2017. május 18., csütörtök

Blog: Ha már választanál...

Tartod magad szép magyar anyanyelvünkhöz?
Rendben.
De mit teszel, ha kiszemelt fiú a diszkóban odamegy hozzád, a mosolyától már nedves a bugyid és lelki szemeid előtt kristálytisztán látod, hogy ma éjjel csúnya büntetést fogsz kapni tőle, azután megszólít, de nem a megszokott és számodra kellemes szavakat hallod, hogy: - Szia, tetszel! - hanem legyen mondjuk:
a.) tetszesz
vagy
b.) teccő

Most a kérdés az, hogy csukd be a szemed és melyiket hallanád szívesebben?

2017. május 15., hétfő

Blog: Lebasztam a falat...

Nem vagyok teljesítményemre büszke.
Egy ideje Zoli barátomnál kell csöveznem - az albérlet keresése nem egyszerű feladat - és igyekszem úgy beilleszkedni az életébe, hogy azért ne zavarjam túlságosan. (Este, mikor lefekszik meló előtt, lenémítom a számítógépet és feliratos filmeket nézek. stb.)
Valamelyik nap mostam. A fürdőszobát a konyhától egy fa tolóajtó választja el. Mikor becsuktam, rosszul számoltam ki az erőmet és kicsúszott a kezemből, nekicsapódva a keretnek. Azonnal letört egy darabot a gyönyörűen egyenesre csiszolt keretezésből, legalább tíz centis fehér faléteget mutatva a világnak, amit a vak is kiszúr, amint belép a lakásba. Tudni kell, hogy Zoli annak idején úgy festetettet falat, hogy gyakorlatilag szögmérővel, spatulával és minden egyébbel egyenesítették ki a falon a glettelést és festést. Tényleg csodaszépen!
Ezt sikerült elbarmolnom egy pillanat alatt.
Az, hogy a megfelelő eszközöket meg kellett vennem a javításhoz, az a kisebbik gond.
A nagyobbik, hogy szakmailag egy nulla vagyok, ha felújításról, lakásépítésről van szó.
Erre be kell foltoznom egy lyukat a falon.

Körbe jártam a környéket, megfelelő bolt után. Egy fiatal nő gyorsan beavatott az alapokba is. Nyomós glettet vettem - van hivatalosabb neve is, de ki tudja azt megjegyezni, aki olyan hülye ehhez, mint én? - meg csiszoló papírt. Az egyengetést majd késsel... Persze, annyi eszem volt, hogy a letört darabot betettem egy nylon tasakba, hogy megfelelő festéket tudjak kikevertetni hozzá.

Elképzelésem szerint észrevehetetlenül fogom befoltozni a lyukat.
A valóságban inkább szóltam Zolinak, hogy valamennyire fedni fogja a gitt és a festék a hibát, de ha gondolja, hívja ki a szakit és fizetem a helyreállítást.
Legyintett egyet rá.
De azóta megvárom, míg előbb elalszik...

2017. április 14., péntek

Hecc - elmehetsz


- Ki tudsz tépni a taposómalomból?
- Ragadjalak magammal?
- Rángass ki belőle...
- Szeretnél kiszakadni a mindennapokból?
- Korbácsolj fel! Lázíts! Hengerelj le! Add fel a leckét.
- Varázsoljalak el?

Pezsgőt bontott. Töltött a lánynak, majd magának. Nevettek. Halk zene szólt a gramofon mintára készített lemezjátszóból. A falakat vörös kárpit fedte le, körben, a szobában.
A lány lassan kortyolt.
A férfi megcsókolta a vállát, majd elment, hogy megfürödjön.
Mire visszaért, a lány lelépett a pénztárcájával.

- Na, ez fantasztikus.
A férfi nem gondolta komolyan.

Ellenben a lány le volt nyűgözve...

2017. április 8., szombat

Blog: Top10, ami a társkereső fotókon kiakaszt!

Valójában csak figyelemfelkeltés a hangzatos cím. Nem akadok ki a társkeresős fotókon, pusztán vannak olyan képek, amik egy átlagos pasast nem ingerelnek azonnali ismerkedésre. Kivételek azonban vannak.

Néhány példa, ami nem biztos, hogy pasimágnes. Persze, mondhatod, hogy ha nem tetszik neki, akkor nem is vagy rá kíváncsi, de lehet, hogy neked kellene engedned és megfelelőbb képpel várni a srácokat, hiszen a cél nem az elriasztás, hanem az ismerkedés. Azonban miért kellene kiderülnie már randi előtt, hogy alkoholista vagy, két gyereked van, két apától, vagy, hogy a kutyád mindened?

Egészen biztos, hogy a cikkem nem fog tetszeni a társkeresős, szingli hölgyeknek, de ajánlom figyelmetekbe, hogy nektek is van hasonló elvárásotok a pasikról, épp, csak nem írtatok neki blogot. Nem én vagyok a hibás, hogy milyen fényképpel riasztjátok el a kérőket.

1.) Tucat fényképen nem ő van, hanem a lánya...
Értem én, hogy anyu büszke a szeme fényére, de elég zavaró egy pasinak, ha azt látja, hogy "Gyöngyvér, 39" a fényképeken meg egy gyönyörű, de fiatal fruska mosolyog.
"Dia, 36" éves és 5 fényképet tett fel. Az első négyen egy fiatal lány látható. Első gondolatod: - Hú, de jól tartja magát, milyen tinis. - majd az ötödik képen megjelenik anyuka is, aki feltehetően a Dia. Szemérmesen a lánya válla felett pillant ki a nézelődőre.
Valójában nem tudom, mi célból kerülnek fel ilyen fotók. Ha nincs rajta anyuka, gondolhatnám, hogy eltéved a regisztráló ujja és saját kora helyett véletlenül többet ütött be az adatlapra.
Vagy, anyu nagyon büszke a lányára és szeretné megmutatni a világnak, akár maga helyett.
Vagy , anyu nem is annyira magának keres párt, mint inkább a lányának pót-apukát?
Vagy az anyu, csak a fénykép régi. Legalább húsz éves...
Engem mindig zavar, ha a megadott születési évet nem érzem szinkronban a fotón látható arccal. Vagy arra gondolok, hogy megvezetni próbálnak, vagy arra, hogy az illetőnek annyi figyelmessége sem volt a regisztráció közben, hogy megfelelően kitöltse a rubrikákat.

2.) A képeken italt tart a kezében.
Ritka ennek halmozása, amikor több fényképe van és mindegyiken fog valamilyen itókát, ami szemmel láthatóan nem üdítő: sör, bor, koktél.
Mit sugall ez nekem?
Hogy az adatlap tulajdonosa szabadidejében nagyon nem veti meg az alkoholt és még csak nem is szégyenli, nem titkolja.
A kérdésem az, hogyha magam nem vagyok nagy ivó, szükséges nekem olyan partner, aki ki tudja miket művel bulizás címszó alatt?
Magam is láttam olyan női vendéget, aki fel kívánt csípni - mikor még kinéztem valahogy - majd, miután elfogyasztott két búzasört meg négy tequilát, beérte a másik asztalnál iszogató fiatalemberrel.
Akarok ilyen mentalitású emberrel kapcsolatot kialakítani?
Köszönöm, nem.
Szóval, inkább egy csésze kávét ölelgess a fotódon, az sokkal szerethetőbb látvány.

3.) Tucatnyi egyforma fénykép
Nem tudom, hogyan sikerül valakinek feltennie egy tucat képet és az mind ugyanazt mutassa? Esetleg van, amelyik nagyítva van, vagy photo shoppal megviccelve, de a lényeg, egyetlen fénykép lett többre manipulálva.
Ez ugyan nem olyan, ami miatt sírni kell, hiszen egy fénykép eleve több azokkal az adatlapokkal szemben, amelyeken nem láthatunk fotót, így inkább csak bosszantó apróság, hogy végignézi az ember mindent és nem látni különbséget. Itt az a zavaró, hogy "ígér" információt a tulajdonosról, de az teljesen minimális és megtévesztő, mivel azt gondolnád, hogy teljesebb képet kapsz a hölgyről/úrról, ami végül úgy tűnik, a regisztráció során alanyunk figyelmetlenségében vagy mert az oldal több fotót kért tőle, megoldotta némi kopi-pasztával.

4.) Cigaretta a kézben
Nálam ez még kiábrándítóbb, mint az italos fényképek. Miután leszoktam, nem szívesen szagolom más cigarettáját. Sajnos, a legtöbb fényképen a cigaretta tartása még csak nem is szexin lett prezentálva, csupán felesleges "díszként" meredezik ki az ujjak közül, megelőlegezve egyfajta füstös szájszagot is. Ennél már csak a pia + cigi kombó erősebb vágyölő számomra.

5.) Mosolytalan, zord tekintet
A nők egyik általános tulajdonsága, hogy nőiesek, kedvesek. Ha a fényképein egy kifejezetten komor tekintetű nő tekint rám, elveszítem az érdeklődésemet, hiszen ki kezdene olyan emberrel, aki mintha már ismerkedés előtt a "vesémbe" lát? Nekem a huncut mosoly tetszik. Valami játékosság a tekintetben, hogy tudjam, akarok még, érdekel, szeretném megismerni.
Gondterhelt, vizslató, esetleg lekicsinylő illetve szemrehányónak tűnő tekintet kizárva. Azt ráérek majd akkor megismerni, ha megígértem, hogy viszek az esti bulihoz fehér bort, de végül vörös lett belőle. És még akkor is zavarna...
A kellően zord tekintetet még az sem lágyítja meg, hogy esetleg anyuci kislánya közben cuppanós csókot nyom a mami arcára. (Láttam ilyet, de nem lett megnyugtatóbb)

6.) Korábbi pasi a képen
Vannak hölgyek, akik nem feltétlenül párt, hanem barátot keresnek - férfiakra még jobban jellemző, de ők még titkolják is, hogy benne vannak egy kapcsolatban - és adatlapjukra esküvői vagy csókolózós fotókat töltenek fel. Ezzel nincs is bajom, csak zavaró, hogy nem lehet kikapcsolni a keresésben őket, ha én meg kapcsolatban gondolkodom. Volt olyan is, hogy rakatnyi fényképek közül az utolsó pár - dátummal az alján - rángatott ki a szerelmetes bódulatból, mert a hölgy egy számomra nem túl szimpatikus férfi karjaiban talált örömöt. De nekem ezt miért kell látnom?
Ha már társkereső és társkeresek, akkor minek kell azt összeereszteni azokkal a nőkkel, akik, ha épp nincs a nyakukon a párjuk, azonnal barátkozni kezdenek idegen férfiakkal, mert a szabadidő eltöltése valahogy elképzelhetetlen számukra máshogyan. Mondjuk az a pasas is érdekes figura lehet, aki társkeresőn barátságokat gyűjt, kapcsolatban élő nők személyében, hiszen elgondolkodom, mire is számít a jövőben és miért nem talál megfelelő női barátokat a közvetlen környezetében.
Részemről a pasis fotós nő tabu, mert belerondítani valamibe nem szeretnék, és a semmiért meg nem kockáztatom, hogy egy féltékeny és nyomozói képességgel megáldott hapsi kitapossa a belem.
Köszönöm, maradnék a tényleg szingliknél!
Ezen az sem változtat, hogy a képen látható férfi vagy férfiak csupán barátok.
Mindig óvakodtam azoktól a nőktől, akiknek túl sok idejük van, túl sok pasi barátra.
Te sem örülnél, ha a pasidnak csupa női név lenne a telefonjában és a facebook ismerőseinek nagy hányada csinos csajokból állna.

7.) Gyermekek a fényképen, sokszor anyu nélkül
Ahogy öregszünk és a választottjaink kora is meredeken emelkedik, feltűnik, hogy az élet rendje szerint, egyre több megtekintett nő adatlapján megjelenik a "gyermekem van" kitétel.
Egy átlagos pasit ez zavarhat, ha viszonylag nyugodt kapcsolatot szeretne. Egy gyermekkel az élet viszont minden, csak nem nyugodt.
Vannak férfiak, szerencsére, akiknek van megfelelő egzisztenciájuk és családképük, hogy beilleszkedjenek egy ennyire szoros kötelékbe, ám azért véssük eszünkbe, hogy a férfi csak második lehet az anyuka szemében a gyermek lesz az első!
És ezzel nem is vitázom. De olyan nagy baj, ha viszont nem kívánok a részese lenni?
Szerintem nem.
Egy barátom fejtette ki nekem, hogy úgy érzi, nem alkalmas arra, hogy más gyerekét nevelje fel, mert ha nincs meg a vérségi kötelék, lutri a kapcsolat kimenetele és szorossága. Megjelenhet az apuka, aki egyértelműen zavaró tényező lehet. Előkerülhet a "Te nem vagy az apám!" és egyáltalán, a férfinak nem csupán egy nőnek kell megfelelnie, hanem mindjárt annak gyermekének is. Erre azonban sokan nem vagyunk készek, nem véletlen, hogy épp egy társkeresőn botladozunk és nem a feleségünk oldalán egy bevásárlóközpontban.
Részemről a többgyermekes anya azonnal almás. Eleve anyagilag nem hiszem, hogy képes lennék támogatni egy komplett családot, de mivel ösztönszerűen van bennem is a férfiból, törekednék erre. Viszont logikai úton inkább bele sem kezdek, vagy, ahogy korábban említettem, majd saját gyermekek esetén, hiszen az erősebb biológiai kötelék azért sok mindent felülír.
A töketlenséget is akár.

8.) Tíz évvel korábbi képek
Ne magán a számon lovagoljunk, hanem a jelenségen. Van olyan, hogy nézed a fotót, 2017-ben, de a fénykép alján az apró, sárga számsor szerint a hölgy a heverőn, fürdőruhában, 2010-ben nyújtózott keresztbe. Kérdés, mi történhetett az elmúlt hét évben és az a szexi gepárd test mennyit változott az eltelt idő óta?
Ha pl. nem rajongunk a testesebb nőkért, egyértelmű, hogy nemet jelölünk olyan fotók láttán, amelyik nem felel meg ízlésünknek. (De lehet az pl. akkor is, ha túl magas, tele van tetoválással, az állából egy kanál áll ki, vagy olyan fogyatéka van, amelyik a komfortzónánkat erősen átrendezné.) Elmarasztalható azért bárki is, mert nem olyan pár oldalán keresi a boldogságot, amelyik neki nem felel meg? Természetesen egyelőre mindenkinek egy élete van, ezért nem hiszem, hogy szemrehányást tehet bárki bárkinek, csak mert az ember válogat. Te is megteszed, ne legyél képmutató. Csak neked mások az elvárásaid.
Ha valakinek "ősrégiek" a képei, az azt feltételezi, hogy az illető nem biztos, hogy le tudta fotózni magát az elmúlt... na hagyj a fenébe a mellébeszéléssel.
A legtöbb esetben, ha nincs friss fotó, az annak az oka, hogy az illető a jelenlegi megjelenésével kurvára nem elégedett.
A fura, hogy ennek ellenére elvárja, hogy te viszont legyél vele az.
Csak azért, nem ártana előtte látnod, mire mondasz igent.
Az emberek nehezen jelennek meg olyan randin, amelyiken a másik fél külseje egy hatalmas kérdőjel.
Ezt amúgy vakrandinak hívják és nem véletlen, hogy nagy százalékban nem végződik pozitív befejezéssel.

9.) A fényképek alapján kialakított elképzelés
Engem elbizonytalanít, ha egy adatlapon csupa olyan fotót látok, amelyeken a hölgy a világ különböző pontjain, bakancslistának megfelelő események közepében lubickol. Egyiken ejtőernyős ugrás közben látjuk, másikon egy piramis aljában szelfie-zik, harmadikon meg egy delfint csókolgat. Kérdés: Mit tudok ennek a nőnek nyújtani, amivel megkarcolgatom az ingerküszöbét?
És persze mondhatjuk, hogy ez nem a hölgy fényképeinek a hibája, hanem az én hiányosságaimé, önbecsülésem hiányáé, de hidd el, a legtöbb pasas aki a neten keres párt magának és nem szoknyavadász, hozzám hasonlóan elbizonytalanodik, ha azt látja, egy nő egyedül is megold mindent, megállja a helyét bárhol. Ilyenkor arra gondolok, hogy ehhez nem tudok eleget hozzátenni.
Pedig csak néhány pillanatot látok az életedből és közel sem biztos, hogy erről szól az életed, csak az elmúlt tíz éved legjobb néhány pillanatát ragadtad ki az adatlapra. Azonban ez olyasmit sugall, ami lehet, hogy nem teljesen te vagy, így félrevezeti a másikat.
Nem véletlen, hogy a fényképek manipulatívak lehetnek.
Neked is kialakul egy véleményed a férfiről, ha márkás autók mellett pózol, kezén drága óra, vagy épp egy extrém sporttevékenység közben kapják el a pillanatot. Ez félrevezető is lehet, hiszen a kocsi talán csak kiállítási tárgy, a karóra olcsó másolat, az extrém sport pedig életének egy olyan pillanata volt, amit megfogadott, hogy soha többé nem ismétel meg.
Csak épp, ha ez a lényeg, az nem látszik a fotón.

10.) Minden képen másik megjelenés
Ez megint csak az én hóbortom, de láttam olyan adatlapot, amin a hölgy nyolc fotóján egyiken sem volt olyan, mint a másikon. Pl. a hajszíne képenként változott. Meg a stílusa. Meg a többi...
Ilyenkor az jut eszembe, biztos tévedek, hogy komoly gondok lehetnek az egyéniséggel, hiszen, az egyelőre nincs még kialakulva.
Azonban elég nehéz olyan valakinek megfelelni a mindennapokban, aki még magának sem képes megfelelni tökéletesen.

Minden, amit leírtam, saját véleményem és egyetlen férfi sem fogott fegyvert a fejemhez, hogy ezt így fogalmazzam meg. Azonban, a jogot, hogy amiket összehordtam, rajtam kívül mások is hasonlóan gondolják, fenntartom magamnak!

Egy barátom sok év után elvált feleségétől, mivel az asszony végül megunta, hogy nem tudta megváltoztatni a férfit abba az irányba, amelyikbe szerette volna.
Barátom erre ennyit reagált:
- Amikor hozzám jött, pontosan tudta, milyen vagyok. Szerintem nem az én hibám, hogy meg akart változtatni én meg nem hagytam. Ne azért akarjon velem lenni, amit elképzel rólam, hanem azért, amilyen vagyok.
Szerintem jobban nem lehet megfogalmazni.

2017. április 6., csütörtök

Blog: A Vladimir Volf stikli

Mint tudod, március elején kilakoltattak otthonomból, mert a múltban elkövetett néhány baklövés végül elérte a küszöböt. Berki mindent vitt, ami az ingatlant illeti, kaptam egy órát azonnal lelépni, majd később még pár napot, hogy elhordjam az irhámat. Megjegyzem, roppant szomorú dolog az ember személyes holmijait záros időn belül eltüntetni a már nem saját ingatanból.

Egy barátom fogadott be, akinek köszönöm is, de azért csak az lenne a normális, ha sikerülne egy saját albérletet találnom és lassan összegyűjteni egy kis pénzmagot, hogy ismét legyen saját otthonom a szarjaimnak... amiknek nagy részét persze most sikeresen ebek harmincadjára hagytam.

De semmi nincs veszve, hiszen az élet ahol elvesz, ott vissza is ad és kaptam egy levelet,egyenesen Londonból, hogy bizony - üröm az örömben - de elhunyt egy családtagom - akiről persze jelenleg semmilyen információm nincs - és bizony, ha felveszem Mr. Volf-fal a kapcsolatot, hamarosan eljuthat hozzám egy örökség, hiszen örököltem 12 millió fontot és az aprót!

Nem hiszed?
Hisz tudjuk, hogy az Internet nem hazudik!

Íme, a fontos levél:


Ahogy Hofi mondaná: "Azé' ez má' valami, mi?"

Teszem hozzá, szerencsére nem kaptam e-mailt egy Angliában élő, eredetileg Cseh ügyvédtől, hogy bizony kevés rokonaim közül valaki elhalálozott volna a ködös albionban. Ennek azért örülök, mert nem hiszem, hogy nagyon tudnék örülni ekkora összegnek, ha tudom, hogy a vérem halt érte, akit még csak, jelenleg, nem is ismertem!

Azért kellett pár év, mire eljutott hozzám a hír.
Azt hiszem, most törlöm is az e-mailt...
Kegyeleti okokból!

Ha közben te is kaptál hasonló levelet, kérlek, ha esetleg neked volt vér a pucádban és reagáltál rá, majd hozzájutottál e hatalmas megnevezett összeghez, akkor ne is írj rám.

Ellenben küldd el a banki kivonat hiteles másolatát, meg, hogy mire költöttél csak az első héten.
Mert feltételezem, azonnal elkezded felélni!

Különvélemény:
Valaki árulja már el nekem, hogy ezek a kamu levelek képesek még célt érni és kihasználni az emberi hiszékenységet, naivitást, butaságot és mohóságot?

2017. április 2., vasárnap

Blog: Kamu reklámok elhelyezése: Detoxic

Mert annyira ráérek...
Hajnalban megnyitom a nekemtetszik.com, egyértelműen lájkvadász és egyben igazi tartalmat nyomokban tartalmazó oldalt, hogy az oldal szélén található reklámra végül oktondi kíváncsiságomnak köszönhetően rá klikkeljek, megtudva, hogy az oldal, amire tovább visz, egy ordas hazugsággal indít.

Első oldal, ahonnan mentem tovább:

Ne keresd, melyikre mentem: "Ezek az undorító lények..." kezdetű mondatra. Egyszerűen érdekelt, hogy mégis mi az, ami bennem van és a belem kifordulna tőle?
 Azt mondja: Egészségügyi Magánakadémia!
Szerintem ez jól hangzik.
Mindjárt magamba szívom a tudást, mint napközis a kakaót a zacskóból.
De azért csak rákeresek már arra a Dr. Kovács Adorjánra, hiszen, ha komoly híresség a szakmáján belül, biztos nem egy cikket dob ki vele a gugli.




Tudod mi történt valójában?
A fotó alapján sikerült eljutnom egy cirill betűs weboldalra - többre is - amelyek elvezettek a kép alapján  Baygenzhin Abay Kabataevich-hez!
Elhiszed ezt?
Neked is az jutott eszedbe, hogy valaki külföldön visszaél a mi Adorján dokink fotóival?
Nekem se.Sokkal inkább a korábban már górcső alá vett lives cikkem egy másik változatával találkoztunk ismét.
A kamu lives levezetése: Cikk a linken!

Te is úgy gondolod, hogy az ilyen visszaélések esetleg súlyos egészségkárosító hatásúak lehetnek?
Szerinted is lehetséges, hogy emberek életét drasztikusan befolyásolhatja bármilyen formában az, hogy egyesek visszaélnek az anonimitással és a világhálóval, hogy annak ilyen előnyeit ki tudja milyen célra használják fel?

Ha van tipped, mire jó ez, kommentben oszd meg velem!
A nekemtetszik.com oldal mostantól tiltólistás nálam.

A másik, amit sosem veszek meg ezek után, az oldal által reklámozott Detoxic!
Neked sem ajánlom.
Aki ilyesmivel reklámoz egy terméket, annak, ha van is esetleg előnye, miért hinném el?

2017. március 1., szerda

Az Egészség ellenszere - A Cure for Wellness (2016)

Az Egészség ellenszere - A Cure for Wellness (2016)


Rendezte: Gore Verbinski

Rég sikerült ennyire semmitmondóra egy Blockbusternek szánt mozi filmplakátja. 
Megtekintés: A film, amelyik késett vagy tizenöt évet és amelyik fél órával hosszabb, mint kéne.

És mellette nem elég bevállalós. Esküszöm, amikor a végén már azt hittem, a főhős bukni látszott, még kicsit szurkoltam is neki, hogy meglépjen a hepiend ellenes befejezést, mert lehet, hogy a közönség nagy része elfordul majd a mozitól, de mennyivel könnyebb úgy kultikussá tenni egy hasonló műfajú filmet, mint azzal, hogy "boldogan éltek, míg meg nem haltak"???
Gore Verbinski, akinek meg a neve eleve arra kellene, hogy sarkallja a rendezőt, hogy ketté vágott fejeket mutasson, meg leszakadó testrészeket, finomkodva nyúl hozzá egy olyan történethez, amely simán lehetett volna R besorolású kőkemény horror mozi is, és akkor még talán tetszik is a végeredmény, ezzel a mélabús, melankolikus tempóval és stílussal szemben, amit Verbinski korábbi filmjeiből és főleg, mások korábbi filmjeiből pakolgatott össze.

Pedig ígéretesen indul és már az első percekben hangyaszorgalommal gyűjtögettem a film rejtett utalásait, hogy végül, mindaz, amit a kliséhalmazból összehozzanak, egy tök átlagos és előre megfejthető befejezésben csúcsosodjon ki. Ettől függetlenül nem kívánom lehúzni a mozit, mert többé-kevésbé lekötött a megtekintés alatt, rengeteg csodálatos képi megoldással találkoztam és a színészi játék is egészen kiválóra sikeredett. A főszereplő Dane DeHaan korunk egyik legnagyobb tehetsége szerintem, és ehhez még hozzájön, hogy fizimiskája egy lappangó őrült insomniás betegével közös tüneteket mutat, amivel sok kellemes karaktert meg lehet formálni.

Lockhart (Dane DeHaan) ambiciózus bróker-könyvelő-tökömtudjaki főnöke, Pembroke (Harry Groener) önkéntes száműzetésbe vonult a mesés Svájc - valójában Németországban forgatták a filmet - egyik Disney várába egy hegyi falucska fölé néhány száz méterrel a józan ész szintje felett, hogy egészségügyi kúrának tegye ki magát.
A cég egy roppant fontos pénzügyi fúzió előtt áll és bizonyos, bankmentes homályos ismereteim miatt számomra nem teljesen tiszta okokból az egész vezetőség úgy látja helyesnek, hogy a sokmilliós beruházás nyélbeütéséhez Pembroke aláíróként elengedhetetlenül szükséges és csupán Lockhart hozhatja őt vissza, habár sem kora, sem tapasztalatai nem elegendőek egy ilyen fontos feladathoz - mint utóbb kiderül.
A kellemes üdülőparadicsom már első körben gyanús ármánykodások melegágyának tűnik, ami azért kellemetlen, mert a para faktor és az emberben motoszkáló érzések nem lassan törnek felszínra, hanem az első percben a gyomrunkba vágnak és a monitor másik oldaláról kiálthatunk a hősre, hogy ugyan legyél már szíves idehívni néhány komoly harcművészeti ismerettel rendelkező zsoldost és verjétek agyon, aki az utatokba áll. Ezzel szemben Lockhart Poe és Maupassant történetek hőseihez méltó módon süllyed mind jobban a gonosz összeesküvés hálójába, hogy a végén már tényleg elgondolkodjunk azon, hogy győzzön a gonosz és végre készült megint egy pesszimista testrablós-megszállós-testcserés horror mozi, amely méltó egy Top10-es listához.
Azonban a vég legalább annyira banális és kiszámítható, mint lassan minden hasonló thriller és ha ez nem lett volna korábban elég, arcunkba tolnak egy kis íncensust is, incestus-sal.


Ettől függetlenül sokkal jobban élveztem volna a filmet, ha nem érzem olyan erősen, hogy ezt a filmet már majdnem láttam korábban, csak akkor "A Stonehearst Elmegyógyintézet - Eliza Graves (2014) volt a címe és sokkal rosszabb volt a CGI a filmben, meg mintha többen is haltak volna meg, stb., ettől függetlenül, a befejezés ott még csavarosabb volt, amennyire emlékszem, itt csupán a kiszámíthatóan elvárhatót sikerült beleszuszakolni a forgatókönyvbe.

Volt, amire sokkal jobban kíváncsi voltam, mint amiket végül magyarázatként kaptam.
Pl. A falu suhancai mitől voltak olyan beszariak, mikor a dokival is lehetett volna kicsit pofozkodni? Egyáltalán, miután a film viszonylag sokat bíbelődött azzal a néhány karakterrel, miért nem kaptunk többet belőlük afféle mellékszálként, hogy mondjuk részegen belépnek a gyógyközpont területére és lemészárolják őket? Vagy a végén odaérnek a tűzesetre és némi karakterfejlődéstől vezérelve segítenek Lockhartnak elmenekülni, mert miután leégett a kastély, nincs miért utálni, hogy tönkreba**ta háromszáz évig a panorámát.
Vagy mik voltak azok a kapszulák, amelyben úszkáltak a testek, ha később kiderült, hogy a lepárláshoz egy teljesen másik hengert kellett használni?  Egyáltalán, mennyire volt gazdaságos maga az eljárás? Ha ennyi tényleg fontos és feltehetően gazdag embert "tartottak fogva", miért csupán Lockhart figurája került az intézetbe nyomozási dramaturgiával?
A szerencsétlen limo sofőr (Ivo Nandi), ha annyit tudott, mint amennyit feltételezhetően, akkor az autóbaleset után a környéket rettegésben tartó professzor (Jason Isaacs), megelőzve rengeteg felmerülhető problémát, miért nem nyírta ki a pasast és inkább egy belső emberét tette meg a kastélyba szállító sofőrnek?
A film végén miért fordultak a páciensek Lockhart ellen? A víz agymosást is csinált velük, ami alól csupán pont az idős matróna, Victoria (Celia Imrie) képezett kivételt?
Ha egy egyértelműen magányos férfi beállít az intézetembe, hogy kutakodjon és számomra nem a megfelelő kérdéseket tegye fel, miközben pontosan tudom, hogy amit csinálok az törvényellenes és földi halandó számára felfoghatatlan, nem egyszerűbb a látogatás első órájában megkérni két markosabb szolgámat, hogy vonszolják ki a kilátó teraszra és laza könnyedséggel vessék keresztül a gránit falú kerítésen?
Lockhart, miután látta az apró parazitát a pohárban, a továbbiakban a sört leszámítva, hogyan volt képes egyáltalán víz közelébe menni, míg a várban tartózkodott?
Ha a jó doktor által szeretőn óvott fiatal lány, Hannah (Mia Goth, akinek a nevére hajazva a külseje is eléggé gót) olyan fontos volt az események láncolatában, miért nem volt egyszerűbb egy toronyszobába zárni a külvilág elől, meggyőzve róla a lányt, hogy meghalhat odakint és így nem keresztezi az útja másokét a gyógyintézetben, vagy akár leláncolva is tarthatták volna?

Japán kultúrában nagy hagyománya van a meztelen nő - csápos lények kombónak. (Mia Goth)

Sajnos, a filmet nézve nem valódi hiányérzetem volt a kérdéseimet illetően, hanem inkább egy olyan, hogy egy nem kellően átgondolt koncepcióval van dolgom, amelyet szokás szerint úgy akartak érdekessé tenni, hogy telepakolták random furcsaságokkal, amelyek sehova nem vezetnek - Victoria keresztrejtvénye pl.  - és tényleg olyan érzésünk lesz, mintha a nem túl régen bemutatott Di Caprio mozi, a "Viharsziget" egy rosszul elkészített Reborn filmjét nézegetnénk. (De akkor inkább már a Beckinsale film, még akkor is, ha azt meg a Viharszigethez hasonlítottam korábban.)

Töfi:
- Gore Verbinski miután megrendezte a "Kőr - The Ring (2002)" amerikai remake-jét, nem kapott lehetőséget, hogy a folytatást is ő csinálja meg, így végül a forgatókönyv és a rendezés joga az eredeti változat japán rendezőjénél, Hideo Nakatánál landolt, aki beletett egy borzalmasan rossz szarvasos-CGI jelenetet a filmbe. Verbinski, mintha ezért egyfajta bosszú képében beletett a filmjébe egy hasonló jelenetet, amiben autó és szarva találkozik, sokkal hihetőbben, mint a Kőr folytatásában. Mondjuk, lehet csak egy tényleg vicces véletlen is, meg hát az eltelt 12 év alatt rengeteget fejlődött a CGI technika.

65%

Ha megnéznéd:
- Az Egészség ellenszere (2016)

Malcolm McDowell szemét (Stanley Kubrick - Mechanikus narancs), Dane DeHaan száját peckelték ki a film egy fontos jelenete miatt. Ez is kellemetlen, de azért McDowell rosszabbul járt.

Blog: Társkereső oldalak 001. - A kormeghatározás

A kormeghatározás problémaköre

Van szerencsém használni néhány telefonos applikációt, amelyek arra hivatottak, hogy megkönnyítsék az olyan lusta panelpatkányoknak a kapcsolatépítést finom hölgyekkel, mint én.
Egyetlen bajom ezekkel a kis alkalmazásokkal, hogy rengeteg bajom van velük.

Az egyik:
- Amikor nyilvánvaló, hogy nem stimmel a kormeghatározás, nekünk pedig a kábelen keresztül nincs módunk izotópos vizsgálat elvégzésére...
Ez a félrevezetés lehet direkt, vagy véletlen, de kellemetlen lehet egy villámrandin, amelyekbe néha sikeresen beleugorhatunk.
Azután jönnek a kényszeredett mosolyok és sűrű elnézések.


Gondolom, hogy a hülye is látja, hogy Mária 18 éves kb. akkor lehetett, amikor az első mobiltelefonokat tesztelték az USÁ-ban.
Néha aq regisztráló hozzá teszi, hogy elnyomott valamit és nem tudja megváltoztatni a kiválasztott születésnapot, vagy pusztán arra figyelmetlen volt, hogy az alkalmazásban a megfelelő helyre tegyen egy pipa jelet. Ettől viszont a felhasználó lesz pipa.
Ilyen fordítva is biztos előfordul, hogy férfiak nyomnak mellé a koruknál, de arról példát majd hölgyek szerezzenek.



 A "Barbarella" név akár utalás is lehet a hetvenes éveiben járó egykor gyönyörű Jane Fondára, hiszen a képregény filmváltozatában ő alakíthatta a csillagvándor szuper-nőt. De mostanra sem Fonda, sem a képen látható nő nem 18 éves. Van egy sejtésem, hogy ez volt - mivel eleve ilyen alkalmazást kiskorú nem használhatna - az alap legkisebb beállítás és a regisztrált nők nagyja, mivel korukat maguknak sem szívesen vallják be, átugorva ezt a lehetőséget, nem pöcsöltek azzal, hogy a megfelelő számot beírják az éveik számához.



Fent sikerült ezt azzal tetézni, hogy vezetéknevet csatoltak egy közös fotóhoz. Hát, köszi. Még az is lehet, hogy ha véletlenül írunk a "hölgynek", kiderül, hogy az úr van a túloldalon, csupán figyelmetlenül nőként regisztrált.
Alapból ignorálom azokat az adatlapokat, amelyeken szemlátomást nem azt látom bőrtextúrában, amit maga a kormeghatározás ígér.
Hölgyek, ezt tessék figyelembe venni, mert türelmetlen és lusta férfitársaink a hasonló esetek láttán azonnal kamu szagot orrontanak és nem lesz ám szerelmes levél a postaládikóba!

Ezt még azzal is sikerül tetézni, hogy esetleg az illető hölgy a kor mellé nem a saját, hanem akár a lánya fotóit teszi fel, talán büszkeségből, biztosan nem félrevezető szándékkal, máskor pedig a saját korát adja meg, de vagy tíz évvel korábbi, fiókból előrángatott fotókat mellékel az adatlaphoz.
Erről jut eszembe, nekem is cserélnem kell párat, mert közben fogytam vagy két kilót...
Kincső tudna erről mesélni, hiszen vagy ő is így tett, vagy genetikailag x-men, hisz 38 évesen nem nézhet ki így, különleges képességek nélkül:



Vagy ott van Susan, aki sikeresen feltette egy fehérnemű modell fényképét az adatlapra, hogy azután játékra hívja férfitársainkat. Bárki lehet az adatlap anonimitása mögött és egészen biztos nem tisztességes szándék vezeti azt, aki ezt megengedi magának:


Mi meg, pasik, persze ugrunk az ilyen finom falatokra, nem is véletlen, hogy a badoo-tól kezdve, a lovebox-on keresztül a tinderen át a twoo-ig ezer hasonlóan kamu gyanús hirdetővel találkozhatunk. Néha a randi előtt percekkel mondják le a találkozót, bár, ahogyan haladunk a technikával, ez egyre nehezebb, hiszen mostanra ki beszél le látatlanban egy randit, amikor egy gombnyomással tudunk magunkról élő képet sugározni, tehát, ha valaki kibújik ez alól, feltételezhető, hogy erősen nem stimmelnek a megadott paraméterei.

Fiúk, lányok, lassan már nem lesz elérhető szórakozás számotokra a mások hülyítése, nem véletlen, hogy egyre több társkereső kér valamilyen technikai formában fotó garanciát. Ezt pedig még úgy is támogatom, hogy rólam előnyös fotó vagy harminc éve készült utoljára.
Oznur fényképről lemaradt valami dátum, de ha most 2017 van, a képen látható szám meg 200*-ig látszik, akkor is minimum 8 éves fényképről beszélünk. Ugye, nem kell mondani, hogy bárki esetében akár egy év is jelentős változással járhat - lásd pl. a meth függő drogosokat - 8 pedig számolatlannal.


Néhány fotó esetében egy lehetséges randi reményében inkább kihagytam a fotókról néhány részletet, hogy ne lehessen beazonosítani a képen szereplőket, hátha tilosban jártak, mikor társkeresőn lődörögtek.

Ha valakit felismernél a képen és az történetesen a barátnőd, ne ugorj a torkának, mert egy későbbi cikkben majd arról fogok írni, hogy mennyi fotóval visszaélnek a köcsögök, akiket nem tudsz a kábelen keresztül tökéletesen lebuktatni és felszámolni.
De magam is találkoztam olyan társkeresővel, amelynek majd teljes klientúrája kamu volt, más oldalakról és pl. az ilikeyou is ilyenként, több esetben mutatott nekem olyan lehetséges barátnőket, akik nem ismerték az alkalmazást, mégis szerepeltek személyes adataik rajta.

2017. február 25., szombat

Blog: A kutyakínzó és a sosem látott 100.000Ft.

Blog: A kutyakínzó és a sosem látott 100.000Ft.

Sikerült a facebook oldalán megint belebotlanom egy olyan megosztásba, amelyik az emberek jóérzését használja ki a kattintásra és olyasmit állít, ami nem valósághű.

Röviden:
Egyik kedves ismerősöm, aki nem mellesleg hatalmas kutyabarát, megosztott egy linket, amely egy olyan oldalra vezetett át, ahol valami borzasztóra hívják fel a figyelmünket:

http://origoblog.net/100000-forint-a-nyomravezetonek-aki-teheti-ossza-meg-ismeroseivel-ezt-nem-hagyhatjuk/


Az ember gyomra felfordul, hogy egyesek milyen örömet találnak abban, hogy védtelen lényeket kínozzanak és öljenek meg. Persze, mivel egyelőre csupán két fotó áll rendelkezésünkre erről az idiótáról - mert ha véletlenül kamu a fotó akkor ez egy otromba "tréfa" és aki kitalálta, nem normális - nem tudjuk biztosan, hogy ki lehet az. Vagy mégis?

A megosztás, amit a facebook-on osztottak meg:


Jelen esetben nem a 100e forint megszerzése motivált, mert volt egy olyan érzésem, hogy ez a megosztás megint egy "vicces" embertől ered és az ő elítélendő tevékenysége miatt osztják meg ismerőseim, pusztán, mert szeretik az állatokat és a bűnös fejét - jogosan - követelik.

De szokás szerint úgy véltem, hogy miután az elég vérszegény cikket elolvastam, amiben az Orpheus állatvédő Egyesület és Menhely nevében dobálóznak a felkínált összeggel, a minimum, hogy kicsit tüzetesebben utána nézzek ennek a dolognak.
Hamar kiderült számomra a kék felsős fiú fényképe alapján, hogy a képek már több éve keringenek a világhálón. Arra jelenleg nem volt sem időm, sem kedvem, hogy a legelső megjelenésig visszaássak, de vannak oldalak, ahol mintha még a fiatalember személyazonosságát is felfednék:

Egy 2013-as twitter bejegyzés szerint a fiatalember neve Ignacio Mariscotti, de ahogyan a fotó és előfordulásai is visszaéléshez vezettek, úgy ez a név is lehet hamis.
Ettől függetlenül betenném a twitteren talált említést:


Ha sorban haladunk, akkor persze azonnal rákeresünk a névre facebookon, hátha...

Azután véletlenül eljutottam egy bloghoz, amely elvileg már 2011-ben hírt adott ennek a hülyegyereknek a kegyetlenségéről és több hivatalos személyes adatát megosztották az oldalon keresztül a világgal, hogy ezzel is példát statuáljanak, hogy mennyire ütni való a kölyök.
Az oldalról fotót nem is linkelek, érdemes megnyitni. A rajta lévő adatok egy része mostanra biztosan megváltoztatásra került, mint cím vagy a telefonszám. A lényeg, hogy amire most az Orpheus Állatvédő Egyesület nevében pénzt kínálnak, egy régi információ és így természetesen nem releváns. Nyilván az Orpheus Egyesület nem kínált fel pénzt, viszont, ha mostanában megszaporodnak majd a nekik küldött félrevezető tartalmú e-mailek, legalább tudják, hogy ez a reklám önkéntelenül is elérte célját és az Egyesület nevére irányította a figyelmet.

http://revistainfocracia.blogspot.hu/2011/11/ignacio-mariscotti-asesino-de-perros.html

Vagy ez egy gerilla marketing, amit maga az Orpheus Egyesület talált ki és mivel pontosan tudják, hogy a keresett személy nem egy magyar suhanc, nem kell attól félniük, hogy majd valaki megfelelő információ fejében igényt tart erre a nem hivatalos úton felkínált összegre.

Ja, igen, mivel az Orpheus facebook oldalán nem találtam erre a hírre utaló nyomokat.
Az origoblogot pedig ajánlom számotokra erős ignorálásra. Egyszerűen ne nyissatok meg semmit, ahol őket látjátok forrásként.

Akta részemről lezárva!

2017. február 8., szerda

Blog: Miért ősi magyar ünnep a Bálint nap?

Mi sem egyszerűbb, mint elmesélnem ezeket az ősi meséket:

Habár a történelemkönyvekben néhány homályos folt maradt, népünk születéséről - magyarokról beszélek - egészen a hét vezérig kell visszautaznunk az időben. Valójában nem heten voltak, hanem tizenegyen, elkülöníthető tulajdonságokkal és a törzseiken belül is változó törvényekkel, szokásokkal. A legkisebb törzs, a cserháncsok vezetője volt Baál, mai írásmódban Bál, aki szigorú hierarchia alapján házasíttatta ki törzsének tagjait, amikor beléptek a felnőtt korba - tizenhárom évesen - kivétel a tél leghidegebb hónapjában, amikor is a szívekbe és a világ szürkeségébe úgy akart egy kis melegséget varázsolni, hogy február hónap közepén (ma 14.-e) engedélyezett egy napot, amikor a törzs tagjai azt választhatták, akit megszerettek, miközben felnőttek. Mondani sem kell, hogy ezek a házasságok sokkal erősebbeknek bizonyultak, mint amiket Bál saját feje után kötettett meg.

Később ezért is hagyták el ezt a fölösleges szokást és megmaradt a tisztán a szerelemről szóló választási ceremónia. Annak valahogy nagyobb volt a sikere...

Bálint napja helyesen írva sem Bálint, hanem kis szünettel vagy kötőjellel lenne írandó, hiszen a kialakult szokásról nevezték el.: Bál-int.
A falu szerelmesei körbeállták a tüzet, a többiek bőven hagytak nekik helyet. Amikor felsorakoztak a szerencsések - hiszen választhattak, sokukkal ellentétben - ünneplő bőrbe és szőrbe öltözve megjelent Bál és eléjük cammogott. A rengeteg lóhústól és kumisztól voltak köszvény problémái. Felszólította az ünneplőket, hogy kívánjanak boldogságot a szerelmeseknek, majd a szerelmeseket, hogy kezdjenek kurjongatva a tűz körül futkározni, ugrálni. A kurjongatás lényege a gonosz szellemek elüldözése, hogy ne mételyezhessék meg a boldogságot. A férfiak ügyesebbek voltak, a nők bizony, néha megégették magukat - innen ered a tűzrőlpattant menyecske kifejezésünk is, bár nem is hitted volna, igaz? - Azután Bál felemelte a kezeit, mire mindenki üvöltött, kiabált, igyekezett megzavarni a másikat, a szerelmeseket, hogy megtörjék a figyelmüket. (Ebben szerepet játszott az is, hogy a többi törzstagban volt némi irigység azokkal szemben, akik maguk választhattak.)


A szokás szerint, amikor Bál jelet adott, akkor szinte azonnal mindenkinek a szerelméhez kellett ugrania és jól megragadnia a kezét, ezzel is jelezve az eltéphetetlen köteléküket. Ha Bál, néhány másodperc múlva ismét jelzett a kezével, akkor a szertartás véget ért és akik túl messzire voltak egymástól a tűz körüli lökdösődésben, azok nem léphettek frigyre.

Bál két jelzése volt az intés, amit röviden úgy neveztek: Bál-int. Ebből lett a Bál-int nap kifejezés.

Még meg kell jegyezni, hogy kezdetben ilyenkor a szerelmesek a szertartás után nem egymásnak, hanem a törzs vezetőjének, Bálnak adtak saját készítésű ajándékot, pl. csontból, fából faragott figurákat, bőrből és kőből készített szúró fegyvereket, szőtt, varrt ruhákat, hogy Bál minél tovább megtartsa ezt a kis szokását.

A csoki és virág ajándékozása sokkal később alakult ki és már nem a törzsfőnöknek adózunk vele - vagy szüleinknek, mert sokáig ez is idomult a szokáshoz - hanem egymásnak, hiszen a szerelem drága kincs és még az ajándékok sem képesek kifejezni azt, amit a másik iránt érzünk, de azért szeretnénk.

Csak ennyit akartam elmesélni ma neked!
Ha nem hiszed, amit írtam, akkor járj utána!

2017. február 6., hétfő

Blog: Rákbeteg gyermek lájkvadászat

Nem kellett ismét mélyen ásnom a témába, hogy belefussak egy következő netes terjengő baromságba, amelyben egy nagyon rákbeteg gyermekkel kapcsolatban indult meg a megosztás és lájkvadászat a neten.
Az egyik poszt, amibe belecsúsztam, áment is kér a kis betegért, de nézd meg a posztot, mert közel sem biztos, hogy innen indult ki:


Tényleg bozralmas, de belegondoltál már, hogy a facebook, bár alapvetően nem egy humanitárius szervezet, de mennyire visszalőhetne rá egy olyan kezdeményezés, amelyben a segítségét ilyen fölösleges hívsághoz kötnék, mint a lájk és megosztás, miközben, ha tényleg segíteni akarnának, írnak egy programsort és holnap reggelre minden felhasználó ezzel a poszttal találkozna először a hírfolyamában, mellékelve a beteg gyermek mellé a megfelelő számlaszámot, ahol a baba segítségére gyűjtenék a pénzt.
Van fogalmad róla, mennyire időrabló és kétes kimenetelű cselekmény egy ilyen megosztásos poszt, miközben lehet, hogy a betegnek minden perc számít?

Persze nem jelen esetben, mivel a kisfiú, akinek visszaéltek a fényképével, egy egyszerű gugli képkeresés szerint nem más, mint egy bárányhimlős kissrác, akinek híre 2016 augusztusában már bejárta a világhálót.
Tessék egy link, de te is kereshetsz a fényképek alapján:
Beteg baba.

Szóval ismét csak azt tudom mondani, hogy komoly segítséget nem fognak a facebook-on lájkhoz kötni, mert reklám szempontjából ellenkező hatást érhet el, illetve, fenntartással kéne kezelni azt, amit olvastok a neten, mert az unatkozó emberek néha ilyesmivel szórakoztatják magukat, majd elégedetten hátradőlve nézik, mennyi balekot tudtak bepalizni.

2017. január 29., vasárnap

Blog: Személyzeti buli - A bulisuttyó

Ha egy viszonylag népesebb cégnél dolgozol és több alosztálya van, amelyekkel nincs semmilyen kapcsolatod - egyetlen összekötő kapocs a vezér személye - előfordulhat, hogy a céges buli bőven tartogathat számodra meglepetéseket. Inkább kellemetlent.
A céges buli eleve egy lutri. Ki tud eljönni, ki nem ér rá?
Általában attól függően érzed jól magad, hogy a környezetedben mennyi olyan személy tartózkodik, akiket kedvelsz vagy éppen kerülnél. Ha a bulin van bőven ital, étel és zene, ehhez társítva pedig csupa, számodra pozitív személy, akkor nagyon jól tudod majd érezni magad, mert ha minden kötél szakadna, még mindig iszol egy liter rövidet és bepattanva egy taxiba, leléphetsz.

Aztán az is lehet, hogy alig ismersz valakit. Ha természeted kifejezetten barátkozó, nincs gond, mert hamar megtalálod a közös hangot azokkal az emberekkel, akikkel lehet cimbizni és iszogatás közben jót beszélgetni. Ők azok, akiket már a taxiban, kótyagos fejjel megkeresel a facebook-on és bejelölöd, hacsak nem előztek be.

Meg vannak azok az emberkék, akik mindenkinél jóval hangosabbak, meg vannak győződve saját fontosságukról és ennek hangot is adnak. Mert ez a kategória eleve úgy szocializálódott, hogy hangos legyen, akár egy sakál, és a társaság közepe, annak ellenére, hogy erre semmilyen kvalitása nem jogosítja fel, csak az, hogy a termete miatt, akár egy kisbolygó, a többiek kénytelenek helyet szorítani neki és ha nincs szerencséd, pont melletted horgonyozik le, hogy eleresszen valami szellemességet, amin, mivel céges buli és nem biztos, hogy tudod, milyen pozícióban leledzik, igyekszel, vele ellentétben, megadni a tiszteletet azzal, hogy meghallgatod és a végén udvariasan díjazod erőfeszítéseit egy mosollyal.
Ezen néha úgy felbátorodik, hogy ugyanazt a poént még párszor elsüti és még szellemesebbnek igyekszik látszani, valakinek, aki fontos a csoporthierarchián belül, akinek szava van, aki "tudja", mi a dörgés.

De nem tudja.
Általában egy ostoba seggfej az illető, demagóg dumával és olyan nézetekkel, amelyeket a derék amerikai Trump elnök is megirigyelne.
 - Le a feketékkel, kisebbséggel, a vidékiekkel és a melegekkel, ellenben látod ott azt a kis vöröst? Annak eszméletlen a segge.
A demokráciát addig hirdeti, amíg az "ő igaza" van érvényben. Válogatás nélkül mindenkihez van egy félszava, amellyel szintén arra igyekszik rájátszani, hogy őt ismerik, szeretik és adnak a szavára.
Azonban a harmadik mondata után már látod, hogy egyetlen kedves szava nincs senkihez, csak beszólogat, viccesen támad, azzal igyekszik a többiek figyelmét kicsikarni, hogy egy harmadikon veri le a port, majd átfordul egy másik emberhez. Így ő, mint téma, sosem kerül előtérbe, ellenben állandó jelleggel tud égetni valakit és akkor boldog, ha ezzel a többiekből kiválthat némi talmi cinkosságot.

Teszem azt, dohányoznál, kisomfordálsz és biztos lehetsz benne, hogy ő már kint van, négy embernek osztja a nem létező észt (vagy eszet), és olyan poénokkal vértezte fel magát, amiket jobb esetben te már az óvodában levetkeztél.
Csalódottan igyekszel kerülni, ám ő már a svédasztalnál tolakszik, hogy amikor kiszedtél egy kanálnyi falatot a tányérodra - az övé már púposra van pakolva, hiszen ingyé' van - vicceskedve neked szegezi, hogy "ugyan már, hagyj a többieknek, de azért ő csak viccel, meg egyél ám nyugodtan, mert amúgy meg rád fér pár kiló színhús. - mintha titkon ő lenne a dietetikusod és legjobb barátod, aki félti az egészséged és a házigazda is, aki fizeti az ételt-italt, holott egy sokadik senki, nagy valaggal és arccal, amely ha ledobná magáról olcsó ruháját - a buli kezdete után már leette magát - tökéletesen felcserélhető lenne. Már a hatalmas segge a hatalmas arcával.

Az étvágyad már elmegy és azt veszed észre, hiába vagytok hatvanan, ha ez a tulok öt percenként bele tud gyalogolni az aurádba.
Suttogva kérdezel rá másoktól, akik szintén a cégnél dolgoznak és talán jobban ismerik: - Ki ez a fasz?
A válasz pedig nem túl meggyőző, mert a suttyó közeli kollégái legalább annyira megtalálhatatlanok számodra, mint kinyomozni, hogy mennyibe került valakin egy tetoválás: Akik ismerik, szintén messzire kerülik, mert eleget találkoznak vele munka közben, a tetoválásokról meg többnyire kiderül, hogy ingyen volt, mert ismerős csinálta... (Egy időben frankón elgondolkodtam rajta, miből élnek meg a tetkó készítők, annyi ismerősöm mondta azt, hogy neki baráti alapon csinálták meg és nem került semmibe.)

Végül eldöntöd, hogy nem veszel róla tudomást. Hidd el, ez nem olyan nehéz. Persze, még így is közel kerülhet hozzád, rád tehénkedhet, hogy belekiáltsa a helyiség levegőjébe, hogy "Milyen állat a buli" - viszont sokkal könnyebben felülemelkedhetsz személyének súlyán (tehénkedésen kívül persze), ha a szemed sarkából megpillantod és történetesen éppen állsz, simán fordulj el, ellenkező irányba. Ülve nehezen kivitelezhető, de gyakorlással menni fog. Ha csak nem a fal mellett bámultad a táncolókat, akkor még bőven lesz látnivalód elfordulva is, a suttyó pedig nem lesz benne ebben a látványban.

Egy óra után, a tested már ösztönösen cselekszik és denevért megszégyenítő hang-lokációval képes leszel azelőtt kikerülni, hogy feléd juthatna a táncparketten vagy a mellékhelyiség felavatása előtt, ahol korábban már beelőzött.  Mert csodálatos dolog a testünk és az élet összes területén védelmez minket. A suttyóktól például, sok más módszer mellett, pont így.

Végül a közeli kollégáihoz is eljutsz, de nem úgy, hogy te faggatódzol róla, hanem elszólják magukat és cseppet sem hízelgő stílusban. Ekkor tudod meg, hogy Stüszi - legyen ez a paraszt neve - nem épp a kollégái kedvence (Milyen meglepő!) és többnyire valamilyen okból tartanak tőle, azért igyekeznek eltűrni atyáskodó, felszínesen semmilyen viselkedését.

Habár bulizni mentél, hirtelen benne találod magad egy elgondolkodtató helyzetben, amiben megismertél egy embert, aki álomvilágban él, amelyben családias szeretetben él, és senki nem nyitja fel a szemét, hogy téved. Lassan kiderül, hogy nem csak azért, mert tartanak a bohóc haragjától - mert az önérzeten kívül van benne még harag és testi erő is, gondolkodni nem szeret - hanem azért is, mert szánják őt, amit ő tévesen dekódolt kollegális kedvelésnek.

És te sem fogsz odaállni elé, hogy elmondd neki: - Te, suttyó, akkor paraszt vagy, hogy az összes közeli kollégád utál és valószínűleg a feleséged - ha van egy ilyennek - most örül, hogy itt iszod le magad, mert otthon nehezen viseli el azt a buflák fejed és alpári, ostoba stílusodat.
Vagy megsajnálod, vagy kineveted, vagy összemosod a kettő közötti érzéseidet.
De nem fogod jobban kedvelni.
Nem is tudnád, mert ellentétes a jelenség mindennel, amit befogadnál. Pusztán megérted.

Megérted, hogy a suttyó végtelenül magányos és ürességét és ezt a magányosságot próbálja felaprózni azzal, hogy mindenkinek odavet valamit, mert ilyenkor úgy érzi, közéjük tartozik. Mint amikor egy apró gyertyával bevilágítanád a hatalmas, sötét termet.

A legrosszabb azonban, hogy ha tudat alatt ő is sejti, mi vele a probléma, ezen már képtelen változtatni, hiszen elég sokáig élt ahhoz, hogy ne változtasson és belecsontosodott a viselkedésébe. Bárhogy billentenéd ki, erre neki, tőled, akit akkor lát először, nincs szüksége, pedig egy sör mellett választ kereshetnétek együtt az élete értelmére.

Te viszont sosem tennél olyan ostobaságot, hogy őt hívd meg sörözni.
Most is csak azért vagytok egy helyiségben, mert ez egy céges buli...

2017. január 27., péntek

Blog: Mari + Pisti

Az 1-es villamossal araszoltam hazafelé. Az egyik állomáson, valahol a Hungária krt. 15. és a Lurdy ház között kiszúrtam egy "tag"-et az egyik oszlopra fújva, a megállóban: Mari + Pisti

Mary and Steve

Mary and Steve gyermekkoruk óta ismerték egymást. Együtt cseperedtek, együtt növögettek és együtt tépték ki a legyek szárnyát a hűvös kisszobában, Tarjánrecegőn, egy poros falucska tisztaszobájában, miközben anya és nagyi a konyhában tüsténkedett. Anya fia volt a Steve, míg a szomszéd Bori néni lánya az alig fél évvel fiatalabb Mary.
Nagyon sok időt töltöttek együtt. Kivétel, mikor Steve egy időre az apjához került, aki katonatiszt volt és nem bírt a vérével. Ezért is költözött el anyától egy olyan korban, amikor az egyedülálló nő szitokszónak számított.
De Steve nem bírta az apai vasszigort. Minden nap tett rossz fát a tűzre és minden nap kapott a szíjjal. Végül apa megelégelte - négy kemény hónapot bírt ki az öreg hadnagy úr - és visszavitte a síró, de boldog gyermeket a síró, de szintén boldog anyához.
Aztán egyszer két hétig nem találkozhattak, mert Mary bekapta a kanyarót és kiütéseket és anya félt, hogy elkapja Steve is. elkapta. Akkor meg már minden mindegy alapon, egy kórterembe kerültek. Igaz az is, hogy Mary-t rá két napra hazaengedték, Steve-nek még maradnia kellett egy hetet.

Nagyjából ezek voltak a leghosszabb időszakok, amit külön töltöttek.
Egy osztályba jártak - Mary korához képest kicsit nagyobb, érettebb lányként járhatott Steve osztályában, Huhogókredencen egyébként is kevés volt az iskolai tanerő és az osztálynak használható szabad önkormányzati épület, ezért sok diák került úgy egy osztályba, hogy valójában nem lehetett volna. Vidéki élet.

Az elemi után felköltöztek Pestre. Együtt, egy rokonhoz, kis szobába. Steve dolgozni kezdett, Mary a tanulmányait folytatta. Steve a munka után loholt haza a lányhoz. Mary sokat tanult. Steve sokat dolgozott. Hiába igyekeztek sokat együtt lenni, a közös időt lassan a szerelmetes pillanatok helyett felváltotta a közös alvás és bágyadt elindulás, kora reggel. Egyikük sem érezte jól magát, abban a sorsban, amelyet az élet rendelt nekik. Steve elemelt egy festék spray-t a munkahelyéről, hogy meglepje szerelmét, mert érezte, ahogyan Mary napról-napra eltávolodik tőle. Vissza akarta rángatni a közös életükbe, erőszak nélkül, pusztán a szívére hatva.
A spray-vel lefújta a frissen készült megálló oszlopát. Késő este csinálta, amikor már alig robogott el jármű a megálló mellett és a környéken egy lelket sem látott. Igyekezett ugyan gondosan dolgozni a palackkal, de ez a fajta "művészi munka" távol állt tőle.
Végül elkészült a mű és elégedetten hajtotta jobbra a fejét, hogy még egyszer megnézze, sikerült-e úgy felvinnie a betonszerkezetre, ahogyan kigondolta. Majdnem.
A majdnem az megfelelő.
Izgatottan hazasietett.
Mary már aludt, de a leves a tűzhelyen meleg volt és ízletes.

Másnap a villamoson szótlanul zötyögtek Steve munkahelye és Mary iskolája felé. A megállóhoz érve Steve megbökte Mary vállát: - Nézd csak! - biccentett a felirat felé.
Mary bágyadtan nézett ki az oszlopra, ám mielőtt továbbindult volna a villamos, felismerte a kézírást és a neveiket.
Hálásan mosolygott fel a fiú arcára, aki büszkén húzta ki magát, széles, munkától megerősödött mellét kidüllesztve. Két kis vidéki fiatal a nagyvárosban, egyenesen Repcsehetyegőről.
Egy reszketeg mementója a szerelemnek, fekete festékkel felhordva a hideg betonfalra.
Egy szerelmes és romantikus fiú üzenete egy kedves, okos lánynak.

Vagy csak simán egy senkiházi gyökér tönkre baszta a frissen elkészített megállót, hogy játssza az eszét a ribancának...


2017. január 25., szerda

Blog: Finger-inger

Mi férfiak, mint tökös egyedek, néha elvetjük annak a lehetőségét, hogy egy normális, baráti kapcsolatot alakítsunk ki a nőkkel. Általában ez tök jól indul, azután valahol félresiklik, mint kula a jégen. Egy kedves ismerősöm, aki nő és vendéglátós, kétszer annyi bókot kap, mint én. (Újraszámolom: Tízszer annyit kap.)
Pusztán azért, mert ahogy 'Drás barátom hitvallása is állítja: "Az ember abba szeret bele, amit lát." Ez nálam kimerült pl. abban, hogy egy unásig játszott klippet végül megkedveltem, mert annyit játszotta a kereskedelmi rádió. Azután meg is utáltam, mert kétszer annyit játszotta a kereskedelmi rádió.
A nők megkedvelése is valami hasonló. Egy vendéglátós nő dupla veszélyben van ezért.
Először is a betérő férfi a kapott sört - és egyebeket - összekapcsolja azzal a ténnyel, hogy azt egy nőtől kapja. A férfi egyébként is hajlamos levadászni bármi lepattanót és milyen könnyű már a pultos lánynak udvarolni, hiszen, a sör mellé még kéznél is van!
Kapok egy sört és a csaj sem vállalhatatlan! Akkor udvaroljunk!
És látnom kell, ahogyan kolléganőm napi 10-20 esetben kell, hogy jó arcot vágjon hozzá, hogy a betérő férfi bókjait fogadja, elfogadja.
Az esetek egy részében - főleg szingli vendéglátós lányok esetében - a bók legyezgeti a hiúságát, míg máskor - ittas vendég, tolakodó udvarlás, alapból egy nem kedvelt vendég esetében, semmi borravaló után - taszító, zavaró lehet.

Kolléganőm egyik utolsó kiakadása egy hasonló szituval kapcsolható össze, amikor is egyik kedvenc asztaltársasága, akiket kedvel, mert fiatalok, kedvesek, humorosak, kissé többet engedett meg magának vele szemben. Nem is feltétlenül a abból az irányból érezte teljesen sértésnek a dolgot, mint én, de igaza volt.

A srácok már fogyasztottak rendesen. Egyikük kicsit jobban is szeretné a kolleginámat megismerni, amit megértek, mert ha frissen rakja fel a szempilláját, kifejezetten igézővé válik a tekintete. Meg egyébként sem vállalhatatlan a csaj; tízes skálán van azért hat. Rövid gatyában nyolc.

A szerelmetes ifjú rendesen fogyasztott már, bátorodott, de nem eléggé. Mivel manapság az angol világnyelv és néhány külföldi fiatalember is tartózkodott a társaságukban, néha ezen a nyelven ment a buzdítás, hogy bizony, ideje lenne kissé komolyabban megismerkednie a kolleginámmal. Csak azután valahol az egész félresiklott és olyasmiket lehetett kihallani a zenés, beszédes katyvaszból, amelyek leginkább egy pornófilm első perceit idézték meg számunkra.
Elég annyi, hogy nyers fordításban elhangzott a "her" a "pussy" és a "fingered" szó is, amit nem nehéz összeraknia valakinek, akinek van nyelvvizsgája. (Meg persze volt ott más is.)
Nem állítom, hogy a hölgy hallgatózott, de mivel beszéli valamennyire a nyelvet, azért értette a lényeget.
Nem érintette jól a "finger-inger".
Valahol ezt meg is értem.
Kifakadása elment több felé, hiszen a nők túlgondolkodnak mindent, ezért töredezetten szemezgetek a további agyalásból, beszélgetésünkből.

- Most akkor tényleg csak ennyi lennék? Az a lány, akit meg kell ujjazni? - kérdezte bosszúsan. - Ezért nem tudok bepasizni, mert amikor megkedvelek valakit és kiderülhetne, hogy lehetne komolyabb is, akkor kiderül, hogy én csak az a lány vagyok, akit meg kell dugni és hali.
Tökéletesen megértettem a helyzetét.
Én ugyan már rég nem kapok tolakodó bókokat nőktől - meg, ha kapnék, nem válogathatok már annyira, hiszen minőségem romlása pár éve beindult, nem tehetem meg, hogy ne ugorjak bele egy kis szexbe (Ezúton is jelzem, hogy a 69 nagy kedvencem és ha neked is, és nő vagy - mert lehet, hogy félreértettél valahol - akkor, esetleg, ha gondolod, de csak abban az esetben, mert nem erő... Na, ha szexelnél és pont velem, keress meg a facebook-on, küldj egy fotót, magadról, ne viccelj már ezzel, és meglátlak, beléd szeretek - lehet, hogy csak egy estére, de te úgy fogod érezni, mintha örökké így lenne, mert amúgy meg lovag is vagyok - és összedugjuk, amink van. Esetleg hozok egy üveg rövidet is, ha csak úgy vagy képes rám nézni, ebből ne legyen gond...), de a kolleginám még hisz a szerelemben és tsai.
Őszintén kérdezte tőlem, mély fájdalommal, hogy ő csak ennyit jelent a pasiknak.
Hamar meg kellett nyugtatnom, hogy a fiúk, ugyan hibáztak, de ettől még nem kell a fejüket venni, mert mi, pasik, úgy vagyunk teremtve, hogy alkoholos befolyásoltság alatt kijön belőlünk a szomszéd Jenő bácsi, az alkesz, aki ösztönlény is. Természetes, ha a pasik a nőkről fantáziálnak, róluk beszélgetnek egymás között és ezeknek a beszélgetéseknek a lényege többnyire a szex felvázolásában merül ki. Tény, hogy ha egy nő hallaná, hogy férfi ismerősei miket mondanak róla, bepiálva, vörös lenne a feje, de vendéglátósként pontosan tudom, hogy a nők ugyanígy kibeszélik a palikat, szóval, egál.

Másrészt, a srácok tényleg jó arcok és habár a finger-inger nem veszi ki jól magát, azért ha egy nőt szexuálisan elképzelnek bármilyen státuszban, az valójában egy nem túl érett, de ugyanakkor egy erősen pozitív visszajelzés, még akkor is, ha korábban utaltam rá, hogy a "Férfi abba szeret bele, amit lát." azaz megszokik, így lehet, hogy ha a kolleginám nem az, aki, hanem egy másik lány, szintén megkapta volna az ujjazás lehetőségét, angolul, nem neki célozva.

Kolléganőm kérdezte is, hogy ezek után, most hogyan viszonyuljon a fiúkhoz, mert neki roppant sértő volt az eset és lelkileg is megterhelő, hiszen tőlük nem számított ilyesmire.
Nem tudom, kinek milyen a vérmérséklete - Volt egy vendég, aki azonnal szájakat vert volna be, meg pofonokat osztott volna, de ebben én nem hiszek.
- Szerintem légy nagyvonalú és ezt az esetet felejtsd el. Csíped őket, ők is téged, most meg kicsit meglódult a fantáziájuk. Ha mindenkivel összevesznél, akik megdugnának, vagy minimum finger-inger, akkor lassan nem lenne férfi vendég, akire rá bírnál nézni.
Láttam, hogy ezen elgondolkodik és megnyugszik.

Meséltem neki azt is, hogy miután felhúzta magát az asztalnál elhangzott szexuális utalásokon és leviharzott a konyhába a szakácsnak segíteni, a srácok távoztukban még megkérdezték, hogy megsértették-e - azért érezték, hogy ludasok - és, hogy tényleg beszéli-e az angolt?
- Beszéli és a finger-her-inger eléggé érthető volt számára.
Mosolyogtam, mert az arcukban megfagyott a vér. Én, mint kibic, könnyen röhögtem magamban. És akkor még nem is mondtam, hogy a lánynak angol nyelvvizsgája volt. Meg német. És japánul is tanult kicsit.
Szóval, ha legközelebb 運指 hangzik el az asztalnál, akkor is lesz balhé.

Pár nappal később bejött az egyik fiú és kissé idegesen bocsánatot kért a viselkedésük miatt.
A kolleginám megnyugtatta, hogy kezdhetnek tiszta lappal.
Most szent a béke, mert valójában, csak olyasmi történt, ami a világ összes vendéglátós helyén elő szokott fordulni.
Ez ellen a nők nem tudnak tenni: A férfiaknak tetszenek. Ez ellen pedig a férfiak sem tudnak tenni.
A tetszést meg ki szokták nyilvánítani. Néha nem a legmegfelelőbb módon.

Mert, ha egy férfi elé egy nő sört tesz az asztalra, azzal kicsit olyan, mintha odavarázsolná az otthon melegét. A férfi pedig hajlamos megkedvelni azt a nőt, aki képletesen és a szó szorosabb értelmében "elé teszi a sört".

Nem sikerült hiba nélkül 8.

Sosem fogynak el. Amíg lesz közösségi oldal, rajta humoros fényképek megosztási lehetőségével, addig a vicces képek készítői is fognak hibázni és ezzel "romlásba" taszítani gyönyörű nyelvünket. Ismét sikerült néhány darabkát kimentem azokból a poénosnak szánt képekből, amelyre készítője nem fordított elég időt és nyelvtanilag hibása sikerült a világhálóra küldenie. Mi pedig - cikkemmel tehát én is - hozzájárultunk ezeknek a hibáknak a terjesztéséhez.

Enyhe orosz akcentust vélek felfedezni az erősen megnyomott "férrjedtől" szócskában. 

Az, hogy egy ilyen képen nem használnak ékezetet, alapból bosszantó számomra. Olyan szinte, mintha egy cégérnél hagynánk le az írásjeleket. A z első szó elírása pedig egyenesen bassza a szemem, még akkor is, ha a mondandó lényegét amúgy támogatom. (Az anyagyalázástól eltekintve, persze.)

Van munka egy olyan fotóban, amelyikhez még rajzot is illesztenek és a beírt szöveget a rajz kontúrja mellé rendezgetik. Igazán nem került volna sokkal több időbe, hogy a "gazdagokat" szavunkat helyesen írjuk le.

A vagy szó mellett sokat változhat a mondat jelentése és szerkezete, ha a megfelelő helyről hiányzik a vessző. 

A "mond" harmadik szám, első személy. Helyesen felszólító módban "mondd". Gyakori hiba írásban.

A találkozó szavunk végén tényleg hosszú az ó, viszont, ha egyes szám, második személyben használjuk, akkor rövid. Majdnem sikerült...

Pont a lényeg lett elgépelve. A cica.

2017. január 8., vasárnap

Blog: Náray Tomi behányt

Úgy fogok írni Náray Tomi divattervezőről, hogy valójában munkásságáról egy büdös túróst sem tudok. Hogy erre hogyan vagyok képes? Hát egy zseni vagyok, cseszd meg, nem tudtad? Olyasmiről is lehet véleményem, amiről semmit nem tudok - pl. mindjárt a földönkívüli életformákról is, pedig, arról bizonyítékot se én , se te nem tudtál felmutatni, nem igaz? - de azért majd én jól megmondom.
Elolvastam Náray Tomi kifakadását a facebookon, ám nem is emlékszem rá pontosan. (Ittam...) Elolvastam erről egy felhányt cikket az igen tisztelt like vadász és egyben egyeduralkodó magyar webes felületek kilencven százalékát lefedő, ugyanakkor kb. 4 százalékot sem érő origo vagy testvéroldala a life ponty hu által. Erre sem emlékszem pontosan. (Nem ittam, de minek emlékeznék erre a talmi fontosságú és értékű hírportálra?)

A lényeg, az én olvasatomban. Az év végén, ha már uborkaszezon, fel kell zavarni az álló nehézvizet. Nem ez történt, gondolom, hanem egy celeb - értsd. semmit sem érő, mégis mozgásban lévő számunkra idegen tárgy - felbaszhatta Tomit, a divatőrt, aki erre kifakadt saját facebook oldalán és szóvá tette, hogy mennyire elege van abból, hogy senkik akarnak úgy valakik lenni, hogy közben mások munkáját igyekeznek magukévá tenni. Mivel celebekről van szó, ne szellemi munkákra gondoljunk!
Ezt úgy tudod elképzelni a legjobban, hogy te megdolgozol valamiért, ami egy sportautó, de első kőrre nem te viszed el, hanem a szomszéd, mert te leejtetted a slusszkulcsot, ő, meg mivel lehajolt érte, úgy véli, joga van brummogtatni kicsit a motort.
Náray azt fájlalja, hogy milyen unalmas már - ne felejtsük, hosszú évek bevett gyakorlatáról van szó és nem is nálunk egyedi uralkodó műfaj ez, hanem az egész kerek világon - hogy ő csinál valamit azután jön egy senki vagy egy épp alig valaki, és arra hivatkozva, hogy éppen kétszer volt a tévében és háromszor a rádióban - ah, becsúszott egy poszter is - milyen jó üzlet lesz majd a divatfinak, hogy erre a senkire ráadhatja az általa tervezett ruházatot, és a senki, ezt reklámozza, hiszen rajta van, közben mindenki jól jár.
Tomi szerint ez nem így van. Nem értettem meg pontosan, mire akart kilyukadni, mert nekem ő túl úriember, ami fogalmazását tekinti. Szerintem, nyers fordításban, kurvára nincs rendben, hogy olyan emberek akarnak pompázni az ő kreációiban, akik a.) ezért nem fizettek b.) nem képviselnek semmilyen elfogadható értéket, amit az adott ruhával egyenlőségjel alá lehet vonni. Azaz, kinek kell az, hogy egy bulin két ingyenélő - tisztelet a kivételnek, akik megdolgoznak a sikerért - arról cseréljen eszmét és tapasztalatot, hogy az adott estélyen mindketten Náray ruháját viselik és egyikük sem fizetett érte? Ja, akkor szóljunk már annak a harmadik senkinek, aki a fal mellett mosolyog az ingyen piája fölött, hogy a Náray egy madár és ő is kérjen tőle időpontot, hogy mikor is fogja kegyben részesítve meglátogatni, kiválasztani egy kollázst (Tudom, hogy mást jelent), elvinni magával, majd kitalálni, hogy valójában nem is kell - mert a bulinak közben vége.

Akarom én, hogy mondjuk Győzike engem reklámozzon? - Nem feltétlenül, mert az a vendégkör, akit esetleg hírneve bevonz, nem az én vásárlói körömnek felel meg. Az értelmesebbje - hú, ez túl nyers? - meg eleve azért nem fog komolyan venni, mert egy Győzikével "akarom eladni magamat". Nem, köszönöm, de jó bornak nem kell ilyen cégér.

Náray megelégelte, hogy mindenki "vele takarózik", ugyanakkor, ha fizetni kell, hümmögés a válasz. Ha nem tudod megengedni magadnak, hogy fizess nekem a szellemi termékemért, miért gondolod, hogy te több vagy, mint átlag János, aki belép az utcáról és kér egy gatyát, amit nem szándékozik kifizetni, mert nincs is pénze?
Te jobb vagy, mint átlag János?
Neked alanyi jogon jár, az, hogy ingyen hordj?
Miért?
Mert ott pózolsz néhány értéket nem teremtő címoldalon és pár olyan fesztiválon vagy versenyen, ahol lúzerek indulnak és le van zsírozva a végeredmény?
Vagy, mert megjelent hat cédéd, meg felénekeltél harminc dalt? Esetleg, mert véletlenül a te fizimiskáddal adták el az új magyar filmet, aminek a nézettsége nem éri el egy Pest megyei kisváros létszámát?
Magyarországon - sőt, a földön - van bárki, aki megérdemli, hogy ingyen kaphasson bármit, aminek van hozzáadott értéke?
Úgy vélem, igen, csak ezeket az embereket nem a celebvilágban kell keresni.
Akik megérdemlik, hogy kapjanak valamit, azok pl. azok a rendőrök, akik mínuszban fagyoskodnak, miközben a határt védik olyanoktól, akiknek itt sem kellene lenniük.
Vagy a nővérek, akik ezekért a piti pénzekért hajnalban ágytálat cserélnek betegek alatt - már amelyik épp nem fekete nővért játszik persze. A tanárok, akik tényleg szeretik a gyerekeket és akiknek hatására egy rossz kölyökből később értékes felnőtt válik.

Csak nekik nem azokra a hívságokra van szükségük, amiket a celebek maguknak akarnak és ők, a mindennapi emberek nem kerülnek a címoldalra, ellentétben azokkal, akiknek eleve egy normális világban létjogosultságuk sem lenne.

Náray Tomi, én, mint ezredik senki (Ne lovagoljunk a számokon) kihívlak téged, mert nekem könnyű más fa***val verni a csalánt.
A ruháiddal ne celebeknek kedvezz, akik valójában meg sem érdemlik. Keress valakit -lesz segítséged a facebookon, az biztos - és add olyannak, amit szeretnél, aki nem engedheti meg magának, de tényleg megérdemli. Legyen az egy óvónő, akit egy közösség szeret, vagy egy tűzoltó, aki életet mentett. Adj nekik egy szép kosztümöt vagy egy csinos nadrágot, mert megteheted, hogy adhatsz!

És ne csak te. Mindenki, aki adni tud.
Keressünk igazi hősöket, igazi embereket.

Megjegyzés: Természetesen ismerem Náray Tamás nevét, mert ha valaki nagyon jó abban, amit csinál, annak a nevét illik ismerni, főleg ha egy szűk réteg tagjáról van szó.

Megjegyzés 2: Náray Tamás nem szereti, ha le-Tomizzák és ebben nincs semmi kivetnivaló. Én is utálom, ha becézik a nevemet. A cikkben kizárólag stilisztikai oka van a becézett formának, irodalmi szempontból használtam ezt a megszólítást.