2025. április 9., szerda

Akkor legyek boomer! (2025)

 Leszarom, ha boomer vagyok.

Leszarom, hogy mit gondolsz rólam, mert attól, hogy maradi vagyok SZERINTED, te nem leszel jobb.


Mondok erre egy példát:

Sokan, a fiatalabb generáció tagjai közül, egy kijelentést felruháznak valami többlettartalommal. Senki nem kérte őket, egyszerűn nyelvet újítanak.

Tőled elvárják, hogy ezt a jelentést ne csak elfogadd, de mindjárt tudjad is, mintha ez lenne természetes.

Az persze nem számít, hogy előtte x ideig nem volt a dolognak más értelmezése, de hát haladunk előre az időben.

Nekem viszont nincs igényem rá, hogy amit eddig értettünk valahogy, mostantól másképp értelmezzem. Müködött.

A friss generáció azonban igyekszik megváltoztatni.

Ha én nem megyek bele a játékba, megkapom, hogy Boomer.

Nem lehetne, hogy ami működött, ahhoz te igazodsz és nem én, aki ezzel nőttem fel?

Miért te akarod megmondani, hogyan gondolkodjam valamiről, ami működött?

Miért te írod át a jelentést?

Mi lenne, ha a régi átvariálása helyett kitalálnád a saját szavadat arra, amit most az én szavamba akarsz belemagyarázni?


Mintha beköltöznél a városomba és kitalálnád, hogy átnevezed az utcákat, pedig nem kértelek erre. Meg sem kérdezel róla, csak lecseréled a táblát.

Aztán, mikor másnap megkérdezed tőlem, hogy hol van a könyvesbolt, mondom, hogy melyik utcában, de kijavítasz, hogy rosszul tudom, mert annak az utcának már nem az a neve.


Nos, nem én tudom rosszul.

Te nem tudtál érdemben alkalmazkodni.


Ha nem is érted, miről beszéltem eddig, akkor tedd bele a monológomba példaként az egyszerű mosoly emojit.

Mert sokak szerint már nem azt jelenti, mint régen.

De szerintem nekem ugyanazt jelenti. Ehhez ragaszkodom is.

Azt még én vagyok boomer?

Te vagy lusta a gondolatodhoz egy saját emojit rendelni, egy újat.

Te az enyémet akarod elbaszni.


Tudod mit, van, amikor vállalom, hogy boomer vagyok. 

Te jöttél az én utcámba!

Ha akarom, majd átnevezem.

2025. március 27., csütörtök

A norvég lakótelep (2025)

 Több ismerősöm gondolta facebookon, hogy megoszt velünk egy csodálatos fényképet, a vikingek hazájából. Az egyik poszt, kísérőszöveggel.


Az első, amire gondoltam, hogy milyen szívesen élnék itt. A második: hogy a gecibe botorkálok haza itt a dombok között, részegen, a kocsmából?

Azután feltűnt az is, hogy infrastuktúra semmi, mentős által jól megközelíthető bejárat nuku. Kezdett az a gyanúm lenni, hogy ez vagy kifejezetten kiállítási céllal készült, vagy, ami bizonyos szempontból még rosszabb, nem is létezik, azaz szimplán AI.

Gugli nekem is barátom, ezért azonnal mentettem a fotót és irány a keresés. Első körben kidobott kismillió facebook és pinterest lehetőséget. Azonban közben a gyanúm is erősödött, hogyha ez egy létező hely, miért nem látok a lehetséges találatok közöt rengeteg más weboldal lehetőséget is? Itt főleg utazási blogokra, oldalakra gondolok. Elvétve futottam bele más oldalakba, melyek nagy része zsákutcának bizonyult. Ha azonban norvégiában akad egy ilyen gyönyörű városka, miért nem látok róla egyéb fotókat, bejegyzéseket? Miért csak ez az egyetlen felvétel van mindenhol megosztva.


Eljutottam egy oldalhoz, amin keresztül megerősítettek, hogy jól tippelek, a fénykép nem valódi abban az értelemben, hogy amit látunk, az valahol megtalálható.

A lehetetlen otthonok AI művész kreálmánya.


Az Instagramon is megtalálhatod őt Impossible homes néven.

Ha bármelyik munkája tetszik, megvásárolhatod!

Impossible homes

2023. március 3., péntek

Mi van veled, csirkemell??? (2023)

 Mi van veled, csirkemell???

Vagdosom a csirkemellet, amit a káposzta alá vettem és azon gondolkodom, hogy vajon gyermekkoromban is 98%-a a csirkének víz volt? 

Mert, ahogyan a lédús húst vagdosom a késsel elmélázom rajta, hogy ez a csirke már nem AZ a csirke. A kés pengéjére tulajdonképpen mintha nem lenne szükségem. A fém ellenállás nélkül hatol át a húson (?) a deszkáig. Szinte csak rá kell tenni és magától, a gravitáció segíti át rajta a fém eszközt.

Vajon mikor lett a csirke, mint állatfaj hal? Vagy nem is tudom, a medúza esetleg még találóbb rá? 

Sosem volt csirke még ennyire omlós, mint az elmúlt évtizedben és nem tudom, hova tovább lehet ezt fejleszteni. A csirke vízi élőlénnyé avanzsált és ebben az íze is partner lett, mert ha nincs rajta fűszer, kb semmilyen reakciót nem vált ki az ízlelőbimbóimmal. Talán, csak enyhén azt érzed meg idejében, ha nem friss.

A csirke mostanra textúrájában nem porhanyós, vagy szálra tépkedhető hús, hanem egy vizenyős kocsonya. Ha erősebben csapod a húsvágó deszkára, egyenesen arra is képes galád módon, hogy a szemedbe freccsenjen. A csirke-hal már csak ilyen.

Nem tudom, mikor keresztezték a szárnyasokat a vízi élőlényekkel, de mivel úgy hallottam, hogy sok tenyésztő haltáppal eteti a csirkét, olyan nagyon nem is lepődnék meg, ha a biológia könyvekben apró korrekciót eszközölnének.

Még hogy csirke.

Eljutottam oda, hogyha levest főznék egy kis csirkemellből, nem kell azt felhúzni, csak közepes lángon ráaprózzuk a húst/halat a hagymára és a főzés végére annyi levet enged, amiben egy hal is megfulladna, ha élhetek ezzel a képzavarral.

Már látom lelki szemeim előtt, ahogyan a csirkéket a boltokban hatalmas vízzel teli medencékben tárolják, mint korábban ezer évig a karácsonyi pontyot. A csirke pedig úszik a vízben, lassan áramvonalas testével, amről már hiányzik a nyak és láb, mert arra nagyon nincs a konyhában szükség, csak a tényleg fontosabb részeket megtartva a tenyésztésnek köszönhetően. Szándékosan nem úgy írtam, hogy a finomabb részek, hiszen ennek a vizenyős kocsonyának, amit csirke néven forgalmaznak, alig van finom része.

Szóval, felvágtam a mellet és a fazékba szórtam. Pici olaj, fűszerek, só és végül a káposzták, amelyek sós lében áztak, mégsem eresztettek annyi levet, mint az egy kiló mell. A négy zacskó, kb. három kiló káposzta nem eresztett annyi vizet.

Tulajdonképpen, ha feldolgozás előtt egy csirkemellprésbe teszem a húst/halat, ami olyan készség, mint a citromfacsaró, akkor kapok fél kiló húst és fél liter csirkelevet.

A csirkelé azonban nem 100%-os csirkéből van, még akkor sem, ha saját szememmel préseltem ki azt a csirkemellből. 99%-a víz, a többi pedig a csirke. Vagy hal, ha már kezdem megszokni.

Szóval, most, hogy ezt a kocsonyás, rózsaszín, leginkább lazacra emlékeztető mellett felapróztam, azt is mondhatom, hogy nem székelykáposztát készítek, hanem bajai káposztát. Ha már a bajai, az halászlé mifelénk...

Persze a mell/hal ára megfelelően az előállításnak, drágult. Gondolom, a megfelelő medencék, tavak kialakítása, amiben ezek a speciális lények cseperednek, komoly terheket rónak a tenyésztőkre. Régen csak besétáltál a keltető raktárba, de szerintem ezek az új generációs csirkehalak azt igénylik, hogy egy csónakkal beevezz a közepükbe, ott azután meg jó horgász módra beetess.

Szerintem néhány év és már nem kis fejszével fogod hajkurászni ezeket a csodákat a kertedben, hanem bemerítesz egy nagy hálót és azzal emeled ki a csirkehalat a medencéjéből.

Félre ne értsd, nem fikázni akarom ezt a remek fehérje-forrást, bár, ha jobban belegondolok, a fehérjét kiváltotta lassan a víz. Azzal meg nehéz jóllakni. Nem csoda, ha megeszek egy tányér kínait, olyan, mintha egy kis vizes-rizst ettem volna és nem rizses húst.

Emlékszem, egyszer egy külföldi a sajtmártásos bacon-ba tekert csirkét azzal dobta vissza, hogy száraz. Ezen az érven úgy felháborodtam, hogy jó magyar vendéglátósként visszaküldtem a hazájába és azt kívántam, akkor ha a magyar csirke száraz neked, te suttyó, basszon el egy... (Valójában a második előtt mindegyik evett egy tál babgulyást és menet közben jöttek rá, hogy a kaját nem vihetik a szállodába, de megenni meg nem tudják, így egyszerűbb, ha megeszik a felét és utána belekötnek.)

Azonban egy apróságot nem szabad elfelejtenem a végére: a csirkénk lehet, hogy harmatos, de szálka legalább nincs benne!!!