2020. április 17., péntek

Blog: Amikor sok lett a poszt

Pár napon belül le kellett némítanom az értesítést az egyik csoportnál, ahova behívtak, mert töménytelen mennyiségű, semmilyen gyakorlati - számomra itt a pszichés kielégülést hozó is benne van - hasznú posztot osztottak meg és ezek úgy tolták le az egyéb információkat, mintha fizetnék érte.
Nem érdekel egy ezredik poszt háborgó idegenektől, akik úgy akarnak megoldani minden problémát, hogy "teljes kijárási tilalom".

Nem érdekel, mert elviekben még támogatnám is, ám gyakorlatba átültetni sok különböző aspektust vizsgálva, lehetetlen.
Mondjuk, annyit megtehet a kormány, hogy ideiglenesen figyeltet minden közterületet és "hazatessékeli" aki ott tartózkodik, legalábbis, ha sokan vannak.
Megtehetné azt is, hogy senki-sehova, de nincs kedvem éhen halni a négy fal között, miközben a magyar polgárok rengetegen dolgoznak olyan ágazatban, hogy eleve napról-napra éltek.
Nekem is annyi kajám van, ami kb. egy hétre elég. De akkor már tésztát eszem ecettel és ilyen receptet még nem találtam.

Tudom, fogyjak le.

Megtehetném, de szerintem előbb döglenék meg.

Az is unalmas számomra, hogy minden második poszt valami totál gyerekes játékra buzdít.
Nincs baj a játékkal, sőt, egy gyermek abból tanul, de én nem tanulok már abból, hogy szóláncokat alkossak. Azért van pl. kitalálva a könyv. Unatkozom? Olvasok, zenét hallgatok, filmet nézek. Takarítok is kicsit.
Annak sem látom értelmét, hogy szolidaritásból szívecskéket posztolgassak. Nem, mert ezzel is terhelem a netet és - itt visszatérek a pszichés kielégülésre - ezerszer inkább megosztok egy érdekes cikket vagy videót, ami szintén terheli a netet, de legalább 3%-al több agymunkát kíván a feldolgozása. Mondjuk, annyira nem viszem túlzásba ezt se, ellentétben a mostantól nem követett csoporttal.

Még a legjobb barátaim között is akad olyan, akit nem követek, mert egyszerűen annyi mindent oszt meg, hogy azzal simán kitolhat olyasmit, ami esetleg érdekelne is. Nem mintha nem nézegetnék néha órákig vicces videókat a youtubon, de azért direkt odamegyek. Ha helybe jön, azaz tolja lefelé a friss híreket, az ismerősök személyes bejegyzéseit, stb. akkor már úgy érzem, köszi, de valami rovására jelent meg előttem és köszi, de nem kell belőle annyi.
Hú, ez hosszú lett.

Mit is akartam?

Ja, szóval bocsi, kedves oldal, sok-sok kedves emberrel, de kicsit sok lettetek és inkább koncentrálnék a személyesebb környezetre.
Még úgy is, hogy sokatokkal ezer éve nem találkoztam, vagy nem fogok már, vagy teljesen más hitvallásotok van.
Valahogy még mindig inkább közel álltok hozzám, mint azok, akik most baj esetén beszorultak a négy fal közé, és egyetlen hatalmas kollektív sopánkodásban teljesednek ki a világhálón.

(Valójában csak zavar, hogy most már nem mondanivalótól függ egy bejegyzés, hanem attól, hogy van hozzá neted és mobilod.)

by Fekete Coelho-Müller

Blog: Megkéseltek egy fiút

Megkéseltek egy fiút.

Történt már ilyen és mindig borzasztó.
Két fiatalember utazott egy villamoson, ahová azután felszállt három darab sz*r. (Igen, az eset végkimenetelét tekintve mindhárman sz*rok, még akkor is, ha bármelyikük korábban példás életet élt. Amit kétlek.)
Van ezzel a világgal egy apró bajom.


Ugye, jön a nyakunkra ez a túlnépesedés nevű, megfoghatatlan fogalom, amellyel már riogatjuk a gyerekeinket, ellenben tenni ellene, ilyen lanyha és liberális hozzáállással, nem teszünk.
Ellenben hangosan kiáltjuk az égre, hogy emberi jogok!
Azután az történik, hogy ebbe a fene nagy lazaságban egy 25 éves fiút megkésel egy 43 éves féreg. Egy féreg, aki úgy él, hogy késsel jár az éjszakába és azt a idegenek testébe szúrja bele.
A baj az, hogy a fene nagy emberi jogok és engedékeny társadalmi hozzáállásnak köszönhetően most van egy halott fiatalember, aki élhetne és van egy élő parazita, aki nélkül élhetőbb lenne a Föld.
Nem vagyok hóhér. Nem tudnám kivégezni ezt a 43 éves patkányt, de biztos vagyok benne, találnék rá megfelelő embert, aki gyorsan és (nem érdekel ez a szempont) fájdalommentesen eltüntetné a bolygóról, hogy életével ne mások kárára éljen.

A "halálbüntetés" állandó téma fórumokon, botlom bele magam is.
Egy nagy halmaz mindenféle ideológiára, vallásra és érzelmi alapokon nyugvó véleményt hordoz magában, melynek lényege, bármit, csak halált ne.
Azonban lehet, hogy velem van a baj, de én pusztán logikai úton igyekszem megközelíteni a kérdést, még akkor is, ha ennek levezetése nem több, puszta feltételezésnél.
Nem vagyok vallásos, sosem voltam, azonban hiszek a "szemet szemért" elvben. Amit kapunk, azt jogunk van adni. Nem kötelező, de a kölcsönösség elve ezt mondatja velem.
Ha fájdalmat okozol, fájdalmat kell kapnod.
Ha ölsz, ...

Tényleg azért kellene börtönbe zárnom egy gyilkost - és most nem azokra gondolok, akiknél kérdéses, közvetett bizonyítékok állnak fenn, hanem akiket gyakorlatilag a tett elkövetésének pillanatában érnek tetten - hogy az a gyilkos, folytatva semmirevaló életét, a börtönben veszélyeztesse mások életét, akik esetleg enyhébb bűnökért kerültek vele egy légtérbe?

Nem tudom, mennyire szelektív egy börtönön belül az elítéltek elosztása, de sejtésem szerint, simán keverednek-kavarodnak.

Gyilkosunk a kinti világban is képes volt megölni egy idegent, pusztán, mert megtehette. Tényleg akarom, hogy odabent is legyen rá módja, mert mondjuk valaki "sandán nézett rá"?
Tényleg akarom, hogy 10-15-20 évig kényszerellátást kapjon ez a féreg, miközben nyugdíjas emberek egyedül tengődnek, magányosan? Ja, és ha a korábban említett "emberi jogokat" előrántjuk, még a végén simán előfordulhat, hogy ő pereli be az államot, mert nem kapott meg valamit.
Mintha legalábbis egy szanatóriumban lenne.
Nem érzem úgy, hogy ez normális dolog.
Azt érzem, hogy forr a düh, mert egy 25 éves fiút halálra szúrt egy felnőtt ember és nincs rá jog, hogy pl. a fiú szülei elégtételt vehessenek, mert mi, mai népek, a civilizált jelen, nem adunk olyasmire lehetőséget, ami ütközik az "emberi jogokba".

És azt védi ez a jog, aki szembe ment vele és mások jogát eltiporta.

A logika, amire olyan fene büszkék vagyunk, az ilyenkor merre kódorog?

https://www.nicepng.com/ourpic/u2q8y3e6u2w7i1u2_female-hand-stock-knife-in-hand-transparent/

Blog: A laza kapcsolat

- Szia! Laza kapcsolatot keresek.
- Az nem a stílusom, de beszélgessünk.
- De én inkább csak szexelnék először.
- Jaj, azt én nem tudok, ha nem beszélgetünk kicsit.
- Bocsi, de én kifejezetten laza, szex kapcsolatot keresek.
- Ne siess úgy! Lehet, hogy benne lennék.
- Csak szexben?
- Neked csak a testem kell!
- Hát mondtam, hogy csak laza...
- Hogy lehetsz ilyen érzéketlen? Amikor már kezdtem érezni valamit irántad! Te meg csak a szex!
- Már bocs, de ez egy társkereső. Nincs megtiltva, hogy ki mit ke...
- De akkor is! Nekem vannak érzéseim, tudod? Megbántottál!
- De hiszen írtam, hogy csak egy laza szexkapcsolat...
- Hogy tudsz így aludni éjjel? Mennyi szívet törtél már össze?
- Előre szóltam, hogy laz...
- Fejezd már ezt be! Nincs olyan, hogy laza kapcsolat.
- Nekem volt. Több is.
- Aha, szóval csak egy lennék a sorban? Te féreg! Te patkány!
- De hiszen azonnal szóltam, hogy...
- Ja, hogy laza szex? Menj kurvázni! Vagy tudod mit, ba**d meg az ...!
- És így tanulta meg a férfi, hogyha le akar feküdni egy nővel, akkor hazudja le a csillagot is az égről, de sose mondja meg, ha csak alkalmi szexben gondolkodik elsőre. Érted fiam?
- Igen, apa. De mondd, anyuval hogyan találkoztatok?
- Csak megakartam dugni.

https://ontdekjekracht.nl/de-kracht-van-kwaadheid/