Blog: Mit eszünk ötven év múlva?

Az 1973-as film, a "Zöld szója" posztere

Bizonyára láttátok a "Zöld szója" című mozit.
Persze. Hogyan is láthattad volna, amikor vagy negyven éve készült.
Én sem akkor láttam, hanem mostanában, pár éve. A film ellenére is vissza-visszatérő parám és azóta több filmben és egyéb művészeti ágban előkerülő téma - főleg még irodalom - hogy az emberiségnek lassan harangoztak. Annyian vagyunk már, hogy a bolygónk nem képes kiszolgálni megnövekedett igényeinket.
Az emberen kívüli élőlényekből évente több féle hal ki, mióta mi szaporodunk!
Lassan az élelmiszeripar tényleg iparosítva lett. Futószalagon készül tej, kenyér, zöldség, gyümölcs és hús.
De lassan nincs, amit a gyártósorokra tehetnénk, hiszen bármit is termesztesz, gyártasz, tenyésztesz, azzal kiveszel valamit a természet körforgásából.
Tudod mi lesz itt ötven év múlva? (Ne lovagolj a jósolt szám helyességén. A lényeg, hogy "majd". Feltehetően nem a te vagy én életemben, de unokáinkéban már lehetséges.

Kannibalizmus.

Igen.
Emberevés.

Mert lassan elfogynak az egyéb alternatívák.
Nem véletlen, hogy ahány kultúra, annyi féle állatot eszik meg.
Te még undorodsz a kutyahús gondolatától, mert neked is van egy édes kis ölebed, de van ország, ahol ezeket az édes kis szőrös jószágokat simán levágják és annyi módon készítik el, mint te a disznót.

Valahol megesznek bármit, amit az erdőben találnak, legyen az gomba, fa, fű vagy akár egy mohafajta, bogyó, levél, stb.
Mert ahogyan szocializálódtak és keresték az életben maradás módjait, különféle alternatívák voltak segítségükre.

De végül mi fog nekünk maradni, ha annyi lesz az éhes száj, amennyit nem lehet semmilyen logikus elképzelés szerint betömni?

Akkor majd éhes szájakat fognak éhes szájakkal betömni.

Azt mondjuk még nem tudom, hogy nomád módra fog megtörténni és underground módon fog megtörténni, vagy egyenesen valamilyen törvényi határozat útján, hogy pl. hetven év feletti egyéneek önként menjenek a feldolgozó üzembe. Ezt még nem tudom.

Amiről viszont már itt-ott felröppentek hírek, és a neten kis kutakodás után te is ráakadhatsz, hogy egyes kutatólaborokban már keresik a lehetőségét, hogy az emberi szervezet egészségkárosodás nélkül tudja feldolgozni az elfogyasztott másik emberi szervezetet.
Ugyanis, jelenleg ha ember eszik embert, annak súlyos egészségkárosító hatásai vannak, főleg idegrendszeri deformitások képében.
Egyelőre úgy tűnik, keresik rá a módot, hogy ezeket kiküszöböljék.
Ha lassan megvalósulnak ezek a törekvések, akkor jöhet a harmadik fázis.

Igen, jól olvastad. Az első két fázis van most folyamatban.
Az egyik, az emberhús fogyaszthatóvá tétele, míg a másik, a föld lakosságának teljese letérképezése, amelybe beletartozik a human-chip is. Tudod, amiről már sokkal többet olvashatsz, ha kutakodsz: Emberekbe akarnak olyan apró jeladó rendszert telepíteni, amely segít mindenkinek az útját figyelemmel kísérni.

Hiszen, ha törvényileg lesz előírva, hogy kiket kel "feláldozni", mert megehetőek, azokat szükséges lesz rövid időn megtalálni.
Nem fogod a nagymamit elbújtatni a fáskamrában, mert eljönnek érte és pitét sütnek belőle.
Ez vár ránk!

Szóval, amikor elmész a boltba és a polcon szemezel valamilyen számodra anyagilag megengedhetetlen finomsággal, csak tedd szépen a kosaradba, amíg te megteheted, hogy válogass az élelmiszerek közül!

Az unokádnak lehet, hogy épp te leszel a vacsorája.

(Egyébként ez a bűnözők tárolását is semmisé teszi majd, hiszen a gyilkosokra érvényes lesz az a mondás, hogy "aki kardot ragad, kard által vész el.")

Nesze nekünk szép új jövő!

Részlet a Mortal Kombat X játékból

Blog: Szex-rulett

Hallottál arról a városi legendáról, amiben emberek összejönnek egy bulira és az orosz-rulett mintájára szex-rulett-et rendeznek, azaz mindenki választ szexpartnert, de az egyik AIDS betegségben szenved!

A cikk az urbanlegends oldalán. Előbb olvasd el, mert szerintem már maga az ügy felvezetése egyértelműen bukó, még magyaráznom sem kell.

Tehát, gondolkodjunk:
Meleg pasik egy party-n. Mindenkin álarc. Egyik AIDS vírussal van fertőzve.
Mehet a seggrepacsi.
A végén valaki veszít...
Most ezt, hogy???

Először is, ki hívja meg az AIDS-ben szenvedő alakot?
Bemegy emberünk, aki szervezi a műsort, egy anonim AIDS-esek klubba és rákérdez, ki akarna kefélni egy jót, úgy, hogy terjesztheti a poklot?
Tudtommal, aki tudja magáról, hogy beteg, az nem kefélhet ész nélkül, de tegyük fel, találunk rá embert.
Ki a szervező?
Egyértelműen valaki, aki utálja a homoszexuális lakosságot, hiszen egyébként miért lenne partner ebben a veszélyes játékban.
Ha ez így van, képzelheted, mennyire utálhatja, amikor maga is részt vesz az egészen és végi kell néznie a sok ... no mit?
De ha így van és direkt csinálja, a faszért szórakozik és nem mindjárt egy az egyben szervezi le az egészségeseket a betegekkel?
Úgy csak nagyobb a pusztítás.

A másik, hogy az esetleges "játékosokat" mi vinné rá - a pénzen kívül persze - hogy gyakorlatilag halálos kór dugájába dőljenek?
El tudod képzelni, hogy egy homoszexuális szándékosan, a hecc kedvéért bevállaljon egy AIDS-es kefélést?
Akkor itt nem csak homokosokat kell meghívni a játékra, hanem eleve elme-roggyantakat, ami viszont már komolyan megnehezíti a játék leszervezését.
De kinek érné ez meg, de őszintén?
Meghirdetni  nem lehet, a tévé nem fogja közvetíteni.
Csak nincs az egész mögött egy titkos és egészséges szexualitással rendelkező csoportosulás, akik így vágnak vissza a homoszexuális férfiaknak?
Nehezen hiszem, hogy lenne ilyen.

Oké, hallottunk róla, hogy van orosz-rulett játék, nyertesekkel, vesztesekkel. Ezt amolyan föld alatti mozgalmon belül, általában komoly bűnszervezetek szervezik le, és az induló felek - bár erősen városi legenda gyanús ez is - valószínűleg olyanok, akiknek nincs veszíteni valója, ellenben rövid időn belül akarnak nagy pénzt szakítani. Filmekben látni ilyet a valóságban már nehezen juthatsz be egy ilyenre. (Esetleg háborús övezetekben, ahol a drog, alkohol és kilátástalanság amúgy is a játékosok agyára ment és így dacolnak a halállal, némi plusz nyereségért álá Szarvasvadász)

Most gondold el, hogy valaki ugyanezt leszervezi, meleg férfiakkal, egy AIDS-essel.
Egy biztos, ha a vesztes nem is hal meg azonnal, legközelebb már hívhatják őt a fertőző szerepére.
Biztos sokan akarhatják ezt a posztot betölteni, még többen játszani.
Tudtommal, egyébként is óvatos a társadalom ezen szexualitását végző része, nem, hogy még ilyen hülyeségekkel tetézzék a bajaikat.

De nyilván vannak, akik komolyan veszik az ilyen kamu híradásokat, pedig logikusan kellene végiggondolni, hogyan is mehetne ez az életben.

Esetleg azt el tudom képzelni, hogy van egy nagy lakás, 5-6 szobával, 6 játékos, vegyes nemben, bemegy a szobákba, majd a maradék 5-6 játékos, akiknek fingjuk sincs róla, ki hova ment, szintén és akit kifogtál magadnak, azzal odabent dugnod kell, tekintet nélkül arra, hogy az fiú vagy lány, tetszik vagy nem. Ezt esetleg el tudnám képzelni.
Vagy, hogy a párcserét így bonyolítják le. 6-8 nő bemegy, a pasik meg találomra utánuk. (De csalódott lenne az, akinek pont a saját párja jutna, pedig már rákészült egy kis legális elhajlásra...)

Blog: Karácsonyi köszöntő azoknak a nőknek, akikkel volt... valami!

Nem is én lennék, ha a fekete humornak nem engednék teret:
Így köszöntöm én azokat a lányokat, nőket, hölgyeket, akikkel valaha is volt bármilyen szexuális kilengésem, beleértve a csóktól, laza pettingen keresztül a teljes beteljesülésig. De még azokat is ide sorolom, akikkel már majdnem, de azután mégsem... Többnyire mert egy majom vagyok. Meg azokat is, akikkel randiztam, de semeddig sem jutottam, akármilyen okból. (Mert egy majom vagyok...)
Természetesen úriemberként, neveket nem írok ki!

Kérem, ez a rész volt a legkönnyebb!
A szerelmeimet sem szeretném kifelejteni, ezért itt azok a nők következnek, akikbe valamikor az életem során beleszerettem:
*************

Kellemes karácsonyt mindenkinek, csajok!

Érthető okokból egy nevet le sem tudnék tagadni, és ő a fiam anyja. Neki is millió puszi, mert ha mi nem is jöttünk ki, a gyerek az sikerült!
Csak ne kényeztetnéd annyira!!!

Blog: Karácsonyi köszöntő!

Eredetileg arra gondoltam, hogy a családi vacsin bebaszom annyira, hogy szófosásom legyen és majd hajnalban leülök a gép elé, hogy minden ismerősömre, aki ittas állapotban - amikor nagyjából mindenkit szeretek - eszembe jut, megemlékezzem.
Ez jól hangzik, de rá kellett jönnöm, hogy ismerve magamat, ez még józanon sem lenne egyszerű feladat. Gondolj bele: Egy bejegyzésbe az életed összes embere, akire szoktál néha - pl. most, hogy karácsony van - gondolni?
Vagy a bejegyzésnek kell kurva hosszúnak lennie, vagy a blogra szánt idődnek, esetleg az ismerősök listájának kell ellentétes módon rövidnek lennie.
Mindegy, hogyan, elég necces vállalás. Ha beleférne mindenki egy bejegyzésbe, úgy vélem, vagy nem gondolsz az emberekre eleget, akik körülvesznek, vagy túl keveset éltél idáig, hogy legyen kirül gondolkodnod.
Azért én igyekszem megtenni, ami tőlem telik és akik bizonyos okokból fontosak nekem, azokra fogok néhány szót vesztegetni ebben a bejegyzésben. (Ami nem veszteség, hanem amolyan olcsó, agyból kipattant karácsonyi ajándék, tőlem, neked.)
Tudom, jobban örülnél egy sálnak vagy üveg márkás italnak, de azt nem fogok adni, mert csóró vagyok. A gondolat, az van ingyen...

Kezdjük a családdal!
Fiam, kellemes karácsonyt!
Nem vagyok jó apád, de ettől még szeretlek, ha hiszed, ha nem.
Anyádat puszilom+
Dénes, Stefi, Niki. Ti vagytok a tesóim. Rátok is szoktam gondolni, még akkor is, ha ritkán találkozunk. Bízom benne, hogy sikeresebbek lesztek az életben, mint én valaha is. (Nem lesz nehéz!)

Fater, veled ma már találkoztunk. A vacsora kiváló volt, Misi pálinkája szintén! A krémesből végül nem vittem haza, mert olyan szépen becsomagoltam korábban, mikor vetted, hogy nem volt kedvem szétszedni, hogy hazahozzak belőle párat. Na, bumm, ettől nem hízom többet.

Ica, fater élettársa, neked és a családnak is kellemes karácsonyt! Anikót, anyukád és a tesót üdvözlöm! A pedikűrre még visszatérünk.

Betti, Stefi anyukája, neked is nyugalmas karácsonyt, meg a két kölyöknek, Rolcsinak és Kittinek is, Stefin kívül!

Haladjunk sorjában.

Ha már rokonság, akkor Lacika és anyádnak is kellemes karácsonyt! Feleségedet és a többieket pusszantom. A fiatokat szintén. Aranyos a kis golyó. Egy bajom, hogy ritkán találkozunk, de amíg kint jobb az élet, srácok, ne gyertek haza. Pedig de jókat főztünk, amíg nem volt családod, de hát ez van. Jó kaják kiesve, cukker anyu és baba bejött a képbe. Laci, ritka szerencsés vagy mostani kedveseddel. Nem tudom, hogy örökké tart e, de mindenkinek olyan élettársat kívánok, mint akivel most vagy! Puszi Katus!

Ágica, rólad se feledkezzek már meg! :)

Pusszantom a rokonaimat. Azokat, akiket szeretek, és azokat is, akikkel kerülöm a kontaktot. Azért, mert nem kereslek titeket, azért néha elgondolkodom rajta, hogy egy olyan világban, ahol a munka nem őröli fel a mindennapjainkat, biztosan többet találkoznánk.
Katika és családja, Zsuzsika és családja és a többiek is, akiket évek óta nem láttam és ahogy öregszem, főleg akkor jelennek meg, ha valaki meg végleg elmegy. Szomorú ez.

Kellemes és boldog karácsonyt kívánok azoknak is, akik valami mód keresztezték az életemet!

Mondjuk az osztálytársaimat, akikkel több évet vagy akár csak pár hónapot töltöttem együtt. Bármilyen fira, sokatokra emlékszem, mert a tanulás élménye és az iskola kicsit összekötött veletek. Persze ebből nem lettek életre szóló barátságok, ökörsütéssel meg részeg duhajkodással, de azért örülök nektek, hogy léteztek és néha összefutunk. Van, hogy beszélgetni is van idő, máskor csak egy biccentésre és mosolyra, de azért veletek kezdtem el az élet nem napos oldalát. Ebben társak voltunk.
Most akkor lennék raj, ha egyesével mindenkit megemlítenék. A fene essen bele, milyen ex-osztálytárs lennék, ha a pálinka és sör ivása mellett ne lenne rátok legalább most ennyi időm?

Szóval, nem kedvelési sorrendben, de nézzük, kik vagytok:
Bernát Andrea - akivel kicsit bonyolultabb volt a múltam és sokszor eszembe jutnak a suli utáni napok, (Már a suli kijárása utáni, nem félreérteni...)
Angyal Adrienn, Mucsi Gabi, Kovács Kriszti, Lőrincz Annamari, Ternovics Attis, Farkas Berci, Szentimrey Éva, Horváth Annamari, Bruszt Kati, Kövér Kriszti, Kiss Mónika, Böröcz Gabi, Kurucz Reni, Albrecht Tamara. Faragó Délibáb.
Persze vannak, akikről még ennyit sem tudok: Kreisz János, Oláh Krisz, a Béla, Fellegh Gabi, Pukli István, Bíró Csabi, mások és szegény Simon Tomi, aki már nincs velünk.

A sulit nem is erőltetném tovább, mert sosem volt a kedvencem a nyolc órai kelés, besétálás, tanulás. Aki ismer, tudja, hogy elég figyelemzavaros, osztály dagadt bohóca voltam. Ez esti sulinál sem változott.
Akikkel oda jártam, azoknak szintén kellemes karit!

A volt munkatársaimnak szintén kellemes ünnepeket. Van, akiknek már csak az arca van meg, másokkal a FB-kon tartom a kapcsolatot és vannak, akik csupán keresztezték utamat.
Pultoslányok, pincérek, szakácsok, kézilányok.
Elég nehéz mindenkit kiemelni, de azért, van akivel dolgoztam is, másokkal csak összefutottam:
2-es Patti, Vincze Viki, Annácska, Gabi, Fehér Zoli, akit bárki hívhat, ha régi, magyar zenéről van szó. Monger és asszonykája. Emil, Kocsis Krisz, Margó, Laura, Csepi, Bukta, Zsolti, Kató, Gyrosos Kata, Andika, Esztók, Orsika, Patti, az egyes számú, Janesz, Alízka, Marcsi, aki nincs már velünk, Szilvi, akivel kezdtem a Patkóban, Szeréna, Krisztián, Zsikla, Hosztafi, Adri Babci, Tomika, Ross Andi, Zita, Vivi, Anita, Noémi, Réka, Attis, Csabi, Niki, Hajni, Beatrix, Buksi, Csabi, Imike, Estván, Ibolya, Lazókné.
És még több százan, akikről semmit nem tudok.

Folyt. köv.

Blog: A tolvaj patkány csak feljelentett végül...

Emlékeztek arra az ügyre, amit vagy fél éve megosztottam veletek és olyan stádiumba jutott, hogy több ezer emberhez jutott el.
Nem?
Felfrissítem az emlékeidet:
Egy M. K. nevű féreg próbanaposként - azóta sem lett próbaidős belőle - pár órát dolgozott előző munkahelyemen és közben a vásárlásra elkülönített pénzt meglovasította.

Én, hirtelen felindulásból, az akkori üzletvezető kérésére megosztottam egy bejegyzést, amelyben tolvajnak neveztük a fiatalembert és fotót is mellékeltünk hozzá.
A megosztásom - kiírni is nehéz - de közel 150ezer emberhez jutott el.
Állítólag - M. K. kijelentése szerint, de őt ugye, eleve elkönyveltük egy tolvaj gecinek - ennek köszönhetően nem kap szakmájában munkát. (Szerintem a szakmája a lopás és jól is fizetett neki, de nem értem, miért csodálkozik, hogy szakértelmére nincs elég nagy kereslet.)

Nos, a napokban, sikeresen beidéztek a rendőrségre, mert a tolvaj majom feljelentett engem rágalmazásért, meg, hogy a közreműködésem miatt munkáktól esett el.

A gond ugye, az, hogy amíg nincs lezárva rendesen az ügye, ugye, addig nem tudjuk, hogy én, az őt ellehetetlenítő bejegyzésemmel rágalmaztam a fiatalembert, vagy egy tényt - tolvaj - osztottam meg. Sajnos, abban igaza volt, hogy amíg nem ítélték el, addig kijelentésem felelőtlenség.

Kérdés: Mi van akkor, ha közben a bíróság lezárta az ügyet és a fiatalembert kötelezték arra, hogy fizesse ki, amit ellopott és amit nem tud teljesíteni, mert - szerinte - nem kap munkát azóta?

Ja, nem tudtad?
Elvileg a bíróság ebben az ügyben ítéletet hozott ellene.
Most várom a papírt erről, hiszen, ha ő tolvaj volt, akkor én nem rágalmaztam, mikor megosztottam a lopás vádját.

Esetleg hitelrontás lehet...

Bár, egy tolvajnak milyen hitele lehet???

Blog: Csináljunk pénzt másoknak...

Mióta filmes cikkek írásával foglalkozom, azóta azt kell látnom, hogy a világháló, amely gyakorlatilag egy nagy, közösségi szimbiózis, bekebelez bármit és máshol köpi ki.
Most pl. miután rákerestem "hívó szavamra", több olyan oldalba botlottam bele, amiket korábban nem ismertem, mégis, valamilyen formában kapcsolatban állnak a munkásságommal.

Az egyik még a szexualitást sem nélkülözi.

Röviden:
2014.-ben, áprilisi tréfaként írtam egy cikket a "Másnaposok viadala" című filmről és ha már lúd, legyen kövér alapon, az amúgy remek minőségű filmből kimentettem azt a képkockát, amikor a főszereplőnő megmutatja csodás melleit az egyik szereplőnek. Teszem hozzá, valójában a testdublőz mutatta meg a bájait. A fotó kiemelése olyan sikerült, hogy már más cikkeknél is találkoztam vele, amik visszautaltak az oldalamra, azonban most először találtam olyan oldalt, amely a fotó felhasználásáért még pénzt is kérhet.

Link a pénzvadászok oldalához, csak klikkelj ide.

Azért mentettem print sreen-en is, későbbre:

Oké, gyakorlatilag három perces munkám van benne, de úgy érzem, a hat dolláros bevételből semmit nem fogok kapni.

Mellesleg - nem szójáték - szerintem a mell gazdáját illetne minden dollár és kérem, meg is éri!

Ja, és, hogy mi alapján találtam ide?
Ez volt a keresőben:

Blog: Pálinka felbontási bűnözés

Az alant olvasható baromságot pár éve követtem el, mikor Jani barátom és Zoli barátom nem vártak meg egy ajándékba kapott pálinka felbontásával, hanem simán megnyitották, míg én dolgoztam. Nem voltam boldog.
Persze az ügy valójában nem ilyen komoly...

Figyelem, piti bűnöző! Figyelmesen olvasd el.

A képen látható, Á.J., Budapesti lakos, visszaeső italfogyasztó, 2012. október 20. szombat éjszakáról, 2012. október 21. vasárnap virradóra, hirtelen felindulásból, enyhén ittas befolyásoltság hatása alatt, - valószínűleg olcsó dobozos sört és cidert fogyaszthattak - önkezével kitekerte egy házi készítésű, műanyag záró fóliával perforált, megkülönböztető jelzéssel el nem látott, kb. 50 fokos, ágyas, szilvapálinka nyakát, hogy azután az italt két pohárba töltse és a helyszínen tartózkodó K.Z., Budapesti lakossal elfogyassza azt.

Az ügy kárvallottja, F.T, Budapesti lakos, az üveg haszonélvezője és tulajdonosa, az említett időben nem tartózkodott otthonában, ahol a bűntény elkövetésre került. Annak lefolyásával később szembesült, miután a belvárosi munkahelyét elhagyva hazatért.

A bűntény első bizonyítéka a számítógép asztalán hanyagul ottfelejtett, a bűntény közben elhasznált üvegpoharak. Ezek után a kárvallott szemrevételezte a hűtőjét és szörnyű gyanúja beigazolódott. A születésnapjára kapott ital (2012.10.12. 38 év), melynek eredeti tulajdonosa H.N., F.T. felelős beosztású megbízott főnöke, kibontva találtatott a Zanussi márkájú, kb. 10 éves készülék ajtajának legalsó rekeszében, plombától megfosztva.
F.T. először értetlenül állt az esemény előtt, mert azt hitte, azt ő kapta ajándékba, így előjoga lett volna a palack megbontása, a nedű elfogyasztása. Az eset után azonban megzavarodott és dühöt érzett, lévén, ha az italt nem ő nyitotta ki – mint egyetlen jogos felhasználó – akkor nyilván véletlenül került az a fellelési helyére és ebből következtetve az nem az övé.

F.T. ezek után a felbontott üveget el kívánta juttatni a felhasználás megkezdésével gyanúsítható Á.J.-hez, aki a kárvallottal megegyező emeleten lakik, családjával.

Á.J. szemmel láthatóan zilált, másnapos állapotban nyitott ajtót, miután F.T. egyeztető telefonhívás után a személyt kihívta a folyosóra. Á.J. némi zavart mutatott a megpillantott, felnyitott palack láttán, de annak elfogadását – Mit csináljak vele? Nekem nem kell! – felkiáltással megtagadta.

F.T. keserűségében az üveget bejuttatta a lakás, keszthelyi készítésű pvc padlójára, majd hátat fordítva lakásába távozott.
Á.J. a palackot a nap folyamán visszajuttatta az eredeti tulajdonosnak, tettével kapcsolatban megbánást nem tanúsított, helyette F.T.-n kereste az előző este a lakásban felejtett, 8GB-os pendrive-ját, melynek hollétéről homályos emlékei maradtak. (Ez is bizonyítja, hogy az erős pálinkának egyik haszonélvezőjévé lépett elő.)

Az elkeseredett kárvallottal a kiérkező újságíró készített rövid interjút:

ú.: - Hogyan történt az arcátlan eset?
F.T.: - Nem tudom megmondani pontosan, hiszen jómagam munkahelyemen próbáltam helyt állni. Feltételezésem szerint a késői órákban.
ú.: - Fordult már elő hasonló eset?
F.T.: - Igen. Á.J. hajlamos mások üvegét saját kezűleg megbontani, ha otthon érzi magát az adott helyen. Ebből már adódott köztünk nézeteltérés, hiszen alig pár hónapja vettem tőle egy liter házi pálinkát – szilva – amit azután az elkövető nyitott meg és néhány hét alatt módszeresen elfogyasztott. Akkor még ezt kompenzálandó, arra tett ígéretet, hogy a megnyitott üveg helyett másikat juttat el hozzám. Ez csupán ígéret lett, sőt, azzal tetézte, hogy a fentebb említett hihetetlenül pofátlan tettet elkövette.
ú.: - Mit érez ön most?
F.T.: - Hatalmas csalódottságot. A tiszteletlenség legmagasabb foka, ami velem történt. Olyan ez, mintha a lánya születésnapján átmennék hozzájuk és megenném a gyerek fele tortáját, mielőtt egyáltalán felvágnák azt. Gondolom, akkor Á.J. is hasonlóképpen érezne.
ú.: - Á. J. próbált az eset után elnézést kérni tettéért?
F.T.: - Hát, ha azt annak vehetjük, hogy másnap mosolyogva átjött és megkérdezte, elmenjünk-e vásárolni valamelyik nagyobb bevásárlóközpontba. Nekem ehhez nem volt kedvem. Jelen pillanatban sem Á.J. személyére, sem a megszentségtelenített pálinkára nem vagyok kíváncsi. Gondolom, érthető okokból.
ú.: - Reméljük, a bíróság ítélete után enyhülést kap majd, tisztelt F. úr.
F.T. : - Én is remélem.

Jelenleg az ügy még folyamatban van, mivel F.T. az eset óta levert, depressziós. Amúgy sem túlságosan sikerült születésnapi bulija után, ez már csak hab volt a tortán.

Á.J. tanult e az esetből?
Nem tudjuk, de a pszichológus véleménye szerint nem valószínű.

Fodor Róbert büntetés-végrehajtási pszichológus:
- Az olyan narcisztikus, jó kedélyű személyek, mint Á.J. nem tanulnak hibáikból. Úgy érzik, felette állnak bizonyos társadalmi normáknak, a pillanat hevében hoznak döntéseket, hogy azután a felelősséget elódázzák, kinevessék, lekicsinyeljék. Á.J. nem feltétlenül szigorúan vett bűnöző, de feltétlenül nótárius elkövető, aki magára nézve néhány etikai normatívát képes félretenni, hogy végül nonverbális szisztematikát követve akaratát ráerőltesse a környezetére.
- Ez mit jelent pontosan?
- Hogy Á.J. azt hiszi, neki mindent lehet, miközben személyes szféráját ugyanakkor féltőn védi.
- Köszönjük.

Megkérdeztük a kárvallott testvérét, F.D.-t is.
- Hallván az elszomorító esetről, önnek mi a véleménye.
- Nézze, a hűtőben volt három bontott ital, melyek beszerzése nem jelentett volna a későbbiekben semmilyen problémát. Á.J. ezzel szemben az egyetlen, címke nélküli, lezárt, egyértelműen különleges, boltban nem kapható, exkluzív üveget bontotta meg. Pestiesen szólva, ez nagy bunkóság, hiszen azt nem tudja pótolni a későbbiekben.
- Hogyan lehet ezt a későbbiekben kiküszöbölni?
- Á.J. beszivárgó vízumát vissza kell vonni, persona non grata-nak kell minősíteni.

Egyelőre itt tartunk.

(Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez egy erősen dramatizált változat.)

Vers: Elhagylak - A mosoly - A belső én

Elhagylak

Rendezetlen ügyem van e földön.

Görnyedve vánszorgok tova,

Barnás penész darab, zöldön,

Nem én, az élet mostoha.

Gyarló énem, egy a földtekén,

Beszívja testem, marja a kén.

Romlásból kelve rohanok feléd,

És hazugság mételyét bújtatom beléd.

Por szülöttje, pokol gyermeke lettem,

Lelkedből loptam, szívedből ettem.

Kárhozz hát el, ölj meg, vagy ölelj!

Te csak nézel rám, de ajkad nem felel…

2008.01.14.

A mosoly

Egy mosoly,

Mi többet ér, bárminél

És mindennél!

Vagy akár a semminél…

Egy mosoly, mi ajkamon,

küldöm neked, jól tudom,

Hogy szereted, ha láthatod,

Arcod akkor felragyog.

A mosoly, mely belülről jön,

Ingyen, neked, örök lőn,

Segít az az öröklőn.

Egy mosoly, érték,

végtelen,

Van neked és van nekem!

Fogd meg hát, a két kezem…

Egy mosoly, csak egy mosoly!

Varázslatot tesz olykor.

Bút, bánatot elterel,

A mosoly a szívre felel.

2008.01.13.

A belső én

Közel hozzám, nem oly messze,

testem váza lemeszelve.

Fehér vagyok, mint a hó,

ragyog, tisztának lenni jó.

Testem friss és patyolat,

lelkem az, mi árnyalat…

Szürke, piszkos, érthetetlen,

Gondolattól menthetetlen,

benne gonosz, végtelen,

káosz-hozó értelem.

Választ keres, néha kreál,

Álmot cserél le a reál.

A valóság bár szétszalad,

idebent épp elég marad,

mindabból, mi menthetetlen,

önmagamtól büntetetlen.

2008.01.07.

Vers: Hajnali búcsú

Hajnali búcsú

Gombóc gyűrte torkom,

Ahogyan ott néztelek.

Az ajtón, tudtam, ha kilépek,

elhagylak s elvesztelek.

Ez volt most a sorsom,

Fájt a szívem, higgy nekem.

Messze menni, el, el innen,

Nyíljon meg a végtelen.

Sápadt arcod, meleg bőre,

Felragyog, csak énnekem.

Halkan suttogtam füledbe,

Az elbúcsúzó énekem.

Kedves, ne sírj értem,

Ha nem leszek már itt veled.

Teljesebb leszel nélkülem,

Én így váltom meg életed.

Ajtó nyílik, szívem dobban,

Cipősarkam tompán koppan.

Megtorpant és visszanézett,

A pillanat már elenyészett…

2008.01.16.

Vers: Aprópénz a fiók mélyén

Aprópénz a fiók mélyén

Fiók mélyén, dolgok mögött,

ahová az ember lökött,

ott bújok én,

az aprópénz,

mit sem érek, 

ha nincsen kéz, 

mi költene…

Pedig, tudom, de jó lenne,

ha őkelme, már én magam,

eladhatnám testemet,

a kis kerek fémet,

cserébe valamit,

bármit, kapna gazdám,

az ám!

De most, hol én az érme, megkoptam,

magányomban eldobottan,

mit sem érve, elfeledve,

fiók mélyén, rejtekezve,

heverhetek.

Értéket nem mérve, semmit se téve…

2008.01.21.

Blog: Brigitta Ernszt, a megmondó némber

Ha valakivel vitázunk a világhálón, van lehetőségünk megvitatni az álláspontjainkat. Ez így fair.
Ha valakié nem tetszik, akkor lehet vele vitázni.
Végső soron, ha esetleg a másik nem partner a normális vitában (főleg a trollok esetében), akkor le tudjuk tiltani az illetőt, mert mit fárasszuk magunkat egy idegen marhaságaival?

De ha már letiltunk valakit, legyünk annyira nagyvonalúak, hogy ha elmondtuk a véleményünket a másiknak, adjunk rá módot, hogy esetleg valamit hozzá fűzzön az utolsó szó jogán, mert úgy járunk, mint most te:

Lehet, hogy szánalmas vagyok, mert valamikor összeszólalkoztam veled és neked nem tetszett a reakcióm, de, hogy privátban rám írsz majd törölsz FB-n, hogy még véletlenül se tudjak rákérdezni, hogy mi a bajod, illetve mikor, milyen körülmények között "találkoztunk", az szerintem legalább ugyanannyira szánalmas, te tróger.

Jó, jártam már így, hogy a csaj egy zárt csoport tagja volt, amiben főleg orális szex volt a téma és amikor privátban rákérdeztem pár számomra fontos dologra, privátban elküldött az anyámba, azt se mondva meg, amit kérdeztem, azt sem, mi a televágott baja van, ha már a csoporttal kapcsolatban kérdezem. (Még az is lehet, hogy úgy hívták meg, hogy semmit nem tudott róla és ezért lázadt a kérdések ellen, de ha veled is ez történt, kedves Brigitta, az ilyesmit hamar jelzi neked a rendszer, ezért feltételezem, nem valami szexuális tartalmú témával találtalak meg.) (A fényképedet nézve is egészen biztos, hogy nem ilyesmiről lehet szó.)

Talán, egy app. baromságával kapcsolatban kerestelek meg?
Nem hiszem, habár az "i like you" alkalmazás (hamarosan írok róluk, mert már van elég anyagom a baromságaikról) képes olyasmire, hogy kidobja nekem, ki szeretne velem randizni és ha véletlenül ráakadok a FB-n, akkor kiderül, hogy az illető nem is tud róla, hogy van ilyen alkalmazás és ő fent van rajta. (Igen, az is lehet, hogy mikor megnézi az adatlapomat, inkább nem kér belőlem... Ezt néhány "jó ismerősöm" miatt írtam be toldásnak. Neveket nem írok, aki tudja, az tudja.)

Szóval, kedves Ernszt Brigitta, sértődés ne essék, mire írásomban idáig értem, már le se szarlak, de kár lenne veszni hagyni a bekopogott betűket, meg, nehogy már csak neked legyen platformod írni nekem, én meg ne írhassak vissza.
Hát hülye vagy te?

Első reakcióm hipotalamuszból robbanó nyerseségét utólag kissé cizellálnom kellett, mert akiket megemlítettem rövid kifakadásomban, azok nem tehetnek arról, hogy prosztó(nak tartalak) mód jártál el.

Nem tudom, hogy a (N)etikett része e, hogy ha már valakit letiltunk valamiért, akkor kereken fogalmazzuk már meg neki, miért is fogjuk azt tenni. De dátummal, és lehetőleg print screen-nel megtámogatva.
Hát honnan a faszomból emlékezzek minden Brigitta Ernsztre, akinek írtam valamit?
Mert, ha valami ritka neved lenne, mondjuk Kovács Nikolett, vagy Juhász Katalin...

Itt kérek elnézést mindazoktól, akiket világhálós tevékenységem közben megsértettem valamivel. Ha így történt és megfordult a fejedben, hogy letilts érte, akkor... akkor kurvára alacsony az ingerküszöböd a világhálóhoz. És azt is tudnod kell, hogy a kölcsönösség jegyében én is le foglak tiltani, de előre jelzem, akkor nagyon sok mindenről le fogsz ám maradni. Hogy mire van ekkora nagy pofám? Hát kedvesem, nem tudtad, hogy jobb kezem mutató és hüvelyk ujját az Internetes világ artériájának doboló erén tartom? Ha akarom, csak épp megnézem, él e még a kedves beteg, de ha akarom, kicsit elszorítom azt a dobogó erecskét, és...
Oké, már lilul a kis fejed.

Mondjuk, nem értem, hogy miért háborogsz, ha eleve fel sem fogtad azt, amit írtam neked. Lehet, nem is sértő szándékkal írtam neked. (Jó, ez volt eddig az első poén. Még, hogy nem sértő szándékkal, én?) Ezt abból merem kikövetkeztetni, hogy te magad is rákérdezték, hogy "te mit szövegelsz nekem ember?" - de, nem vártad meg, míg megbeszéljük, mert jött a gyáva megmondóemberek vita érve (igen, sokan azt hiszitek, hogy holmi beszólással nyomatékosítani tudtok egy érvet, kb. mint a Mónika Show-ban, amikor nem maradt okos mondanivaló kevés fogúaknál, hanem maradt az egyszerű és profán: "- Te, hogy nézel ki?" rigmus, testvérpárjával, a "- Mé', te, hogy nézel ki?" illetve mellé csapták az örök kérdést: "- Te ki a geci vagy?")

Nincs kétségem afelől, hogy valamikor megsértettelek. Ne is mondd, sajnos rossz szokásom, hogy a fórumokon néha erősen fogalmazok és bizony kicsúszik egy-egy szitokszó is, ha seggfejnek nézem a másikat. (Mindketten tudjuk, hogy ez kölcsönös.) De megígérem neked, hogy a jövőben egyre ritkábban fogok ilyet tenni, mert 1.) a neten minden fent marad és kinek kell a szembesítés, ha majd híres senki lesz belőlem b.) kölcsönösen letiltottuk egymást, így nehezen fogunk egymás útjába kerülni. Talán, valamilyen furmányos és csavaros módon ezen írásom eljut hozzád és elolvasod, hogy azután majd kommentáld valamilyen formában (Nem a FB-n persze, mert letiltottalak én is a picsába.), ám úgy érzem, hogy amit most virtuális papírra vetek, úgy sem fogod fel, mert összes utolsó kommunikációdból ez a mentalitás és készség sugárzik irányomba.

Mi már sosem leszünk két kicsi legó.

Én szánalmas vagyok, te meg egy gyökér.

(Szomorúvá tesz a gondolat, hogy sosem fogom megtudni, hogyan léptem főszereplőm nagylábujjára. Ez a szomorúság azonban egy talmi kis valami. Olyan, akár egy novella: Miután kiírtam magamból, nem foglalkoztat többé...)

Blog: Szupermarket ajándékvadászat

Ezt a véleményemet akkor fogalmaztam meg, mikor végül az egyik bevásárlóközpont által favorizált reklám hadjáratban hirdetett ajándék terméket sikerült maradéktalanul összegyűjtenem. Ez volt az elefántcsont anyagot imitáló dominókból álló készlet, amelyen a Hupikék Törpikék figurái sorakoztak és ha jól emlékszem, a második mozifilm filmszínházba kerülésével egy időben kezdték a vásárlóknak ajándékozni pár ezer forint feletti vásárlás esetén.

A történet második felében pedig haragomnak adtam hangot, hogy a Spar üzletlánc milyen gagyi módon csinálja ugyanezt a Garfield tematikájú matricás albumaikkal, mert hiába igyekeztem két esetben is eleget vásárolva összegyűjteni a könyvbe ragasztható matricákat - még matricacsomagot is vettem, helló!!! - egyszerűen lehetetlen küldetés volt maradéktalanul megszerezni a kellő képmennyiséget. 

Kedves Tecsó! 

Köszönöm nektek, hogy viszonylag gyorsan sikerült összegyűjtenem a Törpikék dominókat. Ebben segített sok kedves munkatársatok is, akik egy-egy vásárlásnál pár darabbal többet adtak, mint járt volna, hiszen tudják, hogy az elégedett vásárló többet költ és máskor is jön.

Ezzel együtt írnék az Interspar üzleteknek, hogy kapjátok be a brémet, amiért a rohadt Garfield-os matricás akciótok olyan rövid ideig tart, hogy még a legtöbb költéssel is a fél könyvet tudtam kitapétázni a szaros matricákkal. Legalább lenne mód később megvenni a hiányzó darabokat, de dolgozóitok nagyon vigyáznak, hogy véletlenül se adjanak több csomaggal, sőt, volt eset, amikor jelezni kellett, hogy adjanak, mert jár.

Ezzel kapcsolatban annyit, hogy két Garfield könyvet próbáltam bematricázni és egyiket sem sikerült. Nincs kedvem a neten vadászni a hiányzó matricákra, horror árért. Soha többet nem veszek tőletek matricagyűjtő könyvet. Rohadjon rátok!

Köszönettel: Egy vevő.
Ja, és az Erzsébeti Interspar húspultjánál esténként elviselhetetlen a bűz. A szag végig dzseszapol a felvágott, sertés-marha és félig a csirke pulton. Hányás...
Lehet, hogy ott van a Garfield elásva???

Blog: A vasárnapi boltbezárról

Néhány gondolat, ami akkor jutott eszembe, mikor kis kormányunk kitalálta 2015-ben, hogy vasárnap a multi cégek zárva tartsák boltjaikat.

Javított változat:

Kedves törvényhozók!

Részemről nem értek egyet a vasárnapi üzletbezárással.
Miért?
Mert hét közben sokan dolgozunk, hosszan, öt napot és sokan csak a hét végén tudunk elszabadulni, hogy megvegyük, ami kell otthonra, hétvégi ebédhez, stb.
Nos, ha csak szombaton van bolt, vasárnap nincs, akkor legalább kétszer annyian fogunk a boltokban tipródni,mint egyébként.
Jó ez így?
Kurvára nem.
Mi megszoktuk, hogy a hét bármely napján, akár vasárnap is el tudjunk menni vásárolni.
Mert így kényelmes, egyszerű. Meg sokan akkor érnek rá.
Sokunknak egy vasárnapi bevásárlás felér egy családi programmal. Nézegetjük a kirakatokat. Szomorúan konstatáljuk, mire nincs már pénzünk. Átbogarásszuk a leértékelt áruk polcait. Közben a gyerek visít, hogy csokikát nekije. Az asszony egy pár cipőt forgat, apa meg a szemét.

Másrészt, ki fogja kifizetni a kisboltosnak - akit köteleztetek egy NAV-hoz (tudjátok, az a cég, akinek a vezetőjét állítólag nem szívesen látnák mostanában Amerikában. Valami botrányos ügyletbe keveredett, de nem biztos, mert még tart a saját maga elleni nyomozása...) bekötött gép használatára, nehogy már ne turkáljatok a vállalkozó zsebébe, amit már egyébként is kifordítottatok... - a vasárnapi nyitva-tartásával kiesett bevételt?
Nem mindegyiknél számottevő, de akkor is bevétel, ami után adóznak, amiből fenntartják magukat.
Azt ti teszitek majd a zsebeikbe?
Ha akartok bevételt a számlaadás elmulasztása miatt, tudom ajánlani az összes kínai éttermet. Ha másodszor mész menüért, már megismernek és a végösszeget csak bepötyögik egy számológépbe, nyugtát nem adnak.

Annyira szerettek kitalálni dolgokat.
Nem lehetne-e, esetleg, hogy sms-ben választhasson a magyar, mit szeretne megtartani a kitalált dolgokból?
Nem baj, ha emelt díjas és a befolyt összeget elrakjátok, hiszen annyira szeretünk sms-t küldeni.
Minden héten feltesztek a médiában egy kérdést, este - akár az ellenséges rtl klub-bon is - amire vasárnap estig lehet elküldeni a a.) igen, b.) nem, választ és azok kiértékelése után vagy bukott a törvényjavaslat, vagy átmegy. (Esetleg lehet egy c.) is, mondjuk a "kurva anyátokat" lehetőséggel.)

Borítékolom, hogy sok nem menne át, mert már annyira utáljuk, hogy annyi adót találtok ki...

(Boltbezár)

Blog: A fogyasztókúra

- Kérem, jöjjön be hozzánk. Láttam ám, hogy a kirakatunkat nézegeti, de, mint észrevehette, nem tettünk ki izgalmas képeket a termékünkről, hiszen, a legtöbb ember nincs rá felkészülve...
- Igen, kissé furcsának találtam, hogy csupán négy fotó van kint, "előtte-utána" állapotokról, bár, bevallom, azok is meggyőzőek.
- És, ami fontosabb, hitelesek. Nem azok a félrevezető hirdetmények, amikkel pár évvel korábban találkozhatott a közösségi média oldalain, amiket hivatásos modellekről készítettek és megphotoshoppolták. Mind a négy fénykép, amit kitettünk, valódi embereket mutat meg. Hármójuk még azt is vállalta, hogy megfelelő juttatásért találkozik leendő ügyfeleinkkel és megosztják velük a tapasztalataikat.
- A negyedik...?
- A negyedik jelenleg is a cégnél dolgozik, mint személyi edző.
- Ááá, azt hittem, nem vállalta.
- Dehogynem, kérem. Sőt. Olyannyira elégedett volt, hogy ő elfogadta a tanácsadói állásunkat és ezért a nap bármely órájában, természetesen, mikor nyitva vagyunk, ráér, ha lennének kérdései, amit inkább olyasvalakinek tenne fel, aki már túl van az egész programon.
- Hihetetlen. Akkor a másik három...
- Nekik előtte is elég jó munkájuk volt, így nem volt szükségük rá, hogy alkalmazzuk őket. Egyikük eleve milliomos csemete volt, aki mostanra egyben playboy is.
- Igen, felismertem. Mostanában tele vele a világháló.
- Csak, mert korábban szégyellte korpulens külsejét. Most már nekünk és persze a sportnak köszönhetően elég jó formában van és ezt tudatni akarja az egész világgal.
- Nekem is fogynom kell. Ezért vagyok itt.
- Hát, ránézésre nem vagyok benne biztos, hogy mi vagyunk ebben a megfelelő partner. Nem cégünk ellen akarok beszélni, de ügyfeleink tényleg főleg olyan emberekből állnak, akiknek már nem volt más lehetőségük.
- Higgye el, jómagam is kipróbáltam ezerféle módszert. Nem lennék itt, ha nem lennék biztos benne, hogy gyakorlatilag nincs más lehetőségem.
- Részt kell venni természetesen egy előzetes felmérésen, amin minimum kilencven százalékos eredményt kell hoznia. Fele részben pszichológiai teszt, fele részben fiziológiai.
- Igen, nincs akadálya.
- Természetesen nincs, hiszen ez feltétel, nem akadály, ha nem veszi sértésnek.
- Nem. Nem vettem annak. Ha megfelelek...?
- Akkor köszönteni fogjuk önt a "családunkban".
- Szeretném.
- Kövessen. Hagyjuk hátra ezt a csöndes aulát és vágjunk hát bele. Az eredményeket kiértékelés után, ami nagyjából egy hónap, személyesen fogom önnel közölni, ugyanitt. Időpontot egyeztetni fogunk. Kész rá, hogy most belevágjon? Az egész procedúra úgy körülbelül három óra. Gondolom, nem akar tétovázni... elbizonytalanodni, ilyesmi.
- Nem. Nem szeretnék. Kicsit izgatott vagyok.
- Valójában ezen nem csodálkozom. Ön egy új élet hajnalán ébredt. Kérem kövessen. Első körben jön a fürdő. Kap tiszta ruhaneműt, amelyben elvégzik az erőnléti teszteket és az egészségét is megvizsgálják. Miután már gyakorlatilag kizsigereltük fizikálisan, kezdődik a mentális része a tesztelésnek. Nem hagyhatunk persze pihenőt, hiszen a válaszainak minősége erőnlététől is függhet. Nagyon sokat tanulhatunk abból, hogy terhelés után, hogyan válaszol kérdéseinkre. Mindez azért, hogy mikor elkezdődik a kúra, lehetőleg semmilyen komplikáció ne léphessen fel.
- Nos, kezdhetjük akkor!
- Kérem kövessen!

Egy hónappal később:
- Mr. Forge, várjuk, hogy személyesen befáradjon irodánkba.
- Jók a leleteim?
- Pontosan tudja, hogy semmilyen információt nem közölhetek önnel telefonon. Holnap, délután várjuk irodánkban, ha önnek megfelel, négy órakor. Nem jelent ez gondot?
- Nem. Egyáltalán nem. Négy óra. Megyek.
- Köszönjük, hogy cégünket választotta.

- Mr. Forge, üdvözlöm nálunk. Hogyan telt ez az egy hónap, amíg várta, hogy jelentkezzünk?
- Izgatottan. Pokoli jól csinálják ezt a marketinges részt. Beszéltem a hölggyel, akinek megadta a számát és nagyon jó dolgokat mesélt az életéről, miután elkezdte a fogyasztó kúrát, amelyet önök ajánlanak. A playboy-t egyszerűen nem mertem felhívni. Túl ismert. Nem akartam ezzel alkalmatlankodni nála.
- Higgye el, Mr. Forge, szerződésünk értelmében, ha a titkárjával beszél, hogy milyen ügyben keresi, még aznap visszahívják.
- Köszönöm, de valójában nekem bőven elég volt a hölggyel beszélnem. A tesztjeim gondolom nem lettek túl rosszak, hiszen akkor talán be sem hívnak, nem igaz?
- Minden esetben behívjuk a leendő ügyfeleinket, még akkor is, ha nem volt pozitív a kiértékelés eredménye, Mr. Forge. Cégünk és én, mint a vezetője, megkövetelem magamtól, hogy a rossz hírt ugyanúgy közöljük leendő ügyfeleinkkel, mint a jót. Ez üzletileg így fair. Meg, ha esetleg valaki nem felelet meg, akkor ezer kérdése lenne, hogy miért nem. Néhányra egyébként is csak személyesen tudunk válaszolni, hiszen ez nem telefontéma. Másrészt, ha valaki a kúrára nem is felel meg, attól még szüksége lehet segítségre. Ezt pedig igyekszünk nekik megadni, alternatív lehetőségek felvázolásával.
- Milyen alternatív lehetőségek?
- Nos, azt hiszem, felesleges lenne a szócséplés jelen esetben, mivel ön, Mr. Forge, tökéletesen megfelelt a teszteken, így akár már ma megkezdhetjük a kúráját.
- Atyaisten. Ezt csak így! Hú, nagyon megijesztett először. Nem tudom elmondani...
- Ne haragudjon, de szakmánkban néha fontos a jó időzítés. Meg a gyorsaság is. Minek raboljuk az idejét, ha már tudjuk, hogy ön tökéletes lesz egy következő "előtte-utána" poszter elkészítésére. Az engedélyt eleve megadta, mikor kitöltötte a papírokat. Gondolom, olvasta a 34. pontot.
- Igen. Jól átolvastam minden pontot és nincs kifogásom ellene, hogy poszterre tegyenek engem is, ha működik a kúra.
- Ó, afelől semmi kétségem nincs. Eredményességünk rátája pontosan száz százalék. Elégedettségi diagramunk szintén. Kérem, kövessen a "terembe", ahol elkezdjük a kúrát. Lifttel fogunk felmenni. A liftben persze elkészülnek önről a fotók is, amelyeket a poszterre teszünk.

A huszonkettedik emeleten:
- A fülesben megkaptam az infót, hogy remek fotók készültek önről. Kérem, kövessen ebbe a terembe.
- Igen.
- Tessék, oda öljön le, kérem.
- Nagyon fel vagyok pörögve.
- Tessék, itt az ön személyre szóló kúrája.
- Ez egy kapszula.
- Pontosan, Mr. Forge. Ez történetesen egy kapszula, amelyben az ön teljes fogyási struktúrája van elhelyezve egy bionikus bélféregben, amelyet ön egy korty vízzel fog lenyelni. A kapszula feloldódik, a különleges félig élőlény, félig mesterséges szerkezet pedig dolgozni kezd önben.
- Mi a franc?
- Néha valóban ez az első reakció, amit a kúrával kapcsolatban kapunk a megrendelőktől. De ne gondoljon...
- A kúra egy darab kapszula, amiben egy bélféreg van?
- Pontosan!
- Egy bélféreg, amivel már a múltban is fogytak emberek, majd, miután elérték a céljaikat, kihajtották azt egy gyógyszer segítségével?
- Pontosan!
- Egy gusztustalan élősködő, amelytől állandóan zabálni fogok, mert éhes leszek, ellenben nem hízom tovább.
- Kezdi kapiskálni, igen.
- Nekem ez nem kell. Ez nem kúra, hanem egy féreg a belemben.
- Nem véletlen, hogy nem tesszük ki a kúrát direkt poszterekre. De lenne egy kérdésem.
- Igen?
- Amikor a hölggyel beszélt, Lucy Belterrel, érezte rajta, hogy undorodna ettől az egész kúrától?
- Nem.
- Amikor elmesélte önnek, hogyan változott meg az élete, előnyére, remegett a hangja vagy el volt ragadtatva?
- Hát, eléggé boldognak tűnt.
- Mr. Forge. Önnek abban igaza van, hogy amit ebben a kis vörös kapszulában tárolunk, az egyrészt egy féreg.
- Igen. Az.
- De még tudja mi ez itt a kapszulában, Mr. Forge?
- Nem is merem ezek után elképzelni, Mr. Kiyozu.
- Ez, kérem a jövő szelete. Ez egy mesterségesen generált gépezet, amely viseli egy létező féreg biológiai tulajdonságait. Félig, ön egy a szervezetre semmilyen káros hatással nem lévő gépezetet fog lenyelni. Nem a zsírját szívjuk le, amely megterheli a bőrt és hónapokig fájdalmas, néha elviselhetetlenül.
- Folytassa.
- Nem is egy gyomorgyűrű, amely az esetek nem elhanyagolható részében betokozódik a szervezetbe és egyéb módon is megterheli a szervezetet. Még a mai napig is történnek miatta halálesetek. Nem rossz módszer, de ez sem fájdalom és rizikómentes.
- Igen?
- Ellenben az, amit a kapszulába tettünk, az valami olyasmi, amin évekig dolgoztunk és ami végül csupán azért nem kerül ki a polcokra a boltokban, mert nem akarjuk, hogy a konkurencia silány anyagok felhasználásával lekoppintsa és ezzel minden lehetséges módon ártson ennek a módszernek, másrészt, mert használatát, nem véletlenül megfelelő kondícióhoz kötöttük.
- Miért is?
- Mivel ez nem egy pusztán a polcról levett tabletta. Ez az ön saját tablettája, egyenesen önnek kódolva. Ez az ön kúrája.
- Nem nagyon értem.
- Mint említettem, félig ez az apróság: gép! Tökéletesen be van állítva. Személyesen önnek szól! Ez az ön személyes kúrája, Mr. Forge. Bárki más veszi be, nem történik semmi. Egy nap múlva, anyagcserétől függően persze, távozik a szervezetből.
- Aha, kezdem felfogni...
- Az megkönnyíti a továbbiakat, Mr. Forge! Engedje meg, hogy kicsit derüljek ezen. Ha ön beveszi ezt a kapszulát, az személyesen önért fog dolgozni a továbbiakban. A benne található gépesített féreg, ha gondolja, hívhatjuk így is, bár a neve mechapill, szimbiózisba kerül a testével, akár az ön által említett bélférgek, de van egy óriási előnye azokkal szemben.
- Igen, figyelek.
- Azok pusztán paraziták. Ez a kis apróság azonban a legjobb barátja lesz. Szervezetébe jutva bizonyos funkciókat fel fog önben javítani. Anyagcsere főleg. Számításaink szerint önnek kialakuló cukorbetegsége lett volna öt éven belül. Ez már a múlté. Az érfalak a továbbiakban rendszeresen tiszták maradnak. Meszesedés szintén a múlté. A vérét is tisztítja ez a kis csoda. Javulni fog az erőnléte, az állóképessége, ott is, ahol igazán számít, nekem elhiheti, megerősödik a látása. Gyakorlatilag tíz-tizenöt évet kap az ön kis férgétől ajándékba. Legalább ennyivel fogja azt meghosszabbítani, mint amikor belépett hozzánk az utcáról.
- Kezdem érteni, miért olyan drága ez az egész.
- Igen. Nem is gondolta, hogy egy egyszerű fogyókúráért az áraink kissé, hmm, magasak?
- De, de mindent megpróbáltam.
- Azért, azt tisztázzuk, benne van a szerződésben, hogy nem örök életet adunk. Véletlenül sem. Viszont a személyes férge beállítja az ön ideális súlyát is, amelyet ön megálmodott magának.
- Honnan tudhatnák...
- Mr. Forge, nem véletlenül faggatta önt másfél óráig egy pszichológusunk. Volt egy hónapunk, hogy a kapott adatok alapján kiszámítsunk mindent. A kapszula dolgozni fog és a megfelelő idő után ön eléri azt a súlyt, amivel boldog lehet.
- Mennyi időt vesz ez igénybe.
- Amennyi egészségesen szükséges. A mechapill nem fogja megterhelni a szervezetét, hiszen azért létezik, hogy támogassa azt. Az ön esetében kb. hat hónap múlva pont az az ember fog visszanézni önre a tükörből, akit látni szeretne.
- Azt hiszem, mégis be fogom venni, habár, először megijedtem.
- Mr. Forge. Ennek a cégnek az az érdeke, hogy a termékünk tökéletesen legyen és vele a felhasználók, fogyasztóink elégedettségi szintje is.
- Adja kérem ide.
- Tessék, Mr. Forge.
- Kérhetek még valami, mielőtt beveszem?
- Igen.
- Azt a pohár vizet szeretném, amit korábban említett.

Blog: A szelektív hulladékgyűjtés mennyire szennyezi a környezetet?

Tökéletesen megértem, hogy a föld sorsa többek között attól is függ, hogy a naponta termelődő több ezer tonnányi szemetet hogyan tudjuk megfelelően feldolgozni, hogy egy nap ne arra ébredjünk, hogy a lakótelepi házból nem a környező üzletekre látunk rá, hanem feltornyozott szeméthalmokra, amelyben gyerekek és rágcsálók hancúroznak.
De azután megláttam a bekarikázott mondatot és elgondolkodtam, hogy egy öblítés alatt mennyi tiszta vizet pocsékolunk el, sőt, ha az öblítés nem elég, mert a tejföl 20%-os és ragaszkodik a dobozához, akkor azt egyenesen kimosni kell, akkor el kell döntenünk, hogy mi a fontosabb a jövőnkben: Vagy, hogy ne egy szemétdombban éljünk vagy az, hogy bár, ha abban is élünk, maradjon elég ivóvizünk.
Elhiszem, hogy komoly kémiai rendszeren keresztül jut el hozzánk a szűr és tisztított ivóvíz, amellyel szomjunkat oltjuk. Azt is elhiszem, hogy a belekerült fekáliát, egyéb hulladékot és a nem kevés felhasznált toalett-papírt van mód lebontani és kivonni a föld édesvíz készletéből. Azzal is tisztában vagyok, hogy az élelmiszer ipar egyszerű halandó számára feldolgozhatatlanul nagy mennyiségű vizet pocsékol el naponta azért, hogy én tiszta élelmiszert vásárolhassak a boltban.
Viszont, amikor a szelektív hulladékgyűjtés égisze alatt egy másik ártalmas környezeti tényezőre akarnak rávenni, t.i. vízpocsékolás, akkor elgondolkodom, hogy nem tökéletes a rendszer.
Pedig néha nyáron még korlátozás is van, hogy ne pocsékoljuk az éltető folyadékot...
Ez számomra cseberből vizes vödörbe.
Rosszul gondolkodom és az én anyámat?

Nem sikerült hiba nélkül 7.

A mondanivalóval egyetértek, de az az e betű kurvára hiányzik. Tényleg nem lehetett kijavítva "adásba küldeni"?

Az oldal hibája is, hogy nem voltak képesek javítani azt a t betű hiányt. Pedig fontos lett volna. Ha már csinálok egy oldalt az ilyen közhelyeknek, legalább szépen legyen leírva.

Vajon válás közben mit nem tudtak megjegyezni? Hogy miben egyeztek meg?

Ezzel egyet is értenék, ha nem lenne dupla az sz. Rövidebben is jó lesz!

A life és origo oldalainak nem erőssége a helyesen írt főcím.

Expressz gyorsaság a hibák és elírások melegágya. sok tecsóban megfordultam, de az expexpress nem tudom, milyen lehet.

Blog: Talmi filozófia

Külön sorozatot érdemelne az a sok kamu baromság és összeollózott közhely, amivel ismerőseink lepnek meg minket a hírfolyamukban a közösségi oldalakon, saját gondolataik helyett.
Egy új gyöngyszem:

Nos, első körben miért kell a "bántó" és az "őszinte" szó közé egy képzeletbeli egyenlőségjelet tenni? Mert hiába csűrjük, amit látunk, irodalmi szempontból azt jelentené, hogy inkább legyen emberünk bántó/őszinte, mint kedves álszent.
Itt mindjárt azt is megkérdőjelezném, hogy miért sugallja azt ez a szösszenet, hogy nincs - közhelyesen szólva - arany középút? Csak bántóan őszinték lehetünk barátainkkal vagy álszentek, kedvesen?
Ilyen barátokra van valóban szükségünk, aki csak ezt a két végletet ismeri fel?
Szerintem kurvára nem.

Nekem olyan barátok kellenek, akik szeretnek engem, akiket szeretek és akikkel beszélgetni is jó és akikkel hallgatni is jó és akik nem bántóan őszinték, hanem kedvesen őszinték.
És nem lesznek ettől álszentek. Nem fogom úgy érezni.

Sarkítva elemezzük a második felét az írásnak: "Lehet, hogy sokszor durva és sértő amit mondok, de az mindig jobb, mint egy behízelgő hazugság..."
Hát, ha már ennyire kicsavartan sarkítva kell gondolkodnom, akkor mindjárt fel is hoznék egy példát, miért is baromság ez az egész, hasonlóan baromság stílusban:

- Rákos vagyok!
Durva és sértő, a behízelgő hazugság helyett:
- Meg fogsz halni, baszd meg!

Ugye, mennyivel jobb, mint ha azt mondanád:
- Bízzunk benne, hogy meggyógyulsz! (És így még azt is megkockáztatom, hogy birkának tűnök...)

Képzeld el, ahogy te, a durván őszinte végigmész egy égési sérültek osztályán és ahelyett, hogy mosolyogva pozitív gondolatokat sugároznál a betegekre, csak annyit mondanál: - Sajnos, mind ocsmányul össze vagytok égve, de kis szerencsével be fogtok tudni illeszkedni az életbe!

Vagy egy öregek-otthonába:
- A gyerekeitek le se szarnak titeket, de boldogítson az a tudat minden haldokló öreg szivart és szatyort, hogy az örökségért majd komoly harcot fognak vívni, miután ti a földbe kerültetek!
Mert én is tudom durván és őszintén elemezgetni mások "okos" gondolatait.

"Ezért kevés, de igaz barát van mellettem, nem sok birka mögöttem..."
Hát, ilyet is csak olyan ember vet papírra, aki az embereket birkának tekinti, ha esetleg nem feltétlenül durvák és bántóak velük. Eleve, miért lenne valaki birka, aki esetleg nem akar megsérteni. Aki, ha van valamiről véleménye, de meg akarja magának tartani, mert esetleg én nem is kérdeztem azt?
Miért lenne valaki birka, mert mögöttem áll?
Csak az lehet barát, aki mellettem van?
De ezek már apró rugózások a szemantika ugróasztalán.

"Aki fontos, az tudja milyen vagyok, a többi meg nem számít..."
Igen, aki nem ismer és nem ismerjük, az le van akkor szarva...
Mert én is bántó vagyok, vagy őszinte.

Jennifer Bricker története

Jennifer Bricker 1987 októberében megszületett, lábak nélkül. Más szülők ilyenkor egészen biztosan, ha lélekben kicsit össze is törnek, de mindent megtesznek a gyermekük boldogulásáért. Jennifert azonban rövid úton "lepasszolták" gondozóintézetbe, sorsára hagyva. Szerencsére két csodálatos ember - Sharon és Gerald Bricker - a nevére vette a lábak nélküli, három hónapos gyermeket (Már volt a családban három fiú) és rengeteg szeretettel és pozitív tulajdonsággal halmozták el, hogy Jennifer egy ne magába forduló, sérült gondolkodású emberkeként nőjön fel, hanem küzdjön a céljaiért és amibe belevág, abban eredményeket érjen el. Történetesen így esett meg, hogy az iskolájának kis sztárja lett, részt vett megannyi sporteseményen - baseball, kézilabda, torna - míg végül hivatásos tornásszá és légtornásszá fejlődött. Volt több példaképe is, köztük az egyiküket, Dominique Moceanu-t egyenesen bálványozta. Moceanu 1981. szeptember 30.-án született, hat évvel volt idősebb Jennifer-nél és hihetetlen sportkarrier futott be Amerikában. Moceanu román-amerikai gyökerekkel rendelkezett és 1996-ban részt vett USA színeiben a nyári olimpián, Atlantában.

Hogy mi a történetben a csavar?

Jennifer 16 éves korában rádöbbent, hogy azért olyan nagy a hasonlóság közte és bálványozott kedvenc sportolójában, mert testvérek!
Mikor megszületett, szülei, Camelia Staicu Moceanu és Dumitru Moceanu simán eldobták maguktól a gyermeküket, a veleszületett rendellenessége miatt.
Hogy mennyire alkalmatlan szülők voltak, mi sem bizonyítja jobban, hogy később, mikor jogilag már megtehette, nővére Dominique 1998-ban elköltözött otthonról és beperelte szüleit, akik rátelepedtek és sporttevékenységéből szerzett bevételeit igyekeztek elherdálni, felélni.

Ma már mindkét leányzó sikeres életet él családjuk és barátjuk mellett, a tudattal, hogy megvannak egymásnak.
A sors különös fintora, hogy míg Jennifert szülei eldobták maguktól, félve az esetleges felmerülő orvosi kockázatoktól, pont megfordult a két lány élete, hisz így Jennifer szeretetteljes környezetben nőtt fel, míg nővére, Dominique, akit saját szülei neveltek, és aki egy egész ország kedvence volt eredményeinek köszönhetően, végül csak bírósági úton tudott megszabadulni a befolyásuktól.

A csodálatos történetről bővebben itt olvashatsz egy cikket!

Blog: Mr. Méreg: Gyors-kassza? Meg a faszom!

Mr. Méreg

Gyors-kassza? Meg a faszom!

A "jobb" szuper-hypermarketekben van rá lehetőség, hogyha a fizetésünket nem egy összegben akarjuk elkölteni, vehessünk pár biz-bazt és ezt a gyors-kasszában tegyük. Az Erzsébeti Intersparban ez hat terméket jelent. Nálam annyi volt. Megkeresem a 12-est, állnék be. Előttem kisnyugdíjas (ez meg miért nem a piacon van ilyenkor?) tele kosárral. Csak hústermék van hat zacskó. Meg a többi szar. Mögöttem hasonlóan kevéssel további siető vásárló. A nő betolja a kosarát. Karja kicsi, nem ér el mindent.
A pénztáros szól neki: - Hölgyem, ez amúgy a gyors-pénztár. Legközelebb ne ide tessék állni, hogy aki siet, haladhasson.
Teszem hozzá, az ilyen megjegyzés gyakorlatilag olyan, mint amikor késszúrásra tapaszt teszünk... tüneti kezelés. Másrészt, aki olyan vakegér, vidéki paraszt, hogy sem a kassza mellett álló közel embernagyságú táblát nem veszi észre - vagy nem értelmezi - sem a sor elején lelógatott transzparenst nem látja, annak minden mindegy. Mondjuk a kisnyugdíjas magassága miatt a lelógó transzit megértem, hogy nem láthatta. (Én is ember vagyok.)
Én is morgok mögöttük. A nő szeme rossz lehet, de a hallása vadászebé. Hátra fordul és kioktató hangnemet kever némi sértett éllel: - Vidékről jöttünk és fáj a derekam...
Valamit még motyorog, de a lényeget elmondta: "Vidékről jöttünk..." (Aha, szóval első tippem, hogy paraszt, bejött.) Elnézést a parasztoktól és a vidékiektől; ez csak pejoratív kifejezés!!!
A nyugger persze még mindig nem ér el minden terméket ezért az előtte már végzett nőt vegzálja, segítsen neki kipakolni. Az pár dolgot ki is vesz, de férje elrángatja. Úgy látszik, apa is utálja a gyors-pénztár "fekvőrendőreit".
A további pakolás a pénztárosra marad. Kimászik a kassza mögül és pakol. Arcán olyan érzelmeket látok, amiket gondolok. Sosem gondoltam volna, hogy van bennem és egy ötvenes nőben közös. Pedig most látszik.
Már mosolygok. Szabadnapom van! Ráérek a sorban rohadni, ha már olyan kurvára nincs vásárlási kultúránk!
Hátrafordulok, mert ha 4 másodpercnél tovább nézem a szerencsétlenkedő nőt, biztos fájós derékon rúgom. A mögöttem sorakozó többi gyors-vásárló arcát fürkészve konstatálom, ha rúgnék, megtapsolnának.
Segíthetnék is az öreglánynak, de ahhoz, hogy kipakolja neki, ugyancsak félre kéne löknöm. Franc!
Közben előkerül a férje, aki az asszonnyal a szalagra rakat egy olvasó szemüveget. Bazz, ezek szaporodnak?
A pénztáros már szól is: - Ezen nincs termékkód...
A papa felkészült erre is: - Há', nincs rajta!
Mögöttem felszisszennek. Egy gyermekes apuka a derekához nyúl. Szerintem a pisztolytáskáját keresi, de nálunk nincs fegyverviselés! A mögöttem álló nő arcán olyan mély megvetést látok, miközben a házaspárra néz, hogy félre kell húzódnom, nehogy engem is eltaláljon. Tuti gyomorgörcs. Vagy fájós derék!

A pénztáros telefonhoz nyúl. Segítséget kér. Alig két perc és érkezik egy tetkós alkarú srác, intézi a termékkódot.
Halk "kurvaanyád" morajlik fel mögöttem, pedig akkor még a bankkártya nem is került a leolvasóba.
Arról egy perc múlva derül ki, hogy nincs rajta fedezet!
Annyit álltam már a gyors-pénztár sorában, hogy azzal már megdöntöttem néhány kapcsolatom kifutási idejét!

A pénztárca persze a szatyor alján van.
Elgondolkodom rajta, hogy politikusi pályára lépjek. Első törvénytervezetem valszeg a nyugdíjasok sorból való kilövésének engedélye lenne.
- A szemüveget külön fizetnénk! - vartyog a papa.
Mögöttem a nő engem kérdez: - Ezek nem egy pár??? - már ő is mosolyog, mint én. Mindketten a nemlétező karóránkra pillantunk: - Mióta állunk itt?
Végül eltakarodnak. Én jövök. Elmorzsolok egy könnycseppet...
Ha nem lennék egy egoista paraszt, biztos blazírt arccal várom ki, míg sorra kerülök, de úgy gondolom, ha a rendszer már ki van találva, tegyünk róla, hogy működjön. Tudom, ez álom, mert mindig lesznek emberek, akik balra állnak a metró mozgólépcsőjén, mindig lesznek emberek, akik nem adják meg az elsőbbséget és mindig lesznek emb... gyökerek, akik tele kosárral állnak be a gyors-kasszához.
A hat termékemet már fél órája a szalagra dobtam és mikor a pénztáros lehúzogatta őket, hozzátettem: - Euroval fizetnék.
Rám néz, mosolyog: - Na, még ez is! Én is mosolygok. Túl vagyunk a "nehezén".

P.S.I.:
A hat terméket lehet úgy is értelmezni, hogy azt mondja: húsok, tejtermékek, tisztítószerek,...?

Blog: Lehet e valami hiteles, név nélkül?

Nézegeted a facebook-ot és jönnek a kéretlen reklámok - mind az - amikből van, amire felfigyelsz, van, ami esetleg - esetleg - érdekel és van ami, egyenesen bosszant.
Aztán látok egy olyat, amiről azonnal elkezdek filozofálni:

El tudod képzelni, hogy egy olyan népcsoport, akire jellemző tulajdonság a dögöljön meg a szomszéd tehene mentalitás, ahol a politikai elit ügyesen arra kondenzálta a lakosságot, hogy ember embernek farkasa legyen, ahol az egyik legtöbbet forgatott "könyv" a Vásárlók Könyve, ott hiteles véleményt lehet olvasni egy olyan oldalon, ahol arra biztatják már a reklámjukban az embert, hogy "Értékelj akár név nélkül!"?
Ezt a fajta "hatalmat" majd pont mi, magyarok fogjuk kiaknázatlanul hagyni, igaz?
Te el tudod képzelni, hogy egy olyan országban, ahol mezei emberek abból élnek, hogy kritizálnak másokat, értékelhető produktum nélkül, ott ez működik?
Hogy olyan oldalakat csillagoznak le vadidegenek, amiket nem is ismernek, csak olvasnak róla egy összetákolt hírt valahol? (Lásd az edzőterem kontra Down-kóros fiú esete?)

Ezek után csak meg kellene látogatnom, hogy én se olvasás nélkül fikázzam őket, habár, szerintem annyira elhibázott a marketingjük, hogy akár hagyhatom a picsába az egészet.
Lehet, hogy tök jó az elgondolás... Ha csak pozitívumot írhatnak a cégükről.