Interjú egy stróman özvegyével

Ha volt megosztó házaspár a magyar celeb-életben - vagy terjesszük ki a politikai elitre is akár - akkor az Andy Vajna és Palácsik Tímea házaspárja lehetett, akik frigyükkel hosszú évekre, évtizedekre adtak pletykálni valót az átlagembereknek.
Nekünk magyaroknak egyébként is megvan mindenről a véleményünk és szeretünk úgy hivatkozni magunkra, hogy "csak" "őszinték" vagyunk, de sajnos, ahogy megismerem az emberi pszichét, beleértve a sajátomat, azt mondom, inkább vagyunk büdös bunkók, akik mindenki életébe belepofáznak, mint erényes emberek, akik nem hazudnak a másiknak. Ezt a két tényt keverjük rendre össze.

Valamiért a TV2 úgy érezte, hogy Andy Vajna januári halála után ideje van meglátogatni az özvegyét és aprólékosan kifaggatni őt az érzéseiről és az élete alakulásáról. Ami viszont ebben visszás, hogy Vajna Timit már korábban sem azért vették szájukra az emberek, mert különösebben kedvelnék, sőt. Magyarországon jelenleg a gold digger metafora tökéletes megtestesítője a hölgy, annak ellenére, hogy senkinek nincs rálátása az életükre és, hogy milyen érzésekkel telve élték azt.
Ennek ellenére is úgy gondolom, hogy egy mély-interjú teljesen szükségtelen az özveggyel, mert roppant kevesen lesznek megtekintői között olyanok, akikben nem a kárörvendés buzog, hanem őszinte és objektív érdeklődés.

Mert minket valamiért nem érdekel a sorsa, hogy hogyan alakul miután a "király" eltávozott. Akinek korábban elmarasztaló véleménye volt róla, annak ezek után sem fog pozitív irányba változni és úgy tekintünk a hölgyre, mint korábban: egy olyan lány, aki anyagi jólétért cserébe eladja magát. Hiába a könnyek.

Különösen zavaró, hogy Tímea arra panaszkodik, hogy anyagilag mennyire padlón van, mert bár egyértelmű, hogy a szerencsejátékos Kaszinó világából nem vándorolhatott az ő zsebükbe annyi játékos pénze, azért biztosan volt mit a tejbe aprítani.

Most meg a lánynak el kell adnia holmiját, hogy pénze legyen? Megkockáztatom, hogy akkor komoly problémái vannak gazdálkodásból.
- Miből élsz most? - kérdezi a riporter és Tímea elsorolja, hogy miket adott el.
Komolyan ennek a nőnek, aki olyan büszke volt az üzleteire, képtelen anélkül pénzt szerezni, hogy ne a holmiját kellene eladnia?
Nincs saját üzlete?
Saját megtakarított pénze?
Semmi perspektívája?
Saját bankszámla?

Ezt tényleg el kell fogadni és sajnálni a leányzót?
Szerintem nem.
Miért kellene, amikor évekig élt egy olyan életet, amiről sokan álmodni sem mernek?
Bejárta a világot, és fénykép megosztó csatornáján állandóan azt közvetítette, hogy tökéletes az élete.

Erre kiderül, hogy valójában egyedül életképtelen?
Ha nem lett volna ez a milliomos üzletember, ez a lány sosem elégítette volna ki saját igényeit?
Hát ez az oka, amiért felesleges róla riportot készíteni, mert szánni nem tudjuk, ellenben amit visszajelzésként kaphatna, arra meg nincs szüksége.

Mondanám, hogy sajnálom őt, ám nem hiszem, hogy tényleg érdekel a sorsa és egyetlen percig is képes érzelmeket kiváltani belőlem. Ha mégis, azok negatív érzelmek.

Blog, avagy hogyan vegyük el egy gyermek kedvét!

http://clipartmag.com/girl-crying-cartoon-clipart

A 2018/2019-es tanévben Zugló kerületben a Közép-Pesti Tankerületi Központ kihirdetett egy pályázatot, amely valójában egyfajta versenyre ösztökélte a(z okos) gyerekeket: 100 ötös címmel! A lényege az lett volna, hogy az igen lelkes diákok, akik sikeresen összegyűjtenek 100 darab ötöst - ez az én időmben lehetetlen lett volna. Nekem egészen biztosan - akkor a gyerekek jutalmat kapnak, ami leginkább egy oklevélkét lett definiálva.
Azután peregtek a hónapok, elcsendesedett a téma, míg végül egy szülő az évadzáró ünnepség környékén csak telefonált egyet az illetékes helyre, hogy ugyan már, árulják el, hogy a pályázatra beküldött nevekkel mit szándékoznak tenni.
A válasz enyhén megidézte Milos Forman "Tűz van, babám!" című filmjét, csak itt nem az ajándékokat lopták el qa sötétben, hanem igyekeztek szőnyeg alá seperni a problémát, hogy túlvállalta magát a KPTK és sokkal több diák került a halmazba, mint számítottak rá, ezért inkább angolosan kihátráltak a pályázatból, hogy ne kelljen az elvileg nem kis mennyiségű oklevelet - ha tényleg az volt a terv az ajándékra - végül legyártani!

Ennyi a rövid hír, ami kis országunkban sajnos úgy látszik, simán belefér az oktatásügybe. Ez olyan igazi helyi virtus... Megígérünk valamit - mert rosszul mértük fel erőforrásunkat illetve a környezetet - majd nem az egyenes módszert választjuk, hogy lefújjuk az ügyet valami mondvacsinált üggyel - ami pont ugyanúgy botrányos lenne - hanem... rádiócsend.
Néhány Internetes oldal igyekezett megkeresni kérdéseivel az elvileg megfelelő embereket, de az egyik konkrét cikkben azt írják, különös módon a válaszok megadása előtt ment az illető/illetők szabadságra.

Egyik szülő korábban már írt levelet a pályázatot kiíró tankerületnek, ahol elmismásolták az egész ügyet azzal, hogy feltételesen utalnak rá--- ráadásul majd csak jövőre.
Ezek szerint ennyire rossz a kommunikáció a Tankerületi Központ és az iskolák - mint kiderült, nem minden iskolába került el a pályázat híre, máshol viszont még a tanárok is erősen bátorították a gyerekeket, hogy tanuljanak, nincs messze a 100 ötöt.

Konklúzió:
1. Szomorú, hogy ilyen ügyekben előkerül a struccpolitika és nincs egy ember, aki ki merne állni azok elé a válaszokkal, akik érdekeit elvileg képviselnie kellene.

2. Miután felmerültek aggályok és kérdések, a Tankerületi Központ nem érezte úgy, hogy akkor nyel egyet és bár lehet, hogy anyagilag nem olcsó, de legyártja azt a mennyiségű oklevelet, emléklapot, amennyire szükség van az iskolákban. Megkockáztatom, csődbe nem jut a cég, hiszen egy lapról beszélünk, amely sorozatgyártással is készülhet, sablon alapján, max. egy biztos kezű címfestőt kell megfizetni, aki szépen ráírja a srácok nevét...
Nem tudom, ma milyen tempóban osztogatják a jó jegyeket, de van egy érzésem, hogy ennyi jó tanuló csak nincs ebben az országban. Az "én koromban" egészen biztos lehetetlen vállalás lett volna!

3. És ez talán a legfontosabb:
Az etikai, erkölcsi sugallata az esetnek!
Mert mit mutat ez azoknak a gyerekeknek, aki úgy érezték, hogy beleadnak mindent, hogy végül legyen egy különleges pillanatuk, amikor az igazgató felolvassa a nevüket és kezet fog velük?
Azt, hogy a felnőttek világában mondhatsz valamit, hogy azután azt ne tartsd be!
Hogy még egy intézmény is ígérhet az embernek valamit, hogy később elkendőzze azt.
Így gyermekeink első kézből lehetnek tanúi, milyen álságos a felnőttek élete.
Nem állítom, hogy ne készítsük fel gyermekeinket rá, hogy az élet bizony nem fenékig tejfel, azonban ez a módi számomra visszás.

Persze lehet, hogy később kiderül, mi történt és megnyugtatóan záródik Zugló kerület Tankerületi fiaskója, azonban ez így, most pont a gyermekeinken csattant és nem szeretnék politikust kiáltani, de úgy érzem, hogy egy jól működő társadalomban ilyesmi nem történhet meg!

Blog: Vitakultúra óvodás szinten

Troll vagyok.
Nem állítom, hogy büszkén vállalom, de néha bizony belemegyek vitákba, ha úgy érzem, valami nagyon nem kerek egy érvelésben. (Vagy borzalmas a helyesírás, vagy egyéb fonákság, illetve szimplán bal lábbal keltem...)
Néha belekötök az élő fába is, ám igyekszem a személyeskedést kordában tartani, hiszen a véleményre ugrom, nem a kijelentőre.
Ebből volt is már vitám ismerőssel, mert úgy mentem bele egy vitába, hogy vitapartnerem adatlapját nem néztem meg. Azután ismerősöm kioktatott, hogy ugyan ne támadjam már az illetőt, hiszen szegény, vannak egészségügyi problémái, amiket figyelembe kellene vennem.
Részemről akkor azzal érveltem, hogy mint említettem, nem azt nézem, ki mondja, hanem mit. A "mit" azonban az én értelmezésemben baromság volt és lehet, hogy vehemensen védtem álláspontomat - illetve erősebb stílusban közvetítettem vélt igazamat - de ne azért hajtsunk már egy vitában fejet a másik előtt, érvek helyett, hogy az illetőnek milyen mentálhigiénés kockázatai vannak.
Nem!
Aki képes belemenni egy vitába - és ha jobban belegondolok, ebben az esetben pont az illető kötött belém, igen alacsony érvelési minőséggel - az legyen képes az álláspontját vagy megvédeni, vagy legalábbis döntetlenre kihozni a szituációt, hiszen semmi sem fehér vagy fekete.
Azonban azért meghátrálni egy vitában, mert a másik esetleg vak, öreg, kövér, stb. az számomra azért elfogadhatatlan, mert úgy vélem, ne a hátrányainkkal takarózzunk, ha védekezünk, hanem logikával és amit még találsz a fiókban.
Vagy maradjunk csendben és a netes vitákat hagyjuk olyanokra, akik képesek beszélgetni a személyeskedés mellett, vagy annak kizárásával.
Utálom pl. a konyhafilozófiát pufogtatókat is, akik valami unásig koptatott közhelyet úgy dobnak be, mintha most fejeztek volna be egy fontos operációt, a többi susnyás, aki meg arra sem vette a fáradtságot, hogy ezt a közhelyet előkeresse és odabiggyessze, most támogatják bőszen, mert nagyon meg lett mondva az igazság.

Lófaszt ember! Közhelyes vagy, akár a véleményed. Veled sem halad a beszélgetés, mert nem álláspontokat ismerünk meg, nem is friss látásmódot, pusztán egy elkoptatott frázist, amivel nap, mint nap találkozom, ha olvasom az embereket.
Mégis, sokan úgy vélik, meg kell szólalniuk.

Volt egyszer egy vitám egy nővel, aki vehemensen védte igazát, melyben azt állította, hogy az állatok az embernél előbbre valók, hiszen az emberek nem érdemes a földre, mert nem vigyáz... bla-bla-bla.
A hölgy ezt a véleményét természetesen folyamatosan előhozta az adott témában, és azt vettem észre, hogy gyakorlatilag ezt az egy gondolatot írta be vagy tíz helyre.

Fárasztó, hogy megakadt a tű a lemez... megakadt a tű a lemez... megak...
Szóval nekiszegeztem egy egyszerű kérdést:
- Egy lakástűzben ha hirtelen korlátolt helyzetben egy valamit menthetsz, kit hoznál ki? A gyerekedet vagy a macskádat?

Ez egy erősen eldöntendő kérdés. Ha Jack Bauer teszi fel neked a 24 sorozat egyik epizódjában, nem agyalgatsz, nem szórakozol, kibököd az egyik választ: a.) a gyerekemet vagy b.) a macskát (A korábban felsorolt nagyjából egy érve miatt...)
Nos, a hölgy tisztában volt vele, hogy korábbi állítását ilyenképp ha sarkítva is, de ignorálnia kell, amihez természetesen, ragaszkodott, hiszen rengeteg energiát fektetett abba, hogy embertársain verje le a port.
Ugyanakkor nem volt annyira "hülye", hogy az állatot választva magára haragítsa a teljes komment áradatot, ezért a cseppet sem elegáns és óvodás mentalitást tükröző módszert választotta, tudni illik, elkezdte a kérdésre adható válasz megváltoztatását.
ami jelen esetben annyit tett, hogy baromságokat írt arról, hogy a macskája olyan gyors, hogy már rég kinn lenne az udvaron, mire ő is utána szaladna a gyerekével.

Érted, hogy mire akarok kilyukadni, amikor azt mondom, hogy az ilyen ember véleménye számomra a továbbiakban egy nagy lófaszt sem ér?

Képzeld el, ha adsz neki egy tesztet a suliban, hogy töltse ki, igennel és nemmel válaszolva, de ő a lapszélt is megpakolja megjegyzéseivel, mert itt ezt gondolja, ott meg azt.
Csakhogy, ha valami eldöntendő, ott nincs apelláta.
Nincs vicces kitétel. Nem. Ott volt egy állításod, amihez ragaszkodsz, ezért beleadom újra a kezedbe, csak elfordítom a fényben, hogy máshová essen az árnyék, és ami eddig elefánt volt, mostantól egérré lett.

Az ilyen emberrel nem nagyon érdemes vitázni és akkor már kijelentem, beszélgetni sem nagyon. Mert nem érdemli meg, hogy foglalkozz vele, hiszen ő sem foglalkozik már magával a kérdéssel sem, hanem megváltoztatná azt.
Logikátlanul, durván, ostobán.

És nem egyedi jelenség. Tegnap egy nő egy celebünket fikázta, hogy mennyire nem jó nő. Ez ugye, szubjektív vélemény. Gondoltam, felhívom rá a figyelmét, hogy még annak ellenére is, hogy a hölgy mit gondol róla, ha csak ketten lennének egy homokos tengerparton, a férfiak zöme egyértelműen a celeb mellé teríteni le a törülközőjét, hiszen a fikázóhoz képest messze csinosabb nő. (Tudom, nem foglalkozunk a külsőségekkel, azonban valakinek tükröt tartani, aki ezt már megtette, nem hiszem, hogy feltétlenül nettó bunkóság. Csak amolyan troll módi.)
A válasz persze közel sem volt logikus, mivel a felvázolt szituációt nem tudta kezelni.

A hölgy azt írta, hogy mivel a celebbel ellentétben neki régóta van partnerkapcsolata - tehát mellékesen negatív módon említette meg, hogy celebünk szingli életet él jelenleg - teljesen mindegy ki terít le mellé törülközőt és így a felvetésem okafogyottá vált.

Tényleg?
Ez a válasz?
Hogy maga partnerkapcsolatban él, ezért nem érdekes, ki feküdne maga mellé?

A kérdés, tündérke, nem arra irányult, hogy kinek milyen a magánélete, hanem, hogy ki a csinosabb kettőtök között és ki véleményezi a másikat.
Kellet a celeblánynak egy bejegyzés megosztania az edzés és a sminkes nők kapcsolatáról.

Mondanám, hogy lezártnak tekinthetjük a beszélgetést a hölggyel, de valamiért úgy érezte, hogy privátban - hogy utálom az ilyen vitaharcosokat, akik azután a háttérben kezdenek el pofátlankodni vagy fenyegetőzni - megírja nekem, hogy én mennyire nem vagyok az esete.
Már nem azért, de ennyire nem figyeltél a hasonlatomra???

Azt a nem létező törülközőt én sem melléd teríteném, verjem a fejedbe az iróniát és szarkazmus.

Ja, a Messenger azért alul jelzi, hogy erre a "beszélgetésre" nem tudok válaszolni. Mondjuk, ez is fair play díjas, baszatlankám.
Le is tiltalak a picsába ezek után, mert úgy szeretem. :)