Mi van veled, csirkemell??? (2023)

 Mi van veled, csirkemell???

Vagdosom a csirkemellet, amit a káposzta alá vettem és azon gondolkodom, hogy vajon gyermekkoromban is 98%-a a csirkének víz volt? 

Mert, ahogyan a lédús húst vagdosom a késsel elmélázom rajta, hogy ez a csirke már nem AZ a csirke. A kés pengéjére tulajdonképpen mintha nem lenne szükségem. A fém ellenállás nélkül hatol át a húson (?) a deszkáig. Szinte csak rá kell tenni és magától, a gravitáció segíti át rajta a fém eszközt.

Vajon mikor lett a csirke, mint állatfaj hal? Vagy nem is tudom, a medúza esetleg még találóbb rá? 

Sosem volt csirke még ennyire omlós, mint az elmúlt évtizedben és nem tudom, hova tovább lehet ezt fejleszteni. A csirke vízi élőlénnyé avanzsált és ebben az íze is partner lett, mert ha nincs rajta fűszer, kb semmilyen reakciót nem vált ki az ízlelőbimbóimmal. Talán, csak enyhén azt érzed meg idejében, ha nem friss.

A csirke mostanra textúrájában nem porhanyós, vagy szálra tépkedhető hús, hanem egy vizenyős kocsonya. Ha erősebben csapod a húsvágó deszkára, egyenesen arra is képes galád módon, hogy a szemedbe freccsenjen. A csirke-hal már csak ilyen.

Nem tudom, mikor keresztezték a szárnyasokat a vízi élőlényekkel, de mivel úgy hallottam, hogy sok tenyésztő haltáppal eteti a csirkét, olyan nagyon nem is lepődnék meg, ha a biológia könyvekben apró korrekciót eszközölnének.

Még hogy csirke.

Eljutottam oda, hogyha levest főznék egy kis csirkemellből, nem kell azt felhúzni, csak közepes lángon ráaprózzuk a húst/halat a hagymára és a főzés végére annyi levet enged, amiben egy hal is megfulladna, ha élhetek ezzel a képzavarral.

Már látom lelki szemeim előtt, ahogyan a csirkéket a boltokban hatalmas vízzel teli medencékben tárolják, mint korábban ezer évig a karácsonyi pontyot. A csirke pedig úszik a vízben, lassan áramvonalas testével, amről már hiányzik a nyak és láb, mert arra nagyon nincs a konyhában szükség, csak a tényleg fontosabb részeket megtartva a tenyésztésnek köszönhetően. Szándékosan nem úgy írtam, hogy a finomabb részek, hiszen ennek a vizenyős kocsonyának, amit csirke néven forgalmaznak, alig van finom része.

Szóval, felvágtam a mellet és a fazékba szórtam. Pici olaj, fűszerek, só és végül a káposzták, amelyek sós lében áztak, mégsem eresztettek annyi levet, mint az egy kiló mell. A négy zacskó, kb. három kiló káposzta nem eresztett annyi vizet.

Tulajdonképpen, ha feldolgozás előtt egy csirkemellprésbe teszem a húst/halat, ami olyan készség, mint a citromfacsaró, akkor kapok fél kiló húst és fél liter csirkelevet.

A csirkelé azonban nem 100%-os csirkéből van, még akkor sem, ha saját szememmel préseltem ki azt a csirkemellből. 99%-a víz, a többi pedig a csirke. Vagy hal, ha már kezdem megszokni.

Szóval, most, hogy ezt a kocsonyás, rózsaszín, leginkább lazacra emlékeztető mellett felapróztam, azt is mondhatom, hogy nem székelykáposztát készítek, hanem bajai káposztát. Ha már a bajai, az halászlé mifelénk...

Persze a mell/hal ára megfelelően az előállításnak, drágult. Gondolom, a megfelelő medencék, tavak kialakítása, amiben ezek a speciális lények cseperednek, komoly terheket rónak a tenyésztőkre. Régen csak besétáltál a keltető raktárba, de szerintem ezek az új generációs csirkehalak azt igénylik, hogy egy csónakkal beevezz a közepükbe, ott azután meg jó horgász módra beetess.

Szerintem néhány év és már nem kis fejszével fogod hajkurászni ezeket a csodákat a kertedben, hanem bemerítesz egy nagy hálót és azzal emeled ki a csirkehalat a medencéjéből.

Félre ne értsd, nem fikázni akarom ezt a remek fehérje-forrást, bár, ha jobban belegondolok, a fehérjét kiváltotta lassan a víz. Azzal meg nehéz jóllakni. Nem csoda, ha megeszek egy tányér kínait, olyan, mintha egy kis vizes-rizst ettem volna és nem rizses húst.

Emlékszem, egyszer egy külföldi a sajtmártásos bacon-ba tekert csirkét azzal dobta vissza, hogy száraz. Ezen az érven úgy felháborodtam, hogy jó magyar vendéglátósként visszaküldtem a hazájába és azt kívántam, akkor ha a magyar csirke száraz neked, te suttyó, basszon el egy... (Valójában a második előtt mindegyik evett egy tál babgulyást és menet közben jöttek rá, hogy a kaját nem vihetik a szállodába, de megenni meg nem tudják, így egyszerűbb, ha megeszik a felét és utána belekötnek.)

Azonban egy apróságot nem szabad elfelejtenem a végére: a csirkénk lehet, hogy harmatos, de szálka legalább nincs benne!!!

Hányszor mondta?

 

Hányszor mondta?

John DeCash nyelvészprofesszor végül belátta, hogy talán nem a legegyszerűbb feladatot találta ki magának, hogy halhatatlanná tegye a nevét.

Az történt ugyanis, hogy DeCash egy hűvös, őszi napon a bevásárlásból tartott hazafelé, gyalog, mert elhivatott természetvédőként (Valójában nem volt pénze gépjárműre és egy kerékpárnak sem érezte szükségét, hogy utánajárjon) mindenhova gyalog járt, és megütötte a fülét egy párbeszéd töredéke, illetve annak is utolsó mondata, ahogy két, rosszul öltözött férfi mellett elhaladt.: - Mi van ebben? Tégla?

DeCash fejében pedig motoszkálni kezdett a gondolat, hogy kinyomozza, már amennyiben lehetséges, hogy ez a kifejezés összetétel, nagyjából ebben a formában, hányszor hallatszódhatott el életének azon pontjáig, ahol épp tartott. És ez, bár az olvasó lehet, bele sem gondol, szinte – mondom szinte csak szinte – Sziszifuszi vállalkozásnak tűnhet. Egy 29 éves, két diplomával rendelkező, de már most fontos észrevételeket publikáló nyelvésztől azonban elvárható, hogy teljes mellszélességgel ugorjon fejest a feladatba, amit DeCash izgatottan meg is tett.

A következő években nyolc világnyelvet tanult meg már-már anyanyelvi szinten, de ezen kívül huszonöt másikkal ismerkedett meg. Kifejlesztett egy számítógépes programot, amely szkennelt szövegeket futott át és jelölt meg, ahol a kifejezést nyomokban felfedezte. Öt évet ölt abba, hogy az Internet kereső rendszereit megismerje és a munkája mellé állítsa és ebben egy tucat fejlesztő volt segítségére.

DeCash ha éppen nem szövegeket és hanganyagokat böngészett át, különböző nyelvészeti társaságoknál kilincselt olyan bevételekért, amiket utána kifizetett azoknak az egyetemi diákoknak, akik a keze alatt dolgoztak a munkáján.

Környezetében gyakorlatilag mindenki lehetetlennek gondolta a vállalását, ezért a befolyt pénzek is csak éppen csurrantak-cseppentek. Közben ugye, ki kellett zárnia olyan nyelveket, amelyekben a tégla szó semmilyen formában nem jelent meg, lásd pl. a természeti népeket, akik fejlődésük során nem találkoztak a tárggyal vagy nyelvük nem volt képes arra, hogy a humor olyan formáját kifejezze, ami a nehéz megemelendő tárgyat, amelynek valamilyen hordó eszköznek kellett lennie, összekapcsolja az építkezésben használt, négyzet alakú tárgyat. Ez azért sem volt könnyű, mert a téglát kb. 10 ezer éve használta már az ember és az égetett változata, amely tartósabb és masszívabb volt, már Krisztus előtt 3 ezer évvel megjelent.

DeCash-nek ezért azt is el kellett a kutatása közben dönteni, hogy a tégla szó melyik változatait fogja figyelembe venni a befutott információk alapján és mit fog a végeredménybe beszámolni. Három egész évébe telt, mire rádöbbent, hogyha még életében szeretne egy lehetőleg matematikailag pontos számot megfogalmazni, gyakorlatilag az lesz a legkönnyebb, ha egy időponthoz köti az eredményhez kapcsolódó kezdőpontot. Tömören megállapította, hogy az kiszámolandó szám az ezerhétszázas évektől fog számítani és csak angol-mandarin-orosz-spanyol-kínai és indiai nyelvek bevonásával.

29 éven keresztül számolta az adatokat, osztott és szorzott, míg végül publikált egy cikket, hogy igen közel jár már a megoldáshoz. Ekkor elmúlt 58 éves.

Végül kapott egy meghívást a CNN hírcsatornától, hogy bemutathassa csodálatos munkásságát, amennyiben valakit tényleg érdekel, hogy ezt a téglás poént mennyiszer süthette el korábban a globálisan vett emberiség.

A beszélgetés alatt DeCash végig igyekezett szórakoztatóan mesélni a munkájáról, hiszen szerette volna, ha mindenkihez eljut a híre és megismerik a nevét, ha már az életét feltette rá, hogy megválaszolja a kérdést.

Azonban a beszélgetés végén valami olyasmi történt, amire DeCash nem számított…

-          Szóval, DeCash professzor, azt állítja, hogy tud egy nagyjából pontos számot mondani, amely mutatja, hogy a „Téglát tettél bele?” kérdést az emberek eddig hányszor használhatták?

-          Igen!

-          Mi ez a szám?

-          71 millió, 457 ezer 291 alkalommal hangozhatott el mostanáig ez a poén valamilyen formában!

-          Teringettét, ez hatalmas szám!

-          Ig… igen… ez egy… mit mondott az előbb? – kérdezte hebegve DeCash Morton Wrightot, a CNN hírműsorának házigazdáját.

Wright nem esett ki a szerepéből és megismételte, amire szerinte DeCash kíváncsi volt.: - A teringettére gondol, professzor úr?

DeCash arca elfehéredett. Azt érezte, mint közel harminc éve, amikor elsétált a bevásárlás után két férfi mellett és azok beszélgettek valamiről, ami most hirtelen már nem is tűnt fontosnak.

-          Teringettét… teringettét.. – forgatta a szót a szájában, ami szinte körbetapadt a szájüregében. Nem is tűnt fel neki, hogy felállt és elindult kifelé a stúdióból.

Wright arcán most először halványult el a mosoly.

-          Hova megy DeCash professzor? Még van 4 percünk!

-          Sajnos, nekem nincs. Ki kell derítenem, hogy az emberiség hányszor használta eddig a „Teringettét”! kifejezést…

Blog: A Stand Up nem való mindenkinek (2021)

 Nézd meg a videót és gondoljuk végig.

Németh Szilárd politikus. Csak remélni merem, hogy jobb abban, mint viccmesélésben.

Nem kedvelem Németh Szilárdot, mint politikai jelenséget. Nem kedvelem, mert úgy érzem, hogy ahol most ő megtalálható a politikai élet piramisjátékában, oda nem érdemei és csillogó kvalitásai miatt kerül be, hanem, mert a jelenlegi HATALOM gyakorlatilag egy gittegylet, melynek ő is tagja lett a kezdetekben vagy korán és mostanra azzal együtt emelkedett.

Azonban ez a megnyilvánulása szerintem nem mutatja azt meg, hogy ő egy megfelelő ember. Illetve valamire biztos jó ő is, de, hogy a retorikai érzéke pont annyira nulla, mint a humora, az nem kérdés.

Először is, szerintem, ha valaki vezető és nyilvános beszédben vicceket süt el, fontos, legalábbis nem ártana, ha valamennyire polkorrekt lenne és nem sértene meg különböző népcsoportokat. Nem mondom, hogy nem lehet nevetgélni az ostoba, kirekesztő és rasszista poénokon, sőt, az vicces, amire az ember önkéntelenül mosollyal reagál, de azért, ha valaki odakerül, hogy százezreket szólíthat meg a kérpenyők előtt, van felelőssége abban, hogyan teszi azt.

Másodszor, Szilárd egy felnőtt ember. Ez a poén meg már az iskolás koromban is gyengus viccnek számított, kb. harminc éve. Ez az ember tényleg csak ilyen szakállas, aszfaltig koptatott poénokkal igyekszik valamiféle pozitív hozzáállást kicsikarni ahhoz, amit mikrofonba mondott? És rendben van, hogy egy régi vicc is új egy újszülöttnek, de szerintem ezen a beszéden nem voltak csecsemők, sőt, akik ott voltak, talán mind ismerik ezt a poént és kétszer elfelejtették már.

Harmadszor minek akarunk viccet mesélni, ha képtelenek vagyunk azt legalább a minimális humor-szintet megütve előadni, arról nem beszélve, hogy a videó tanulsága szerint Németh Szilárdnak papírból kellett felidéznie, hogy a magyar gasztronómia védelmében előadott egyszerű gondolkodását megtámogathassa egy poénnal? Ráadásul, amennyire emlékszem, az arab nyelvet a kemény r hangokkal már gyerekként jobban utánoztuk, mint Szilárd a nem túl szellemes vagy tanult emberekre jellemző haba-haba-hablattyával. Van rá egy fogadásom, hogy ezt a viccet a teremben rajta kívül bárki jobban előadta volna.

Nincs bajom azzal, ha egy politikus demagóg nézeteket vall, mert képmutató vagyok és ha egyezik az én demagóg nézeteimmel, elfogadom vagy nem ellenzem körmöm-szakadtáig. Azzal egyetértek, hogy míg az igényesebb ételeket felszolgáló és ezáltal drágább magyaros stílusú éttermek lassan eltűnnek, addig az olcsó és városi legendák szerint borzalmas boszorkánykonyhákat működtető idegen kultúrák ételei kiszorítják azt a kevés próbálkozást, amit a hazai vendéglátás igyekszik üzemeltetni. Mondjuk, messze van ez attól, hogy eltűnjenek a jó lacikonyhák, azonban az is tény, hogyha a forgalmasabb közterületeken átsétál az ember, előbb fog gyrosost, pizzást vagy kínai éttermet találni, mint egy kifejezetten és eltévesztethetetlenül magyaros üzletet.

Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy szomorú, hogy bár a kormány néha patikamérleg pontosságával képes egy-egy döntését meghozni és érvényre juttatni a lakosság felé, addig arra még mindig nincs figyelmük, hogy olyan emberek képviseljék a kormány apró részeit a nyilvánosság előtt, akik ha megjelenésükkel talán nem túl bizalomgerjesztőek, legalább a mondanivalójukkal és annak az előadásának a stílusával ne emlékeztessenek a kocsmában, a szomszéd asztalnál részegen hőzöngő kapatos társaság szószolójának a pulpitusra átemelt verziójára.

Ha nem adsz nekem igazat, nézd meg újra a videót és próbálj meg objektív lenni: Szerinted ilyen emberek kell, hogy az érdekeinket képviseljék a világ előtt? Amikor a tömeg összedugja a fejét, hogy kit emeljen a pajzsra, hogy az azzal felemelt ember zengő hanggal, hitelesen és meggyőzően szóljon az általa választott tömeghez, feltüzelve, érdekeltté téve őket a hasznos hozzáálláshoz, akkor egy ilyen szószólóra gondolnak?

Egészen biztosan nem.

Szerintem az antik korok ismert filozófusai, politikusai, Platón vagy Seneca páros lábbal rúgták volna le Szilárdot a hordó tetejéről, ha felkaptat rá és szólásra nyitja száját. Szégyen mindenre, ami az ékesszóláshoz, tömegek megszólításához, retorikához köthető.

Németh Szilárd, ahogyan így látjuk, inkább emlékeztet a hatvanas, hetvenes évekből itt maradt, diktátorok által felemelt kishivatalnokra, aki megrészegülve önön fontosságától, képtelen felfogni, mi a diplomácia és mi a felelősség, hogy azután, ha hirtelen nincs mit mondania, pocsék humorú vicceskedéssel oldja a feszültséget, ami inkább az ő feszültsége. Legalábbis, amíg el nem süti a viccet, ami után nem meglepő, ha a tömeg is feszült lesz.

Hogy ki fog ezek után éljenezni ilyen embereknek? Nyilván az a pártkatona, akinek már az iskolában is úgy tetszett ez a vicc, hogy a kakaó az orrán folyt vissza és ezt az emléket megőrizve a gyermekkorából, maga is elsüti néha ezt a viccet társaságban, de csak miután kicsit bebaszott, mert józanul még ő is tudja, hogy ma már ez a vicc vállalhatatlan.

Ha van szövegírója Németh Szilárdnak és kiengedték ezt a poénbombát, ezzel az előadásmóddal, az viszont meg a stábot minősíti. Kezdem érteni, hogy miért lesz több humoristából politikai felszólaló és nem fordítva. Rossz retorikájú, alkalmatlan politikusból nem lesz jó Stand Upos.

Még akkor is, ha némelyik politikus már önmagában egy vicc.

Cyránia (részlet) (2020)

 Cyránia (részlet)

Miután a kis lovag, Cyrániától igen helyett el végül csak egy kosarat ragadt, visszavágott ezzel:

- Hölgyem, ön... ön... oly dagadt!

- Hogy dagadt? Mit nem hallok öntől, kis lovag. Ezt is mily sután engedte szárba, pedig, ha már bátor, kiáltsa világba. Segítsek önnek, hogy ne inogjon meg a lába? Ha hölgyet sértene, nem ártana, ha valamit értene. A nyers rosszindulat nem karcolja meg szívünk, ha úgy akarjuk. A jóindulatba bújtatott méz és máz mi bánthatja lelkünket, nyissa ki hát fülét és hallgassa, hogyan ejthet sebet, mit varr nem takarhat. Mondta volna másképp és ezerképp, nem profánul, de keményen. elrejtve a sértést a kellem kebelében. Állatvédőként: - Hölgyem, ön akkora, akár egy bálna, mikor úszik a partra cimborája? Együtt úsznak vissza a Óceánba, a mélybe, hatalmas élőlények vaksötét szentélyébe? Geológusként: - Hölgyem, ön akár a föld, nagy és kerek, engedje meg, hogy kérdezni merek, a gravitáció, mi ma már nem csoda, a Földet vonja önhöz, vagy önt oda? Vadászként: - Nézze, nagysám, ha ön nemes vad, nem lenne kihívás nekem elejtenem, mert ha mellé lövök, akkor is leteríthetem. Puskám csövét szegezzem akár a másik irányba, ha durrantok, akkor is megsérül, ha más nem, a lába. De kis lovag, nem vagyok a dadája, hogy felnyissam a szemét, ha önben nincs affinitás a retorikára, mire bízzuk okulását? Hitre és imára? Hosszú lesz az útja, mit az életben megtesz, míg megtanulja, mindenkinek nem tetszhet. hogy erőszakkal nyitna meg egy zárt kelyhet. Ha legközelebb elutasításba részesül és elveszik a merszét, inkább gondolkozzon el, és ne ragadjon fejszét. A sértettség nem alkalmas tanácsadásra, így készüljön fel a soha viszont nem látásra. Nővel szemben ön okosabb sosem lehet, mert míg a férfi percekig hordozta a gyermeket, az egy asszonyban három trimeszterig szövögethet terveket.

Ezzel Cyránia egy mozdulattal tépte meg a probléma üstökét és kecses lábfejével kínálta meg a kis lovag tökét.

Hölgy és komornája pedig nevetgélve sétáltak a kertben tova, míg a lovag a fájdalomtól hányni kezdett, mikor már tudta, hova.

Blog: C O V I D - 1 9

Van ez a vírus. Kb. egy jó éve.

Kínából indult.

Körbejárta a világot.

A kormányzatokat meglepte és nem voltak képesek megfelelő döntéseket hozni, vagy túl későn tették meg azokat.

Mostanra a világ egyik fele úgy véli, valójában nincs vírus és az egész balhé azért történik, mert egy titkos társaság - feltételezem az, mert akinél rákérdeztem, neveket nem tudott mondani - a világgazdaságot akarja... ...akarja.

De azt, hogy?

Csak feltettem a kérdést az ismerőseimnek, hogy szerintük mi lehet az oka annak, hogy a fél világ hajlik egy titokzatos összeesküvés világrengető és ördögi tervének megvalósítása felé, ahelyett, hogy elfogadja: jött egy vírus és leszállt közénk.

Mi lehet ennek az oka?

Két, roppant hasonló választ kaptam és magam is felé hajlok. A nyilvánost bemásolom ide.

"Fenn vagyok, de nem érek rá, ezért röviden: szerintem minden összeesküvés elmélet hívő általában azért hisz ezekben, mert még mindig megnyugtatóbb egy ördögi tervben hinni (isteni helyett, ami ugye a vallás), vagy egy bármilyen tervben hinni, mint belátni, hogy oké, véletlen minden, bármi megtörténhet, minden teljesen esetleges, semmi ilyesminek nincs semmi célja, senki nem tudja, hogyan fog lefutni és mi lesz a vége, és egyáltalán az egész élet csak úgy véletlenül alakulhat bármerre is. Ez rémisztő, mert akkor bármi megtörténhet, és senki sem tudja, mi lesz holnap, és védtelen kis piszlicsáré senkik vagyunk a legnagyobb vezetőkig bezárólag, nem vagyunk se Isten, se ördög, se a gyíkemberek kezében. És jaj, akkor mi lesz. Így nehéz jól aludni."

Magam is hasonló következtetéseket vontam le, de hát, ez a két lány magától is okos. (Mivel a privátban kapott változat is erősen hasonló alapokon nyugszik.)

Igen. Kezdem azt hinni, hogy az emberek kezdenek megőrülni kicsit. Jön egy vírus, a kormányzás és egészségügy csinál néhány bakit. Kikerül néhány félinformáció, máshol trollok riogatnak és a végén egy akkora balhé kerekedik belőle, hogy mostanra elvileg a józan embereket sem tudnád meggyőzni arról, hogy a háttérben nincs egy eszméletlenül veszélyes háttérhatalom.

Pedig mi munka lenne megszervezni egy Föld bolygót és teljes lakosságát behálózó összeesküvést. Vajon mennyi ember logisztikai munkája és mennyi pénz kellhet ahhoz, hogy szájakat tömjenek be vagy nyissanak ki?

Hogy politikusokat állítsanak maguk mellé?

Hogy rendeleteket hozassanak kormányokkal?

El sem tudom képzelni, mi kellene egy ekkora ördögi terv végrehajtásához. Egy James Bond sincs a világon, aki felszámolhatna ekkora titkos ... azt se tudom mit.

Tény, hogy vannak a Földön számunkra felfoghatatlanul gazdag emberek. Ráadásul, ami még durvább, hogy némelyik gazdag ember még gazdagabb akar lenni. Nem tudom, annak mi értelme, de még gyűjtenek, papírokat tologatnak, sorsokkal játszanak, hogy hatalmuk, befolyásuk és aranyhegyük hatalmasabb legyen, mint Dagobert bácsié.

De mi is a végső cél?

Mi értelme lenne egy homogén, gazdagokból álló titkos társaságnak?

Hogy valahogy őrületbe kergessenek és megöljenek milliókat, hogy a rettegő tömeget szolgasorba állítsák?

Azután mi lesz? Ezek a milliárdosok sok esetben már öregek. Munkájuk, egyáltalán nem biztos, hogy megtérülő vagy könnyen learatható gyümölcsét talán ők maguk sosem fogják élvezni.

Akkor mi a cél? Hogy a gyerekeik, unokáik örököljék a Földet, néhány millió rabszolgával?

Egy olyan népességgel, amelyik pattanásig feszült és talán egy nap gondol egyet és hibáikat a gazdagokra vetítve, egyszerűen meglincseljenek mindenkit, akinek jobban megy?

Mert a vége valami hasonló lesz. Polgár és Világháború. Egyszerűen nem lehet más.

Szóval, részemről nem tartom logikusnak, hogy valakik egy asztal körül ülve még több részvényt gyűjtsenek be, azáltal, hogy betegséget terjesztenek el a világban. Bár, az is igaz, hogy egy elterjesztett betegségért kifejlesztett gyógyszerért hihetetlen összegeket lehet kasszírozni. Csakhogy, ez olyan komoly szervezést igényelne, olyan elszánt elkötelezettséggel, amit nem tudok elképzelni egyetlen érdekszövetségtől sem.

Ha csak, nem más a cél.

Amennyiben a cél nem a haszonszerzés, mindjárt úgy gondolom, hogy van egy másik lehetőség, ami természetesen semmilyen módon nem bizonyítható és csak az elmúlt kb. 10-20 évben látott hasonló témájú filmekből összeszedett látottaknak köszönhetően alakult ki az agyamban.

Ha nem akarod, hogy szöget üssek a fejedbe, ne olvasd tovább!

A Covid vírus nem haszonszerzés miatt terjedt el a Földön.

Figyelj és rettegj!

Kína, a hatvanas években gazdaságpolitikai okok miatt már elkezdte beszabályozni a lakosságot a születések terén, hogy a hetvenes években nem túl demokratikus rendeletben végül bevezessék, a családonként egy gyermek felfogást. Csakhogy néhány évtizeddel később kiderült, hogy ez nem igazi járható út és teljesen szétzilálja a népességet.

Kína 2018-ban végül megszüntette ezeket a rendelkezéseit, de amíg idáig eljutottak, ki kellett találniuk, hogy gyorsan szaporodó népüknek így mik a lehetőségei a jövőre nézve.

És volt egy tervük, amit állhatatosan elkezdtek megvalósítani.: Az irányított vírus!

A kétezres években a biológia eljutott odáig, hogy laboratóriumi körülmények között olyan vírust hozzanak létre, ami már-már mesterségesnek nevezhető.

További közel húsz év után Kína végül megelőzött minden más országot és kifejlesztett olyan vírustörzseket, amelyekbe gyakorlatilag képesek bekódolni a különböző rassz-jegyeket, így szinte halálos pontossággal tudnak olyan vírustörzset létrehozni, amely célzottan képes egy-egy népcsoportot - sőt, szűkebb lehetőségek is vannak - megfertőzni és legyőzni.

Kénytelenek voltak saját határokon belül elkezdeni a tesztelést, hogy tőlük induljon ki a járvány, mert így megspóroltak szándékos utaztatásokat, hogy ügynökökön keresztül, idegenben kezdjék a főpróbát. Így egy füst alatt tesztelték, hogy ha nincs rákészülve senki, mennyi időt vehet igénybe, hogy körbe söpörje a bolygót. (Ha kiderült volna, hogy a fertőzés idegenben kezdődött, de visszavezethetik Kínai "segítségre", megkockáztatják, hogy retorzióval élnek ellenük a többi államok, hiszen a szándékosság egyértelmű. Így azonban, hogy náluk kezdődött el, nem olyan feltűnő, hogy akarattal indították útnak, hiszen, elsősorban a saját lakosságukat veszélyeztetik és a világ csak azt látja, hogy kétségbeesetten igyekeznek izolálni a betegeket és megállítani a gyilkos kórt.

Valójában, Kína túl gyorsan is lépett, a mobil kórházaival és mobiltelefonos visszafejtő szoftver rendszereivel, ám szándékosan késleltették a közbelépést, mert az igazi cél az volt, hogy a vírus, miután felüti fejét, körbe utazza a Földet.

A terv bevált, a Covid-19 pedig, mint alattomos biológiai fegyver, elenyésző kínai véráldozattal, de megkezdte halálos versenyfutását a világ többi társadalmaival, országaival.

Nem véletlen, hogy Kína mostanra eljutott arra a pontra, hogy alig van fertőzöttjük és viszonylag védettek.

Mert védettek! Néhány hamis hírrel és megrendezett média jelenléttel néha beszúrják, hogy itt-ott fertőzött jelent meg, de kordában tartják a vírust az országukban.

Ennek az oka, hogy a vírus úgy lett beállítva, hogy a kínai génekben sokkal kisebb mértékben képes életben maradni, mint mondjuk a fehér illetve fekete lakosság körében.

Néhány kutató egészen odáig ment, hogy képesek voltak beállítani a vírus támadási céljaként az olasz népcsoportot. A teszt célja az volt, hogy bizonyítsa, képesek DNS szinten irányítani a Covidot.

Sikerült nekik, amire az Olaszországi súlyos halálozási számok a bizonyítékok. A vírus egy másik alfaját az USÁ-ba engedték, így ott is emelkedtek a számok. 

Miután minden országban elszabadult az őrület, kivétel náluk, hamarosan jöhet a harmadik fázis - első, a terv maga volt, hogy rasszra kódoljanak vírust, a második fázis pedig, mely segítségével elterjesztették a kész vírust és kiválasztották az olasz célcsoportot - amely az ázsiai népcsoporton kívül eltakarítja az összes többit a bolygóról.

A feltalált ellenszerek, amiket tesztelgetnek, gyakorlatilag haszontalanok lesznek a harmadik fázis alatt, hiszen a vírus mesterségesen mutálódik amikor beállítják a kódjait, és a szérumok teljesen használhatatlanok lesznek ellenük.

Igen, ez azt jelenti, hogy a következő 4-5 évben a Földön mindenki meghal, aki nem kínai.

És nem egy titkos csoportról van szó, akik a pénzüket akarják számolgatni és rabszolgává akarnak tenni téged. Nem.

Csupán a kis ferdeszeműek átka ez, mert felismerték, hogy amilyen iramban szaporodni fognak, az csak akkor lesz számukra ideális a jövőben, ha senkivel nem kell osztozniuk a kék bolygón.

Azért szedem a vitaminokat, mert a vírusok egyik tulajdonsága, hogy ha a szervezet kellőkép fel van készítve ellenük, akkor sokkal nehezebben birkóznak meg a legyűrésével.

Ettől még én sem vagyok védett, csupán kis időt nyerek.

A kínai kormány azonban tagadni fog. Nekik nem nehéz, hiszen kultúrájuk része volt mindig az izoláció és a tömegek kordában tartása, akár a demokrácia ellenére is. Mivel összetartók, nem valószínű, hogy kipattan ennek az összeesküvésnek a híre. Tőlük nem. (Ha csak egyetlen magyar lenne a kínai felső vezetésben, egészen biztos kiszivárogna ez a hihetetlen Világháború, amit vírusokkal vívnak.)

- Minden, amit itt leírtam, pusztán a fantáziám agyszüleménye. Ha azonban a következő pár hónapon belül titokzatos módon meghalok vagy eltűnök, akkor ti tudjátok, miért!

Vagy elvisz a sima covid-19, vagy beállítanak egyet, a nevemmel és valaki rám tüsszenti...

Blog: Szexuális fantáziák a kandalló előtt

Végre sikerült sok év után kifognom egy viszonylag perverz csajt, aki azt kívánta, hogy kis fájdalmakat okozzak neki szex közben. Különösebben nem vagyok oda az ilyesmiért, de mivel némi meztelenség és kéj volt az esetleges jutalmam, természetes, hogy megígértem, hogy veszek gyertyát a randira. Csakhogy a szex shopba nem mertem bemenni, mert törzsi nevem gyáva harcos, az ezoterikus boltban meg amikor ecsetelni kezdtem, hogy meztelen női test lecsepegtetése lenne a cél, megkértek, hogy távozzam és vigyem magammal a perverz gondolataimat. Nem akartam belemenni, hogy valójában nem az én gondolataim, hanem egyenesen egy női társuké, de inkább elhúztam onnan és átmentem egy háztartási boltba, ami kifejezetten új generációs lakberendezési termékekkel foglalkozott. Vettem is néhány színes gyertyát, mert az majd milyen szépen mutat a hófehér bőrön, nem igaz. Este a találkozóra frissen borotválva érkeztem, kezemben ital és a kis csomagom. Nem az a csomag, hanem amiben a gyertya is volt. Némi iszogatás után végül csak eljutottam a nő hálószobájába, amiről korábban szerencsés férfitársaimtól már hallottam regéket, mondákat. A lámpán piros kendő, halk zene szólt, végtelenített ambient. A monitorán pedig egy nő vetkőzött. Emlékszem, gyerekkoromban egyszer bementünk a diplomata boltba. Amikor az édességes polcon végignéztem, akkor töltött el ez a végtelen öröm. A lány lehámozta magáról a fekete babydoll-t és a hasára feküdt. Popsiját kitolta és kicsit felém fordult: - Kezdheted, te állat! Más körülmények között lehet, hogy belemegyek egy diskurzusba az állatok eszközhasználatra való képességeiről, alá öngyújtó, vagy fejtegetni kezdem, hogy a tűztől a legtöbb általam ismert állatfaj eredendően retteg, így mint állat, egészen biztos nem használnám a gyertyát, ám azért éreztem legbelül, hogy ez valamiféle előjáték, amiről egyszer egy szexualitással foglalkozó kötetben annyit olvastam csupán: - Ne állítsd meg! Szóval, belekotortam a kis zacskómba, hogy akkor most itt perverzitás lesz... ...mint állat! A gyertyát sikeresen meggyújtottam és a már kéjesen nyögdécselő lány pucér, kerek, enyhén libabőrös popsija fölé emeltem, 37 fokos szögben megdöntve, hogy a viasz közel húsz centiről pont oda cseppenjen, ahol később a számat is tudni akartam. De semmi. 42 fok. Semmi. 50-60-80 fok. Semmi. A végén már majdnem megfordítottam, hogy sikerüljön a művelet és közben a kéjes nyögdécselést is felváltotta a néma, türelmetlen várakozás. És tudjuk, hogy a "néma" egy nőnél azt jelenti, hogy ad ki hangokat. Pl. hümmög, ciceg, ilyesmi. Rém kellemetlenül éreztem magamat, hiszen gyermekkoromban emlékszem, néhány holmimat sikerült tönkretennem, amikor véletlenül gyertya került a kezembe, erre itt vagyok felnőtt emberként, és úgy belém vésődött anyám intelme, hogy vigyázzak a forró viasszal, hogy úgy tűnik, felnőttként pont úgy járok, mint amikor a nadrágomba akarok vizelni. Egyszerűen nem sikerül! - Mi lesz már? - Egy pillanat. - nyüszögtem a leghamisabb mosolyommal, amit mondjuk nem látott, mert arcát kétkedőn a párnába fúrta. Közben a csípőjét emelte és a feneke már rendesen felemelkedett az ágytól, mint mikor a kis Reagant megszállta az ördög és eldöntötte, hogy az alvást nem az ágyon fejezi be, hanem két méterrel felett. Lebegve. Eloltottam a gyertyát, mert bennem is van önérzet és csak ránéztem már a csomagolásra. Akkor esett le: "Termékünk mindenben megfelel a modern ember igényeinek, ezért a "kellemes kandalló előtti fekvés" gyertyánk nem csepegtet viaszt, ezzel sem okozva kellemetlen sérülést testben, bútorban vagy anyagi javaiban..." Jó. Legalább egy percen belül a lány is megtudja, mekkora lúzer vagyok. - Nincs véletlenül itthon régi, saját gyertyád? Vagy egy doboz gyufa? Úgy hallottam, hogy a lepattanó égő foszforfej is tud kellemesen csípni és fájdalmat okozni. - Te tényleg eljöttél hozzám egy csomag gyertya nélkül? - Dehogy. A város legdrágább gyertyáját vettem meg neked ma estére, csak nem olvastam el korábban, hogy nem szextermék, hanem öt éves házasoknak készült, unalmas, kandalló előtti estére... Mit gondolsz, tehetünk ma úgy, mintha öt éves kapcsolatban lennénk, és majd holnap pótoljuk? - Lehetne, de mivel még sosem jártam senkivel öt évig, neked menned kell, nekem meg fel kell hívnom valaki mást, mert a képzeletbeli öt év után most nagyon kívánom, hogy megbüntessenek. - Esetleg... - Nem. Te egy katasztrófa vagy, nekem meg egy kis büntire van szükségem. Fogd a gyertyád és tűnés. Bár nincs kandallóm, aznap este a "kellemes kandalló előtti fekvés" gyertyámmal olyan lett hirtelen minden, mintha visszaröppentem volna egy karácsony estére a gyermekkoromba. Főztem is egy kakaót. Mikor vittem a szobámba, kicsit kilöttyent a combomra. Azt hittem beszarok... Most itt ülök, égő combbal és azon gondolkodom, talán felhívom a lányt, hogy mit szólna egy kakaóhoz?

Facebook baromságaim 2012, decemberből

Ismeretlen számról hívás, női hang:
- Szia! Én vagyok.
- Ne haragudj, nincs meg...
- Tudod, a tegnapi buliról...
- Bocsi, ez még kevés.
- Hajnalban dugtunk a mellékhelységben.
- Hát, ha egy nevet mondanál... vagy időt...

***

Klasszikusok mai köntösben:
- Hová-hová, kisleány, és mi az a kezedben?
- A nagymamához és ez itt egy sokkoló!
- Micso...zzzzzzzzzzzzzzzzzzzrrrrggghhhhh!

(Piroska és a farkas)

***

Klasszikusok mai köntösben:
- Vazzeg, kib***ott nagy a cserpákod, kö**ög!
- Nem mondod! A tied is ekkora lesz, ha beleverek.

(Cyrano de Bergerac)

***

Karácsony éj gondolatok

Mikor gondoljak rátok, ha nem ilyenkor?
Éjfél múlott, hajnal jővén és én gondolok rátok.
Gondolok mindenkire, szeretettel!
Az első szeretőre, az első szerelemre.
Nagyszülőkre, gyerekekre.
Szülőkre, testvérekre.
Ismerősre, idegenre.
Gondolok rátok, látlak pillanatra,
a legszebbekre, milliókra.
Jó a gondolat, mely rátok mutat.
Emlékek, érzések, rezgések.
Mesések!
Gondolok az első barátokra,
Gondolok a tanárokra,
Gondolok sok kisleányra,
Gondolok egy anyukára.
Gondolok öcsire, hugira,
Gondolok élőre, halottra.
Gondolok a múltra, a jövőre.
Szeretettel gondolok előre!

***

Telenornál:
- Jó napot! Igaz, hogy most minden telefonjuk 0 forint?
- Igaz!
- Jó, akkor kérem mindet!
- őőőőőő....

***

Hajnali párbeszéd, az új whiskey-ről:
- Te ebből a piából mennyit kell meginni, hogy ne érezd, hogy ilyen rossz???
- Egyet se!

***

Boldog karit mindenkinek,
sok ajcsit, mindegy kinek!
Legyen tányérodon falat,
Hízz 100 kilót, pár nap alatt!
Legyen nektek szép karácsony!
Nekem szűz lány, puha ágyon...

***

Nem hiszek a Mikulásban. Kinek kell egy csizma-fetisiszta öregember, aki piros cuccokba bújik és ha gyerek van a közelében, azt azonnal az ölébe akarja húzni némi ajándék és édesség fejében...???

***

Módosítás
***

Módosítás***

Blog: A magyar gyógymód

Blog: Vesztegzár alatt

Az olaszok már bizonyították, hogy a vesztegzár nem szegi kedvüket az élet élvezetéhez. De hogyan nézne ez ki nálunk? Hogyan viselkedni a házaspár Margit és Imre?

- Nézd, Imre, emberek gyülekeznek kint az erkélyeken, ablakokban.
- Nem baj, mindjárt kezdődik a meccs, amire nem mehettem ki. Ez lesz az első olyan magyar mérkőzés, amiben 11-11 játékos helyett csak 6-6 van pályán!
- Imre, néhányan hangszereket visznek ki... szerintem zenélni fognak.
- Nem mindegy, Margit? Mi nem játszunk hangszeren.
- De énekelhetnénk.
- Fogok, ha nyer a Fradi.
- Úgy értem, a többiekkel, most!
- Margit, maradj már magadnak a te hangoddal.
- Imre, te tényleg nem vagy kíváncsi a szomszédokra, erre az egészre?
- Sosem voltam kíváncsi ember. Ha te olyan kíváncsi vagy, menj, nézd meg, hogy megsült-e a csirkecomb.
- Hihetetlen vagy. Végre lenne valami, ami összekovácsolná az embereket, te meg csak húzod az orrod.
- Ha összekovácsolódást akarok, majd lemegyek aznap a boltba, amikor megszűnik a vesztegzár és mindenki egyszerre rohan vásárolni... Addig pedig, míg tart a fizetett szabadságom, kiélvezem ezt a kanapét, ha már megvettük tavaly.
- A csirke még nincs kész. Jaj, Imre, hallod ezt? Elkezdték énekelni a Himnuszt! Illenék felállnod.
- Margit... A meccs elején azzal kezdtek. Akkor felálltam, te meg kint raktad a csirkét sütőbe. Szóltam rád netán, hogy dobj el mindent és vágd vigyázzba magad?
- Olyan csodálatos, hogy ennyien kint vannak.
- Kint van a szőke titkárnő is, a harmadikról, aki szemben lakik, balra?
- Kint. Imre, honnan ismered te azt a nőt?
- Nem ismerem, csak tippeltem. Na, vigyázz, hagy lessek ki egy pillanatra.
- Inkább nézd a meccset.
- Csirke, hogy áll?

Blog: Flash Mob, jogar-vírus idején

Szerintem a cím magáért beszél.
No, de lenne benne egy kis csavar.

Tegyük fel, céltalanul bóklászol 2020 márciusának második felében egy pláza közepén, mert ugyan hallottad, hogy Ázsiából elindult egy vírus és már az olaszok is otthonról közvetítenek zenés koncerteket, te még mindig nem ébredtél fel, hogy baj van.
Lehet, hogy nem pont neked, mert harmincas vagy, erőd teljében, plusz három féle vitamint szedsz be hatóránként, ráadásul, a gyomrod a vasat is oldja. Ettől még, jelen pillanatban a céltalan lődörgés elítélendő úri huncutsággá avanzsált.
Flash mobom pedig úgy kezdődne, mint a legtöbb; egy ember elkezdi, majd mind többen csatlakoznak hozzá.
Hogyan képzelném el?

Ki kell választani a pláza legnagyobb és legkönnyebben belátható területét. Emberünk nagyjából ennek a közepén eldobja magát és görcsöt imitálva hempereg a földön. Ügyesebbek pezsgőtabletta segítségével némi szájhabzást is bemutathatnak, ami főleg piros színű - van olyan? - pezsgőtabletta esetén plusz pontot ér. (Nem mintha számolnánk.)

Amikor már néhányan odarohantak segíteni, mások meg messzebb húzódnak, a legnépesebb bámészkodó tömeg közepén másik emberünk veti a földre magát és nagyjából ugyanazt a műsort adja elő, mint az első. Közben a harmadik hangosan felkiált: - Koronavírus! (Az általam preferált jogar-vírusra nem biztos, hogy mozdulnának.)

Ekkor a negyedik emberünk még hangosabban, hogy sokan figyeljenek oda, üvölt egyet: - Run! - és ezzel szaladni kezd.

További beépített embereink, mondjuk még 9-10 fő pedig a pláza legkülönbözőbb pontjain szintén gurulni kezd a padlón. Először rohamot utánozva, majd már - mikor körülöttük csak futkározó alakokat látni - röhögve.
Így felmérhetjük, hogy krízis helyzetben milyen gyorsan lehet kiüríteni egy bevásárlóközpontot.

Ismerve az emberi humor - mások szerint hülyeség - határait, szerintem hamarosan találkozunk ilyen videóval a neten.
Ha láttok egyet, küldjetek linket a hozzászólásban!

Blog: A bosszúság természetrajza, avagy egy drága stoppolás margójára

A napokban az egyik nadrágomat kénytelen voltam "szervizbe" vinni, mert combárnyékban megadta magát az elemeknek és az anyag teljesen kikopott. Mivel nem a kedvencem a ruhavásárlás, a ruhák próbálását meg ki nem állhatom, ha néha egy jobb darabot megkaparintok, azt utána nem szívesen eresztem el. Talán azért alakult ki ez nálam, mert a valagamra kevesebb a méret - csináltasson a tököm annyi pénzért - és a próbafülkék meg nők méretéhez vannak igazítva, ezért roppant ritkán találok olyat, amelyikben át tudok öltözni.
Ezt a mostani gatyót is koptatom egy ideje és szeretném is tovább. Elvittem hát megcsináltatni, ahol egy apró bosszúság jelentkezett: pénztárca- és bicskanyitogatóan drágálltam.
Volt nálam valamennyi pénzmag, amit több napra kívántam beosztani. Miközben a munka természetén alkudoztunk - hogy foltozás vagy egyéb történjen - szorongattam kezemben a forintjaimat. Volt ott ezres, kétezres, meg ötezres. Végül a legnagyobbat kellett odaadnom és ez az egész hétre rányomta bélyegét.
Gondoltam, majd kiköhögöm azt a 800, 1500 forintot. Esetleg 2000. Hisz mi az a kis munka. Bizonyára betolják egy gép alá és megvannak vele öt perc alatt. Megstoppolják, vagy mi. A folt elvetésre került, hiszen pontosan ugyanolyan anyagot keríteni nem egyszerű, míg a nadrág színével harmonizáló cérnát kiemelni a feneketlen varró cuccok közül, sokkal könnyebb.
3600.
Igyekeztem gavallérosan nem nyelni egyet hangosan. Az 5ezres elhagytam markomat és tudtam, hogy az esti libamájas paté terve most lett az enyészeté. Veszek majd 99-ért húskrémet vagy májkrémet. Valami olyan, kenhető trutyit, ami nem látott se húst, se belsőséget.
Kifizetés után csendben távoztam és felbosszankodtam magam.
3600.
Korábban egy cseritiben 350-ért majdnem megvettem egy farmert. Mondjuk derékban kicsi volt, de nem sokon múlt.
3600
A javításra beadott nadrágom, ha jól emlékszem, újonnan nem került annyiba.
Igen, sosem szerettem ruhára kiadni nagy pénzeket.
A kétezres években direkt törekedtem arra, hogy minél olcsóbban öltözzek fel.
Azt hiszem, egyszer sikerült 5ezer alá mennem ebben a személyes kalandjátékban.
Arra nem emlékszem, hogy az ön-verseny hatására vettem-e fel fehérneműt és zoknit, de nadrág, cipő, póló biztos volt rajtam. Nem fáztam. Biztos nyár volt.
3600.
Az is piszkálta a csőröm, hogy ha hozzáteszek vagy véletlenül szerencsém van, ezért még egy új nadrágot is vehetek a Decathlonban vagy Kik-ben, mert ott kiváló akciók is előfordulnak. Oké, legtöbbször felső ruházat, ám néha, akár egy remek nadrág is elbújhat valamelyik fogason, a többi között rejtőzve.
Remek sportcipőt is vettem már pár ezerért.
Egyelőre valamiért a női holmik drágábbak, ami nekem direkt előny.
Barátnőm is igyekezett volna nadrággal meglepni, azt azonban, mivel éppen eldöntöttük, hogy külön utakon keressük a szerencsénket, nem tartottam ildomosnak, hogy elfogadjam.
Most sem tartom annak. (szinte biztos, hogy ezt elolvassa... NE VEGYÉL GATYÁT!)
3600.
Ha belegondolok, hogy egy leharcolt gatyáért kiadtam ezt az összeget, megkérdőjelezem épelméjűségemet.
Mondjuk az eleve kérdéses, ha nem húztam le barinőmet egy nadrágra, mondhatnók.
Valószínűleg az zavart, hogy mivel nem vagyok varrónő, úgy véltem - és vélem ma is - hogy egy nadrág stoppolása kb. olyan alantas kis mellékes feladat lehet, mint egy cippzár javítás vagy gomb felvarrás. Vagyis saját tudatlanságom mércéjéhez igazítottam az érzéseimet valamivel kapcsolatban, amire nem volt rálátásom.
Ez a bosszúság pedig napokig elkísért.

Azután, miután szó szerint aludtam rá egyet, kezdett ez a bosszúság elenyészni bennem.
Azon kezdtem agyalni, hogy végre hétfőn, azaz ma, újra használható állapotban kapom vissza a kedvenc gatyámat!
A nadrágot, amelyik kényelmes és talán évek óta egyik legfontosabb társam a mindennapokban.
A bosszúságom pedig lassan elpárolgott és a várakozás öröme váltotta fel. Mert 3600-ért gyakorlatilag olyan, mintha megint egy nadrágot vennék. Hiszen az "előző", kiszolgált, tönkrement. Sokan ilyenkor dobják ki és vesznek újat.
Nálam csak annyi a különbség, hogy nem kísérletezem, hogy találjak egy megfelelőt, hanem a már bejáratott, régi barátot láthatom és viselhetem megint!
Ha ez nem, akkor mi ér meg 3600-at?

Úgy vélem tehát, hogy a bosszúságaink, ha gondolkodásunkat más mederbe tereljük, sok esetben leküzdhetőek. Főleg, ha anyagi dolgokról van szó. Mert mi ez a 3600 forint ahhoz képest, hogy amikor valaki megvesz 150-ért egy ledes tévét, majd a gyerek belevágja véletlenül a konzol kontrollerét.?

A bosszúság egy kellemetlenség. Ha tárgy elvesztéséhez kötődik, akkor valójában azért bosszankodunk, mert a pénzünket elvesztegetettnek érezzük.
Nem állítom, hogy mindig képesek leszünk félretenni negatív érzéseinket, ha valami történik velünk és az bosszantó, azonban nem véletlen, hogy a meditatív tevékenységek sokat segíthetnek.
Vagy a "leszarom" tabletta. Az az, amikor mentális síkon beveszed, utána magasról tojsz rá, hogy a nejed fejre állt a családi kocsival, mert ha megúszta baj nélkül, akkor a bosszúságod megküzd a féltéseddel.
De őszintén, ha szereted a másikat, akkor nem a féltés fog győzedelmeskedni. Oké, legközelebb nem adod oda neki a kulcsot.

3600.
Ennyit megért nekem, hogy ma viszont látom egy régi pajtimat.
Hihetetlen, hogy egy hete mit összebosszankodtam.
Ma már nem fogok.

A pólóm hónaljában az előbb fedeztem fel egy lyukat.
Ér ez nekem 2200-at? 2500-öt?

Ha átveszem a nadrágomat, majd kiderül.
(De sokkal valószínűbb, hogy kibaszom a kukába!)

Blog: Etikus-e kizárni gyerekeket egy étteremből, bármilyen okra hivatkozva?

A Binz városában történt esetet taglaló cikket itt találod. Olvasd el, ha ezt is elolvasnád. Nem kötelező, de jobban összeáll a kép és a véleményedre is kihatással lehet.
De nem az enyémre! :)

Nem kell kölyök este a vacsoraasztalhoz! (kattints a szélsőségesen fogalmazó mondatra)

Ez nem egyedi eset és innen-onnan már hallani/olvasni lehet, hogy egyes vállalkozások vezetői döntenek úgy, hogy gyermekek jelenléte, a felnőtt társaság nyugalmának megőrzése miatt, nem elfogadott.
Leszögezném, hogy ezzel a döntéssel tökéletesen egyetértek, mint szingli, embergyűlölő mizantróp. (Ez csupán hangzatos szóismétlés... ezzel kívánom mutatni, milyen magas szinte dolgozik szellemem koponyám börtönében!)

Utálnám a gyerekeket?
Nem hiszem, mert ismerősök gyerekeivel elszórakozom, ha arról van szó. Sőt, nekem is van egy helyes és okos fiam, akinek bár nem lettem jó apja, de emlékszem, milyen kellemes pillanatokat okozott amikor megcsillogtatta humorát, amely, ha jól használja, az enyémet is kenterbe veri. (Ne felejtsek el utánanézni, mi a tököm az a kenter...)

De...
Igen, jól olvasod, hogy de...

Szóval, egy facebook csoporton belül a komment-szekció  erősen felbolydult a téma láttán és hangoztak el érvek pro illetve kontra, hogy végül rádöbbenjek, hogyha világhírű objektivitásomat szeretném megtartani, akkor át kell értékelnem a hozzáállásomat, mert jogilag és sok egyéb okból, eg étterem ilyen döntése rendkívül aggályos.
Ugyanis, az egyik legtöbbet felhozott érv mind arra mutatott, hogy egy gyermek mennyire nem tud beilleszkedni abba a közegbe, amit egy étterem nyújt.
Értjük ezalatt, hogy hangoskodhat, futkározhat, tönkre tehet ezt-azt, stb. mivel gyerekként nem érzi át a súlyát, amit egy közösségi hely használata, az ott alkalmazott viselkedés jelent.
Igen, de akármit is mondunk a gyerekekre, az mind igaz a felnőttekre is. Ahogy van renitens gyerek, pont ugyanilyen felnőttek is előfordulnak.
Hangoskodnak, kellemetlenkednek, sőt, szélsőséges esetekben erőszakosak lehetnek a személyzettel is, amit egy gyerek olyan mértékben már nem is tud produkálni.
Tehát ebből az irányból nem is lehet logikusan levezetni ezt a kérdést.

Nem mennék bele abba, hogy egy felnőttel szemben a személyzet sokkal erősebb szankciókat alkalmazhat, mint egy gyerekkel (a szemtelen, erőszakos vendéget úgy kidobják, hogy lába sem éri a földet) mert egy gyerekkel szemben nincs is szükség erősebb szankciókra.
Legrosszabb esetben még mindig felszólíthatjuk a családot, hogy fogják meg neveletlen kölykük kezét és együtt távozzanak, hivatkozva az okozott felfordulásra amit viselkedése/viselkedésük okozott.
Azonban ez azután történhet meg, miután vendégként bejuthattak a helyre. Mivel, egyértelműen kizárni, prekoncepcióként, vitatott eljárni.

Persze, hivatkozhat az étterem továbbra is "házszabályokra", de ezek nagyját mint írtam, maguk a felnőttek is megszeghetik.

A tiltás és annak elfogadása pedig felvetett számomra egy másik, kényes problémát:
Tudniillik, ha valaki egy drága vállalkozást épített fel, akkor, én úgy gondoltam, hogy teljesen jogosan, védve saját üzleti érdekeit, kategorikusan kizárhatja a gyerekes családokat, személyeket adott üzleti területről.
Nos, nem biztos, hogy hosszas mérlegelés után erre egyetlen bíró is rábólintana...
Mert ha valaki létrehoz egy ilyen helyet, megnyeri az esetleges kirekesztésből adódó pert, azzal utat engedne további vállalkozásoknak, hogy hasonlóan eljárjanak.
Ez pedig egyenesen oda vezetne, hogy egy-egy üzlet ajtaján megjelenhetnek azok a degradáló feliratok, amelyekkel pl. a zsidók a harmincas-negyvenes években szembesültek Európa közepén, vagy az afroamerikai lakosság vagy száz évig, főleg a déli államokban: Itt nem kívánt személyek vagytok!

Ez azonban ebben a formában nem vezetne semmi jóra.
Mert egyetértek azzal, hogyha valaki pénz áldoz az álmára, megnyit egy boltot, akkor az álmát védendő, eldönthesse azt, hogy kivel osztja meg az álom "megosztását". Mert ehhez neki joga van!
Ha innen nézzük, de ez csupán egy filozófiai megközelítés.
Morálisan azonban igen hamar kellemetlen kérdések társulhatnak úgy az egész témához, mindezt azért, mert néhány gyermek összetört valamit egy étteremben.

Szóval, ha csűröm, ha csavarom, összességében kitiltani gyerekeket egy étteremből, nem biztos, hogy egy működő megoldás, de ne felejtsük el azt sem, hogy bizonyos mozifilmeket sem tanácsolnak kiskorúaknak megtekintésre, ennek ellenére, a liberális szeleknek, amelyek kéretlenül is befurakodtak a közösségi életbe, ma már a szülő döntheti el, hogy gyerekét milyen filmre viszi be és a mozi személyzetének nincs joga ezt felülbírálni, hiszen arra nincs egységes törvény, hogy egy gyerek kizárható egy horrorfilm vetítéséről és az ember olyan, hogy amire nincs törvény, azt akkor szabad.

https://www.mentalfloss.com/article/81229/16-devilish-facts-about-problem-child

Éttermek esetében is az adott intézmény a korábban említett "ház szabályra" hivatkozhat, amelyben esetleg utalhatnak rá, hogy adott intézmény falain belül olyan tevékenység történik, ami nem kisgyereknek való.
De milyen az ember?

Cigarettabolt esetében nálunk jelenleg kénytelen elfogadni ezt, mert van rá törvény és a bolt nem kíván büntetést fizetni, ha vizsgálat közben kiderül, kiskorú is tartózkodott az adott helyen.

A szexboltoknál már nem biztos, hogy egyértelműen van tiltó törvény ilyesmire, azonban pont a kényes téma miatt, a szülők nem hordják ilyen helyekre a gyerekeket, mert a család- és gyermekjogi törvények és intézkedések között rosszul veszi ki magát, ha a szomszéd Sárika négy kölykét azért szakították volna el az anyjuktól, mert az velük járt dildót vásárolni...

Egy étterem azonban nincs ezek ellen védve. (Bár, ha belegondolok, hogy a kocsmákban is ki van írva, hogy kiskorút nem szolgálhatnak/szolgálnak ki, az már nem igazán jelenik meg a feliratokon, hogy esetleg nem is tartózkodhat a gyerek a vendégtérben. (Amíg apu iszik...))
Egy étteremnek nagyon minimális jogköre van, hogy szankcionáljon szituációkat és ezek általában törvényileg meghatározott esetek. Egyéb kéréseket az adott hely feliratokkal jelezhet a vendégeknek, hogy ne legyen kifogás az ellen, hogy "NINCS KIÍRVA!"
Pl. Konkrétan tudom, hogy egy étteremben kitették a "A padlóra köpni tilos!" feliratot, mert a "vendég", nem nagyon akart ennek a szóban elhangzó felszólításnak eleget tenni.

Nos, törvényileg tehát nincs szerintem jogi támogatás az mellett, hogy egy adott hely, amely nem esik törvényi elbírálás hatálya alá, tilthassa gyermekek fogadását, bár, nem tudom, hogy pl. hogy a kifüggesztett "házszabályzat" és egyéb ilyen figyelmeztetések milyen elbírálási csoportba esnek.

A szülő tehát úgy van vele, hogy egy étterem az étterem és nincs egyértelmű törvénnyel támogatott joga kizárni pusztán korhatár miatt egyes vendégeket!
Ezt pedig el kell fogadnom.

Itt jön azonban az, hogy ha ez így is van, egy szülő mennyire lehet/legyen toleráns egy ilyen hellyel? Érdemes "háborúzni" egy étteremmel a döntése ellen, vagy legyintve tovább kell sétálni a következő étterembe?
Rájuk kell/szabad-e hagyni, vagy még azelőtt le kell fektetni bizonyos törvényeket, mielőtt ez a normatíva elfogadott, sőt, többségben lesz?
Érdekvédelmi szervezeteknek van joga ezt a kérdést már most vizsgálni, megforgatva minden oldalról?
Mert a kérdéssel érdemes foglalkozni, hiszen a kommentek áradata az adott FB csoporton belül is erre enged következtetni!

Gyakorlatilag mindkét oldalnak van igazsága ilyen-olyan okokból, azonban nálam okosabb emberek dönthetik el, hogy ebben az esetben mi is az egyértelmű válasz, ha van ilyen.

Egy biztos!
Én sem szeretnék egy nem feltétlenül olcsó vacsorát elkölteni úgy, hogy a nyugalmamat mások gyerekeinek viselkedése befolyásolja akár negatív irányba, (mert lehet, hogy szerencsém van és egy édes baba büfizik a mellettem lévő asztalnál) pedig sokkal kellemetlenebb ha a zavarást esetleg egy ittas személy okozza, amire talán még többször volt példa életemben, mint gyerekzsivajra!
Ebből kifolyólag úgy érzem, nem feltétlenül a viselkedés ami zavaró tényező a felnőttek egy részének, hanem inkább a viselkedést okozó kora.
Mert szerintem az ilyen helyek bár a gyermekek negatív viselkedési normáira hivatkoznak, sokkal inkább az érezhetik, hogy a gyermekek jelenléte gátolhatja esetleg a felnőtt felhasználók viselkedését, szórakozási minőségét.

Ha azonban ez az ok, akkor hibás a gyermekek viselkedésére fogni a kialakult szituáció megoldását!

Konklúzió:
Azért nem akarunk gyerekeket bizonyos helyeken, mert nem akarunk tekintettel lenni rájuk a viselkedésünkkel!

A nagy Freud is azt mondani, hogy ebben a formában saját problémáinkat vetítjük ki a gyermekekre. Rájuk fogtunk valamit, amit mi képzelünk bele...

Jó, valahol megértem, ha valaki szeretne szamarasan bebaszni, mert épp kirúgták valahonnan, ne kelljen már este nyolckor a szomszéd asztaltól apukától vagy anyukától azt hallgatni, hogy: - Legyen szíves, kicsit fogja vissza magát! - mert az egyszeri felnőtt, alkoholfogyasztó vendég nem véletlenül választott egy alkoholfogyasztást támogató intézményt a lealjasodáshoz. Márpedig, ha egy italt forgalmazó helyen sem rúghatok be, mint állat, akkor minek járjak szórakozóhelyekre, étterembe, bárba, hogy drágán fogyasszak, de csak annyit, amennyi nem árt meg.
Akkor nem marad más hátra, pusztán a négy fal otthon, vagy a baráti sörözgetés a kertben, kizárólag, ha ott sincs gyerek, aki kerülget minket.

Azonban itt meg az jut eszembe, hogy ne keverjük össze az éttermet egy kocsmával, a falatozót egy bárral. Szóval, még a vendéglátós egységek között is lehet szeparálni.
Nyilván még én is érzem a különbséget, hogy miért viszek inkább étterembe egy gyereket és nem egy sarki söntésbe.

Végkövetkeztetés 2.:
Kedves étterem!
Az önök döntése jogilag és emberileg vitatható!
Amennyiben ragaszkodnak a továbbiakban is, hogy esti órákban nem fogadnak gyermek vendégeket, akkor tegyék meg a szükséges lépéseket, hogy délután hat után az éttermet felnőttbirodalommá tegyék, ahol még véletlenül se akarjon egy átlagos, normális család vacsorázni!
Első körben, a falra tegyenek megfordítható képeket. Nappal egyik oldalukon csodálatos tájképekkel, helyi művészek festményeivel, esetleg a hellyel kapcsolatos poszterekkel.
Este ezeket a képeket fordítsák meg. A képeken ilyenkor elriasztó szexuális tartalmú fotókat lehessen látni.
A felszolgáló személyzet női tagjainak felső ruházata estére kikapcsolható legyen mellterületen. Így, miután elment az utolsó gyerekes vendég, csak feltépik a ruhát és kibuggyanhat a mell. (Mondjuk, szoptatós anyáknál ez nem jön be...)
Ha ez sem elég, a bejárat fölé helyezzenek olyan hangszórót, amelyik gyermekek számára kellemetlen zenét játszanak. Bizonyára vannak ilyen irányú kísérletek is, amelyekben olyan zenei darabokat tesztelnek, amik a gyerekek viselkedését erősen befolyásolják. Azonban vigyázva kell ezeket a zenéket kiválasztani, mert sok felnőttet is zavarhatnak a halálhörgéses finn deathacidanálorálmetál zenekarok nótái.
Bár dohányozni már nem lehet sok szórakoztatóhelyen, azonban az nincs tiltva, hogy dohányfüst szagú illatosítót és füstölőket használjunk. Ezeket szintén a bejárat közelében kell aktiválni, hogy a szag az agyban olyan kémiai folyamatokat indukáljon, melyek kellemetlen érzetet keltenek mind a gyermek, mind szüleik agyában.
Az étlapra csupa olyan ételt kell tenni, amit gyerekek nem esznek meg! Ez sokszor csupán annyit jelent, hogy levesszük a repertoárból a rántott hús-hasábburgonya kombót és kidobjuk a pizzasütőt is!
A lényeg, törekedni kell rá, hogy szankció és tiltás nélkül elérjük, hogy a gyerekes polgárok ne nálunk akarjanak vacsorázni!

Tudom... Az én anyámat!

https://www.todaysparent.com/family/parenting/8-tips-for-teaching-your-child-table-manners-2/

A rajongás határa

A rajongás határa

Vajon van jogunk arra, hogy mások rajongásának tárgyát és metódusát megkritizáljuk. Szerintem nincs, mégis megteszem.

Körbejárta a netet egy felvétel, amelyen egy felnőtt férfi, Eric Butts, először tekinti meg a Star Wars IX., záró epizódjának a trailerét, amely túl sokat ugyan nem mutat, mégis olyan érzelemhullámot indít el a férfiban, ami, egyszeri nézőként, már engem taszított. Ez egy „reakció” videó, amelyet néhányan kitaláltak – igyekeztek levédeni a műfajt, azonban a náluk okosabb – vagy előrelátóbb - bíróság nem engedélyezte, megelőzvén ezzel rengeteg felesleges papírmunkát – hiszen akik levédték volna, biztos vagyok benne, hogy további megélhetésüket abból biztosították volna, hogy boldog-boldogtalant beperelnek, aki hasonló videót készített volna, mindezt egyszeri idő ás ötletráfordítással, azonban úgy vélem, a kreativitásnak és önkifejezésnek ne lehessen ily módon gátat szabni. Most komolyan úgy gondolod, hogy aki időt fektetne abba, hogy „találmányát” levédetné – néz valamit és felveszi a saját reakcióját, miközben nézte – az később nem élne vissza a megszerzett „hatalmával”?

Precedens értékű lett volna az ítélet, ha nyernek ám így sem kevésbé fontos, történelmi pillanat a videómegosztó platformok történetében. Ugyanakkor, bár magam is láttam olyan felvételeket, amelyek természetesen mosolyt csaltak orcámra, mégis azt merem állítani, hogy egy egyperces reakcióvideó az önkifejezés egyik legolcsóbb, legócskább módja. Minimális kreativitással maximálisan hatást elérni jó reklám is lehet, egyben hatásvadász megnyilvánulás.*

* Fine Brothers és egy cikk a témáról!  - állítólag visszanyalt a fagyi...

Tényleg nem emlékszem, ki volt az a két fiatalember, akik a youtubeon először készítettek ilyen felvételt, keress rá, azonban a műfaj kinőtte magát és mindenféle formában találkozhattunk már vele.

Volt valódi, megjátszott, rövid és akár teljes epizódot felölelő. Kinőtt belőle a gamer világ gameplay leágazása, illetve a sorozatok cliffhangereit felölelő válogatások is. Értéke nem feltétlenül van – főleg, mikor érzed, hogy a reakció nem igazi, hanem egy elripacskodott valami – mégis, lassan eljutott oda, hogy van aki ilyen tartalom gyártásából keresi meg a betevőjét.

És akkor visszatérnék jelen emberünkre, aki megtekintette a Star Wars aktuális bemutatóját és úgy érezte, ezt megosztja velünk is, ezért vette a fáradtságot, hogy bekamerázza az arcát, megmutatva a világnak, hogy mennyire rajongó... vagy infantilis fasz. Persze, még mielőtt elindítja a „műsort”, megerősít minket, hogy a sorozat legnagyobb rajongója és megelőlegezi, hogy a reakciója talán túl impulzív lesz.

Nézem a felvételt és nekem kellemetlen, hogy azt látom, elvileg felnőtt ember képes 2 percnyi hamis illúziót úgy megtekinteni, hogy gyakorlatilag végig nyálaskodja az egészet, mint egy csecsemő, aki anyját hallja énekelni.

Ez nem egészséges. Viccesnek lehet, hogy az, azonban úgy érzem, aki érzelmileg ennyire megnyílik egy egyértelműen művi világtól, azzal komoly gondok lehetnek mentálisan. Vagy gondolod, emberünk a mindennapi életben is ennyire impulzív? Az sem lehet könnyű akkor a környezetének.

- Szívem, a főtt tojás túl kemény lett! Ne hara...gudj... hüpp-hüpp.

Emberünk már attól rendesen orgazmus közeli állapotba kerül, hogy a főhősnő a kardjához nyúl és leemeli az övéről. Nem mintha ilyen jelenet ne lett volna a korábbi nyolc részben... azután a kamera átvált a sivatagra és kis reakciósunk felhüppög. A sivatag látványától, mert akkor mást még nem látsz.

Normális?

Mire gondolt, vajon, milyen irányba vitte el őt a képzelete a sivatagban???

Mi lenne ezzel, ha kitennéd a Szaharában? Komolyan. Összeomlana a sírástól fuldokolva, hogy mekkora feeling?

Szóval készült ez a remek reakcióvideó és ami röhej, hogy abból is készültek reakcióvideók, amelyben mások ugyanúgy a kétségeiket mesélték el, emberünk viselkedésével kapcsolatban. Mame is született már belőle, pedig a trailer alig pár napja van kint... Meg én sem bírtam elmenni a jelenség mellett, hiszen akkor most nem olvasnád soraimat.

Ha ez a srác tényleg így élte meg már magát csak a trailert is, nem szeretnék mellette ülni a moziban, amikor először és századszor is megnézi. Mert beteg. Mert felnőtt ember, így nem viselkedik.

Persze, belőlem is felszakadt egy reszketeg sóhaj, mikor a hetedik részben ismét repült a millenium falcon. Megkönnyeztem Solo és Luke halálát, igen, mert gyerekkorom hősei voltak. De ez?

Látom magam előtt, ahogy emberünk beül a filmre és két órán keresztül, vagy amíg a film tart, könnyel és spermával teríti be maga alatt az ülés, a gyönyörtől. Azért rákötnék egy gépet, ami méri a pulzusát, meg azt, hogy érzelmileg mik nála a film csúcspontjai. A Disney helyében ezzel a sráccal tesztelném a filmet. Bár, ez nem csak akkor sírna, ha kell, hanem mikor feltűnik a logo...

Vagy, eszembe jutott az is, hogy már megint Jimmy Kimmel vagy valamelyik főműsoridős humor Herold szórakozik az Internet népével és napokon belül kiderül, a síró srác csupán remek színész, a könnyeket ammóniummal csalták elő és a vörös pattanás szerű folt a bal arcán sminkes munka, ezzel a rajongók orra alá dörgölvén, hogy milyen röhejes már a rajongásnak ez a beteges foka. A figura kinézete amúgy tökéletesen megfelel annak a magamban kialakított geek képének, aminek a legtöbb hasonló fanatikust elképzelem. Hát nem is egy The Rock vagy Jason Momoa a srác.

Aztán, hogy érdekesebb legyen a történet, Mark Hamill, aki valahogy még hatvan évesen is követi a Star Wars világ körüli univerzum összes halk pukkanását, kiállt a fiatalember mellett és megköszönte neki, mert ha olyanok, mint Eric, nincsenek, akkor a Star Wars, sőt, semmilyen másik filmes munka nem érne semmit. Mert kell néha a megerősítés, hogy szükség van arra, amit csinálsz. (Nem mintha Luke ne tudná, mit vittek véghez a sorozattal.)

Mark Hamill twitter site

Ez egy kedves gesztus és egyben sokat tompított az Eric videóján fanyalgók hozzáállásán is.

Részemről tartom, amit mondtam és tovább boncolgatnám.

Vajon, azok a rajongók milyen fokán álltak a rajongásnak, akikről néha olvasod, hogy sztárokhoz törnek be? Követik őket. Tárgyakat lopnak el tőlük vagy hagynak hátra nekik.

Igaz, a Star Wars nem személy, hanem egy franchise, de vajon, aki rajongó, mennyire választja külön a fantáziavilágot a színészektől, akik arcukat adják az univerzumot betöltő karakterekhez?

Mennyire volt rajongója John Lennon-nak, Mark David Chapman, hogy végül lelőtte?

Mert rajongás és rajongás között is vannak árnyalatok. Amit viszont a videón látunk, az nem az egészséges formája egy harminc feletti, felnőtt ember esetében.