2017. október 24., kedd

Blog: Válassz megfelelő megszólítást!

Mert sosem tudhatod...
...mire gondolok most például?

Törzsvendég volt a srác. Nem egyedül járt be, hanem több melóssal. Kissé tenyérbe mászó, enyhén nagyképű figura. Ha megkérted, hogy üljön egy kétszemélyes asztalhoz, akkor is inkább a négyszemélyest választotta. Mert majd ő...

Legtöbbször egy kis, húszas éve előtt járó fiatal suhanccal jöttek be. Aznap is. Ebédeltek, fizettek, távoztak. Mire kimentem volna, leszedni az asztalt, akkor látom, hogy a telefon ott maradt. Na, jössz egyel, srác.

Szépen bevittem, feltettem a mosogató fölé, mert ott viszonylag jó el van dugva az illetéktelenektől. Ha visszajönnek, legalább hamar megtalálom.

Mosogatok. Csengeni kezd. Leemelem. Nedves a kezem. Kinyitom a bőrtokot, ami rácsukható.

Meglepődöm.
A hívó fényképén a suhanc srác látható. Ül valami asztalon. Lezser. Akár egy fiatal modell. Pittyeg a telefon, szól a zene. Húznám a zöld gombot, de nedves kézzel nem akarj az igazat a kis szaros készülék - erre találjatok már ki valamit, hogy nedves kézzel is használható legyen az a szar, hiszen, hogy hívjak segítséget, ha kiárad a Duna? - és amíg próbálkozom, meglátom a fotó alatti feliratot is:

"Szerelmem"

Már, hogy a melós srác telefonján így van benne a suhanc.
Már, hogy akkor ezek járnak...

Felveszem:
- Igen, megvan a telefon. Bennmaradt nálunk.

- Tessék, itt van. - adom a kezébe fél óra múlva. - Nem szoktad elhagyni, igaz?
- Nem, csak most.
- Hát, a bejövő szöveget kicsit átírnám a helyedben... - szólok.
A mosolya kicsit erőltetett.

Nem baj, talán majd nem lesz akkora az arcod.

Azért utána én is átnéztem a telefonom.
Javítani és törölni a "Kicsimet", "Kincsemet" és "Drágámat"!
Nem kell otthon a balhé!