Kelemen Monikával egy poszt alatti kommentáradatban találkoztam. Bár tudnám, hogy mi volt a téma. De teljesen mindegy is, hogy a maszk viselésén vagy Isten létezésén szólaltunk össze - azt hiszem egyszer szóltam hozzá - megengedte magának, a legprimitívebb emberekre jellemző reakciót: privátban kezdett átkozódni.
Ez nem kavar fel. Kit érdekel, hogy egy tanulatlan nő átkozódik nekem?
Szerintem rajta kívül senkit.
Amiért mégis megmutatom, az az, hogy egy példával mutassam meg, hogy milyen is az a jelenség, amikor valaki keresztényként a szeretetről papol, majd saját magát köpi arcon a kinyilatkozásával.
Monika szerint az a keresztény szellemiség, hogy privátban ráír az emberre és elátkozza. Ráadásul, mint kiderült a többi posztoló reakcióiból kiderült, nem csak nekem írt külön, hanem sorban mindenkinek, aki negatív módon véleményezte adott poszt kommentjei között.
Szavaiból egyértelműen kiderül, hogy miközben másokat ekézik - vasvillázik - ő az, aki megérdemli és gyakorolja a keresztény szeretetet.
Isten mentsen meg minket az ilyen álságos keresztény szeretettől.
Ja, a zaklatása az volt, hogy ellentétes véleményt fogalmaztam meg vele szemben a posztnál.
Rálestem közben az adatlapjára. Érdekes, hogy mennyire képmutató, amikor ilyen ízléstelen Jézus videókkal bizonyítaná, hogy szívében mennyi a szeretet.
Nem szívesen vállalnék ilyen emberrel semmilyen közösséget.
