2015. szeptember 14., hétfő

001 - A szarházi

A szarházi vidékről utazott fel a nagyvárosba. Otthon, a szűk környezet miatt, kezdtek összecsapni feje felett a hullámok és ideje volt kicsit lelépnie, kiszellőztetnie magából a gondolatokat, ruhájából a kesernyés, őszi ízt, amely fanyar illatával a helyzetére emlékeztette.
Szeptember volt. Valamikor hónap vége.
A helyzete nem volt rózsás.
Munkalehetősége alig. Ellenben az éhes száj. Egy feleség - gyermekkori szerelem - és egy kislány. Nekik enniük kell. De miből.
Mint írtam, munkalehetőség alig, ahol meg lett volna, ott már ismerték a szarházi hirtelen természetét. Mert az volt neki. Nagy természete.
A városba ment szerencsét próbálni. Sikerült egy kis kölcsönt kicsikarnia valakiből vagy behajtani egy tartozást, így volt némi pénze. "Vetítésre" elég.

A szarházi egy hete járta a kocsmákat, keresve áldozatát. Lehetőleg egyedülálló, viszonylag csinos nőt, aki majd "segíthet" rajta. Ha nem is anyagilag, de legalább lenne hol aludnia, míg sikerül valahonnan pénzt - komoly összeget - szereznie. Akkor még bizonytalan volt, mire is gondol komoly összeg alatt. Nem gondolt annyira előre. Majd lesz valahogy.
A gyermekkori szerelem és annak gyümölcse meg várta otthon a híreket. Már amit hajlandó volt velük megosztani. Morzsákat.

Egy viszonylag csendes étteremben megtalálta, amit keresett. Pincérnők. Facérok. Az első elhajtotta, rövid úton. Ez haragra gerjesztette. Vissza kellett fognia magát. Nehogy már őt visszautasítsa egy "ilyen"!

A második könnyebb préda volt. Két nap múlva már együtt háltak. Amikor először belé hatolt, onnantól kezdve meg volt pecsételve a sorsuk. Spermával pecsételte meg.
Míg a pincérnő - így gondolt rá, mert így könnyebb volt elhatárolódni tőle - dolgozott, ő futotta a köröket és készült, hogy berántsa a sikertörténetébe, ami nem létezett. A pincérnőnek volt egy saját lakása. (Helyes! A pincérnőnek volt egy pár éves lánya, exapukával. Helytelen!)
Majd lesz valahogy.
Addig elkezdte építeni a kamu mesét, hogy pincérnő belegabalyodjon és áldja a szerencséjét.
Autókat bérelt és kölcsönzött. Nem volt hirtelen jobb ötlete és ehhez volt ismeretsége. Majd előadja, hogy autókereskedő. Azoknak van pénze. A pénz vonzza a pénzt.
Állandóan megjelent a pincérnő munkahelyén. Arra vigyázott, hogy lehetőleg mindig másik gépkocsival. A látszatra adni kell.
A pincérnő kezdett belehabarodni. Ő elviselte. Persze jól adta a hősszerelmest. Virág, ékszer, stb. A lányának is szerzett játékokat.
Néha a tükörben figyelte magát, hajnalban, mikor a pincérnő és lánya aludt. Kicsit bevérzett a szeme. Az álla sarkán a borosta serkent. A gondolatai nem ütöttek át a bőrén. Nem szerette a pincérnőt, viszont el tudta játszani.
Ha valakit is szeretett, az most ott maradt a falujában és gyermekét nevelte.
Eltelt néhány hét és a szarházi kezdte érezni, hogy ez a kapcsolat, melyből hasznot remélt, valójában egy zsákutca.
Rendesen berúgott hajnalra, mire meghányta, vetette, mit is kellene tennie.
Meg kell szereznie a lakást.
A pincérnő lakása nem volt palota. Saját lakás, hitel nélkül, ám semmi pucc. Konyha, fürdő, nagy szoba.
A szarházi kereste a lehetőségeket, hogyan szorítsa ki a pincérnőt, lehetőleg tanuk és védelem nélkül, hiszen, végszükség esetén, a pincérnőnek is lehetnek barátai, családja.

A szarházi elkezdte a módszeres tisztogatást. Miközben igyekezett nyájas és szerethető maradni, lassan rátelepedett a pincérnőre és gyerekére. Viszont kérlelhetetlenül marta el a környezetükben jelen lévő egyéb személyeket.
A pincérnő anyját, testvéreit, exét, kollégáit. Még a házban lakó idős szomszéd nénivel is is sikerült összeveszítenie, aki néha a kislányra vigyázott.
A szarházi nem tanulta az elkerítés tudományát. Mint korábban annyi hasonló szarházi, neki is veleszületett érzéke volt a burjánzásra.
A pincérnő kezdetben nem nagyon kapcsolt. Azt érezte, hogy valahogy ritkulnak körülötte a kapcsolatok, viszont nem adott össze egyet meg egyet. Mire összeadta, addigra csattant az első pofon.

A szarházi kapott otthonról üzeneteket, amiket gondosan titkolt a pincérnő elől. A gyümölcse beteg lett és haza akart menni. Eltűnt egy hétre és addig is folyamatosan bombázta a pincérnőt az sms-eivel. Nem engedhette ki a kezei közül, mert már három hónapnyi munkája volt benne. A kislánya meggyógyult és a szarházi visszament a városba. Utolsó estéjén, mielőtt autójával megint elporzott volna a fővárosba, még hosszasan csókolta szerelmét a düledező viskójuk kapujában.
- Szerzek nekünk lakást, meglásd! Már dolgozom rajta. A húgom segíthet.

A szarházi a pincérnőhöz hívta a húgát, lakni. A húga pedig hozta a saját gyermekét. Egykorú volt a pincérnő lányával. Erősebb. Néha verekedtek. A pincérnő egyszer szólt rá, az idegen gyerekre. Aznap napszemüvegben ment le vásárolni.

Már két hónapja éltek együtt a kis lakásban öten. A pincérnő egyre szótlanabb lett, a szarházi egyre hangosabb. A lakók már kezdtek összesúgni a hátuk mögött. A pincérnő családja ezalatt a két hónap alatt még jobban elidegenedett a nőtől. Nem szívesen látták mellette a szarházit, ám nem tehettek semmit.
A pincérnő boldog volt így. Kezdetben az ajándékok segítettek és a vad szeretkezések. Mostanra pedig boldog volt, ha nem kapott pofont, lefekvés előtt, vagy nem rángatta meg a szarházi, mikor már végre elaludt.
A szarházi már egy papírt is aláíratott a pincérnővel, hogy a testvére ott lakik velük. Bejelentette hozzá. Egy mondatába és némi verésbe került.

A pincérnő munka előtt még elsétált a park egyik csöndes sarkába és kezébe temette az arcát. Nem tudta, mit tegyen. Akiktől segítséget kérhetett volna, azoktól elmarta a szarházi. Idegenektől nem mert volna támogatást kérni, hiszen két ütleg között eléggé meggyőzte róla a férfi, hogy nagyon rosszul járhat. Fenyegetés és zsarolás. Ez váltotta fel az udvarlást és ígéreteket.
A pincérnő nem magát féltette, hanem a lányát. A szarházi róla is suttogott néha a sötétben. A sötétben, mikor egyik kezét az arcára fektette a másikkal pedig a torkát szorította és eszelősen a szemébe nézett. A sötétben csak két apró, őrült csillagot látott a szembogarából a pincérnő, amiből csak fájdalmat, dühöt és veszélyt olvasott ki.

A szarházi már-már úgy érezte, sikerül megszereznie a pincérnő lakását és újra kezdheti életét itt a kedvesével és gyönyörűségével. Valahogy ki kell raknia ezt a nőt a lakásból. Ha kell, erőszakkal fogja átíratni a lakást a nevére. Tudta, ha azt meglépi, abból rendőrségi ügye lesz. Tudta, hogy azt már nem fogják a pincérnő ismerősei és családja ráhagyni. Tudta, mégis meg kellett lépnie, hiszen itt szarházi volt, ám otthon, vidéken, olyan messze ettől a nyüzsgéstől, ő egy szerető férj és szerető apuka volt, aki hosszú és határozatlan időre külföldön próbált szerencsét. Legalábbis ez a pletyka terjedt róla abban a néhány utcában, ahol felnőtt.

A szarházi már egy hete keményen ivott és szívta, amit kis tasakban, kéz alatt szerzett. Bátorságot gyűjtött, hogy megtegye az utolsó lépéseket. A papírt már megfogalmaztatta egy ügyvéddel. A testvérét is beavatta. Nem tanácsot kért tőle, nem támogatást. Csupán közölte a tényt. A húga félni kezdett. A szarháziban is dolgozott némi félelem, amit végül legyűrt a tasak tartalmának segítségével. Hiszen pont azért szerezte. Többlet bátorságért.

Eddigre már eltelt egy év. A szarházi olyan feszültségben élt, hogy bármikor robbanhatott. Robbant is. Bement a pincérnő munkahelyére megbeszélni pár apróságot. A megivott alkohol és a felszívott fehér por nem segített kezelnie a szituációt. Ha bárki megérinti a vállát, biztosan az illető torkának ugrik. egyik kérdésre pincérnő kicsit talán flegmán válaszolt. Talán mert azt hitte, ott biztonságban van a szarházitól. Rosszul gondolta. A szarházi pedig túlreagálta a flegmaságot, talán bele is hallucinálta kicsit magába.
A jobb keze vipera gyorsaságával csapot le a nő arcára. A bal követte. Amit eddig csak sejtettek a kollégák, az mostanra valósággá vált. A bal kéz bütykei eltörték a pincérnő orrában a porcot. A harmadik ütés - jobb kéz, ökölbe szorítva - felszakította a száját.
A szarházi nem emlékezett, ki és mikor szedte e a nőről.
A rendőrség nem volt túl megértő.
A feljelentést megtette az étterem, a pincérnő, egy vendég, aki miközben a szarházit próbálta leszedni a nőről, szintén megsérült, és megtette a rendőrség is, súlyos testi sértésre és a helyszínen készült felvételekre hivatkozva.

Szabadlábon védekezhetett.
Mikor végül elítélték, jobbnak látta, ha nem szökik meg. Ha akarja még valaha látni a szerelmét és szerelme gyümölcsét.
Három évet kapott, mert összeadódott minden apróság, amit a pincérnővel töltött kapcsolata alatt csinált. Volt bőven stiklije a pincérnőn kívül is.

Három év.
A lánya semmit sem tudott. A felesége sem mindent.
Egy hűvös, szeptember végi napon kellett bevonulnia. Hajnalban búcsúzott el tőlük. Azoktól, akiket igazán szeretett.
A lánya sírva ölelte a lábát. Már hat éves volt, nem az a kis csetlő-botló őzgida, mint amikor felutazott a városba, hogy megszedje magát.
- Apa, karácsonyra hazajössz?
- Nem ígérem meg kicsikém. Az apunak most sok dolga van, de siet vissza hozzád!
- Nem akarom, hogy elmenj, papa!
- Én sem... hidd el, már én sem!