A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fórum. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fórum. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. április 19., hétfő

Blog: A Bolognai balhé (2021)

Blog: A Bolognai balhé (2021)

Ismert üzletlánc, már amennyiben a Shell-t annak vesszük, az oldalán kezdeményezett egy egyszerű, leginkább kisiskolás szintű gyerekjátékot. A feladat, nézd meg jól a képet és a rajta látható összetevőkből állíts össze egy menüsort. 

Tehát, látunk itt: Újhagyma, bacon, sajt, gomba, tej, spagetti, sűrített paradicsom, 6db tojás, répa és alul, balra, egy dobozt, ami tartalmazhat akár tejfölt, akár sertészsírt, mert mindkettőre emlékeztet a csomagolás.

Ezek után, finom stílusomban - egyértelműen suttyó voltam, legalábbis ezt írták - egy hölgynek szóvá tettem: - Az igen. Bolognai darált hús nélkül! 😂


A hölgyet mélyen megsértettem profán stílusú kérdésemmel. Abban igaza van, hogy ha ismeretlen kérdezi meg a másiktól így megfogalmazva, amit én, az inkább tűnhet sértőnek, mint nem. De ez a befogadónak is köszönhető, aki kétféleképpen reagálhatott volna, azonban egyszerűbb megsértődni, mert az messzebb visz a beismeréstől, hogy ő volt az, aki nem volt képes értelmezni egy gyerekrajzot.



Ergó, aki tisztában van magával és van humorérzéke, simán írhatta volna, hogy: - Basszus, igazad van, figyelmetlen voltam!!! : - és mögé tehet egy mosoly jelet, hogy vette a lapot és ő is röhög önön figyelmetlenségén.

Ezzel szemben a többség - főleg, akik ELBASZTÁK - egyértelműen az első, emberileg kiszámíthatóbb érzést és reakciót választották.



Ha esetleg a szövegben olvasható Milánói magyarázatra szorul, inkább megmutatom, hogy a hölgy később átjavította a szöveget, aminek szerkesztési előzményét asztali gépen nem tudtam megnyitni - nem találtam hirtelen a megfelelő helyet, ahova kattinthattam volna - míg végül a telefonomon mentettem inkább erről a képet.



Persze volt, aki szintén nehezményezte, hogy a Bolognai nem opció, míg mások - megkockáztatom a többség - nehezményezte a hiba felhánytorgatását, hiszen ez kb. a nyelvtan-náci stílusnak a megfelelője. Én pedig megértem, hogy nehéz szembe nézni a hibáinkkal, még akkor is, ha nincs valódi tétje. 

De a lényeg: Adott egy játékos feladat. Egyszerű értelmezés és kreativitás: Ismerd fel a rajzon az összetevőket és az alapján készíts ételt. Tehát, a keret adott, nem áthágható. Mint egy teszt, ahol van a. meg b. de nincs c. Na most, hogy a válaszokban miért is kerül elő rendre a bolognai? Egyrészt, a nyerni vágyás sokkal nagyobb, mint a figyelem. Pedig nem egy ördöngösség, csak meg kell nézni a rajzot és erősen értelmezni. Oké, hogy ez egy játék, de a sakkozás közben sem írhatjuk át a szabályokat, ahogy nekünk tetszik. Ha teszem azt, ez egy vizsgakérdés, a csoport fele el is vérzett. A vizsgabiztos pedig ha szóváteszi a hibát, ő lesz a bunkó, vagy a diák nem volt eléggé felkészült és figyelmes a feladatra??? Szerintem, akire rá lett itt pirítva, mind megérdemli. Nyilván, a játék készítői lazán fogják ezt kezelni, mert nem egy összeg, amit beleöltek, de egyébként pont mindenki, aki ezt az egyébként 5-10 év közötti gyermek szintjén mozgó kérdést nem volt képes felnőtt módra abszolválni, mind menne a levesbe. Ti is csak egy pillanatig tartanátok viccesnek, ha otthon felsorolnátok a házastársnak, gyereknek, hogy van tészta, gríz meg lekvár, mit főzzek és az a válasz, hogy gulyás levest. Feladatunk, hogy egy értelmes, felelős generációt neveljünk fel, aki képes egy gyerekjátékot felismerni. Erre jó volt a játék: Bizonyította, hogy sokan milyen... ...sértődősek.

Itt jegyzem meg, Az Shell marketingese helyében, aki ezt a játékot elbírálja, nem engednék a tömegnek, hiszen voltak szép számmal olyanok is, akik tudták és értelmezték a feladatot. De aki meg béna, miért kapjon ugyanannyi esélyt nyerni, mint az, aki képes is értelmezni a feladatot?

Ha az Shell elfogadja a Bolognait, mint jó választ, akkor az olyan, mintha azokat is kisorsolnánk a tombolán, ingyen tikettel, akik nem voltak hajlandóak áldozni rá pénzt, hogy vegyenek egye-egy szelvényt.

Vagy, mintha te 48 órán keresztül fogtad volna az autó szélét, amit megnyerhetsz, (Amerikában kedvelt szerencsejáték, amit főleg reklám céljából, nagyobb üzletközpontokban szoktak meghirdetni, sokszor televíziós műsor keretében) míg a végén belibben valaki, kipihenten, melléd áll, ráteszi a tenyerét, és a játék szervezői nem hajtják el a francba.

Ezerszer hallom, amint felnőttek "Bezzeg, az én korombanoznak." Ahogyan igyekeznek a gyerekeket nevelni arra, milyen fontos az iskola, a figyelem és fegyelem. Fórumokban is olvasható, ahogy mindenki okos, olyan területeken is, ami sosem volt sajátjuk. (Még én is beleesem ebbe a hibába!) 

Azután meg szembe jön egy ennyire egyszerű feladat és a többség ezt sem tudja megugorni.

A túlnépesedés egy létező fenyegetés. Simán bevezetném az értelmi képességekhez köthető életjogot. Mert van az a mondás, hogy "Okos legyél, mert hülyéből sok van!" - Mivel lehetne jobban motiválni az emberiséget a tanulásra, ha nem azzal, hogy előnyöket, sőt, egyenesen az életet kötöd hozzá?

Ahogyan a "Szűkítés" című filmben is megtették: Thinning (2016)

2021. március 22., hétfő

Blog: Szeretetféltés a Neten (2021)

 Blog: Szeretetféltés a Neten (2021)

Ha másra nem - hülye kijelentés - ám arra jók az Internetes fórumok, hogy megfigyeljük embertársaink viselkedését. Mindenféle helyzetben, mindenféle reakcióval.

Tény, hogy az elmúlt egy év sokat nehezített azon, hogy embernek maradjunk a kommunikáció közben, mert a legtöbben a bezártságot nehezen viselik, a gőzt pedig ott eresztik le, ahol lehet. Ez pedig a virtuális tér.

Az is tény, hogyha értelmezni lehet egy megállapítást, kijelentést, hozzászólást negatív és pozitív módon, hajlamosabbak vagyunk azt inkább a negatív módon megtenni, főleg, ha a másik fél ismeretlen vagy nem szimpatikus. Nem tudtam rájönni, honnan erednek ezek a viselkedési formák, ám, ha tippelnem kellene, arra a tudat alatti viselkedésre vezetném vissza, amely sokakra jellemző és a lényege, igyekszünk magunkat a másik fölé helyezni egy képzeletbeli lépcső vagy létra (tökmindegy) fokán.


Ebbe a hibába magam is beleestem párszor és nehéz belőle jól kijönni. Célravezetőbb elhallgatni, vagy elnézést kérni, ami szintén nem mindig sikerül, hiszen ezzel a mi általunk felállított, képzelt lépcsőn vissza kellene lépnünk a másik, korábban alánk helyezett személy ellenében. Szóval, ha valaki ilyenkor elnézést kér, az azt jelenti, az illető kissé érettebb, mint a többség és nem feltétlenül egy eleve elnyomó, kategorizáló személyiség.

Néha, csak a bratyi kedvéért - nettó trollkodás, ne szépítsem - írok másoknak olyasmit, ami esetleg nem tetsző és erre a reakciók is néha szélsőségesek. Igaz, volt olyan is, hogy a legkisebb rossz szándék sem vezérelt kommentelés közben, mégis sikerült félreértetnem magam, ami után "menekülnöm" kellett.

Unalmamban - dehogy, ezer dolgom volt!!! - mikor valamiért szembe jött Janklovics Péter humorista egyik posztja, vettem egy mély levegőt és megkérdeztem: - Janklovics, viccesnek tartod magad?

Találd ki mi történt!


Péter jól fogadta az egyébként provokatívnak is felfogható kérdést, de tegyük hozzá, sokat számít a kontextus. Ha ezt a kérdést pl. egy nevetgélős interjú során, egy csinos hölgy teszi fel - mondjuk konkrétan mondjuk Fiala Borcsa vagy D. Tóth Kriszta, senki nem sértődik meg és Péter azon melegében lecsapja a labdát, így vagy ahogy jön, sértődés nélkül.

Igen, de ha ugyanezt az egyszeri kisember kérdezi meg egy poszt alatt, ahol semmi gesztus, metakommunikáció nem kerül mellé, csak az marad, hogy egyénfüggő a kérdés értékelése. Márpedig, hiába szeretik Péter rajongói a humort, ha ebben az esetben nem véltek felfedezni semmi humorosat a kérdésben, sőt, többen nyílt támadásnak vélték. Ennek függvényében pedig néhányan elég hamar a személyeskedést, silány támadást érezték helyénvaló lépésnek. Semmi extra, persze, de mégis érdekes jelenség.

Péter reakciója egyébként annak is köszönhető, mert kvázi edzett a fura kérdésekben és mint közszereplő, megtanulta, hogy óvatosan kezelje azokat.

Erre is válaszolt:


De néhányan - meglepően kevesen, erősebben reagáltak, helyette is:

Egy viszonylag lazább komment, bár, kérdésemre, hogy hol látta leírva, hogy nem tartom humorosnak, nem reagált. - ilyenkor szoktak vagy tovább támadni azok, akik rájönnek, hogy besétáltak a faszerdőbe. (Pofátlanság volt tőlem csapdát állítani, de ha szigorúan nyelvtanilag olvasom soromat, az tényleg nem több, puszta kérdés.)


Azután volt, aki nem elég, hogy túlgondolta a kérdésemet, támadásnak fogta fel, amire az egyetlen válasz...


Tehát azért vagyok én gyökér, mert ő, a befogadó, belegondolt valami többet a kérdésbe. Okos! Ugye, nem kell mondanom, hogy jogi szempontból vizsgálva semmi olyat nem kérdeztem, amire ez lehetne a reakció egy normális, elégedett társadalomban. Azonban mi egy ideje nem vagyunk nyugodtak, így, ami stressz ránk rakódik, ott köhögjük - bocsi, ez rossz hasonlat volt - vissza, ahol tudjuk.
Erre pedig tökéletesek az ilyen posztok. 

És van az az ember, akinek felhívták a figyelmét rá, hogy félreértelmezett valamit, nem hallgat, nem kér elnézést, hanem még igyekszik tovább harciaskodni, arcoskodni, a szleng szerint.


Ő egy külön embertípus. A troll közeli is lehetne, de simán inkább olyan fajta, akiket a Mónika showban mutogattak hol elrettentő példaként, hol biztonsági személyzetként. Azzal, hogy "papókázik" vagy dedós szintű a sértegetési készsége, vagy öregebbnek titulált koromnál, ami nem lényeges, mert én is láttam a fotóit és nem mennék erre a szintre.
Azonban, hogy a viselkedése azután sem változik, mint amikor elvileg már tisztában van a helyzettel, azt jelenti, hogy ő még nyilván nálam is jobban keresi, kibe kössön bele. Az ilyen figurákat szokták általában verőlegénynek alkalmazni, ahol nem teszel fel kérdéseket, csak ütsz. Emberünket, miután ránéztem, simán el tudom képzelni, hogyha pl. békés tüntetést szerveznek valahol a városban, kap egy telefont és megjelenik, hogy a másik oldalt képviselje, hangosabban, erőszakosabban. (A Hitler bajuszos fotója külön érdekes önkifejezési forma.)
Az ilyen mentalitású embereket jobb elkerülni, ezért miután válaszoltam neki, azt hiszem, le is tiltom. Seggfejségben rám vert, de nem kívánok nálam nagyobb seggfejekkel beszélgetni, még ilyen módon sem.

Teszem hozzá, ez a FB egyik legjobb funkciója, hogy nyugodtabb legyen a kis világunk. Az én listám nem olyan rövid, a kb. 40-50 nevével és egészen biztos, akadnak páran, akik engem tiltottak és én nem őket, mert nem volt időm megjegyezni a nevüket. :)

Szóval, Peti, neked köszönöm, hogy ember maradtál, meg a többi normális, kevésbé reakciós embernek, a maradék néhány úr meg valójában azt csinál, amit akar, itt csak példának hoztam fel őket a viselkedésünkre.

Megyek, írok valamit a Győzike oldalára!


2020. október 13., kedd

Blog: Képmutató anyukák, avagy a Disney hangoskönyve (2020)

 A "Disney cég" és akik vele kapcsolatba kerülnek, arról ismerszenek meg hogy minden bőrt is lehúznának az egeres cég termékeiből. Éppen ezért Disney apó mesefigurái a létező valamennyi platformon bekéredzkedtek már otthonainkba és most új fronton támadnak: készült egy kis hangszóró, amely mikró kártyát tartalmaz és kéthetente (az időintervallum amúgy lényegtelen, mert néha menet közben "gyorsul" vagy "lassul" az ilyen kiadások kiadási sebessége) megjelenik egy könyvecske, hozzá való mesefigurával, amelyben a fantasztikussság, hogy a figurát a kicsi hangszóróra helyezve elindul egy 10-20 percig tartó mese, halk zenével és Györgyi Anna kellemes orgánumával előadva.

Hosszú hetek óta reklámozzák már a holmit, amely szeptember végén végül kis csúszással megjelent. A FB oldalon rendre tesznek nyilvános posztokat ki, hogy minél több lehetséges vásárlóhoz juttassák el a hírét e kiadásnak. A posztok alatt, ahogy várható, sorra jelennek meg a kommentek, amelyek nagy része olyan kérdéseket tesz fel, amelyre a választ egyébként egy perc alatt megtalálnának a folyamatosan reklámozott weboldalon és ezen meg sem lepődők. Egyszerűen kezdem azt hinni, hogy a magyar a legtudálékosabb és ugyanakkor ezen tudálékosságba a legkevesebb érdeklődést fektető népcsoportja az emberi fajnak. Sokszor találkozom vele, hogy az emberek mennyire képtelenek az információszerzés legegyszerűbb módját, az utána-olvasást ignorálni.

Két rövid példa:

Társkereső oldalon a "házszabályban" kitett alap információkra bosszantó módon kérdeztek rá a friss csatlakozók, holott az első pont, amit elfogadnak a belépésnél, hogy azt elolvassák, hogy ne terheljék az oldalt felesleges kérdésekkel. Nem sokan tették meg.

Filmes oldalnál hasonló módon egyértelműen kiírták, hogy link nem kérhető és rakható posztokba sem kommentekbe, a belépésnél ezt tudomásul veszik, azután az egy perce tag hölgy, közvetlenül azután, hogy megköszönte a befogadást, első kérése egy link volt, mert az általa keresett filmet sehol nem találta. Mikor az admin kissé ingerülten jelezte neki, hogy esetleg fáradjon elolvasni a kötelezőt, még a friss tag kezdett okoskodni, és örültem, hogy nem vagyok admin, mert valószínűleg úgy kibaszom kb. 2 perc tagság után, hogy öröm nézni.

Nem mennék bele a pszichológiájába, hogy miért történik mindez, sem abba, hogy ha friss tagként az elemi és legkisebb kérésnek sem teszünk eleget, azzal egyértelműen megsértjük azokat, akik az adott csoport építésébe energiát fektettek. Nem arányos, hogy valaki létrehoz valamit és valaki más, aki ebben részt venne, annyit nem képes megtenni, hogy 2-4 percet rászánjon a kötelező elolvasásának, megelőzve sok félreértést és egy esetleges hirtelen bannolást, ami egy friss tagnak elég fájdalmas tapasztalat lehet.

Azonban nem erről akarok beszélni néhány szót, hanem arról, hogy a Disney hangoskönyv posztjai alatt olyan kommentek is megtalálhatóak, amelyek a termék szükségességét kérdőjelezik meg, sőt, szembe állítják haszontalanságát a szülői mesélés nyújtotta személyesebb benyomásokkal, a gyermek pszichéjére gyakorolt hatásával, stb. mindezt néhányan olyan szépen megfogalmazva, mintha legalábbis gyermekpszichológiát végeztek volna az egyetemen. 

Egyet példának:

Bátorkodtam névvel kitenni, ha már egy nyilvános csatornán vállalta, hogy megosztja tudását.

Többet nem tudok kitenni, mert valószínűleg visszamenőleg ürítették a hülyeségek falát.

Azonban ez az egy példa is elég, mivel a többi is hasonló kört járt be. Mondván, hogy mennyire elítélendő egy holmi ez, mert elveszi az anyáktól az esti mese lehetőségét. (Több példát gyűrtam egybe!)

1. - Nem kötelező megvenni.

2. - Nem kötelező pont esti mese helyett használni.

3. - Ha ez zavaró bárki számára, mert személytelen, azt kérdezem: Az ön háztartásában semmilyen más hasonló termék nem található meg, mint pl. meselemez vagy DVD-lemez, esetleg tévé illetve stream, amely vasárnap délelőtt hosszú órákon keresztül ontja magából a tömegmeséket?

Mert, ha csak egyetlen ilyen is előfordul önnél, akkor panasza ennél a terméknél minimum képmutató hozzáállás, hiszen ez pontosan ugyanazon az elven szórakoztatja a gyermeket.

4. - A csomagban van könyv is, így hagyományos módon is lehet fektetni és a hanganyagot meg majd akkor használja, ha... ...akarja. Esetleg, amíg főz? Takarít? Stb.

Hogy van e értelme ennek a játéknak, ha gyermekünknek korábban már minden Disney mesét megvettünk, minden lehetséges módon? Nem feltétlenül.

Azonban, egy poszt kommentjei között hamar kiderült egy apró turpisság, amelyet mi magyarok természetesen ki fogunk használni, hiszen a jég hátán is...: A hangszóróban megtalálható apró mikró kártyán már eleve rajta van mind a 80 mese hanganyaga!!!

Ez tudod, mit jelent? hogy valójában teljesen felesleges megvásárolnod a tervezett 80 kiadványt horror áron, mert elég a kártyát behelyezni egy lejátszó egységbe és meghallgathatod megvásárlás után az összeset. Egy hátránya, hogy a képi anyag hiányzik, de hát meddig tart a korábban megvett ezer Disney kiadványból kiválasztani azt, amelyik nagyjából egyezik a hanganyaggal???

Szóval, amint elterjed, hogy a 80 mese már ott van a kezünkben, kíváncsi leszek, hogy ilyen vészterhes, drága időkben, a szülők mikor mondanak le a felesleges egyéb holmik felhalmozásáról és marad a puszta hang, Györgyi Anna kellemessége.

2020. augusztus 31., hétfő

Blog: Ha már tarhálsz, tedd szimpatikusan!

A közösségi oldalak nem csupán abban könnyítik meg az életet, hogy ismerőseiddel, családoddal és barátaiddal tudsz naprakész kapcsolatot ápolni (már ha az illető rendszeresen felnéz az oldalára és nem évente) hanem abban is, hogy olyasmikről informálódj, amik felett átsiklanál a rohanó, dolgos mindennapokban. Sokan már munkaként vannak jelen az ilyen oldalakon és a sok negatívum között megjelennek olyan emberek is, akik valós vagy hamis okokra hivatkozva, de ki kell mondanom: koldulnak.

Ők általában egy-egy csoportban jelennek meg, célzottan valamilyen támogatói közösségben. Sokszor, szinte a csoportba való belépés perceiben máris megkezdik tevékenységüket. Szinte lehetetlen kiszűrni őket, hisz messziről jött ember azt mond, amit akar. Azért gyanúra adhat okot, ha az adatlap tulajdonosa túl friss - bár, lehet nagyon kétségbeesett is, azért sietős neki a segítségkérés - vagy folyamatosan, túl sokszor kér segítséget.

Most egy fiatalembert mutatnék be, aki "Török Gyula" néven jelent meg egy csoportban és dörgedelmes levelével igyekezett megragadni a fogékonyabb hallgatóság figyelmét, azonban, ha kirohanását kicsit elemezgetem, egyáltalán nem érzem szimpatikusnak ezt a fajta hozzáállást. Nem lehettem egyedül ezzel a véleményemmel, mert a fiatalember posztja másnap délelőtt (gondolom, miután írója szembesült vele, hogy nem ért célt, sőt) eltűnt, miután több tucatnyian kezdték benne megtámadni a poszt szerzőjét.

A teljes szöveget mentettem:
"Üdvözlök mindenkit mély szeretettel és tisztelettel.🙏

Sajnos, nem ez az első segítségkèrő posztom, és előreláthatólag nem is az utolsó...

De én úgy gondolom a segítségkérés nem bűn, nem szégyen, nem is kellemetlen, és nem ütközik a jogszabályokban feltüntetett paragrafusokba.

Sajnos olyan világban élünk , mondjuk ki !- ahol az emberek mélyszegénységben élnek és éheznek ( többek között én is ).

A gazdagok és jómódúak persze xarnak a szegény ember fejére ( már elnézést kérek ) , ők elvannak azzal foglalatoskodva hogyan díszítsèk önmagukat , az egojukat , és hogyan fènyesitsèk a luxusautójukat , házaikat , stb...

De a szegény nélkülöző embereket sajnos szó szerint lexarják....😕😕😕

Pedig tudnának a szegény embereknek segíteni, de mégsem teszik- ez a nagy igazság !

Más ; Amikor Magyarországra betört a járvány ( Corona Vírus ),több száz ezer embert rúgtak ki a munkahelyèről ...😕😕😕
(Többek között engem is ).

Oda a munkahely, a pénz, a családfenntartás,stb - ami maradt az a napról napra élès .....fájdalom.... szenvedés......😕😕😕

Orbán Viktor miniszterelnök Ùrtól idézve: " Amit a járvány tönkretesz munkahelyet, mi dupla annyi munkát fogunk biztosítani az embereknek - mert senki sincs egyedül". --- valahogy így mondta az Elnök Úr.
( Én ezt a gyakorlatban nem így tapasztalom ).

És ráadásul jön Októberben a második Járvány-Hullám ( Corona Vírus ) , nohh akkor lesz a Magyar szegény ember még nagyobb bajban, mint ahogy most is van....😕😕😕

Erről a Corona Vírus rol sokat tudnék mondani, de most nem ezért írok itt ebben a csoportban....

..... hanem azért mert nagy bajban vagyok én is , napról napra élek , nincs munkahelyem , sajnos nem is találok , és technikailag és gyakorlatilag is Hajléktalan vagyok , ami azt jelenti hogy nincs Állandó Lakcímem , a lakcímkártyámom az van feltüntetve hogy LAKCÍM NÉLKÜLI.

És ugyebár ha állandó bejelentett melót akarok akkor ott kérik tőlem az állandó Lakcímemet ami nincs, így sehová sem vesznek fel...😕😕😕
( Aki nem hiszi el, annak lefényképezem).
Kértem segítséget ez ügyben is NEGATÍV AZ EREDMÉNY.

És kiaknáztam már minden szociális segítséget, (ingyen kaja) , szociális segélyek , MIND KIAKNÁZVA.
Polgármester Úr- Urak- Hölgyek, és ami szociális és Hivatalok csak léteznek a környékemen mindet felkerestem, és KIAKNÁZTAM....😕😕😕

Haverok, barátok, család, rokonok, ismerősök, ismeretlen emberek, mind megmutatták nekem a foguk alatti ( koszt ) , azzal hogy HÁTAT FORDÍTOTTAK NEKEM, ÉS NEM SEGÍTETEK,( pedig lett volna köztük olyan ember aki tudot volna mégsem segített nekem), sokat tanultam ebből is .........😕😕😕

Próbálom a reményt és a hitet fenntartani az emberekben , mert amint láthatjátok ( nyilvános )nap mint nap ahogy tudok segítek , posztolok a Facebookra .
( Segítő és Gyógyító Vagyok-Voltam, de inkább már csak VOLTAM ).

De korgo gyomorral és üres zsebbel már az én energiám is drasztikusan fogyik, és nagyon de nagyon kevés , és nem szeretnék elájulni az éhségtől , és a fizikai betegségeimről még nem is beszélve amit az éhezés tesz a fizikai testtel....😕😕😕

Segítséget szeretnék kérni azoktól az emberektől akikből még nem halt ki a szeretet , és tudják mi az hogy szegénység és nélkülizès , és napról napra élès....😕😕😕

Bármiféle megoldás érdekel , lehet postai úton is ( Hajdúszoboszló ) ,vagy számla számla utalással (ez gyorsabb), adományokat nekem eljuttatni, segítő kezet nyújtani.🙏

A negatív , ítélkező,( kommentelő) emberek azonnali szeretetteljes elengedèsre kerülnek ( letiltásra ) , nincs szükségem rosszindulatú negatív emberekre.

Pozitív , segítséget nyújtó emberek segítségére van szükségem.

Hálásan köszönöm szépen szeretettel mindenkinek.

PRIVÁTBAN KERESSETEK MEG LÉGYSZIVES,ott minden adatot megadok.

Mély szeretettel és tisztelettel:

Török Gyula"

Benned mik fogalmazódtak meg így első olvasatra erről a "levélről?

Azt hiszem, a legjobb az lesz, ha bekopizom ismét, kicsit javítom, törlöm a felesleges részeket és a személyes észrevételeimet vastagon szedve teszem meg benne.:

"Üdvözlök mindenkit mély szeretettel és tisztelettel.🙏

Sajnos, nem ez az első segítségkérő posztom, és előreláthatólag nem is az utolsó...
De én úgy gondolom a segítségkérés nem bűn, nem szégyen, nem is kellemetlen, és nem ütközik a jogszabályokban feltüntetett paragrafusokba. (Érdemes figyelni, hogy szükségét érezte kiemelni, hogy amit csinál, az nem büntethető.)

Sajnos olyan világban élünk , mondjuk ki !- ahol az emberek mély-szegénységben élnek és éheznek ( többek között én is ). (Mondjuk ki! - van benne fogékonyság a pszichológiára, ha tudjuk, hogy a "Mondjuk ki" szövegrésszel az idegeneket igyekszik közelebb hozni magához, mintegy cinkossá tenni a gondolatainak igazságával kapcsolatban. Hogy ez nála ösztönös vagy tanult, az más kérdés. A koldusok mindig arra az emberi tulajdonságra igyekeznek ráerősíteni, hogy az emberek szívesebben segítenek annak, akivel közösséget éreznek.)

A gazdagok és jómódúak persze xarnak a szegény ember fejére ( már elnézést kérek ) , ők elvannak azzal foglalatoskodva hogyan díszítsék önmagukat , az egojukat , és hogyan fényesítsék a luxusautójukat , házaikat , stb... (Ismét rokonszenvet ébresztene, egy füst alatt a társadalom szűkebb, tehetősebb rétegét támadja, miközben általánosítja őket és egyértelműen negatív példaként úgy beszél róluk, mintha egy csak önmaguk jólétével törődő szűk klikkről lenne szó.)

De a szegény nélkülöző embereket sajnos szó szerint lexarják....😕😕😕 (Három szomorú emoji, mert az belefér. Ugyanakkor, nem értem, miért gondolja, hogy minden gazdag így gondolkodik, de azt sem, hogy miért érzi úgy, hogy a gazdagoknak kötelességük lenne másokon segíteni.)

Pedig tudnának a szegény embereknek segíteni, de mégsem teszik- ez a nagy igazság ! (Kinyilatkoztat: Ez a nagy igazság! Mintha egy örök érvényű társadalmi törvényt osztana meg velünk, olvasókkal.)

Más ; Amikor Magyarországra betört a járvány ( Corona Vírus ),több száz ezer embert rúgtak ki a munkahelyéről ...😕😕😕
(Többek között engem is ).

Oda a munkahely, a pénz, a családfenntartás,stb - ami maradt az a napról napra élés .....fájdalom.... szenvedés......😕😕😕 (Határozottan van érzéke a drámázáshoz.)

Orbán Viktor miniszterelnök Úrtól idézve: " Amit a járvány tönkretesz munkahelyet, mi dupla annyi munkát fogunk biztosítani az embereknek - mert senki sincs egyedül". --- valahogy így mondta az Elnök Úr. (Bár nem szó szerinti az idézet, de legalább érdekei miatt megtanulta.)
( Én ezt a gyakorlatban nem így tapasztalom ).

És ráadásul jön Októberben a második Járvány-Hullám ( Corona Vírus ) , nohh akkor lesz a Magyar szegény ember még nagyobb bajban, mint ahogy most is van....😕😕😕

Erről a Corona Vírusról sokat tudnék mondani, de most nem ezért írok itt ebben a csoportban.... (Felcsigázott, hogy vajon emberem mi mindent tudna erről a Korona-vírusról mesélni nekem, hiszen nem virológus.)

..... hanem azért mert nagy bajban vagyok én is , napról napra élek , nincs munkahelyem , sajnos nem is találok , és technikailag és gyakorlatilag is Hajléktalan vagyok , ami azt jelenti hogy nincs Állandó Lakcímem , a lakcím-kártyámon az van feltüntetve hogy LAKCÍM NÉLKÜLI. (Ezzel nem foglalkoznék, mert elég komoly háttérmunkát igényelne a jogi formulák kibogozása, és még akkor sem biztos, hogy helyes következtetéseket vonnék le.)

És ugyebár ha állandó bejelentett melót akarok akkor ott kérik tőlem az állandó Lakcímemet ami nincs, így sehová sem vesznek fel...😕😕😕 (Mondjuk úgy tudom, ideiglenessel is lehet dolgozni, nem csak állandóval.)
( Aki nem hiszi el, annak lefényképezem).
Kértem segítséget ez ügyben is NEGATÍV AZ EREDMÉNY.

És kiaknáztam már minden szociális segítséget, (ingyen kaja) , szociális segélyek , MIND KIAKNÁZVA.
Polgármester Úr- Urak- Hölgyek, és ami szociális és Hivatalok csak léteznek a környékemen mindet felkerestem, és KIAKNÁZTAM....😕😕😕 (Gondolom, munkakeresés helyett minden ideje elment arra, hogy a környezetében minden lehetőséget kiaknázzon. Véleményem negatív, és engem minősít!)*úgy értem, hogy bunkó vagyok.

Haverok, barátok, család, rokonok, ismerősök, ismeretlen emberek, mind megmutatták nekem a foguk alatti ( koszt ) , azzal hogy HÁTAT FORDÍTOTTAK NEKEM, ÉS NEM SEGÍTETEK,( pedig lett volna köztük olyan ember aki tudot volna mégsem segített nekem), sokat tanultam ebből is .........😕😕😕 (Akik nem segítettek neki automatikusan elítéltettek általa és negatív jelzőként a "foguk alatti kosz" megmutatását olvassa rájuk. Ebben a formában sosem hallottam ezt a szólást, sőt, a fordítottját használjuk mi, amikor azt mondjuk "kimutatta a foga fehérjét". Ennél a pontnál azon is elgondolkodom, hogy Török Gábor másik kultúrkörből érkezett és talán nem is magyar állampolgár?)

Próbálom a reményt és a hitet fenntartani az emberekben , mert amint láthatjátok ( nyilvános )nap mint nap ahogy tudok segítek , posztolok a Facebookra . (Nem tudom elképzelni, hogy ezek után ő mivel tud reményt nyújtani másoknak és miért segítene bárkinek, ha posztolgat egy közösségi oldalon.)
( Segítő és Gyógyító Vagyok-Voltam, de inkább már csak VOLTAM ). (Ezek az ezoterikus dolgok egyébként is igen messze állnak tőlem és ha már kapcsolatba kerülök velük, azért azt inkább szakmai körökben elismert személyeken keresztül szeretném megélni, nem Internetes önjelölt emberek által. Ráadásul, úgy veszem észre, életének ez a vonala semmilyen formában nem volt segítségére a boldogulása terén, így csak érdemesebb lenne számára, ha valami hasznosabb tevékenységbe ölné az időt. Jobban meggondolva a közösségi oldalon koldulás pont egy ilyen tevékenység.)

De korgó gyomorral és üres zsebbel már az én energiám is drasztikusan fogynak, és nagyon de nagyon kevés , és nem szeretnék elájulni az éhségtől , és a fizikai betegségeimről még nem is beszélve amit az éhezés tesz a fizikai testtel....😕😕😕 (Nagyon szépen levezette ezt. Az a sok fizika.)

Segítséget szeretnék kérni azoktól az emberektől akikből még nem halt ki a szeretet , és tudják mi az hogy szegénység és nélkülözés , és napról napra élés....😕😕😕 (Miért bazíroz minden kéregető a másik jóindulatára? költői kérdés volt. Tudom, hogy rengeteg ember éli meg életét úgy, hogy számukra idegeneknek segítenek, ilyen-olyan módon. De az is igaz, hogy teljesen jogosan, az emberek inkább az elesetteken szeretnek segíteni: gyerekek, öregek, betegek. Egy láthatóan tetterős férfiembernek pénzt utalgatni, hogy ne éhezzen, azok után, hogy tudjuk, minden szociális utat bejárt, elgondolkodtató cselekvés lenne részemről. Ráadásul, mint írta, ingyen kajához hozzá tud jutni, így az éhezést kizárnám. Persze családi hátteréről csupán tőle tudhatunk, de a levélből semmilyen konkrétum nem derül ki. Pl. hogy családos-e, vannak-e gyerekei.)

Bármiféle megoldás érdekel , lehet postai úton is ( Hajdúszoboszló ) ,vagy számla számla utalással (ez gyorsabb), adományokat nekem eljuttatni, segítő kezet nyújtani.🙏 (Egyetlen módját látja annak, hogy neki segíthess: adományozz!)

A negatív , ítélkező,( kommentelő) emberek azonnali szeretetteljes elengedésre kerülnek ( letiltásra ) , nincs szükségem rosszindulatú negatív emberekre. (Természetesen a kritikát nem fogja elviselni, ami várható is volt. Azonban, hogy szarkasztikusan megjegyzi, hogy "elengedésre kerülnek", ismét nem olyan ember benyomását teszi rám, akit tökéletesen megtört az élet. Vagy csak az átlagnál fejlettebb a humorérzéke, némi írói vénával együtt.)

Pozitív , segítséget nyújtó emberek segítségére van szükségem. (Mint mindannyiunknak. De ezt az energiát akkor kedvelem, ha inkább a szűk környezetemből kapom meg.)

Hálásan köszönöm szépen szeretettel mindenkinek.

PRIVÁTBAN KERESSETEK MEG LÉGYSZÍVES,ott minden adatot megadok.

Mély szeretettel és tisztelettel:

Török Gyula"

Neked mi a véleményed?
Gyula, ameddig élt a posztja, kapott hideget, meleget.

Hogy kifejezze általam megelőlegezett humorát, még egy üres hűtőről is feltett egy fotót, amiben csak a lámpa világított, de semmi nem volt benne. Itt többen megjegyezték, hogyha nincs lakása, hol tartja a hűtőt? Ha nincs semmije, miért van a hűtő feleslegesen bekapcsolva. Oké, itt már visszaköszönt némi pikírt elutasítás és a közösségtől, amit eme blogbejegyzésemben te is tapasztalhatsz. Nem tagadom, engem a fiatalember, mint lehetséges támogatót, tökéletesen elveszített.
Részemről már a Joker filmben sem volt szimpatikus hozzáállás, hogy Joker a nyomorát a gazdagokon kérte számon. Azért a gazdag emberek általában tesznek azért, hogy legyen pénzük - a magyar politikai elitet engedjük most el nagyvonalúan - és pusztán azért őket okolni, mert nekünk nem jó, az tipikusan olyan ember tulajdonsága, aki sosem vállal felelősséget, mindig másban keresi a hibát.

Végezetül még felteszem ide Gyula adatlap részletét, hogy lássuk, aki segítséget kér, milyen kedves ember amúgy.


Látszik, hogy Gyula komolyan hisz ebben az ezoterikus filozófiában. Gondolom, a zárójeles rész a neve alatt a szanszkrit, hindi megszólítása, vagy hitvallása. Magyarul olyasmi lehetne, mint "őstermészet" vagy "kezdetektől fogva létező". Szép dolog a hit, de úgy látszik, eddig Gyulának nem hozott szerencsét.

Reggel, miközben tovább dolgoztam a gépen, Török úr eltávolította a bejegyzését, így nem tudtam kellő mennyiségű kommentet megmenteni az utókornak, pedig beszéde, hogy a "tömeg" hogyan ítélkezik egy külsőleg egészséges férfiember felett, ha az - és itt élnék a Gyula által is használt pszichológiai húzással - Mondjuk ki: koldul!

Azonban, amennyi pozitív hozadéka van a netes közösségeknek, ugyanannyi negatívuma is lehetséges. Minden pillanatban találkozunk olyanokkal, akiknek szándékaik vagy nem tiszták, vagy úgy érzik, itt mások segítségével oldják meg önön problémáikat.

Mint az a hölgy - és ezt magam szememmel láttam - aki csatlakozott egy igen szűk, Vajna Tímeát kedvelő oldalhoz, és nem akarta megérteni, hogy az oldal létezéséről valószínűleg Tímea úrnő nem tud. A hölgyet ez nem zavarta. Rövid posztjaiban egy sort szánt Vajna hölgy méltatására, hogy milyen szép, kedves és jóságos, a többi terjengős és hibáktól hemzsegő mondat pedig azt ecsetelte, hogy milyen rossz is neki és Tímea egészen biztosan tudna nélkülözni hatalmas vagyonából valamennyit, amiből a posztoló hölgy talpra tudna állni.

De erre is van egy mondásunk: Pusztába kiáltott szó!

Update: 2020.09.02.

Beraktam egy képernyőmentés, hogy nehogy felmerüljön a kétség, hogy létezett a poszt. 
Nem kívánom bántani Gyulát, de azt sem állítom, hogy egyetértek azzal, amit csinál. Talán azért, mert szakmámban rengeteg olyan mentalitású emberrel találkoztam, mint ő. Lelépő vendégek, utcáról betérő hazugok. Törzsvendégek, akik néha több hónapos bejárás, beszélgetések után tűntek el örökre, sokszor kárt vagy számlát hagyva maguk után. "Kollégák", akik némán léptek le, néha az öltözőből meglovasítva a másik ingóságait. Markecoló nők, akik 5 perc után igyekeztek lelépni és hátrahagyni a begyógyszerezett madarukat. Stb. A közel harminc év alatt sok mindent láttam, és közel sem mindent.
Utcán már nem adok kéregetőknek, mert nem hiszem egy szavukat sem. Mondjuk nem is nagyon van már mit elszórnom idegenekre.

Egy ilyen közösségi oldal viszont platformot nyújt a tényleg rászorulók és a másokat hülyének néző embereknek, azonban nekem nincs időm se kedvem kiválogatni, ki mond igazat és ki svindler.
Bár, egy egészségesnek látszó férfiembernek szinte biztos, hogy nem fogok a kezébe pénzt csúsztatni abból, amit munkával kerestem meg.
Nem azért, mert érzéketlen vagyok, hanem mert jelenleg magam is napról-napra élek, hiába nem veszek erről tudomást.

A végére még behelyezek néhány kommentet a poszt alól.


2020. augusztus 17., hétfő

Blog: A Be2 elbukott egy csatát!



2018-ban arról cikkeztek, hogy Magyarországon egy kis csoport - Ilona Valastyán hathatós segítéségével - minden platformot megragadott, hogy elítéltessen egy társkereső oldalt a tisztességtelen üzleti tevékenységei miatt. Gyakorlatilag a jogi határok szürke tartományában lavírozva húzták le a társkeresőre regisztrált felhasználókat, minőségi szolgáltatást nem nyújtva. Ezek közül a roppant etikátlan húzások közül csak az egyik, hogy míg regisztrálni pár perc alatt tudott az ember, a leiratkozáshoz már olyan feltételeket kötöttek, amelyek sokszorosan időigényesebbek és egyszeri embernek megnehezítettnek tűntek.

Ilona, miután maga is tapasztalta, hogy az oldal mennyire etikátlanul tulajdonítja el a tagok pénzét, személyesen indított hadjáratot ellenük, kezdetben egy zárt FB csoport indításával, közben pedig a létező valamennyi, számára elérhető platformon is.

Magam sem gondoltam, hogy teljesen véletlenül részese lehetek ennek, mint megfigyelő, de már akkor is tudtam, hogy megéri és lesz foganatja. Kell, hogy legyen!

Valójában teljesen véletlenül keveredtem bele: Épp szemezgettem a Be2 egyik reklámjával, de akkoriban lett mániám, hogy mindent leellenőrzök a gugliban, amire kíváncsi vagyok, hátha, valahol egy fórumon kiderül az a turpisság, amit én nem vehettem észre. Beírva a Be2-t a FB keresőjében - bzva, hogy van oldala - ezt a csoportot találtam meg, amit Ilona pont akkoriban kezdet építeni. Jelentkeztem hát, mert érdekelt, mibe nem ugrottam fejest. Hamar kiderült, amit sejtettem: A Be2 csak egy azokból a kamu társkeresőkből, amik fondorlatos módon csupán a bevételre utaznak, anélkül, hogy szolgáltatásuk kielégítő lenne.

Meglepődtem, hogy 2020-ban, azaz alig két év múlva az első csatát végül Ilona fáradozásainak köszönhetően a fogyasztók megnyerhették!
A Gazdasági Versenyhivatal ugyanis nyár végére lefolytatott vizsgálatai a társkereső cégnek negatív eredménnyel zárultak: 1,6 milliárdos büntetést kell kifizetniük, elítélhető üzleti magatartás miatt!

Hátradőltem és nevettem!

Egy magyar asszony fáradozásainak köszönhetően - főleg neki - ma eljutottunk oda, hogy egy külföldi, szinte érinthetetlen világcéget elmarasztaltak és bírságra köteleztek.
Ez azt jelenti, hogy precedens történt a társkereső oldalak működésének vizsgálatában, amely reményt adhat arra nézvést, hogy a tisztességtelen üzletpolitikát folytató további ilyen oldalak ellen érdemes felvenni a kesztyűt és nem hagyni, hogy jóhiszemű polgárokat károsítsanak meg!

Azonban ez még nem a háború, ha nagy szavakkal akarnék - és miért ne akarnék - élni.

Ilona oldalán már többen jelezték, hogy érdekelné őket a cég elleni társult per, bár nem vagyok abban biztos, hogy ezen eredmények után Ilonának kötelessége lenne már ezzel is foglalkozni. Az elmúlt 2-3 évéből így is tetemes mennyiséget áldozott arra, hogy ezt az eredményt elérje és amennyire emlékszem, a társult pereskedés akkor lett volna, utolsó járható út, ha nincs már más.

Ilona, aki már eddig is megtette, amit megtehetett, nem hiszem, hogy még a perrel járó nehézségeket is magára kellene vállalnia.
Mert neki is van élete.

Ugyanakkor azt is megértem, hogy a jó hír hallatán hirtelen tucatnyian lesznek, akik majd felajánlják, hogy beszállnak, most, hogy már láttak egy komoly eredményt a társkereső ellen. Zömében olyanok is, akik eddig nem jelentkeztek, vagy legyintettek az egészre, mondván: leírták a veszteséget.

Szóval, az ügy még nincs lezárva, de egy pezsgőt már lehet bontani érte.
Ha a GVH meg beszedi a bírságot, gondolom, nem kell attól félnem, hogy szétosztják a károsultak között, hanem majd a GVH képviselői teszik rá a mancsukat, mondván, ez az ő bónuszuk. Mert, hogy a besepert büntetési bevétel nem az érintettekhez fog kerülni, abban biztos vagyok.

Mindenesetre innen is köszönöm Ilonának, amit tett az Internetes társkeresőkért és a Webes szolgáltatások tisztaságáért, mert ez az eredmény mindenféleképpen kihatással lesz rájuk.
Hiszen mindig ilyen ügyekkel kezdődik, azután egyszer csak azt látod, hogy követelmény.

A ma működő társkeresők egy részénél meg szükséges is, hogy ilyen elvárások törvényi szintre emelkedjenek, hiszen, amit sok oldal csinál, az kimeríti az Online kereskedelmi csalást, hiszen pl. sok manipulálja az adatlapokat. Azután kiderült az is, hogy fizetett operátorok dolgoznak azon, hogy minél több regisztrációs összeg folyjon be, előfizetés képében, amiért érdemi szolgáltatást nem kaphat a befizető, lévén, a moderátorok nem találkoznak senkivel, így a társkeresők fizetnek... ...a semmiért!

Kívánok Ilona Valastyánnak erőt hozzá, ha folytatná és köszönöm, amit már eddig tett!

2020. augusztus 14., péntek

Blog: Ha belépsz egy csoportba, olvasd el a kötelezőt!

Eredetileg azt a címet akartam a blogbejegyzésnek adni, hogy "Miért vagy egy seggfej?"
De ez túl kickbait és mellette nem tudod meg belőle, hogy miről is fog szólni az írás, leszámítva, hogy a szokásosról: seggfejekről.

A most felvázolt problémám az emberek egy részének - akiknek habitusa hasonló, mint nekem - szintén idegesítő lehet. akik velem értenek egyet, valószínűleg azok, akik egy oldalnál, ha már jelentkeznek tagnak, azt valamiért minimálisan komolyan gondolják. Úgy értem, érdekli őket az adott téma és a belépésnél eleget tesznek olyan elemi kéréseknek, mint a csoport szabályzatának elolvasása, ami segít a csoporton belül nem seggfejként viselkedni, ami általában egy olyan viselkedési hozzáállás, amely nem kívánatos a csoporton belül.

Több filmes csoportban vagyok tag és a legtöbb - sőt, azt hiszem mind - szabályzatban elzárkózik, máskor tiltja pl., hogy keresett és kibeszélt filmekhez linket, videó megosztó oldalak elérését kérje vagy csatolja bárki.

Részemről két oka van, ha többet most nem is elemeznék ki: 1. Tisztelet a filmkészítők felé, amellyel ha csak ezen platformon is, de elzárkózunk a kalózkodás elől. 2. Az FB oldalán még mindig működik cenzúra, amelynek simán áldozata lehet egy akár zárt csoport is, amennyiben illegális tevékenységet folytat. Ne legyen illúziód: a linkek megosztása, vezessen bármilyen felebaráti szeretet és kifogás: illegális tevékenység!

Tehát, ez elemi szabály ey ilyen csoportnál: bármit lehet a filmekkel kapcsolatban kibeszélni, de linket kérni, nyilvánosan, és posztolni, azt nem.

Na, találd ki, mi történik a legtöbb esetben egy olyan csoportban, amelynek a neve, konkrétan a "Keresek egy filmet!"

Eltaláltad, hogy sokan belépve nem tájékozódnak és azt hiszik, egy olyan Kánaán tagjai lettek, amelyben bármely általuk keresett filmet a lehető legrövidebb úton, ha más nem, link formájában, megszerezhetik.

Miért feltételezem ezt?
Belinkelek egy friss tagtól származó keresést, amely több okból is remek:


Remélem világos, mit látsz:

Emberünk belépett és abban a posztban ezt meg is köszönte, amely, ha jobban megnézed, éppen azt sorolja fel, mit tehetsz és nem tehetsz, mint tag.
Tehát, az oldal abban segít, hogyha emlékszel valamire egy filmből, annak alapján a többi tag segítsen megtalálni a keresett film CÍMÉT, és ezzel az információval már azt kezdhetsz, amit akarsz. Mert ez nem illegális.
Azonban emberünk konkrétan tudja, mit keres, éppen csak kommentjéből kiviláglik, hogy a minimális tiszteletet sem adta meg, hogy elolvassa a szabályzatot, és egyértelműen valamiféle elérést kér a filmhez, hiszen a címét konkrétan tudja.

Beszélgettem már több moderátorral és a leggyakoribb ok, amiért valaki repül egy ilyen csoportból, az a tiszteletnek az a minimális hiánya, amely az új tagot arra kellene, hogy irányítsa, hogy vegye a fáradtságot és mielőtt kinyitja a száját, nyissa ki a szemét.
Magyarul, ne azonnal a maga problémájával akarjon fellépni, hanem először, szánjon rá fél percet, hogy belépve a csoportba elolvassa annak szabályait és azok értelmezése után tagként tud benne létezni.

Azonban kérdem én, a két bejegyzés után, mint egyszeri olvasó, hogyan definiálnád az ilyen új tagot?

Te lehet, hogy keresed a kedves szavakat, én meg első kőrben a seggfej szót használtam volna, azonban, hogyha nem akarok megsérteni senkit - ez a felvázolt viselkedési forma kb. minden második felhasználóra jellemző amúgy, és ők inkább sértődnek meg, mint elgondolkodjanak azon, esetleg nem ők hibásak e - az ilyet csak úgy nevezném meg: ex tag!

Igen, akár 1-2 perc tagság után is.

Tegyük fel, van egy svédasztal, amire bárkit behívsz, örömmel, egy kérés van feléd: - Mielőtt enni kezdenél, olvasd el a táblát!
Te pedig boldogan bemész, ránézel a táblára, elolvasod az első két sort, de mivel látod, hogy nyolc sor van, úgy vagy vele: - Faszom, én enni jöttem éhes vagyok! - és ezzel a felkiáltással rányúlsz az asztal végén, egy arany tálcán, két spotival megvilágított gyönyörű grillcsirkére.
Erre belép két hatalmas testőr, kicsavarja a kezedből a csirkét és miközben kivisznek a teremből, megjegyzik, hogy a táblán világosan le van írva a harmadik sorban, hogy bármit ehetsz az asztalról, egyedül az arany tálcán pihenő grillcsirkéhez nem nyúlhatsz, mert az a tulajdonosé.
Te pedig ott veszkődsz két hegyomlás között, szádban a fenséges ebédet egy keserű íz váltotta fel és azon gondolkodol, milyen aljas dolog, hogy így kidobtak téged.
Miközben egyetlen kérésnek nem tettél eleget és falhattál volna: - Olvasd el a táblát!

Egyértelmű, ha valaki ezek után a csoportban azt teszi, mint a kommentben látható, az kérem, tessék megsértődni: - Egy kapitális seggfej!

Egy olyan fajta seggfej, aki nem érdemli meg, hogy bizonyos csoportoknak tagja legyen.
Mind tudjuk miért!

Apró jelenet a "12 dühös ember" című filmből.

2020. április 17., péntek

Blog: Amikor sok lett a poszt

Pár napon belül le kellett némítanom az értesítést az egyik csoportnál, ahova behívtak, mert töménytelen mennyiségű, semmilyen gyakorlati - számomra itt a pszichés kielégülést hozó is benne van - hasznú posztot osztottak meg és ezek úgy tolták le az egyéb információkat, mintha fizetnék érte.
Nem érdekel egy ezredik poszt háborgó idegenektől, akik úgy akarnak megoldani minden problémát, hogy "teljes kijárási tilalom".

Nem érdekel, mert elviekben még támogatnám is, ám gyakorlatba átültetni sok különböző aspektust vizsgálva, lehetetlen.
Mondjuk, annyit megtehet a kormány, hogy ideiglenesen figyeltet minden közterületet és "hazatessékeli" aki ott tartózkodik, legalábbis, ha sokan vannak.
Megtehetné azt is, hogy senki-sehova, de nincs kedvem éhen halni a négy fal között, miközben a magyar polgárok rengetegen dolgoznak olyan ágazatban, hogy eleve napról-napra éltek.
Nekem is annyi kajám van, ami kb. egy hétre elég. De akkor már tésztát eszem ecettel és ilyen receptet még nem találtam.

Tudom, fogyjak le.

Megtehetném, de szerintem előbb döglenék meg.

Az is unalmas számomra, hogy minden második poszt valami totál gyerekes játékra buzdít.
Nincs baj a játékkal, sőt, egy gyermek abból tanul, de én nem tanulok már abból, hogy szóláncokat alkossak. Azért van pl. kitalálva a könyv. Unatkozom? Olvasok, zenét hallgatok, filmet nézek. Takarítok is kicsit.
Annak sem látom értelmét, hogy szolidaritásból szívecskéket posztolgassak. Nem, mert ezzel is terhelem a netet és - itt visszatérek a pszichés kielégülésre - ezerszer inkább megosztok egy érdekes cikket vagy videót, ami szintén terheli a netet, de legalább 3%-al több agymunkát kíván a feldolgozása. Mondjuk, annyira nem viszem túlzásba ezt se, ellentétben a mostantól nem követett csoporttal.

Még a legjobb barátaim között is akad olyan, akit nem követek, mert egyszerűen annyi mindent oszt meg, hogy azzal simán kitolhat olyasmit, ami esetleg érdekelne is. Nem mintha nem nézegetnék néha órákig vicces videókat a youtubon, de azért direkt odamegyek. Ha helybe jön, azaz tolja lefelé a friss híreket, az ismerősök személyes bejegyzéseit, stb. akkor már úgy érzem, köszi, de valami rovására jelent meg előttem és köszi, de nem kell belőle annyi.
Hú, ez hosszú lett.

Mit is akartam?

Ja, szóval bocsi, kedves oldal, sok-sok kedves emberrel, de kicsit sok lettetek és inkább koncentrálnék a személyesebb környezetre.
Még úgy is, hogy sokatokkal ezer éve nem találkoztam, vagy nem fogok már, vagy teljesen más hitvallásotok van.
Valahogy még mindig inkább közel álltok hozzám, mint azok, akik most baj esetén beszorultak a négy fal közé, és egyetlen hatalmas kollektív sopánkodásban teljesednek ki a világhálón.

(Valójában csak zavar, hogy most már nem mondanivalótól függ egy bejegyzés, hanem attól, hogy van hozzá neted és mobilod.)

by Fekete Coelho-Müller

2019. november 18., hétfő

Blog: Etikus-e kizárni gyerekeket egy étteremből, bármilyen okra hivatkozva?

A Binz városában történt esetet taglaló cikket itt találod. Olvasd el, ha ezt is elolvasnád. Nem kötelező, de jobban összeáll a kép és a véleményedre is kihatással lehet.
De nem az enyémre! :)

Nem kell kölyök este a vacsoraasztalhoz! (kattints a szélsőségesen fogalmazó mondatra)

Ez nem egyedi eset és innen-onnan már hallani/olvasni lehet, hogy egyes vállalkozások vezetői döntenek úgy, hogy gyermekek jelenléte, a felnőtt társaság nyugalmának megőrzése miatt, nem elfogadott.
Leszögezném, hogy ezzel a döntéssel tökéletesen egyetértek, mint szingli, embergyűlölő mizantróp. (Ez csupán hangzatos szóismétlés... ezzel kívánom mutatni, milyen magas szinte dolgozik szellemem koponyám börtönében!)

Utálnám a gyerekeket?
Nem hiszem, mert ismerősök gyerekeivel elszórakozom, ha arról van szó. Sőt, nekem is van egy helyes és okos fiam, akinek bár nem lettem jó apja, de emlékszem, milyen kellemes pillanatokat okozott amikor megcsillogtatta humorát, amely, ha jól használja, az enyémet is kenterbe veri. (Ne felejtsek el utánanézni, mi a tököm az a kenter...)

De...
Igen, jól olvasod, hogy de...

Szóval, egy facebook csoporton belül a komment-szekció  erősen felbolydult a téma láttán és hangoztak el érvek pro illetve kontra, hogy végül rádöbbenjek, hogyha világhírű objektivitásomat szeretném megtartani, akkor át kell értékelnem a hozzáállásomat, mert jogilag és sok egyéb okból, eg étterem ilyen döntése rendkívül aggályos.
Ugyanis, az egyik legtöbbet felhozott érv mind arra mutatott, hogy egy gyermek mennyire nem tud beilleszkedni abba a közegbe, amit egy étterem nyújt.
Értjük ezalatt, hogy hangoskodhat, futkározhat, tönkre tehet ezt-azt, stb. mivel gyerekként nem érzi át a súlyát, amit egy közösségi hely használata, az ott alkalmazott viselkedés jelent.
Igen, de akármit is mondunk a gyerekekre, az mind igaz a felnőttekre is. Ahogy van renitens gyerek, pont ugyanilyen felnőttek is előfordulnak.
Hangoskodnak, kellemetlenkednek, sőt, szélsőséges esetekben erőszakosak lehetnek a személyzettel is, amit egy gyerek olyan mértékben már nem is tud produkálni.
Tehát ebből az irányból nem is lehet logikusan levezetni ezt a kérdést.

Nem mennék bele abba, hogy egy felnőttel szemben a személyzet sokkal erősebb szankciókat alkalmazhat, mint egy gyerekkel (a szemtelen, erőszakos vendéget úgy kidobják, hogy lába sem éri a földet) mert egy gyerekkel szemben nincs is szükség erősebb szankciókra.
Legrosszabb esetben még mindig felszólíthatjuk a családot, hogy fogják meg neveletlen kölykük kezét és együtt távozzanak, hivatkozva az okozott felfordulásra amit viselkedése/viselkedésük okozott.
Azonban ez azután történhet meg, miután vendégként bejuthattak a helyre. Mivel, egyértelműen kizárni, prekoncepcióként, vitatott eljárni.

Persze, hivatkozhat az étterem továbbra is "házszabályokra", de ezek nagyját mint írtam, maguk a felnőttek is megszeghetik.

A tiltás és annak elfogadása pedig felvetett számomra egy másik, kényes problémát:
Tudniillik, ha valaki egy drága vállalkozást épített fel, akkor, én úgy gondoltam, hogy teljesen jogosan, védve saját üzleti érdekeit, kategorikusan kizárhatja a gyerekes családokat, személyeket adott üzleti területről.
Nos, nem biztos, hogy hosszas mérlegelés után erre egyetlen bíró is rábólintana...
Mert ha valaki létrehoz egy ilyen helyet, megnyeri az esetleges kirekesztésből adódó pert, azzal utat engedne további vállalkozásoknak, hogy hasonlóan eljárjanak.
Ez pedig egyenesen oda vezetne, hogy egy-egy üzlet ajtaján megjelenhetnek azok a degradáló feliratok, amelyekkel pl. a zsidók a harmincas-negyvenes években szembesültek Európa közepén, vagy az afroamerikai lakosság vagy száz évig, főleg a déli államokban: Itt nem kívánt személyek vagytok!

Ez azonban ebben a formában nem vezetne semmi jóra.
Mert egyetértek azzal, hogyha valaki pénz áldoz az álmára, megnyit egy boltot, akkor az álmát védendő, eldönthesse azt, hogy kivel osztja meg az álom "megosztását". Mert ehhez neki joga van!
Ha innen nézzük, de ez csupán egy filozófiai megközelítés.
Morálisan azonban igen hamar kellemetlen kérdések társulhatnak úgy az egész témához, mindezt azért, mert néhány gyermek összetört valamit egy étteremben.

Szóval, ha csűröm, ha csavarom, összességében kitiltani gyerekeket egy étteremből, nem biztos, hogy egy működő megoldás, de ne felejtsük el azt sem, hogy bizonyos mozifilmeket sem tanácsolnak kiskorúaknak megtekintésre, ennek ellenére, a liberális szeleknek, amelyek kéretlenül is befurakodtak a közösségi életbe, ma már a szülő döntheti el, hogy gyerekét milyen filmre viszi be és a mozi személyzetének nincs joga ezt felülbírálni, hiszen arra nincs egységes törvény, hogy egy gyerek kizárható egy horrorfilm vetítéséről és az ember olyan, hogy amire nincs törvény, azt akkor szabad.

https://www.mentalfloss.com/article/81229/16-devilish-facts-about-problem-child

Éttermek esetében is az adott intézmény a korábban említett "ház szabályra" hivatkozhat, amelyben esetleg utalhatnak rá, hogy adott intézmény falain belül olyan tevékenység történik, ami nem kisgyereknek való.
De milyen az ember?

Cigarettabolt esetében nálunk jelenleg kénytelen elfogadni ezt, mert van rá törvény és a bolt nem kíván büntetést fizetni, ha vizsgálat közben kiderül, kiskorú is tartózkodott az adott helyen.

A szexboltoknál már nem biztos, hogy egyértelműen van tiltó törvény ilyesmire, azonban pont a kényes téma miatt, a szülők nem hordják ilyen helyekre a gyerekeket, mert a család- és gyermekjogi törvények és intézkedések között rosszul veszi ki magát, ha a szomszéd Sárika négy kölykét azért szakították volna el az anyjuktól, mert az velük járt dildót vásárolni...

Egy étterem azonban nincs ezek ellen védve. (Bár, ha belegondolok, hogy a kocsmákban is ki van írva, hogy kiskorút nem szolgálhatnak/szolgálnak ki, az már nem igazán jelenik meg a feliratokon, hogy esetleg nem is tartózkodhat a gyerek a vendégtérben. (Amíg apu iszik...))
Egy étteremnek nagyon minimális jogköre van, hogy szankcionáljon szituációkat és ezek általában törvényileg meghatározott esetek. Egyéb kéréseket az adott hely feliratokkal jelezhet a vendégeknek, hogy ne legyen kifogás az ellen, hogy "NINCS KIÍRVA!"
Pl. Konkrétan tudom, hogy egy étteremben kitették a "A padlóra köpni tilos!" feliratot, mert a "vendég", nem nagyon akart ennek a szóban elhangzó felszólításnak eleget tenni.

Nos, törvényileg tehát nincs szerintem jogi támogatás az mellett, hogy egy adott hely, amely nem esik törvényi elbírálás hatálya alá, tilthassa gyermekek fogadását, bár, nem tudom, hogy pl. hogy a kifüggesztett "házszabályzat" és egyéb ilyen figyelmeztetések milyen elbírálási csoportba esnek.

A szülő tehát úgy van vele, hogy egy étterem az étterem és nincs egyértelmű törvénnyel támogatott joga kizárni pusztán korhatár miatt egyes vendégeket!
Ezt pedig el kell fogadnom.

Itt jön azonban az, hogy ha ez így is van, egy szülő mennyire lehet/legyen toleráns egy ilyen hellyel? Érdemes "háborúzni" egy étteremmel a döntése ellen, vagy legyintve tovább kell sétálni a következő étterembe?
Rájuk kell/szabad-e hagyni, vagy még azelőtt le kell fektetni bizonyos törvényeket, mielőtt ez a normatíva elfogadott, sőt, többségben lesz?
Érdekvédelmi szervezeteknek van joga ezt a kérdést már most vizsgálni, megforgatva minden oldalról?
Mert a kérdéssel érdemes foglalkozni, hiszen a kommentek áradata az adott FB csoporton belül is erre enged következtetni!

Gyakorlatilag mindkét oldalnak van igazsága ilyen-olyan okokból, azonban nálam okosabb emberek dönthetik el, hogy ebben az esetben mi is az egyértelmű válasz, ha van ilyen.

Egy biztos!
Én sem szeretnék egy nem feltétlenül olcsó vacsorát elkölteni úgy, hogy a nyugalmamat mások gyerekeinek viselkedése befolyásolja akár negatív irányba, (mert lehet, hogy szerencsém van és egy édes baba büfizik a mellettem lévő asztalnál) pedig sokkal kellemetlenebb ha a zavarást esetleg egy ittas személy okozza, amire talán még többször volt példa életemben, mint gyerekzsivajra!
Ebből kifolyólag úgy érzem, nem feltétlenül a viselkedés ami zavaró tényező a felnőttek egy részének, hanem inkább a viselkedést okozó kora.
Mert szerintem az ilyen helyek bár a gyermekek negatív viselkedési normáira hivatkoznak, sokkal inkább az érezhetik, hogy a gyermekek jelenléte gátolhatja esetleg a felnőtt felhasználók viselkedését, szórakozási minőségét.

Ha azonban ez az ok, akkor hibás a gyermekek viselkedésére fogni a kialakult szituáció megoldását!

Konklúzió:
Azért nem akarunk gyerekeket bizonyos helyeken, mert nem akarunk tekintettel lenni rájuk a viselkedésünkkel!

A nagy Freud is azt mondani, hogy ebben a formában saját problémáinkat vetítjük ki a gyermekekre. Rájuk fogtunk valamit, amit mi képzelünk bele...

Jó, valahol megértem, ha valaki szeretne szamarasan bebaszni, mert épp kirúgták valahonnan, ne kelljen már este nyolckor a szomszéd asztaltól apukától vagy anyukától azt hallgatni, hogy: - Legyen szíves, kicsit fogja vissza magát! - mert az egyszeri felnőtt, alkoholfogyasztó vendég nem véletlenül választott egy alkoholfogyasztást támogató intézményt a lealjasodáshoz. Márpedig, ha egy italt forgalmazó helyen sem rúghatok be, mint állat, akkor minek járjak szórakozóhelyekre, étterembe, bárba, hogy drágán fogyasszak, de csak annyit, amennyi nem árt meg.
Akkor nem marad más hátra, pusztán a négy fal otthon, vagy a baráti sörözgetés a kertben, kizárólag, ha ott sincs gyerek, aki kerülget minket.

Azonban itt meg az jut eszembe, hogy ne keverjük össze az éttermet egy kocsmával, a falatozót egy bárral. Szóval, még a vendéglátós egységek között is lehet szeparálni.
Nyilván még én is érzem a különbséget, hogy miért viszek inkább étterembe egy gyereket és nem egy sarki söntésbe.

Végkövetkeztetés 2.:
Kedves étterem!
Az önök döntése jogilag és emberileg vitatható!
Amennyiben ragaszkodnak a továbbiakban is, hogy esti órákban nem fogadnak gyermek vendégeket, akkor tegyék meg a szükséges lépéseket, hogy délután hat után az éttermet felnőttbirodalommá tegyék, ahol még véletlenül se akarjon egy átlagos, normális család vacsorázni!
Első körben, a falra tegyenek megfordítható képeket. Nappal egyik oldalukon csodálatos tájképekkel, helyi művészek festményeivel, esetleg a hellyel kapcsolatos poszterekkel.
Este ezeket a képeket fordítsák meg. A képeken ilyenkor elriasztó szexuális tartalmú fotókat lehessen látni.
A felszolgáló személyzet női tagjainak felső ruházata estére kikapcsolható legyen mellterületen. Így, miután elment az utolsó gyerekes vendég, csak feltépik a ruhát és kibuggyanhat a mell. (Mondjuk, szoptatós anyáknál ez nem jön be...)
Ha ez sem elég, a bejárat fölé helyezzenek olyan hangszórót, amelyik gyermekek számára kellemetlen zenét játszanak. Bizonyára vannak ilyen irányú kísérletek is, amelyekben olyan zenei darabokat tesztelnek, amik a gyerekek viselkedését erősen befolyásolják. Azonban vigyázva kell ezeket a zenéket kiválasztani, mert sok felnőttet is zavarhatnak a halálhörgéses finn deathacidanálorálmetál zenekarok nótái.
Bár dohányozni már nem lehet sok szórakoztatóhelyen, azonban az nincs tiltva, hogy dohányfüst szagú illatosítót és füstölőket használjunk. Ezeket szintén a bejárat közelében kell aktiválni, hogy a szag az agyban olyan kémiai folyamatokat indukáljon, melyek kellemetlen érzetet keltenek mind a gyermek, mind szüleik agyában.
Az étlapra csupa olyan ételt kell tenni, amit gyerekek nem esznek meg! Ez sokszor csupán annyit jelent, hogy levesszük a repertoárból a rántott hús-hasábburgonya kombót és kidobjuk a pizzasütőt is!
A lényeg, törekedni kell rá, hogy szankció és tiltás nélkül elérjük, hogy a gyerekes polgárok ne nálunk akarjanak vacsorázni!

Tudom... Az én anyámat!


https://www.todaysparent.com/family/parenting/8-tips-for-teaching-your-child-table-manners-2/

2019. október 30., szerda

Blog: A Hermina Bau egy csalás-sorozat?

A kifejezéssel legalább másfél éve találkoztam először, valamikor 2018 első felében. Nem a "csalássorozattal", hanem a "Hermina Bau"-val. Akkori barátnőm mesélte, hogy milyen remek lakásokat lehet venni ettől az ingatlan építtető cégtől, amely forradalmi technikáknak köszönhetően szinte rezsi mentes és egyáltalán egy álomotthon.
Persze nem volt 20-25 millió forintom zsebben és így csak az álmodozás maradt.
Azután, mivel néha szörfölgetek a neten, egyre-másra botlottam olyan fórumokba, ahol előkerült a cég vagy mi ez, neve és nem pozitív kontextusban.
Olyannyira nem, hogy mostanra úgy tűnik, a "Hermina Bau" okos-otthon nem más, mint egy újabb, nagyobb ívű piramisjáték szerű igen kétséges vállalkozás.
Annyira így van ez, hogy mostanra már televíziós műsor is foglalkozott vele, hogy valami nem kerek a cég háza táján és a lázongó elővásárlók saját FB csoportban osztják meg tapasztalataikat és beszélik meg a lehetséges jogi lépéseket.

Mert egy riport szerint a cég csalt.
Csalt azzal pl. hogy olyan szerződést íratott alá leendő vásárlókkal, amelyben semmilyen formában nem fektették le a teljesítés konkrét idejét. Márpedig, ha nincs a szerződésben, hogy a lakásokat mikor adják át, akkor egyértelmű, hogy azokat majd VALAMIKOR fogják átadni.

Az építési telkeken állítólag nem folyik feszített munka és azon sem lepődnék meg, ha a strómanokat hátrahagyva az értelmi szerző és aki az előlegek befizetését saját kezében fókuszálta, hamarosan nem lenne elérhető az országban, hiszen a hírek szerint több száz a kárvallott és egyetlen lakás előlege sem nagyon kevesebb 8-10 millió forintnál.
Számold ki, hogy az mennyi és, hogy egy ekkora összeg egyetlen kézben való központosítása vajon elég-e ahhoz, hogy az ember inkább hagyjon mindent a fenébe és egy másik bolygón kezdjen új életet. Nem állíthatom, hogy ez történek, de ki lepődne meg, ha mégis ez lenne a helyzet?

Részemről most nem is elemezném tovább ezt a jelenleg is folyamatban lévő problémát, csupán annyit merek kijelenteni, hogy ebből tanulva biztos vagyok benne, hogy sosem fogok lakásra előleget kifizetni, ha nincs a helyén a tető és nem kötöttek be vizet-gázt-villanyt.

Mert jelenleg rengeteg ember pénze áll benne egy olyan vállalkozásban, amely felett semmilyen hatósági kontroll nincs és némi jogi csűrés-csavarás miatt nem is nagyon lesz. Hiszen a szerződésekben, amit a tévériportban említettek, nem szerepel a teljesítési időpont, így az építtető széttárja karjait és mondhatja: - Sajnálom!

Csak közben rászoruló emberek kerültek kellemetlen helyzetbe, hiszen ha előre tudják, amit most már igen, a pénzüket simán fektethették volna kevésbé étvágygerjesztőbb ingatlanokba, amik viszont valószínűbb, hogy már készen állnak.

Az ok, amiért kicsit utána olvastam a cégnek, hogy belebotlottam az ő FB oldalukba is, ahol a komment szekcióban egyetlen mondattal utaltam rá, hogy aki úgy gondolja, nézzen utána a neten a cég nevének, hogy teljesebb legyen a képe a "Hermina Bau"-ról.
Magam sem gondoltam, hogy hozzászólásom nem kevesebb, mint 5 perc alatt eltűnik a világháló útvesztőiben és, hogy ilyen keresetlen tanácsot többet ne adhassak, az oldal feltehetően moderátorok által, lezárult számomra, azaz a "tetszik" opción kívül semmi mást nem tudok vele kezdeni.
Azt meg, mondanom sem kell, ezek után pláne nem fogom megnyomni...

Nincs illúzióm a céggel kapcsolatban!
Amelyik vállalkozás ennyi energiát fektet abba, hogy a negatív hangot elnémítsa, az számomra hiteltelen. Ugyanis, azt vettem észre más oldalaknál, hogy általában első körben tárgyalnak azzal, aki negatív feléjük, mintegy megadva az esélyét, hogy egy párbeszéd alakuljon ki a két pólus között.
Itt ez nem történt meg.
Ezért ettől a cégtől még akkor sem vennék lakást, ha a kulcsot és a szerződést elém tolták.
Főleg nem így, hogy csak látványos ígéretek vannak, meg egy rakás dühös ember...

2019. szeptember 9., hétfő

Dolgozz ingyé'! - avagy az éhező művészek mellé csatlakozhatsz te magad is

Az a jó Facebookban, hogyha nyitott szemmel járkálsz rajta, belefuthatsz említésre méltó apróságokba. Olyasmibe, ami azért megér néhány szót. Persze, valójában simán tovább lehetne görgetni - hogy beépült a kifejezés a nyelvünkbe - és ignorálni az ilyen hirdetőt, de maga a jelenség megér egy kis filozofálgatást a témában, főleg, hogy nem vagyok benne érintett, sőt, nem én tettem fel a hirdetést. Szóval, kibicként kussolhatnék is és jobban belegondolva, nem is zavar különösebben, hiszen mindenkinek joga van bepróbálkozni és ha sikerült, akkor legyen neki.

Ettől függetlenül most olyasmit mutatok, ami a kommentek szerint minimum kérdéses.


Ami szerintem adott esetben támadható és ennek a bejegyzés alatt is hangot adtam, hogy a csoport állásokat gyűjt azoknak, akik munkát keresnek. Nos, amiért nem jár fizetés, az nem állás, pusztán karitatív tevékenység... Ennek ellenére érdemes elolvasni az elvárásokat, mert azok bizony, igen magasak azért, hogy az ember a szabadidejét rááldozza. Persze biztosan érdekes tapasztalatokat szerezhet az ember, ha kifejezetten ez az irány, amerre az életben tovább haladna, azonban részemről úgy vélem, ahol ennyi a kérés, ott sok lehet a felelősség és ahol felelősség van, azt ingyen miért csinálná valaki?
Azért vannak elhivatott hozzáállások is, mondjuk ha egy szegény országban ingyen vállalsz például orvosi, ápolói, egyéb teendőket, de ott ha pénzt nem is kapsz, tevékenységed mellé biztosítnaka - jobb esetben - élelmet, lakhatást és teret a munkádnak, amellyel ha csak annyit érsz el, hogy mások is csatlakoznak hozzád, már pozitív.
Itt azonban kérdéses, hogy legalább az utazási költséged vagy a napi egy étkezésedet állná a Galéria, ami viszont nettó pénzkiesés egy átlagos embernek.

Ismétlem, álomkergetésben segít, ha saját galériát nyitnál a jövőben, de anyagilag nem fog hozzásegíteni, az biztos.
Viszont kézközelből találkozhatsz művészekkel és remekeikkel. Ha neked ennyi elég, akkor ajánlom ezt a mun... ezt!

2019. július 4., csütörtök

Blog: Vitakultúra óvodás szinten

Troll vagyok.
Nem állítom, hogy büszkén vállalom, de néha bizony belemegyek vitákba, ha úgy érzem, valami nagyon nem kerek egy érvelésben. (Vagy borzalmas a helyesírás, vagy egyéb fonákság, illetve szimplán bal lábbal keltem...)
Néha belekötök az élő fába is, ám igyekszem a személyeskedést kordában tartani, hiszen a véleményre ugrom, nem a kijelentőre.
Ebből volt is már vitám ismerőssel, mert úgy mentem bele egy vitába, hogy vitapartnerem adatlapját nem néztem meg. Azután ismerősöm kioktatott, hogy ugyan ne támadjam már az illetőt, hiszen szegény, vannak egészségügyi problémái, amiket figyelembe kellene vennem.
Részemről akkor azzal érveltem, hogy mint említettem, nem azt nézem, ki mondja, hanem mit. A "mit" azonban az én értelmezésemben baromság volt és lehet, hogy vehemensen védtem álláspontomat - illetve erősebb stílusban közvetítettem vélt igazamat - de ne azért hajtsunk már egy vitában fejet a másik előtt, érvek helyett, hogy az illetőnek milyen mentálhigiénés kockázatai vannak.
Nem!
Aki képes belemenni egy vitába - és ha jobban belegondolok, ebben az esetben pont az illető kötött belém, igen alacsony érvelési minőséggel - az legyen képes az álláspontját vagy megvédeni, vagy legalábbis döntetlenre kihozni a szituációt, hiszen semmi sem fehér vagy fekete.
Azonban azért meghátrálni egy vitában, mert a másik esetleg vak, öreg, kövér, stb. az számomra azért elfogadhatatlan, mert úgy vélem, ne a hátrányainkkal takarózzunk, ha védekezünk, hanem logikával és amit még találsz a fiókban.
Vagy maradjunk csendben és a netes vitákat hagyjuk olyanokra, akik képesek beszélgetni a személyeskedés mellett, vagy annak kizárásával.
Utálom pl. a konyhafilozófiát pufogtatókat is, akik valami unásig koptatott közhelyet úgy dobnak be, mintha most fejeztek volna be egy fontos operációt, a többi susnyás, aki meg arra sem vette a fáradtságot, hogy ezt a közhelyet előkeresse és odabiggyessze, most támogatják bőszen, mert nagyon meg lett mondva az igazság.

Lófaszt ember! Közhelyes vagy, akár a véleményed. Veled sem halad a beszélgetés, mert nem álláspontokat ismerünk meg, nem is friss látásmódot, pusztán egy elkoptatott frázist, amivel nap, mint nap találkozom, ha olvasom az embereket.
Mégis, sokan úgy vélik, meg kell szólalniuk.

Volt egyszer egy vitám egy nővel, aki vehemensen védte igazát, melyben azt állította, hogy az állatok az embernél előbbre valók, hiszen az emberek nem érdemes a földre, mert nem vigyáz... bla-bla-bla.
A hölgy ezt a véleményét természetesen folyamatosan előhozta az adott témában, és azt vettem észre, hogy gyakorlatilag ezt az egy gondolatot írta be vagy tíz helyre.

Fárasztó, hogy megakadt a tű a lemez... megakadt a tű a lemez... megak...
Szóval nekiszegeztem egy egyszerű kérdést:
- Egy lakástűzben ha hirtelen korlátolt helyzetben egy valamit menthetsz, kit hoznál ki? A gyerekedet vagy a macskádat?

Ez egy erősen eldöntendő kérdés. Ha Jack Bauer teszi fel neked a 24 sorozat egyik epizódjában, nem agyalgatsz, nem szórakozol, kibököd az egyik választ: a.) a gyerekemet vagy b.) a macskát (A korábban felsorolt nagyjából egy érve miatt...)
Nos, a hölgy tisztában volt vele, hogy korábbi állítását ilyenképp ha sarkítva is, de ignorálnia kell, amihez természetesen, ragaszkodott, hiszen rengeteg energiát fektetett abba, hogy embertársain verje le a port.
Ugyanakkor nem volt annyira "hülye", hogy az állatot választva magára haragítsa a teljes komment áradatot, ezért a cseppet sem elegáns és óvodás mentalitást tükröző módszert választotta, tudni illik, elkezdte a kérdésre adható válasz megváltoztatását.
ami jelen esetben annyit tett, hogy baromságokat írt arról, hogy a macskája olyan gyors, hogy már rég kinn lenne az udvaron, mire ő is utána szaladna a gyerekével.

Érted, hogy mire akarok kilyukadni, amikor azt mondom, hogy az ilyen ember véleménye számomra a továbbiakban egy nagy lófaszt sem ér?

Képzeld el, ha adsz neki egy tesztet a suliban, hogy töltse ki, igennel és nemmel válaszolva, de ő a lapszélt is megpakolja megjegyzéseivel, mert itt ezt gondolja, ott meg azt.
Csakhogy, ha valami eldöntendő, ott nincs apelláta.
Nincs vicces kitétel. Nem. Ott volt egy állításod, amihez ragaszkodsz, ezért beleadom újra a kezedbe, csak elfordítom a fényben, hogy máshová essen az árnyék, és ami eddig elefánt volt, mostantól egérré lett.

Az ilyen emberrel nem nagyon érdemes vitázni és akkor már kijelentem, beszélgetni sem nagyon. Mert nem érdemli meg, hogy foglalkozz vele, hiszen ő sem foglalkozik már magával a kérdéssel sem, hanem megváltoztatná azt.
Logikátlanul, durván, ostobán.

És nem egyedi jelenség. Tegnap egy nő egy celebünket fikázta, hogy mennyire nem jó nő. Ez ugye, szubjektív vélemény. Gondoltam, felhívom rá a figyelmét, hogy még annak ellenére is, hogy a hölgy mit gondol róla, ha csak ketten lennének egy homokos tengerparton, a férfiak zöme egyértelműen a celeb mellé teríteni le a törülközőjét, hiszen a fikázóhoz képest messze csinosabb nő. (Tudom, nem foglalkozunk a külsőségekkel, azonban valakinek tükröt tartani, aki ezt már megtette, nem hiszem, hogy feltétlenül nettó bunkóság. Csak amolyan troll módi.)
A válasz persze közel sem volt logikus, mivel a felvázolt szituációt nem tudta kezelni.

A hölgy azt írta, hogy mivel a celebbel ellentétben neki régóta van partnerkapcsolata - tehát mellékesen negatív módon említette meg, hogy celebünk szingli életet él jelenleg - teljesen mindegy ki terít le mellé törülközőt és így a felvetésem okafogyottá vált.

Tényleg?
Ez a válasz?
Hogy maga partnerkapcsolatban él, ezért nem érdekes, ki feküdne maga mellé?

A kérdés, tündérke, nem arra irányult, hogy kinek milyen a magánélete, hanem, hogy ki a csinosabb kettőtök között és ki véleményezi a másikat.
Kellet a celeblánynak egy bejegyzés megosztania az edzés és a sminkes nők kapcsolatáról.

Mondanám, hogy lezártnak tekinthetjük a beszélgetést a hölggyel, de valamiért úgy érezte, hogy privátban - hogy utálom az ilyen vitaharcosokat, akik azután a háttérben kezdenek el pofátlankodni vagy fenyegetőzni - megírja nekem, hogy én mennyire nem vagyok az esete.
Már nem azért, de ennyire nem figyeltél a hasonlatomra???

Azt a nem létező törülközőt én sem melléd teríteném, verjem a fejedbe az iróniát és szarkazmus.

Ja, a Messenger azért alul jelzi, hogy erre a "beszélgetésre" nem tudok válaszolni. Mondjuk, ez is fair play díjas, baszatlankám.
Le is tiltalak a picsába ezek után, mert úgy szeretem. :)

2019. március 21., csütörtök

Blog: Pofátlan albérletárak

Egy ideje magam is rá voltam szorulva, hogy kis lakásomból átszedelőzködjem egy kisebb albérletbe. Természetesen korábbi életemet rendesen hátra kellett hagynom, ezernyi személyes holmi lett az enyészeté, kallódott el, került barátokhoz vagy magam sem tudom hová.
Nem is nagyon izgat és megtanultam, hogy felesleges tárgyakkal körülvennem magamat. Ma már csak olyasmit gyűjtök, ami elfér egy vinyón, vagy fillérekbe kerül és ezért esetleges következő elvesztése nem fog mélyen érinteni.

De nem erről akartam beszél valójában, hanem arról, hogy milyen áldatlan állapotok uralkodnak a fővárosban, ha az ember bérelne egy lakást. Mostanra eljutottunk odáig, hogy néha olyan helyiségeket - szándékosan nem lakást írtam - kínálnak horror összegekért fel, mint lehetséges "életteret", ami a pofátlanság kategóriát bőven kimeríti.

Csak egyet mutatok be most ezekből és a tulajdonos sem nevesítem, bár lehet, megérdemelné, hogy a NAV a körmére nézzen, fizet-e adót, a bevétele után, habár el nem tudom képzelni, hogy az általa felkínált lyukat épeszű ember, azokkal a kondíciókkal kivegye, amit a főbérlő kínál.

Haladjunk sorban. A Facebook tele van olyan zárt csoportokkal, amelyek lakásokat, házakat, bérleményeket kínálnak szűkebb közösségeknek. Általában ezen zárt csoportok egyik aranyszabálya, hogy tudomásul vesszük amit látunk az oldalon, ellenben nem lehet negatívan véleményezni. Gondolhatod, hogy milyen szituáció lehet akkor az, amikor egy tucatnyi tag letámadja az egyik hirdetőt! Egyértelmű pofátlanság, de be is mutatom:






Tehát emberünk felvázolta, hogy nincs túl sok hely az ingatlanban.























Aztán a hirdetésben bőven van fotó a stúdiólakásnak titulált raktárról és ha jól figyelsz, azonnal kiderül, hogy egy nagyon kis területű valamiről van szó, ahol a fürdőszoba egy falat, a heverő pedig gyakorlatilag szemben van a konyhával.



Azért jól látszik, nem?
Ez lenne az élettér! Heverő, amiről egyenesen be tudsz kis nyújtózással érni a hűtőbe.
Én elhiszem, hogy van az a kifejezés, hogy "ékszerdoboz", vagy "nekem elég egy kis lyuk is", közhelyes sóhaj, de ez így, 79ezer forintért + rezsi (!) kimeríti mindazt, amit a korrekt üzletről tudunk.
Mondjuk, egy pár hete a hölgy még 80ezerben gondolkodott, de a népharag úgy látszik lesmirglizett egy kerek ezrest.

Mostanra a hirdetés teljesen eltűnt, valamennyi hozzászólással, ám korábban mentettem párat, mikor észrevettem, hogy az én megjegyzésemet ignorálták:





Mostanra viszont azt vettem észre, hogy a korábbi 4-5 albérletes oldal helyett csak kettőben vagyok tag. Kitudnak úgy dobni a csoportból, hogy észre sem veszem? Vagy rosszul emlékszem és csak két albérletes csoportban voltam benn?
Mindegy.
A lényeg, hogy emberek patkány módon lehúznak másokat, akik rászorulnak. Hiába, a világ már csak ilyen.
Mint a Marketplace-n a könyvhirdetés, amelyben a lány a kb. 10ezer forintos könyvsorozatot 50ezerért kínálta és állítólag megvették. Értem én, hogy saját döntés, mit veszünk meg és mit nem, csak zavaró, ha arcunkba tolják a mohóságot.