2020. december 2., szerda

Cyránia (részlet) (2020)

 Cyránia (részlet)

Miután a kis lovag, Cyrániától igen helyett el végül csak egy kosarat ragadt, visszavágott ezzel:
- Hölgyem, ön... ön... oly dagadt!
- Hogy dagadt? Mit nem hallok öntől, kis lovag. Ezt is mily sután engedte szárba, pedig, ha már bátor, kiáltsa világba. Segítsek önnek, hogy ne inogjon meg a lába? Ha hölgyet sértene, nem ártana, ha valamit értene. A nyers rosszindulat nem karcolja meg szívünk, ha úgy akarjuk. A jóindulatba bújtatott méz és máz mi bánthatja lelkünket, nyissa ki hát fülét és hallgassa, hogyan ejthet sebet, mit varr nem takarhat. Mondta volna másképp és ezerképp, nem profánul, de keményen. elrejtve a sértést a kellem kebelében. Állatvédőként: - Hölgyem, ön akkora, akár egy bálna, mikor úszik a partra cimborája? Együtt úsznak vissza a Óceánba, a mélybe, hatalmas élőlények vaksötét szentélyébe? Geológusként: - Hölgyem, ön akár a föld, nagy és kerek, engedje meg, hogy kérdezni merek, a gravitáció, mi ma már nem csoda, a Földet vonja önhöz, vagy önt oda? Vadászként: - Nézze, nagysám, ha ön nemes vad, nem lenne kihívás nekem elejtenem, mert ha mellé lövök, akkor is leteríthetem. Puskám csövét szegezzem akár a másik irányba, ha durrantok, akkor is megsérül, ha más nem, a lába. De kis lovag, nem vagyok a dadája, hogy felnyissam a szemét, ha önben nincs affinitás a retorikára, mire bízzuk okulását? Hitre és imára? Hosszú lesz az útja, mit az életben megtesz, míg megtanulja, mindenkinek nem tetszhet. hogy erőszakkal nyitna meg egy zárt kelyhet. Ha legközelebb elutasításba részesül és elveszik a merszét, inkább gondolkozzon el, és ne ragadjon fejszét. A sértettség nem alkalmas tanácsadásra, így készüljön fel a soha viszont nem látásra. Nővel szemben ön okosabb sosem lehet, mert míg a férfi percekig hordozta a gyermeket, az egy asszonyban három trimeszterig szövögethet terveket.
Ezzel Cyránia egy mozdulattal tépte meg a probléma üstökét és kecses lábfejével kínálta meg a kis lovag tökét.
Hölgy és komornája pedig nevetgélve sétáltak a kertben tova, míg a lovag a fájdalomtól hányni kezdett, mikor már tudta, hova.