...de meg kell tennem, ha már a "titkos" levelezési fiókomba küldte ezt az amúgy igen fontos levelet.
Mert hetent... mit hetente, naponta kapok világmegváltó felhívásokat idegenektől, akik valamiért tudják, hogy szociálisan nagyon érzékeny vagyok, mióta igen-igen érintett vagyok a segítségre szorulásban.
Szóval, biztos pofátlanság, hogy Nina Jackson asszonnyal ennyire elutasító leszek, de leszek.
Ehhez előbb az eredeti levél:
Túl pici a szöveg?
Akkor bemásolom ide, javítás nélkül:
" Levél helye"
Basszus kulcs, a fotó mentése után töröltem az egészet a picsába. akkor most beírom akkor a képről másolva...
"Nina Jackson asszony vagyok, Ausztrália mérnökje. 86 éves: Sokáig szenvedtem tüdőrákban, ami szintén befolyásolta az agyamat. Az orvosok szerint azt mondták nekem, hogy nem tudok élni a következő két hónapban. Szeretnék pénzt adni a gyülekezeteknek, mecseteknek, árvaházaknak, özvegyeknek és társadalomnak nyújtott adományokkal, különös tekintettel a HIV / AIDS szegény, rászoruló és áldozataira. Kérem, segítsen nekem, hogy ezt az adományozást az ön országában végezzük."
Kedves Nina Jackson!
Ha ön már 86 évesen úgy gondolja, hogy a tüdőrák befolyásolta az agyát, kíváncsi lennék, mi a többi, amit a "szintén" szavacska következtetni enged, mert magam is szenvedek e betegségben és félek, hogy lassan az agyamra megy.
Az sem világos nekem, hogy miért pont az orvosok szerint mondták azt önnek, hogy a következő két hónapban nem tud élni? Biztos, hogy orvosok voltak? Nem lehet, hogy magyar politikusok?
Ja, nem, azok szerint simán meg lehet ám élni bármit, bármennyiből.
A mecsetes rész az, ami miatt úgy vélem, nem kívánom országomban az ön tevékenységét előrébb mozdítani. Sőt, annak örülnék, ha én országomban ez a mecset szerű dolog úgy amblokk kimaradhat gyönyörű országomból. A HIV és AIDS sem olyan jellemző hazámra, szerencsére.
Nézze, Nina, szólíthatom kegyedet így?
Ha önnek tényleg csak két hónapja van hátra, akkor inkább azokkal törődjön, akiket ismer és ne idegenekkel.
Szóval, azt az adomány, amit mérnökként összekaristolt - és nem egy épület az Ausztráliában - nyugodtan írja a nevemre, hiszen engem ismer. Ezt bizonyítja az is, hogy rátalált a levelezési címemre.
Nina.
Ön már megette a dampere javát.
Legyen szíves, mielőtt agyműködése a következő két hónap alatt megállna, előtte az ügyvédjén keresztül küldjön nekem némi apanázst. Azt majd én jól felhasználom, hogy meggyógyítsam országom betegeit.
Higgye el, van egy pár... ezer.
Remélem, nem futok ki az időből, bár, nem lehet rám mondani, hogy elsietnék dolgokat.
Várom válaszát!
Témájában olyasmi, amiről szeretek beszélni, megérint vagy érdekel. Az oldalon olvasható tartalom nem minden esetben tükrözi a valóságot vagy a vágyaimat, álmaimat. Egyszerűen, csak gondolatok, amik jönnek valahonnan és ha elég erősen csimpaszkodnak elmém kútjának kávájába, néha bizony kimásznak közénk. (Az oldalon olvasható tartalmak a nyugalom megzavarására lehetnek alkalmasak! Az FPS leírások nem jelentik automatikusan, hogy a leírt tartalmak valóságosak, ezért ezeket kezeljék a helyükön!)
2017. május 24., szerda
2017. május 18., csütörtök
Blog: Ha már választanál...
Tartod magad szép magyar anyanyelvünkhöz?
Rendben.
De mit teszel, ha kiszemelt fiú a diszkóban odamegy hozzád, a mosolyától már nedves a bugyid és lelki szemeid előtt kristálytisztán látod, hogy ma éjjel csúnya büntetést fogsz kapni tőle, azután megszólít, de nem a megszokott és számodra kellemes szavakat hallod, hogy: - Szia, tetszel! - hanem legyen mondjuk:
a.) tetszesz
vagy
b.) teccő
Most a kérdés az, hogy csukd be a szemed és melyiket hallanád szívesebben?
Rendben.
De mit teszel, ha kiszemelt fiú a diszkóban odamegy hozzád, a mosolyától már nedves a bugyid és lelki szemeid előtt kristálytisztán látod, hogy ma éjjel csúnya büntetést fogsz kapni tőle, azután megszólít, de nem a megszokott és számodra kellemes szavakat hallod, hogy: - Szia, tetszel! - hanem legyen mondjuk:
a.) tetszesz
vagy
b.) teccő
Most a kérdés az, hogy csukd be a szemed és melyiket hallanád szívesebben?
2017. május 15., hétfő
Blog: Lebasztam a falat...
Nem vagyok teljesítményemre büszke.
Egy ideje Zoli barátomnál kell csöveznem - az albérlet keresése nem egyszerű feladat - és igyekszem úgy beilleszkedni az életébe, hogy azért ne zavarjam túlságosan. (Este, mikor lefekszik meló előtt, lenémítom a számítógépet és feliratos filmeket nézek. stb.)
Valamelyik nap mostam. A fürdőszobát a konyhától egy fa tolóajtó választja el. Mikor becsuktam, rosszul számoltam ki az erőmet és kicsúszott a kezemből, nekicsapódva a keretnek. Azonnal letört egy darabot a gyönyörűen egyenesre csiszolt keretezésből, legalább tíz centis fehér faléteget mutatva a világnak, amit a vak is kiszúr, amint belép a lakásba. Tudni kell, hogy Zoli annak idején úgy festetettet falat, hogy gyakorlatilag szögmérővel, spatulával és minden egyébbel egyenesítették ki a falon a glettelést és festést. Tényleg csodaszépen!
Ezt sikerült elbarmolnom egy pillanat alatt.
Az, hogy a megfelelő eszközöket meg kellett vennem a javításhoz, az a kisebbik gond.
A nagyobbik, hogy szakmailag egy nulla vagyok, ha felújításról, lakásépítésről van szó.
Erre be kell foltoznom egy lyukat a falon.
Körbe jártam a környéket, megfelelő bolt után. Egy fiatal nő gyorsan beavatott az alapokba is. Nyomós glettet vettem - van hivatalosabb neve is, de ki tudja azt megjegyezni, aki olyan hülye ehhez, mint én? - meg csiszoló papírt. Az egyengetést majd késsel... Persze, annyi eszem volt, hogy a letört darabot betettem egy nylon tasakba, hogy megfelelő festéket tudjak kikevertetni hozzá.
Elképzelésem szerint észrevehetetlenül fogom befoltozni a lyukat.
A valóságban inkább szóltam Zolinak, hogy valamennyire fedni fogja a gitt és a festék a hibát, de ha gondolja, hívja ki a szakit és fizetem a helyreállítást.
Legyintett egyet rá.
De azóta megvárom, míg előbb elalszik...
Egy ideje Zoli barátomnál kell csöveznem - az albérlet keresése nem egyszerű feladat - és igyekszem úgy beilleszkedni az életébe, hogy azért ne zavarjam túlságosan. (Este, mikor lefekszik meló előtt, lenémítom a számítógépet és feliratos filmeket nézek. stb.)
Valamelyik nap mostam. A fürdőszobát a konyhától egy fa tolóajtó választja el. Mikor becsuktam, rosszul számoltam ki az erőmet és kicsúszott a kezemből, nekicsapódva a keretnek. Azonnal letört egy darabot a gyönyörűen egyenesre csiszolt keretezésből, legalább tíz centis fehér faléteget mutatva a világnak, amit a vak is kiszúr, amint belép a lakásba. Tudni kell, hogy Zoli annak idején úgy festetettet falat, hogy gyakorlatilag szögmérővel, spatulával és minden egyébbel egyenesítették ki a falon a glettelést és festést. Tényleg csodaszépen!
Ezt sikerült elbarmolnom egy pillanat alatt.
Az, hogy a megfelelő eszközöket meg kellett vennem a javításhoz, az a kisebbik gond.
A nagyobbik, hogy szakmailag egy nulla vagyok, ha felújításról, lakásépítésről van szó.
Erre be kell foltoznom egy lyukat a falon.
Körbe jártam a környéket, megfelelő bolt után. Egy fiatal nő gyorsan beavatott az alapokba is. Nyomós glettet vettem - van hivatalosabb neve is, de ki tudja azt megjegyezni, aki olyan hülye ehhez, mint én? - meg csiszoló papírt. Az egyengetést majd késsel... Persze, annyi eszem volt, hogy a letört darabot betettem egy nylon tasakba, hogy megfelelő festéket tudjak kikevertetni hozzá.
Elképzelésem szerint észrevehetetlenül fogom befoltozni a lyukat.
A valóságban inkább szóltam Zolinak, hogy valamennyire fedni fogja a gitt és a festék a hibát, de ha gondolja, hívja ki a szakit és fizetem a helyreállítást.
Legyintett egyet rá.
De azóta megvárom, míg előbb elalszik...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
