Hányszor mondta?

 

Hányszor mondta?

John DeCash nyelvészprofesszor végül belátta, hogy talán nem a legegyszerűbb feladatot találta ki magának, hogy halhatatlanná tegye a nevét.

Az történt ugyanis, hogy DeCash egy hűvös, őszi napon a bevásárlásból tartott hazafelé, gyalog, mert elhivatott természetvédőként (Valójában nem volt pénze gépjárműre és egy kerékpárnak sem érezte szükségét, hogy utánajárjon) mindenhova gyalog járt, és megütötte a fülét egy párbeszéd töredéke, illetve annak is utolsó mondata, ahogy két, rosszul öltözött férfi mellett elhaladt.: - Mi van ebben? Tégla?

DeCash fejében pedig motoszkálni kezdett a gondolat, hogy kinyomozza, már amennyiben lehetséges, hogy ez a kifejezés összetétel, nagyjából ebben a formában, hányszor hallatszódhatott el életének azon pontjáig, ahol épp tartott. És ez, bár az olvasó lehet, bele sem gondol, szinte – mondom szinte csak szinte – Sziszifuszi vállalkozásnak tűnhet. Egy 29 éves, két diplomával rendelkező, de már most fontos észrevételeket publikáló nyelvésztől azonban elvárható, hogy teljes mellszélességgel ugorjon fejest a feladatba, amit DeCash izgatottan meg is tett.

A következő években nyolc világnyelvet tanult meg már-már anyanyelvi szinten, de ezen kívül huszonöt másikkal ismerkedett meg. Kifejlesztett egy számítógépes programot, amely szkennelt szövegeket futott át és jelölt meg, ahol a kifejezést nyomokban felfedezte. Öt évet ölt abba, hogy az Internet kereső rendszereit megismerje és a munkája mellé állítsa és ebben egy tucat fejlesztő volt segítségére.

DeCash ha éppen nem szövegeket és hanganyagokat böngészett át, különböző nyelvészeti társaságoknál kilincselt olyan bevételekért, amiket utána kifizetett azoknak az egyetemi diákoknak, akik a keze alatt dolgoztak a munkáján.

Környezetében gyakorlatilag mindenki lehetetlennek gondolta a vállalását, ezért a befolyt pénzek is csak éppen csurrantak-cseppentek. Közben ugye, ki kellett zárnia olyan nyelveket, amelyekben a tégla szó semmilyen formában nem jelent meg, lásd pl. a természeti népeket, akik fejlődésük során nem találkoztak a tárggyal vagy nyelvük nem volt képes arra, hogy a humor olyan formáját kifejezze, ami a nehéz megemelendő tárgyat, amelynek valamilyen hordó eszköznek kellett lennie, összekapcsolja az építkezésben használt, négyzet alakú tárgyat. Ez azért sem volt könnyű, mert a téglát kb. 10 ezer éve használta már az ember és az égetett változata, amely tartósabb és masszívabb volt, már Krisztus előtt 3 ezer évvel megjelent.

DeCash-nek ezért azt is el kellett a kutatása közben dönteni, hogy a tégla szó melyik változatait fogja figyelembe venni a befutott információk alapján és mit fog a végeredménybe beszámolni. Három egész évébe telt, mire rádöbbent, hogyha még életében szeretne egy lehetőleg matematikailag pontos számot megfogalmazni, gyakorlatilag az lesz a legkönnyebb, ha egy időponthoz köti az eredményhez kapcsolódó kezdőpontot. Tömören megállapította, hogy az kiszámolandó szám az ezerhétszázas évektől fog számítani és csak angol-mandarin-orosz-spanyol-kínai és indiai nyelvek bevonásával.

29 éven keresztül számolta az adatokat, osztott és szorzott, míg végül publikált egy cikket, hogy igen közel jár már a megoldáshoz. Ekkor elmúlt 58 éves.

Végül kapott egy meghívást a CNN hírcsatornától, hogy bemutathassa csodálatos munkásságát, amennyiben valakit tényleg érdekel, hogy ezt a téglás poént mennyiszer süthette el korábban a globálisan vett emberiség.

A beszélgetés alatt DeCash végig igyekezett szórakoztatóan mesélni a munkájáról, hiszen szerette volna, ha mindenkihez eljut a híre és megismerik a nevét, ha már az életét feltette rá, hogy megválaszolja a kérdést.

Azonban a beszélgetés végén valami olyasmi történt, amire DeCash nem számított…

-          Szóval, DeCash professzor, azt állítja, hogy tud egy nagyjából pontos számot mondani, amely mutatja, hogy a „Téglát tettél bele?” kérdést az emberek eddig hányszor használhatták?

-          Igen!

-          Mi ez a szám?

-          71 millió, 457 ezer 291 alkalommal hangozhatott el mostanáig ez a poén valamilyen formában!

-          Teringettét, ez hatalmas szám!

-          Ig… igen… ez egy… mit mondott az előbb? – kérdezte hebegve DeCash Morton Wrightot, a CNN hírműsorának házigazdáját.

Wright nem esett ki a szerepéből és megismételte, amire szerinte DeCash kíváncsi volt.: - A teringettére gondol, professzor úr?

DeCash arca elfehéredett. Azt érezte, mint közel harminc éve, amikor elsétált a bevásárlás után két férfi mellett és azok beszélgettek valamiről, ami most hirtelen már nem is tűnt fontosnak.

-          Teringettét… teringettét.. – forgatta a szót a szájában, ami szinte körbetapadt a szájüregében. Nem is tűnt fel neki, hogy felállt és elindult kifelé a stúdióból.

Wright arcán most először halványult el a mosoly.

-          Hova megy DeCash professzor? Még van 4 percünk!

-          Sajnos, nekem nincs. Ki kell derítenem, hogy az emberiség hányszor használta eddig a „Teringettét”! kifejezést…

Demagóg dumagőg: Magyar nő, külföldi férfi (2022)

 Két dolgot tisztázzunk le, mielőtt belekezdek ebbe a végtelenül szórakoztató levezetésbe, ami oda fog vezetni, hogy durván kihal a magyar! (Természetesen ez az indító mondat csak egy üres lózung és az írás végére elsikkad, ahogy kell.)

Első: Az alant olvasható történetben a szereplők nevét és egyebeket csúnyán megváltoztattam, mert az alaphoz ugyan szolgáltak némi segítséggel, a végeredményt tekintve azonban sértő lehet az eredeti kontextusban szereplőkre a végeredmény! Ez, amit írni fogok, annyira demagóg és torz fantáziálás, hogy bármilyen hasonlóság létező személyekkel végtelenül arrogáns levezetést eredményezhet.

Második: Fordított esetben: Magyar férfi, külföldi nő, tökéletesen elfogadott a felállás és szükséges a magyar vér erősítéséhez! 

Volt egyszer egy insta sztár. Legyen Janna.

Janna lassan építgette brandjét, gyűjtögette a követőket, ami nem volt neki nehéz, mert gyönyörű volt (a magyar lányok a legszebbek, nem igaz?)(Állítják ezt a magyarok, pont úgy, hogy mindent is mi találtunk fel...) és okos, tehetséges is és ami nőknél kifejezetten értékelendő: érdekes!

Janna azonban sikerei mellett még mindig szingliként lubickolt a rögvalóságban, bár mindent megtett azért, hogy megtalálja a neki teremtett férfit. Szóval fent volt a Tinderen. Módszeresen húzta jobbra az angol adatlapokat, mert valamiért vonzotta az idegen nyelv. Nem ám a saját anyanyelve. Dehogy. Abban annyira jó volt, hogy úgy gondolta, csak olyan férfi lesz méltó érdeklődésére, aki beszéli az idegen nyelvet. Lehetőleg a nem oroszt. Mert Janna tudta, hogy az oroszok két dolgot is jobban szeretnek a nőiknél: a medvét és a vodkát.

Szóval koncentrált az angolokra.

Azután Janna kiutazott külföldre, mert habár valami homályos munkahelyről néha készített néhány videót a közönségnek, senki nem tudta, igazából miből él, ellenben olyan helyekre utazott a fotói tanúsága szerint, ahová egy átlagos magyar talán ki sem jut. Janna ezt évente háromszor tette meg a többiek helyett. És ezt mindenki elfogadta, mert Janna gyönyörű volt, mint írtam és a fotói között megfelelő számú fürdőruhás képet is elhelyezett, amiken nem csak formás lábai, de kerek csípője és nem elhanyagolható mellei is látszottak. Az, hogy a mellei mennyire nem lennének elhanyagolva, a fotók alá érkező kommentekből lehetett tudni és Janna minden alkalmat megragadott, hogy az összes szemtelenebb hozzászólást finoman, de elítélje. Amennyiben az a magyar fiúktól érkezett. Az angol nyelvű ömlengésekre azonban többnyire megfelelő emojik formájában reagált, az elvörösödő szendeségű arcocskától kezdve a szemrebegtetőig.

Azután Janna kiutazott Madagaszkárra, és hogy, hogy nem, utolérte őt a szerelem. Természetesen a fiatalember hasonlóan gyönyörű volt, mint ő, csak férfiban és kente-vágta az angolt, mivel az volt az anyanyelve. Igen, jól sejted: Janna kiutazott két egész hétre külföldre, hogy megtalálja azt, akivel leélné az életét. Ezt itthon nem tudta elérni hosszú évek alatt, mert volt egy aprócska bibi: a magyar srácok anyanyelve nem az angol volt és Janna valamiért sosem érezte, hogy tartozik a magyar vérnek azzal, hogy a megfelelő férjet - vagy az épp elégségeset - hazájában keresse meg, pedig a Tinder applikáció ebben nagy segítségére lett volna, ha nem havonta kétszer szentel neki pár percet és nem húzza a magyarokat automatikusan balra. Janna nem adott esélyt annak, hogy magyar ős- és bezzeganyaként a génünket, már ha létezik magyar gén, tovább örökítse, mivel szórakozó helyeken nem ismerkedett - ha magyarul szóltak hozzá - és a tömegközlekedésen meg a telefonját nyomkodta, fel sem nézve, nehogy véletlenül összeakadjon a tekintete egy másik szempárral, hogy azután kiderüljön, az illető csak egy magyar.

Amikor egy írásodhoz saját illusztrációt akarsz készíteni, de nem voltál felkészülve rá, ezért nincs semmilyen papír kézügyben, csak vécépapír, és így a rajta elkészített grafika egyfajta többlettartalmat nyer ezáltal. Gyakorlatilag tök véletlenül egy tucat réteggel gazdagodik az illusztrációd. (Mondod te, mert ciki, hogy egy darab rajzlapod sem volt kéznél...)

Ellenben Janna mikor kiutazott Madagaszkárra, a telefonját csak fotózni vette elő és mivel tudta, hogy a kreol bőrű srácok között nehéz lesz a hazai ízt kifogni, végre bátran és büszkén kihúzva magát tekingetett a világba, hogy beigya annak látványát. Ezek után az lett volna a csoda, ha nem lesz két egész héten belül halálosan szerelmes valakibe, aki már eleve itt lakott.

Janna ezek után hazautazott és viszonylag gyorsan felkészítette a követőit, hogy életében hatalmas változások fognak történni. Először tehát lefikázta a Tindert, hogy mennyire alkalmatlan a párkeresésre és ezt ajánlotta több ezer követőjének, mert szerinte a Tinder csak elvonja a lehetőségektől az emberek figyelmét és valójában személytelen, embertelen alkalmazás. A követői közül pedig voltak páran, akik osztották a véleményét. Így is meg úgy is. 

Jannának köszönhetően végül Kálmán és Olga nem lettek egy pár, miután Kálmán pont akkor lépett fel, mikor Olga törölte telefonjáról az alkalmazást. Ha nincs Janna, Olga jobbra húzza Kálmánt, majd Kálmán is Olgát. A randijuk döcögősen indult volna, de a megivott bor és Kálmán néhány szóvicce miatt még aznap ágyba kerültek volna - jelen sorok írója erősen preferálja az első éjszaka jogát a randi után, ami ugyan nem létező fogalom, de lehetne!!! - és miután összeházasodnak, születik két csodás gyermekük. Bármilyen hihetetlen, de még legalább ezer párocska nem találkozott azért egymással, mert Janna Madagaszkáron találta meg az igazit.

Mivel Janna csak elsősorban volt nő és másodsorban meg egy influenszer - ami elnevezés furcsa téves társításokat hozott létre átlagos emberek fejében, ha tudjuk, hogy mindeközben a világon egy hatalmas vírusos influenza szerű ártány dübörgött végig az emberiségen, meg 0.11%-olva azt - egyik élő bejelentkezése alatt boldog, de a hír megosztása közben egyre több boldogtalannal osztotta meg saját örömét, hogy heteken belül felszámolja itthoni életét, hogy az itthont áthelyezze otthonra, ott Madagaszkáron. Végtelen örömmel locsogott arról, hogy megtalálta az Igaziját és most már ásó meg kapa, habár, az kiderült, egyikük sem a kétkezi munkából fog megélni. Mire befejezte a műsort, közel 500 követője lett a múlté, de Janna ezen már nem rágódott, mert lelki szemei előtt azok a csodálatos, angol nyelven készített videók lebegtek, amiket majd új kedvesével fog a Madagaszkári vízparton készíteni és amik zömében mindketten lengén fognak öltözni. Janna tudta, hogy lehet, hogy kezdetben elveszít néhány magyar anyanyelvű követőt, de hosszú távon sokkal nagyobb számban érkeznek majd az angol nyelvű, külföldi rajongók, ami azért lesz könnyű, mert Janna gyönyörű volt és csinos, mivel eredetileg magyar lány volt, és tudjuk, hogy a magyar lányok a legszebbek, ha nem mondtam volna.

A madagaszkári-magyarok is.