Nem állítom, hogy büszkén vállalom, de néha bizony belemegyek vitákba, ha úgy érzem, valami nagyon nem kerek egy érvelésben. (Vagy borzalmas a helyesírás, vagy egyéb fonákság, illetve szimplán bal lábbal keltem...)
Néha belekötök az élő fába is, ám igyekszem a személyeskedést kordában tartani, hiszen a véleményre ugrom, nem a kijelentőre.
Ebből volt is már vitám ismerőssel, mert úgy mentem bele egy vitába, hogy vitapartnerem adatlapját nem néztem meg. Azután ismerősöm kioktatott, hogy ugyan ne támadjam már az illetőt, hiszen szegény, vannak egészségügyi problémái, amiket figyelembe kellene vennem.
Részemről akkor azzal érveltem, hogy mint említettem, nem azt nézem, ki mondja, hanem mit. A "mit" azonban az én értelmezésemben baromság volt és lehet, hogy vehemensen védtem álláspontomat - illetve erősebb stílusban közvetítettem vélt igazamat - de ne azért hajtsunk már egy vitában fejet a másik előtt, érvek helyett, hogy az illetőnek milyen mentálhigiénés kockázatai vannak.
Nem!
Aki képes belemenni egy vitába - és ha jobban belegondolok, ebben az esetben pont az illető kötött belém, igen alacsony érvelési minőséggel - az legyen képes az álláspontját vagy megvédeni, vagy legalábbis döntetlenre kihozni a szituációt, hiszen semmi sem fehér vagy fekete.
Azonban azért meghátrálni egy vitában, mert a másik esetleg vak, öreg, kövér, stb. az számomra azért elfogadhatatlan, mert úgy vélem, ne a hátrányainkkal takarózzunk, ha védekezünk, hanem logikával és amit még találsz a fiókban.
Vagy maradjunk csendben és a netes vitákat hagyjuk olyanokra, akik képesek beszélgetni a személyeskedés mellett, vagy annak kizárásával.
Utálom pl. a konyhafilozófiát pufogtatókat is, akik valami unásig koptatott közhelyet úgy dobnak be, mintha most fejeztek volna be egy fontos operációt, a többi susnyás, aki meg arra sem vette a fáradtságot, hogy ezt a közhelyet előkeresse és odabiggyessze, most támogatják bőszen, mert nagyon meg lett mondva az igazság.
Lófaszt ember! Közhelyes vagy, akár a véleményed. Veled sem halad a beszélgetés, mert nem álláspontokat ismerünk meg, nem is friss látásmódot, pusztán egy elkoptatott frázist, amivel nap, mint nap találkozom, ha olvasom az embereket.
Mégis, sokan úgy vélik, meg kell szólalniuk.
Volt egyszer egy vitám egy nővel, aki vehemensen védte igazát, melyben azt állította, hogy az állatok az embernél előbbre valók, hiszen az emberek nem érdemes a földre, mert nem vigyáz... bla-bla-bla.
A hölgy ezt a véleményét természetesen folyamatosan előhozta az adott témában, és azt vettem észre, hogy gyakorlatilag ezt az egy gondolatot írta be vagy tíz helyre.
Fárasztó, hogy megakadt a tű a lemez... megakadt a tű a lemez... megak...
Szóval nekiszegeztem egy egyszerű kérdést:
- Egy lakástűzben ha hirtelen korlátolt helyzetben egy valamit menthetsz, kit hoznál ki? A gyerekedet vagy a macskádat?
Ez egy erősen eldöntendő kérdés. Ha Jack Bauer teszi fel neked a 24 sorozat egyik epizódjában, nem agyalgatsz, nem szórakozol, kibököd az egyik választ: a.) a gyerekemet vagy b.) a macskát (A korábban felsorolt nagyjából egy érve miatt...)
Nos, a hölgy tisztában volt vele, hogy korábbi állítását ilyenképp ha sarkítva is, de ignorálnia kell, amihez természetesen, ragaszkodott, hiszen rengeteg energiát fektetett abba, hogy embertársain verje le a port.
Ugyanakkor nem volt annyira "hülye", hogy az állatot választva magára haragítsa a teljes komment áradatot, ezért a cseppet sem elegáns és óvodás mentalitást tükröző módszert választotta, tudni illik, elkezdte a kérdésre adható válasz megváltoztatását.
ami jelen esetben annyit tett, hogy baromságokat írt arról, hogy a macskája olyan gyors, hogy már rég kinn lenne az udvaron, mire ő is utána szaladna a gyerekével.
Érted, hogy mire akarok kilyukadni, amikor azt mondom, hogy az ilyen ember véleménye számomra a továbbiakban egy nagy lófaszt sem ér?
Képzeld el, ha adsz neki egy tesztet a suliban, hogy töltse ki, igennel és nemmel válaszolva, de ő a lapszélt is megpakolja megjegyzéseivel, mert itt ezt gondolja, ott meg azt.
Csakhogy, ha valami eldöntendő, ott nincs apelláta.
Nincs vicces kitétel. Nem. Ott volt egy állításod, amihez ragaszkodsz, ezért beleadom újra a kezedbe, csak elfordítom a fényben, hogy máshová essen az árnyék, és ami eddig elefánt volt, mostantól egérré lett.
Az ilyen emberrel nem nagyon érdemes vitázni és akkor már kijelentem, beszélgetni sem nagyon. Mert nem érdemli meg, hogy foglalkozz vele, hiszen ő sem foglalkozik már magával a kérdéssel sem, hanem megváltoztatná azt.
Logikátlanul, durván, ostobán.
És nem egyedi jelenség. Tegnap egy nő egy celebünket fikázta, hogy mennyire nem jó nő. Ez ugye, szubjektív vélemény. Gondoltam, felhívom rá a figyelmét, hogy még annak ellenére is, hogy a hölgy mit gondol róla, ha csak ketten lennének egy homokos tengerparton, a férfiak zöme egyértelműen a celeb mellé teríteni le a törülközőjét, hiszen a fikázóhoz képest messze csinosabb nő. (Tudom, nem foglalkozunk a külsőségekkel, azonban valakinek tükröt tartani, aki ezt már megtette, nem hiszem, hogy feltétlenül nettó bunkóság. Csak amolyan troll módi.)
A válasz persze közel sem volt logikus, mivel a felvázolt szituációt nem tudta kezelni.
A hölgy azt írta, hogy mivel a celebbel ellentétben neki régóta van partnerkapcsolata - tehát mellékesen negatív módon említette meg, hogy celebünk szingli életet él jelenleg - teljesen mindegy ki terít le mellé törülközőt és így a felvetésem okafogyottá vált.
Tényleg?
Ez a válasz?
Hogy maga partnerkapcsolatban él, ezért nem érdekes, ki feküdne maga mellé?
A kérdés, tündérke, nem arra irányult, hogy kinek milyen a magánélete, hanem, hogy ki a csinosabb kettőtök között és ki véleményezi a másikat.
Kellet a celeblánynak egy bejegyzés megosztania az edzés és a sminkes nők kapcsolatáról.
Mondanám, hogy lezártnak tekinthetjük a beszélgetést a hölggyel, de valamiért úgy érezte, hogy privátban - hogy utálom az ilyen vitaharcosokat, akik azután a háttérben kezdenek el pofátlankodni vagy fenyegetőzni - megírja nekem, hogy én mennyire nem vagyok az esete.
Már nem azért, de ennyire nem figyeltél a hasonlatomra???
Azt a nem létező törülközőt én sem melléd teríteném, verjem a fejedbe az iróniát és szarkazmus.
Ja, a Messenger azért alul jelzi, hogy erre a "beszélgetésre" nem tudok válaszolni. Mondjuk, ez is fair play díjas, baszatlankám.
Le is tiltalak a picsába ezek után, mert úgy szeretem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése