A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szocializáció. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szocializáció. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. május 16., szombat

Az év szar-embere Szkiba Tamás (2026, blog)

 Az év szar-embere Szkiba Tamás (2026, blog)

Nagyon nem lepődünk meg rajta, hogy a választás után is megmaradt az ország kettéosztódása. Ha volt is bennem halvány remény, hogy végre eljöhet a megnyugvás, hamar rádöbbentem, hogy az emberek nem képesek ilyen egyszerűen működni. A harag pedig azóta sem múlt el és a kritikus hangok (mondjuk a személyeskedés nem valódi kritika) nem csitulnak.

Nincs olyan poszt az új kormánytól, aminél ne jelenne meg tömegével a számonkérés és a kisstílű, gyalázkodás, számonkérés. Külön bekezdést érne meg az, hogy az egynapos kormányon kérnek emberek számon olyasmit, amit az elmúlt 16-20 év alatt nem kértek és egy másik diskurzus, hogy az Orbán éltetők között miért olyan nagyszámú az ötven feletti nők száma. Azoknak, akiknek amúgy pont úgy lefőtt a kávé, mint nekem. Érdekes jelenségek ezek.

Azután vannak azok az emberek, akik egy erkölcsi határt is átlépnek utálatukban és egyelőre nincs módja, hogy ezért számonkérhetők legyenek, pedig néha elborul az ember agya és a minimum az lenne, hogy ezek a hangok, melyek pszichológiai értelemben is vizsgálandóak lennének, nem jutnak tovább az Internetes gyalázkodás egyszerű megjelenésén. Arra akarok kilyukadni, hogy néhányukat szankcionálnám, mert van a szólásszabadság és van a bántalmazás, a kettő között meg egy olyan mezsgye, amit nem taoustuk ki rendesen.

Szóval, bemutatnám neket és az egész országnak Szkiba Tamás. Valószínüleg Tamás a közösségének oszlopos, megbecsült tagja, szerető apa, nagyapa, testvér, rokon és barát. Biztos vagyok benne, hogy Szkiba Tamás (nem összekeverendő néhány névrokonával) szűk környezetében társadalmilag elvárható módon reagál a közéletre és megtalálta a helyét.



De Szkiba Tamásnak van egy sötétebb, kevésbé ismert oldala, amit nyilvánosan is megmutatott a Facebook oldalán és amire nem lehet büszke. Szkiba Tamás a gyülölködés egy olyan magas szintjét lépte meg, amit sokkal kevesebben mernek megtenni, mint akik ki nem állhatják a Tiszát és Magyar Pétert. Szkiba Tamás a gyűlöletben nem általt odáig jutni, hogy nem csak Magyar Pétert becsmérelte, hanem annak ártatlan gyerekeit is.


Szkiba Tamás reagált Magyar Péter posztjára, amiben a friss miniszterelnök arra hívta fel a figyelmet, hogy most megmutatja a három gyermekét, akik tartották benne a lelket és partnerek voltak abban, hogy két évig eléggé nélkülözniük kellett édesapjukat, annak politikai szerepe miatt. Magyar Péter kifejtette azt is, hogy nem kíván rendszert csinálni abból, hogy a gyerekek megjelenjenek a médiában, mert az nem egészséges és nincs is szerepük benne. Természetes, hogy az erre érkező reakciók is szélsőségesek, mert hát bele lehet abba is kötni, hogy egyáltalán most minek mutatja meg őket. Nehéz dolog ez, egyéni döntés.

Azonban Szkiba Tamás a szar-ember métert kiakasztotta és a kommentmező egy részét is, azzal, hogy az alábi mondattal véleményezte Magyar Péter utódait: - Ugyan olyan rohadzak min te

A helyesírás amúgy vesszőparipám és az én kicsinyességem, de valahogy úgy vagyok vele, hogy anyanyelvünk minél helyesebb használata személyes felelősségünk és megmutatja sokszor egy ember hozzáállását és képességeit a tanuláshoz. Nem érzem ezért nyelvtannácinak magam, legalábbis ne én legyek azért náci, mert mások képtelenek a nyelvünket megfelelően megtanulni és írásban bemutatni.

Szóval, Szkiba Tamás legalább nevét vállalva viselkedett szerintem elfogadhatatlan módon, mert feltételezem, ha az ő gyermekeit érni ilyen jellemtelen támadás, kikérné magának. Szerintem, érdemes átgondolni, mielőtt a véleményünket megosztjuk a közösséggel és abból kgyomlálni mindazt, amit fordított helyzetben magunk sem fogadnánk el.

Nagyon nagy a mezőny és rengetegen állnak rajthoz, de szerintem Szkiba Tamás az egyik komoly esélyes az év szar-embere díjára, mert olyanokat támadott meg, akiket védenünk kellene. És nem érzem kettős mércének, hogy Orbán Ráhel nevű lányába is beleszálltak a másik oldal támogatói, mivel Orbán Ráhel tevőlegesen vett rész az ország kirablásában, miközben a médiában azt hangoztatta, hogy ős és közpénzeket gyűjtögető férje pusztán annak köszönheti gazdagodását, hogy képesek voltak megállni a saját lábukon. 

Szkiba Tamás, szégyeld magad és remélem eljut az ismerőseidhez is, hogy a gyűlöleted mennyire lealacsonyított téged!



2021. november 16., kedd

Blog: Egy "halálosan fontos" beszélgetés (2021)

 Blog: Egy "halálosan fontos" beszélgetés (2021)


Egy ideje már terveztem írni a tapasztalataimról, amit tik tok tevékenységem alatt sikerült összegyűjtenem. Pl. hogy mennyire felületesek a tokkerek, hogy milyen zavaró, hogy 13 év az alsó korhatár, felső nincs és nem lehet átmenetet képezni az öreg papik, mamik és a kis taknyok között. Vagy, hogy mennyire mindegy, hogy 13 éves elmúlt-e az adott tokker, ha a tartalma csak az alatti gyerekek vidijeiből áll illetve, rendre regisztrálnak az oldalra 13 év alatti gyerekek is.

Miután regisztráltam, feszegetni is kezdtem a korlátaimat és a tik tok korlátait, aminek viszonylag sok tiltás lett a vége, mert a tartalmaim kérdésesek voltak. Megkaptam pl. a zaklató jelzőt is, ott, ahol nem éreztem, hogy zaklatok. Meg azután volt egy kis kálváriám is, amikor egy a pedofil törvényre respektálva készítettem egy vidit arról, hogy a belegyezési korhatár jelenleg nálunk 14 év! 18 évről levitték valamikor 14 évre! Ez azt jelenti, hogy valamilyen politikai érdekszövetség felterjesztette és megszavazták, hogy a szexuális aktusba gyerek és felnőtt között már beleegyezhet a gyerek, ha elmúlt 14 éves. Azaz, hogy világos legyen, törvényileg nem lehet elítélni a szexpartnerét, miközben a gyerek nem vásárolhat alkoholt, cigarettát, nem szavazhat, stb.

Mondanám, hogy ez egy vicc, ha nem lenne siralmas. Mert akár hogyan forgatom, csak oda lyukadok ki, hogy valamiért, valami kifacsart okból, felnőtt emberek úgy érezték, hogy a 18 év nem elég, le kell csökkenteni annyira alacsonyra, hogy a szülők még ne követeljenek fejeket. Persze biztosan voltak logikus érveik is, pl. az alacsonyan szocializált népesség védelme, ahol rendszeresebben fordul elő ilyesmi és talán nem akartak egy teljes generációt börtönbe juttatni belőlük, fene tudja. Nekem mindig valahogy egy-egy rohadt politikus jut eszembe, aki a saját vágyait igyekszik így védeni.

A tik tokon meg terjedt egy trend, amiben az emberek a fiatalabb énjüket megidézve folytattak le beszélgetést, amiben elmesélik, hova jutottak a gyermekkortól.

Na, én nagy okosan gondoltam, hogy megtöröm a trendet, csavarok is rajta egy nagyot, így csináltam egy fordítottat, ahol egy fiatal karakterként megszólítom az idősebb énemet, hogy miért kajtat fiatal lányok után, amikor az a beleegyezési korhatárra hivatkozva felemlegeti, hogy megteheti, hiszen 14 év a korhatár. Erre a jelenlegi énem meg visszakérdez és egy hatalmas sallert nyom le a másik oldalnak, aki értelem szerűen én lettem volna, csak képen kívül.

A tartalom persze necces volt és a felvett anyag is félreérthető. Mondjuk, ha nem sietek, hogy a nagy ötletem megvalósítsam ilyen gyorsan (mielőtt elfelejtem vagy más is megcsinálja valamilyen formában) politikussal játszottam volna el, de már késő volt.

A kiment vidi után kaptam hideget-meleget. Igaz, hogy többen értették, mint nem, de természetesen akik nem értették, igyekeztek vehemensen is hozzáállni. Voltam én ott minden. A vidit Instára is kitettem, ott is volt össz-vissz két reakció. Az egyik szerint dögöljek meg. Neki írtam is, hogy talán ismerni kellene a törvényt, pofázás előtt, és linkeltem a wikipédiát. Válasz persze már nem jött én meg fél nap után tiltottam az illetőt, mert nem érdemli meg, hogy magas minőségű tartalmaimat figyelemmel követhesse. (muhaha)

A másik egy ifjú hölgy volt, aki nagyon, de nagyon megszólított priviben és már akkor tudtam, hogy erre sem kellene reagálnom, mert nem mozgunk egy szinten (igen, gondolhatom azt, hogy bizonyos témákban nem érdemes eszmecserét folytatnom egy gyerekkel, mert teljesen más oldalról ismerjük a világot, illetve, adott témát ő nyilván egyáltalán nem ismeri) de gondoltam, hátha koraérett és érdekes kérdései lesznek. Teszem hozzá, húztam a számat, mert úgy éreztem, hogy sehova se fog jutni a párbeszéd.

Alább a gépelt változat.:

- Anyways. Kérlek válaszolj. (szomorú emoji, szív) Ha nem, abba belehalok. Nagy sírós emoji.

- Szia! Tessék?

- Csak be ne essek

- ?

- Csak tudod elbeszélgetnék veled az egyik tiktok videoddal kapcsolatban.

- Hát, nem sok van bennük, de kérdezz.

Itt fotón bevágva az említett pedofil témájú vidimből egy kép. Jól elkapott pillanat. 


- Erről lenne szó. Tehát. Elég sok kérdésem van.

- Beszélgessünk róla. De gondolom kérdezni akarsz valamit inkább.

- Igen.

- Mindenki erről faggat.

- Tehát tiktok miért nem tilt le. ilyen videók után. Én szégyellem magam.

- Mert nem pedofil tartalom.

- Nem hogy te. Értem. Bocsánat.

- Ez egy figyelemfelkeltő vidi.

- Értem.

- Egy szomorú törvényi szabályozásra. Írd be a gugliba, hogy beleegyezési korhatár.

Kidob valami olyasmit, amin elcsodálkoztam.

- Tudod mit. Akkor minek csinálsz róla videót?

- Figyelemfelkeltés.

- Ja bocs.

- Hogy tudjanak róla, hogy mik vannak.

- Mindegy. Attól még tiltalak. Na köszi. Szia.

- Valójában nem. Szerintem ez a törvény rossz.

Azért tiltasz, mert egy létező problémára irányítottam rá a figyelmet?


Erre már nem volt reakció, mert közben beszélgetőtársam tiltott, utána én is őt, hogyha visszavonná,

ne tudjon ismét beszélgetni.


Ezek után persze még erősebben szűröm majd, kivel kezdek beszélgetést, mert időrablónak érzem és nekem kellemetlen, hogy feltételeztem valamit a másikról, ami nem volt benne. Pl. az érettség. Mondjuk, ezt már a sírós emojinál sejtettem.



Annyit tanultam az esetből, hogy vannak témák, amiknél az elbagatellizálás és a szkeccsvideók nem igazán segítenek annak megértésében. A 14 év korhatár pl. kifejezetten nem pár száz karakteres és 3 perces vidik témája. Fontos párbeszédeket érdemel, fontos, a témában elismert emberekkel.

Én itt csak ugathatok a Holdra.

Annyit akartam csupán elmondani, hogy vannak témák, amiket akkor sem érdemes kiskorúval elkezdeni megbeszélni, ha úgy tűnik, a kiskorú érdeklődik. A továbbiakban én biztos ignorálni fogom, hogy kvázi "emberszámba" vegyem azt, aki "ha nem válaszolsz, belehalok" dumával fog megkeresni. Teátrális, gyerekes. Látszik itt is, hova vezetett. Abban sem vagyok biztos, hogy az illető betöltötte a 13-at. 

Feltételezem, már az elején az volt a cél, hogy a végén tudassa velem, hogy ő márpedig letilt. Ezt sikeresen megoldotta. A következő fontos ügyfélben direkt belefolytom majd ezt az információt azzal, hogy nem reagálok. Tudom mennyire zavaró lehet, ha valakivel közölni akarunk valamit, de a másik fél fittyet se ránt ránk.


2021. május 17., hétfő

Blog: A gyermek-Instagram veszélyei (2021)

 Blog: A gyermek-Instagram veszélyei (2021)

Ha van komoly téma, amit mostanában olvastam, akkor ez egészen biztosan az. Amerikában több kormányzó is aggályait fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Mark Zuckerberg egy kifejezetten gyermekeknek szánt platformot igyekszik kiépíteni, amely az Instagram gyermek-változata lenne.

Van bárki, felnőtt, aki úgy véli, hogy egy ilyen csatorna pozitív hatással lehet gyermekeinkre?

Hirtelen nem is tudom, hol is kezdjem. De tényleg.

Az Internet egy csodálatos világ, ha jól használja az ember. Tanulhatsz vele, bejárhatod a külső és belső világodat. Szórakozhatsz, kikapcsolódhatsz. Ismereteidet megoszthatod másokkal. Barátokat szerezhetsz. Felépítheted magad, ha esetleg padlón vagy. Tarthatod a kapcsolatot olyanokkal is, akiket ritkán, rég vagy sosem láttál.

És ez a NET világos, élvezetes fele.

De az Internetnek van egy sötétebb oldala is: Az anonimitás. Az, hogy bárki használhatja.

A bárkibe pedig beletartoznak azok az emberek is, akikkel a való életben sosem vállalnál közösséget. Pl. közösségi oldalon olyan emberek kerülhetnek veled kapcsolatba, aki vagy nyílt, vagy rejtett problémát jelenthetnek. Mert amennyi kedves, hiteles, másokat építő jellem létezik, ugyanannyi káros, lélek zabáló, energia vámpír is.

Márpedig, ember legyen a talpán, aki megfelelően tudja ezeket a helyzeteket kezelni és ebben a használt platform nem is mindig kompetens. Még akkor sem, ha esetleg szűrő vagy tiltó funkciókat is fejlesztget azért, hogy megvédjen embereket egymástól. Azonban bebizonyosodott, hogy a gyermekeink fokozott veszélynek vannak kitéve a világháló miatt, eltérő veszélyességi szintekkel, de a gyerekek nagy része ezek kezelésére egyszerűen nincs felkészítve, hiszen, felnőttek is sorra buknak el, ha lelki erejük megtartásáról van szó, egy esetleges Netes támadás esetén.

Ki ne hallott már olyan személyekről, akiket Neten kezdett el zaklatni valaki, majd, mivel a Neten minden lehetséges információ adott volt, a zaklatás esetleg fizikai valóságban folytatódott.

Ki ne hallott volna már olyan esetekről, hogy egy-egy személy, aki pszichésen nem tudott elég erőt birtokolni, egyszerűen kilépett az életből, öngyilkos lett, miután a világhálón atrocitások érték.

Ki ne hallott olyan nőkről, férfiakról, akik életébe idegenek avatkoztak bele, adataikkal visszaéltek, pusztán, mert megtehették.

A gyermekpornó iparágáról nem is beszélve, vagy az iskolai bully-ingról, ami már most is egy meglévő, néha kezelhetetlen bántalmazó tényező közösségi oldalakon.

És a bántalmazók nagy része nem képes leállni, lelkiismeretet gyakorolni önmaga felett, így, ha egy lehetséges áldozatot elveszít bármilyen okból, keres egy másikat. A bántalmazók pedig bármilyen korúak lehetnek, az osztálytársadtól kezdve a pedofil pizzafutárig, aki fényképeket akar rólad kizsarolni, majd azok megkapása után meg már azzal zsarolni. És így tovább, mert a támadások lehetősége végtelen. A sima fórumos trollkodástól egészen az öngyilkosságba hajszoló felőrölésig

Azonban, ha megjelenik egy olyan platform, amely összegyűjti a gyerekeket, legyenek bármilyen erősek a védelmi rendszerei a platformnak, meghatványozódhat a gyermekek kárára elkövetett jogsértések száma.

Első körben: Van szükség szerintem is arra, hogy gyerekek egymás között szocializálódjanak. De úgy vélem, hogy ennek nem a virtuális térben kellene feltétlenül kialakulnia, hanem a fizikálisban, esetleg háttérnek használva a netet. Talán azért is, mert a valós barátságok, gyermekkorban,. sokkal inkább azokkal alakulhat ki és maradhat meg öregkorra, mint azokkal, akikkel csak virtuálisan ismerjük meg egymást, fizikai kontakt nélkül, ugyanis, egy csomó olyan fizikai tényező kimarad a virtuális kapcsolatból, ami egy hús vér barátság esetén nem. Márpedig, sokkal szorosabb lesz a kötelék két gyerek között, akik suli után a parkban rúgják a bőrt, mint kettő gyerek között, akik egy vasárnapot átfifáznak, Interneten keresztül. Pl. a testi érintés, ami, tudjuk, hogy már egy csecsemő életében is az egyik legfontosabb nevelési tényező, teljesen kimarad. Kimaradnak a hátba veregetések, ölelések, pacsik, stb. Kimarad pl. egy kajacsata, vagy egy kutya elöl elfutás a fenébe.

Minden, ami helyette van, egy hamis kapcsolati háló, melynek a személyes jellege nem tud kialakulni.

Ez csak az egyik része. A másik meg például, hogy mennyire képes az oldal védelmi rendszere kiszűrni azokat a felnőtteket, akik bármilyen szexuális céllal igyekeznek majd becserkészni a gyerekeket? Mert lesznek olyanok, az nem kérdés és az oldal jellegéből kifolyólag, még egyszerű is megkeresni őket, hiszen egy helyen lesznek.

A pedofil emberek, szexuális ragadozók egy létező probléma és a legtöbb felnőtt nem képes megfelelően foglalkozni gyerekeivel, hogy ilyen jellegű támadásokra felkészítsék őket. Eleve ne gondold azt, hogy e gyerekeid fedhetetlenek. Sajnos, rengeteg cikk foglalkozik azzal, hogy a tizenévesekben is van szexualitás és néha, amikor úgy gondolják, a szülő nincs a közelben, kísérletezgethetnek ezzel, viszonylag védett körülmények között. Ilyenkor fordul elő, hogy egy-egy kislány és kisfiú erotikus tartalmat oszt meg barátaival - néha nem is ismerik egymást személyesen - mert tiltott gyümölcsnek, ugyanakkor jó mókának tűnik, hiszen, azt néha még ők is tudják, hogy a szülő, hogyan reagálna, ha ilyesmit csinálnak. Márpedig, milyen menő akkor ezt csinálni.

Különösebben nincs azzal gond, ha egy gyerek elkezd érdeklődni a szexualitás iránt, azonban még a legintelligensebb társadalmak sincsenek megfelelően felkészülve arra, hogy ezt az érdeklődést természetesen kezeljék. Magam, például nem is emlékszem, hogy az iskolában kaptam volna ilyen irányú oktatást. Minden az évek alatt ragadt rám és amikor 17 éves barátnőmmel először összefeküdtünk, hát, vajmi keveset tudtunk a fogamzásgátlásról, vagy a női orgazmusról. Gyakorlatilag, annyit tudtunk, hogy amit csinálunk izgalmas és kellemes és akkor az elég is volt.

Az olyan platformokon, amelyiken a gyerekek egymással kapcsolatba tudnak kerülni, kiszámítható, hogy néhányuknál előkerülhet az erotika is, mint téma. Márpedig, ahol ez téma és van hozzá egy bázisod, amelyik foglalkozik vele, megjelennek a különböző játékok is, meg a mostanában divatos challenge videók, hogy ki, mit mer megtenni, meddig megy el. Egy nem megfelelően szocializált gyerek pedig egészen messzire is képes elmenni. Néha annyira, hogy a szülők nagy része hitetlenkedve szisszenne fel.

Azonban, ez igazán akkor lesz veszélyes, ha farkas kerül a bárányok közé. Illúziónk ne legyen, lesznek farkasok. Előfordultak már regisztrált esetek szexuális bűncselekményeknél, amikor bizonyítottan a szülő ráhatására keveredtek ilyenbe gyerekek sőt/vagy vettek rá más gyerekeket is, hogy belemenjenek a "játékba". És van, aki elcsábul. Másokat meg erősebb eszközökkel vesznek rá olyasmire, ami tilos.

Mindezek mellett az már mellékes, hogy egy ilyen platform sok gyermekben hamis világképet épít fel, amelyben a lájkok száma, a kommentek minősége aposztrofálja személyünket, felcímkézve minket. Így azután előfordulhat, hogy gyermekünk kedélyét akár a depresszió szintjéig leviheti az, hogyha egy megosztott videóját nem "zabálja a nép". A gyerekek egyénisége elveszik abban a halmazban, amiben egymást majmoló videótartalmakat gyártanak. Egyik nap felemelnek, de másnap már lehet, hogy te leszel a közellenség, egy rosszul megválasztott véleményed miatt. Ráadásul, technika függő leszel, olyan ember, aki inkább a gépek talmi világához menekül, ahelyett, hogy iskola után esetleg kortársaiddal együtt korcsolyázz a parkban, mert az nem olyan izgalmas, mint egy pár másodperc seggrázásért begyűjteni ezer kedvelést és hát, mennyien megélnek már ebből? - Azután kinevelünk egy haszontalan generációt - legalábbis annak egy részét - amelyik pusztán abból akar profitálni, hogy imádja a kamera, azonban a tanulás és munka már nem olyan izgalmas, mint a tartalomgyártás, ezért sokuknál roppant beszűkült környezetben próbálnak érdekesek maradni.

Néhányukat a tartalomszolgáltatók, a reklámcége és márkák, ilyen-olyan okból rövid időre felemelhetik, de pont azért romlik rohamosan ennek az értéke, mert minden nap még többen csatlakoznak ehhez a világhoz, a többieket majmolva, várva a sült galambot. Kifejezetten szerencse, hogy vannak gyerekek, akik igyekeznek hagyományosabb életet élni. Akiknek fontosabb a foci, a kerékpározás, egy társasjátékos vasárnap vagy szalonnasütés, horgászás, könyvolvasás.

Azonban, hosszú távon, úgy gondolom, nincs meg az érettségünk ahhoz, hogy pozitív irányba teljesedjen ki egy ilyen gyerekeknek készülő platform, éppen ezért, sokkal több negatívummal szolgálhat.

Nagyon sok mindenre még ki sem tértem, mint például az oldalon személyre szabott reklámok által irányított gyermekekbe sulykolt mesterségesen kialakított fogyasztási szokások, amelyek azonban minden helyzetben a szülők pénztárcáján csapódnak le. Ráadásul, sok gyermek azt is nehezen fogja még föl, hogy a hirtelen jött ismertség mennyire rossz irányba vihet valakit a felnőtté válás útján, hiszen azért minden sikeres és remek felnőttként dolgozó gyerekszínészre jut egy, amelyiknek félresiklott az élete. (Persze, attól nem kell félnünk, hogy a magyar gyerekeket tömegesen fogja importálni a Disney a sorozataihoz, de érted, mire akarok kilyukadni.)

Ráadásul, az emberek a neten sokkal inkább kikapcsolódnak, mint tanulnak. Nem véletlen, hogy melyik oldalak látogatottsága kiemelkedően magas, és melyik az, amelyik okos tartalmat mutatna a gyerekeknek, azonban kerülik, mert túl sok figyelmet követel meg.


Szerinted szükséges egy gyermek Instagram?

Válaszodat írd meg a cikk alatt a komment szekcióban.

2021. május 1., szombat

Blog: A köszöntés szocializálódása, avagy a tesótól a Szia, uramig (2021)

 Blog: A köszöntés szocializálódása, avagy a tesótól a Szia, uramig (2021)


https://olaszonline.hu/

A köszönés talán egyidős az emberiséggel (plusz-mínusz néhány törzsi háború) és a kommunikáció formája. Nem mennék abba bele, hogy az ősemberek torokhangú kiáltozásától hogyan jutottunk el a filmekben látható vicces kézfogás kombókig (amit az életben nem nagyon láttam ismerősi körben, mert amúgy teljesen céltalan időhúzás) de még az én életem alatt is megfigyelhettem a változását, fejlődését.

Legalábbis a roma személyek esetében.

Szerintem nem kérdés, hogy vannak népcsoportok, amelyek nem szocializálódnak olyan könnyen, mint más népcsoportok. Ez annyi mindentől függhet, hogy nem is merem boncolgatni, így pusztán egy megfigyelésemet említeném meg.

A gyerekkoromban, hetvenes évek, nyolcvanas évek első fele, nem nagyon találkoztam roma megszólítással, lévén, mint gyerek, nem kerültem a látóterükbe, kivétel, ha néhány lakótelep széli romulán srác igyekezett összeverni a fehér kisebbséget. Kisebbség abban a tekintetben, hogy valahogy mindig a nagyobb srácok a kisebbeket óhajtották összeverni. Így hamar megtanultam, hogyan is néz ki az, amikor a cigány és magyar - ezt főleg a romák szájából hallottam később vissza, elcsípett beszélgetésekből - között érdekellentét lépett fel.

A nyolcvanas, kilencvenes évben, ha egy-egy roma megszólított, akkor vagy azonnal a témába vágott, nem húzva az időt a köszönés udvariassági formáival, vagy, és ez jobban belegondolva a korom miatt is lehetett, leginkább a "TESÓ", terminust használták, amit, ha nem éreztem, hogy retorziótól kell tartanom, mindig kijavítottam, néha olyan viccesnek szánt mondatokkal, hogy: "Nagy a családom, de rád nem emlékszem."

Persze, vigyáznom kellett, mert amikor egy romával viccelődsz, nagyon gyorsan képesek félreérteni azt, ha a viccelődésből azt hámozzák ki, hogy valamilyen formában ők a vicc tárgya.

Húszas, harmincas éveimben, 2000-2010 környékén a tesót lassan felváltotta a legalább annyira utált, "Bátya" megszólítás. Érezhető némi minőségi javulás a tisztelet kifejezését illetően, azonban még nem az igazi, ám be kell érnünk ennyivel, hisz sok rálátásunk ugyan nincs egy roma család nevelési módszereire, ami a köszönések, megszólítások formuláit illeti, tehát simán lehet, hogy ez már egyfajta alá-fölérendelési viszonyt is megjelenít, csak nem biztos, hogy tudatosan. Inkább, csak jelzés értékűen, hogy a megszólító ezzel a talmi gesztussal közelebb kerüljön a céljához, ami abból számítható ki, hogy egyáltalán vette a fáradtságot, hogy hozzánk szólt.

Teszem hozzá, eddig azt tapasztaltam, hogy aki idegenként igyekszik megszólítani és nem egy zárt keretű szituációban vagyunk, mint pl. munkahely, eladó-vásárló viszony, akkor az a fél, aki a megszólítást kezdeményezi egy idegen felé, majdnem minden esetben akar valamit a másik féltől.

Egy húszast... egy szál cigit... segítséget... valamit.

Azt is észrevettem, hogy a roma nők, ha lehet még kevésbé vannak kinevelve arra, hogy egy vadidegennel a társadalmi normák bevált keretein belül vegyék fel a kontaktust. Ezért, amikor közel ötven évem alatt, számomra idegen roma nő szólított meg és nem volt valamelyikünk eladó pozícióban, elmaradt a normák által felépített köszöntő gesztus, azaz átugorták és a lényegre tértek: - Mennyibe kerül ez? - ezt a bolt előtt a kerekes bevásárló kosárnál kérdezte a hölgy, nem fárasztva magát a "Jó napot" vagy "Elnézést" szavak kiejtésével. Én is megspóroltam tehát a választ.

Máskor pl. gyógyszertárban indult az egyoldalú beszélgetés a célzott kérdéssel: - Nem tud adni egy 500-ast, hogy kiválthassam a receptet? - kérdezték a másik sorból. Úgy voltam vele, hogy ha a gyógyszert váltom ki, akkor nem adakozni megyek, 500 forint meg akkoriban eleve majdnem egy órai munkabérem volt, amit idegennek nem szándékoztam kiszórni. (Főleg, ha épp be volt osztva minden forintom.) Jelenleg a házban, ahol lakom, vettem észre, hogyha roma párnak köszönök, akkor a férfi még köszön, jobb esetben, azonban a nők - néha a fehérek is - megspórolják a szavakat. Nem tudom, lustaság, esetleg telepatikus képesség, amit én nem érzékel, vagy csak azért nem szólnak hozzám, mert a neveltetésük része, hogy a nő nem szóljon idegen férfihoz a párja előtt, még olyan okból sem, hogy köszön. Ezt a következtetést az utolsó tíz évem ismeretében kezdem felépíteni magamban.

Azután lassan megöregedtem, vagy a szocializálódás vitt tovább minket, de mintha 2010 után egyre többször hallanám a "SZIA, URAM" megszólítást, amelyben a laza haverság már keveredik az egyértelműsíthető, mégis tompított alárendeltséggel, az uram szócska használatával.

Szóval, a tesótól, a bátyán keresztül eljutottunk a majdnem uramig.

És nem tudom, hogy ez a korom miatt történik vagy pusztán a roma férfiak is szocializálódtak az évek során és egyre többen jöttek rá, hogy a tesó egy idegenből ellenérzést vált ki, ezért fejleszteniük kell magukat a köszöntésben, ha már sokan a "Jó napot, kívánok!" és egyéb formulákat nem képesek használni.

Valójában, amit a köszönésről tudok, azt kezdetben anyámtól hallottam, a többi apróságot meg tudatosan kerestem, pl. illemkönyvekből. Azt azonban nehezen tudom elképzelni, hogy akiknél a "tesó" meg a "bátya" szavak az alap megszólítási formák, annak gyerekkorában a szülei megfelelő példákkal tanították volna meg, hogy a társadalomban az emberek milyen formulákkal kezdik a kommunikációt egymással. Egyszerűen mi másra gondolhatnék? Azért az szomorú, hogy a mai, modern világunkban még mindig akadnak felnőtt emberek, akik képtelenek a kommunikáció ilyen alap szintjét elsajátítani, miközben megfigyeléseim alapján, ezek az emberek épp úgy használják beszélgetéseikben a "tisztelet" szót és annak megadását a másik felé.

Pedig, szerintem a tisztelet egyik egyértelmű megjelenése, hogy tudjuk a másikat, a számunkra idegent is megfelelően köszönteni.

Végül, azért hozzáteszem, hogy manapság azért is nehéz kommunikációt indítani egymással, mert az előítéletek miatt eleve nem könnyű, hiszen magam sem szeretem, ha idegenek szólítanak meg az utcán - talán, mert nagyon kevés esetet leszámítva, valahogy mindig kunyerálás lesz belőle - főleg, pl. romák és ez nem feltétlenül rasszizmusomból fakad, hanem a rossz tapasztalataimból. 

Mert nem mindegy, hogy a rasszizmus van előbb, vagy a megtapasztalás. Erre pl. példa az, hogy ismertem olyan embert, aki nagydarab, batár suttyó volt, akivel egyébként sem vállal az ember közösséget, ha nem muszáj, azonban 17 évesen elfogadtam a felém nyújtott kezét. Azután emberünk szarrá nyomorgatta a csontjaimat és közben mosolyogva nézte, hogy az arcomon a barátságos kifejezést felváltja egy fájdalmas tekintet.

Kapott esélyt, kb. még 2-3 esetben, azonban valamiért nagyon tetszett neki ez a köszönési gesztus, így a 4-5 alkalommal, mikor mosolyogva nyújtotta a kezét, csak megráztam fejem, hogy köszi, de nem.

- Miért? - kérdezte és látszott az arcán, hogy én most rendesen a lelkébe gázoltam.

- Azért, mert te nem kezet fogsz az emberrel, csak összetöröd a csontjait és még tetszik is. (Néha, 17 évesen, ha tele lett a tököm, előfordult, hogy kimondtam, amit gondoltam, ami miatt olyan is előfordult, hogy a megsértett - más szemszögből, a suttyó - fél egyszerűen lefejelt.