2020. március 2., hétfő

Blog: A bosszúság természetrajza, avagy egy drága stoppolás margójára

A napokban az egyik nadrágomat kénytelen voltam "szervizbe" vinni, mert combárnyékban megadta magát az elemeknek és az anyag teljesen kikopott. Mivel nem a kedvencem a ruhavásárlás, a ruhák próbálását meg ki nem állhatom, ha néha egy jobb darabot megkaparintok, azt utána nem szívesen eresztem el. Talán azért alakult ki ez nálam, mert a valagamra kevesebb a méret - csináltasson a tököm annyi pénzért - és a próbafülkék meg nők méretéhez vannak igazítva, ezért roppant ritkán találok olyat, amelyikben át tudok öltözni.
Ezt a mostani gatyót is koptatom egy ideje és szeretném is tovább. Elvittem hát megcsináltatni, ahol egy apró bosszúság jelentkezett: pénztárca- és bicskanyitogatóan drágálltam.
Volt nálam valamennyi pénzmag, amit több napra kívántam beosztani. Miközben a munka természetén alkudoztunk - hogy foltozás vagy egyéb történjen - szorongattam kezemben a forintjaimat. Volt ott ezres, kétezres, meg ötezres. Végül a legnagyobbat kellett odaadnom és ez az egész hétre rányomta bélyegét.
Gondoltam, majd kiköhögöm azt a 800, 1500 forintot. Esetleg 2000. Hisz mi az a kis munka. Bizonyára betolják egy gép alá és megvannak vele öt perc alatt. Megstoppolják, vagy mi. A folt elvetésre került, hiszen pontosan ugyanolyan anyagot keríteni nem egyszerű, míg a nadrág színével harmonizáló cérnát kiemelni a feneketlen varró cuccok közül, sokkal könnyebb.
3600.
Igyekeztem gavallérosan nem nyelni egyet hangosan. Az 5ezres elhagytam markomat és tudtam, hogy az esti libamájas paté terve most lett az enyészeté. Veszek majd 99-ért húskrémet vagy májkrémet. Valami olyan, kenhető trutyit, ami nem látott se húst, se belsőséget.
Kifizetés után csendben távoztam és felbosszankodtam magam.
3600.
Korábban egy cseritiben 350-ért majdnem megvettem egy farmert. Mondjuk derékban kicsi volt, de nem sokon múlt.
3600
A javításra beadott nadrágom, ha jól emlékszem, újonnan nem került annyiba.
Igen, sosem szerettem ruhára kiadni nagy pénzeket.
A kétezres években direkt törekedtem arra, hogy minél olcsóbban öltözzek fel.
Azt hiszem, egyszer sikerült 5ezer alá mennem ebben a személyes kalandjátékban.
Arra nem emlékszem, hogy az ön-verseny hatására vettem-e fel fehérneműt és zoknit, de nadrág, cipő, póló biztos volt rajtam. Nem fáztam. Biztos nyár volt.
3600.
Az is piszkálta a csőröm, hogy ha hozzáteszek vagy véletlenül szerencsém van, ezért még egy új nadrágot is vehetek a Decathlonban vagy Kik-ben, mert ott kiváló akciók is előfordulnak. Oké, legtöbbször felső ruházat, ám néha, akár egy remek nadrág is elbújhat valamelyik fogason, a többi között rejtőzve.
Remek sportcipőt is vettem már pár ezerért.
Egyelőre valamiért a női holmik drágábbak, ami nekem direkt előny.
Barátnőm is igyekezett volna nadrággal meglepni, azt azonban, mivel éppen eldöntöttük, hogy külön utakon keressük a szerencsénket, nem tartottam ildomosnak, hogy elfogadjam.
Most sem tartom annak. (szinte biztos, hogy ezt elolvassa... NE VEGYÉL GATYÁT!)
3600.
Ha belegondolok, hogy egy leharcolt gatyáért kiadtam ezt az összeget, megkérdőjelezem épelméjűségemet.
Mondjuk az eleve kérdéses, ha nem húztam le barinőmet egy nadrágra, mondhatnók.
Valószínűleg az zavart, hogy mivel nem vagyok varrónő, úgy véltem - és vélem ma is - hogy egy nadrág stoppolása kb. olyan alantas kis mellékes feladat lehet, mint egy cippzár javítás vagy gomb felvarrás. Vagyis saját tudatlanságom mércéjéhez igazítottam az érzéseimet valamivel kapcsolatban, amire nem volt rálátásom.
Ez a bosszúság pedig napokig elkísért.

Azután, miután szó szerint aludtam rá egyet, kezdett ez a bosszúság elenyészni bennem.
Azon kezdtem agyalni, hogy végre hétfőn, azaz ma, újra használható állapotban kapom vissza a kedvenc gatyámat!
A nadrágot, amelyik kényelmes és talán évek óta egyik legfontosabb társam a mindennapokban.
A bosszúságom pedig lassan elpárolgott és a várakozás öröme váltotta fel. Mert 3600-ért gyakorlatilag olyan, mintha megint egy nadrágot vennék. Hiszen az "előző", kiszolgált, tönkrement. Sokan ilyenkor dobják ki és vesznek újat.
Nálam csak annyi a különbség, hogy nem kísérletezem, hogy találjak egy megfelelőt, hanem a már bejáratott, régi barátot láthatom és viselhetem megint!
Ha ez nem, akkor mi ér meg 3600-at?

Úgy vélem tehát, hogy a bosszúságaink, ha gondolkodásunkat más mederbe tereljük, sok esetben leküzdhetőek. Főleg, ha anyagi dolgokról van szó. Mert mi ez a 3600 forint ahhoz képest, hogy amikor valaki megvesz 150-ért egy ledes tévét, majd a gyerek belevágja véletlenül a konzol kontrollerét.?

A bosszúság egy kellemetlenség. Ha tárgy elvesztéséhez kötődik, akkor valójában azért bosszankodunk, mert a pénzünket elvesztegetettnek érezzük.
Nem állítom, hogy mindig képesek leszünk félretenni negatív érzéseinket, ha valami történik velünk és az bosszantó, azonban nem véletlen, hogy a meditatív tevékenységek sokat segíthetnek.
Vagy a "leszarom" tabletta. Az az, amikor mentális síkon beveszed, utána magasról tojsz rá, hogy a nejed fejre állt a családi kocsival, mert ha megúszta baj nélkül, akkor a bosszúságod megküzd a féltéseddel.
De őszintén, ha szereted a másikat, akkor nem a féltés fog győzedelmeskedni. Oké, legközelebb nem adod oda neki a kulcsot.

3600.
Ennyit megért nekem, hogy ma viszont látom egy régi pajtimat.
Hihetetlen, hogy egy hete mit összebosszankodtam.
Ma már nem fogok.

A pólóm hónaljában az előbb fedeztem fel egy lyukat.
Ér ez nekem 2200-at? 2500-öt?

Ha átveszem a nadrágomat, majd kiderül.
(De sokkal valószínűbb, hogy kibaszom a kukába!)

2020. február 5., szerda

Blog: Norvég gyermekvédelem és egyben csalá(r)dvédelem?

Teljesen botlottam bele egy ismerős hírfolyamának köszönhetően egy hírbe, amely azt taglalta, hogy a norvég gyermekvédelem valami fura okból vetekszik a spanyol inkvizícióval. Ez persze erős sarkítás is lehetne, azonban a gugli ontja magából a cikkeket, amelyek a témával foglalkoznak és minél többet olvasunk el belőlük, annál hihetetlenebb az egész ügy.

A "Barnevernet" (norvég családvédelmi hatóság) mostanában (2018-2019) kap rendesen hideget és meleget, főleg Európai érdekvédelmi szervezetektől, mert eljárásaik minimum kétségesek, sőt, még olyan botrányt is sikerült velük kapcsolatba hozni, ami megkérdőjelezi erősen, hogy döntéseiket a szakmában olyan emberek hozhatják meg, akiknek nem biztos, hogy a gyermekek jó léte az elsődleges szempont.

Egy cikk a témában, amit érdemes átfutni: Bíróság előtt a norvég gyermekvédelem!

A Bodnariu család kálváriája is érdekes kordokumentuma lesz Norvégiának: Bodnariu család és a Norvég gyermekvédelem.

Ha pedig azt hiszed, hogy ennél nem lehet durvább, akkor olvasd el ezt a cikket, amely már biztosan kiveri a biztosítékodat: Pedofil a gyermekvédő bácsi.

Ezek után nem állítom, hogy minden férfiember, aki gyerekek között érzi igazán elemében magát, pedofil szexuális ragadozó, de érdemes elgondolkodni rajta, hogy a világ Feri, Laci és Gudnarssonn bácsijai vajon miért érzik jobban magukat gyerekekkel való foglalkozás közben, ahelyett, hogy felnőtt dolgokkal foglalkoznának. És ez alatt nem azt értem, ha néha leül a gyerek mellé videójátékozni vagy beszáll egy focimeccsbe, esetleg tornatanár lesz, de na!

Amikor a szülők gyanakvással figyelnek egy idegent, aki a játszótér körül kószál, hajlamosak elfelejteni, hogy esetleg a gyerek férfi tanárait ugyanakkor legalább annyira nem ismerik. Mint mondjuk a papot. Vagy akár egy olyan sztárt, mint Michael Jacksont.
Mert vannak emberek, akik furán reagálhatnak egy gyermek közelségére és néha megtörténik a baj.
Nem állítom, ismétlem, hogy gyanakodva nézzük férfitársainkat, akik kedvesebbek a gyerekekhez, mint mondjuk mi, azonban a világ bonyolult és mint számtalan esetben kiderült, az ördög meg nem nagyon alszik.

Szóval, magam szokás szerint a fonákját fognám meg ennek a hírnek.

- Uraim, vegyük át a ma reggeli feladatokat, az elmúlt hét függvényében. Jonas?
- Ma látogatom meg a Svendsen családot, mert a szomszédjuk jelentette, hogy az anyuka, Unnas Folkbergdottir tegnapelőtt délután kikiabált a gyerekeknek, hogy vacsora, megzavarva ezzel a gyermekeket játék közben, amit azok nehezményeztek. A szomszéd még aznap telefonált nekünk, hogy látogassunk el a családhoz, de ma lesz rá időm.
- Megbízható a jelentés?
- Fontos ez, uram?
- Jogos. Sondre?
- Én most készítem össze az anyagot, Helme Lanstromméhez. Az anyuka lányával négy napja ruhaboltban járt és ott a kicsi hisztije ellenére sem vette meg neki a hőn áhított pillangós nyári papucsot.
- Talán, mert tél van?
- Lehet, de nálunk eleve nincs nyár.
- Jogos. Kasper?
- Helga Triennanstaft lesz a következő anyuka, akit figyelmeztetnem kell rá, hogyha még egyszer azt mondja a lányának a parkban, hogy ne ugorjon pocsolyába, el kell vennünk a lányát. Egyszerűen nem engedhetjük meg, hogy ezek a gyermekek korlátozva legyenek. Milyen felnőtt lenne belőlük akkor?
- Az első figyelmeztetésnél mi volt az anyuka reakciója?
- Sírt, de később egy másik parkba vitte a gyermekét, Isolát játszani, hogy ne találkozzon olyannal, akikkel korábban, a feljelentése miatt, de Solve Johannssonnssennss direkt követni kezdte őket, pusztán a gyermek védelmében.
- Ki ez a Solve Johannssonnssennss?
- A papírjaim szerint a nő korábbi élettársa.
- Nem lehetséges, hogy Solve pusztán rosszindulatból mondta ezt az asszonyról.
- Én is rákérdeztem, de azt mondta, nem.
- Rendben. Peder?
- Egy félig norvég, félig magyar családhoz megyek este, megnézni, hogyan vacsoráznak a gyerekekkel.
- Milyen apropóból?
- Az iskolában a gyermek, Utje tegnap elszólta magát, hogy nem lakott jól este, és tanárnője véletlenül meghallotta.
- Ki a tanárnő?
- Monga Dottirstenburgenbergenss.
- Monga Dottirstenburgenbergenss nem érezte szükségét, hogy mielőtt nekünk jelzi ezt az esetet - ami persze hallatlan - előbb beszéljen a gyermek családjával, hogy miképpen történhetett ilyen elítélendő eset?
- Monga Dottirstenburgenbergenss a gyermek érdekében minél előbb szerette volna, ha kezünkbe vesszük az ügyet. Még este felhívtam a Totterssonss családot, ahol a magyar származású anyukával tudtam beszélni. A hölgy tört norvégséggel azt mondta, hogy szívesen látnak este, majd valószínűleg magyar nyelven elköszönt, a következő szavakkal: "hogy nyalnád ki a seggem".
- Fura nyelv ez a magyar. Van még bárkinek közlendője?
- Péntek délelőtt a családvédelmi ellenőrző központ ellenőrző részlegének ellenőrei minket is ellenőrizni fognak, hogy munkákat kielégítően végezzük-e el.
- Nos, ebben az esetben a laptopok és számítógépek merevlemezeit kérem még a nap folyamán töröljék. A tegnap küldött hat perces videóval egyetemben.
- Amelyikben a kis krampuszt bünteti a Julenissen?
- Igen!

2020. február 4., kedd

Megvető könyvkiadó

- Ma vendégünk, itt a kultúrhában a Megvető könyvkiadó szarkesztője, Nemér Tivadar. Köszönjük, hogy elfogadta meghívásunkat.

- Mondanám, hogy örülök, hogy itt lehetek, ha igaz lenne.

- Azt kell önről tudni, hogy nem szívesen fogad el felkéréséket a médiától. Igaz ez és miért?

- Nézze, a média semmi mást nem csinál, mint félelmet kelt. A mi kiadónk azonban szeretne értéket képviselni, ezért nem fér össze a kiadó szemlélete azzal, hogy tévéműsorokban blamáljuk magunkat.

- Úgy gondolja, hogy blamázs szarkesztőként megjelennie és beszélnie a kiadó munkásságáról?

- Mondhatjuk, igen. A korai években néha volt a korábbi felelős vezetőknek módja megjelenni néhány nyilvános rendezvényen és műsorban, ahol rendre kellemetlen kérdéseket kaptak, mert az átlagember nem képes felfogni, hogy a mi kiadványaink fontosak és igen kelendőek egy szűk rétegen belül.

- Maguk főleg önsorsrontó kiadványokat jelentetnek meg. gondolja, szükség van ilyesmire?

- Természetesen, hiszen eladásink is ezt bizonyítják. A kezdeti néhány száz példányszámot mostanra több tízezerre tornáztuk fel, sőt, néhány jobb eladásunkkal külföldi piacokat is meg tudtunk célozni.

- Melyik jelenleg a legsikeresebb kiadványuk?

- Wamzer B. Tádé kifejezetten pesszimista beállítottságú olvasókra hangolt kötete az egyik legjobban fogyó darabunk, a "Hogyan lehetsz még rosszabb, te hitvány szar?" című életviteli tanácsokat közlő és azokat filozófiai mélységben vizsgáló munkája.

- Ezzel a címmel ma megjelenhet egy könyv?

- Természetesen, hiszen a szar szó az egyetlen, amely kérdéses lehetne, ez azonban olyannyira része az életünknek, hogy egyszerűen még csillagoznunk sem kellett a szót a címlapon.

- Mi a témája, miről szól ez a kiadvány?

- Nos, látja, ez az egyik problémám az ilyen hiábavaló műsorokkal; egyszerűen olyan kérdéseket tesznek fel, amikre még egy kisiskolás is tudja a választ, segítség nélkül. A könyv címe nem árul zsákbamacskát! A könyv arról szól, hogyha ön reggel arra ébred, hogy tele van a töke, de ez mégsem elég, hanem az önsanyargatás és érzelmi vegetáció legmélyebb bugyrait keresi, ezzel a könyvvel megtalálja azt.

- Néhányan, a könyv kritikusai közül a kiadó szemére vetik, hogy ennek a kiadványnak köszönhetően, néhány olvasó az öngyilkosságba menekült a könyvben található írások értelmezése után.

- Szánalmas bagázs ezek, mind a kritikusok, mind azok, akik tényleg így tettek, de ezzel akkor a könyv elérte nem titkolt célját, nem igaz?

- Arra akar célozni, hogy önök szerint elfogadható egy olyan könyvet kiadni, amely a lelkileg fogékonyabb olvasókat öngyilkosságba hajszolják?

- Nézze, magam is olvastam a könyvet és látja, itt vagyok. Nem a könyv gyilkol vagy ösztönöz öngyilkosságra, hanem az ember, aki úgy gondolja, hogy a könyv olyan válaszokat adott számára, amely segít eldöntenie, hogy éljen vagy haljon.

- Ez most így nem világos.

- Nem baj, nem maga az egyetlen, akinek Wamzer B. könyve nem egyértelmű. A bíró sem nagyon tudott mit kezdeni vele, miután elolvasta és talán ezért árusíthatjuk még ma is. Ki merem jelenteni, hogy ez a könyv ott kellene legyen minden háztartás polcán.

- Csakúgy, mint egy másik erősen provokatív kötetük, az iskolai zaklatásokat propagáló "Előbb a haját húzd meg, csak utána őt!" című kisregény, amelyben egy iskolai zaklató sorra erőszakolja meg iskolatársnőit, amíg végül egy apuka elrabolja és ugyanazt teszi vele, mint korábban a fiatalember a lányával?

- Szükség van manapság olyan könyvekre, amelyek egyfajta erkölcsi iránymutatói lehetnek a fiatalabb olvasóinknak.

- Maga szerint ez a szemét nem más, mint erkölcsi útmutató?

- Persze, hiszen arról szól, hogy ne zaklasd az iskolatársaidat, mert visszaüthet rád.

- Ezért az egyetlen mondatos konklúzióért kellene elolvasni egy közel nyolcszáz oldalas, erősen realisztikus és szexualitással feldúsított pornóregényt?

- Nézze, mi nem vagyunk nácik ott a könyvkiadónál, hogy könyveket égessünk. Elolvastuk a művet és egyetértettünk a mondanivalóval.

- Szükséges volt ehhez a halovány mondanivalóhoz előtte nyolcszáz oldalnyi pornón átrágnia magát a megcélzott 14 év körüli korosztálynak?

- Ezek a mai gyerekek teljesen befásultak. Kezükben okostelefon, amellyel egész nap az interneten szörfölgetnek és szinte teljesen kiégtek ilyen fiatalon. Csak sokkoló tartalommal lehet elérni náluk valamit.

- Értem. Van egy másik kiadványuk, egy több füzetből álló sorozat, amely kiadásának ellen petíciókat nyújtottak be...

- Igen, a "Hogyan mérgezzünk meg egy kisállatot szakszerűen és fájdalommentesen".

- Ez a ponyva sokak szerint egy mocsok.

- Csak azok állítják ezt, akik még sosem voltak rákényszerítve arra, hogy megmérgezzenek egy kisállatot. Bárki, aki viszont már volt hasonló helyzetben, elismerte, hogy ez a füzet sokat segített neki abban, hogy megfelelően mérgezzen.

- Mégis, maga szerint ki az az állat, aki ilyesmire vetemedne.

- El sem hinné, hogy gyerekek körében mennyire megszokott tevékenység a kisállatok gyilkolása. Ez a füzet pedig gyakorlatilag azért készült, hogy ezek a kis förmedvények képesek legyenek fájdalommentesen gyilkolni.

- Azt már mégsem állíthatja, hogy ez normális!

- Nem tisztem eldönteni, hogy olvasóink, akik speciális könyveinket megvásárolják, mentálisan hogyan teljesítenek, de ha ezzel a kiadványunkkal egyetlen kisállat szenvedését is megelőztünk, szerintem megérte.

- Önöknél a Megvető kiadónál rendszeresen jelennek meg fontos témákat elbagatellizáló könyvek is, mint a "Hogyan leszek élő ropi" című az anorexiáról vagy a "A legnagyobb kisgömbös", amely olyan embereknek íródott, akik kétszáz kiló fölé szeretnének hízni.

- Igazán nem állíthatja, hogy nem igyekszünk a Megvetőnél minden célközönséget megcélozni.

- Miért gondolja, hogy ilyen könyvre szükség lehet?

- A kereslet-kínálat így működik. Szerzőink hozzák a munkát mi pedig teret adunk neki, hogy az eladásokból leszűrhessük, mire van szüksége a mai olvasóknak.

- Sokan, a bírálóik közül azt is a szemére vetik a kiadónak, hogy ellentétet generál a lakosság körében, az olyan kiadványokkal, mint pl. a "Miért utálom..." sorozat, vagy a "Fővárosi parasztok" illetve a Top10-es "Vidéki sznobok" című tanulmánykötetek.

- Az irány szerintük jó. Nem véletlen lett az ön által felhozott "Vidéki sznobok" olyan kelendő. Ezt gyakorlatilag mindenhol elkapkodták. Vagy, a "Szomszédom egy seggfej", ami segít beilleszkedni egy új lakóközösségbe.

- Nem mondhatnánk, hogy köteteik címe ne lenne már eleve polgárpukkasztó.

- Igen, a marketing részlegünk kitesz magáért. A tavalyi év egyik legsikeresebb mese könyve is a miénk, a bulimiával foglalkozó "A világszép nádszál-kisasszony" című válogatás. Vagy egy a családon belüli erőszakot elítélő kötet, a "Hétfejű sárkány", amely az anyósok elbeszéléseiből lett szerkesztve. Csupa olyan kiadványunk van, amely a mai emberek problémáira reflektál.

- Mint a "Szomszéd tehene" a félrelépésről? Eléggé soviniszta egy cím.

- A tesztolvasóknak ez tetszett a legjobban. Köröket vert a "Minden lyukba belefér" címverzióra.

- Nos, beszélgetésünk alatt csak erősebb lett bennem a gyanú, hogy a Megvető kiadó az emberek pletyka és rosszindulat éhségét meglovagolva képes talpon maradni.

- Ez valószínűleg így is marad, amíg a média ezt az éhséget velünk együtt akarja kiszolgálni, mert gondolom, nem azért hívtak meg a műsorba, hogy ne legyen nézőjük, hanem pont, hogy nagyobb legyen a nézettség!

- Az embereknek tudniuk kell, hogy a saját érdekükben mi az amit el kell kerülniük. Ehhez azonban azt be kell mutatnunk.

- Pont, ahogyan mi tesszük.

- Örülünk, hogy elfogadta a meghívásunkat itt a "Kultúrhában". Viszontlátásra.

- Viszontlátásra.