja másképp kimutatni" (3 sírva röhögő emoji) amúgy meg pontosan azért vagyok egyedül mert sem a negatív emberekre sem a sex függő betegekre nem vagyok kíváncsi.

Beszélgetésem eddig tartott.

Elolvastam és töröltem őkelmét, hogy többet ne is lássam. Mert amit példának felhozott, t. i. nárcisztikus, az tökéletesen leírja őt is. Ő hibátlan, mindent tud, mindenki más meg...

Persze nem csűri rosszul a szavakat, hiszen gondolom, egész életében ilyen vitákat kellett megvívnia, amikor a fejére olvasták, hogy lehet, benne van a hiba és neki erre úgy kellett reagálnia, hogy megmagyarázta, hogy nem!

Pl. amikor elmondja, hogy ő a kategorizálást kifejezetten azokra értette - ami tök logikus persze - akikkel megismerkedett már itt.

Ezt el is hinném, ha a korábbi eset közben nem szólja el magát és nem emlékszem, hogy mennyire gyűlöli a férfiakat:

Szóval, ha érdekel korábbi beszélgetésem Adriennel itt megtalálod:

Adrienn a társkereső férfiak pusztítója!

Még most is azt vallom, hogy minden férfi jobban jár, ha sosem keresztezi az útját!

Blog: Ha már tarhálsz, tedd szimpatikusan!

A közösségi oldalak nem csupán abban könnyítik meg az életet, hogy ismerőseiddel, családoddal és barátaiddal tudsz naprakész kapcsolatot ápolni (már ha az illető rendszeresen felnéz az oldalára és nem évente) hanem abban is, hogy olyasmikről informálódj, amik felett átsiklanál a rohanó, dolgos mindennapokban. Sokan már munkaként vannak jelen az ilyen oldalakon és a sok negatívum között megjelennek olyan emberek is, akik valós vagy hamis okokra hivatkozva, de ki kell mondanom: koldulnak.

Ők általában egy-egy csoportban jelennek meg, célzottan valamilyen támogatói közösségben. Sokszor, szinte a csoportba való belépés perceiben máris megkezdik tevékenységüket. Szinte lehetetlen kiszűrni őket, hisz messziről jött ember azt mond, amit akar. Azért gyanúra adhat okot, ha az adatlap tulajdonosa túl friss - bár, lehet nagyon kétségbeesett is, azért sietős neki a segítségkérés - vagy folyamatosan, túl sokszor kér segítséget.

Most egy fiatalembert mutatnék be, aki "Török Gyula" néven jelent meg egy csoportban és dörgedelmes levelével igyekezett megragadni a fogékonyabb hallgatóság figyelmét, azonban, ha kirohanását kicsit elemezgetem, egyáltalán nem érzem szimpatikusnak ezt a fajta hozzáállást. Nem lehettem egyedül ezzel a véleményemmel, mert a fiatalember posztja másnap délelőtt (gondolom, miután írója szembesült vele, hogy nem ért célt, sőt) eltűnt, miután több tucatnyian kezdték benne megtámadni a poszt szerzőjét.

A teljes szöveget mentettem:
"Üdvözlök mindenkit mély szeretettel és tisztelettel.🙏

Sajnos, nem ez az első segítségkèrő posztom, és előreláthatólag nem is az utolsó...

De én úgy gondolom a segítségkérés nem bűn, nem szégyen, nem is kellemetlen, és nem ütközik a jogszabályokban feltüntetett paragrafusokba.

Sajnos olyan világban élünk , mondjuk ki !- ahol az emberek mélyszegénységben élnek és éheznek ( többek között én is ).

A gazdagok és jómódúak persze xarnak a szegény ember fejére ( már elnézést kérek ) , ők elvannak azzal foglalatoskodva hogyan díszítsèk önmagukat , az egojukat , és hogyan fènyesitsèk a luxusautójukat , házaikat , stb...

De a szegény nélkülöző embereket sajnos szó szerint lexarják....😕😕😕

Pedig tudnának a szegény embereknek segíteni, de mégsem teszik- ez a nagy igazság !

Más ; Amikor Magyarországra betört a járvány ( Corona Vírus ),több száz ezer embert rúgtak ki a munkahelyèről ...😕😕😕
(Többek között engem is ).

Oda a munkahely, a pénz, a családfenntartás,stb - ami maradt az a napról napra élès .....fájdalom.... szenvedés......😕😕😕

Orbán Viktor miniszterelnök Ùrtól idézve: " Amit a járvány tönkretesz munkahelyet, mi dupla annyi munkát fogunk biztosítani az embereknek - mert senki sincs egyedül". --- valahogy így mondta az Elnök Úr.
( Én ezt a gyakorlatban nem így tapasztalom ).

És ráadásul jön Októberben a második Járvány-Hullám ( Corona Vírus ) , nohh akkor lesz a Magyar szegény ember még nagyobb bajban, mint ahogy most is van....😕😕😕

Erről a Corona Vírus rol sokat tudnék mondani, de most nem ezért írok itt ebben a csoportban....

..... hanem azért mert nagy bajban vagyok én is , napról napra élek , nincs munkahelyem , sajnos nem is találok , és technikailag és gyakorlatilag is Hajléktalan vagyok , ami azt jelenti hogy nincs Állandó Lakcímem , a lakcímkártyámom az van feltüntetve hogy LAKCÍM NÉLKÜLI.

És ugyebár ha állandó bejelentett melót akarok akkor ott kérik tőlem az állandó Lakcímemet ami nincs, így sehová sem vesznek fel...😕😕😕
( Aki nem hiszi el, annak lefényképezem).
Kértem segítséget ez ügyben is NEGATÍV AZ EREDMÉNY.

És kiaknáztam már minden szociális segítséget, (ingyen kaja) , szociális segélyek , MIND KIAKNÁZVA.
Polgármester Úr- Urak- Hölgyek, és ami szociális és Hivatalok csak léteznek a környékemen mindet felkerestem, és KIAKNÁZTAM....😕😕😕

Haverok, barátok, család, rokonok, ismerősök, ismeretlen emberek, mind megmutatták nekem a foguk alatti ( koszt ) , azzal hogy HÁTAT FORDÍTOTTAK NEKEM, ÉS NEM SEGÍTETEK,( pedig lett volna köztük olyan ember aki tudot volna mégsem segített nekem), sokat tanultam ebből is .........😕😕😕

Próbálom a reményt és a hitet fenntartani az emberekben , mert amint láthatjátok ( nyilvános )nap mint nap ahogy tudok segítek , posztolok a Facebookra .
( Segítő és Gyógyító Vagyok-Voltam, de inkább már csak VOLTAM ).

De korgo gyomorral és üres zsebbel már az én energiám is drasztikusan fogyik, és nagyon de nagyon kevés , és nem szeretnék elájulni az éhségtől , és a fizikai betegségeimről még nem is beszélve amit az éhezés tesz a fizikai testtel....😕😕😕

Segítséget szeretnék kérni azoktól az emberektől akikből még nem halt ki a szeretet , és tudják mi az hogy szegénység és nélkülizès , és napról napra élès....😕😕😕

Bármiféle megoldás érdekel , lehet postai úton is ( Hajdúszoboszló ) ,vagy számla számla utalással (ez gyorsabb), adományokat nekem eljuttatni, segítő kezet nyújtani.🙏

A negatív , ítélkező,( kommentelő) emberek azonnali szeretetteljes elengedèsre kerülnek ( letiltásra ) , nincs szükségem rosszindulatú negatív emberekre.

Pozitív , segítséget nyújtó emberek segítségére van szükségem.

Hálásan köszönöm szépen szeretettel mindenkinek.

PRIVÁTBAN KERESSETEK MEG LÉGYSZIVES,ott minden adatot megadok.

Mély szeretettel és tisztelettel:

Török Gyula"

Benned mik fogalmazódtak meg így első olvasatra erről a "levélről?

Azt hiszem, a legjobb az lesz, ha bekopizom ismét, kicsit javítom, törlöm a felesleges részeket és a személyes észrevételeimet vastagon szedve teszem meg benne.:

"Üdvözlök mindenkit mély szeretettel és tisztelettel.🙏

Sajnos, nem ez az első segítségkérő posztom, és előreláthatólag nem is az utolsó...
De én úgy gondolom a segítségkérés nem bűn, nem szégyen, nem is kellemetlen, és nem ütközik a jogszabályokban feltüntetett paragrafusokba. (Érdemes figyelni, hogy szükségét érezte kiemelni, hogy amit csinál, az nem büntethető.)

Sajnos olyan világban élünk , mondjuk ki !- ahol az emberek mély-szegénységben élnek és éheznek ( többek között én is ). (Mondjuk ki! - van benne fogékonyság a pszichológiára, ha tudjuk, hogy a "Mondjuk ki" szövegrésszel az idegeneket igyekszik közelebb hozni magához, mintegy cinkossá tenni a gondolatainak igazságával kapcsolatban. Hogy ez nála ösztönös vagy tanult, az más kérdés. A koldusok mindig arra az emberi tulajdonságra igyekeznek ráerősíteni, hogy az emberek szívesebben segítenek annak, akivel közösséget éreznek.)

A gazdagok és jómódúak persze xarnak a szegény ember fejére ( már elnézést kérek ) , ők elvannak azzal foglalatoskodva hogyan díszítsék önmagukat , az egojukat , és hogyan fényesítsék a luxusautójukat , házaikat , stb... (Ismét rokonszenvet ébresztene, egy füst alatt a társadalom szűkebb, tehetősebb rétegét támadja, miközben általánosítja őket és egyértelműen negatív példaként úgy beszél róluk, mintha egy csak önmaguk jólétével törődő szűk klikkről lenne szó.)

De a szegény nélkülöző embereket sajnos szó szerint lexarják....😕😕😕 (Három szomorú emoji, mert az belefér. Ugyanakkor, nem értem, miért gondolja, hogy minden gazdag így gondolkodik, de azt sem, hogy miért érzi úgy, hogy a gazdagoknak kötelességük lenne másokon segíteni.)

Pedig tudnának a szegény embereknek segíteni, de mégsem teszik- ez a nagy igazság ! (Kinyilatkoztat: Ez a nagy igazság! Mintha egy örök érvényű társadalmi törvényt osztana meg velünk, olvasókkal.)

Más ; Amikor Magyarországra betört a járvány ( Corona Vírus ),több száz ezer embert rúgtak ki a munkahelyéről ...😕😕😕
(Többek között engem is ).

Oda a munkahely, a pénz, a családfenntartás,stb - ami maradt az a napról napra élés .....fájdalom.... szenvedés......😕😕😕 (Határozottan van érzéke a drámázáshoz.)

Orbán Viktor miniszterelnök Úrtól idézve: " Amit a járvány tönkretesz munkahelyet, mi dupla annyi munkát fogunk biztosítani az embereknek - mert senki sincs egyedül". --- valahogy így mondta az Elnök Úr. (Bár nem szó szerinti az idézet, de legalább érdekei miatt megtanulta.)
( Én ezt a gyakorlatban nem így tapasztalom ).

És ráadásul jön Októberben a második Járvány-Hullám ( Corona Vírus ) , nohh akkor lesz a Magyar szegény ember még nagyobb bajban, mint ahogy most is van....😕😕😕

Erről a Corona Vírusról sokat tudnék mondani, de most nem ezért írok itt ebben a csoportban.... (Felcsigázott, hogy vajon emberem mi mindent tudna erről a Korona-vírusról mesélni nekem, hiszen nem virológus.)

..... hanem azért mert nagy bajban vagyok én is , napról napra élek , nincs munkahelyem , sajnos nem is találok , és technikailag és gyakorlatilag is Hajléktalan vagyok , ami azt jelenti hogy nincs Állandó Lakcímem , a lakcím-kártyámon az van feltüntetve hogy LAKCÍM NÉLKÜLI. (Ezzel nem foglalkoznék, mert elég komoly háttérmunkát igényelne a jogi formulák kibogozása, és még akkor sem biztos, hogy helyes következtetéseket vonnék le.)

És ugyebár ha állandó bejelentett melót akarok akkor ott kérik tőlem az állandó Lakcímemet ami nincs, így sehová sem vesznek fel...😕😕😕 (Mondjuk úgy tudom, ideiglenessel is lehet dolgozni, nem csak állandóval.)
( Aki nem hiszi el, annak lefényképezem).
Kértem segítséget ez ügyben is NEGATÍV AZ EREDMÉNY.

És kiaknáztam már minden szociális segítséget, (ingyen kaja) , szociális segélyek , MIND KIAKNÁZVA.
Polgármester Úr- Urak- Hölgyek, és ami szociális és Hivatalok csak léteznek a környékemen mindet felkerestem, és KIAKNÁZTAM....😕😕😕 (Gondolom, munkakeresés helyett minden ideje elment arra, hogy a környezetében minden lehetőséget kiaknázzon. Véleményem negatív, és engem minősít!)*úgy értem, hogy bunkó vagyok.

Haverok, barátok, család, rokonok, ismerősök, ismeretlen emberek, mind megmutatták nekem a foguk alatti ( koszt ) , azzal hogy HÁTAT FORDÍTOTTAK NEKEM, ÉS NEM SEGÍTETEK,( pedig lett volna köztük olyan ember aki tudot volna mégsem segített nekem), sokat tanultam ebből is .........😕😕😕 (Akik nem segítettek neki automatikusan elítéltettek általa és negatív jelzőként a "foguk alatti kosz" megmutatását olvassa rájuk. Ebben a formában sosem hallottam ezt a szólást, sőt, a fordítottját használjuk mi, amikor azt mondjuk "kimutatta a foga fehérjét". Ennél a pontnál azon is elgondolkodom, hogy Török Gábor másik kultúrkörből érkezett és talán nem is magyar állampolgár?)

Próbálom a reményt és a hitet fenntartani az emberekben , mert amint láthatjátok ( nyilvános )nap mint nap ahogy tudok segítek , posztolok a Facebookra . (Nem tudom elképzelni, hogy ezek után ő mivel tud reményt nyújtani másoknak és miért segítene bárkinek, ha posztolgat egy közösségi oldalon.)
( Segítő és Gyógyító Vagyok-Voltam, de inkább már csak VOLTAM ). (Ezek az ezoterikus dolgok egyébként is igen messze állnak tőlem és ha már kapcsolatba kerülök velük, azért azt inkább szakmai körökben elismert személyeken keresztül szeretném megélni, nem Internetes önjelölt emberek által. Ráadásul, úgy veszem észre, életének ez a vonala semmilyen formában nem volt segítségére a boldogulása terén, így csak érdemesebb lenne számára, ha valami hasznosabb tevékenységbe ölné az időt. Jobban meggondolva a közösségi oldalon koldulás pont egy ilyen tevékenység.)

De korgó gyomorral és üres zsebbel már az én energiám is drasztikusan fogynak, és nagyon de nagyon kevés , és nem szeretnék elájulni az éhségtől , és a fizikai betegségeimről még nem is beszélve amit az éhezés tesz a fizikai testtel....😕😕😕 (Nagyon szépen levezette ezt. Az a sok fizika.)

Segítséget szeretnék kérni azoktól az emberektől akikből még nem halt ki a szeretet , és tudják mi az hogy szegénység és nélkülözés , és napról napra élés....😕😕😕 (Miért bazíroz minden kéregető a másik jóindulatára? költői kérdés volt. Tudom, hogy rengeteg ember éli meg életét úgy, hogy számukra idegeneknek segítenek, ilyen-olyan módon. De az is igaz, hogy teljesen jogosan, az emberek inkább az elesetteken szeretnek segíteni: gyerekek, öregek, betegek. Egy láthatóan tetterős férfiembernek pénzt utalgatni, hogy ne éhezzen, azok után, hogy tudjuk, minden szociális utat bejárt, elgondolkodtató cselekvés lenne részemről. Ráadásul, mint írta, ingyen kajához hozzá tud jutni, így az éhezést kizárnám. Persze családi hátteréről csupán tőle tudhatunk, de a levélből semmilyen konkrétum nem derül ki. Pl. hogy családos-e, vannak-e gyerekei.)

Bármiféle megoldás érdekel , lehet postai úton is ( Hajdúszoboszló ) ,vagy számla számla utalással (ez gyorsabb), adományokat nekem eljuttatni, segítő kezet nyújtani.🙏 (Egyetlen módját látja annak, hogy neki segíthess: adományozz!)

A negatív , ítélkező,( kommentelő) emberek azonnali szeretetteljes elengedésre kerülnek ( letiltásra ) , nincs szükségem rosszindulatú negatív emberekre. (Természetesen a kritikát nem fogja elviselni, ami várható is volt. Azonban, hogy szarkasztikusan megjegyzi, hogy "elengedésre kerülnek", ismét nem olyan ember benyomását teszi rám, akit tökéletesen megtört az élet. Vagy csak az átlagnál fejlettebb a humorérzéke, némi írói vénával együtt.)

Pozitív , segítséget nyújtó emberek segítségére van szükségem. (Mint mindannyiunknak. De ezt az energiát akkor kedvelem, ha inkább a szűk környezetemből kapom meg.)

Hálásan köszönöm szépen szeretettel mindenkinek.

PRIVÁTBAN KERESSETEK MEG LÉGYSZÍVES,ott minden adatot megadok.

Mély szeretettel és tisztelettel:

Török Gyula"

Neked mi a véleményed?
Gyula, ameddig élt a posztja, kapott hideget, meleget.

Hogy kifejezze általam megelőlegezett humorát, még egy üres hűtőről is feltett egy fotót, amiben csak a lámpa világított, de semmi nem volt benne. Itt többen megjegyezték, hogyha nincs lakása, hol tartja a hűtőt? Ha nincs semmije, miért van a hűtő feleslegesen bekapcsolva. Oké, itt már visszaköszönt némi pikírt elutasítás és a közösségtől, amit eme blogbejegyzésemben te is tapasztalhatsz. Nem tagadom, engem a fiatalember, mint lehetséges támogatót, tökéletesen elveszített.
Részemről már a Joker filmben sem volt szimpatikus hozzáállás, hogy Joker a nyomorát a gazdagokon kérte számon. Azért a gazdag emberek általában tesznek azért, hogy legyen pénzük - a magyar politikai elitet engedjük most el nagyvonalúan - és pusztán azért őket okolni, mert nekünk nem jó, az tipikusan olyan ember tulajdonsága, aki sosem vállal felelősséget, mindig másban keresi a hibát.

Végezetül még felteszem ide Gyula adatlap részletét, hogy lássuk, aki segítséget kér, milyen kedves ember amúgy.

Látszik, hogy Gyula komolyan hisz ebben az ezoterikus filozófiában. Gondolom, a zárójeles rész a neve alatt a szanszkrit, hindi megszólítása, vagy hitvallása. Magyarul olyasmi lehetne, mint "őstermészet" vagy "kezdetektől fogva létező". Szép dolog a hit, de úgy látszik, eddig Gyulának nem hozott szerencsét.

Reggel, miközben tovább dolgoztam a gépen, Török úr eltávolította a bejegyzését, így nem tudtam kellő mennyiségű kommentet megmenteni az utókornak, pedig beszéde, hogy a "tömeg" hogyan ítélkezik egy külsőleg egészséges férfiember felett, ha az - és itt élnék a Gyula által is használt pszichológiai húzással - Mondjuk ki: koldul!

Azonban, amennyi pozitív hozadéka van a netes közösségeknek, ugyanannyi negatívuma is lehetséges. Minden pillanatban találkozunk olyanokkal, akiknek szándékaik vagy nem tiszták, vagy úgy érzik, itt mások segítségével oldják meg önön problémáikat.

Mint az a hölgy - és ezt magam szememmel láttam - aki csatlakozott egy igen szűk, Vajna Tímeát kedvelő oldalhoz, és nem akarta megérteni, hogy az oldal létezéséről valószínűleg Tímea úrnő nem tud. A hölgyet ez nem zavarta. Rövid posztjaiban egy sort szánt Vajna hölgy méltatására, hogy milyen szép, kedves és jóságos, a többi terjengős és hibáktól hemzsegő mondat pedig azt ecsetelte, hogy milyen rossz is neki és Tímea egészen biztosan tudna nélkülözni hatalmas vagyonából valamennyit, amiből a posztoló hölgy talpra tudna állni.

De erre is van egy mondásunk: Pusztába kiáltott szó!

Update: 2020.09.02.

Beraktam egy képernyőmentés, hogy nehogy felmerüljön a kétség, hogy létezett a poszt. 

Nem kívánom bántani Gyulát, de azt sem állítom, hogy egyetértek azzal, amit csinál. Talán azért, mert szakmámban rengeteg olyan mentalitású emberrel találkoztam, mint ő. Lelépő vendégek, utcáról betérő hazugok. Törzsvendégek, akik néha több hónapos bejárás, beszélgetések után tűntek el örökre, sokszor kárt vagy számlát hagyva maguk után. "Kollégák", akik némán léptek le, néha az öltözőből meglovasítva a másik ingóságait. Markecoló nők, akik 5 perc után igyekeztek lelépni és hátrahagyni a begyógyszerezett madarukat. Stb. A közel harminc év alatt sok mindent láttam, és közel sem mindent.
Utcán már nem adok kéregetőknek, mert nem hiszem egy szavukat sem. Mondjuk nem is nagyon van már mit elszórnom idegenekre.

Egy ilyen közösségi oldal viszont platformot nyújt a tényleg rászorulók és a másokat hülyének néző embereknek, azonban nekem nincs időm se kedvem kiválogatni, ki mond igazat és ki svindler.
Bár, egy egészségesnek látszó férfiembernek szinte biztos, hogy nem fogok a kezébe pénzt csúsztatni abból, amit munkával kerestem meg.
Nem azért, mert érzéketlen vagyok, hanem mert jelenleg magam is napról-napra élek, hiába nem veszek erről tudomást.

A végére még behelyezek néhány kommentet a poszt alól.

Blog: Miről szól a farsangi jelmezverseny?

- Marika! Hogy lehetséges, hogy az idei farsang jelmezversenyén egyetlen Marvel hős sem nyert? A tanári zsűri nem látja, hogy a gyerekek milyen szomorúak? Meg egyáltalán. Tényleg azt akarják mondani, hogy a Pocsakné Ferikéjének a hirdető oszlopa volt idén a legjobb jelmez? És miért maradt ki a Marekék Batmane? Vagy a Varga Gyuszika Amerika kapitánya? Tudja milyen drága volt hozzá az a pajzs? Amerikából rendelték! Az egész cuccot.
- Kedves Ferencné, itt kezdődnek a gondok.
- Ezt nem értem.
- Tudja. A rendeléssel.
- Ne haragudjon Marika, de most sem értem.
- Meg tudja nekem mondani, kedves Ferencné, hogy idén melyik három jelmezt díjazta a tanárokból álló zsűri?
- A Ferike lett az első, mint hirdető oszlop.
- Igen. A második?
- Az egy kisfiú lett, aki... aki tigris volt. A harmadik pedig a Zsámbékiék kislánya lett, aki a naprendszernek öltözött. És egyik sem volt túl szép. A hirdető oszlop konkrétan szétesett a verseny végére.
- Igaz, kicsit csálé volt egyik-másik, de valami nagyon fontosat nem vett észre.
- Semmi különlegeset nem láttam rajtuk. Ilyet bárki össze tud rittyenteni.
- Ennek ellenére sokan nem tették meg.
- Nem értem mire akar kilyukadni.
- Idén a tanárok csak olyan jelmezt voltak hajlandóak megválasztani győztesnek, amin kifejezetten látszott, hogy azt saját kézzel készítették.
- Miért? Nem értem.
- Az komoly probléma, kedves Ferencné. Idén a tanári kar eldöntötte, hogy nem az szerint választanak, hogy melyik szülő tudja a legdrágább holmit megvenni a boltból. Remélem belátja, hogy egyébként sincs sok értelme díjban részesíteni egy olyan produktumot, amit Kínában varrt össze egy éhbérért dolgozó munkás. Nem. Idén visszatérünk a hagyományokhoz. Minden egyes szülő, aki egy tucatterméket vásárol meg bármelyik üzletláncnál, feljogosítja a tömegtermelést, hogy gyártson többet. Azonban a Farsang azon kívül, hogy a jelmezekről szól, ugyanakkor egy olyan ünnepség, melynek előkészületének fontos része a gyermek és szülők közötti kapcsolat minőségi eltöltése. Tudja maga is talán, ha emlékszik a gyerekkorára. Kitalálni, hogy minek öltözzön. Megtervezni azt. Beszerezni az anyagokat. Beszervezni segítséget. A rokonokat. Barátokat. A nagyit. Bárkit, aki segíteni tud, hogy végül a gyermeke boldog mosollyal és kreatív külsővel parádézhasson, hogy bezsebelje a dicséretet. De mondja meg őszintén: a boltban egy perc alatt megvásárolt és utána felhúzott Disney hercegnős kosztümnek vagy bármelyik képregényes jelmeznek a hozzá való kiegészítővel, van bármilyen értéke, amit ön szerint a tanároknak díjazniuk kellene?
- De hisz ezek roppant drága holmik.
- Természetesen megkérik az árát. De tudja mit nem kap meg ezekkel a készre gyártott termékekkel?
- Ugyan mit nem kapunk meg?
- Azt a minőségi időt és utat, amit a szülő és gyermeke együtt jár be, míg végül belebújhat abba a figurába, amit közösen teremtettek. Fantáziából és kézimunkából. Hát ezért lett idén az első a farsangi versenyen a Pocsakné Ferikéje.

Ha kapiskálod, miről szól e rövid kis történet és esetleg egyet is értesz vele, oszd meg, hogy máshoz is eljusson és a farsang ismét a családról, összefogásról és kreativitásról szóljon, ne arról, hogy kinek van több pénze.

http://dajkoker.hu/egyeb/farsangi-jelmez/

Blog: Vesztegzár alatt

Az olaszok már bizonyították, hogy a vesztegzár nem szegi kedvüket az élet élvezetéhez. De hogyan nézne ez ki nálunk? Hogyan viselkedni a házaspár Margit és Imre?

- Nézd, Imre, emberek gyülekeznek kint az erkélyeken, ablakokban.
- Nem baj, mindjárt kezdődik a meccs, amire nem mehettem ki. Ez lesz az első olyan magyar mérkőzés, amiben 11-11 játékos helyett csak 6-6 van pályán!
- Imre, néhányan hangszereket visznek ki... szerintem zenélni fognak.
- Nem mindegy, Margit? Mi nem játszunk hangszeren.
- De énekelhetnénk.
- Fogok, ha nyer a Fradi.
- Úgy értem, a többiekkel, most!
- Margit, maradj már magadnak a te hangoddal.
- Imre, te tényleg nem vagy kíváncsi a szomszédokra, erre az egészre?
- Sosem voltam kíváncsi ember. Ha te olyan kíváncsi vagy, menj, nézd meg, hogy megsült-e a csirkecomb.
- Hihetetlen vagy. Végre lenne valami, ami összekovácsolná az embereket, te meg csak húzod az orrod.
- Ha összekovácsolódást akarok, majd lemegyek aznap a boltba, amikor megszűnik a vesztegzár és mindenki egyszerre rohan vásárolni... Addig pedig, míg tart a fizetett szabadságom, kiélvezem ezt a kanapét, ha már megvettük tavaly.
- A csirke még nincs kész. Jaj, Imre, hallod ezt? Elkezdték énekelni a Himnuszt! Illenék felállnod.
- Margit... A meccs elején azzal kezdtek. Akkor felálltam, te meg kint raktad a csirkét sütőbe. Szóltam rád netán, hogy dobj el mindent és vágd vigyázzba magad?
- Olyan csodálatos, hogy ennyien kint vannak.
- Kint van a szőke titkárnő is, a harmadikról, aki szemben lakik, balra?
- Kint. Imre, honnan ismered te azt a nőt?
- Nem ismerem, csak tippeltem. Na, vigyázz, hagy lessek ki egy pillanatra.
- Inkább nézd a meccset.
- Csirke, hogy áll?

Blog: Amikor sok lett a poszt

Pár napon belül le kellett némítanom az értesítést az egyik csoportnál, ahova behívtak, mert töménytelen mennyiségű, semmilyen gyakorlati - számomra itt a pszichés kielégülést hozó is benne van - hasznú posztot osztottak meg és ezek úgy tolták le az egyéb információkat, mintha fizetnék érte.
Nem érdekel egy ezredik poszt háborgó idegenektől, akik úgy akarnak megoldani minden problémát, hogy "teljes kijárási tilalom".

Nem érdekel, mert elviekben még támogatnám is, ám gyakorlatba átültetni sok különböző aspektust vizsgálva, lehetetlen.
Mondjuk, annyit megtehet a kormány, hogy ideiglenesen figyeltet minden közterületet és "hazatessékeli" aki ott tartózkodik, legalábbis, ha sokan vannak.
Megtehetné azt is, hogy senki-sehova, de nincs kedvem éhen halni a négy fal között, miközben a magyar polgárok rengetegen dolgoznak olyan ágazatban, hogy eleve napról-napra éltek.
Nekem is annyi kajám van, ami kb. egy hétre elég. De akkor már tésztát eszem ecettel és ilyen receptet még nem találtam.

Tudom, fogyjak le.

Megtehetném, de szerintem előbb döglenék meg.

Az is unalmas számomra, hogy minden második poszt valami totál gyerekes játékra buzdít.
Nincs baj a játékkal, sőt, egy gyermek abból tanul, de én nem tanulok már abból, hogy szóláncokat alkossak. Azért van pl. kitalálva a könyv. Unatkozom? Olvasok, zenét hallgatok, filmet nézek. Takarítok is kicsit.
Annak sem látom értelmét, hogy szolidaritásból szívecskéket posztolgassak. Nem, mert ezzel is terhelem a netet és - itt visszatérek a pszichés kielégülésre - ezerszer inkább megosztok egy érdekes cikket vagy videót, ami szintén terheli a netet, de legalább 3%-al több agymunkát kíván a feldolgozása. Mondjuk, annyira nem viszem túlzásba ezt se, ellentétben a mostantól nem követett csoporttal.

Még a legjobb barátaim között is akad olyan, akit nem követek, mert egyszerűen annyi mindent oszt meg, hogy azzal simán kitolhat olyasmit, ami esetleg érdekelne is. Nem mintha nem nézegetnék néha órákig vicces videókat a youtubon, de azért direkt odamegyek. Ha helybe jön, azaz tolja lefelé a friss híreket, az ismerősök személyes bejegyzéseit, stb. akkor már úgy érzem, köszi, de valami rovására jelent meg előttem és köszi, de nem kell belőle annyi.
Hú, ez hosszú lett.

Mit is akartam?

Ja, szóval bocsi, kedves oldal, sok-sok kedves emberrel, de kicsit sok lettetek és inkább koncentrálnék a személyesebb környezetre.
Még úgy is, hogy sokatokkal ezer éve nem találkoztam, vagy nem fogok már, vagy teljesen más hitvallásotok van.
Valahogy még mindig inkább közel álltok hozzám, mint azok, akik most baj esetén beszorultak a négy fal közé, és egyetlen hatalmas kollektív sopánkodásban teljesednek ki a világhálón.

(Valójában csak zavar, hogy most már nem mondanivalótól függ egy bejegyzés, hanem attól, hogy van hozzá neted és mobilod.)

by Fekete Coelho-Müller

Blog: A laza kapcsolat

- Szia! Laza kapcsolatot keresek.
- Az nem a stílusom, de beszélgessünk.
- De én inkább csak szexelnék először.
- Jaj, azt én nem tudok, ha nem beszélgetünk kicsit.
- Bocsi, de én kifejezetten laza, szex kapcsolatot keresek.
- Ne siess úgy! Lehet, hogy benne lennék.
- Csak szexben?
- Neked csak a testem kell!
- Hát mondtam, hogy csak laza...
- Hogy lehetsz ilyen érzéketlen? Amikor már kezdtem érezni valamit irántad! Te meg csak a szex!
- Már bocs, de ez egy társkereső. Nincs megtiltva, hogy ki mit ke...
- De akkor is! Nekem vannak érzéseim, tudod? Megbántottál!
- De hiszen írtam, hogy csak egy laza szexkapcsolat...
- Hogy tudsz így aludni éjjel? Mennyi szívet törtél már össze?
- Előre szóltam, hogy laz...
- Fejezd már ezt be! Nincs olyan, hogy laza kapcsolat.
- Nekem volt. Több is.
- Aha, szóval csak egy lennék a sorban? Te féreg! Te patkány!
- De hiszen azonnal szóltam, hogy...
- Ja, hogy laza szex? Menj kurvázni! Vagy tudod mit, ba**d meg az ...!

- És így tanulta meg a férfi, hogyha le akar feküdni egy nővel, akkor hazudja le a csillagot is az égről, de sose mondja meg, ha csak alkalmi szexben gondolkodik elsőre. Érted fiam?
- Igen, apa. De mondd, anyuval hogyan találkoztatok?
- Csak megakartam dugni.

https://ontdekjekracht.nl/de-kracht-van-kwaadheid/

Blog: A bosszúság természetrajza, avagy egy drága stoppolás margójára

A napokban az egyik nadrágomat kénytelen voltam "szervizbe" vinni, mert combárnyékban megadta magát az elemeknek és az anyag teljesen kikopott. Mivel nem a kedvencem a ruhavásárlás, a ruhák próbálását meg ki nem állhatom, ha néha egy jobb darabot megkaparintok, azt utána nem szívesen eresztem el. Talán azért alakult ki ez nálam, mert a valagamra kevesebb a méret - csináltasson a tököm annyi pénzért - és a próbafülkék meg nők méretéhez vannak igazítva, ezért roppant ritkán találok olyat, amelyikben át tudok öltözni.
Ezt a mostani gatyót is koptatom egy ideje és szeretném is tovább. Elvittem hát megcsináltatni, ahol egy apró bosszúság jelentkezett: pénztárca- és bicskanyitogatóan drágálltam.
Volt nálam valamennyi pénzmag, amit több napra kívántam beosztani. Miközben a munka természetén alkudoztunk - hogy foltozás vagy egyéb történjen - szorongattam kezemben a forintjaimat. Volt ott ezres, kétezres, meg ötezres. Végül a legnagyobbat kellett odaadnom és ez az egész hétre rányomta bélyegét.
Gondoltam, majd kiköhögöm azt a 800, 1500 forintot. Esetleg 2000. Hisz mi az a kis munka. Bizonyára betolják egy gép alá és megvannak vele öt perc alatt. Megstoppolják, vagy mi. A folt elvetésre került, hiszen pontosan ugyanolyan anyagot keríteni nem egyszerű, míg a nadrág színével harmonizáló cérnát kiemelni a feneketlen varró cuccok közül, sokkal könnyebb.
3600.
Igyekeztem gavallérosan nem nyelni egyet hangosan. Az 5ezres elhagytam markomat és tudtam, hogy az esti libamájas paté terve most lett az enyészeté. Veszek majd 99-ért húskrémet vagy májkrémet. Valami olyan, kenhető trutyit, ami nem látott se húst, se belsőséget.
Kifizetés után csendben távoztam és felbosszankodtam magam.
3600.
Korábban egy cseritiben 350-ért majdnem megvettem egy farmert. Mondjuk derékban kicsi volt, de nem sokon múlt.
3600
A javításra beadott nadrágom, ha jól emlékszem, újonnan nem került annyiba.
Igen, sosem szerettem ruhára kiadni nagy pénzeket.
A kétezres években direkt törekedtem arra, hogy minél olcsóbban öltözzek fel.
Azt hiszem, egyszer sikerült 5ezer alá mennem ebben a személyes kalandjátékban.
Arra nem emlékszem, hogy az ön-verseny hatására vettem-e fel fehérneműt és zoknit, de nadrág, cipő, póló biztos volt rajtam. Nem fáztam. Biztos nyár volt.
3600.
Az is piszkálta a csőröm, hogy ha hozzáteszek vagy véletlenül szerencsém van, ezért még egy új nadrágot is vehetek a Decathlonban vagy Kik-ben, mert ott kiváló akciók is előfordulnak. Oké, legtöbbször felső ruházat, ám néha, akár egy remek nadrág is elbújhat valamelyik fogason, a többi között rejtőzve.
Remek sportcipőt is vettem már pár ezerért.
Egyelőre valamiért a női holmik drágábbak, ami nekem direkt előny.
Barátnőm is igyekezett volna nadrággal meglepni, azt azonban, mivel éppen eldöntöttük, hogy külön utakon keressük a szerencsénket, nem tartottam ildomosnak, hogy elfogadjam.
Most sem tartom annak. (szinte biztos, hogy ezt elolvassa... NE VEGYÉL GATYÁT!)
3600.
Ha belegondolok, hogy egy leharcolt gatyáért kiadtam ezt az összeget, megkérdőjelezem épelméjűségemet.
Mondjuk az eleve kérdéses, ha nem húztam le barinőmet egy nadrágra, mondhatnók.
Valószínűleg az zavart, hogy mivel nem vagyok varrónő, úgy véltem - és vélem ma is - hogy egy nadrág stoppolása kb. olyan alantas kis mellékes feladat lehet, mint egy cippzár javítás vagy gomb felvarrás. Vagyis saját tudatlanságom mércéjéhez igazítottam az érzéseimet valamivel kapcsolatban, amire nem volt rálátásom.
Ez a bosszúság pedig napokig elkísért.

Azután, miután szó szerint aludtam rá egyet, kezdett ez a bosszúság elenyészni bennem.
Azon kezdtem agyalni, hogy végre hétfőn, azaz ma, újra használható állapotban kapom vissza a kedvenc gatyámat!
A nadrágot, amelyik kényelmes és talán évek óta egyik legfontosabb társam a mindennapokban.
A bosszúságom pedig lassan elpárolgott és a várakozás öröme váltotta fel. Mert 3600-ért gyakorlatilag olyan, mintha megint egy nadrágot vennék. Hiszen az "előző", kiszolgált, tönkrement. Sokan ilyenkor dobják ki és vesznek újat.
Nálam csak annyi a különbség, hogy nem kísérletezem, hogy találjak egy megfelelőt, hanem a már bejáratott, régi barátot láthatom és viselhetem megint!
Ha ez nem, akkor mi ér meg 3600-at?

Úgy vélem tehát, hogy a bosszúságaink, ha gondolkodásunkat más mederbe tereljük, sok esetben leküzdhetőek. Főleg, ha anyagi dolgokról van szó. Mert mi ez a 3600 forint ahhoz képest, hogy amikor valaki megvesz 150-ért egy ledes tévét, majd a gyerek belevágja véletlenül a konzol kontrollerét.?

A bosszúság egy kellemetlenség. Ha tárgy elvesztéséhez kötődik, akkor valójában azért bosszankodunk, mert a pénzünket elvesztegetettnek érezzük.
Nem állítom, hogy mindig képesek leszünk félretenni negatív érzéseinket, ha valami történik velünk és az bosszantó, azonban nem véletlen, hogy a meditatív tevékenységek sokat segíthetnek.
Vagy a "leszarom" tabletta. Az az, amikor mentális síkon beveszed, utána magasról tojsz rá, hogy a nejed fejre állt a családi kocsival, mert ha megúszta baj nélkül, akkor a bosszúságod megküzd a féltéseddel.
De őszintén, ha szereted a másikat, akkor nem a féltés fog győzedelmeskedni. Oké, legközelebb nem adod oda neki a kulcsot.

3600.
Ennyit megért nekem, hogy ma viszont látom egy régi pajtimat.
Hihetetlen, hogy egy hete mit összebosszankodtam.
Ma már nem fogok.

A pólóm hónaljában az előbb fedeztem fel egy lyukat.
Ér ez nekem 2200-at? 2500-öt?

Ha átveszem a nadrágomat, majd kiderül.
(De sokkal valószínűbb, hogy kibaszom a kukába!)