2018. július 11., szerda

Blog: Társkereső lehúzások - Megújuló előfizetés

Szerintem a világ legnagyobb lehúzása, ha valamire egyszer pénzt áldozol - előfizeted - majd az az előfizetés lejárta után automatikusan ismét frissül, lehetőleg anyagilag megterhelve téged, és csak akkor tudsz kilépni ebből az elvileg végtelenségig tartó pénzmegszabadítástól, ha te, azaz TE teszel lépéseket érte, pont, mint amikor te tettél lépést, hogy befizesd.
Pedig szerintem pont a szolgáltatás minőségének kellene olyan magasnak lennie, hogy ne automatikus legyen, hanem annyira hiánypótló, hogy te akard ismételten kifizetni. Magadtól. Kényszer nélkül.
Márpedig a megújuló előfizetés egyszerű kényszer, ami üzletpolitikailag szerintem erősen kifogásolható.
Ez ellen pedig törvényileg kellene fellépni, ha már olyan sok mindent rendszabályokhoz kötnek. Amivel pedig egy-egy vállalkozás visszaél, azt igenis rendszabályozni kell.

Talán te kimaradtál belőle, de vagy húsz éve, amikor a mobilok betörtek a mindennapokba - lehet inkább 15 év - sorra jelentek meg a csengőhangot árusító szolgáltatások, amelyek között hamarosan bevett szokássá vált, hogy ha egyszer befizettél, akkor szipoly áldozata lettél. A szolgáltatás ugyanis pofátlanul nem egyszer húzott le téged a csengőhangért, hanem automatikusan hetente vagy havonta terhelte a számládat, küldve egy általad nem kért másik csengőhangot, mondván, neked az kellhet és most akciósan megkapod.
A szolgáltatók persze hirdetéseikben - ami maga egy reklám - nem verték nagy dobra sem azt, hogy újra és újra lehúzzák előfizetésed vagy feltöltő egyenleged, sem azt, hogy mit kell tenned, ha te nem kívánsz folyamatosan pénzt "adományozni" nekik. Néha komoly utánajárást - nem egyszer a telefonszámod szolgáltatóját bevonva - kellett eszközölnöd, hogy megtudd, a gyerek telefonjáért miért fizetsz havonta horribilis összegeket, miközben a gyerek sírva mondja, hogy alig használja.
Mert elég volt egyszer rendelni...
...a többi ment magától.

Manapság ez a bevett és szerintem etikátlan gyakorlat felnőtt és egyenesen a bankszámlákat kezdte ki. Egyes Internetes szolgáltatók úgy gondolják, hogy ha te akarsz tőlük valamit, az feljogosítja őket, hogy számládat kifogyhatatlan kincses barlangként kezeljék, és megkerüljék az egyszeri díjfizetést. Mert ha az egyszeri előfizetésed automatikusan megterhelve bankszámládat megújul, akkor nem beszélhetünk egyszeri alkalomról, nem igaz?
Márpedig, mivel a pénz a mozgatórúgója az életünknek, szerintem joggal várható el, hogy az üzleti tranzakciós szolgáltatású oldalak kiemelten kezeljék a fogyasztó felvilágosítását, ami azt jelentené, hogy nem elrejteni kell az Általános Szerződési Feltételek között, vagy ahhoz közel, apró-betűsen, esetleg más optikai vagy marketinges trükkel meggátolva az értelmezését, könnyű azonosítását, hanem a fizetési oldalakon, ahol meg kell adnod az adataidat, nagy, figyelem felkeltő feliratokkal kell figyelmeztetni a fogyasztót, hogy mire is vállalkozik.
Természetesen ma ez nincs így és mivel nap, mint nap botlani olyan oldalakba, amelyik bevett szokásként használja ezt az üzleti lehetőséget, feltételezem, hogy semmilyen megfelelő jogszabály nincs még kidolgozva, amely kordában tartaná ezt az üzletpolitikát.

Hogy csak egy erős példát hozzak, a Be2 oldal és társai - mert több "társkereső" tartozik egy lehúzós csoportba - kifejezetten abból él, hogy jóhiszemű felhasználóknak olcsón kínál szolgáltatást, amelynek minősége silány, hatásfoka nagyjából elhanyagolható, viszont ha egyszer előfizettél rá, akkor egy adósság-csapdába kerülsz, mert az olcsó belépést igen drága havidíjak követik, amiket ráadásul figyelmeztetés nélkül emelnek le a bankkártyád adatait felhasználva, és ami szomorú, ezen tranzakcióban a legtöbb bank egyelőre partner is velük, mondván, te szerződést kötöttél.

Ami igaz is lenne, ha az előfizetés nem egy akciós, egyszeri befizetést tolna az arcodba. Amire ráugrassz.
Minden más, jogi kiskapu és csűrés-csavarás.
Bizonyos jelek egyelőre arra engednek következtetni, hogy ezek ellen a cégek ellen globális törvények elfogadtatásával lehet csak fellépni, egyénileg csatát lehet nyerni ellenük, de ez háború.

Magam is tagja vagyok egy zárt csoportú fórumnak, amely céljának tűzte ki, hogy felszámolja a Be2-t, mint társkeresőt, ugyanakkor, magasabb szinteken lenne szükséges törvényeket módosítani, létrehozni, hogy magát a jelenséget, az etikátlan szerződést irtsuk ki a kereskedelemből.

Azt mondom, hogy ha már társkeresőt használnál, akkor vagy olyat válassz, amelyik komolyabb múltra tekint vissza, vagy olyat, amelyik nem kíván minden áron a pénztárcádban nyúlkálni.
Persze, a társkeresők pénzbe kerülnek, az nem kérdés, hiszen egy ilyen oldal létrehozása komoly háttérmunkát és fejlesztési időt igényel, amelynek meg kell térülnie. Másrészt, tudjuk, hogy semmi sincs ingyen. Ugyanakkor, kritikus szemmel kell figyelni, hogy egy-egy oldal milyen szolgáltatásokat nyújt, mennyire "szavahihető".
Ha például csak fizetés után tudsz egyáltalán betekinteni az oldalba, hogy lásd, milyen panelekből rakták össze, akkor gyanakodhatsz. Az sem ad bizalomra okot, ha túl erőszakos a marketing, vagy a megtekinthető adatlapokon modell forma emberek mosolyognak rád.

A legújabb, amelyik egyelőre bizalmatlanságra adott okot számomra, a DatingVip Magyarország elnevezésű oldal, amelyik nem szerényen magát 2018. legmenőbb társkeresőjeként aposztrofálta.


Ahhoz, hogy kerekebb véleményem legyen, facebook oldalamon keresztül kell regisztrálnom.
Szóval még visszatérünk.
Vannak azonban fenntartásaim, alá is húzom, miért:


Tehát, nem elég, hogy nekem regisztrálnom kell, de ha esetleg abbahagynám, akkor ismét nekem kell lépéseket tennem érte, ami időrabló tevékenység és még garancia sincs rá, hogy minden klappolva működik az oldalon, nem nehezítve meg a szolgáltatás felmondását.

A Be2-nél például van olyan menüpont, ami eleve nem hívható "életre", illetve az oldal mindent elfogad, amikor előfizetsz rá, mert kell a pénz, de a lemondást már fizikailag meg kell támogatnod egy fax-szal is, ami nonszensz annak fényében, hogy az oldal szempontjából maga a bankkártya használata a legkényesebb pont, ott viszont nem olyan finnyásak, elég bepötyögni az adatokat.
Ellenben ha kilépnél, akkor nem elég, ha csak ülsz és pötyögsz valamit. Ez szintén egy olyan apróság, amit törvényileg szankcionálnék.
Pl.: Ha egy oldalra regisztrálásnál az életedből elrabolnak 10 percet, akkor az oldalról való tökéletes törlődés esetén ez az idő nem haladhatná ezt meg, sőt, fele annyinak kellene lennie.
Ez lehetne az Internetes Szabadulási Törvény, azaz ISZT.
Bárhogy is döntesz amikor Neten vásárolsz szolgáltatást, legyél körültekintő, amíg ilyen módszerekkel becsaphatnak téged!

De addig is erősen kerüld a Be2 és aloldalainak használatát!

2018. július 4., szerda

Fekete Tamás Jerryco: Az interjú


Egyedül ültem be a terembe, amelyet a protokoll-osztály vezetője rendelkezésemre bocsátott. Csupán két kérése volt az interjúalanyommal és az elkészült anyaggal kapcsolatban; Ne fárasszam ki a hölgyet, mert bár jelenleg egészségi állapota megfelel egy kora ötvenesnek, ettől még egy hajlott korú hölggyel van dolgom. A másik, hogy nem kerülhet adásba egy holnapra időzített bejelentésig. Az első része tőlem függött és természetesen egyetértettem vele. A második részét pedig a megbízóm, a szerkesztőm vállalta magára, megígérve, hogy a kész felvétel csak a bejelentés után kerül fel az oldalukra.

Csodálatosan rendezték be a termet. Lehet, hogy Anglia a sznob viselkedés melegágya, de stílusuk az volt.
A terem padlóját faltól-falig szőnyeggel burkolták. Nem holmi olcsó áru, hanem igazi, finom szőttes.
A helyiségben több tárlót állítottak fel, amivel az egész egy múzeum hatását keltette. A falakon régi fegyverek, de ragyogó állapotban. A négy sarokban egymástól eltérő lovagi páncélok, fényesek, csillogóak. Ez a gazdagság kicsit ellentmondott a Schwarz család puritán hozzáállásának, bár úgy gondoltam, ezt a véleményemet megtartom inkább magamnak. Tisztában voltam vele, hogy van, amit nem hánytorgathatok fel interjúalanyomnak. Nem pusztán udvariasságból, vagy tekintettel a korára. Egyszerűen tisztában voltam vele, milyen szolgálatot tett világunknak, közvetve, közvetlenül nekem is.
Nem kötözködni jöttem, hanem ünnepelni. Néhány meredekebb kérdés talán belefér. Van, ami nem.

A kamerát úgy állítottam fel, hogy látószöge befogja mindkettőnket, mikor majd a fotelekben ülünk. Előttünk egy üveglapos dohányzóasztal. Mögötte a fotelek. Bőr, talán vadból kikészítve. Kényelmes. Nem olyan, mint a megszokott, tapadós bőrgarnitúrák. Ez az anyag finoman fekszik a fenekem alatt.

A kamerát sikerül a fényviszonyokhoz mérten tökéletesen beállítani, habár jelen esetben inkább a mondandó a lényeg, nem annyira a látvány.

Mire elkészülök, nyílik a terem egyik ajtaja. Niki Mama egyedül lép be, rugalmas, energikus léptekkel. Ahogy belép, már látja, hova kell ülnie, szólnom sem kell. Amíg azon gondolkodom, hogy nem illene-e kezemet nyújtanom felé és az ülőalkalmatosságba segíteni, már helyet is foglalt.
Mosolyog.

- Kezdhetjük, Steven!

Tudja a nevemet. Hát persze! Sosem kerülhettem volna ide, ha nem informálnak le előtte és ő nem bólint rá.
Úgy érzem, nem szükséges tökölnöm. Köszönök neki, elindítom a felvevőmet. A korábban leadott kérdéseimet idézem fel.

Nicholette Schwarz 100 éves!

Kedves nézőink, 2097. december 4-ét írunk és abból az apropóból tartózkodunk ebben a csodálatos angliai palotában, hogy Nicholette Schwarz, születési nevén Fekete Nikolett betöltötte a századik életévét. A Föld bolygó Nikikéje, ha úgy jobban tetszik.

A világhírű író, költő, festő és szobrász. Egy világ matriarchája. Az életművész. Jelenleg távol a családjától, a gyökereitől, egy angol megyében tengeti mindennapjait, a még mindig fitt üknagymama. Eredetileg egy vendéglátós család sarjaként, már nagyon fiatalon a művészetek felé kacsintgatott. Első iskolájában találkozott a kézművességgel, amit ugyan húsz évre félretett az iskola után, ám ma már jól megél belőle. Nagyon kevesen vannak a felső tízezerben olyanok, akik ne dicsekedhetnének egy eredeti Schwarz-cal az otthonukban.

Nikolett mama negyven éves koráig építgette képzőművészeti birodalmát, hogy azután egy személyben felvegye a kesztyűt, a világot még ma is meg-megkeserítő szenvedések ellen. Nikolett mama volt az Unesco nagykövete, ellátott nővéri teendőket a földbolygó legelmaradottabb szegleteiben, miközben tudatosan építgette karrierjét. Első vásárlói között megtalálhatóak voltak ugyanúgy ismert művészek, mint egyperces celebek, politikusok, kereskedők, milliárdosok.

A Schwarz-birodalom mostanra magába foglal huszonkettő egészségügyi központot, több tucatnyi iskolát, mindenféle oktatási intézményeket és kereskedelmi központokat.

Megszámlálhatatlan mindaz a pozitív tevékenység, amelyekkel jobbá tette életünket. Részt vett a Mars feltérképezésében, segítette a túlvilági élet bizonyítását és így elsők között tudott kommunikálni korábban elhalt rokonaival. Áldásos munkájának köszönhetően sikerült visszaszorítani az éhezést Afrika majdnem nyolcvan százalékán. Temérdek pénzt és diplomáciai kapcsolatot ölt bele abba, hogy sikeresen visszafordítsuk a Földön kialakuló üvegházhatást. Megmentett három állatfajt a teljes kihalástól.

És mindezt azoknak az apró szobrocskáknak köszönhetjük, amelyeket gyermekkorában készített, majd évekre elhagyott.

A még mai napig is aktív életet élő Fekete Nikolett minden alkalmat megragad, hogy világnézetét propagálja, ezért adott nekünk interjút még a születésnapján is, miközben odalent a családja egy része már felkészült az ünneplésére.

Nem is tartanánk fel Niki mamát, egyenesen belevágnék.

- Fiatalember, az én bőrömnek igen rosszat tenne, ha bármivel belevágna.

 - Szóval igaz, hogy szereti a szójátékokat.

- Nem minden pletyka igaz velem kapcsolatban, de, hogy még ma is ámulattal tölt el a világ csodálatossága, az igaz.

- Mikor eszmélt rá, hogy önnek tudatosan ennek kell szentelnie az életét? Úgy értem, a bolygónk megmentésének.

- Amikor az iskola végeztével angolul tanultam és kezdtem megismerni a világot, illetve tudatosult bennem, hogy sosem fogom tökéletesen megismerni a világ valamennyi titkát, el kellett döntenem, hogy mihez kezdek magammal. Vagy tanulok életem végéig és még akkor sem leszek kész, hogy ezt az egykor divatos szót használjam rá, vagy nem csak tanulom a világot, hanem egyenesen teszek érte. Megváltoztatom. Ehhez azonban pénzre volt szükségem.

- Első vásárlói amolyan tanítványai is lettek a későbbiekben.

- Igen, volt rá példa. Kezdetben gondolatokat akartam ébreszteni az emberekben. Olyan gondolatokat, amelyeket én már igaznak véltem. Hosszú utat jártam be, míg végül a gondolataim célba értek, és csak nagyon kevesek kérdőjelezték meg ezeket.

- Elmondhatjuk, hogy mostanra már több követővel rendelkezik, mint mondjuk a keresztény egyház, a pápa, vagy egyes politikai vezetők. Ennek ellenére a vagyonának nagy részét támogatásokra ajánlja fel, nem halmozva azt.

- Mert nincs rá szükség. Amikor már a szavaidra figyelnek, akkor nem feltétlenül van szükséged pénzre.

- Nem a pénz irányít mindent?

- Talán nem a legjobb megfogalmazás, de ha én tudom "irányítani" azt, akinél a pénz van, akkor a pénzre nekem nincs már szükségem. Természetesen, ezeket az életigazságokat is fel kellett előbb ismernem, hogy mostanra beérjem azzal, ami nekem és családomnak elég. Azon kívül, minden anyagi javunkat és támogatói bázisunkat arra használjuk fel, hogy élhetővé tegyük ezt a bolygót.

- Tudna neveket mondani, akik első lépéseiben segítették?

- Egyik bátyám, nagyon bízott bennem. Úgy gondolta, szobrásznak kellene lennem. Már akkor ezt mondta, amikor az még számomra csupán szórakozás volt. Persze, ez nem konkrét segítség volt, amire talán ön gondolt, viszont mindenképpen említésre méltó.

- Ki volt az első befolyásos ember, akinek a támogatására emlékszik?

- Már jócskán elmúltam negyven, amikor egy arab kultúrkörben ismert olajmilliárdos, Ali Moyad-Haffar felkeresett, mert néhány gondolatom megragadt az elméjében. Mindezt úgy, hogy ahonnan ő jött, a nők véleménye tökéletesen süket fülekre talál. Haffar később sok támogatót szerzett ügyeimhez, a világ minden tájáról.

- Ez mennyire volt akkoriban lehetetlennek tűnő vállalás?

- Nézze, gondoljon bele, hogy szinte minden ismerősöm, akikkel kapcsolatba léptem akkor, mind vallási, mind egyéb, de egymástól teljesen elkülönülő területről érkeztek. Egyetlen közös volt bennük: a gondolatok, amelyek engem is mozgattak, bennük is elvetették a magjukat. Rám csupán annyiban volt szükség, hogy vízzel locsoljam meg e magokat és azok kikeljenek.

- Szóval, Ali Moyad-Haffar minden hátsó szándék nélkül kereste önnel a kapcsolatot...

- Haffar, aki nagyon jó barátom lett, és sajnos néhány éve itt hagyott minket, gondolkodásában megelőzte a korát. A szerepem annyi volt, hogy erre ráébresszem. És nem csak őt.

- Kérdezhetem a magánéletéről? Tudja, nézőink főleg a pletykákra vannak kiéhezve. Az ember már csak ilyen.

- Szerintem, az emberek lassan, de változnak. Higgye el, magam is tapasztaltam, hogy volt egy időszak, amikor a médiát csupán az érdekelte, hogy eladhassa magát. Mostanra azonban ez nagyon sokat változott. Ma már a média legnagyobb területei mind egy célt szolgálnak: a fejlődésünket. Ez pedig szükséges. Minden nappal közelebb és közelebb, még nagyon sokáig. Ezt még meg akarom élni: hogy a civil emberek tömegével lépnek ki a világűrbe!

- Erről évek óta hallunk híradásokat.

- És bekövetkezik. Hamarosan. És ne úgy képzelje el, hogy csak meglátogatjuk a Holdat, vagy néhány közeli bolygót. Ami száz éve csupán fantazmagória volt, mostanra a jelen. Ki fogunk lépni a hideg űrbe és melegséget viszünk belé. Részese vagyok annak a csoportnak, amelyik a hat kontinenst átfogó konzorciumként kitűzte céljának a világűr meghódítását. Olyan gépekkel, amelyek képesek generációkat életben tartani, miközben átszelik a galaxist.

- Erről is hallunk híreket. Megerősíti állításait, Niki mama?

- Minden szavamért felelősséget vállalok. Az, amit most készülünk véghezvinni, nem titkoljuk. Közös a célunk. Bolygónk elfáradt. Hamarosan magára kell hagynunk, hogy gyógyuljanak sebei. Amire most készülünk, sokaknak persze nem több, mint mese, ám nem az.

- Ez az oka, hogy a születésnapjára érkezett annyi külföldi delegáció? Neveket egyelőre nem mondhatunk, de láttunk itt olyan embereket, akik korábban sosem ültek le tárgyalni egy asztalhoz.

- Ez lett az én feladatom. Hidat képezni két gondolat között. Alig pár apró lépés van hátra. Ha megbocsát, várnak a vendégeim. Viszont itt folytathatjuk, holnap, akár az önnek foglalt hotelben is. Biztosan vannak még kérdései.

- Igen. Milliónyi kérdésem lenne. De szívesen veszem, ha innen folytatjuk legközelebb...

- Köszönöm, hogy meglátogatott, és engedje meg, hogy mindjárt meghívjam a nagy eseményre. A titkárom ad önnek egy belépőt a kettes sátorba. Ezt tartjuk fenn a médiának és más hivatalos érdeklődőknek. Természetesen a szűkebb kör sem elég szűk, hogy egyetlen sátorban bonyolítsuk le az egész ünnepséget, de önökhöz is át fogok menni. Kérem, Steven, ne említse senkinek az exkluzív interjút előre. Ráérnek megtudni, ha már leadta a csatornájuk.

- Ezt kérnie sem kell. Csak ledöntök néhány szendvicset és megeszem pár sört.

- Steven, magam is ezt fogom tenni, csak fordítva.

Még ülve maradok, ahogy a vékony hölgyet kikíséri egy megtermett fickó, aki nyilván jártas néhány harcmodorban. A titkár mosolyogva adja át a belépőmet, ezekkel a szavakkal: - Napokon belül történelmet írunk. Maga is.

A helyiség utána kiürül, és én azon gondolkodom, hogy mennyi erő van ebben a száz éves hölgyben...



Fekete Tamás Jerryco: A nem megírt novella


Egész nap futottál. Volt miért. Dolgozol, tanulsz, létezel, élsz.
Te is, ő is, melletted. Ő is, aki ül.
Kell néha egy perc sóhaj. Kiengeded a gőzt.
Tedd csak meg. Csukd be a szemed és olvass tovább…
Bocsáss meg nekem, hiszen hogyan is tehetnéd meg mindkettőt?
Pedig olyan egyszerű.
Van még rám egy perced?
Még messze van a buszod, villamosod, trolid?
Kezedet nem húzza egy szatyor?
A telefonod nem rezeg a zsebedben, hogy fontosságával lehengereljen?
Képzeld el a jövőt!
Látod kicsit? Tátsd nagyra a szemed!
Hogy csak a szájad tátható?
Nem vitatkozom veled, hiszen te itt állsz előttem én meg…?
Nem is emlékszem…
Csak egy novellát kellene írnom. Egy olyan rövid kis szösszenetet. Eskü’ meg is írom, ha több időm van, de egyrészt mindig közbejön valami, másrészt, nem vagyok egy kapkodós típus.
Miközben nem jön az ihlet sem. Mert az úgy berobban. Homloklebeny mögé, hogy fitogtassam, mennyire intelizsent vagyok.
De valami mindig közbejön.
Nem zavarlak? Tényleg nem rabolnám az időd, ha nem tudnám, hogy még mindig velem vagy…
Mondjuk úgy, hogy idejében tudtam róla, hogy írnom kell majd valamit. Ezt nem tagadhatom le, hiszen a barátnőm tett róla, hogy megkapjam a pályázati felhívást.
Én meg, bár nem rajongok a költészetért, tiszta Pató Pál voltam: - Ejj, ráérek arra még!
Most meg kiszaladok az időből, elúszik a remek lehetőség, hogy megismerjenek azok, akik valamiért még képesek szánni az olvasásra egy… kettő,,, kb., öt percet.
Mert valami mindig közbejön, én meg jól ráfogom.
Szobatárssal élek egy rövid ideje. Mióta elúszott az anyai örökségem, egy kis lakás. Mondanám, hogy az én hibám, de sajnos, nem teljesen.
Szerencsére vannak barátok, akik a bajban segítettek és segítenek.
Neked vannak barátaid? Nézz körül és szerezz, ha nincs… Jó lesz az, hidd el!
Csak hálával tudok az enyémekre gondolni. Az egyiküknél lakom, mert amúgy, nincs rá jobb szó; egyelőre hajléktalan vagyok.
Viszont van olyan barátom, akinél aludhatok, fürödhetek, élhetek. Ezúton is köszönöm!
Kiderült pár éve, hogy van egy „kis leukémiám”. Én így hívom. Szedek rá gyógyszert.
Repült a lakás, repült az egészség, de köszönöm, a humorom az még megvan. Az valahogy nem akar szabadulni tőlem…
Itt vagy még?
Mit írhatok amúgy neked, ami nem untat, miközben rohanunk mind a céljaink felé?
Egy remek kis történetet? Egy olyat, aminek eleje és vége is van, esetleg csattanója és tanulsága?
Sokat kívánsz tőlem.
Írni csak akkor tudok, ha épp a lakótársam nincs itthon. Egyértelmű, hogyha itthon van, akkor inkább azt csináljuk, amit ő akar. Mégse verhetem egész nap a gépet, csendre kárhoztatva őt…
A héten egyébként is kevés szabadnapom volt irodalmárságom foganatosítására. Vendéglátós vagyok. Ezzel elárultam mindent. A szabadnap az nekünk olyan füstszerű: megfoghatatlan. Írunk mi beosztást, hogy esetleg tervezhessek valamit akkor, ha nem dolgozom, de képlékenyebb ez, mint a gyurma. Kérdezd a barátnőmet!
Mert első a munka!
Abba is kezdek beleöregedni. Már a térdem sem hajlik ahogyan szeretném.
Figyelsz még rám? Gondoltam, rákérdezek, hiszen nekem egy történetet kellene írnom, de helyette a butaságaimmal traktállak.
Elnézést is kérek!
Néha már úgy érzem, magam vagyok a gátja annak, hogy írjak. Bármi mást szívesebben csinálnék, minthogy üljek a gép előtt és kopogjak a gombokon.
Most is inkább elvittem mindkét munkás nadrágomat a szabóhoz, hogy kicsit javítsunk rajtuk. Az egyiken gombot varrtunk – illetve ők – a másikra két folt került az ülep alá. Mert már ott is lyukas volt, ahol eredetileg nem kellene…
Még mindig olvasol? Nem jön az a fránya jármű?
Szóval, csak azt szerettem volna mondani, hogy legyenek szebb és nyugalmasabb napjaid, mint nekem, amikor nem írtam meg azt a novellát!
Mert végül azt nem írtam meg…
Hoppá, közben megérkezett, amire vártál!
Búcsúzom tőled és ne felejtsd, csengetés után nem ugrálunk fel a járműre!