Blog: A kutyakínzó és a sosem látott 100.000Ft.

Blog: A kutyakínzó és a sosem látott 100.000Ft.

Sikerült a facebook oldalán megint belebotlanom egy olyan megosztásba, amelyik az emberek jóérzését használja ki a kattintásra és olyasmit állít, ami nem valósághű.

Röviden:
Egyik kedves ismerősöm, aki nem mellesleg hatalmas kutyabarát, megosztott egy linket, amely egy olyan oldalra vezetett át, ahol valami borzasztóra hívják fel a figyelmünket:

http://origoblog.net/100000-forint-a-nyomravezetonek-aki-teheti-ossza-meg-ismeroseivel-ezt-nem-hagyhatjuk/

Az ember gyomra felfordul, hogy egyesek milyen örömet találnak abban, hogy védtelen lényeket kínozzanak és öljenek meg. Persze, mivel egyelőre csupán két fotó áll rendelkezésünkre erről az idiótáról - mert ha véletlenül kamu a fotó akkor ez egy otromba "tréfa" és aki kitalálta, nem normális - nem tudjuk biztosan, hogy ki lehet az. Vagy mégis?

A megosztás, amit a facebook-on osztottak meg:

Jelen esetben nem a 100e forint megszerzése motivált, mert volt egy olyan érzésem, hogy ez a megosztás megint egy "vicces" embertől ered és az ő elítélendő tevékenysége miatt osztják meg ismerőseim, pusztán, mert szeretik az állatokat és a bűnös fejét - jogosan - követelik.

De szokás szerint úgy véltem, hogy miután az elég vérszegény cikket elolvastam, amiben az Orpheus állatvédő Egyesület és Menhely nevében dobálóznak a felkínált összeggel, a minimum, hogy kicsit tüzetesebben utána nézzek ennek a dolognak.
Hamar kiderült számomra a kék felsős fiú fényképe alapján, hogy a képek már több éve keringenek a világhálón. Arra jelenleg nem volt sem időm, sem kedvem, hogy a legelső megjelenésig visszaássak, de vannak oldalak, ahol mintha még a fiatalember személyazonosságát is felfednék:

Egy 2013-as twitter bejegyzés szerint a fiatalember neve Ignacio Mariscotti, de ahogyan a fotó és előfordulásai is visszaéléshez vezettek, úgy ez a név is lehet hamis.
Ettől függetlenül betenném a twitteren talált említést:

Ha sorban haladunk, akkor persze azonnal rákeresünk a névre facebookon, hátha...

Azután véletlenül eljutottam egy bloghoz, amely elvileg már 2011-ben hírt adott ennek a hülyegyereknek a kegyetlenségéről és több hivatalos személyes adatát megosztották az oldalon keresztül a világgal, hogy ezzel is példát statuáljanak, hogy mennyire ütni való a kölyök.
Az oldalról fotót nem is linkelek, érdemes megnyitni. A rajta lévő adatok egy része mostanra biztosan megváltoztatásra került, mint cím vagy a telefonszám. A lényeg, hogy amire most az Orpheus Állatvédő Egyesület nevében pénzt kínálnak, egy régi információ és így természetesen nem releváns. Nyilván az Orpheus Egyesület nem kínált fel pénzt, viszont, ha mostanában megszaporodnak majd a nekik küldött félrevezető tartalmú e-mailek, legalább tudják, hogy ez a reklám önkéntelenül is elérte célját és az Egyesület nevére irányította a figyelmet.

http://revistainfocracia.blogspot.hu/2011/11/ignacio-mariscotti-asesino-de-perros.html

Vagy ez egy gerilla marketing, amit maga az Orpheus Egyesület talált ki és mivel pontosan tudják, hogy a keresett személy nem egy magyar suhanc, nem kell attól félniük, hogy majd valaki megfelelő információ fejében igényt tart erre a nem hivatalos úton felkínált összegre.

Ja, igen, mivel az Orpheus facebook oldalán nem találtam erre a hírre utaló nyomokat.
Az origoblogot pedig ajánlom számotokra erős ignorálásra. Egyszerűen ne nyissatok meg semmit, ahol őket látjátok forrásként.

Akta részemről lezárva!

Blog: Miért ősi magyar ünnep a Bálint nap?

Mi sem egyszerűbb, mint elmesélnem ezeket az ősi meséket:

Habár a történelemkönyvekben néhány homályos folt maradt, népünk születéséről - magyarokról beszélek - egészen a hét vezérig kell visszautaznunk az időben. Valójában nem heten voltak, hanem tizenegyen, elkülöníthető tulajdonságokkal és a törzseiken belül is változó törvényekkel, szokásokkal. A legkisebb törzs, a cserháncsok vezetője volt Baál, mai írásmódban Bál, aki szigorú hierarchia alapján házasíttatta ki törzsének tagjait, amikor beléptek a felnőtt korba - tizenhárom évesen - kivétel a tél leghidegebb hónapjában, amikor is a szívekbe és a világ szürkeségébe úgy akart egy kis melegséget varázsolni, hogy február hónap közepén (ma 14.-e) engedélyezett egy napot, amikor a törzs tagjai azt választhatták, akit megszerettek, miközben felnőttek. Mondani sem kell, hogy ezek a házasságok sokkal erősebbeknek bizonyultak, mint amiket Bál saját feje után kötettett meg.

Később ezért is hagyták el ezt a fölösleges szokást és megmaradt a tisztán a szerelemről szóló választási ceremónia. Annak valahogy nagyobb volt a sikere...

Bálint napja helyesen írva sem Bálint, hanem kis szünettel vagy kötőjellel lenne írandó, hiszen a kialakult szokásról nevezték el.: Bál-int.
A falu szerelmesei körbeállták a tüzet, a többiek bőven hagytak nekik helyet. Amikor felsorakoztak a szerencsések - hiszen választhattak, sokukkal ellentétben - ünneplő bőrbe és szőrbe öltözve megjelent Bál és eléjük cammogott. A rengeteg lóhústól és kumisztól voltak köszvény problémái. Felszólította az ünneplőket, hogy kívánjanak boldogságot a szerelmeseknek, majd a szerelmeseket, hogy kezdjenek kurjongatva a tűz körül futkározni, ugrálni. A kurjongatás lényege a gonosz szellemek elüldözése, hogy ne mételyezhessék meg a boldogságot. A férfiak ügyesebbek voltak, a nők bizony, néha megégették magukat - innen ered a tűzrőlpattant menyecske kifejezésünk is, bár nem is hitted volna, igaz? - Azután Bál felemelte a kezeit, mire mindenki üvöltött, kiabált, igyekezett megzavarni a másikat, a szerelmeseket, hogy megtörjék a figyelmüket. (Ebben szerepet játszott az is, hogy a többi törzstagban volt némi irigység azokkal szemben, akik maguk választhattak.)

A szokás szerint, amikor Bál jelet adott, akkor szinte azonnal mindenkinek a szerelméhez kellett ugrania és jól megragadnia a kezét, ezzel is jelezve az eltéphetetlen köteléküket. Ha Bál, néhány másodperc múlva ismét jelzett a kezével, akkor a szertartás véget ért és akik túl messzire voltak egymástól a tűz körüli lökdösődésben, azok nem léphettek frigyre.

Bál két jelzése volt az intés, amit röviden úgy neveztek: Bál-int. Ebből lett a Bál-int nap kifejezés.

Még meg kell jegyezni, hogy kezdetben ilyenkor a szerelmesek a szertartás után nem egymásnak, hanem a törzs vezetőjének, Bálnak adtak saját készítésű ajándékot, pl. csontból, fából faragott figurákat, bőrből és kőből készített szúró fegyvereket, szőtt, varrt ruhákat, hogy Bál minél tovább megtartsa ezt a kis szokását.

A csoki és virág ajándékozása sokkal később alakult ki és már nem a törzsfőnöknek adózunk vele - vagy szüleinknek, mert sokáig ez is idomult a szokáshoz - hanem egymásnak, hiszen a szerelem drága kincs és még az ajándékok sem képesek kifejezni azt, amit a másik iránt érzünk, de azért szeretnénk.

Csak ennyit akartam elmesélni ma neked!
Ha nem hiszed, amit írtam, akkor járj utána!

Blog: Rákbeteg gyermek lájkvadászat

Nem kellett ismét mélyen ásnom a témába, hogy belefussak egy következő netes terjengő baromságba, amelyben egy nagyon rákbeteg gyermekkel kapcsolatban indult meg a megosztás és lájkvadászat a neten.
Az egyik poszt, amibe belecsúsztam, áment is kér a kis betegért, de nézd meg a posztot, mert közel sem biztos, hogy innen indult ki:

Tényleg bozralmas, de belegondoltál már, hogy a facebook, bár alapvetően nem egy humanitárius szervezet, de mennyire visszalőhetne rá egy olyan kezdeményezés, amelyben a segítségét ilyen fölösleges hívsághoz kötnék, mint a lájk és megosztás, miközben, ha tényleg segíteni akarnának, írnak egy programsort és holnap reggelre minden felhasználó ezzel a poszttal találkozna először a hírfolyamában, mellékelve a beteg gyermek mellé a megfelelő számlaszámot, ahol a baba segítségére gyűjtenék a pénzt.
Van fogalmad róla, mennyire időrabló és kétes kimenetelű cselekmény egy ilyen megosztásos poszt, miközben lehet, hogy a betegnek minden perc számít?

Persze nem jelen esetben, mivel a kisfiú, akinek visszaéltek a fényképével, egy egyszerű gugli képkeresés szerint nem más, mint egy bárányhimlős kissrác, akinek híre 2016 augusztusában már bejárta a világhálót.
Tessék egy link, de te is kereshetsz a fényképek alapján:
Beteg baba.

Szóval ismét csak azt tudom mondani, hogy komoly segítséget nem fognak a facebook-on lájkhoz kötni, mert reklám szempontjából ellenkező hatást érhet el, illetve, fenntartással kéne kezelni azt, amit olvastok a neten, mert az unatkozó emberek néha ilyesmivel szórakoztatják magukat, majd elégedetten hátradőlve nézik, mennyi balekot tudtak bepalizni.