2017. június 19., hétfő

Blog: Átszállási tudatos...

photo: static3.businessinsider.com


Keszthelyre utaztam le, barátokhoz, autóbusszal.
Persze előre megnéztem a menetidőt - sikerült is elnéznem 10 perccel - és jeleztem sms-ben, hogy kb. mikorra érkezem meg.
A városka határánál már éreztem, hogy lesz "csúszás", bár én is lehettem figyelmetlen, nem feltétlenül a busz késett. Kiderült hamar, hogy elnéztem valamit, de ezzel nem voltam egyedül.
A busz hátuljából egyre méltatlanabb sopánkodás ütötte meg a fülem. Egy hatvan körüli nő csörtetett előre, miközben fehér nyuszit játszva mondogatta, hogy elkésik... elkésik... lekési a csatlakozást.
A sofőr jelezte neki, hogy a menetidő mennyi és, hogy mikorra érünk be.
A sopánkodásból kiderült, hogy így a nő biztosan lekési a csatlakozását.

Nos, tény, hogy a magyarországi buszok és vonatok koordinációja finoman szólva is nem szerencsés. Annak idején feltűnt például, hogy ha Zánkára érkeztem bizonyos vonatokkal a pályaudvarra, akkor a helyi buszjárat a vonat érkezése előtt 5-10 perccel indult neki Balaton északi részének. köszi, csak ezt így én nem értem el és sokszor majd' egy órás várakozásra voltam kényszerítve, amit a közeli fagyizóban kellett elsöröznöm. (Mert volt sörük is, szerencsére.)

Kezdett is felidegesíteni az asszony hangoskodása, mert zavart a pihenésben.
Hölgyem, ön tényleg először utazott ezen a vonalon?
Hölgyem, ön tényleg sikeresen kiválasztott egy olyan busz-vonat csatlakozást, amelynél öt perc késés is számíthat?
Hát, hölgyem, most tényleg, hol él maga?
Eleve országunkban jellemző, hogy nem tudjuk mindig tartani a menetidőt. Miért? Mert a csatlakozásokat és a menetidőket is olyanok tervezhették meg, mint ön.
Olyanok, akik képesek inkább a két pont metszésénél - átszállási helyen, más néven - futva leküzdeni az akadályokat, hogy így spóroljanak időt maguknak és egyik járműből átszállva a másikba.

Oké, értem én, hogy van, amikor 5-6 órát is kell utaznia az embernek, hogy elérje a végcélt, de tényleg az a normális, ha azon kell izgulnom, hogy az aktuális járművem ne kapjon defektet?
Tényleg ennyire ki kell ezt centizni? (Arról nem beszélve, hogy ha már van 5-6 óra az út, akkor tényleg számít, az a plusz negyven perc, a kényelmünkért???)
Tényleg az kell, hogy amikor beér a busz, mi tolakodva kényszerüljünk kiszaladni belőle és lehetőleg gátfutókat megszégyenítő teljesítménnyel odaérjünk a másik járműhöz?
Nem lehet hagyni inkább - akár útvonalunk áttervezésével - mondjuk kb. 40-45 percet a váltás között?
Tényleg csak azért, hogy ne kelljen annyira izgulni, az előttem ülő utas székének támláját markolni.
Tényleg csak azért, hogy egy jót nyújtózhassak, esetleg elmenjek a mellékhelységbe, vagy megigyak egy kávét, míg jön a járatom.

És mivel tudom, hogy minden megoldásra van egy probléma, ilyenkor jön az ellen-válasz: - De hát ha nem érem el, akkor csak hat óra múlva jön a következő - vagy valami hasonló időintervallum, hogy becsukjam a számat és megértően bólogassak, hogy "Akkor tökéletesen igaza van, hölgyem, hogy lóhalál!"
De nem gondolom így.
Úgy vélem, van arra mód, hogy olyan utazást tervezzünk, amelyiknek nem része a sportesemény belekalkulálása.
Főleg, hogy a világháló tele van már az utazásokat megkönnyítő alkalmazásokkal és a személyszállítást végző cégek Internetes oldalaival.

Úgy érzem, előre tervezéssel - nem úgy, mint sokszor én: kapkodva, eszetlenül - sikerülhetne kiküszöbölni azt a fránya nyavalygós sopánkodást.
Ezzel megkönnyítjük a vezető és utastársaink utazását. Lehet, hogy pont csak mi szívunk valamennyit miatta, de tömegközlekedésen tanuljuk már meg, hogy nem mi vagyunk a központ, nem lehet hozzánk igazodni.
Ha szánunk rá időt, akkor is nekünk kell igazodni.
De nem, mert mi szeretünk... sopánkodni és futni.

photo: gendersociety.wordpress.com

2017. június 6., kedd

Blog: Jelenidő: Egy "hajótörött" naplójából.

Körbenéz a parkolóban. Valakitől azt a tanácsot kapta, hogy majd itt talál magának pilótát egy kis túrázáshoz.
Peter mielőtt belépne a kocsmába ellenőrzi a zsebei tartalmát. Tudja, mennyire számít itt, ha az ember bőkezűen meghívja a másikat egy italra. Tartós érdekszövetségek köttethetnek.
Belép az ajtón. Azonnal megcsapja orrát a füst. Van benne cigaretta is, de főleg fű. Itt biztosan kevésbé figyel a törvény a tudatmódosításra.
Köhint egy halkat, mert nem akarja felhívni magára nagyon a figyelmet. Még azt hinnék, teljesen idegen és nem szív füvet.
Elsétál a pultig. A csapos hányavetien felé fordul.
- Mivel szolgálhatok? - angolja kissé döcögős.
Peter igyekszik barátságosan viseltetni iránta, habár nem nyerte el a tetszését a férfi.
- Egy sört kérek. Valami helyi italt.
A sör aranyszínben pompázik. A korsó falán lassan végigaraszol a mellé csorduló hab.
Peter megemeli a korsót és iszik. A kesernyés íz azonnal körbenyalja a száját és torkát. Kellemes.
- Turista vagyok. - indítja a beszélgetést.
A csapos bólint.
- Az nagyon látszik.
- Keresek valakit, aki elvinne egy kis nézelődésre.
- Céllal vagy cél nélkül?
Peter megrántja a vállát.
- Cél nélkül.
A csapos kétszer is végigméri. Végül megbízhatónak találhatja, mert hajlandó tanáccsal ellátni.
- Nézzen a sarokba, ahol az a férfi szivarozik.
Peter elnéz a sarokba.
A csapos hamar a végére ér a mondandójának.
- Ő lesz a maga embere.
- Köszönöm. Adjon nekem kettő abból, amit az a férfi iszik.
- Hank rajong a rumért.
- Töltsön nekünk kettőt.
Peter óvatosan egy kézbe fogja az italokat, hogy ujjai beleérnek a pohárba. Senkinek nem tűnik fel, mert errefelé így szokták.
Odakacsázik a hátsó bokszokhoz, egészen a szivarozó férfiig. Az gyanakodva néz fel rá.
- Leülhetek az asztalához? - kérdezi a férfit. A választ sem várja meg, mert leteszi a poharakat.
- Miért tenne ilyet? - kérdezi a férfi, de szeme már megállapodik az italos poharakon.
- Fuvarra lenne szükségem és azt mondják, ön erre a megfelelő ember.
A férfi oldalra köp.
- Jól mondják. Ha repülne, abban tudok segíteni.
- Erre akár ihatunk is.
Mindketten felemelik a poharakat és lenyelik a tartalmát.

Blog: Egy "hajótörött" naplójából - Első rész, más stílusban

Peter Wherehow életét arra tette fel, hogy körbeutazza a világot és tapasztalatokat gyűjtsön. A tapasztalatok összegyűjtése pedig nem mindig zökkenőmentes. A karib térségben elkövetett turistáskodása különösen fontos tapasztalatokkal bővítette ki tudását, mert amit ott átélt, az sokkal magasabb szintre emelte túlélő ösztöneit.
Lassan egy éve már, hogy belekezdett ebbe az őrült vállalkozásba. Igyekezett gerilla módon gyűjteni az élményeket, lehetőleg minél olcsóbb módját választva a kalandoknak. Valaki azt tanácsolta neki, hogy így lesz igazán autentikus a világjárása. Később, mikor tapasztalatait megosztotta előadásain, mindig mosolygott, amikor ezt a részt elevenítette fel.
Három hónapig tengődött egy alig ismert apró szigeten, mire végül ráakadtak és szinte teljesen új emberré vált. Egyedül a töretlen optimizmusa volt az, ami semmit sem változott.
Betért Blossom-ban egy kocsmába. Olyan embert keresett, aki turistákat visz olcsón A.-ból B.-be. Egy Hank nevű férfi volt erre az egyetlen lehetősége a kocsmában. Hank tapasztalt pilóta képében igyekezett tetszelegni és Peter hamar rábízta magát a férfira. Lehet, hogy elhamarkodta ezt a döntését, és az alkohol is befolyásolta benne, mégis belement, hogy beüljön Hank kissé megkopott gépébe. A gép papírjai rendben voltak és Hank sem kért túl sokat.
Peter pedig korábban sosem ült még kétszemélyes repülőben. Volt benne valami intim, hogy összekuporodik két ember egy apró gépben és életüket szinte felkínálják istennek. Mert mi a repülés, ha nem egy főhajtás isten hatalma előtt és annak megkísértése: - Nézd, mi emberek is képesek vagyunk olyasmit tenni, amit épp ésszel felfoghatatlan!

A kis gép egyenletesen emelkedett fel a felhők közé. A szigetvilág időjárás előrejelzése kissé felületes volt. A vihar hamar utolérte a kis gépet. Peter Wherehow idegei pattanásig feszültek, ahogyan görcsösen igyekezett gondolataival a levegőben tartani a törékeny gépet. A természet ereje végül felülemelkedett a masinán és utasaival együtt a földre teremtette azt. A pilóta zuhanás közben szörnyethalt, míg Peter összetörve, de élve ébredt fel a roncs mellett. Kétségbeesetten igyekezett a gondolatai között kikutatni azokat az információkat, amelyekkel majd túlélheti azt az időszakot, amelyet a lakatlannak tűnő szigeten fog tölteni. Legyen az bármennyire is hosszú.

Blog: Egy "hajótörött" naplójából 2.

Volt idő, amikor kinyomtam száz fekvőtámaszt, reggeli előtt. Most a földről alig tudtam összekaparni magamat.
Első óráimat szemgolyó izmaim erőltetésével töltöttem. És elhiheted, az is kimerítő volt. Tíz perc után döbbentem rá, hogy a bal szememre mégsem vakultam meg. Egyszerűen csak nem éreztem a véres arcomon a hatalmas levelet a szememre tapadva.

Miután csak sikerült leemelnem a takarást és a fény ismét képes volt a retinámat bombázni, úgy ahogy körbetekintettem. A gép roncsaiból nem láttam mindent magam körül. Sem a gép orra, sem a farka nem látszódott onnan, ahol feküdtem.
Mikor végre feltérdeltem, azért kiszúrtam magam mögött a parton a gép farkának darabjait. Azt gondolnád, hogy becsapódáskor az ilyesmit a fák szokták letépni a gépekről. A parton nem voltak fák, ezért feltételezhető, hogy Hank gépének üzembe helyezési állapota sokkal rosszabb volt, mint a számomra mutogatott szervizpapír, amivel meggyőzött, hogy beüljek a gépébe. Csak napvilágnál kellett volna ezt megtennem, nem sötétedéskor, fél részegen, de késő bánat. Meggyőződésem, hogy ezért itatott meg velem a helyi rumból vagy fél litert. Talán ezért szaggatott a fejem ébredés után és nem a balesettől.

Miután képes voltam felállni is, akkor már láttam a gép elejét is, beljebb a buja növényzetben, vagy harminc méterre. A parttól befelé nőtt érzéki bokrokat és cserjést legalább ennyire ritkította meg a széthulló masina.
Hank-et ekkor még nem láttam.
De csak alig fél órát nyertem ezzel.

A harminc perc megtételéhez, a repülőnk orráig, kb. ötven percre volt szükségem. Teljesen elvesztettem ugyanis az időérzékemet.

Hank teste valahol a szélvédő előtt hevert, kicsavarodva, de nagyon kevés vérrel szennyezve. Ebből feltételezem, hogy nyugodalmas halála volt. Persze, az is lehet, hogy szörnyet halt, vagy eltört a nyaka.
Más körülmények között, úgy vélem, hogy ha valaki kizuhan egy lezuhanó repülőgépből, az biztos cafrangosra szakad, szétterítve testének darabkáit maga körül.
Másrészt viszont én is egyben voltam.
Na, most, akkor vagy Hank is él, csak sokkal lustább, mint én, vagy én vagyok az átlagnál virgoncabb halott.

Blog: Egy "hajótörött" naplójából.

Nem gondoltam volna, hogy van a világnak olyan szeglete még, ahová az ember nem megy önszántából, oda csak úgy "kerülni" lehet.
Azt sem gondoltam volna, hogy egy öreg kétszemélyes kisgép kapitányára senki nem kíváncsi a környezetében, legalábbis annyira nem, hogy kutassanak utána.
Ezeknek a hiányos információknak köszönhettem, hogy a kajmán szigeteki túrám végén temérdek olyasmivel is megbirkóztam, amivel korábban nem szándékoztam.

Hozzátenném, hogy magam is láttam az indulás előtt a térképet.
Azt is hozzátenném, hogy köszönő viszonyban sincs azzal, amit tapasztaltam. Vagy a kis gép kurvára el tudott tévedni.
Ha belegondolok, a vihar alatt, ha hátulról kapjuk a szelet... akkor lehetséges, hogy akár komolyabb távolságra kerüljünk attól a ponttól, ahol számítottak ránk és később keresni kezdtek.

A pilóta, Hank, nem is sejtem, mikor halhatott meg és mivel nem vagyok az orvostudományban jártas személy, azt sem tippelném meg, hogy mi végzett vele, aközött, hogy a felhők a hátukra kaptak és aközött, hogy a roncsok mellett ébredtem egy amúgy bársonyos, füves, lombos erdőben, a vízparttól alig húsz méterre.
Ha mégis mondanom kellene valamit, Hank még letette a gépet.
Én meg szerintem az ajtóban csimpaszkodtam, hogy kiugorjak, ha elég közel a víz - mert azt remélni sem mertem, hogy partot fogunk találni.

Turista voltam, homályos múlttal, kevés élő rokonnal. Nem kárhoztatok senkit amiatt, hogy nem kerestettek.
Hank életviteléről is csak halvány fogalmaim voltak: amikor pilótát kerestem, némi sétarepülésre, a pultos a sarokban ülő férfi felé - Hank - biccentett és hozzátette: - Segít majd önnek kalandoznia kis országunkban. - és sokat sejtetően elmosolyodott. Ebből tudtam, hogy a sarokban szivarozó ipse az én emberem.
"Szabadulásom" után megtudtam, hogy őérte sem törték magukat a helyiek.

Az előrejelzés szerint nem várhattunk vihart.
Az előrejelzést egyetlen szóval jellemezném: - Fos.

Folyt. köv.

2017. május 26., péntek

Blog: Honnan rendelj Silkylux mosógélt, ha nem is ismered?

Kapom a kéretlen spam leveleket, benne remek termékekkel, amelyek közül nehéz választani. De vannak olyanok is, amik számomra vagy számodra ismeretlenek lehetnek. Főleg mostanság, mikor tévét már alig nézek, így az aktuális márkákat nem nagyon követem.
Most mégis úgy gondoltam, kicsit áskálódom - szörfölgetek - mert egyik spamlevélre szakosodott hirdető küldött nekem valami Silkylux nevű termékről elérést. Egészen pontosan holmi akció keretén belül vehetnék 4x4 liter mosógélt.
Nekem persze olyan nevek mondanak valamit, mint Persil meg Tomi kristály, Henkell meg a Dosia. Ezeknek is elég ingadozó a minősége, hát még egy számomra ismeretlen, nevében is közepesen izgalmas Silkylux-nak.
De ha már létezik, akkor keressünk rá, hogy mennyi az annyi és tényleg olyan akciós e, mint a spam szellőzteti.
Ja, és lehet, hogy egyik-másik fellelhetőség már nem is aktuális, csupán nem lett törölve a világhálóról.

Én a Grundo.hu ajánlatával kezdem, mert azt kaptam "kézhez".



Összegezzük:
Eredeti ár 4x4 esetén 11990Ft lenne (Ennyiért persze sosem venném meg) akciós ár 4290Ft.- plusz számold hozzá az oldalon említett 790Ft.- szállítási költséget.

Xlo.hu oldalán:



Eredeti ár itt is 11990Ft.- akciósan pedig 4990Ft.- szállítási költség nincs a hirdetés mellett feltüntetve, de az oldalon biztos megtalálnám.

Akciobazar.net oldala:


Eredeti ár most olcsóbb: 7990Ft.- helyett 3990Ft.- ami már egészen baráti.

Kutyumania.net, ami kütyümánia lenne, de első ránézésre kutyás oldalnak néztem, amivel szerintem nem vagyok egyedül:



Eredeti ár 7990Ft.- helyett 4390Ft.-

Primaar.hu oldala:


Eredeti ár 5900Ft.- Ez nem akciós ár és a szállítási költség 1500Ft.- országosan.

A gruppiac igen magas eredeti árral reklámozza önön akcióját. Gruppiac.hu:


Eredeti ár 13170Ft.- (!!!) helyett 3990Ft.- és 990Ft.- szállítási költség.

De ha ez nem volt eléggé méregdrágán túlárazva, akkor a nevével ellentétben, még magasabb kategóriába emelkedik a Gratispiac.hu oldalán, ahol, nem hiszel a szemednek, mennyiért juthatsz hozzá:


Tehát, 16000Ft.- helyett (Sosem fogok innen rendelni, ezek függvényében!) 5290Ft.- A szállítási költséget nem is néztem, annyira elvonta a szép kerek összeg a figyelmemet.

A Gomarket.hu is sikeresen ide kalibrálta az árat:


16000Ft.- helyett 5990Ft.- de azt hiszem, bár nem elemeztem ki teljesen, ebben benn van a szállítás is.

Zoli barátom ezek után csak azt kérdezte, hogy vajon hol lehetne utána nézni az előállítási költségeknek...
Igaza van.
Engem is érdekelne.

Három mosógél tesztet is felkutattam, de nem volt szerencsém, mert a Silkylux-ot ezekben nem tesztelték le.
Egy helyen dicsérte valaki, de az lehetett bujtatott reklám is.

A legrészletesebb termékleírást az öblítőt gyártó oldalán találtam: Satin-Silk

A cikk csak miheztartás végett jött létre, hogy tudd, ha valami akciós, az nem jelenti azt, hogy valóban az.
De ezt eddig is tudtad...

2017. május 25., csütörtök

Blog: Eco Slim és Dr. Velős Antal kamu!

Az megvan, hogy ismerőseid orrba-szájba osztogatnak meg mindenféle érdekesnek tartott spam cikket a facebookon és te belefutsz ezekbe, ha követed őket. Néhány cikk még érdekes is lehet számodra.
A cikkek oldalain pedig jól elhelyezett, hangzatos címekkel operáló reklámokat találsz, amelyek különféle egészségügyi (többnyire legalábbis) problémákra kínálnak megoldást.
Oldalamon már szemezgettem ilyesmiből is, mert állítom, hogy az egészségedre ártalmas lehet, ha engeded, hogy ezek a talmi oldalak kézen fogjanak, hogy azután az orrodnál fogva vezessenek.
A legcsúnyább, hogy sokkal könnyebb hinned valamiben, mint azt leellenőrizni, pedig néha bizony csupán alig pár másodpercre lenne szükséged és mehetsz is tovább.

Legújabb csábításuk a következő címmel izgatta fel fantáziám:
"Súlycsökkenés a Lusta Számára! Legfeljebb 21 Kg 4 hét alatt! Garantált hatás!"


Még én, aki az egészségmegőrzésnek véletlenül sem vagyok élharcosa, tudom, hogy egy hónap alatt 21 Kg-t fogyni kimeríti a normális fejlődés biológiáját, legalábbis emberi testre eredeztetve. 21 Kg-tól egy hónap alatt egy olyan tömör srác, mint én, akkor tudok megszabadulni, ha lecsapom bárddal az egyik lábszáramat. Na, az garantált hatás lenne!
A megszólítást a címben azonban eléggé magamra vettem, hisz nagy betűvel írva, hogy "Lusta", azt hiszem, engem jelent, így nekem szól a cikk.
Rá is kattintok.
Megnyílik egy "zotflex link", amely olyan hosszú, hogy szemem nem éri a végét.
Az oldal egyébként valami Healthy Life Style logóval indít, ami egyszeri/egyszerű ember számára eleve biztosíték, hiszen jól hangzik, meg angol is, ezért feltételezhetően hivatalos, létező dolog...

A logó:
Az oldalon továbbiakban megtudhatjuk, hogy Király Erzsébet dietetikus szakember és számtalan könyvet is írt, amik a gyors fogyást propagálják, ezért, mondhatjuk, ő egy igazi istennő nekünk, zsíroséknak, akik nem az anyagcseréjük folytán dagadtunk ki a fazékból, hanem mer hajnali kettőkor is kinyitjuk a hűtőgépet és falunk, mint az oroszlán.

Erzsébet pedig az oldalon felvázolt témával kapcsolatban vendégként behívta magához Dr. Velős Antalt, aki megbízható és komoly szaktekintély lehet, csak sajnos munkája szupertitkos volt ezidáig, mert írd és mondd, de inkább lásd, hogy a gugli egyetlen árva találatot dobott ki erről az úrrol, amivel nálam kimerítik a "nem létezés" kategóriáját. Természetesen az az egy cikk meg az, amit épp "elemzek".

Király Erzsébet oldala:


Érdemes megfigyelni a kép melletti kis fotót, mennyire nem egyezik a nagy képen homályba burkolt hölggyel, aki pedig, feltételezem, Király Erzsébetnek kellene lennie.
Dr. Velős Antal vajon létező személy?


Az oldal szerint igen.
De ismered a mondást, hogy aki nincs fenn a google motorban, az nem létezik. Próbáld ki. Néha még arra is találsz találatot, amit te találsz ki, de, hogy egy elvileg létező orvosról "semmi hír", az mit jelent?
Ennyit dobott ki a gugli:


Ezek alapján minden további mondatát inni fogom Király Erzsébetnek és személyes kísértetének, Dr. Velős Antalnak.

Természetesen nem először találkozom ezzel a marketing formulával, sőt, korábban már írtam is cikket hasonló - feltételezem, ugyanaz a brigád áll mögöttük - termékek kamu reklámozásáról, amelyet törvényileg szankcionálnék, mert csípőből a vásárló megtévesztése.

Az egyik baromság a témában a vajon kamu diéta e a lives, de azt is hamar lecserélték egy másik névre.
A legdurvább, hogy mivel vannak egyének, akik módszereiket képesek pénzzel megtámogatva is reklámozni, a blogspot, pedig ennek teret enged, simán előfordulhat, hogy még ezen az oldalon is találsz olyan reklámot, ami elrugaszkodik a valóságtól, például mivel tudsz három nyelvet, olyan munkával kecsegtet, aminek köszönhetően havi 500ezer forintot is kereshetsz.
Szóval, mivel oldalam támogatja az adSense lehetőségen belül a reklámok elhelyezését - hogy némi plusz pénzmagom legyen - szegről-végről én is részese vagyok a fogyasztó megtévesztésének.
Ezért bocs.

Visszatérve Király Erzsébetre:
Ha már annyi könyve van, mint ahogyan a reklám oldal ígéri, csak adtam neki egy esélyt, hogy lássak ebből egy könyvborítót.
Nem sikerült.
Egy Király Erzsébet kötetet ugyan találtam, de szerintem annak vajmi kevés köze lehet a fogyókúrához, diétához, egészséges étkezésekhez, stb.
A könyvről bővebben:

Csak arra akarok kilyukadni, hogy a Eco Slim már megint kihasználja a jóhiszemű olvasókat és te ne legyél áldozat.
Gondolod, hogy egy termék tényleg jó lehet, ha kénytelen ilyen olcsó eszközökkel és hazugsággal eladnia magát?
Szerintem egyértelműen nem.

2017. május 24., szerda

Blog: Szégyellem, hogy egy idős nőről írom ezt...

...de meg kell tennem, ha már a "titkos" levelezési fiókomba küldte ezt az amúgy igen fontos levelet.
Mert hetent... mit hetente, naponta kapok világmegváltó felhívásokat idegenektől, akik valamiért tudják, hogy szociálisan nagyon érzékeny vagyok, mióta igen-igen érintett vagyok a segítségre szorulásban.

Szóval, biztos pofátlanság, hogy Nina Jackson asszonnyal ennyire elutasító leszek, de leszek.

Ehhez előbb az eredeti levél:


Túl pici a szöveg?
Akkor bemásolom ide, javítás nélkül:
" Levél helye"

Basszus kulcs, a fotó mentése után töröltem az egészet a picsába. akkor most beírom akkor a képről másolva...

"Nina Jackson asszony vagyok, Ausztrália mérnökje. 86 éves: Sokáig szenvedtem tüdőrákban, ami szintén befolyásolta az agyamat. Az orvosok szerint azt mondták nekem, hogy nem tudok élni a következő két hónapban. Szeretnék pénzt adni a gyülekezeteknek, mecseteknek, árvaházaknak,  özvegyeknek és társadalomnak nyújtott adományokkal, különös tekintettel a HIV / AIDS szegény, rászoruló és áldozataira. Kérem, segítsen nekem, hogy ezt az adományozást az ön országában végezzük."

Kedves Nina Jackson!
Ha ön már 86 évesen úgy gondolja, hogy a tüdőrák befolyásolta az agyát, kíváncsi lennék, mi a többi, amit a "szintén" szavacska következtetni enged, mert magam is szenvedek e betegségben és félek, hogy lassan az agyamra megy.
Az sem világos nekem, hogy miért pont az orvosok szerint mondták azt önnek, hogy a következő két hónapban nem tud élni? Biztos, hogy orvosok voltak? Nem lehet, hogy magyar politikusok?
Ja, nem, azok szerint simán meg lehet ám élni bármit, bármennyiből.
A mecsetes rész az, ami miatt úgy vélem, nem kívánom országomban az ön tevékenységét előrébb mozdítani. Sőt, annak örülnék, ha én országomban ez a mecset szerű dolog úgy amblokk kimaradhat gyönyörű országomból. A HIV és AIDS sem olyan jellemző hazámra, szerencsére.
Nézze, Nina, szólíthatom kegyedet így?
Ha önnek tényleg csak két hónapja van hátra, akkor inkább azokkal törődjön, akiket ismer és ne idegenekkel.

Szóval, azt az adomány, amit mérnökként összekaristolt - és nem egy épület az Ausztráliában - nyugodtan írja a nevemre, hiszen engem ismer. Ezt bizonyítja az is, hogy rátalált a levelezési címemre.
Nina.
Ön már megette a dampere javát.
Legyen szíves, mielőtt agyműködése a következő két hónap alatt megállna, előtte az ügyvédjén keresztül küldjön nekem némi apanázst. Azt majd én jól felhasználom, hogy meggyógyítsam országom betegeit.
Higgye el, van egy pár... ezer.
Remélem, nem futok ki az időből, bár, nem lehet rám mondani, hogy elsietnék dolgokat.
Várom válaszát!

2017. május 18., csütörtök

Blog: Ha már választanál...

Tartod magad szép magyar anyanyelvünkhöz?
Rendben.
De mit teszel, ha kiszemelt fiú a diszkóban odamegy hozzád, a mosolyától már nedves a bugyid és lelki szemeid előtt kristálytisztán látod, hogy ma éjjel csúnya büntetést fogsz kapni tőle, azután megszólít, de nem a megszokott és számodra kellemes szavakat hallod, hogy: - Szia, tetszel! - hanem legyen mondjuk:
a.) tetszesz
vagy
b.) teccő

Most a kérdés az, hogy csukd be a szemed és melyiket hallanád szívesebben?

2017. május 15., hétfő

Blog: Lebasztam a falat...

Nem vagyok teljesítményemre büszke.
Egy ideje Zoli barátomnál kell csöveznem - az albérlet keresése nem egyszerű feladat - és igyekszem úgy beilleszkedni az életébe, hogy azért ne zavarjam túlságosan. (Este, mikor lefekszik meló előtt, lenémítom a számítógépet és feliratos filmeket nézek. stb.)
Valamelyik nap mostam. A fürdőszobát a konyhától egy fa tolóajtó választja el. Mikor becsuktam, rosszul számoltam ki az erőmet és kicsúszott a kezemből, nekicsapódva a keretnek. Azonnal letört egy darabot a gyönyörűen egyenesre csiszolt keretezésből, legalább tíz centis fehér faléteget mutatva a világnak, amit a vak is kiszúr, amint belép a lakásba. Tudni kell, hogy Zoli annak idején úgy festetettet falat, hogy gyakorlatilag szögmérővel, spatulával és minden egyébbel egyenesítették ki a falon a glettelést és festést. Tényleg csodaszépen!
Ezt sikerült elbarmolnom egy pillanat alatt.
Az, hogy a megfelelő eszközöket meg kellett vennem a javításhoz, az a kisebbik gond.
A nagyobbik, hogy szakmailag egy nulla vagyok, ha felújításról, lakásépítésről van szó.
Erre be kell foltoznom egy lyukat a falon.

Körbe jártam a környéket, megfelelő bolt után. Egy fiatal nő gyorsan beavatott az alapokba is. Nyomós glettet vettem - van hivatalosabb neve is, de ki tudja azt megjegyezni, aki olyan hülye ehhez, mint én? - meg csiszoló papírt. Az egyengetést majd késsel... Persze, annyi eszem volt, hogy a letört darabot betettem egy nylon tasakba, hogy megfelelő festéket tudjak kikevertetni hozzá.

Elképzelésem szerint észrevehetetlenül fogom befoltozni a lyukat.
A valóságban inkább szóltam Zolinak, hogy valamennyire fedni fogja a gitt és a festék a hibát, de ha gondolja, hívja ki a szakit és fizetem a helyreállítást.
Legyintett egyet rá.
De azóta megvárom, míg előbb elalszik...

2017. április 14., péntek

Hecc - elmehetsz


- Ki tudsz tépni a taposómalomból?
- Ragadjalak magammal?
- Rángass ki belőle...
- Szeretnél kiszakadni a mindennapokból?
- Korbácsolj fel! Lázíts! Hengerelj le! Add fel a leckét.
- Varázsoljalak el?

Pezsgőt bontott. Töltött a lánynak, majd magának. Nevettek. Halk zene szólt a gramofon mintára készített lemezjátszóból. A falakat vörös kárpit fedte le, körben, a szobában.
A lány lassan kortyolt.
A férfi megcsókolta a vállát, majd elment, hogy megfürödjön.
Mire visszaért, a lány lelépett a pénztárcájával.

- Na, ez fantasztikus.
A férfi nem gondolta komolyan.

Ellenben a lány le volt nyűgözve...

2017. április 8., szombat

Blog: Top10, ami a társkereső fotókon kiakaszt!

Valójában csak figyelemfelkeltés a hangzatos cím. Nem akadok ki a társkeresős fotókon, pusztán vannak olyan képek, amik egy átlagos pasast nem ingerelnek azonnali ismerkedésre. Kivételek azonban vannak.

Néhány példa, ami nem biztos, hogy pasimágnes. Persze, mondhatod, hogy ha nem tetszik neki, akkor nem is vagy rá kíváncsi, de lehet, hogy neked kellene engedned és megfelelőbb képpel várni a srácokat, hiszen a cél nem az elriasztás, hanem az ismerkedés. Azonban miért kellene kiderülnie már randi előtt, hogy alkoholista vagy, két gyereked van, két apától, vagy, hogy a kutyád mindened?

Egészen biztos, hogy a cikkem nem fog tetszeni a társkeresős, szingli hölgyeknek, de ajánlom figyelmetekbe, hogy nektek is van hasonló elvárásotok a pasikról, épp, csak nem írtatok neki blogot. Nem én vagyok a hibás, hogy milyen fényképpel riasztjátok el a kérőket.

1.) Tucat fényképen nem ő van, hanem a lánya...
Értem én, hogy anyu büszke a szeme fényére, de elég zavaró egy pasinak, ha azt látja, hogy "Gyöngyvér, 39" a fényképeken meg egy gyönyörű, de fiatal fruska mosolyog.
"Dia, 36" éves és 5 fényképet tett fel. Az első négyen egy fiatal lány látható. Első gondolatod: - Hú, de jól tartja magát, milyen tinis. - majd az ötödik képen megjelenik anyuka is, aki feltehetően a Dia. Szemérmesen a lánya válla felett pillant ki a nézelődőre.
Valójában nem tudom, mi célból kerülnek fel ilyen fotók. Ha nincs rajta anyuka, gondolhatnám, hogy eltéved a regisztráló ujja és saját kora helyett véletlenül többet ütött be az adatlapra.
Vagy, anyu nagyon büszke a lányára és szeretné megmutatni a világnak, akár maga helyett.
Vagy , anyu nem is annyira magának keres párt, mint inkább a lányának pót-apukát?
Vagy az anyu, csak a fénykép régi. Legalább húsz éves...
Engem mindig zavar, ha a megadott születési évet nem érzem szinkronban a fotón látható arccal. Vagy arra gondolok, hogy megvezetni próbálnak, vagy arra, hogy az illetőnek annyi figyelmessége sem volt a regisztráció közben, hogy megfelelően kitöltse a rubrikákat.

2.) A képeken italt tart a kezében.
Ritka ennek halmozása, amikor több fényképe van és mindegyiken fog valamilyen itókát, ami szemmel láthatóan nem üdítő: sör, bor, koktél.
Mit sugall ez nekem?
Hogy az adatlap tulajdonosa szabadidejében nagyon nem veti meg az alkoholt és még csak nem is szégyenli, nem titkolja.
A kérdésem az, hogyha magam nem vagyok nagy ivó, szükséges nekem olyan partner, aki ki tudja miket művel bulizás címszó alatt?
Magam is láttam olyan női vendéget, aki fel kívánt csípni - mikor még kinéztem valahogy - majd, miután elfogyasztott két búzasört meg négy tequilát, beérte a másik asztalnál iszogató fiatalemberrel.
Akarok ilyen mentalitású emberrel kapcsolatot kialakítani?
Köszönöm, nem.
Szóval, inkább egy csésze kávét ölelgess a fotódon, az sokkal szerethetőbb látvány.

3.) Tucatnyi egyforma fénykép
Nem tudom, hogyan sikerül valakinek feltennie egy tucat képet és az mind ugyanazt mutassa? Esetleg van, amelyik nagyítva van, vagy photo shoppal megviccelve, de a lényeg, egyetlen fénykép lett többre manipulálva.
Ez ugyan nem olyan, ami miatt sírni kell, hiszen egy fénykép eleve több azokkal az adatlapokkal szemben, amelyeken nem láthatunk fotót, így inkább csak bosszantó apróság, hogy végignézi az ember mindent és nem látni különbséget. Itt az a zavaró, hogy "ígér" információt a tulajdonosról, de az teljesen minimális és megtévesztő, mivel azt gondolnád, hogy teljesebb képet kapsz a hölgyről/úrról, ami végül úgy tűnik, a regisztráció során alanyunk figyelmetlenségében vagy mert az oldal több fotót kért tőle, megoldotta némi kopi-pasztával.

4.) Cigaretta a kézben
Nálam ez még kiábrándítóbb, mint az italos fényképek. Miután leszoktam, nem szívesen szagolom más cigarettáját. Sajnos, a legtöbb fényképen a cigaretta tartása még csak nem is szexin lett prezentálva, csupán felesleges "díszként" meredezik ki az ujjak közül, megelőlegezve egyfajta füstös szájszagot is. Ennél már csak a pia + cigi kombó erősebb vágyölő számomra.

5.) Mosolytalan, zord tekintet
A nők egyik általános tulajdonsága, hogy nőiesek, kedvesek. Ha a fényképein egy kifejezetten komor tekintetű nő tekint rám, elveszítem az érdeklődésemet, hiszen ki kezdene olyan emberrel, aki mintha már ismerkedés előtt a "vesémbe" lát? Nekem a huncut mosoly tetszik. Valami játékosság a tekintetben, hogy tudjam, akarok még, érdekel, szeretném megismerni.
Gondterhelt, vizslató, esetleg lekicsinylő illetve szemrehányónak tűnő tekintet kizárva. Azt ráérek majd akkor megismerni, ha megígértem, hogy viszek az esti bulihoz fehér bort, de végül vörös lett belőle. És még akkor is zavarna...
A kellően zord tekintetet még az sem lágyítja meg, hogy esetleg anyuci kislánya közben cuppanós csókot nyom a mami arcára. (Láttam ilyet, de nem lett megnyugtatóbb)

6.) Korábbi pasi a képen
Vannak hölgyek, akik nem feltétlenül párt, hanem barátot keresnek - férfiakra még jobban jellemző, de ők még titkolják is, hogy benne vannak egy kapcsolatban - és adatlapjukra esküvői vagy csókolózós fotókat töltenek fel. Ezzel nincs is bajom, csak zavaró, hogy nem lehet kikapcsolni a keresésben őket, ha én meg kapcsolatban gondolkodom. Volt olyan is, hogy rakatnyi fényképek közül az utolsó pár - dátummal az alján - rángatott ki a szerelmetes bódulatból, mert a hölgy egy számomra nem túl szimpatikus férfi karjaiban talált örömöt. De nekem ezt miért kell látnom?
Ha már társkereső és társkeresek, akkor minek kell azt összeereszteni azokkal a nőkkel, akik, ha épp nincs a nyakukon a párjuk, azonnal barátkozni kezdenek idegen férfiakkal, mert a szabadidő eltöltése valahogy elképzelhetetlen számukra máshogyan. Mondjuk az a pasas is érdekes figura lehet, aki társkeresőn barátságokat gyűjt, kapcsolatban élő nők személyében, hiszen elgondolkodom, mire is számít a jövőben és miért nem talál megfelelő női barátokat a közvetlen környezetében.
Részemről a pasis fotós nő tabu, mert belerondítani valamibe nem szeretnék, és a semmiért meg nem kockáztatom, hogy egy féltékeny és nyomozói képességgel megáldott hapsi kitapossa a belem.
Köszönöm, maradnék a tényleg szingliknél!
Ezen az sem változtat, hogy a képen látható férfi vagy férfiak csupán barátok.
Mindig óvakodtam azoktól a nőktől, akiknek túl sok idejük van, túl sok pasi barátra.
Te sem örülnél, ha a pasidnak csupa női név lenne a telefonjában és a facebook ismerőseinek nagy hányada csinos csajokból állna.

7.) Gyermekek a fényképen, sokszor anyu nélkül
Ahogy öregszünk és a választottjaink kora is meredeken emelkedik, feltűnik, hogy az élet rendje szerint, egyre több megtekintett nő adatlapján megjelenik a "gyermekem van" kitétel.
Egy átlagos pasit ez zavarhat, ha viszonylag nyugodt kapcsolatot szeretne. Egy gyermekkel az élet viszont minden, csak nem nyugodt.
Vannak férfiak, szerencsére, akiknek van megfelelő egzisztenciájuk és családképük, hogy beilleszkedjenek egy ennyire szoros kötelékbe, ám azért véssük eszünkbe, hogy a férfi csak második lehet az anyuka szemében a gyermek lesz az első!
És ezzel nem is vitázom. De olyan nagy baj, ha viszont nem kívánok a részese lenni?
Szerintem nem.
Egy barátom fejtette ki nekem, hogy úgy érzi, nem alkalmas arra, hogy más gyerekét nevelje fel, mert ha nincs meg a vérségi kötelék, lutri a kapcsolat kimenetele és szorossága. Megjelenhet az apuka, aki egyértelműen zavaró tényező lehet. Előkerülhet a "Te nem vagy az apám!" és egyáltalán, a férfinak nem csupán egy nőnek kell megfelelnie, hanem mindjárt annak gyermekének is. Erre azonban sokan nem vagyunk készek, nem véletlen, hogy épp egy társkeresőn botladozunk és nem a feleségünk oldalán egy bevásárlóközpontban.
Részemről a többgyermekes anya azonnal almás. Eleve anyagilag nem hiszem, hogy képes lennék támogatni egy komplett családot, de mivel ösztönszerűen van bennem is a férfiból, törekednék erre. Viszont logikai úton inkább bele sem kezdek, vagy, ahogy korábban említettem, majd saját gyermekek esetén, hiszen az erősebb biológiai kötelék azért sok mindent felülír.
A töketlenséget is akár.

8.) Tíz évvel korábbi képek
Ne magán a számon lovagoljunk, hanem a jelenségen. Van olyan, hogy nézed a fotót, 2017-ben, de a fénykép alján az apró, sárga számsor szerint a hölgy a heverőn, fürdőruhában, 2010-ben nyújtózott keresztbe. Kérdés, mi történhetett az elmúlt hét évben és az a szexi gepárd test mennyit változott az eltelt idő óta?
Ha pl. nem rajongunk a testesebb nőkért, egyértelmű, hogy nemet jelölünk olyan fotók láttán, amelyik nem felel meg ízlésünknek. (De lehet az pl. akkor is, ha túl magas, tele van tetoválással, az állából egy kanál áll ki, vagy olyan fogyatéka van, amelyik a komfortzónánkat erősen átrendezné.) Elmarasztalható azért bárki is, mert nem olyan pár oldalán keresi a boldogságot, amelyik neki nem felel meg? Természetesen egyelőre mindenkinek egy élete van, ezért nem hiszem, hogy szemrehányást tehet bárki bárkinek, csak mert az ember válogat. Te is megteszed, ne legyél képmutató. Csak neked mások az elvárásaid.
Ha valakinek "ősrégiek" a képei, az azt feltételezi, hogy az illető nem biztos, hogy le tudta fotózni magát az elmúlt... na hagyj a fenébe a mellébeszéléssel.
A legtöbb esetben, ha nincs friss fotó, az annak az oka, hogy az illető a jelenlegi megjelenésével kurvára nem elégedett.
A fura, hogy ennek ellenére elvárja, hogy te viszont legyél vele az.
Csak azért, nem ártana előtte látnod, mire mondasz igent.
Az emberek nehezen jelennek meg olyan randin, amelyiken a másik fél külseje egy hatalmas kérdőjel.
Ezt amúgy vakrandinak hívják és nem véletlen, hogy nagy százalékban nem végződik pozitív befejezéssel.

9.) A fényképek alapján kialakított elképzelés
Engem elbizonytalanít, ha egy adatlapon csupa olyan fotót látok, amelyeken a hölgy a világ különböző pontjain, bakancslistának megfelelő események közepében lubickol. Egyiken ejtőernyős ugrás közben látjuk, másikon egy piramis aljában szelfie-zik, harmadikon meg egy delfint csókolgat. Kérdés: Mit tudok ennek a nőnek nyújtani, amivel megkarcolgatom az ingerküszöbét?
És persze mondhatjuk, hogy ez nem a hölgy fényképeinek a hibája, hanem az én hiányosságaimé, önbecsülésem hiányáé, de hidd el, a legtöbb pasas aki a neten keres párt magának és nem szoknyavadász, hozzám hasonlóan elbizonytalanodik, ha azt látja, egy nő egyedül is megold mindent, megállja a helyét bárhol. Ilyenkor arra gondolok, hogy ehhez nem tudok eleget hozzátenni.
Pedig csak néhány pillanatot látok az életedből és közel sem biztos, hogy erről szól az életed, csak az elmúlt tíz éved legjobb néhány pillanatát ragadtad ki az adatlapra. Azonban ez olyasmit sugall, ami lehet, hogy nem teljesen te vagy, így félrevezeti a másikat.
Nem véletlen, hogy a fényképek manipulatívak lehetnek.
Neked is kialakul egy véleményed a férfiről, ha márkás autók mellett pózol, kezén drága óra, vagy épp egy extrém sporttevékenység közben kapják el a pillanatot. Ez félrevezető is lehet, hiszen a kocsi talán csak kiállítási tárgy, a karóra olcsó másolat, az extrém sport pedig életének egy olyan pillanata volt, amit megfogadott, hogy soha többé nem ismétel meg.
Csak épp, ha ez a lényeg, az nem látszik a fotón.

10.) Minden képen másik megjelenés
Ez megint csak az én hóbortom, de láttam olyan adatlapot, amin a hölgy nyolc fotóján egyiken sem volt olyan, mint a másikon. Pl. a hajszíne képenként változott. Meg a stílusa. Meg a többi...
Ilyenkor az jut eszembe, biztos tévedek, hogy komoly gondok lehetnek az egyéniséggel, hiszen, az egyelőre nincs még kialakulva.
Azonban elég nehéz olyan valakinek megfelelni a mindennapokban, aki még magának sem képes megfelelni tökéletesen.

Minden, amit leírtam, saját véleményem és egyetlen férfi sem fogott fegyvert a fejemhez, hogy ezt így fogalmazzam meg. Azonban, a jogot, hogy amiket összehordtam, rajtam kívül mások is hasonlóan gondolják, fenntartom magamnak!

Egy barátom sok év után elvált feleségétől, mivel az asszony végül megunta, hogy nem tudta megváltoztatni a férfit abba az irányba, amelyikbe szerette volna.
Barátom erre ennyit reagált:
- Amikor hozzám jött, pontosan tudta, milyen vagyok. Szerintem nem az én hibám, hogy meg akart változtatni én meg nem hagytam. Ne azért akarjon velem lenni, amit elképzel rólam, hanem azért, amilyen vagyok.
Szerintem jobban nem lehet megfogalmazni.

2017. április 6., csütörtök

Blog: A Vladimir Volf stikli

Mint tudod, március elején kilakoltattak otthonomból, mert a múltban elkövetett néhány baklövés végül elérte a küszöböt. Berki mindent vitt, ami az ingatlant illeti, kaptam egy órát azonnal lelépni, majd később még pár napot, hogy elhordjam az irhámat. Megjegyzem, roppant szomorú dolog az ember személyes holmijait záros időn belül eltüntetni a már nem saját ingatanból.

Egy barátom fogadott be, akinek köszönöm is, de azért csak az lenne a normális, ha sikerülne egy saját albérletet találnom és lassan összegyűjteni egy kis pénzmagot, hogy ismét legyen saját otthonom a szarjaimnak... amiknek nagy részét persze most sikeresen ebek harmincadjára hagytam.

De semmi nincs veszve, hiszen az élet ahol elvesz, ott vissza is ad és kaptam egy levelet,egyenesen Londonból, hogy bizony - üröm az örömben - de elhunyt egy családtagom - akiről persze jelenleg semmilyen információm nincs - és bizony, ha felveszem Mr. Volf-fal a kapcsolatot, hamarosan eljuthat hozzám egy örökség, hiszen örököltem 12 millió fontot és az aprót!

Nem hiszed?
Hisz tudjuk, hogy az Internet nem hazudik!

Íme, a fontos levél:


Ahogy Hofi mondaná: "Azé' ez má' valami, mi?"

Teszem hozzá, szerencsére nem kaptam e-mailt egy Angliában élő, eredetileg Cseh ügyvédtől, hogy bizony kevés rokonaim közül valaki elhalálozott volna a ködös albionban. Ennek azért örülök, mert nem hiszem, hogy nagyon tudnék örülni ekkora összegnek, ha tudom, hogy a vérem halt érte, akit még csak, jelenleg, nem is ismertem!

Azért kellett pár év, mire eljutott hozzám a hír.
Azt hiszem, most törlöm is az e-mailt...
Kegyeleti okokból!

Ha közben te is kaptál hasonló levelet, kérlek, ha esetleg neked volt vér a pucádban és reagáltál rá, majd hozzájutottál e hatalmas megnevezett összeghez, akkor ne is írj rám.

Ellenben küldd el a banki kivonat hiteles másolatát, meg, hogy mire költöttél csak az első héten.
Mert feltételezem, azonnal elkezded felélni!

Különvélemény:
Valaki árulja már el nekem, hogy ezek a kamu levelek képesek még célt érni és kihasználni az emberi hiszékenységet, naivitást, butaságot és mohóságot?

2017. április 2., vasárnap

Blog: Kamu reklámok elhelyezése: Detoxic

Mert annyira ráérek...
Hajnalban megnyitom a nekemtetszik.com, egyértelműen lájkvadász és egyben igazi tartalmat nyomokban tartalmazó oldalt, hogy az oldal szélén található reklámra végül oktondi kíváncsiságomnak köszönhetően rá klikkeljek, megtudva, hogy az oldal, amire tovább visz, egy ordas hazugsággal indít.

Első oldal, ahonnan mentem tovább:

Ne keresd, melyikre mentem: "Ezek az undorító lények..." kezdetű mondatra. Egyszerűen érdekelt, hogy mégis mi az, ami bennem van és a belem kifordulna tőle?
 Azt mondja: Egészségügyi Magánakadémia!
Szerintem ez jól hangzik.
Mindjárt magamba szívom a tudást, mint napközis a kakaót a zacskóból.
De azért csak rákeresek már arra a Dr. Kovács Adorjánra, hiszen, ha komoly híresség a szakmáján belül, biztos nem egy cikket dob ki vele a gugli.




Tudod mi történt valójában?
A fotó alapján sikerült eljutnom egy cirill betűs weboldalra - többre is - amelyek elvezettek a kép alapján  Baygenzhin Abay Kabataevich-hez!
Elhiszed ezt?
Neked is az jutott eszedbe, hogy valaki külföldön visszaél a mi Adorján dokink fotóival?
Nekem se.Sokkal inkább a korábban már górcső alá vett lives cikkem egy másik változatával találkoztunk ismét.
A kamu lives levezetése: Cikk a linken!

Te is úgy gondolod, hogy az ilyen visszaélések esetleg súlyos egészségkárosító hatásúak lehetnek?
Szerinted is lehetséges, hogy emberek életét drasztikusan befolyásolhatja bármilyen formában az, hogy egyesek visszaélnek az anonimitással és a világhálóval, hogy annak ilyen előnyeit ki tudja milyen célra használják fel?

Ha van tipped, mire jó ez, kommentben oszd meg velem!
A nekemtetszik.com oldal mostantól tiltólistás nálam.

A másik, amit sosem veszek meg ezek után, az oldal által reklámozott Detoxic!
Neked sem ajánlom.
Aki ilyesmivel reklámoz egy terméket, annak, ha van is esetleg előnye, miért hinném el?

2017. március 1., szerda

Az Egészség ellenszere - A Cure for Wellness (2016)

Az Egészség ellenszere - A Cure for Wellness (2016)


Rendezte: Gore Verbinski

Rég sikerült ennyire semmitmondóra egy Blockbusternek szánt mozi filmplakátja. 
Megtekintés: A film, amelyik késett vagy tizenöt évet és amelyik fél órával hosszabb, mint kéne.

És mellette nem elég bevállalós. Esküszöm, amikor a végén már azt hittem, a főhős bukni látszott, még kicsit szurkoltam is neki, hogy meglépjen a hepiend ellenes befejezést, mert lehet, hogy a közönség nagy része elfordul majd a mozitól, de mennyivel könnyebb úgy kultikussá tenni egy hasonló műfajú filmet, mint azzal, hogy "boldogan éltek, míg meg nem haltak"???
Gore Verbinski, akinek meg a neve eleve arra kellene, hogy sarkallja a rendezőt, hogy ketté vágott fejeket mutasson, meg leszakadó testrészeket, finomkodva nyúl hozzá egy olyan történethez, amely simán lehetett volna R besorolású kőkemény horror mozi is, és akkor még talán tetszik is a végeredmény, ezzel a mélabús, melankolikus tempóval és stílussal szemben, amit Verbinski korábbi filmjeiből és főleg, mások korábbi filmjeiből pakolgatott össze.

Pedig ígéretesen indul és már az első percekben hangyaszorgalommal gyűjtögettem a film rejtett utalásait, hogy végül, mindaz, amit a kliséhalmazból összehozzanak, egy tök átlagos és előre megfejthető befejezésben csúcsosodjon ki. Ettől függetlenül nem kívánom lehúzni a mozit, mert többé-kevésbé lekötött a megtekintés alatt, rengeteg csodálatos képi megoldással találkoztam és a színészi játék is egészen kiválóra sikeredett. A főszereplő Dane DeHaan korunk egyik legnagyobb tehetsége szerintem, és ehhez még hozzájön, hogy fizimiskája egy lappangó őrült insomniás betegével közös tüneteket mutat, amivel sok kellemes karaktert meg lehet formálni.

Lockhart (Dane DeHaan) ambiciózus bróker-könyvelő-tökömtudjaki főnöke, Pembroke (Harry Groener) önkéntes száműzetésbe vonult a mesés Svájc - valójában Németországban forgatták a filmet - egyik Disney várába egy hegyi falucska fölé néhány száz méterrel a józan ész szintje felett, hogy egészségügyi kúrának tegye ki magát.
A cég egy roppant fontos pénzügyi fúzió előtt áll és bizonyos, bankmentes homályos ismereteim miatt számomra nem teljesen tiszta okokból az egész vezetőség úgy látja helyesnek, hogy a sokmilliós beruházás nyélbeütéséhez Pembroke aláíróként elengedhetetlenül szükséges és csupán Lockhart hozhatja őt vissza, habár sem kora, sem tapasztalatai nem elegendőek egy ilyen fontos feladathoz - mint utóbb kiderül.
A kellemes üdülőparadicsom már első körben gyanús ármánykodások melegágyának tűnik, ami azért kellemetlen, mert a para faktor és az emberben motoszkáló érzések nem lassan törnek felszínra, hanem az első percben a gyomrunkba vágnak és a monitor másik oldaláról kiálthatunk a hősre, hogy ugyan legyél már szíves idehívni néhány komoly harcművészeti ismerettel rendelkező zsoldost és verjétek agyon, aki az utatokba áll. Ezzel szemben Lockhart Poe és Maupassant történetek hőseihez méltó módon süllyed mind jobban a gonosz összeesküvés hálójába, hogy a végén már tényleg elgondolkodjunk azon, hogy győzzön a gonosz és végre készült megint egy pesszimista testrablós-megszállós-testcserés horror mozi, amely méltó egy Top10-es listához.
Azonban a vég legalább annyira banális és kiszámítható, mint lassan minden hasonló thriller és ha ez nem lett volna korábban elég, arcunkba tolnak egy kis íncensust is, incestus-sal.


Ettől függetlenül sokkal jobban élveztem volna a filmet, ha nem érzem olyan erősen, hogy ezt a filmet már majdnem láttam korábban, csak akkor "A Stonehearst Elmegyógyintézet - Eliza Graves (2014) volt a címe és sokkal rosszabb volt a CGI a filmben, meg mintha többen is haltak volna meg, stb., ettől függetlenül, a befejezés ott még csavarosabb volt, amennyire emlékszem, itt csupán a kiszámíthatóan elvárhatót sikerült beleszuszakolni a forgatókönyvbe.

Volt, amire sokkal jobban kíváncsi voltam, mint amiket végül magyarázatként kaptam.
Pl. A falu suhancai mitől voltak olyan beszariak, mikor a dokival is lehetett volna kicsit pofozkodni? Egyáltalán, miután a film viszonylag sokat bíbelődött azzal a néhány karakterrel, miért nem kaptunk többet belőlük afféle mellékszálként, hogy mondjuk részegen belépnek a gyógyközpont területére és lemészárolják őket? Vagy a végén odaérnek a tűzesetre és némi karakterfejlődéstől vezérelve segítenek Lockhartnak elmenekülni, mert miután leégett a kastély, nincs miért utálni, hogy tönkreba**ta háromszáz évig a panorámát.
Vagy mik voltak azok a kapszulák, amelyben úszkáltak a testek, ha később kiderült, hogy a lepárláshoz egy teljesen másik hengert kellett használni?  Egyáltalán, mennyire volt gazdaságos maga az eljárás? Ha ennyi tényleg fontos és feltehetően gazdag embert "tartottak fogva", miért csupán Lockhart figurája került az intézetbe nyomozási dramaturgiával?
A szerencsétlen limo sofőr (Ivo Nandi), ha annyit tudott, mint amennyit feltételezhetően, akkor az autóbaleset után a környéket rettegésben tartó professzor (Jason Isaacs), megelőzve rengeteg felmerülhető problémát, miért nem nyírta ki a pasast és inkább egy belső emberét tette meg a kastélyba szállító sofőrnek?
A film végén miért fordultak a páciensek Lockhart ellen? A víz agymosást is csinált velük, ami alól csupán pont az idős matróna, Victoria (Celia Imrie) képezett kivételt?
Ha egy egyértelműen magányos férfi beállít az intézetembe, hogy kutakodjon és számomra nem a megfelelő kérdéseket tegye fel, miközben pontosan tudom, hogy amit csinálok az törvényellenes és földi halandó számára felfoghatatlan, nem egyszerűbb a látogatás első órájában megkérni két markosabb szolgámat, hogy vonszolják ki a kilátó teraszra és laza könnyedséggel vessék keresztül a gránit falú kerítésen?
Lockhart, miután látta az apró parazitát a pohárban, a továbbiakban a sört leszámítva, hogyan volt képes egyáltalán víz közelébe menni, míg a várban tartózkodott?
Ha a jó doktor által szeretőn óvott fiatal lány, Hannah (Mia Goth, akinek a nevére hajazva a külseje is eléggé gót) olyan fontos volt az események láncolatában, miért nem volt egyszerűbb egy toronyszobába zárni a külvilág elől, meggyőzve róla a lányt, hogy meghalhat odakint és így nem keresztezi az útja másokét a gyógyintézetben, vagy akár leláncolva is tarthatták volna?

Japán kultúrában nagy hagyománya van a meztelen nő - csápos lények kombónak. (Mia Goth)

Sajnos, a filmet nézve nem valódi hiányérzetem volt a kérdéseimet illetően, hanem inkább egy olyan, hogy egy nem kellően átgondolt koncepcióval van dolgom, amelyet szokás szerint úgy akartak érdekessé tenni, hogy telepakolták random furcsaságokkal, amelyek sehova nem vezetnek - Victoria keresztrejtvénye pl.  - és tényleg olyan érzésünk lesz, mintha a nem túl régen bemutatott Di Caprio mozi, a "Viharsziget" egy rosszul elkészített Reborn filmjét nézegetnénk. (De akkor inkább már a Beckinsale film, még akkor is, ha azt meg a Viharszigethez hasonlítottam korábban.)

Töfi:
- Gore Verbinski miután megrendezte a "Kőr - The Ring (2002)" amerikai remake-jét, nem kapott lehetőséget, hogy a folytatást is ő csinálja meg, így végül a forgatókönyv és a rendezés joga az eredeti változat japán rendezőjénél, Hideo Nakatánál landolt, aki beletett egy borzalmasan rossz szarvasos-CGI jelenetet a filmbe. Verbinski, mintha ezért egyfajta bosszú képében beletett a filmjébe egy hasonló jelenetet, amiben autó és szarva találkozik, sokkal hihetőbben, mint a Kőr folytatásában. Mondjuk, lehet csak egy tényleg vicces véletlen is, meg hát az eltelt 12 év alatt rengeteget fejlődött a CGI technika.

65%

Ha megnéznéd:
- Az Egészség ellenszere (2016)

Malcolm McDowell szemét (Stanley Kubrick - Mechanikus narancs), Dane DeHaan száját peckelték ki a film egy fontos jelenete miatt. Ez is kellemetlen, de azért McDowell rosszabbul járt.

Blog: Társkereső oldalak 001. - A kormeghatározás

A kormeghatározás problémaköre

Van szerencsém használni néhány telefonos applikációt, amelyek arra hivatottak, hogy megkönnyítsék az olyan lusta panelpatkányoknak a kapcsolatépítést finom hölgyekkel, mint én.
Egyetlen bajom ezekkel a kis alkalmazásokkal, hogy rengeteg bajom van velük.

Az egyik:
- Amikor nyilvánvaló, hogy nem stimmel a kormeghatározás, nekünk pedig a kábelen keresztül nincs módunk izotópos vizsgálat elvégzésére...
Ez a félrevezetés lehet direkt, vagy véletlen, de kellemetlen lehet egy villámrandin, amelyekbe néha sikeresen beleugorhatunk.
Azután jönnek a kényszeredett mosolyok és sűrű elnézések.


Gondolom, hogy a hülye is látja, hogy Mária 18 éves kb. akkor lehetett, amikor az első mobiltelefonokat tesztelték az USÁ-ban.
Néha aq regisztráló hozzá teszi, hogy elnyomott valamit és nem tudja megváltoztatni a kiválasztott születésnapot, vagy pusztán arra figyelmetlen volt, hogy az alkalmazásban a megfelelő helyre tegyen egy pipa jelet. Ettől viszont a felhasználó lesz pipa.
Ilyen fordítva is biztos előfordul, hogy férfiak nyomnak mellé a koruknál, de arról példát majd hölgyek szerezzenek.



 A "Barbarella" név akár utalás is lehet a hetvenes éveiben járó egykor gyönyörű Jane Fondára, hiszen a képregény filmváltozatában ő alakíthatta a csillagvándor szuper-nőt. De mostanra sem Fonda, sem a képen látható nő nem 18 éves. Van egy sejtésem, hogy ez volt - mivel eleve ilyen alkalmazást kiskorú nem használhatna - az alap legkisebb beállítás és a regisztrált nők nagyja, mivel korukat maguknak sem szívesen vallják be, átugorva ezt a lehetőséget, nem pöcsöltek azzal, hogy a megfelelő számot beírják az éveik számához.



Fent sikerült ezt azzal tetézni, hogy vezetéknevet csatoltak egy közös fotóhoz. Hát, köszi. Még az is lehet, hogy ha véletlenül írunk a "hölgynek", kiderül, hogy az úr van a túloldalon, csupán figyelmetlenül nőként regisztrált.
Alapból ignorálom azokat az adatlapokat, amelyeken szemlátomást nem azt látom bőrtextúrában, amit maga a kormeghatározás ígér.
Hölgyek, ezt tessék figyelembe venni, mert türelmetlen és lusta férfitársaink a hasonló esetek láttán azonnal kamu szagot orrontanak és nem lesz ám szerelmes levél a postaládikóba!

Ezt még azzal is sikerül tetézni, hogy esetleg az illető hölgy a kor mellé nem a saját, hanem akár a lánya fotóit teszi fel, talán büszkeségből, biztosan nem félrevezető szándékkal, máskor pedig a saját korát adja meg, de vagy tíz évvel korábbi, fiókból előrángatott fotókat mellékel az adatlaphoz.
Erről jut eszembe, nekem is cserélnem kell párat, mert közben fogytam vagy két kilót...
Kincső tudna erről mesélni, hiszen vagy ő is így tett, vagy genetikailag x-men, hisz 38 évesen nem nézhet ki így, különleges képességek nélkül:



Vagy ott van Susan, aki sikeresen feltette egy fehérnemű modell fényképét az adatlapra, hogy azután játékra hívja férfitársainkat. Bárki lehet az adatlap anonimitása mögött és egészen biztos nem tisztességes szándék vezeti azt, aki ezt megengedi magának:


Mi meg, pasik, persze ugrunk az ilyen finom falatokra, nem is véletlen, hogy a badoo-tól kezdve, a lovebox-on keresztül a tinderen át a twoo-ig ezer hasonlóan kamu gyanús hirdetővel találkozhatunk. Néha a randi előtt percekkel mondják le a találkozót, bár, ahogyan haladunk a technikával, ez egyre nehezebb, hiszen mostanra ki beszél le látatlanban egy randit, amikor egy gombnyomással tudunk magunkról élő képet sugározni, tehát, ha valaki kibújik ez alól, feltételezhető, hogy erősen nem stimmelnek a megadott paraméterei.

Fiúk, lányok, lassan már nem lesz elérhető szórakozás számotokra a mások hülyítése, nem véletlen, hogy egyre több társkereső kér valamilyen technikai formában fotó garanciát. Ezt pedig még úgy is támogatom, hogy rólam előnyös fotó vagy harminc éve készült utoljára.
Oznur fényképről lemaradt valami dátum, de ha most 2017 van, a képen látható szám meg 200*-ig látszik, akkor is minimum 8 éves fényképről beszélünk. Ugye, nem kell mondani, hogy bárki esetében akár egy év is jelentős változással járhat - lásd pl. a meth függő drogosokat - 8 pedig számolatlannal.


Néhány fotó esetében egy lehetséges randi reményében inkább kihagytam a fotókról néhány részletet, hogy ne lehessen beazonosítani a képen szereplőket, hátha tilosban jártak, mikor társkeresőn lődörögtek.

Ha valakit felismernél a képen és az történetesen a barátnőd, ne ugorj a torkának, mert egy későbbi cikkben majd arról fogok írni, hogy mennyi fotóval visszaélnek a köcsögök, akiket nem tudsz a kábelen keresztül tökéletesen lebuktatni és felszámolni.
De magam is találkoztam olyan társkeresővel, amelynek majd teljes klientúrája kamu volt, más oldalakról és pl. az ilikeyou is ilyenként, több esetben mutatott nekem olyan lehetséges barátnőket, akik nem ismerték az alkalmazást, mégis szerepeltek személyes adataik rajta.

2017. február 25., szombat

Blog: A kutyakínzó és a sosem látott 100.000Ft.

Blog: A kutyakínzó és a sosem látott 100.000Ft.

Sikerült a facebook oldalán megint belebotlanom egy olyan megosztásba, amelyik az emberek jóérzését használja ki a kattintásra és olyasmit állít, ami nem valósághű.

Röviden:
Egyik kedves ismerősöm, aki nem mellesleg hatalmas kutyabarát, megosztott egy linket, amely egy olyan oldalra vezetett át, ahol valami borzasztóra hívják fel a figyelmünket:

http://origoblog.net/100000-forint-a-nyomravezetonek-aki-teheti-ossza-meg-ismeroseivel-ezt-nem-hagyhatjuk/


Az ember gyomra felfordul, hogy egyesek milyen örömet találnak abban, hogy védtelen lényeket kínozzanak és öljenek meg. Persze, mivel egyelőre csupán két fotó áll rendelkezésünkre erről az idiótáról - mert ha véletlenül kamu a fotó akkor ez egy otromba "tréfa" és aki kitalálta, nem normális - nem tudjuk biztosan, hogy ki lehet az. Vagy mégis?

A megosztás, amit a facebook-on osztottak meg:


Jelen esetben nem a 100e forint megszerzése motivált, mert volt egy olyan érzésem, hogy ez a megosztás megint egy "vicces" embertől ered és az ő elítélendő tevékenysége miatt osztják meg ismerőseim, pusztán, mert szeretik az állatokat és a bűnös fejét - jogosan - követelik.

De szokás szerint úgy véltem, hogy miután az elég vérszegény cikket elolvastam, amiben az Orpheus állatvédő Egyesület és Menhely nevében dobálóznak a felkínált összeggel, a minimum, hogy kicsit tüzetesebben utána nézzek ennek a dolognak.
Hamar kiderült számomra a kék felsős fiú fényképe alapján, hogy a képek már több éve keringenek a világhálón. Arra jelenleg nem volt sem időm, sem kedvem, hogy a legelső megjelenésig visszaássak, de vannak oldalak, ahol mintha még a fiatalember személyazonosságát is felfednék:

Egy 2013-as twitter bejegyzés szerint a fiatalember neve Ignacio Mariscotti, de ahogyan a fotó és előfordulásai is visszaéléshez vezettek, úgy ez a név is lehet hamis.
Ettől függetlenül betenném a twitteren talált említést:


Ha sorban haladunk, akkor persze azonnal rákeresünk a névre facebookon, hátha...

Azután véletlenül eljutottam egy bloghoz, amely elvileg már 2011-ben hírt adott ennek a hülyegyereknek a kegyetlenségéről és több hivatalos személyes adatát megosztották az oldalon keresztül a világgal, hogy ezzel is példát statuáljanak, hogy mennyire ütni való a kölyök.
Az oldalról fotót nem is linkelek, érdemes megnyitni. A rajta lévő adatok egy része mostanra biztosan megváltoztatásra került, mint cím vagy a telefonszám. A lényeg, hogy amire most az Orpheus Állatvédő Egyesület nevében pénzt kínálnak, egy régi információ és így természetesen nem releváns. Nyilván az Orpheus Egyesület nem kínált fel pénzt, viszont, ha mostanában megszaporodnak majd a nekik küldött félrevezető tartalmú e-mailek, legalább tudják, hogy ez a reklám önkéntelenül is elérte célját és az Egyesület nevére irányította a figyelmet.

http://revistainfocracia.blogspot.hu/2011/11/ignacio-mariscotti-asesino-de-perros.html

Vagy ez egy gerilla marketing, amit maga az Orpheus Egyesület talált ki és mivel pontosan tudják, hogy a keresett személy nem egy magyar suhanc, nem kell attól félniük, hogy majd valaki megfelelő információ fejében igényt tart erre a nem hivatalos úton felkínált összegre.

Ja, igen, mivel az Orpheus facebook oldalán nem találtam erre a hírre utaló nyomokat.
Az origoblogot pedig ajánlom számotokra erős ignorálásra. Egyszerűen ne nyissatok meg semmit, ahol őket látjátok forrásként.

Akta részemről lezárva!

2017. február 8., szerda

Blog: Miért ősi magyar ünnep a Bálint nap?

Mi sem egyszerűbb, mint elmesélnem ezeket az ősi meséket:

Habár a történelemkönyvekben néhány homályos folt maradt, népünk születéséről - magyarokról beszélek - egészen a hét vezérig kell visszautaznunk az időben. Valójában nem heten voltak, hanem tizenegyen, elkülöníthető tulajdonságokkal és a törzseiken belül is változó törvényekkel, szokásokkal. A legkisebb törzs, a cserháncsok vezetője volt Baál, mai írásmódban Bál, aki szigorú hierarchia alapján házasíttatta ki törzsének tagjait, amikor beléptek a felnőtt korba - tizenhárom évesen - kivétel a tél leghidegebb hónapjában, amikor is a szívekbe és a világ szürkeségébe úgy akart egy kis melegséget varázsolni, hogy február hónap közepén (ma 14.-e) engedélyezett egy napot, amikor a törzs tagjai azt választhatták, akit megszerettek, miközben felnőttek. Mondani sem kell, hogy ezek a házasságok sokkal erősebbeknek bizonyultak, mint amiket Bál saját feje után kötettett meg.

Később ezért is hagyták el ezt a fölösleges szokást és megmaradt a tisztán a szerelemről szóló választási ceremónia. Annak valahogy nagyobb volt a sikere...

Bálint napja helyesen írva sem Bálint, hanem kis szünettel vagy kötőjellel lenne írandó, hiszen a kialakult szokásról nevezték el.: Bál-int.
A falu szerelmesei körbeállták a tüzet, a többiek bőven hagytak nekik helyet. Amikor felsorakoztak a szerencsések - hiszen választhattak, sokukkal ellentétben - ünneplő bőrbe és szőrbe öltözve megjelent Bál és eléjük cammogott. A rengeteg lóhústól és kumisztól voltak köszvény problémái. Felszólította az ünneplőket, hogy kívánjanak boldogságot a szerelmeseknek, majd a szerelmeseket, hogy kezdjenek kurjongatva a tűz körül futkározni, ugrálni. A kurjongatás lényege a gonosz szellemek elüldözése, hogy ne mételyezhessék meg a boldogságot. A férfiak ügyesebbek voltak, a nők bizony, néha megégették magukat - innen ered a tűzrőlpattant menyecske kifejezésünk is, bár nem is hitted volna, igaz? - Azután Bál felemelte a kezeit, mire mindenki üvöltött, kiabált, igyekezett megzavarni a másikat, a szerelmeseket, hogy megtörjék a figyelmüket. (Ebben szerepet játszott az is, hogy a többi törzstagban volt némi irigység azokkal szemben, akik maguk választhattak.)


A szokás szerint, amikor Bál jelet adott, akkor szinte azonnal mindenkinek a szerelméhez kellett ugrania és jól megragadnia a kezét, ezzel is jelezve az eltéphetetlen köteléküket. Ha Bál, néhány másodperc múlva ismét jelzett a kezével, akkor a szertartás véget ért és akik túl messzire voltak egymástól a tűz körüli lökdösődésben, azok nem léphettek frigyre.

Bál két jelzése volt az intés, amit röviden úgy neveztek: Bál-int. Ebből lett a Bál-int nap kifejezés.

Még meg kell jegyezni, hogy kezdetben ilyenkor a szerelmesek a szertartás után nem egymásnak, hanem a törzs vezetőjének, Bálnak adtak saját készítésű ajándékot, pl. csontból, fából faragott figurákat, bőrből és kőből készített szúró fegyvereket, szőtt, varrt ruhákat, hogy Bál minél tovább megtartsa ezt a kis szokását.

A csoki és virág ajándékozása sokkal később alakult ki és már nem a törzsfőnöknek adózunk vele - vagy szüleinknek, mert sokáig ez is idomult a szokáshoz - hanem egymásnak, hiszen a szerelem drága kincs és még az ajándékok sem képesek kifejezni azt, amit a másik iránt érzünk, de azért szeretnénk.

Csak ennyit akartam elmesélni ma neked!
Ha nem hiszed, amit írtam, akkor járj utána!

2017. február 6., hétfő

Blog: Rákbeteg gyermek lájkvadászat

Nem kellett ismét mélyen ásnom a témába, hogy belefussak egy következő netes terjengő baromságba, amelyben egy nagyon rákbeteg gyermekkel kapcsolatban indult meg a megosztás és lájkvadászat a neten.
Az egyik poszt, amibe belecsúsztam, áment is kér a kis betegért, de nézd meg a posztot, mert közel sem biztos, hogy innen indult ki:


Tényleg bozralmas, de belegondoltál már, hogy a facebook, bár alapvetően nem egy humanitárius szervezet, de mennyire visszalőhetne rá egy olyan kezdeményezés, amelyben a segítségét ilyen fölösleges hívsághoz kötnék, mint a lájk és megosztás, miközben, ha tényleg segíteni akarnának, írnak egy programsort és holnap reggelre minden felhasználó ezzel a poszttal találkozna először a hírfolyamában, mellékelve a beteg gyermek mellé a megfelelő számlaszámot, ahol a baba segítségére gyűjtenék a pénzt.
Van fogalmad róla, mennyire időrabló és kétes kimenetelű cselekmény egy ilyen megosztásos poszt, miközben lehet, hogy a betegnek minden perc számít?

Persze nem jelen esetben, mivel a kisfiú, akinek visszaéltek a fényképével, egy egyszerű gugli képkeresés szerint nem más, mint egy bárányhimlős kissrác, akinek híre 2016 augusztusában már bejárta a világhálót.
Tessék egy link, de te is kereshetsz a fényképek alapján:
Beteg baba.

Szóval ismét csak azt tudom mondani, hogy komoly segítséget nem fognak a facebook-on lájkhoz kötni, mert reklám szempontjából ellenkező hatást érhet el, illetve, fenntartással kéne kezelni azt, amit olvastok a neten, mert az unatkozó emberek néha ilyesmivel szórakoztatják magukat, majd elégedetten hátradőlve nézik, mennyi balekot tudtak bepalizni.

2017. január 29., vasárnap

Blog: Személyzeti buli - A bulisuttyó

Ha egy viszonylag népesebb cégnél dolgozol és több alosztálya van, amelyekkel nincs semmilyen kapcsolatod - egyetlen összekötő kapocs a vezér személye - előfordulhat, hogy a céges buli bőven tartogathat számodra meglepetéseket. Inkább kellemetlent.
A céges buli eleve egy lutri. Ki tud eljönni, ki nem ér rá?
Általában attól függően érzed jól magad, hogy a környezetedben mennyi olyan személy tartózkodik, akiket kedvelsz vagy éppen kerülnél. Ha a bulin van bőven ital, étel és zene, ehhez társítva pedig csupa, számodra pozitív személy, akkor nagyon jól tudod majd érezni magad, mert ha minden kötél szakadna, még mindig iszol egy liter rövidet és bepattanva egy taxiba, leléphetsz.

Aztán az is lehet, hogy alig ismersz valakit. Ha természeted kifejezetten barátkozó, nincs gond, mert hamar megtalálod a közös hangot azokkal az emberekkel, akikkel lehet cimbizni és iszogatás közben jót beszélgetni. Ők azok, akiket már a taxiban, kótyagos fejjel megkeresel a facebook-on és bejelölöd, hacsak nem előztek be.

Meg vannak azok az emberkék, akik mindenkinél jóval hangosabbak, meg vannak győződve saját fontosságukról és ennek hangot is adnak. Mert ez a kategória eleve úgy szocializálódott, hogy hangos legyen, akár egy sakál, és a társaság közepe, annak ellenére, hogy erre semmilyen kvalitása nem jogosítja fel, csak az, hogy a termete miatt, akár egy kisbolygó, a többiek kénytelenek helyet szorítani neki és ha nincs szerencséd, pont melletted horgonyozik le, hogy eleresszen valami szellemességet, amin, mivel céges buli és nem biztos, hogy tudod, milyen pozícióban leledzik, igyekszel, vele ellentétben, megadni a tiszteletet azzal, hogy meghallgatod és a végén udvariasan díjazod erőfeszítéseit egy mosollyal.
Ezen néha úgy felbátorodik, hogy ugyanazt a poént még párszor elsüti és még szellemesebbnek igyekszik látszani, valakinek, aki fontos a csoporthierarchián belül, akinek szava van, aki "tudja", mi a dörgés.

De nem tudja.
Általában egy ostoba seggfej az illető, demagóg dumával és olyan nézetekkel, amelyeket a derék amerikai Trump elnök is megirigyelne.
 - Le a feketékkel, kisebbséggel, a vidékiekkel és a melegekkel, ellenben látod ott azt a kis vöröst? Annak eszméletlen a segge.
A demokráciát addig hirdeti, amíg az "ő igaza" van érvényben. Válogatás nélkül mindenkihez van egy félszava, amellyel szintén arra igyekszik rájátszani, hogy őt ismerik, szeretik és adnak a szavára.
Azonban a harmadik mondata után már látod, hogy egyetlen kedves szava nincs senkihez, csak beszólogat, viccesen támad, azzal igyekszik a többiek figyelmét kicsikarni, hogy egy harmadikon veri le a port, majd átfordul egy másik emberhez. Így ő, mint téma, sosem kerül előtérbe, ellenben állandó jelleggel tud égetni valakit és akkor boldog, ha ezzel a többiekből kiválthat némi talmi cinkosságot.

Teszem azt, dohányoznál, kisomfordálsz és biztos lehetsz benne, hogy ő már kint van, négy embernek osztja a nem létező észt (vagy eszet), és olyan poénokkal vértezte fel magát, amiket jobb esetben te már az óvodában levetkeztél.
Csalódottan igyekszel kerülni, ám ő már a svédasztalnál tolakszik, hogy amikor kiszedtél egy kanálnyi falatot a tányérodra - az övé már púposra van pakolva, hiszen ingyé' van - vicceskedve neked szegezi, hogy "ugyan már, hagyj a többieknek, de azért ő csak viccel, meg egyél ám nyugodtan, mert amúgy meg rád fér pár kiló színhús. - mintha titkon ő lenne a dietetikusod és legjobb barátod, aki félti az egészséged és a házigazda is, aki fizeti az ételt-italt, holott egy sokadik senki, nagy valaggal és arccal, amely ha ledobná magáról olcsó ruháját - a buli kezdete után már leette magát - tökéletesen felcserélhető lenne. Már a hatalmas segge a hatalmas arcával.

Az étvágyad már elmegy és azt veszed észre, hiába vagytok hatvanan, ha ez a tulok öt percenként bele tud gyalogolni az aurádba.
Suttogva kérdezel rá másoktól, akik szintén a cégnél dolgoznak és talán jobban ismerik: - Ki ez a fasz?
A válasz pedig nem túl meggyőző, mert a suttyó közeli kollégái legalább annyira megtalálhatatlanok számodra, mint kinyomozni, hogy mennyibe került valakin egy tetoválás: Akik ismerik, szintén messzire kerülik, mert eleget találkoznak vele munka közben, a tetoválásokról meg többnyire kiderül, hogy ingyen volt, mert ismerős csinálta... (Egy időben frankón elgondolkodtam rajta, miből élnek meg a tetkó készítők, annyi ismerősöm mondta azt, hogy neki baráti alapon csinálták meg és nem került semmibe.)

Végül eldöntöd, hogy nem veszel róla tudomást. Hidd el, ez nem olyan nehéz. Persze, még így is közel kerülhet hozzád, rád tehénkedhet, hogy belekiáltsa a helyiség levegőjébe, hogy "Milyen állat a buli" - viszont sokkal könnyebben felülemelkedhetsz személyének súlyán (tehénkedésen kívül persze), ha a szemed sarkából megpillantod és történetesen éppen állsz, simán fordulj el, ellenkező irányba. Ülve nehezen kivitelezhető, de gyakorlással menni fog. Ha csak nem a fal mellett bámultad a táncolókat, akkor még bőven lesz látnivalód elfordulva is, a suttyó pedig nem lesz benne ebben a látványban.

Egy óra után, a tested már ösztönösen cselekszik és denevért megszégyenítő hang-lokációval képes leszel azelőtt kikerülni, hogy feléd juthatna a táncparketten vagy a mellékhelyiség felavatása előtt, ahol korábban már beelőzött.  Mert csodálatos dolog a testünk és az élet összes területén védelmez minket. A suttyóktól például, sok más módszer mellett, pont így.

Végül a közeli kollégáihoz is eljutsz, de nem úgy, hogy te faggatódzol róla, hanem elszólják magukat és cseppet sem hízelgő stílusban. Ekkor tudod meg, hogy Stüszi - legyen ez a paraszt neve - nem épp a kollégái kedvence (Milyen meglepő!) és többnyire valamilyen okból tartanak tőle, azért igyekeznek eltűrni atyáskodó, felszínesen semmilyen viselkedését.

Habár bulizni mentél, hirtelen benne találod magad egy elgondolkodtató helyzetben, amiben megismertél egy embert, aki álomvilágban él, amelyben családias szeretetben él, és senki nem nyitja fel a szemét, hogy téved. Lassan kiderül, hogy nem csak azért, mert tartanak a bohóc haragjától - mert az önérzeten kívül van benne még harag és testi erő is, gondolkodni nem szeret - hanem azért is, mert szánják őt, amit ő tévesen dekódolt kollegális kedvelésnek.

És te sem fogsz odaállni elé, hogy elmondd neki: - Te, suttyó, akkor paraszt vagy, hogy az összes közeli kollégád utál és valószínűleg a feleséged - ha van egy ilyennek - most örül, hogy itt iszod le magad, mert otthon nehezen viseli el azt a buflák fejed és alpári, ostoba stílusodat.
Vagy megsajnálod, vagy kineveted, vagy összemosod a kettő közötti érzéseidet.
De nem fogod jobban kedvelni.
Nem is tudnád, mert ellentétes a jelenség mindennel, amit befogadnál. Pusztán megérted.

Megérted, hogy a suttyó végtelenül magányos és ürességét és ezt a magányosságot próbálja felaprózni azzal, hogy mindenkinek odavet valamit, mert ilyenkor úgy érzi, közéjük tartozik. Mint amikor egy apró gyertyával bevilágítanád a hatalmas, sötét termet.

A legrosszabb azonban, hogy ha tudat alatt ő is sejti, mi vele a probléma, ezen már képtelen változtatni, hiszen elég sokáig élt ahhoz, hogy ne változtasson és belecsontosodott a viselkedésébe. Bárhogy billentenéd ki, erre neki, tőled, akit akkor lát először, nincs szüksége, pedig egy sör mellett választ kereshetnétek együtt az élete értelmére.

Te viszont sosem tennél olyan ostobaságot, hogy őt hívd meg sörözni.
Most is csak azért vagytok egy helyiségben, mert ez egy céges buli...

2017. január 27., péntek

Blog: Mari + Pisti

Az 1-es villamossal araszoltam hazafelé. Az egyik állomáson, valahol a Hungária krt. 15. és a Lurdy ház között kiszúrtam egy "tag"-et az egyik oszlopra fújva, a megállóban: Mari + Pisti

Mary and Steve

Mary and Steve gyermekkoruk óta ismerték egymást. Együtt cseperedtek, együtt növögettek és együtt tépték ki a legyek szárnyát a hűvös kisszobában, Tarjánrecegőn, egy poros falucska tisztaszobájában, miközben anya és nagyi a konyhában tüsténkedett. Anya fia volt a Steve, míg a szomszéd Bori néni lánya az alig fél évvel fiatalabb Mary.
Nagyon sok időt töltöttek együtt. Kivétel, mikor Steve egy időre az apjához került, aki katonatiszt volt és nem bírt a vérével. Ezért is költözött el anyától egy olyan korban, amikor az egyedülálló nő szitokszónak számított.
De Steve nem bírta az apai vasszigort. Minden nap tett rossz fát a tűzre és minden nap kapott a szíjjal. Végül apa megelégelte - négy kemény hónapot bírt ki az öreg hadnagy úr - és visszavitte a síró, de boldog gyermeket a síró, de szintén boldog anyához.
Aztán egyszer két hétig nem találkozhattak, mert Mary bekapta a kanyarót és kiütéseket és anya félt, hogy elkapja Steve is. elkapta. Akkor meg már minden mindegy alapon, egy kórterembe kerültek. Igaz az is, hogy Mary-t rá két napra hazaengedték, Steve-nek még maradnia kellett egy hetet.

Nagyjából ezek voltak a leghosszabb időszakok, amit külön töltöttek.
Egy osztályba jártak - Mary korához képest kicsit nagyobb, érettebb lányként járhatott Steve osztályában, Huhogókredencen egyébként is kevés volt az iskolai tanerő és az osztálynak használható szabad önkormányzati épület, ezért sok diák került úgy egy osztályba, hogy valójában nem lehetett volna. Vidéki élet.

Az elemi után felköltöztek Pestre. Együtt, egy rokonhoz, kis szobába. Steve dolgozni kezdett, Mary a tanulmányait folytatta. Steve a munka után loholt haza a lányhoz. Mary sokat tanult. Steve sokat dolgozott. Hiába igyekeztek sokat együtt lenni, a közös időt lassan a szerelmetes pillanatok helyett felváltotta a közös alvás és bágyadt elindulás, kora reggel. Egyikük sem érezte jól magát, abban a sorsban, amelyet az élet rendelt nekik. Steve elemelt egy festék spray-t a munkahelyéről, hogy meglepje szerelmét, mert érezte, ahogyan Mary napról-napra eltávolodik tőle. Vissza akarta rángatni a közös életükbe, erőszak nélkül, pusztán a szívére hatva.
A spray-vel lefújta a frissen készült megálló oszlopát. Késő este csinálta, amikor már alig robogott el jármű a megálló mellett és a környéken egy lelket sem látott. Igyekezett ugyan gondosan dolgozni a palackkal, de ez a fajta "művészi munka" távol állt tőle.
Végül elkészült a mű és elégedetten hajtotta jobbra a fejét, hogy még egyszer megnézze, sikerült-e úgy felvinnie a betonszerkezetre, ahogyan kigondolta. Majdnem.
A majdnem az megfelelő.
Izgatottan hazasietett.
Mary már aludt, de a leves a tűzhelyen meleg volt és ízletes.

Másnap a villamoson szótlanul zötyögtek Steve munkahelye és Mary iskolája felé. A megállóhoz érve Steve megbökte Mary vállát: - Nézd csak! - biccentett a felirat felé.
Mary bágyadtan nézett ki az oszlopra, ám mielőtt továbbindult volna a villamos, felismerte a kézírást és a neveiket.
Hálásan mosolygott fel a fiú arcára, aki büszkén húzta ki magát, széles, munkától megerősödött mellét kidüllesztve. Két kis vidéki fiatal a nagyvárosban, egyenesen Repcsehetyegőről.
Egy reszketeg mementója a szerelemnek, fekete festékkel felhordva a hideg betonfalra.
Egy szerelmes és romantikus fiú üzenete egy kedves, okos lánynak.

Vagy csak simán egy senkiházi gyökér tönkre baszta a frissen elkészített megállót, hogy játssza az eszét a ribancának...