2016. szeptember 25., vasárnap

Nem sikerült hiba nélkül 7.

A mondanivalóval egyetértek, de az az e betű kurvára hiányzik. Tényleg nem lehetett kijavítva "adásba küldeni"?
Az oldal hibája is, hogy nem voltak képesek javítani azt a t betű hiányt. Pedig fontos lett volna. Ha már csinálok egy oldalt az ilyen közhelyeknek, legalább szépen legyen leírva.
Vajon válás közben mit nem tudtak megjegyezni? Hogy miben egyeztek meg?
Ezzel egyet is értenék, ha nem lenne dupla az sz. Rövidebben is jó lesz!
A life és origo oldalainak nem erőssége a helyesen írt főcím.
Expressz gyorsaság a hibák és elírások melegágya. sok tecsóban megfordultam, de az expexpress nem tudom, milyen lehet.

2016. szeptember 20., kedd

Blog: Talmi filozófia

Külön sorozatot érdemelne az a sok kamu baromság és összeollózott közhely, amivel ismerőseink lepnek meg minket a hírfolyamukban a közösségi oldalakon, saját gondolataik helyett.
Egy új gyöngyszem:


Nos, első körben miért kell a "bántó" és az "őszinte" szó közé egy képzeletbeli egyenlőségjelet tenni? Mert hiába csűrjük, amit látunk, irodalmi szempontból azt jelentené, hogy inkább legyen emberünk bántó/őszinte, mint kedves álszent.
Itt mindjárt azt is megkérdőjelezném, hogy miért sugallja azt ez a szösszenet, hogy nincs - közhelyesen szólva - arany középút? Csak bántóan őszinték lehetünk barátainkkal vagy álszentek, kedvesen?
Ilyen barátokra van valóban szükségünk, aki csak ezt a két végletet ismeri fel?
Szerintem kurvára nem.

Nekem olyan barátok kellenek, akik szeretnek engem, akiket szeretek és akikkel beszélgetni is jó és akikkel hallgatni is jó és akik nem bántóan őszinték, hanem kedvesen őszinték.
És nem lesznek ettől álszentek. Nem fogom úgy érezni.

Sarkítva elemezzük a második felét az írásnak: "Lehet, hogy sokszor durva és sértő amit mondok, de az mindig jobb, mint egy behízelgő hazugság..."
Hát, ha már ennyire kicsavartan sarkítva kell gondolkodnom, akkor mindjárt fel is hoznék egy példát, miért is baromság ez az egész, hasonlóan baromság stílusban:

- Rákos vagyok!
Durva és sértő, a behízelgő hazugság helyett:
- Meg fogsz halni, baszd meg!

Ugye, mennyivel jobb, mint ha azt mondanád:
- Bízzunk benne, hogy meggyógyulsz! (És így még azt is megkockáztatom, hogy birkának tűnök...)

Képzeld el, ahogy te, a durván őszinte végigmész egy égési sérültek osztályán és ahelyett, hogy mosolyogva pozitív gondolatokat sugároznál a betegekre, csak annyit mondanál: - Sajnos, mind ocsmányul össze vagytok égve, de kis szerencsével be fogtok tudni illeszkedni az életbe!

Vagy egy öregek-otthonába:
- A gyerekeitek le se szarnak titeket, de boldogítson az a tudat minden haldokló öreg szivart és szatyort, hogy az örökségért majd komoly harcot fognak vívni, miután ti a földbe kerültetek!
Mert én is tudom durván és őszintén elemezgetni mások "okos" gondolatait.

"Ezért kevés, de igaz barát van mellettem, nem sok birka mögöttem..."
Hát, ilyet is csak olyan ember vet papírra, aki az embereket birkának tekinti, ha esetleg nem feltétlenül durvák és bántóak velük. Eleve, miért lenne valaki birka, aki esetleg nem akar megsérteni. Aki, ha van valamiről véleménye, de meg akarja magának tartani, mert esetleg én nem is kérdeztem azt?
Miért lenne valaki birka, mert mögöttem áll?
Csak az lehet barát, aki mellettem van?
De ezek már apró rugózások a szemantika ugróasztalán.

"Aki fontos, az tudja milyen vagyok, a többi meg nem számít..."
Igen, aki nem ismer és nem ismerjük, az le van akkor szarva...
Mert én is bántó vagyok, vagy őszinte.


Jennifer Bricker története



Jennifer Bricker 1987 októberében megszületett, lábak nélkül. Más szülők ilyenkor egészen biztosan, ha lélekben kicsit össze is törnek, de mindent megtesznek a gyermekük boldogulásáért. Jennifert azonban rövid úton "lepasszolták" gondozóintézetbe, sorsára hagyva. Szerencsére két csodálatos ember - Sharon és Gerald Bricker - a nevére vette a lábak nélküli, három hónapos gyermeket (Már volt a családban három fiú) és rengeteg szeretettel és pozitív tulajdonsággal halmozták el, hogy Jennifer egy ne magába forduló, sérült gondolkodású emberkeként nőjön fel, hanem küzdjön a céljaiért és amibe belevág, abban eredményeket érjen el. Történetesen így esett meg, hogy az iskolájának kis sztárja lett, részt vett megannyi sporteseményen - baseball, kézilabda, torna - míg végül hivatásos tornásszá és légtornásszá fejlődött. Volt több példaképe is, köztük az egyiküket, Dominique Moceanu-t egyenesen bálványozta. Moceanu 1981. szeptember 30.-án született, hat évvel volt idősebb Jennifer-nél és hihetetlen sportkarrier futott be Amerikában. Moceanu román-amerikai gyökerekkel rendelkezett és 1996-ban részt vett USA színeiben a nyári olimpián, Atlantában.


Hogy mi a történetben a csavar?

Jennifer 16 éves korában rádöbbent, hogy azért olyan nagy a hasonlóság közte és bálványozott kedvenc sportolójában, mert testvérek!
Mikor megszületett, szülei, Camelia Staicu Moceanu és Dumitru Moceanu simán eldobták maguktól a gyermeküket, a veleszületett rendellenessége miatt.
Hogy mennyire alkalmatlan szülők voltak, mi sem bizonyítja jobban, hogy később, mikor jogilag már megtehette, nővére Dominique 1998-ban elköltözött otthonról és beperelte szüleit, akik rátelepedtek és sporttevékenységéből szerzett bevételeit igyekeztek elherdálni, felélni.

Ma már mindkét leányzó sikeres életet él családjuk és barátjuk mellett, a tudattal, hogy megvannak egymásnak.
A sors különös fintora, hogy míg Jennifert szülei eldobták maguktól, félve az esetleges felmerülő orvosi kockázatoktól, pont megfordult a két lány élete, hisz így Jennifer szeretetteljes környezetben nőtt fel, míg nővére, Dominique, akit saját szülei neveltek, és aki egy egész ország kedvence volt eredményeinek köszönhetően, végül csak bírósági úton tudott megszabadulni a befolyásuktól.

A csodálatos történetről bővebben itt olvashatsz egy cikket!


2016. szeptember 13., kedd

Blog: Mr. Méreg: Gyors-kassza? Meg a faszom!

Mr. Méreg
Gyors-kassza? Meg a faszom!
A "jobb" szuper-hypermarketekben van rá lehetőség, hogyha a fizetésünket nem egy összegben akarjuk elkölteni, vehessünk pár biz-bazt és ezt a gyors-kasszában tegyük. Az Erzsébeti Intersparban ez hat terméket jelent. Nálam annyi volt. Megkeresem a 12-est, állnék be. Előttem kisnyugdíjas (ez meg miért nem a piacon van ilyenkor?) tele kosárral. Csak hústermék van hat zacskó. Meg a többi szar. Mögöttem hasonlóan kevéssel további siető vásárló. A nő betolja a kosarát. Karja kicsi, nem ér el mindent.
A pénztáros szól neki: - Hölgyem, ez amúgy a gyors-pénztár. Legközelebb ne ide tessék állni, hogy aki siet, haladhasson.
Teszem hozzá, az ilyen megjegyzés gyakorlatilag olyan, mint amikor késszúrásra tapaszt teszünk... tüneti kezelés. Másrészt, aki olyan vakegér, vidéki paraszt, hogy sem a kassza mellett álló közel embernagyságú táblát nem veszi észre - vagy nem értelmezi - sem a sor elején lelógatott transzparenst nem látja, annak minden mindegy. Mondjuk a kisnyugdíjas magassága miatt a lelógó transzit megértem, hogy nem láthatta. (Én is ember vagyok.)
Én is morgok mögöttük. A nő szeme rossz lehet, de a hallása vadászebé. Hátra fordul és kioktató hangnemet kever némi sértett éllel: - Vidékről jöttünk és fáj a derekam...
Valamit még motyorog, de a lényeget elmondta: "Vidékről jöttünk..." (Aha, szóval első tippem, hogy paraszt, bejött.) Elnézést a parasztoktól és a vidékiektől; ez csak pejoratív kifejezés!!!
A nyugger persze még mindig nem ér el minden terméket ezért az előtte már végzett nőt vegzálja, segítsen neki kipakolni. Az pár dolgot ki is vesz, de férje elrángatja. Úgy látszik, apa is utálja a gyors-pénztár "fekvőrendőreit".
A további pakolás a pénztárosra marad. Kimászik a kassza mögül és pakol. Arcán olyan érzelmeket látok, amiket gondolok. Sosem gondoltam volna, hogy van bennem és egy ötvenes nőben közös. Pedig most látszik.
Már mosolygok. Szabadnapom van! Ráérek a sorban rohadni, ha már olyan kurvára nincs vásárlási kultúránk!
Hátrafordulok, mert ha 4 másodpercnél tovább nézem a szerencsétlenkedő nőt, biztos fájós derékon rúgom. A mögöttem sorakozó többi gyors-vásárló arcát fürkészve konstatálom, ha rúgnék, megtapsolnának.
Segíthetnék is az öreglánynak, de ahhoz, hogy kipakolja neki, ugyancsak félre kéne löknöm. Franc!
Közben előkerül a férje, aki az asszonnyal a szalagra rakat egy olvasó szemüveget. Bazz, ezek szaporodnak?
A pénztáros már szól is: - Ezen nincs termékkód...
A papa felkészült erre is: - Há', nincs rajta!
Mögöttem felszisszennek. Egy gyermekes apuka a derekához nyúl. Szerintem a pisztolytáskáját keresi, de nálunk nincs fegyverviselés! A mögöttem álló nő arcán olyan mély megvetést látok, miközben a házaspárra néz, hogy félre kell húzódnom, nehogy engem is eltaláljon. Tuti gyomorgörcs. Vagy fájós derék!


A pénztáros telefonhoz nyúl. Segítséget kér. Alig két perc és érkezik egy tetkós alkarú srác, intézi a termékkódot.
Halk "kurvaanyád" morajlik fel mögöttem, pedig akkor még a bankkártya nem is került a leolvasóba.
Arról egy perc múlva derül ki, hogy nincs rajta fedezet!
Annyit álltam már a gyors-pénztár sorában, hogy azzal már megdöntöttem néhány kapcsolatom kifutási idejét!

A pénztárca persze a szatyor alján van.
Elgondolkodom rajta, hogy politikusi pályára lépjek. Első törvénytervezetem valszeg a nyugdíjasok sorból való kilövésének engedélye lenne.
- A szemüveget külön fizetnénk! - vartyog a papa.
Mögöttem a nő engem kérdez: - Ezek nem egy pár??? - már ő is mosolyog, mint én. Mindketten a nemlétező karóránkra pillantunk: - Mióta állunk itt?
Végül eltakarodnak. Én jövök. Elmorzsolok egy könnycseppet...
Ha nem lennék egy egoista paraszt, biztos blazírt arccal várom ki, míg sorra kerülök, de úgy gondolom, ha a rendszer már ki van találva, tegyünk róla, hogy működjön. Tudom, ez álom, mert mindig lesznek emberek, akik balra állnak a metró mozgólépcsőjén, mindig lesznek emberek, akik nem adják meg az elsőbbséget és mindig lesznek emb... gyökerek, akik tele kosárral állnak be a gyors-kasszához.
A hat termékemet már fél órája a szalagra dobtam és mikor a pénztáros lehúzogatta őket, hozzátettem: - Euroval fizetnék.
Rám néz, mosolyog: - Na, még ez is! Én is mosolygok. Túl vagyunk a "nehezén".
P.S.I.:
A hat terméket lehet úgy is értelmezni, hogy azt mondja: húsok, tejtermékek, tisztítószerek,...?

2016. szeptember 10., szombat

Blog: Lehet e valami hiteles, név nélkül?

Nézegeted a facebook-ot és jönnek a kéretlen reklámok - mind az - amikből van, amire felfigyelsz, van, ami esetleg - esetleg - érdekel és van ami, egyenesen bosszant.
Aztán látok egy olyat, amiről azonnal elkezdek filozofálni:


El tudod képzelni, hogy egy olyan népcsoport, akire jellemző tulajdonság a dögöljön meg a szomszéd tehene mentalitás, ahol a politikai elit ügyesen arra kondenzálta a lakosságot, hogy ember embernek farkasa legyen, ahol az egyik legtöbbet forgatott "könyv" a Vásárlók Könyve, ott hiteles véleményt lehet olvasni egy olyan oldalon, ahol arra biztatják már a reklámjukban az embert, hogy "Értékelj akár név nélkül!"?
Ezt a fajta "hatalmat" majd pont mi, magyarok fogjuk kiaknázatlanul hagyni, igaz?
Te el tudod képzelni, hogy egy olyan országban, ahol mezei emberek abból élnek, hogy kritizálnak másokat, értékelhető produktum nélkül, ott ez működik?
Hogy olyan oldalakat csillagoznak le vadidegenek, amiket nem is ismernek, csak olvasnak róla egy összetákolt hírt valahol? (Lásd az edzőterem kontra Down-kóros fiú esete?)

Ezek után csak meg kellene látogatnom, hogy én se olvasás nélkül fikázzam őket, habár, szerintem annyira elhibázott a marketingjük, hogy akár hagyhatom a picsába az egészet.
Lehet, hogy tök jó az elgondolás... Ha csak pozitívumot írhatnak a cégükről.

2016. szeptember 2., péntek

Nem sikerült hiba nélkül 6.

Sorozatunk következő állomása. A Net lehetővé tette, hogy közöljünk másokkal valamit/bármit. Ennek hátránya, hogy a közlés minősége sokszor magától a közlőtől függ. A humor pl. utat tör, de vele együtt az igénytelenség is, már ami az írott nyelvünket érinti, hiszen a legtöbb vicces meme vagy fotó mellé, hogy a poén erőteljesebben kirajzolódjon, szöveg is dukál. Ezt a szöveget viszont, sokszor nem ellenőrzik kellően, így előfordulhat, hogy olyasmit osztanak meg, amiben ilyen-olyan mértékű helyesírási hibák találhatóak, vagy egyéb elírt információk, amelyek néha viccesek, máskor bosszantóak.

Egy újabb csokor ezekből:

Ha kimondjuk, akkor nem az F1 et (hiányzik a kötőjel is), hanem a Forma egyet. A másik pedig a "halgass..." Egy l-lel leírni igazi kuriózum.


Tényleg puszta szőrszálhasogatás, de ebben a kontextusban a varázsszót egybe kell írni.

Másik nagy tévedés, hogy a meztelent mesztelennek írjuk. Pedig a poén amúgy tényleg jó lenne.

Ha hirtelen olvasod, fel sem tűnik, hogy a mikrofon el lett gépelve mikorfon-nak.
Még Hofi Géza is megmosolyogná, hogy átkeresztelték egy cikk címében Gyulára.
Még a Facebook sem hibátlan. Valahogy a fordításnál átcsúszott a hibás emlékodat az emlékedet helyett.

Blog: Egyetlen pontos kurvaanyja!


Ezt csak az fogja érteni, aki játszik ezzel vagy bármilyen hasonló stratégiai játékkal. Ilyen az, amikor sereged nekifeszül a másik seregnek és egyetlen - nem több, csupán pár százaléknyi 1-es és 0 miatt - pici kis lófaszon múlik, hogy megnyered a csatát.
Jelen esetben nem nyertem meg!
Mondanom sem kell, hogy azt írtam le, ami először az eszembe jutott.

Hangosan ki is mondtam.
A számítógép felelős az emberek magában beszéléséért!!!

Ezt hívják a játékban nemes egyszerűséggel kurvaanyjának!

Blog: Özvegy Váradi Ferencné pornós beszámolója

 Hogy teljes legyen a cím: Váradi Ferencné titkos pornós beszámolója, rákban elhunyt férje kárára. Tudom, teljes képzavar, de rávilágítok. Meséltem, vagy csak akartam mondani, hogy mostanában mintha sokkal több levelet kapnék, amelynek tartalma enyhén szólva is kéretlen számomra. Főleg, amelyek hatalmas szexuális potenciát ígérnek, mert otthon, magányomban kipróbálni azt a hatalmas erekciót, valahogy nincs kedvem. De tényleg!

Aztán jött valami szomorú levél, amelyben Váradi Ferenc halálát a cigarettához kötik - egyes cigarettagyártó cégek erősen megkérdőjelezik ezeknek az állításoknak a hitelességét és mivel a mai napi olyan sok cigaretta fogy, feltételezem, nekik van igazuk, hiszen ha káros lenne, az állam miért engedné lassú öngyilkosságba temetkezni lakosságát? (Szóval szerintem a rák és a cigi kapcsolata mítosz. Szerinted meg mi a tosz...)


Váradi Feri ennek ellenére, ahogyan a hiteles levélke állítja, elhunyt, Ahogy egy átlag magyar férfi hatvan előtt szokott. Rák.
Azért érdekelt az özvegy beszámolója, mert hátha van egy csinos lánya, aki... azért kattintottam, mert a rák egy csúnya betegség és én passzív módban, kattintással harcolok elle... érdekelt a beszámoló, na. Hátha az elmúlt hetekben feltalálták az ellenszert és a dokim csak azért nem hívott még, mert nyaral valahol, amit én csak képen látok.
Rá is nyomtam a beszamoloja sorra és hatalmas - vegyük úgy, hogy szó szerint is - meglepetésben volt részem. Ha kárörvendő (érted: kár örvendő!!!) akarnék lenni akkor a nem létező Váradi Ferencné véletlenül a férjéről összehordott beszámoló helyett egy pornóoldalra vezetett kéretlenül, amelyet, gondolom már akkor is látogatott, amikor a férje még nem viselte a néhai előtagot.
Szóval, ahelyett, hogy betegségemről megint okosodtam volna, szembe néztem egy férfi nemi szervvel, ami azért lehetne pozitív számomra, mert a sajátomat egy ideje nem láttam és így fogalmam lehet róla, miről maradok le, nap, mint nap. (Ez nem utalás egy málnás ízű készítményre)
Persze, nem akarok nagyképűnek tűnni: az enyém sokkal ki... vánatosabb.



Rendben van az, hogy az Internet minden alkalmat megragad, hogy behozza a reklámot az otthonunkba, amelyet korábban már sikeresen blokkoltam csupán azzal, hogy nem nézek tévét. Megértem, hogy azt a sok kamu szart, amit előállít Kína (90%) és a föld többi országa (10%) valahol értékesíteni kell. Tökéletesen megértem, hogy szükséges rossz és talán úgy is vehetem, hogy ez egyfajta szükséges kellemetlenség azért, hogy magát a világháló böngészhetem, ami elvileg, ingyenes. Akkor mi cserébe némi kéretlen reklámtartalom.

Ami viszont visszás, hogy a hirdetés kegyeleti módokat sért, hogy egy halott naplójáról egyenesen egy pornósztár farkára ugrunk és azt se felejtsük el, hogy ez a reklám egy szabadon hozzáférhető freemailes levél közvetlen hozadéka. Tudod, kaptam egy spam-et és arról jutottam tovább a faszra.
Tudod, ez megtörténhet ám a gyerekünkkel is. A fiaddal, lányoddal!
Suli után a gyerkőc esetleg felmegy, hogy elolvassa a kötelező olvasmányok listáját, megnyitja a levelet, ismerős neki a Váradi név - nem valamelyik osztálytársam apjáról van szó? - és bumm, máris egy lőccsel néz farkasszemet. A jobb esetben már fiatal korú fiad. Rosszabb esetben kiskorú lányod.

Aha!
Kezded kapiskálni, miért is írtam ezt a posztot.

Szerinted ilyenkor mi a teendő?
Egy biztos, a továbbiakban nem leszek semmilyen magyar nevű család tragédiájára. 

Csak az a baj, hogy a jelenség nem egyedi és akkor is előfordul, ha történetesen magáról a rákkutatásról akarok elolvasni valami érdekeset.
Vagy tablettát rendelni, hogy a férfiasságom vetekedjen Lukács férfiasságával. 
Tudod, aki egy klikk alatt csinált nekem egy víg özvegyet.

Remélem, nem arra vagy inkább kiváncsi, mi az a csoki fogyókúra...

Blog: A málna ízű mi ez?

Az én hibám, ezt le kell szögeznem. Én vettem ki az akciós hűtőből, anélkül, hogy vásárlás előtt ellenőriztem volna a termék ...
...a terméket.
Most itthon ülök és próbálok rájönni, hogy ez a híg lötty, ami málnás KÉSZÍTMÉNYNEK  hirdeti magát, vajon mi is lehet valójában.
Ránézésre egy rózsaszín trutyi. A doboz nem nagyon segít azonosítani, mert sem az nincs ráírva, hogy joghurt, ivójoghurt, sem az, hogy író, vagy tejsavó, esetleg puding vagy bármi.
Ez egy málnás ízű készítmény.


Hát kösz, de nem fogom ezt a szart kanalazni nap, mint nap.
Nagyjából meg vagyok elégedve a Danone termékekkel. Nagyjából, mert eddig nem próbálták az eladhatatlan szart is eladni. Mások szerint pedig de csak én sokkal megengedőbb vagyok.
Szóval, nem kívánok egy pereskedésbe keveredni a kedves céggel, mert bekebeleznének, mint én egy Danone terméket, ami nem ez, hanem valami más.

Ez a málnás anyaszomorító négyes csomagban feküdt ártatlanul a hűtőben. A málnát szeretem. A trutyikat is, legyen szó joghurtról, kefirről vagy olyasmiről, amit még korábban nem ettem.
Kivétel ezt.
Aki ismer, tudja, nem vagyok egy gurmand.
Sok szart vásároltam már össze életembe, sokszor csalódtam is.
Ez azonban egy merénylet, mivel még azt sem sikerült egyértelműen a doboz olvasgatása után kitalálnom, hogy valójában mit fogyasztok.


Ez gyerekek egy fermentált - erjesztett - cucc, amihez vitaminokat adtak hozzá. Képzelem milyeneket, ha leértékelve a négyes csomag 160 forintba került.
Tudom, ne vegyek szart olcsón, mert az drága!

A Danone-nak meg üzenem, hogy ne akarjatok már minden vackot eladni, amit a gyártósor mellé lecsöpögött. Maradjatok a jól bejáratott készítményeknél, amiknek van élelmiszer-ipari neve és ne úgy kelljen már bemutatni valamit, hogy ez pedig egy: termék!

- Sanyika, kérsz reggelire egy epres terméket?
- Azt eszik vagy isszák?
- Nos, a dobozról nem derült ki egyértelműen.
- Akkor inkább spenótot. Azt legalább tudom, hogy utálom.

Blog: A szerelem rám talált: Anna


Kedves Anna!

Sajnos nem lehetek a tiéd. Félek tőled, megrémisztesz!
Először is, hivatkozol egy társkereső irodára! Sok mindenben nem vagyok már biztos, de abban igen, hogy soha a büdös életben be nem tettem a lábam társkereső irodába. Ideiglenes társkereső irodába is csak egyszer vitt el egy haverom. (Ideiglenes alatt prostilakást értek és 5 perc után távoztunk, vagy kb. 10. )
A másik, ami zavar benned, hogy olyan pornós fejed van én meg jobban szeretem az ártatlan arcú nőket.
Kár, hogy nem fogod olvasni ezt, amit neked szánok, de az biztos, hogy az e-mail címedet még véletlenül sem fogom használni, mert nem csak azoktól a vírusoktól félek, amelyeket egy nőtől szex útján elkaphatok, hanem azoktól is, amelyeket e-mailben juttathatnál el számomra/nekem.
Mert annyi kellemetlen történetet olvastam már össze.
Eleve zavaró számomra, ha egy nő tört magyarsággal kezdeményez ismerkedést, mert a.) kurvára nem hiszek a távkapcsolatokban b.) kurvára nem értem, hogyha láttál rólam egyetlen fotót is, mi vitt rá téged arra, hogy jobban meg akarj ismerni?

Én is meg akartalak ismerni kicsit, ezért a megadott e-mail címet és a fotódat is megvizsgáltam kicsit a gugli segítségével és semmilyen egyezést nem dobott ki róla. Ezek után úgy vélem, idegen hatalom akar a nyakamba szakítani és el akarod lopni a gondolataimat. Ez teljesen reális veszély. Olvastam valahol, hogy a zsenikkel ezt csinálják!

Szóval, nagyon szép Anna vagy, nagyon szexi, meg minden, de élem tovább a kis nyugodt életemet és nem reagálok privátban a nyilvánvalóan nem pozitív folytatású lehetőségre, hogy keressek veled bármilyen kapcsolatot.

Még szerelmes lennék...