2016. november 22., kedd

Blog: Pálinka felbontási bűnözés

Az alant olvasható baromságot pár éve követtem el, mikor Jani barátom és Zoli barátom nem vártak meg egy ajándékba kapott pálinka felbontásával, hanem simán megnyitották, míg én dolgoztam. Nem voltam boldog.
Persze az ügy valójában nem ilyen komoly...

Figyelem, piti bűnöző! Figyelmesen olvasd el.

A képen látható, Á.J., Budapesti lakos, visszaeső italfogyasztó, 2012. október 20. szombat éjszakáról, 2012. október 21. vasárnap virradóra, hirtelen felindulásból, enyhén ittas befolyásoltság hatása alatt, - valószínűleg olcsó dobozos sört és cidert fogyaszthattak - önkezével kitekerte egy házi készítésű, műanyag záró fóliával perforált, megkülönböztető jelzéssel el nem látott, kb. 50 fokos, ágyas, szilvapálinka nyakát, hogy azután az italt két pohárba töltse és a helyszínen tartózkodó K.Z., Budapesti lakossal elfogyassza azt.

Az ügy kárvallottja, F.T, Budapesti lakos, az üveg haszonélvezője és tulajdonosa, az említett időben nem tartózkodott otthonában, ahol a bűntény elkövetésre került. Annak lefolyásával később szembesült, miután a belvárosi munkahelyét elhagyva hazatért.

A bűntény első bizonyítéka a számítógép asztalán hanyagul ottfelejtett, a bűntény közben elhasznált üvegpoharak. Ezek után a kárvallott szemrevételezte a hűtőjét és szörnyű gyanúja beigazolódott. A születésnapjára kapott ital (2012.10.12. 38 év), melynek eredeti tulajdonosa H.N., F.T. felelős beosztású megbízott főnöke, kibontva találtatott a Zanussi márkájú, kb. 10 éves készülék ajtajának legalsó rekeszében, plombától megfosztva.
F.T. először értetlenül állt az esemény előtt, mert azt hitte, azt ő kapta ajándékba, így előjoga lett volna a palack megbontása, a nedű elfogyasztása. Az eset után azonban megzavarodott és dühöt érzett, lévén, ha az italt nem ő nyitotta ki – mint egyetlen jogos felhasználó – akkor nyilván véletlenül került az a fellelési helyére és ebből következtetve az nem az övé.

F.T. ezek után a felbontott üveget el kívánta juttatni a felhasználás megkezdésével gyanúsítható Á.J.-hez, aki a kárvallottal megegyező emeleten lakik, családjával.

Á.J. szemmel láthatóan zilált, másnapos állapotban nyitott ajtót, miután F.T. egyeztető telefonhívás után a személyt kihívta a folyosóra. Á.J. némi zavart mutatott a megpillantott, felnyitott palack láttán, de annak elfogadását – Mit csináljak vele? Nekem nem kell! – felkiáltással megtagadta.

F.T. keserűségében az üveget bejuttatta a lakás, keszthelyi készítésű pvc padlójára, majd hátat fordítva lakásába távozott.
Á.J. a palackot a nap folyamán visszajuttatta az eredeti tulajdonosnak, tettével kapcsolatban megbánást nem tanúsított, helyette F.T.-n kereste az előző este a lakásban felejtett, 8GB-os pendrive-ját, melynek hollétéről homályos emlékei maradtak. (Ez is bizonyítja, hogy az erős pálinkának egyik haszonélvezőjévé lépett elő.)

Az elkeseredett kárvallottal a kiérkező újságíró készített rövid interjút:

ú.: - Hogyan történt az arcátlan eset?
F.T.: - Nem tudom megmondani pontosan, hiszen jómagam munkahelyemen próbáltam helyt állni. Feltételezésem szerint a késői órákban.
ú.: - Fordult már elő hasonló eset?
F.T.: - Igen. Á.J. hajlamos mások üvegét saját kezűleg megbontani, ha otthon érzi magát az adott helyen. Ebből már adódott köztünk nézeteltérés, hiszen alig pár hónapja vettem tőle egy liter házi pálinkát – szilva – amit azután az elkövető nyitott meg és néhány hét alatt módszeresen elfogyasztott. Akkor még ezt kompenzálandó, arra tett ígéretet, hogy a megnyitott üveg helyett másikat juttat el hozzám. Ez csupán ígéret lett, sőt, azzal tetézte, hogy a fentebb említett hihetetlenül pofátlan tettet elkövette.
ú.: - Mit érez ön most?
F.T.: - Hatalmas csalódottságot. A tiszteletlenség legmagasabb foka, ami velem történt. Olyan ez, mintha a lánya születésnapján átmennék hozzájuk és megenném a gyerek fele tortáját, mielőtt egyáltalán felvágnák azt. Gondolom, akkor Á.J. is hasonlóképpen érezne.
ú.: - Á. J. próbált az eset után elnézést kérni tettéért?
F.T.: - Hát, ha azt annak vehetjük, hogy másnap mosolyogva átjött és megkérdezte, elmenjünk-e vásárolni valamelyik nagyobb bevásárlóközpontba. Nekem ehhez nem volt kedvem. Jelen pillanatban sem Á.J. személyére, sem a megszentségtelenített pálinkára nem vagyok kíváncsi. Gondolom, érthető okokból.
ú.: - Reméljük, a bíróság ítélete után enyhülést kap majd, tisztelt F. úr.
F.T. : - Én is remélem.

Jelenleg az ügy még folyamatban van, mivel F.T. az eset óta levert, depressziós. Amúgy sem túlságosan sikerült születésnapi bulija után, ez már csak hab volt a tortán.

Á.J. tanult e az esetből?
Nem tudjuk, de a pszichológus véleménye szerint nem valószínű.

Fodor Róbert büntetés-végrehajtási pszichológus:
- Az olyan narcisztikus, jó kedélyű személyek, mint Á.J. nem tanulnak hibáikból. Úgy érzik, felette állnak bizonyos társadalmi normáknak, a pillanat hevében hoznak döntéseket, hogy azután a felelősséget elódázzák, kinevessék, lekicsinyeljék. Á.J. nem feltétlenül szigorúan vett bűnöző, de feltétlenül nótárius elkövető, aki magára nézve néhány etikai normatívát képes félretenni, hogy végül nonverbális szisztematikát követve akaratát ráerőltesse a környezetére.
- Ez mit jelent pontosan?
- Hogy Á.J. azt hiszi, neki mindent lehet, miközben személyes szféráját ugyanakkor féltőn védi.
- Köszönjük.

Megkérdeztük a kárvallott testvérét, F.D.-t is.
- Hallván az elszomorító esetről, önnek mi a véleménye.
- Nézze, a hűtőben volt három bontott ital, melyek beszerzése nem jelentett volna a későbbiekben semmilyen problémát. Á.J. ezzel szemben az egyetlen, címke nélküli, lezárt, egyértelműen különleges, boltban nem kapható, exkluzív üveget bontotta meg. Pestiesen szólva, ez nagy bunkóság, hiszen azt nem tudja pótolni a későbbiekben.
- Hogyan lehet ezt a későbbiekben kiküszöbölni?
- Á.J. beszivárgó vízumát vissza kell vonni, persona non grata-nak kell minősíteni.

Egyelőre itt tartunk.

(Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez egy erősen dramatizált változat.)



2016. november 10., csütörtök

Vers: Elhagylak - A mosoly - A belső én

Elhagylak

Rendezetlen ügyem van e földön.
Görnyedve vánszorgok tova,
Barnás penész darab, zöldön,
Nem én, az élet mostoha.
Gyarló énem, egy a földtekén,
Beszívja testem, marja a kén.
Romlásból kelve rohanok feléd,
És hazugság mételyét bújtatom beléd.
Por szülöttje, pokol gyermeke lettem,
Lelkedből loptam, szívedből ettem.
Kárhozz hát el, ölj meg, vagy ölelj!
Te csak nézel rám, de ajkad nem felel…

2008.01.14.

A mosoly

Egy mosoly,
Mi többet ér, bárminél
És mindennél!
Vagy akár a semminél…
Egy mosoly, mi ajkamon,
küldöm neked, jól tudom,
Hogy szereted, ha láthatod,
Arcod akkor felragyog.
A mosoly, mely belülről jön,
Ingyen, neked, örök lőn,
Segít az az öröklőn.
Egy mosoly, érték,
végtelen,
Van neked és van nekem!
Fogd meg hát, a két kezem…
Egy mosoly, csak egy mosoly!
Varázslatot tesz olykor.
Bút, bánatot elterel,
A mosoly a szívre felel.

2008.01.13.

A belső én

Közel hozzám, nem oly messze,
testem váza lemeszelve.
Fehér vagyok, mint a hó,
ragyog, tisztának lenni jó.

Testem friss és patyolat,
lelkem az, mi árnyalat…
Szürke, piszkos, érthetetlen,
Gondolattól menthetetlen,
benne gonosz, végtelen,
káosz-hozó értelem.

Választ keres, néha kreál,
Álmot cserél le a reál.
A valóság bár szétszalad,
idebent épp elég marad,
mindabból, mi menthetetlen,
önmagamtól büntetetlen.

2008.01.07.


Vers: Hajnali búcsú

Hajnali búcsú

Gombóc gyűrte torkom,
Ahogyan ott néztelek.
Az ajtón, tudtam, ha kilépek,
elhagylak s elvesztelek.

Ez volt most a sorsom,
Fájt a szívem, higgy nekem.
Messze menni, el, el innen,
Nyíljon meg a végtelen.

Sápadt arcod, meleg bőre,
Felragyog, csak énnekem.
Halkan suttogtam füledbe,
Az elbúcsúzó énekem.

Kedves, ne sírj értem,
Ha nem leszek már itt veled.
Teljesebb leszel nélkülem,
Én így váltom meg életed.

Ajtó nyílik, szívem dobban,
Cipősarkam tompán koppan.
Megtorpant és visszanézett,
A pillanat már elenyészett…

2008.01.16.


Vers: Aprópénz a fiók mélyén

Aprópénz a fiók mélyén

Fiók mélyén, dolgok mögött,
ahová az ember lökött,
ott bújok én,
az aprópénz,
mit sem érek, 
ha nincsen kéz, 
mi költene…
Pedig, tudom, de jó lenne,
ha őkelme, már én magam,
eladhatnám testemet,
a kis kerek fémet,
cserébe valamit,
bármit, kapna gazdám,
az ám!
De most, hol én az érme, megkoptam,
magányomban eldobottan,
mit sem érve, elfeledve,
fiók mélyén, rejtekezve,
heverhetek.
Értéket nem mérve, semmit se téve…

2008.01.21.


2016. november 9., szerda

Blog: Brigitta Ernszt, a megmondó némber

Ha valakivel vitázunk a világhálón, van lehetőségünk megvitatni az álláspontjainkat. Ez így fair.
Ha valakié nem tetszik, akkor lehet vele vitázni.
Végső soron, ha esetleg a másik nem partner a normális vitában (főleg a trollok esetében), akkor le tudjuk tiltani az illetőt, mert mit fárasszuk magunkat egy idegen marhaságaival?

De ha már letiltunk valakit, legyünk annyira nagyvonalúak, hogy ha elmondtuk a véleményünket a másiknak, adjunk rá módot, hogy esetleg valamit hozzá fűzzön az utolsó szó jogán, mert úgy járunk, mint most te:



Lehet, hogy szánalmas vagyok, mert valamikor összeszólalkoztam veled és neked nem tetszett a reakcióm, de, hogy privátban rám írsz majd törölsz FB-n, hogy még véletlenül se tudjak rákérdezni, hogy mi a bajod, illetve mikor, milyen körülmények között "találkoztunk", az szerintem legalább ugyanannyira szánalmas, te tróger.

Jó, jártam már így, hogy a csaj egy zárt csoport tagja volt, amiben főleg orális szex volt a téma és amikor privátban rákérdeztem pár számomra fontos dologra, privátban elküldött az anyámba, azt se mondva meg, amit kérdeztem, azt sem, mi a televágott baja van, ha már a csoporttal kapcsolatban kérdezem. (Még az is lehet, hogy úgy hívták meg, hogy semmit nem tudott róla és ezért lázadt a kérdések ellen, de ha veled is ez történt, kedves Brigitta, az ilyesmit hamar jelzi neked a rendszer, ezért feltételezem, nem valami szexuális tartalmú témával találtalak meg.) (A fényképedet nézve is egészen biztos, hogy nem ilyesmiről lehet szó.)

Talán, egy app. baromságával kapcsolatban kerestelek meg?
Nem hiszem, habár az "i like you" alkalmazás (hamarosan írok róluk, mert már van elég anyagom a baromságaikról) képes olyasmire, hogy kidobja nekem, ki szeretne velem randizni és ha véletlenül ráakadok a FB-n, akkor kiderül, hogy az illető nem is tud róla, hogy van ilyen alkalmazás és ő fent van rajta. (Igen, az is lehet, hogy mikor megnézi az adatlapomat, inkább nem kér belőlem... Ezt néhány "jó ismerősöm" miatt írtam be toldásnak. Neveket nem írok, aki tudja, az tudja.)

Szóval, kedves Ernszt Brigitta, sértődés ne essék, mire írásomban idáig értem, már le se szarlak, de kár lenne veszni hagyni a bekopogott betűket, meg, nehogy már csak neked legyen platformod írni nekem, én meg ne írhassak vissza.
Hát hülye vagy te?

Első reakcióm hipotalamuszból robbanó nyerseségét utólag kissé cizellálnom kellett, mert akiket megemlítettem rövid kifakadásomban, azok nem tehetnek arról, hogy prosztó(nak tartalak) mód jártál el.

Nem tudom, hogy a (N)etikett része e, hogy ha már valakit letiltunk valamiért, akkor kereken fogalmazzuk már meg neki, miért is fogjuk azt tenni. De dátummal, és lehetőleg print screen-nel megtámogatva.
Hát honnan a faszomból emlékezzek minden Brigitta Ernsztre, akinek írtam valamit?
Mert, ha valami ritka neved lenne, mondjuk Kovács Nikolett, vagy Juhász Katalin...

Itt kérek elnézést mindazoktól, akiket világhálós tevékenységem közben megsértettem valamivel. Ha így történt és megfordult a fejedben, hogy letilts érte, akkor... akkor kurvára alacsony az ingerküszöböd a világhálóhoz. És azt is tudnod kell, hogy a kölcsönösség jegyében én is le foglak tiltani, de előre jelzem, akkor nagyon sok mindenről le fogsz ám maradni. Hogy mire van ekkora nagy pofám? Hát kedvesem, nem tudtad, hogy jobb kezem mutató és hüvelyk ujját az Internetes világ artériájának doboló erén tartom? Ha akarom, csak épp megnézem, él e még a kedves beteg, de ha akarom, kicsit elszorítom azt a dobogó erecskét, és...
Oké, már lilul a kis fejed.

Mondjuk, nem értem, hogy miért háborogsz, ha eleve fel sem fogtad azt, amit írtam neked. Lehet, nem is sértő szándékkal írtam neked. (Jó, ez volt eddig az első poén. Még, hogy nem sértő szándékkal, én?) Ezt abból merem kikövetkeztetni, hogy te magad is rákérdezték, hogy "te mit szövegelsz nekem ember?" - de, nem vártad meg, míg megbeszéljük, mert jött a gyáva megmondóemberek vita érve (igen, sokan azt hiszitek, hogy holmi beszólással nyomatékosítani tudtok egy érvet, kb. mint a Mónika Show-ban, amikor nem maradt okos mondanivaló kevés fogúaknál, hanem maradt az egyszerű és profán: "- Te, hogy nézel ki?" rigmus, testvérpárjával, a "- Mé', te, hogy nézel ki?" illetve mellé csapták az örök kérdést: "- Te ki a geci vagy?")

Nincs kétségem afelől, hogy valamikor megsértettelek. Ne is mondd, sajnos rossz szokásom, hogy a fórumokon néha erősen fogalmazok és bizony kicsúszik egy-egy szitokszó is, ha seggfejnek nézem a másikat. (Mindketten tudjuk, hogy ez kölcsönös.) De megígérem neked, hogy a jövőben egyre ritkábban fogok ilyet tenni, mert 1.) a neten minden fent marad és kinek kell a szembesítés, ha majd híres senki lesz belőlem b.) kölcsönösen letiltottuk egymást, így nehezen fogunk egymás útjába kerülni. Talán, valamilyen furmányos és csavaros módon ezen írásom eljut hozzád és elolvasod, hogy azután majd kommentáld valamilyen formában (Nem a FB-n persze, mert letiltottalak én is a picsába.), ám úgy érzem, hogy amit most virtuális papírra vetek, úgy sem fogod fel, mert összes utolsó kommunikációdból ez a mentalitás és készség sugárzik irányomba.

Mi már sosem leszünk két kicsi legó.

Én szánalmas vagyok, te meg egy gyökér.

(Szomorúvá tesz a gondolat, hogy sosem fogom megtudni, hogyan léptem főszereplőm nagylábujjára. Ez a szomorúság azonban egy talmi kis valami. Olyan, akár egy novella: Miután kiírtam magamból, nem foglalkoztat többé...)

2016. november 7., hétfő

Blog: Szupermarket ajándékvadászat

Ezt a véleményemet akkor fogalmaztam meg, mikor végül az egyik bevásárlóközpont által favorizált reklám hadjáratban hirdetett ajándék terméket sikerült maradéktalanul összegyűjtenem. Ez volt az elefántcsont anyagot imitáló dominókból álló készlet, amelyen a Hupikék Törpikék figurái sorakoztak és ha jól emlékszem, a második mozifilm filmszínházba kerülésével egy időben kezdték a vásárlóknak ajándékozni pár ezer forint feletti vásárlás esetén.
A történet második felében pedig haragomnak adtam hangot, hogy a Spar üzletlánc milyen gagyi módon csinálja ugyanezt a Garfield tematikájú matricás albumaikkal, mert hiába igyekeztem két esetben is eleget vásárolva összegyűjteni a könyvbe ragasztható matricákat - még matricacsomagot is vettem, helló!!! - egyszerűen lehetetlen küldetés volt maradéktalanul megszerezni a kellő képmennyiséget. 

Kedves Tecsó! 
Köszönöm nektek, hogy viszonylag gyorsan sikerült összegyűjtenem a Törpikék dominókat. Ebben segített sok kedves munkatársatok is, akik egy-egy vásárlásnál pár darabbal többet adtak, mint járt volna, hiszen tudják, hogy az elégedett vásárló többet költ és máskor is jön.
Ezzel együtt írnék az Interspar üzleteknek, hogy kapjátok be a brémet, amiért a rohadt Garfield-os matricás akciótok olyan rövid ideig tart, hogy még a legtöbb költéssel is a fél könyvet tudtam kitapétázni a szaros matricákkal. Legalább lenne mód később megvenni a hiányzó darabokat, de dolgozóitok nagyon vigyáznak, hogy véletlenül se adjanak több csomaggal, sőt, volt eset, amikor jelezni kellett, hogy adjanak, mert jár.
Ezzel kapcsolatban annyit, hogy két Garfield könyvet próbáltam bematricázni és egyiket sem sikerült. Nincs kedvem a neten vadászni a hiányzó matricákra, horror árért. Soha többet nem veszek tőletek matricagyűjtő könyvet. Rohadjon rátok!
Köszönettel: Egy vevő.
Ja, és az Erzsébeti Interspar húspultjánál esténként elviselhetetlen a bűz. A szag végig dzseszapol a felvágott, sertés-marha és félig a csirke pulton. Hányás...
Lehet, hogy ott van a Garfield elásva???


2016. november 6., vasárnap

Blog: A vasárnapi boltbezárról




Néhány gondolat, ami akkor jutott eszembe, mikor kis kormányunk kitalálta 2015-ben, hogy vasárnap a multi cégek zárva tartsák boltjaikat.
Javított változat:

Kedves törvényhozók!

Részemről nem értek egyet a vasárnapi üzletbezárással.
Miért?
Mert hét közben sokan dolgozunk, hosszan, öt napot és sokan csak a hét végén tudunk elszabadulni, hogy megvegyük, ami kell otthonra, hétvégi ebédhez, stb.
Nos, ha csak szombaton van bolt, vasárnap nincs, akkor legalább kétszer annyian fogunk a boltokban tipródni,mint egyébként.
Jó ez így?
Kurvára nem.
Mi megszoktuk, hogy a hét bármely napján, akár vasárnap is el tudjunk menni vásárolni.
Mert így kényelmes, egyszerű. Meg sokan akkor érnek rá.
Sokunknak egy vasárnapi bevásárlás felér egy családi programmal. Nézegetjük a kirakatokat. Szomorúan konstatáljuk, mire nincs már pénzünk. Átbogarásszuk a leértékelt áruk polcait. Közben a gyerek visít, hogy csokikát nekije. Az asszony egy pár cipőt forgat, apa meg a szemét.

Másrészt, ki fogja kifizetni a kisboltosnak - akit köteleztetek egy NAV-hoz (tudjátok, az a cég, akinek a vezetőjét állítólag nem szívesen látnák mostanában Amerikában. Valami botrányos ügyletbe keveredett, de nem biztos, mert még tart a saját maga elleni nyomozása...) bekötött gép használatára, nehogy már ne turkáljatok a vállalkozó zsebébe, amit már egyébként is kifordítottatok... - a vasárnapi nyitva-tartásával kiesett bevételt?
Nem mindegyiknél számottevő, de akkor is bevétel, ami után adóznak, amiből fenntartják magukat.
Azt ti teszitek majd a zsebeikbe?
Ha akartok bevételt a számlaadás elmulasztása miatt, tudom ajánlani az összes kínai éttermet. Ha másodszor mész menüért, már megismernek és a végösszeget csak bepötyögik egy számológépbe, nyugtát nem adnak.

Annyira szerettek kitalálni dolgokat.
Nem lehetne-e, esetleg, hogy sms-ben választhasson a magyar, mit szeretne megtartani a kitalált dolgokból?
Nem baj, ha emelt díjas és a befolyt összeget elrakjátok, hiszen annyira szeretünk sms-t küldeni.
Minden héten feltesztek a médiában egy kérdést, este - akár az ellenséges rtl klub-bon is - amire vasárnap estig lehet elküldeni a a.) igen, b.) nem, választ és azok kiértékelése után vagy bukott a törvényjavaslat, vagy átmegy. (Esetleg lehet egy c.) is, mondjuk a "kurva anyátokat" lehetőséggel.)

Borítékolom, hogy sok nem menne át, mert már annyira utáljuk, hogy annyi adót találtok ki...

(Boltbezár)