Külön sorozatot érdemelne az a sok kamu baromság és összeollózott közhely, amivel ismerőseink lepnek meg minket a hírfolyamukban a közösségi oldalakon, saját gondolataik helyett.
Egy új gyöngyszem:
Nos, első körben miért kell a "bántó" és az "őszinte" szó közé egy képzeletbeli egyenlőségjelet tenni? Mert hiába csűrjük, amit látunk, irodalmi szempontból azt jelentené, hogy inkább legyen emberünk bántó/őszinte, mint kedves álszent.
Itt mindjárt azt is megkérdőjelezném, hogy miért sugallja azt ez a szösszenet, hogy nincs - közhelyesen szólva - arany középút? Csak bántóan őszinték lehetünk barátainkkal vagy álszentek, kedvesen?
Ilyen barátokra van valóban szükségünk, aki csak ezt a két végletet ismeri fel?
Szerintem kurvára nem.
Nekem olyan barátok kellenek, akik szeretnek engem, akiket szeretek és akikkel beszélgetni is jó és akikkel hallgatni is jó és akik nem bántóan őszinték, hanem kedvesen őszinték.
És nem lesznek ettől álszentek. Nem fogom úgy érezni.
Sarkítva elemezzük a második felét az írásnak: "Lehet, hogy sokszor durva és sértő amit mondok, de az mindig jobb, mint egy behízelgő hazugság..."
Hát, ha már ennyire kicsavartan sarkítva kell gondolkodnom, akkor mindjárt fel is hoznék egy példát, miért is baromság ez az egész, hasonlóan baromság stílusban:
- Rákos vagyok!
Durva és sértő, a behízelgő hazugság helyett:
- Meg fogsz halni, baszd meg!
Ugye, mennyivel jobb, mint ha azt mondanád:
- Bízzunk benne, hogy meggyógyulsz! (És így még azt is megkockáztatom, hogy birkának tűnök...)
Képzeld el, ahogy te, a durván őszinte végigmész egy égési sérültek osztályán és ahelyett, hogy mosolyogva pozitív gondolatokat sugároznál a betegekre, csak annyit mondanál: - Sajnos, mind ocsmányul össze vagytok égve, de kis szerencsével be fogtok tudni illeszkedni az életbe!
Vagy egy öregek-otthonába:
- A gyerekeitek le se szarnak titeket, de boldogítson az a tudat minden haldokló öreg szivart és szatyort, hogy az örökségért majd komoly harcot fognak vívni, miután ti a földbe kerültetek!
Mert én is tudom durván és őszintén elemezgetni mások "okos" gondolatait.
"Ezért kevés, de igaz barát van mellettem, nem sok birka mögöttem..."
Hát, ilyet is csak olyan ember vet papírra, aki az embereket birkának tekinti, ha esetleg nem feltétlenül durvák és bántóak velük. Eleve, miért lenne valaki birka, aki esetleg nem akar megsérteni. Aki, ha van valamiről véleménye, de meg akarja magának tartani, mert esetleg én nem is kérdeztem azt?
Miért lenne valaki birka, mert mögöttem áll?
Csak az lehet barát, aki mellettem van?
De ezek már apró rugózások a szemantika ugróasztalán.
"Aki fontos, az tudja milyen vagyok, a többi meg nem számít..."
Igen, aki nem ismer és nem ismerjük, az le van akkor szarva...
Mert én is bántó vagyok, vagy őszinte.
