Demagóg dumagőg: Hogyan fordíthatja a világ a COVID-19-et a hasznára?

Először is tisztázni szeretném, hogy hirtelen nem jutott jobb cím eszembe és rögtön javítanék is!
A világot a címben kijavítanám a felső tízezerre.
Vagy arra a misztikus, néhány milliárdos családra, akik állítólag a színfalak mögött manipulálják a Föld lakosságát, olyan elképesztő precizitással, amilyet elképzelni nem tudunk.

Van nekünk most egy vírusunk.
2002-ben Eckard Wimmer kutató és csoportja létrehozott egy poliovírust, amely bár tény, hogy az egyik kutatótárs, Jeronimo Cello szerint könnyű volt "összeütni", de ez nem akadályozta a vírust meg abban, hogy a tesztelések során végezzen a kísérleti állatokkal.
Wimmer szerint szintet lépett a víruskutatás, mert így az adatok alapján rekonstruálhatnak korábban felszámolt vírusokat is akár.

2019-ben felüti fejét a COVID-19 és elterjed a bolygón. Találgatások pedig a vírus sebességével keringik be a Földet.
Egy verzió ebből ez is:

Emlékszel, amikor néhány éve a sajtóban szárnyra kapott egy hír, hogy a kutyachip mintájára azt emberekbe ültethető változatban is le lehet gyártani, gyakorlati szempontok között megnevezve, hogy így ha egy gazdag személy gyermekét emberrablók ejtik foglyul, könnyebb lehet a gyermek nyomára bukkanni?

Már 2002-ben - a 2001 szeptemberi terrortámadás folyományaként - egy Palm Beach-i székhelyű cég, az Applied Digital Solution egyik mérnöke tesztelt egy általuk készített mikrochipet, beültetve a testébe, amelynek korábbi "testvéreit" házi kedvencek azonosításához használták. Sokan már akkor aggályukat fejezték ki az eljárás ellen, mondván erősen megnyirbálhatja az emberek szabadságjogait. Ennek ellenére a mai napig több ezer ember ültettetett a bőre alá ilyen apró jószágot, miközben más csoportok egyelőre törvényes eszközökkel lobbiznak ellene. (Már amennyire...)

Azonban ha abból indulunk ki, amit utópiájában, az 1984-ben már Orwell is érzékletesen jelenített meg, akkor bizonyos köröknek komoly gazdasági és egyéb szociális érdeke fűződhet ahhoz, hogy ez a kis találmány ne csupán választható legyen, hanem egyenesen kötelező!
Nem kell különösebben túldimenzionálnom, hogy miért is lehet erre szükség: a teljes kontroll.

Ha a társadalom valamennyi tagjában benne van egy chip, személyes adatokkal és GPS követési lehetőséggel, az erősen lecsökkentheti a személyek mozgásterét, ha esetleg rossz utakon járnának. Lásd, egy bűnöző nem tudná letagadni, ha egy bűntény helyszínén járt. És ez csak egy módja, hogy mire lehetne használni.

Azonban, hogy egy ilyen találmány széles körben tetszést arathasson, ahhoz azonban vonzóvá kell tenni. Ennek talán egyik legkönnyebb módja, ha a hasznosságát a lehetséges eszközökkel, az egekig emeljük és magasztaljuk.
Ez azt jelenti, hogy a COVID-19 vírussal kapcsolatban akár hamarosan az egészségügy belső köreiből is előkerülhet a felvetés, hogy egy ilyen rendszerrel mennyivel könnyebb lenne lekövetni a fertőzöttek mozgását, egészségi állapotát - fejlesztésekkel kimatathatja akár a magas lázat és egyéb, chippel ellenőrizhető tüneteket is - és így a betegségek, hasonló vírusok terjedését.

Mert tény, hogy már most is több ezer ember hagyta, hogy rendszerbe kerüljön, azonban, ha valaki ténylegesen úgymond felügyelné a világ lakosságát - illetve nyilván csak adott embereket - ezzel az eszközzel megkapná rá a módot.
Márpedig, ha ez a fajta szabadság kikerül a kezünkből, a következő lépés, hogy a munkáltató vagy egyéb hatalom, elszámoltat akár az időnkkel is.

Nincs ezzel kapcsolatban illúzióm. Ha ez nekem eszembe jutott, akkor eszébe jutott olyannak is, aki ebből előnyt tud kovácsolni magának.
Márpedig, ez az előny a szabadságunkat veszélyeztetheti.

Blog: Flash Mob, jogar-vírus idején

Szerintem a cím magáért beszél.
No, de lenne benne egy kis csavar.

Tegyük fel, céltalanul bóklászol 2020 márciusának második felében egy pláza közepén, mert ugyan hallottad, hogy Ázsiából elindult egy vírus és már az olaszok is otthonról közvetítenek zenés koncerteket, te még mindig nem ébredtél fel, hogy baj van.
Lehet, hogy nem pont neked, mert harmincas vagy, erőd teljében, plusz három féle vitamint szedsz be hatóránként, ráadásul, a gyomrod a vasat is oldja. Ettől még, jelen pillanatban a céltalan lődörgés elítélendő úri huncutsággá avanzsált.
Flash mobom pedig úgy kezdődne, mint a legtöbb; egy ember elkezdi, majd mind többen csatlakoznak hozzá.
Hogyan képzelném el?

Ki kell választani a pláza legnagyobb és legkönnyebben belátható területét. Emberünk nagyjából ennek a közepén eldobja magát és görcsöt imitálva hempereg a földön. Ügyesebbek pezsgőtabletta segítségével némi szájhabzást is bemutathatnak, ami főleg piros színű - van olyan? - pezsgőtabletta esetén plusz pontot ér. (Nem mintha számolnánk.)

Amikor már néhányan odarohantak segíteni, mások meg messzebb húzódnak, a legnépesebb bámészkodó tömeg közepén másik emberünk veti a földre magát és nagyjából ugyanazt a műsort adja elő, mint az első. Közben a harmadik hangosan felkiált: - Koronavírus! (Az általam preferált jogar-vírusra nem biztos, hogy mozdulnának.)

Ekkor a negyedik emberünk még hangosabban, hogy sokan figyeljenek oda, üvölt egyet: - Run! - és ezzel szaladni kezd.

További beépített embereink, mondjuk még 9-10 fő pedig a pláza legkülönbözőbb pontjain szintén gurulni kezd a padlón. Először rohamot utánozva, majd már - mikor körülöttük csak futkározó alakokat látni - röhögve.
Így felmérhetjük, hogy krízis helyzetben milyen gyorsan lehet kiüríteni egy bevásárlóközpontot.

Ismerve az emberi humor - mások szerint hülyeség - határait, szerintem hamarosan találkozunk ilyen videóval a neten.
Ha láttok egyet, küldjetek linket a hozzászólásban!

Blog: A Jogar-vírus és ami mögötte van

Jogar vírus lesz a neve, mert a korona folyik a csapból is.
Fiktív bejegyzés, valós információk beépítésével.

Most, hogy elharapódzik a jogar-vírus a Földön, ideje beszélnünk róla a világ egyik legszakértőbb szakértőjével, Professzor Nien-Chen Bai-jal, aki virológus és infektológus. 

- Ön szerint a jogar-vírus mit tesz most, hogy kiszabadult Koreából?

- Már semmi nincs, ami gátat vetne neki. A jogar el fog terjedni az egész bolygón, rengeteg társadalmi problémát generálva.

- Ön szerint miért tudott az ázsiai országból elszabadulni?

- Könnyű kérdés. A jogar lappangási ideje, a megerősítés előtti becslések szerint nagyjából 10-14 nap. Mire az első komoly eseteket felvették Koreában, addig viszonylag sok fertőzött személy hagyta el az országot, a Föld egyéb területeire utazva. Mivel a lappangási idő akár két hét is lehet, sok esetben elképzelhető, hogy valaki, aki fertőzni tud, már első nap mondjuk Európába érkezett és ott, mire az állapota egyértelműen kiderült, durván 10-12 napig is hordozókét működhetett. Ez azt jelenti, hogy bár bizonyos óvintézkedéseket az ügy kirobbanásának pillanatában foganatosítottak, azzal mégis elkéstek. Egy versenyfutás volt ez az idővel, amit így már nem nyerhettünk meg. Ugyanis a másik versenyző túl sok előnyt kapott.

- Ennek ellenére mégis azt látjuk, hogy a világ országaiban elkeseredetten igyekezne gátat szabni a vírus terjedésének, néhol még a demokráciát és félredobva. Miért ez a kétségbeesett kontroll-harc.

- A kutatók társadalma a jogar-vírussal kapcsolatban két pártra szakadt. A hangosabb csoport véleménye igen logikusnak tűnik, gyorsabban is került a médiába és éppen ezért tetszetős. Ez szerint azért szükséges minden lehetséges eszközzel gátolni a vírus terjedési sebességét, mert annak lassításával ha nem is teljesen, de kisebb mértékben tehermentesíthetjük a szociális hálót.

- Ha jól érzem a szavaiból, ön ezzel nem ért egyet.

- Nem. szerintem ez egy átgondolatlan lépés, amely azért lehetett hiteles, mert a lakosság és a kormányzat pontosan tudja, hogy ha nem lépik meg, olyan pánik törhet ki, amely kezelhetetlen, legyen az akár Amerika nagyvárosaiban, vagy egy eldugott afrikai faluban. Azonban a vírusok működési elve miatt figyelembe kellett volna venni egy apróságot is. Ezek egyike, hogy ez a pandémia már a lappangási idő alatt is fertőz. Erről beszéltem legelőször. A Jogar19-vírus meghatározása kutatói szinten, hogy rendkívül patogén. Szóval, az egyébként élősködő vírusok Góliátja. Eredetileg a SARS-CoV-2 koronavírusról levált kettő vírustörzs egyike. Sajnálatos módon mindkettő levált vírus borzalmasan veszélyes. Egy példa: Amíg az átlagos náthavírus fertőzési rátája nincs 1,5, addig a Jogar19 megugorja a kettőt.

- Ez mit jelent?

- Hogy egyetlen fertőzött, kettő embernek adhatja tovább a betegséget. Ezt a matematikában hatványozódásnak nevezzük.

- Rosszul hangzik.

- Az is! Van tehát egy hatványozódó betegség, amely 10-14 napig lappang, de közben is fertőz. Ez pedig azt jelenti, hogy ha kijutott Ázsiából, akkor lehetetlen megállítani demokratikus módszerekkel. A veszélyes része, hogy ha terjed, akkor is pánik alakul ki, ha megfékeznék, a felhasználható módszerek miatt ugyancsak pánik alakul ki.

- Mi ön szerint a megoldás.

- Amennyire drasztikus a vírus, olyan drasztikus fegyver szükséges ellene.

- Az mi lenne?

- Hagyni kell, hogy kiforrja magát. Egyszerűen nem szabad az útjába állni.

- De ön is megemlíti, hogy ez legyőzhetetlen terheket róhat az egészségügyre.

- Ez így van, mégis ez az egyetlen járható út. A számok óvatos becslések. Az egészségügy így is, úgy is be fog dőlni, vele együtt a társadalom is egy időre, magával rántva pénzrendszereket. De ez bekövetkezett volna egyébként is, csak talán hónapok csúszásával.

- És gondolja, ezek a hónapok nem elegek, hogy az egészségügy szinten maradjon? Hogy megbirkózzon vele?

- Sajnos nem lesz elég, két apró okból.

- Kíváncsian várom, mit fog mondani az okokról.

- Mindkét ok abból épül fel, hogy ez a vírus rendkívül patogén. Egyrészt, bár van, aki elvileg kigyógyul belőle, megfelelő készítmények segítségével, nem ismert, milyen gyorsan fertőződhet az illető vissza, illetve maradhat vagy lehet újra hordozó. Pl. elvileg kigyógyuló személy, tüneteket nem mutat, mégis hordozó marad. A másik ok ugyanerre vezethető vissza. A Jogar19 elleni védőoltások bár hoznak biztató eredményeket, ugyanakkor megfigyelhető, hogy maga a vírus minden szubmikroszkopikus atomjával küzd az ellenszer ellen és mivel olyan erős, egyelőre úgy tűnik, képes tulajdonságaiban, szervezetében apró változásokra, amelyek miatt ellenálló az oltásokra. Azaz, akik kigyógyultak, azok inkább köszönhetik a szervezetük ellenállóképességének, mint a kutatások eredményeinek. És, ahogyan említettem, a kigyógyulás hatásossága még kérdéses.

- Mekkora jelenleg a jogar19 halálozási aránya?

- Viszonylag magas, mert 3,37%, de mint említettem, ez a jéghegy csúcsa. Most nagyobb probléma, hogy igazi, hatékony vakcina nem létezik és ha elkészül, akkor is versenyfutás kezdődik az idővel, hiszen minimum egy év, amíg azt piacra lehet dobni. Ne feledjük azonban, hogy közben a vírus tovább fertőzik és mutálódik. Mondanom sem kell, hogy ez azt jelenti, hogy így a túlélés egy igen rossz arányú halálos lottóvá változott.

- Köszönöm az interjút!

- Köszönöm, hogy itt lehettem. És ezt értem a Föld bolygóra és az életemre is.

Jelentés az déli sarki McMurdo kutatóállomásról:

"A 2018-as, két kutató halálát okozó tűzoltórendszeri problémák után nagyjából nyugalomban teltek az évek, most azonban valami olyasmi történt, amely őszinte félelmet váltott ki a tudományos világból: Az egyik kutató, miután rosszul lett, a Jogar19 vírust mutatták ki a szervezetében - januárban olyan virológus érkezett a táborba, aki értett a vírus felfedéséhez - mindezt úgy, hogy a januári érkezés óta fizikailag nem érintkeztek másokkal a telep lakói. Sem egy helyi bennszülött, vagy szerencsevadász, de még az utánpótlásokat hozó helikopter sem érkezett meg - le is apadtak a készletek - mégis felütötte a fejét a betegség. Gyanakodtak a januárban érkezett kutatóra is, de ő eddig tünetmentes. Az eset magyarázata a legrosszabb rémálmainkat hozhatja nekünk, hiszen vagy eljutott fejlődésben a vírus, hogy egyeseket - értsd ez alatt konkrétan a januári érkező kollégát - gyakorlatilag amolyan keltetőtőgépként-szállítóegységként használjon, vagy extrém hidegben is képes nagy távolságokat megtenni, amire elvileg korábban egyetlen vírus sem volt képes. Joshua Zimmerberg kutató és csoportja szerint azonban elképzelhető, hogy a Jogar19-t védő zsíros burok - amelynek létezését és működését ma is vizsgálják - olyan mutáción esett át, hogy képes nagy távolságokat megtenni - amolyan atomnyi léghajóként - és életben tartani a vírust. Ha ez igaz, azzal rengeteg új kérdést és arra jelentkező problémát kell kiküszöbölni az ellenszer fejlesztése közben. Bár ezt egyértelműen cáfolja a teljes virológus szakma, az egyik, meg nem nevezett McMurdo-i kutató szerint a telefonbeszélgetés közben fertőződött meg a beteg. Csak reméljük, hogy a kiszivárgott felvételt a készítő is viccnek gondolta."

Brit szociológus közlése:
"Azzal, hogy a nagyobb rendezvényeket nem tartjuk meg, elódázzuk az elkerülhetetlen és csorbítjuk a demokráciát, még akkor is, ha az okokat megértjük. Azonban ez egyenesen diktatórikus lépésekhez vezethet, amelyek mögé egy kormány elbújhat, hogy akár a folyamat égisze alatt az ellenzéket megfossza bármiféle közléstől. Azt sem tudhatjuk, hogy ha a megtett lépések nem hoznak eredményt, a következő nem a teljes kijárási tilalom lesz-e? Egy több, mint 7 milliós bolygón, ahol a legkülönfélébb államrendszerek léteznek, hogyan várhatjuk el, hogy valamennyi populációja ugyanúgy, a rendelvényeknek megfelelően reagáljon? Azaz, vékony jégen táncolunk és egyes, nem szimpatikus korlátozó lépések gátakat szakíthatnak át, amelyek az általános zúgolódásból indulva akár a polgárháborúhoz is elvezethetnek."

Török határőr véleménye:
"Már most is elképesztő terhet ró ránk, hogy ezeket az embereket a határokon belül tartsuk. Azonban ha a Jogar-19 kitör a telepített karantén zónákban, akkor több ezer ember indulhat el fejvesztett pánikban és senki nem tudhatja, milyen hatással kell számolnunk, amikor majd át akarnak törni a határon."

Baz Lurhmann rendező a Movie Stars on Earth Magazin riporterének:
"Sajnos valóban úgy áll a helyzet, hogy Tom Hanks és felesége Rita Wilson megbetegedett a Jogar-vírussal. Mindkettőjüket karanténba helyezték és velük együtt a stáb sok tagját. Én éppen Amerikában smúzoltam a film producereivel, ezért megúsztam, hogy közéjük kerüljek. Ettől függetlenül a forgatás megállt, ám a nagyobb gond, hogy a stáb épp egy hetes kimenőn volt, néhányan már végeztek is, és szétszéledtek a világ összes pontjára. Nem lehet tudni, mennyien érintettek és, hogy mikor tudjuk folytatni a forgatást. Sokan jelezték, hogy inkább nem térnek vissza. Egy színésznő azt üzente videóbeszélgetésen, hogy bár imádja Tomot és örült, hogy dolgozhatott vele, mégsem jönne vissza forgatni. Menedzsere jó szerződést írt neki, így nem tudunk szerződésszegésre hivatkozni..."

Blog: A bosszúság természetrajza, avagy egy drága stoppolás margójára

A napokban az egyik nadrágomat kénytelen voltam "szervizbe" vinni, mert combárnyékban megadta magát az elemeknek és az anyag teljesen kikopott. Mivel nem a kedvencem a ruhavásárlás, a ruhák próbálását meg ki nem állhatom, ha néha egy jobb darabot megkaparintok, azt utána nem szívesen eresztem el. Talán azért alakult ki ez nálam, mert a valagamra kevesebb a méret - csináltasson a tököm annyi pénzért - és a próbafülkék meg nők méretéhez vannak igazítva, ezért roppant ritkán találok olyat, amelyikben át tudok öltözni.
Ezt a mostani gatyót is koptatom egy ideje és szeretném is tovább. Elvittem hát megcsináltatni, ahol egy apró bosszúság jelentkezett: pénztárca- és bicskanyitogatóan drágálltam.
Volt nálam valamennyi pénzmag, amit több napra kívántam beosztani. Miközben a munka természetén alkudoztunk - hogy foltozás vagy egyéb történjen - szorongattam kezemben a forintjaimat. Volt ott ezres, kétezres, meg ötezres. Végül a legnagyobbat kellett odaadnom és ez az egész hétre rányomta bélyegét.
Gondoltam, majd kiköhögöm azt a 800, 1500 forintot. Esetleg 2000. Hisz mi az a kis munka. Bizonyára betolják egy gép alá és megvannak vele öt perc alatt. Megstoppolják, vagy mi. A folt elvetésre került, hiszen pontosan ugyanolyan anyagot keríteni nem egyszerű, míg a nadrág színével harmonizáló cérnát kiemelni a feneketlen varró cuccok közül, sokkal könnyebb.
3600.
Igyekeztem gavallérosan nem nyelni egyet hangosan. Az 5ezres elhagytam markomat és tudtam, hogy az esti libamájas paté terve most lett az enyészeté. Veszek majd 99-ért húskrémet vagy májkrémet. Valami olyan, kenhető trutyit, ami nem látott se húst, se belsőséget.
Kifizetés után csendben távoztam és felbosszankodtam magam.
3600.
Korábban egy cseritiben 350-ért majdnem megvettem egy farmert. Mondjuk derékban kicsi volt, de nem sokon múlt.
3600
A javításra beadott nadrágom, ha jól emlékszem, újonnan nem került annyiba.
Igen, sosem szerettem ruhára kiadni nagy pénzeket.
A kétezres években direkt törekedtem arra, hogy minél olcsóbban öltözzek fel.
Azt hiszem, egyszer sikerült 5ezer alá mennem ebben a személyes kalandjátékban.
Arra nem emlékszem, hogy az ön-verseny hatására vettem-e fel fehérneműt és zoknit, de nadrág, cipő, póló biztos volt rajtam. Nem fáztam. Biztos nyár volt.
3600.
Az is piszkálta a csőröm, hogy ha hozzáteszek vagy véletlenül szerencsém van, ezért még egy új nadrágot is vehetek a Decathlonban vagy Kik-ben, mert ott kiváló akciók is előfordulnak. Oké, legtöbbször felső ruházat, ám néha, akár egy remek nadrág is elbújhat valamelyik fogason, a többi között rejtőzve.
Remek sportcipőt is vettem már pár ezerért.
Egyelőre valamiért a női holmik drágábbak, ami nekem direkt előny.
Barátnőm is igyekezett volna nadrággal meglepni, azt azonban, mivel éppen eldöntöttük, hogy külön utakon keressük a szerencsénket, nem tartottam ildomosnak, hogy elfogadjam.
Most sem tartom annak. (szinte biztos, hogy ezt elolvassa... NE VEGYÉL GATYÁT!)
3600.
Ha belegondolok, hogy egy leharcolt gatyáért kiadtam ezt az összeget, megkérdőjelezem épelméjűségemet.
Mondjuk az eleve kérdéses, ha nem húztam le barinőmet egy nadrágra, mondhatnók.
Valószínűleg az zavart, hogy mivel nem vagyok varrónő, úgy véltem - és vélem ma is - hogy egy nadrág stoppolása kb. olyan alantas kis mellékes feladat lehet, mint egy cippzár javítás vagy gomb felvarrás. Vagyis saját tudatlanságom mércéjéhez igazítottam az érzéseimet valamivel kapcsolatban, amire nem volt rálátásom.
Ez a bosszúság pedig napokig elkísért.

Azután, miután szó szerint aludtam rá egyet, kezdett ez a bosszúság elenyészni bennem.
Azon kezdtem agyalni, hogy végre hétfőn, azaz ma, újra használható állapotban kapom vissza a kedvenc gatyámat!
A nadrágot, amelyik kényelmes és talán évek óta egyik legfontosabb társam a mindennapokban.
A bosszúságom pedig lassan elpárolgott és a várakozás öröme váltotta fel. Mert 3600-ért gyakorlatilag olyan, mintha megint egy nadrágot vennék. Hiszen az "előző", kiszolgált, tönkrement. Sokan ilyenkor dobják ki és vesznek újat.
Nálam csak annyi a különbség, hogy nem kísérletezem, hogy találjak egy megfelelőt, hanem a már bejáratott, régi barátot láthatom és viselhetem megint!
Ha ez nem, akkor mi ér meg 3600-at?

Úgy vélem tehát, hogy a bosszúságaink, ha gondolkodásunkat más mederbe tereljük, sok esetben leküzdhetőek. Főleg, ha anyagi dolgokról van szó. Mert mi ez a 3600 forint ahhoz képest, hogy amikor valaki megvesz 150-ért egy ledes tévét, majd a gyerek belevágja véletlenül a konzol kontrollerét.?

A bosszúság egy kellemetlenség. Ha tárgy elvesztéséhez kötődik, akkor valójában azért bosszankodunk, mert a pénzünket elvesztegetettnek érezzük.
Nem állítom, hogy mindig képesek leszünk félretenni negatív érzéseinket, ha valami történik velünk és az bosszantó, azonban nem véletlen, hogy a meditatív tevékenységek sokat segíthetnek.
Vagy a "leszarom" tabletta. Az az, amikor mentális síkon beveszed, utána magasról tojsz rá, hogy a nejed fejre állt a családi kocsival, mert ha megúszta baj nélkül, akkor a bosszúságod megküzd a féltéseddel.
De őszintén, ha szereted a másikat, akkor nem a féltés fog győzedelmeskedni. Oké, legközelebb nem adod oda neki a kulcsot.

3600.
Ennyit megért nekem, hogy ma viszont látom egy régi pajtimat.
Hihetetlen, hogy egy hete mit összebosszankodtam.
Ma már nem fogok.

A pólóm hónaljában az előbb fedeztem fel egy lyukat.
Ér ez nekem 2200-at? 2500-öt?

Ha átveszem a nadrágomat, majd kiderül.
(De sokkal valószínűbb, hogy kibaszom a kukába!)