Blog: Halálos fenyegetés egy geektől, avagy a Last of Us 2. hisztéria (2020)

Mindjárt indíthatok azzal, hogy magam is szoktam trollkodni és bár "ismerem" a játékot, sosem játszottam vele.
Viszont kétszer izgultam végig az első részt, mert megnéztem a gameplay-t és bevallom, roppant erős a játék, minden szempontból és bár nem én fogtam a kontrollert, vagy hívjam ősember mód, hogy "Joystick", habár én is tudom, hogy annak a formája is más?

Szóval, nagyon tetszett a játék és tudtam, hogy a kettőt is látni akarom, annak ellenére, hogy magam lehet, hogy sosem fogom irányítani a szereplőket, hiszen nem különösebben rajongók magáért a játékokért, meg a felszerelésem sincs meg hozzá. Igen, lehet, hogy azért, mert csóró vagyok hozzá. :D

Azonban volt szerencsém belefutni, szinte napokkal a kiadás után, hiszen minden ismertebb gamer presztízskérdésnek tekintette, hogy a leggyorsabban kipörgesse és a leghamarabb kitegyen róla videót a csöved csatornáikra.
Véletlenül pont egy olyan gamert sikerült kifognom, akinek nem teljesen tetszett mindaz, amit a játékban megléptek és ennek "megfelelően" játszotta utána végig az egész műsort, ami a sokadik órában komolyan megterhelő volt és igazat adtam neki abban, amit ő maga is többször megemlített, hogy eléggé toxikus lehet a nézők számára a viselkedése.
Igen, az volt!
Olyannyira, hogy a feliratkozástól is eltekintettem és tudtam előre, ha valaha újranézem a Last of Us 2 végigjátszását, egészen biztos, nem az a ő néhány videóján keresztül fogom megtenni.

Azonban, az ő gyerekes viselkedése eltörpül az mellett, hogy mi történik azóta, a játék körül.

A játékba ugyanis behozott a rendezője egy új karaktert, egy Abby nevű harcos amazon, aki - szpojler - csinál valami olyan durva dolgot a játékmenet első 2 órájában, amivel sikerült az első etap fanatikus rajongóinál kihúzni a gyufát. De dulván ám!

Hovatovább, eljutott az ügy oda, hogy az Abby-t "alakító" színésznőt - aki nem mellesleg több száz produkciónak adta a hangját - sikerült több médiafelületén halálosan megfenyegetnie néhány, kimondom én, igazi seggfejnek. Laura Bailey pedig első körben igen nehezen fogadta, hogy virtuálisan halálra ítélték, meg a gyermekeit is, és a többi gyökérség, amit el tudsz képzelni.

Természetesen Bailey megosztotta tapasztalatait twitter fiókján és teljesen evidens módon a közvélemény azonnal mellé állt és a játék rendezője is mélyen elítélte a felmerülő fenyegetés-hadjáratot.

Azonban, ez a hisztérikus jelenség, bármilyen hihetetlen, nem csak egy-egy kirívó esetre érvényes és nem csupán egy-két unatkozó, fantáziavilágban lébecoló senkiháziról szól. Sokkal több ember képtelen helyén kezelni azokat az impulzusokat, amik egy ilyen játék közben érik és ez olyan irreális viselkedést is magába foglal, mint túlzott ragaszkodás egy fiktív karakterhez - ami ráadásul teljes egészében számítógép generálta alak és a végeredmény -azaz Abby karaktere - véletlenül sem emlékeztet Laura Bailey-re, a szinkronhangra - vagy a vágy, hogy akár névvel vagy anonim módon, halálát kívánjuk idegenek gyermekeinek!
És ezt nem hiszem, hogy el lehet viccelni. Mert a jelenség veszélyes és nem vicces.

Tudjuk, a művészvilágban milyen tragédiákat váltott már ki a rajongók viselkedése azok ellen, akik vágyaik tárgyát vagy épp képzelt ellenségüket alakította. És sokszor pont olyanok követnek el ellenük támadást, akik korábban és később, pszichológiai vizsgálatok során állították, támadásuk alanyát valójában bálványozták.

Azonban még veszélyesebb, ha nem a szeretet, hanem a gyűlöletből fakad a támadás. Mert kiszámíthatatlan, hogy a fenyegetések mögött, egy kisváros, pattanásos tinije áll, vagy egy ötvenes, enyhén szociopata férfi, akinek van ideje rá, hogy akár a fél világot átszelje egy kopott furgonnal, megálljon az adott "démoni ellenség" portájához közel, majd amikor a gyanútlan művész - többnyire ők vannak ilyesminek kitéve - elhagyja a házát, elé toppan egy marcona idegen és halálra szurkálja.

Abszolút igaza van Laura Bailey-nek, ha kijelenti, hogy megrémült. Megértem. Amerikában egyébként is valamiért sok hírt hallani mentális problémával küzdő személyekről, akik mondvacsinált okból ölnek meg másokat. (Igen, pontosan tudom, hogy ez mindenhol előfordul a világon, többé-kevésbé, azonban az amerikai média az, amely előszeretettel kapja vállára at ilyen történeteket, hiszen, ebből (is) van a pénz!

Azonban úgy vélem, a helyzet nem fog kielégítően változni és továbbra is elő fognak fordulni drámai esetek, amíg a törvény és hatóság nem talál megfelelő eszközöket a lehetséges elkövetőkkel szemben. Ez az egyik oka, amiért részemről - bár sok mindenben szemben állok a Nagy Testvér lehetőségével - de támogatnék egy Internetes regisztrációs törvényt, amely szerint a személyiséged valós kell legyen, ha közösségi platformon vállalsz "közszereplést", ami annyit tesz, ha kurva anyázod a főnöködet, azt csak névvel tehetnéd és nem "hátulról támadva", anonim, fiktív adatlapok mögé bújva.

Akkor talán az emberek felfognák végre, hogy az Interneten sem tehetnek meg mindent és talán a mérgező emberek, a trollok, kicsit erősebb önkritikát gyakorolnának véleményük felett.
Mert véleményt bárki nyilváníthat, de tegye azt arccal, kiállva mellett.

És nem cenzúrázni akarom embertársainkat, de sokan képtelenek bizonyos önkontrollra és nekik viszont néha a kérésnél kicsit erősebb eszközökre van szükség, hogy egy elfogadott mederben tartsuk a vélemények egyediségéből fakadó kellemetlenségeket.

Mert aláírom, hogy lehet véleményed pl. a pedofíliáról, de azt nem, hogy magad által kreált teóriák és ötletek mentén fórumon esetleg támogasd azt. Vagy pl. oké, hogy szereted a pornófilmeket, de egyértelmű, hogy nem akarja senki, hogy szabad legyen ilyen videókkal telepakolni mondjuk az FB hírfolyamát.

Részemről, egy rendkívül mogorva egységet alakítanék ki az olyan geek-ek és trollok ellen, akik bizonyos normákat nem képesek betartani és mint ebben az esetben, halálosan fenyegetik meg a másikat.
És nem lehet elbagatellizálni azzal, hogy csak humor volt, hogy csak odamondás. Mert sosem lehet tudni, hogy a sok kamu fenyegető között nincs-e ott valaki, akinél ez nem csupán üres fenyegetés.

Részemről sem tetszett, amit az Abby karakterrel meglépett a játékkészítő, de ezért nem fogok egy ismeretlen ember privátban zavarni, hogy mivel te voltál a hangja, te dögölj meg.
Ezt meghagyom azoknak a kiskorú hülye-gyerekeknek, akik az érzelmi életük kizárólag arra az időre korlátozódik, amikor bekapcsolják a konzolt.
És ha ők fenyegetőznek, kiküldeném rájuk a Troll-ellenes karhatalmat, hogy ugyan üljenek le vele beszélgetni, hogyan képzeli el a jövőjét?
Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb embernél - főleg az ilyen arcoskodó gyerekek esetében - egészen jól működne egy ilyen metódus.

Troll-osztag kimegy, bekopog, név szerint keresi Kincs234xxV-t, hogy ugyan már, Trevor, gyere ki a konyhába és anyu, meg apu előtt beszéljük meg, mihez van jogod, amikor felmész a nethez és mihez nem.
Mert, hogy ingyen használhatsz egy virtuális világot, nem jelenti azt, hogy nem vonatkoznak rá akár ugyanolyan morális, etikai, egyéb törvények és irányelvek, mint a való életbe, még akkor is, ha pont a való élet elől menekülnek oly sokan a net és a játékok univerzumába.

Blog: Elkorcsosult filmes blog-kultúra

Blog: Elkorcsosult filmes blog-kultúra

Nagyon hamar eljutottunk idáig. Még az én életemben. Szégyen.

Emlékszem még, gyerekkoromban, mikor remegő felvételű videó kazettán adogattuk körbe a féltve őrzött felvételeinket, hasonlóan remegő kézzel. Amikor legtöbbször akkor tudtuk meg, hogy készül egy nagy dobás, hogy hozzájutottunk a kalózkópiához. Néhány magazin és egy-egy tévéműsorban ejtettek szót a friss mozikról és sokszor éves csúszások is előfordulhattak, hiszen nem volt Internet, amin keresztül lehetett szuszakolni az anyagot Berlintől Timbuktuig.

Azután mikor végre felszabadultunk a világhálóra, hirtelen mindenki, akiben kicsi kis affinitás is lakozott a filmek szenvedélyével kapcsolatban, az ilyen-olyan formában tartalmat kezdett gyártani, hogy terjessze az igét. Pl. olyan formán, hogy a számáéra kedves témákról specifikus tartalmat épített fel, így megosztva örömét másokkal. Ezekben az időkben – 2000 körül – számtalan fiatal és öregebb blogger kezdett olyan filmes oldalakat indítani, amelyeket vagy informatív tartalma miatt volt érdemes olvasni, vagy, mert mások szemén juthattunk olyan információkhoz, amik szélesíthették látókörünket a filmkészítés univerzumán belül. Kínai manga, szamurájfilm, horror, művész filmek, trash. Mindenki találhatott kedvére valót. Egyedül talán az oldalak fellelése jelenthetett némi problémát, mivel magukat ritkán és nehezen tudták megreklámozni, ezért olyan volt, mintha hímes tojásokat dugtál volna el a kertben és egyesével kutattad fel őket.

A blogoknak teret engedő platformok szépen lassan elkezdték célorientálttá tenni a készítőket. Meglibbentették, hogy a tartalomszolgáltatásért, ha mondjuk reklámokat is kihelyeznek oldalaikra a cikkek mellé és a reklám elér az olvasóhoz, némi aprópénzzel vagy egyéb megfoghatatlan szolgáltatásokkal kibővíthetik a készítők érdeklődését.

Az ügyesebb platformok talpon maradtak és kooperálni kezdtek nagyobb netes szolgáltatásokkal, hogy végül eljussunk oda, ahol most tartunk.

Mostanra már nem a tartalom a fontos az időközben életben maradt filmes portáloknak, hanem, hogy az egymondatos cikkekkel kattintást generáljanak, azaz olvasókat szerezzenek a reklámok megtekintéséhez. És ez borzalmasan szomorú és frusztráló.

Tíz éve a legtöbb írás, amit találtam szörfölgetés közben, informatív volt és releváns. Ezzel szemben manapság olyan haszontalan és valójában érdektelen témák köré építenek fel néhány mondatból álló koholmányokat, hogy elkeserítő. Mindezt ráadásul olyan oldalak, akiknek korábban élvezet volt munkásságát követni, míg ma már azon is elgondolkodom, hogy megéri-e követni őket?

Néhánynak azt hiszem, elengedem a kezét. Ezt pedig én sajnálom a legjobban.

Tudom már egy ideje, hogy a film biznisz egy felfújt üzleti ág, amiben minden morzsa „hír” dollárt teremtő erő, nem véletlenül élnek meg a pletykalapok is, melyek tartalma, címéből adódóan is megkérdőjelezhető. A bulvár irodalom (Kissé úri kifejezés valamire, ami alig ér valamit.) mostanra szinte már-már a fantáziabirodalom részét képezi, hiszen számtalan esetben derült ki a rajta keresztülvonuló anyagokról, hogy a valósághoz sok közük nincs, illetve, az információ nem azoktól ered, akikről szól, hanem szomszédoktól, ismerősöktől és így megkérdőjelezhető információ. Plusz, akik papírra vetik, sokszor képtelenek tárgyilagosak maradni és jelentős részben teszik már hozzá a saját elképzelésüket is.

Azonban a „pletyka” veszélyes fenevad. Pszichológiai oka van, hogy az átlagember szomjazik rá és ha beszerzését csak silány minőségű tartalmat gyártó firkálmányokból lehet beszerezni, akkor biztos lehetsz benne, hogy lesz aki onnan be is szerzi azt. Azután pedig a kisebb csoport, amelyik innen magába szívta a selejtes anyagot, készséges, szájhagyomány útján terjeszti azt tovább a többség felé. Nem véletlen tehát a kifejezés: pletykalap.

A közösségé oldalak pedig, habár valószínűleg nem ezt a lehetőséget emelnék ki első sorban, ha használatukról szó esik, mégis, tartalmuk tetemes részét ezek a hírek teszik ki. Ezt pedig a korábban említett reklámozás, kontra jutalmazás rendszerrel gyakorlatilag táplálják is.

Így jutottunk el a mához, ahol a korábban kedvel filmes portáljaim olyan használhatatlan cikkekkel rabolják a drága időmet, minthogy, egy példát ragadjak ki, ami tökéletesen rámutat a problémára: Kiderült, hány perces lesz a Marvel mozi záró-darabja!

Látod a problémát?

A probléma itt az, hogy ez az információ nem ér meg egy cikket, kattintást és olvasást. Ez, húsz éve, maximum egy kis színes csíkként jelent volna meg egy filmes oldal „friss hírek” rovatában. Mert egyetlen mondat az egész, nem több.

Felmerült már bennem az is, hogy az információ, azon kívül, hogy totál lényegtelen nagyjából a moziba járó emberek 100 százalékának, simán a címben is szerepelhetne: 119 perces, azaz két órás lesz a Marvel sorozat lezáró része.

Ehelyett, mutatom, körül-belül mire számíts egy ilyen cikkben:

„A Marvel stúdió vezetője, Robert Tiktok egy eheti sajtótájékoztatón bejelentette, hogy várhatóan az előzetes vágások után, ha a tesztközönség nem szól közbe, a karácsonyra bemutatásra kerülő „Vérplazma” című Marvel mozifilm 119 perces lesz a vágás után. Tiktok még hozzátette, hogy a rengeteg akció miatt hamar elrepül és reméli, akik megveszik a 12 literes currys csirke ízesítésű pop corn, nem felejtik megenni azt, miközben a látványvilágtól leesik az álluk! Leesett állal meg nehéz enni, mint tudjuk.”

Nos, ennyi kb. egy ilyen cikk. Találtál benn olyan lényegi információt, ami nem puszta idő(d) rablás(a)?

Szerintem semmit.

Gyerekkorodban az történt volna, hogy az amerikai bemutató után három hónappal egy remegő felvételű videokazettán megkaptad volna a padtársadtól kölcsönbe, hogy este nézd meg, de holnapra hozd vissza. És te hasonlóan remegő kézzel vetted volna át.

Interjú egy stróman özvegyével

Ha volt megosztó házaspár a magyar celeb-életben - vagy terjesszük ki a politikai elitre is akár - akkor az Andy Vajna és Palácsik Tímea házaspárja lehetett, akik frigyükkel hosszú évekre, évtizedekre adtak pletykálni valót az átlagembereknek.
Nekünk magyaroknak egyébként is megvan mindenről a véleményünk és szeretünk úgy hivatkozni magunkra, hogy "csak" "őszinték" vagyunk, de sajnos, ahogy megismerem az emberi pszichét, beleértve a sajátomat, azt mondom, inkább vagyunk büdös bunkók, akik mindenki életébe belepofáznak, mint erényes emberek, akik nem hazudnak a másiknak. Ezt a két tényt keverjük rendre össze.

Valamiért a TV2 úgy érezte, hogy Andy Vajna januári halála után ideje van meglátogatni az özvegyét és aprólékosan kifaggatni őt az érzéseiről és az élete alakulásáról. Ami viszont ebben visszás, hogy Vajna Timit már korábban sem azért vették szájukra az emberek, mert különösebben kedvelnék, sőt. Magyarországon jelenleg a gold digger metafora tökéletes megtestesítője a hölgy, annak ellenére, hogy senkinek nincs rálátása az életükre és, hogy milyen érzésekkel telve élték azt.
Ennek ellenére is úgy gondolom, hogy egy mély-interjú teljesen szükségtelen az özveggyel, mert roppant kevesen lesznek megtekintői között olyanok, akikben nem a kárörvendés buzog, hanem őszinte és objektív érdeklődés.

Mert minket valamiért nem érdekel a sorsa, hogy hogyan alakul miután a "király" eltávozott. Akinek korábban elmarasztaló véleménye volt róla, annak ezek után sem fog pozitív irányba változni és úgy tekintünk a hölgyre, mint korábban: egy olyan lány, aki anyagi jólétért cserébe eladja magát. Hiába a könnyek.

Különösen zavaró, hogy Tímea arra panaszkodik, hogy anyagilag mennyire padlón van, mert bár egyértelmű, hogy a szerencsejátékos Kaszinó világából nem vándorolhatott az ő zsebükbe annyi játékos pénze, azért biztosan volt mit a tejbe aprítani.

Most meg a lánynak el kell adnia holmiját, hogy pénze legyen? Megkockáztatom, hogy akkor komoly problémái vannak gazdálkodásból.
- Miből élsz most? - kérdezi a riporter és Tímea elsorolja, hogy miket adott el.
Komolyan ennek a nőnek, aki olyan büszke volt az üzleteire, képtelen anélkül pénzt szerezni, hogy ne a holmiját kellene eladnia?
Nincs saját üzlete?
Saját megtakarított pénze?
Semmi perspektívája?
Saját bankszámla?

Ezt tényleg el kell fogadni és sajnálni a leányzót?
Szerintem nem.
Miért kellene, amikor évekig élt egy olyan életet, amiről sokan álmodni sem mernek?
Bejárta a világot, és fénykép megosztó csatornáján állandóan azt közvetítette, hogy tökéletes az élete.

Erre kiderül, hogy valójában egyedül életképtelen?
Ha nem lett volna ez a milliomos üzletember, ez a lány sosem elégítette volna ki saját igényeit?
Hát ez az oka, amiért felesleges róla riportot készíteni, mert szánni nem tudjuk, ellenben amit visszajelzésként kaphatna, arra meg nincs szüksége.

Mondanám, hogy sajnálom őt, ám nem hiszem, hogy tényleg érdekel a sorsa és egyetlen percig is képes érzelmeket kiváltani belőlem. Ha mégis, azok negatív érzelmek.

A rajongás határa

A rajongás határa

Vajon van jogunk arra, hogy mások rajongásának tárgyát és metódusát megkritizáljuk. Szerintem nincs, mégis megteszem.

Körbejárta a netet egy felvétel, amelyen egy felnőtt férfi, Eric Butts, először tekinti meg a Star Wars IX., záró epizódjának a trailerét, amely túl sokat ugyan nem mutat, mégis olyan érzelemhullámot indít el a férfiban, ami, egyszeri nézőként, már engem taszított. Ez egy „reakció” videó, amelyet néhányan kitaláltak – igyekeztek levédeni a műfajt, azonban a náluk okosabb – vagy előrelátóbb - bíróság nem engedélyezte, megelőzvén ezzel rengeteg felesleges papírmunkát – hiszen akik levédték volna, biztos vagyok benne, hogy további megélhetésüket abból biztosították volna, hogy boldog-boldogtalant beperelnek, aki hasonló videót készített volna, mindezt egyszeri idő ás ötletráfordítással, azonban úgy vélem, a kreativitásnak és önkifejezésnek ne lehessen ily módon gátat szabni. Most komolyan úgy gondolod, hogy aki időt fektetne abba, hogy „találmányát” levédetné – néz valamit és felveszi a saját reakcióját, miközben nézte – az később nem élne vissza a megszerzett „hatalmával”?

Precedens értékű lett volna az ítélet, ha nyernek ám így sem kevésbé fontos, történelmi pillanat a videómegosztó platformok történetében. Ugyanakkor, bár magam is láttam olyan felvételeket, amelyek természetesen mosolyt csaltak orcámra, mégis azt merem állítani, hogy egy egyperces reakcióvideó az önkifejezés egyik legolcsóbb, legócskább módja. Minimális kreativitással maximálisan hatást elérni jó reklám is lehet, egyben hatásvadász megnyilvánulás.*

* Fine Brothers és egy cikk a témáról!  - állítólag visszanyalt a fagyi...

Tényleg nem emlékszem, ki volt az a két fiatalember, akik a youtubeon először készítettek ilyen felvételt, keress rá, azonban a műfaj kinőtte magát és mindenféle formában találkozhattunk már vele.

Volt valódi, megjátszott, rövid és akár teljes epizódot felölelő. Kinőtt belőle a gamer világ gameplay leágazása, illetve a sorozatok cliffhangereit felölelő válogatások is. Értéke nem feltétlenül van – főleg, mikor érzed, hogy a reakció nem igazi, hanem egy elripacskodott valami – mégis, lassan eljutott oda, hogy van aki ilyen tartalom gyártásából keresi meg a betevőjét.

És akkor visszatérnék jelen emberünkre, aki megtekintette a Star Wars aktuális bemutatóját és úgy érezte, ezt megosztja velünk is, ezért vette a fáradtságot, hogy bekamerázza az arcát, megmutatva a világnak, hogy mennyire rajongó... vagy infantilis fasz. Persze, még mielőtt elindítja a „műsort”, megerősít minket, hogy a sorozat legnagyobb rajongója és megelőlegezi, hogy a reakciója talán túl impulzív lesz.

Nézem a felvételt és nekem kellemetlen, hogy azt látom, elvileg felnőtt ember képes 2 percnyi hamis illúziót úgy megtekinteni, hogy gyakorlatilag végig nyálaskodja az egészet, mint egy csecsemő, aki anyját hallja énekelni.

Ez nem egészséges. Viccesnek lehet, hogy az, azonban úgy érzem, aki érzelmileg ennyire megnyílik egy egyértelműen művi világtól, azzal komoly gondok lehetnek mentálisan. Vagy gondolod, emberünk a mindennapi életben is ennyire impulzív? Az sem lehet könnyű akkor a környezetének.

- Szívem, a főtt tojás túl kemény lett! Ne hara...gudj... hüpp-hüpp.

Emberünk már attól rendesen orgazmus közeli állapotba kerül, hogy a főhősnő a kardjához nyúl és leemeli az övéről. Nem mintha ilyen jelenet ne lett volna a korábbi nyolc részben... azután a kamera átvált a sivatagra és kis reakciósunk felhüppög. A sivatag látványától, mert akkor mást még nem látsz.

Normális?

Mire gondolt, vajon, milyen irányba vitte el őt a képzelete a sivatagban???

Mi lenne ezzel, ha kitennéd a Szaharában? Komolyan. Összeomlana a sírástól fuldokolva, hogy mekkora feeling?

Szóval készült ez a remek reakcióvideó és ami röhej, hogy abból is készültek reakcióvideók, amelyben mások ugyanúgy a kétségeiket mesélték el, emberünk viselkedésével kapcsolatban. Mame is született már belőle, pedig a trailer alig pár napja van kint... Meg én sem bírtam elmenni a jelenség mellett, hiszen akkor most nem olvasnád soraimat.

Ha ez a srác tényleg így élte meg már magát csak a trailert is, nem szeretnék mellette ülni a moziban, amikor először és századszor is megnézi. Mert beteg. Mert felnőtt ember, így nem viselkedik.

Persze, belőlem is felszakadt egy reszketeg sóhaj, mikor a hetedik részben ismét repült a millenium falcon. Megkönnyeztem Solo és Luke halálát, igen, mert gyerekkorom hősei voltak. De ez?

Látom magam előtt, ahogy emberünk beül a filmre és két órán keresztül, vagy amíg a film tart, könnyel és spermával teríti be maga alatt az ülés, a gyönyörtől. Azért rákötnék egy gépet, ami méri a pulzusát, meg azt, hogy érzelmileg mik nála a film csúcspontjai. A Disney helyében ezzel a sráccal tesztelném a filmet. Bár, ez nem csak akkor sírna, ha kell, hanem mikor feltűnik a logo...

Vagy, eszembe jutott az is, hogy már megint Jimmy Kimmel vagy valamelyik főműsoridős humor Herold szórakozik az Internet népével és napokon belül kiderül, a síró srác csupán remek színész, a könnyeket ammóniummal csalták elő és a vörös pattanás szerű folt a bal arcán sminkes munka, ezzel a rajongók orra alá dörgölvén, hogy milyen röhejes már a rajongásnak ez a beteges foka. A figura kinézete amúgy tökéletesen megfelel annak a magamban kialakított geek képének, aminek a legtöbb hasonló fanatikust elképzelem. Hát nem is egy The Rock vagy Jason Momoa a srác.

Aztán, hogy érdekesebb legyen a történet, Mark Hamill, aki valahogy még hatvan évesen is követi a Star Wars világ körüli univerzum összes halk pukkanását, kiállt a fiatalember mellett és megköszönte neki, mert ha olyanok, mint Eric, nincsenek, akkor a Star Wars, sőt, semmilyen másik filmes munka nem érne semmit. Mert kell néha a megerősítés, hogy szükség van arra, amit csinálsz. (Nem mintha Luke ne tudná, mit vittek véghez a sorozattal.)

Mark Hamill twitter site

Ez egy kedves gesztus és egyben sokat tompított az Eric videóján fanyalgók hozzáállásán is.

Részemről tartom, amit mondtam és tovább boncolgatnám.

Vajon, azok a rajongók milyen fokán álltak a rajongásnak, akikről néha olvasod, hogy sztárokhoz törnek be? Követik őket. Tárgyakat lopnak el tőlük vagy hagynak hátra nekik.

Igaz, a Star Wars nem személy, hanem egy franchise, de vajon, aki rajongó, mennyire választja külön a fantáziavilágot a színészektől, akik arcukat adják az univerzumot betöltő karakterekhez?

Mennyire volt rajongója John Lennon-nak, Mark David Chapman, hogy végül lelőtte?

Mert rajongás és rajongás között is vannak árnyalatok. Amit viszont a videón látunk, az nem az egészséges formája egy harminc feletti, felnőtt ember esetében.

Blog: Andy Vajna mellőzése

kép: ujkor.hu

Ha nem számolom a főbb díjakat az Oscar gálán, akkor az, ami miatt várom az egész francot, kövezzetek meg, de a szomorú kisfilm, amelyben melankolikus zenére átfutják az elmúlt év filmes hírességeit, akik ezután az égi filmpalotában szórakoztatják a nagyérdeműt. Egyfajta morbid kíváncsiság lehet ez tőlem, vagy csak egy pár perces megemlékezés azokról, akiket kedveltem, hisz a film világának fontos tagjai voltak és sokat bizony ismertem is és egyet-egyet megkönnyeztem.
2019 februárjában pedig tudtam, hogy minket, magyarokat érintő híresség is érintett lett, hiszen a filmművészet egyik fontos pápája és papája hagyott itt minket, a megosztó személyű Andy Vajna.

És én tudtam, hogy egy magyar embert fogok látni a kisfilmben. Olyan valakit, aki életében munkásságával nem egy remek pillanatot okozott nekem és több millió filmkedvelőnek. Összeszámolni sem tudnám, hogy a kezei között átfolyt filmes munkák megtekintésére mennyit órát áldoztam fel életemben, de ha csak néhány cím ugrik be hirtelen - Rambo sorozat, Vörös zsaru, Emlékmás, 13. harcos - már akkor is hetekről beszélhetek, nem csupán néhány napról. Csak a 13. harcost láttam vagy 25-30 alkalommal...

Felvételről néztem meg először a kisfilmet, egy youtube videón, ami gyakorlatilag ki lett emelve a gálából és nem hittem a szememnek. Rögtön utána letöltöttem a rendezvényről készült felvételt és megkerestem az aktuális rést, hogy újra nézzem. Nem hittem el!
Andrew G. Vajna egyszerűen ki lett hagyva/felejtve a kisfilmből!

Tudom, én vagyok a hülye, de személyes sértésnek vettem, még úgy is, hogy a politikai nézetemet nem keverem bele. Mellesleg nem vagyok olyan piti, hogy pont azt belekeverve érezzek kielégülést, mint oly sokan, hogy a "magyar mikulás" becenévvel is illetett filmes kimaradt egy filmes körökben igenis fontos pillanatból, legyen az poszthumusz akár. Igen, nem vagyok olyan piti, mint azok az emberek, akik pl. nem szavaztak meg díszpolgárságot egy Bálint gazdának, mondván, nem párt-közeli.
Mint filmbarát és filmkedvelő, vagyok egyben olyan nacionalista is, hogy úgy érezzem, ha valakinek helye lett volna a filmeseinket képviselni abban a rövid búcsúztatóban, az igenis Andy Vajna.
Gondolhatod, hogy egy majom vagyok, de állítólag olyan nevek is felszólaltak nemtetszésüknek ezzel kapcsolatban hangot adva, mint Schwarzenegger, szóval, ha szerinted csak kaffogok ez ügyben, akkor ugyanezt gondolod magáról a Terminátorról is, márpedig, legyél bárki is, hozzá képest egy kis senki vagy, ezt tudjad! :)
Ha itt megkérdeznéd, hogy ki az a Schwarzenegger, akkor ki is állítottad a saját szegénységi bizonyítványodat... Akkor is ha Vajnáról kérdezed ugyanezt. Mondjuk, akkor nem is értem, miért olvasod ezt a blogot...?

Szóval, lement a pár perc, Vajna kimaradt és igen sok filmes értetlenül állt az eset előtt, sokan hangot is adva nemtetszésüknek. Az Oscar gálát lebonyolító szervezet igyekezett mosakodni, ám úgy érzem, ezt a csorbát nem lehet kiköszörülni azzal a közleménnyel, hogy valójában nincs ám elfelejtve a magyar emigráns filmes, hiszen megtalálható mindjárt harmadikként a fotó-összeállításban, melyben a legfontosabb elhunytakat sorakoztatták fel, a filmes eseménnyel kapcsolatos adatlapon.

Most nem akarok persze arra utalni, hogy a montázsba kerültek olyan nevek is, akik közel sem tettek annyit a filmművészetért, mint Vajna, mert pofátlanság lenne, mások kárára becsúsztatni az urat, azonban úgy vélem, ki kellett írnom magamból csalódottságomat.

Nem akarok tippelni, hogy valaki figyelmetlen volt a videó összekészítése közben, vagy tudatos döntés áll a háttérben, ha tudjuk, hogy Andy Vajnának komoly köze volt ahhoz, hogy a sztárrendszert kiterjessze Hollywood a színészeken túl másokra is az iparban, hiszen pont Vajna cége volt az, ami néha horror összegeket fizetett ki akár forgatókönyvíróknak is, lásd. Joe Eszterhas, bár, fontos hozzátenni, hogy a Carolco cégből még a kilencvenes évek előtt kivált, hogy saját filmkészítő céget alapítson és a cége - Cinergi Pictures - készített olyan mozit is, amelynek stáblistáján nem jelent meg a neve, azért elég szövevényes kinyomozni, miben is volt benne a keze és miben nem.

Részemről ezúton is köszönöm neki azt a rengeteg kellemes percet, amelyet filmjeinek megtekintésével töltöttem. Sajnálom, hogy már nem lesz több filmje!
Isten vele!

Oscar gála, te pedig ne csodálkozz, ha ezek után a magyar nézők még kevésbé lesznek rád kíváncsiak. Én egészen biztos nem várok meg veled több hajnalt.

life.hu