2019. december 25., szerda

Blog: A társkeresők legalja

Sosem kellett a szomszédba mennem egy jó kis trollkodásért. Néha túlzásokba is esem. Az illető, akiről viszont mesélni fogok, szerintem elviszi a nemlétező pálmát amiért kimaxolta a gusztustalan hozzáállást a társkeresés útvesztőiben.
Ehhez azonban mesélnem kell.

Az első eset, amikor elgondolkodtam rajta, mennyire nem tudhatjuk, ki van a "vonal" másik végén, az akkor volt, amikor egy ingyenes Internetes terminállal próbáltak kedveskedni az Erzsébeti Interspar vásárlóinak. Mondanom sem kell, hogy viszonylag gyorsan híre ment és kitalálhatod, hogy kik tudták a legkevésbé használ.
Eltaláltad, a ha a vásárlókra tippeltél.
Többször megfordultam eme áruházban, amíg ott laktam és a terminál létezése alatt nem egy esetben figyeltem fel rá, hogy egy eléggé hajléktalan forma férfi nyomogatta a gombokat a videójáték méretű készüléken.
Egyszer pedig vigyázó szemet véletlenül átsiklattam a képernyőn is és a jellegzetes szín-összeállításból azonnal feltűnt, hogy emberünk nem mást böngészik, mint a "Lovebox" nevű társkereső oldalt.
A férfin egy leginkább irhakabátra emlékeztető ruha lógott, fején kucsma. Az egész cucc nem lett volna olcsó, ha újonnan szerzed be, márkaboltból, azonban a férfi szerelése koszfoltoktól hemzsegett. Szóval ránézésre láthatta az ember fia, hogy ez bizony egy lecsúszott egzisztencia, aki éppen...
Tényleg?
Éppen mit csinálhat?
Mert, ha ezzel a külsővel jelenik meg egy randin, akkor az nem lesz hosszú közös program.

Később, hasonló esettel találkoztam a Váci út elején nyitva tartó non-stop netkávézóban, ahol egy boksszal mellettem két roma kislány nézegette a fiúk adatlapjait és azon kacarászták, melyik mekkora suttyó ránézésre. (Gondolom, abban az időben még talán nem volt tele a lovebox oldala olasz amorózókkal.
Nekem volt kellemetlen hallgatni őket, mert kívülállóként is sértő volt, hogy valaki nem a funkciója miatt használ egy oldalt, hanem, hogy kihasználjon másokat.
Nem véletlenül lettem a későbbiekben óvatos duhaj.

Azután az elmúlt hetekben belebotlottam egy nő adatlapjába - mindjárt több társkeresőn is - akinek tenyérbemászó stílusa miatt a bicska kinyílt a zsebemben. Első körben még csak nem is mentettem adatlapjának szavait, de minél többször dobálta elém az app. ezt a förmedvényt, annál inkább éreztem, hogy írnom kell a jelenségről.
Nem szó szerint rá értem, mint jelenségre, hanem a társkeresők azon csoportjára, akik valójában már első megnyilvánulásukkal megelőlegezik a lehetséges kapcsolat minőségét.
Ráadásul erősen negatív irányba haladva.

Van még időd?
Mert mesélnék egy törzsvendégemről, a Misiről.
Misi nem volt egy szerencsés krapek. Elvált, gyerekeivel a kapcsolata talán amolyan közepes minőségűvé érett és miután az asszony elhagyta, valahogy nem tudott jól választani partnert magának.
Először is, Misi eléggé tutyi-mutyi figura volt.
Másodszor meg szakálla és enyhe Pavarottira hajazó kinézete ellenére is sokkal femininebb pasas volt, int az a két nő, akivel élt azalatt az időben, amikor én ismertem.
Szerencsére, nem egyszerre.
Egyszerűen mindkét nő férfiasabb volt.
Már ezért sajnálatos Misi bőrébe képzelni magunkat.
A második nőjét meg történetesen én zavartam el a háztól.
Történt ugyanis, hogy Misi valamiért összeszedett egy igazi retek nőt, aki külsőre sem volt nőies és gondolataiban sem igazán. Viszont volt két gyereke és miután "elcsábította" a Misit, a két gyerek is bekvártélyozott a tesze-tosza hapsi pecójába.
Le se tojta volna az ember, ha nem ismeri a Misit.
De történetesen mióta ott dolgoztam, ismertem és bár nem volt a kedvencem - másik történet - nem kívántam neki azt, hogy egy patkány és a kölykei kitúrják az otthonából, két fiával együtt, akiket szintén ismertem a sok éves fröccsözések miatt.

Misi mind ritkábban jelent meg nálunk, mind több monoklival. Szégyellte, hogy kap. Inkább boltban vette meg a piát, hogy ne lássuk.
Azután egy nap késő este bejött, leült a pulthoz és remegett az idegtől.
Csak nem hagyott nyugodni, hogy mi a baja és hamar kiderült, hogy az aktuális verekedős élettársa (szóval metoo-t nők is követnek el) lepofozta a kocsmába a saját lakásából, hogy végül a Misi a saját otthonába nem mert hazamenni.
Itt durrant el az agyam.
Fogtam egy nevelőszerszámot, felmentem emberemmel a lakásába és húsz perc alatt kibasztam a nőt, beígérve, hogy a nevelő bottal eltöröm a térdét, ha még egyszer megkeresi.
Nem nagyon akart eltakarodni, sőt, még igyekezett félrehívni a Misit, hogy a "lelkére beszéljen", de láttam a leharcolt oroszlánon, hogy nem kívánja a négyszemköztet.
Nő ment, Misi maradt.
Barátok nem lettünk mondjuk ezután se, de legalább egy embert nem húzott le egy arra érdemtelen szemétláda.

Erre most itt ez a nőnek alig nevezhető emberforma toprongy, aki pár leír mondatával tökéletesen megidézi mindazt, amit egy egy társkeresőn látni sem lenne szabad.

Első adatlapját sajnos nem mentettem a tinderről - utána meg nem láttam ott - de abban már megcsillant nagyképűsége, amikor ellentmondást nem tűrő stílusban elmondta, hogy a tinder nem azért van (márhogy könnyű kapcsolatok kialakítására) és aki szexet akar, az elmehet a búsba.

Ezzel eleve felpiszkált, mert a tinder pontosan azért lett kitalálva, hogy a személyek könnyű kapcsolatokat találjanak. (állítólag eredetileg meleg férfiak, de ebbe a témába nem ástam bele magam) Azonban jönnek az igaz szerelmet kereső felhasználók és módszeresen kinyírják az egyébként tök jó és hiánypótló applikációt.
Mert a tinder tökéletes lenne arra, hogy a kiéhezett két oldal egymásra találjon, anélkül, hogy a találkozó alapja a prostitúció legyen. Azonban a sok erkölcsös nő és férfi tett róla, hogy gyakorlatilag megszelídítsék a platformot.
Talán nem is csoda, ha sokan már eleve azt hiszik, hogy itt ez nem "AZ".
Csak ne akarnák ezt adatlapjukon még belém is magyarázni.

Egy biztos: Ha valaha készítek egy hasonló partner kereső alkalmazást és meglátom, hogy egy-egy nő azzal jön, hogy ez nem "AZ" az oldal, úgy kibaszom őket, mint annak a rendje.
Mert ne a felhasználó döntse már el, hogy az applikációnak mi a célja, hanem a fejlesztője.

Azután förmedvényünk, véglény Andrea (talán kisbetűvel kéne írnom a nevét) máshol is megjelent és ugyanazzal a paraszt, lekezelő és érezhetően csontjai velejéből hozott férfiellenes dühvel igyekszik megtalálni a balekját, mint amit már korábban láttam tőle.
Nem bírja feladni.

De beszéljen az adatlapja:

Tehát mit tudtunk meg ebből?
Kedves hölgyünknek van kívánságlistája: Budapesti, lakástulajdonos, bejelentett állással, legyen intelligens, kommunikatív és ami roppant fontos, hogy a szexet felejtse el, mert ez a megnevezett egyén valamilyen formában, akár egy Borg, beépült a hölgy szervezetébe vagy lelkébe.
Szimpatikus hozzáállás, nem igaz?
Tehát, mint pasas, te hozd a maximumot.
És mire számíthatsz?
Egy társra.
Most őszintén: Egészséges férfinak kell olyan társ, akitől nem kap szexet?
De menjünk tovább:


Tehát, azért akar kizárólag komoly kapcsolatot, mert ez egy társkereső. Nem túl jó sorrend, de-hát emelkedjek felül. Ez a paraszt azzal fenyegeti az átlag társkeresőt, hogy kukázza őket, amennyiben nincs meg az alap helyesírás.
Írja mindezt kritikán aluli stílusban megfogalmazva, borzalmas helyesírással.
Azért maradjunk már a realitás talaján, ember!
Ráadásul az is látszik, hogy gyereke van, több nem kell!
Ráadásul már előre kiköti, hogy elérhetőség kizárt, mert ez nem az az app.
Szóval, vajon miért is van akkor itt?

El nem hiszed, milyen nehéz udvariasan megfogalmazni a mondandómat.

Nem találom, de mintha valahol említette volna, hogy neki már három gyereke is van, azonban épp nincs munkahelye. Ez mondjuk napról-napra változhat.
Ellenben nem úgy szokott lenni, hogy a nők először valahogyan vonzóvá teszik magukat, hogy mint a méh, körül legyen dongva. Aztán ráér azután kancsókává válniuk, amikor elkapták az áldozatot, azonban ez a nő nem nagyon érti a társkeresés lényegét.

Bevallom, ha szavaira valaki felkapva a fejét, úgy érzi, ő lesz a megfelelő társa, ott nem érdekel, mennyire inkorrekt az áldozathibáztatás, mert a pasinak is azt kívánnám, hogy edd meg amit főztél.

Szerinted ilyen indítás után ez a rüfke fog magának embert találni?

Végül csak kihozta belőlem a trollt és ráírtam.
Alant a beszélgetést olvashatod:

Nem sikerült elsőre kihúznom belőle, hogy ő mivel tudna egy kapcsolatba beszállni.

Ennél a résznél szimplán felakartam ébreszteni az alvó nőstényoroszlánt.

Úgy látom, sikerült!
Kioktatja a társkeresőket róla, hogy ez bizony egy társkereső oldal, de olyan alpári, útszéli stílusban, hogy azonnal kioltja mindazt, amit a témáról elvár és összehord. Mert ha társkereső oldalon vagyunk, csak illene egy minimális kulturális szintet elérve keresni azt a társat, nem?
Végül így búcsúzott tőlem, mielőtt letiltott volna, hogy válaszolni ne tudjak. Bár, ott már akkor nem is akartam, mert tudtam, hogy írni fogok erről a pondróról és arról, hogy mennyire veszélyes még úgy is az Internet, hogy egyesek az arcukat adják a kinyilatkozásaikhoz. Látod, ő is vállalja magát épp csak vállalhatatlan.

Kívánom, hogy soha ne találjon embert, aki rámosolyog.
Hogy ne találjon egy szerencsétlent, akibe beletörölheti a lábát.
Szégyen, hogy ilyen mentalitással emberek társkereső oldalakon tévelyegnek.
Szégyen, hogy mindezek ellenére is jó eséllyel fog ki magának valami madarat és végletekig megkeseríti majd az életét.

Mi a véleményed az ilyen emberekről?
Nem érzed úgy, hogy a társkereső oldalakon erősebb szűrőrendszerre lenne szükség?

Az egyik negatívum, hogy egyre többen nem magukról írnak érdemlegeset, hogy lehessen fogódzót találni egy beszélgetéshez, hanem szimpla kívánságlistát tolnak egymás arcába a tagok és aki egy kicsit is eltér ettől a felállított etalon mércétől, azt azonnal odébb pöccintik.

2019. december 13., péntek

Hamvadó cigaretta vég, avagy a Végzet Asszonyai és a dohányzás

Na, ő az a nő, aki tipikus
példája a végzetes nőszemélynek,
akinek nem áll rosszul a dohányzás.
Miért?
Mert mivel dögös, elnézed neki.
(Ez a képmutatás!)
A következő cikk, habár szemtelennek tűnhet, más szempontból segít nőknek abban, hogy mi az, amit egy társkereső oldalon ne erőltessenek, ha egy kicsit is érdekli őket a lehetséges másik fél véleménye.

A maják és aztékok már a kilencedik században gyártottak dohánylevél felhasználásával készült bűzrudakat, de ne hidd, hogy azok emlékeztettek a mai cigarettára. Lassú fejlődésnek köszönhetően a ma is kapható változat végül a huszadik századra nyerte el a megszokott formát.

Magam is hosszú éveket áldoztam szó szerint az életemből a dohányzás káros szenvedélyének, ám most úgy érzem, örökre leraktam, mert egyszerűen nem hiányzik számomra. Olyannyira nem, hogy kifejezetten taszít, ha olyan nővel kell beszélnem, aki bagózik és belemászik az aurámba. Férfiak esetében sem tetszik, de ők szerencsére nem nagyon másznak az aurámba, nem igaz?

Ő is csinos és alig látszik.
Valóban azért nem zavaró,
mert a képen annyira
alul helyezkedik el?
A harmincas-ötvenes évek között a a "vamp nő" (végzet asszonya) alapvető kelléke volt a cigaretta, sokszor irreálisan hosszú szipkákban, terjengő füsttel, pöckölhető hamuval. Sokszor a "rossz nőkkel" párosították a dohányzást, sőt, emlékszem, anyám, aki vidékről került fel a városba, az utcán eleve rá sem gyújtott, mert az, neveltetése szerint, a prostituáltak ismérve. Még a filmekben is többnyire a negatív karakterek kaptak a kezükbe bűzrudat, ami alól az ikonikus rajzfilm karakter, Szörnyella deFrász sem húzhatta ki magát.

Aztán a hetvenes évek környékén az egészséglobbi kisebb csatákat nyert a dohányipar ellen. A háborút azonban talán sosem fogják, amíg a legtöbb ország tetemes adóbevételt tud e termék eladásával a GDP-be forgatni. Pedig már egy ideje az is bizonyított, hogy a cigaretta füstje több száz méreganyagot tartalmaz, a nikotin egészségtelen, káros a magzatokra is és talán a legtöbb rákos megbetegedéshez ezt a káros szokást lehet költeni.

Laza támaszkodás
Azonban, valamikor a mozi világában kifejezetten szexi volt, ha egy dizőz miközben összetörte a férfiak szívét, elszívott egy-egy szálat, mostanra azonban szeretném hinni, hogy sokkal egészségtudatosabbak vagyunk (felmérések szerint valójában nem) és ezért mind kevesebben nyúlnak a bagóhoz.

Képmutatónak érzem magam, amiért néhány nő esetében elnéző vagyok a cigaretta fogyasztással szemben. Ők azok a kevesek, akiket pl. filmekben látok. Vagy akik tetszenek. (Én suttyó)

Azonban ha társkereső oldalon kutat az ember egy lehetséges partner után és ő maga nem dohányzik, bizony létrejön egy előítélet azokkal a hölgyekkel szemben, akik annyi időre sem képesek letenni a cigit, amíg elkészülnek a fotóik, amiket azután ki tudja milyen silány önellenőrző metódus után feltenni szándékoznak. Nyilván, többségüknek eszébe sem jut, mennyire taszító a két ujj közé csípet, sokszor eredménytelenül rejtegetett rúd, ami a képeken egy nem dohányzó szemét egyenesen a kérdéses tárgyra irányítja.
Én legalábbis azonnal észreveszem.

Valóban kell a kézbe?
Persze, ha én keresnék valakit a világhálón, eleve alap tulajdonságnak tekinteném, hogy a másik fél ne legyen bagós, és rohanó, kiüresedés felé rohanó világunkban egyébként is a tolerancia, aminek a leginkább híján vagyunk.

Sok nő eleve ugyanolyan korláthoz köti jövendőbelijét, mint a pasik, akik kerülik őket. Nem egy adatlapon olvasni, hogy a fiatalasszony dohányos, sőt, néha külön sort szentelnek annak is, hogy ecseteljék, a káros szenvedély marad és akinek ez nem fér bele, mehet tovább. Hiába, ez egy függőség.

Most néhány fényképet mutatnék neked, amiket társkereső oldalakon találtam és így szemléltetném, hogy ha nem elég, hogy valakinek esetleg nem túl előnyös a külseje, a cigi, mint kellék, nem fog az összképen javítani.

Azok a mamik jutnak eszembe róla,
akiknek a foguk is rúzsos.

Mosolygós bagózás. Így jobban tetszik,
mintha komoran bámulna?

Még néhány példát mutatok, de azután elengedem a témát. :) Sajnos a blogspot nem támogatja, hogy a fényképeket úgy tehesd be, ahogy te akarod, mert a blog adatlapja ide-oda dobálja a fotókat a cikkekben. 

Hiába áll vigyázz, be
lett kellemesebb.

Azt nem tudom természetesen megmondani, hogy a férfiak mennyi olyan fotót tesznek fel, amin szivaroznak, mint az urak, így elég egyoldalú a cikkem. Vedd úgy, hogy nektek, nőknek mutatok görbe tükröt. Ha te ezek után sosem fogsz kitenni magadról sehova sem cigis fényképet, már tanultál valamit. Persze az életünk szerves része, hogy bulikázunk, partikázunk, néha csinálunk egy kis ereszd el a hajamat. Ilyenkor is érdemes azonban erősen megszűrni, hogy milye fotókkal kápráztatjuk el az ismerőseinket, akik talán nem olyan kritikusak velünk, mint az idegenek, de miért pakolnád ki magadról, ami előnytelen? Ezzel nem játszod meg magad, éppen csak nem kell mindent tudnia az ismerősöknek. Elvileg (jobb esetben) miközben a nagy-dolgodat végzed, akkor sem posztolgatod ki magadat, ahogyan megpattan a szemedben a hajszálerek, miközben erőlködsz az előző délutáni töltött káposzta után.

Még néhány fénykép, amely hasonló témában készült. az egyiken a cigarettát felcserélte egy sörös üveg. Hidd el, ha alkohollal pózolsz, hacsak nem egy gyönyörűen elkészített, művészi kompozíciós koktélról van szó vagy egy öblös pohárban hömpölygő finom borról, nem biztos, hogy pozitív a végeredmény.

Lehetsz bármilyen csinoska,
ha egy sörösüveg ellopja a showt.

















És a végére egy kettős kombó:
Egyik kézbe piás pohár, másikba egy égő cigi. Lehetsz te szimpatikus, ha ezzel a két kellékkel a kezedben ezt nem tudod bizonyítani.












Amúgy humorral kicsit tompítható a végső változat, mint utolsó képemen. Döntsd el, hogy sikerült-e.


2019. december 10., kedd

Ne fizess csaló oldalnak: MyDates társkereső alkalmazás!

Mint kiderült számomra, minimális kutakodás után sikerült rájönnöm, hogy a MyDates oldal simán egy pénzlehúzó alkalmazás, ahelyett, hogy ígéretéhez híven, társkeresőként funkcionálna. Ilyenkor általában néhány hétig, hónapig gyűjtögetem az infót, azután írok egy cikket, amelyben elmarasztalom az app.-ot, hogy utána lustán hátra dőlhessek: Ismét tettem valamit az emberiségért!

De ne legyen már ekkora arcom!

Végül ezzel az arccal arcoskodtam. Köszönöm kedves
ismerősömnek, hogy olyan jól sikerült a rólam készült
karikatúra vagy profilkép, hogy olyan sok nő írt rám
néhány nap alatt, amely korábban akár 1-2 év alatt sem!
Néhány hét vizslatás után már szinte elment a kedvem tőle, hogy írjak bármit is erről a szutyok semmiről, azután csak megtanakodtam magammal, hogy fogadott jelmondatomhoz hűen (Ha egyetlen embert is sikerül megmentenem a cikkel, már megérte.) leülök és kopogok pár sort, hogyha bárki akinek anyanyelve azonos az enyémmel és beírja a MyDates alkalmazás nevét (más körökben szitokszavát) a keresőbe, eljusson hozzájuk, hogy bizony, ezt ne töltsék le, mert azon kívül, hogy pénztemető, szinte 100%-ban garantálható, hogy Ádám és Éva nem rajta keresztül fogja benépesíteni a bolygót. - Akkor sem, ha tök véletlenül itt találná meg valaki az igazit, noha, néha olyan érzésem van, hogy aki ide regisztrál, valódi emberrel lehet, kapcsolatba sem kerül, csak akiket a program akar megmutatni neki és "akik" nem hús vér emberek.

A legtöbb és funkcionálisan jól működő társkereső oldal elsősorban (merem remélni) szolgáltatni akar és nem pénzt termelni, piti módszerekkel. Illetve javítok: mindkettőt szeretné.
Azonban, ki tudja miért, a play áruház simán engedélyez olyan applikációkat is áruházában tevékenykedni, amelyek a funkciójukat nem látják el, pusztán bevételt generálnak. Hogy a play áruház ebben miért partner?

Két tippem van: Vagy a tetemes reklámbevételtől nem kíván elesni (ha van ilyen) vagy közvetlenül érintett a bevételek feltornászásában, mint a play áruház egyik alvállalkozása.

A MyDates egy szimpatikus formula lenne egyébként. Könnyen kezelhető, érdekes funkciókkal, és könnyű szórakozást hazudva. Mert amit az app produkál, az egyértelműen rosszindulatú manipuláció.

Belépéskor kapsz 100 kreditet (én legalábbis annyit kaptam), hogy ezzel feltérképezhesd a lehetőségeket. Azután első csicskalángos: A 100 kredit összesen két (2) darab üzenet elküldésére elegendő manna! Nem több. Szóval, simán lehetne 2 kredit is az induló tőke, hogy azzal költs el egyet-egyet az üzenetekre, azonban a marketing gépezet mögött sunnyogó patkány horda is tisztában van vele, hogyha elakarod kápráztatni az egyszeri felhasználót, úgy kell tenned, mintha minden, amit felhasználhat, az nagy (big) lenne és hatalmas (huge) és érezze azt, hogy mekkora üzletet kötött.

Sosem találkoztam egyetlen társkeresőn ennyire kis területen,
 olyan nem túl népszerű nevekkel, mint Emőke, Georgina,
Kincső vagy Kíra. 6 lányból, akik elvileg egymás után rám
pillantottak, 3 Emőke. Hihető, nem? És néhány másik
név esetében hasonló arányok köszöntek vissza. Ezek a
nevek azonban nem a Mariann, Katalin vagy az Erzsébet
nevek voltak. Ez is gyanakvásra adott okot.
Ez is a kereskedelmi és marketing pszichológia egyik rákfenéje, mint amikor a termék árának utolsó számjegyét 9-re vagy 90-re lövöd be. A vásárló az első számhoz igazodva kezd gondolkodni, legalábbis, ha nem erőlteti magára a figyelmes fogyasztó köpenyét.
Egy termék ára mondjuk 5990 forint. Te pedig (nem személy szerint te, hanem az átlagos vásárlók nagy hányada) az 5-ösnél nem számol tovább, hanem úgy veszi, hogy az még belefér a büdzsébe.
Azonban az 5990 egy kerek fémpénzzel, 10 forint híján kerek 6ezer forint.
Az agyunk pedig becsap minket, mert ahelyett, hogy sokallnánk a 6ezret, még elfogadhatónak tartjuk az 5-öt.

A 100 kredit így soknak tűnik elsőre, ám ha két üzenet után elfogy, máris észrevesszük, hogy valójában milyen kis piti indulótőkéről beszélünk. Egészen addig, amíg nem akarsz telefonon több kreditet venni, mert akkor viszont hamar kiderül, hogy egy vagyont is költhetsz a "ledumálható" pontokra.

Mások is jelezték, hogy ezek a beszélgetések azonban kimódoltak és bármilyen másik platformra irányítaná(d) át a beszélgetés másik résztvevőjét, azok mindenféle ürüggyel és mentális eszközzel megpróbálnak az oldalon tartani, hiszen akkor "dől a lé", ha ott üzengetsz.
Erre mondjuk magam is azonnal rájöttem, amikor rám írt egy csinos "adatlap" és mikor visszaírtam, hogy az FB oldalon milyen néven talál meg, ha valóban keresné velem a kapcsolatot, az adatlap (legyen egyszerűen A.I.) ahelyett, hogy megfogadta volna a tanácsomat, tovább folytatta az appon belül a faggatózást.
Természetesen, aki beszélt már "igazi" nőkkel társkereső oldalon, pontosan tudja, hogy aki valóban hús és vér, az igyekszik hamar elhagyni a fizetős platformokat és barátságosabb környezetben folytatná a beszélgetést, ami vagy egy telefonszám cserét jelent, vagy megadja valamelyik közösségi oldalának az elérési lehetőségét, hogy gördülékenyebb legyen az ügymenet.

Egyetlen nap alatt 6-10 csinos nő
írt rám, úgy, hogy csak egy rajz volt
fenn rólam. Persze mindegyiktől kaptam
valami személyesnek szánt üzenetet.
Amennyiben egy oldalon azt tapasztalod, hogy a lehetséges partner nem akaródzik átmenni egy könnyebben leinformálható területre, kezdjen benned élni a gyanúper, hogy a szándékai nem feltétlenül tiszták. Persze lehetne, hogy pusztán nem akarja, hogy rátalálj az FB-n, azonban mivel egy perc alatt letiltható a kellemetlen másik fél, még ez sem igazi ok, hogy valaki ne akarjon veled máshol kommunikálni, mint a pénzzabáló MyDates-en keresztül.

Ezt azért is negatívumként ítélem meg, mert gyakorlatilag az én esetemben is azt tapasztaltam (pedig nem vagyok jóképű díszpinty, vagy nem ebben az értelemben...), hogy amilyen gyorsan lehet, a nők váltanak Instára, Face-re vagy Messengerre, telefonra.
Ha egy oldalon tehát a rád író nők ilyesmire nem hajlandóak, feltételezhető, hogy nem valódi személlyel beszélgetsz, hanem valami hamis identitással, amelyik anyagi haszon miatt tartana a platformon. (Egy fiatalember hívta fel rá a figyelmemet, hogy az anyagi haszon annyira stimmel, hogy jelen oldal manipulátor A.I. adminisztrátorai minden az app.-nak küldött üzenet után 6 centet kapnak, ami szerintem nem egy nagy összeg, ha magamból indulok ki. Azonban ha valakivel megtörténik mondjuk 10 üzenetváltás, akkor az... sem egy nagy összeg. Belegondolva, nem is csinálnám ezt. Mennyi baromságot kell írogatni egy kis haszonért, amit ezek szerint bőven az app. üzemeltetői tesznek zsebre.)

A MyDates fotóinak megtekintése sem túl bizalomgerjesztő, mert a legtöbbnek olyan a minősége, mintha egyazon mappából, egyforma konvertálás után kerültek volna fel az adatlapra.
Persze, van olyan társkereső, amelyik nem képes túl nagy felbontású fényképeket kezelni (ezeket képszerkesztő szoftverekkel kell "lerontani") és így az adatlap összes fényképe hasonló felbontású minőségben kerülhet eléd, de a MyDates fotói még kompozícióban is olyanok, mintha a legtöbbet (nem az összeset persze) egy nagyobb, személyes fotóról metszették volna ki, a női fejre koncentrálva, lehetőleg minél kevesebb személyes kapcsolódási pontot lehagyva a háttérből, mint pl. konnektorokat (amelyekről azonnal látszik, ha nem Európai szabványúak) , feliratokat, személyes tárgyakat. Azaz, csupa olyan fotót látsz, amin többnyire csinos az arc, ám alig látható bármi, amihez kapcsolhatod azt.

Ilyenkor egy-egy fényképet lementek a gépre, hogy azután visszakeressem a gugli segítségével (egy korábbi cikkemben tüzetesebben leírtam ennek az ellenőrzésnek a módját) és kiderüljön, hogy milyen külföldi oldalról lopták le, hogy magyar nőknek állítsák be őket.

A magyar nők komoly identitás válsággal
küszködhetnek, ha kb. minden harmadik
nő angol szöveggel indított,
hogy rögtön a második üzenetben
átváltsanak magyar nyelve, néha rossz nyelvtannal.*
(* - Pofázok itt rossz nyelvtanról, de kihagyom
a nyelve szóból az "R" betűt. Helyesen tehát:
"nyelvre".)
A MyDates lányairól azonban alig találtam ilyesmit, ami viszont nem jelenti azt, hogy valahogy nem manipulálhatták meg a fotókat.
Manipuláció esetünkben az is, ha pl. külföldi lányok adatlapját magyarították nevekkel és itt akarják beállítani úgy, mintha keresnének valakit, miközben akié a fotó, lehet, hogy évekkel korábban leiratkozott már az oldalról, csak a fotóit "megmentették".
Ezt úgy képzeld el, hogy Európai lányokat használnak a tengeren túl, míg nálunk meg amerikai lányokat adnak el Európaiként.

Keresheted azután Kíra névvel a szőke lányt, ítéletnapig és nem fogod megtalálni. Miért? Mert a fotón látható lányt Tiffany-nak hívják és az adatlapi fényképet egy sokkal nagyobb fotójából emelték ki, amit még a gugli sem mutat meg neked. Ráadásul, a kép lehet, hogy közben törölve lett, vagy mappába került, esetleg a tulajdonos változtatta meg a közösségi oldalon a fényképeihez való hozzáférés státuszát.
Te pedig vadul és kitartóan pörgeted át a nálad Kíra néven feldobott találatokat, míg kiesik a szemed.

Erre azt mondhatnád, hogy túl sok Kíra nevű nő van és biztos nem volt türelmed kikeresni azt, akit láttál a MyDates-n.

Ez sem így van! Ezt a kijelentésemet pedig arra a már korábban tapasztalt konklúzióra merem felhúzni, hogy a korábban tesztelt ismertebb oldalak, mint mondjuk randivonal, lovebox és társaik hasonló ellenőrzése az esetek (reprezentatív persze a felmérésem) után a fényképek és nevek passzolása miatt minimum a nők harminc százaléka visszakereshető, néha egy-egy találat akár pillanatok alatt is akár, ha jó a név és tartózkodási hely kombó. (Pl. Szekszárdi lakos, neve Marietta. Beírod az FB keresőbe és a kidobott találatok között benne van a lány az első 5-ben. Volt ilyen, nem egyszer.)
Kihagytál: A húgodat. Nyelvtanilag nem túl erősek a
magyar lányok fogalmazásai.

De sokat pofázok!
Jó, szerintem nem kell ezt már tovább ragoznom: a MyDates alkalmazás hiteltelen számomra és ezért azt ajánlom, mindenki kerülje el messzire!
Egyetlen forint ráfordítást nem ér meg!

Külsőre egy érdekes, sok funkciós app.-ot ígér, azonban semmiről nem szól, csak a lehúzásról.

Tudom, hogy megszoktátok páran, hogy sokkal részletesebben ásom bele magam abba, ami foglalkoztat és elkap a hév, azonban a MyDates esetében úgy érzem, ennyi bőven elég. Most is azt ajánlom, amit korábban: Ha társkeresőt keresel, azokkal foglalkozz, amik vagy nem akarnak minden funkcióért drága pénzt lehúzni, vagy akár évtizedes múltra tekintenek vissza hazánkban és ha rájuk keresel fórumokon, többnyire pozitív a visszajelzésük, értékelésük.

A pozitív visszajelzésekkel azért play áruház esetén vigyázni kell, mert pont a MyDates alkalmazás felhasználói vélemények között találtam legalább ugyanannyi dicsérő, mint becsmérlő véleményt. Persze, ha szépen végigolvassuk mindent, kiderül, hogy akik szerint az app nem megfelelő, sokkal hitelt érdemlőbben fogalmazták meg észrevételeiket, mint akik a maximális pontokat adták.

Mutatok is párat, mert ráérünk:

Néhányan érzik, hogy nem kóser.

Érdekes lenne megnézni, hogy ez a sok jó csillagozás minek köszönhető?

Lászlóné Szántó bejegyzése fordítóért kiált.

Ha valaki azt írja, 10-ből 10-es, az vajon fizetett "ügynök" vagy előbb szavazott, utána jött rá, hogy nem jó?
Vagy az is lehet, hogy ő véletlenül tényleg megtalálta itt az igazit?

Beres József véleménye szintén megérne egy elemzést. Kinek puszi, meg csók?
Ez is egy olyan faszi lehet, aki társkereső hirdetések komment-szekciójában
puszikat küldözget a reklámon látható csinos nőnek?

Mészáros István szerint kamu gyanús, de azért adott 5 csillagot. Mi van???



2019. november 18., hétfő

Blog: Etikus-e kizárni gyerekeket egy étteremből, bármilyen okra hivatkozva?

A Binz városában történt esetet taglaló cikket itt találod. Olvasd el, ha ezt is elolvasnád. Nem kötelező, de jobban összeáll a kép és a véleményedre is kihatással lehet.
De nem az enyémre! :)

Nem kell kölyök este a vacsoraasztalhoz! (kattints a szélsőségesen fogalmazó mondatra)

Ez nem egyedi eset és innen-onnan már hallani/olvasni lehet, hogy egyes vállalkozások vezetői döntenek úgy, hogy gyermekek jelenléte, a felnőtt társaság nyugalmának megőrzése miatt, nem elfogadott.
Leszögezném, hogy ezzel a döntéssel tökéletesen egyetértek, mint szingli, embergyűlölő mizantróp. (Ez csupán hangzatos szóismétlés... ezzel kívánom mutatni, milyen magas szinte dolgozik szellemem koponyám börtönében!)

Utálnám a gyerekeket?
Nem hiszem, mert ismerősök gyerekeivel elszórakozom, ha arról van szó. Sőt, nekem is van egy helyes és okos fiam, akinek bár nem lettem jó apja, de emlékszem, milyen kellemes pillanatokat okozott amikor megcsillogtatta humorát, amely, ha jól használja, az enyémet is kenterbe veri. (Ne felejtsek el utánanézni, mi a tököm az a kenter...)

De...
Igen, jól olvasod, hogy de...

Szóval, egy facebook csoporton belül a komment-szekció  erősen felbolydult a téma láttán és hangoztak el érvek pro illetve kontra, hogy végül rádöbbenjek, hogyha világhírű objektivitásomat szeretném megtartani, akkor át kell értékelnem a hozzáállásomat, mert jogilag és sok egyéb okból, eg étterem ilyen döntése rendkívül aggályos.
Ugyanis, az egyik legtöbbet felhozott érv mind arra mutatott, hogy egy gyermek mennyire nem tud beilleszkedni abba a közegbe, amit egy étterem nyújt.
Értjük ezalatt, hogy hangoskodhat, futkározhat, tönkre tehet ezt-azt, stb. mivel gyerekként nem érzi át a súlyát, amit egy közösségi hely használata, az ott alkalmazott viselkedés jelent.
Igen, de akármit is mondunk a gyerekekre, az mind igaz a felnőttekre is. Ahogy van renitens gyerek, pont ugyanilyen felnőttek is előfordulnak.
Hangoskodnak, kellemetlenkednek, sőt, szélsőséges esetekben erőszakosak lehetnek a személyzettel is, amit egy gyerek olyan mértékben már nem is tud produkálni.
Tehát ebből az irányból nem is lehet logikusan levezetni ezt a kérdést.

Nem mennék bele abba, hogy egy felnőttel szemben a személyzet sokkal erősebb szankciókat alkalmazhat, mint egy gyerekkel (a szemtelen, erőszakos vendéget úgy kidobják, hogy lába sem éri a földet) mert egy gyerekkel szemben nincs is szükség erősebb szankciókra.
Legrosszabb esetben még mindig felszólíthatjuk a családot, hogy fogják meg neveletlen kölykük kezét és együtt távozzanak, hivatkozva az okozott felfordulásra amit viselkedése/viselkedésük okozott.
Azonban ez azután történhet meg, miután vendégként bejuthattak a helyre. Mivel, egyértelműen kizárni, prekoncepcióként, vitatott eljárni.

Persze, hivatkozhat az étterem továbbra is "házszabályokra", de ezek nagyját mint írtam, maguk a felnőttek is megszeghetik.

A tiltás és annak elfogadása pedig felvetett számomra egy másik, kényes problémát:
Tudniillik, ha valaki egy drága vállalkozást épített fel, akkor, én úgy gondoltam, hogy teljesen jogosan, védve saját üzleti érdekeit, kategorikusan kizárhatja a gyerekes családokat, személyeket adott üzleti területről.
Nos, nem biztos, hogy hosszas mérlegelés után erre egyetlen bíró is rábólintana...
Mert ha valaki létrehoz egy ilyen helyet, megnyeri az esetleges kirekesztésből adódó pert, azzal utat engedne további vállalkozásoknak, hogy hasonlóan eljárjanak.
Ez pedig egyenesen oda vezetne, hogy egy-egy üzlet ajtaján megjelenhetnek azok a degradáló feliratok, amelyekkel pl. a zsidók a harmincas-negyvenes években szembesültek Európa közepén, vagy az afroamerikai lakosság vagy száz évig, főleg a déli államokban: Itt nem kívánt személyek vagytok!

Ez azonban ebben a formában nem vezetne semmi jóra.
Mert egyetértek azzal, hogyha valaki pénz áldoz az álmára, megnyit egy boltot, akkor az álmát védendő, eldönthesse azt, hogy kivel osztja meg az álom "megosztását". Mert ehhez neki joga van!
Ha innen nézzük, de ez csupán egy filozófiai megközelítés.
Morálisan azonban igen hamar kellemetlen kérdések társulhatnak úgy az egész témához, mindezt azért, mert néhány gyermek összetört valamit egy étteremben.

Szóval, ha csűröm, ha csavarom, összességében kitiltani gyerekeket egy étteremből, nem biztos, hogy egy működő megoldás, de ne felejtsük el azt sem, hogy bizonyos mozifilmeket sem tanácsolnak kiskorúaknak megtekintésre, ennek ellenére, a liberális szeleknek, amelyek kéretlenül is befurakodtak a közösségi életbe, ma már a szülő döntheti el, hogy gyerekét milyen filmre viszi be és a mozi személyzetének nincs joga ezt felülbírálni, hiszen arra nincs egységes törvény, hogy egy gyerek kizárható egy horrorfilm vetítéséről és az ember olyan, hogy amire nincs törvény, azt akkor szabad.

https://www.mentalfloss.com/article/81229/16-devilish-facts-about-problem-child

Éttermek esetében is az adott intézmény a korábban említett "ház szabályra" hivatkozhat, amelyben esetleg utalhatnak rá, hogy adott intézmény falain belül olyan tevékenység történik, ami nem kisgyereknek való.
De milyen az ember?

Cigarettabolt esetében nálunk jelenleg kénytelen elfogadni ezt, mert van rá törvény és a bolt nem kíván büntetést fizetni, ha vizsgálat közben kiderül, kiskorú is tartózkodott az adott helyen.

A szexboltoknál már nem biztos, hogy egyértelműen van tiltó törvény ilyesmire, azonban pont a kényes téma miatt, a szülők nem hordják ilyen helyekre a gyerekeket, mert a család- és gyermekjogi törvények és intézkedések között rosszul veszi ki magát, ha a szomszéd Sárika négy kölykét azért szakították volna el az anyjuktól, mert az velük járt dildót vásárolni...

Egy étterem azonban nincs ezek ellen védve. (Bár, ha belegondolok, hogy a kocsmákban is ki van írva, hogy kiskorút nem szolgálhatnak/szolgálnak ki, az már nem igazán jelenik meg a feliratokon, hogy esetleg nem is tartózkodhat a gyerek a vendégtérben. (Amíg apu iszik...))
Egy étteremnek nagyon minimális jogköre van, hogy szankcionáljon szituációkat és ezek általában törvényileg meghatározott esetek. Egyéb kéréseket az adott hely feliratokkal jelezhet a vendégeknek, hogy ne legyen kifogás az ellen, hogy "NINCS KIÍRVA!"
Pl. Konkrétan tudom, hogy egy étteremben kitették a "A padlóra köpni tilos!" feliratot, mert a "vendég", nem nagyon akart ennek a szóban elhangzó felszólításnak eleget tenni.

Nos, törvényileg tehát nincs szerintem jogi támogatás az mellett, hogy egy adott hely, amely nem esik törvényi elbírálás hatálya alá, tilthassa gyermekek fogadását, bár, nem tudom, hogy pl. hogy a kifüggesztett "házszabályzat" és egyéb ilyen figyelmeztetések milyen elbírálási csoportba esnek.

A szülő tehát úgy van vele, hogy egy étterem az étterem és nincs egyértelmű törvénnyel támogatott joga kizárni pusztán korhatár miatt egyes vendégeket!
Ezt pedig el kell fogadnom.

Itt jön azonban az, hogy ha ez így is van, egy szülő mennyire lehet/legyen toleráns egy ilyen hellyel? Érdemes "háborúzni" egy étteremmel a döntése ellen, vagy legyintve tovább kell sétálni a következő étterembe?
Rájuk kell/szabad-e hagyni, vagy még azelőtt le kell fektetni bizonyos törvényeket, mielőtt ez a normatíva elfogadott, sőt, többségben lesz?
Érdekvédelmi szervezeteknek van joga ezt a kérdést már most vizsgálni, megforgatva minden oldalról?
Mert a kérdéssel érdemes foglalkozni, hiszen a kommentek áradata az adott FB csoporton belül is erre enged következtetni!

Gyakorlatilag mindkét oldalnak van igazsága ilyen-olyan okokból, azonban nálam okosabb emberek dönthetik el, hogy ebben az esetben mi is az egyértelmű válasz, ha van ilyen.

Egy biztos!
Én sem szeretnék egy nem feltétlenül olcsó vacsorát elkölteni úgy, hogy a nyugalmamat mások gyerekeinek viselkedése befolyásolja akár negatív irányba, (mert lehet, hogy szerencsém van és egy édes baba büfizik a mellettem lévő asztalnál) pedig sokkal kellemetlenebb ha a zavarást esetleg egy ittas személy okozza, amire talán még többször volt példa életemben, mint gyerekzsivajra!
Ebből kifolyólag úgy érzem, nem feltétlenül a viselkedés ami zavaró tényező a felnőttek egy részének, hanem inkább a viselkedést okozó kora.
Mert szerintem az ilyen helyek bár a gyermekek negatív viselkedési normáira hivatkoznak, sokkal inkább az érezhetik, hogy a gyermekek jelenléte gátolhatja esetleg a felnőtt felhasználók viselkedését, szórakozási minőségét.

Ha azonban ez az ok, akkor hibás a gyermekek viselkedésére fogni a kialakult szituáció megoldását!

Konklúzió:
Azért nem akarunk gyerekeket bizonyos helyeken, mert nem akarunk tekintettel lenni rájuk a viselkedésünkkel!

A nagy Freud is azt mondani, hogy ebben a formában saját problémáinkat vetítjük ki a gyermekekre. Rájuk fogtunk valamit, amit mi képzelünk bele...

Jó, valahol megértem, ha valaki szeretne szamarasan bebaszni, mert épp kirúgták valahonnan, ne kelljen már este nyolckor a szomszéd asztaltól apukától vagy anyukától azt hallgatni, hogy: - Legyen szíves, kicsit fogja vissza magát! - mert az egyszeri felnőtt, alkoholfogyasztó vendég nem véletlenül választott egy alkoholfogyasztást támogató intézményt a lealjasodáshoz. Márpedig, ha egy italt forgalmazó helyen sem rúghatok be, mint állat, akkor minek járjak szórakozóhelyekre, étterembe, bárba, hogy drágán fogyasszak, de csak annyit, amennyi nem árt meg.
Akkor nem marad más hátra, pusztán a négy fal otthon, vagy a baráti sörözgetés a kertben, kizárólag, ha ott sincs gyerek, aki kerülget minket.

Azonban itt meg az jut eszembe, hogy ne keverjük össze az éttermet egy kocsmával, a falatozót egy bárral. Szóval, még a vendéglátós egységek között is lehet szeparálni.
Nyilván még én is érzem a különbséget, hogy miért viszek inkább étterembe egy gyereket és nem egy sarki söntésbe.

Végkövetkeztetés 2.:
Kedves étterem!
Az önök döntése jogilag és emberileg vitatható!
Amennyiben ragaszkodnak a továbbiakban is, hogy esti órákban nem fogadnak gyermek vendégeket, akkor tegyék meg a szükséges lépéseket, hogy délután hat után az éttermet felnőttbirodalommá tegyék, ahol még véletlenül se akarjon egy átlagos, normális család vacsorázni!
Első körben, a falra tegyenek megfordítható képeket. Nappal egyik oldalukon csodálatos tájképekkel, helyi művészek festményeivel, esetleg a hellyel kapcsolatos poszterekkel.
Este ezeket a képeket fordítsák meg. A képeken ilyenkor elriasztó szexuális tartalmú fotókat lehessen látni.
A felszolgáló személyzet női tagjainak felső ruházata estére kikapcsolható legyen mellterületen. Így, miután elment az utolsó gyerekes vendég, csak feltépik a ruhát és kibuggyanhat a mell. (Mondjuk, szoptatós anyáknál ez nem jön be...)
Ha ez sem elég, a bejárat fölé helyezzenek olyan hangszórót, amelyik gyermekek számára kellemetlen zenét játszanak. Bizonyára vannak ilyen irányú kísérletek is, amelyekben olyan zenei darabokat tesztelnek, amik a gyerekek viselkedését erősen befolyásolják. Azonban vigyázva kell ezeket a zenéket kiválasztani, mert sok felnőttet is zavarhatnak a halálhörgéses finn deathacidanálorálmetál zenekarok nótái.
Bár dohányozni már nem lehet sok szórakoztatóhelyen, azonban az nincs tiltva, hogy dohányfüst szagú illatosítót és füstölőket használjunk. Ezeket szintén a bejárat közelében kell aktiválni, hogy a szag az agyban olyan kémiai folyamatokat indukáljon, melyek kellemetlen érzetet keltenek mind a gyermek, mind szüleik agyában.
Az étlapra csupa olyan ételt kell tenni, amit gyerekek nem esznek meg! Ez sokszor csupán annyit jelent, hogy levesszük a repertoárból a rántott hús-hasábburgonya kombót és kidobjuk a pizzasütőt is!
A lényeg, törekedni kell rá, hogy szankció és tiltás nélkül elérjük, hogy a gyerekes polgárok ne nálunk akarjanak vacsorázni!

Tudom... Az én anyámat!


https://www.todaysparent.com/family/parenting/8-tips-for-teaching-your-child-table-manners-2/

2019. november 4., hétfő

Blog: Érzéketlen vagy, ha nem segítesz egy idegennek?

Nem tartom magamat szociálisan teljesen érzéketlen, azonban részben rajtam kívül és belül álló okok miatt annyira lágyszívű sem vagyok, ha polgártársaimat látom néha kényelmetlen helyzetben.

A következő történetet magam sem tudom teljesen kielemezni, csak érdekességképp írom le.

Van egy kedves, valóban vajszívű ismerősöm, aki férfi létére, ki tudja milyen okból, elindított a Facebookon egy csoportot, amelynek Vajna Tímea kedvelés lenne a fő orientációja. Ehhez képes az oldalnak, funkciójának megfelelően, van kb. 20 követője, beleértve engem is, miután kíváncsiságból elfogadtam a meghívását.

Nem tudom mire számíthattam...
Fényképekre a gold-digger girl pályafutásából. Esetleg érdekes kis-esszékre, melyben a megfelelő párválasztást promotálja. Tényleg nem volt lövésem se.

azután egy nappal később belefutottam az oldal, általam egyetlen látható bejegyzésébe, amit még egy nálam is nagyjából frissebb csatlakozó tett közzé.
Beillesztem ide, tanulságos olvasmány:


Nem tudom, hol kezdjem!
A hölgy, bizonyára tényleg elkeseredésében keresi különböző módjait annak, hogy valakitől segítséget kapjon.
Ha innen közelítem meg, akkor sajnálom őt, hogy közvetlen környezete nem képes támogatni, sem a családján belül, sem a helyen/városkán belül, szociális módon.

Ugyanakkor másik oldalról rengeteg aggályos kérdés jutott eszembe.
Ezek egy részét inkább megtartom magamnak - fogalmazás és helyesírás teljes hiányának elemzése - és azt írom le, amit gondolok erről az egészről:

Szerintem, hogy hol kérünk segítséget, az nincs ugyan korlátozva, de jó lenne azért bizonyos határokat betartani. Csodák persze történhetnek...

Ha már segítséget kérünk, legalább tájékozódjunk arról, hogy ahol ezt megtesszük, az tényleg megfelelő erre. Itt például szerintem a hölgy azt gondolta, hogy V. T. ezen a 20 embert magába foglaló csoportban minimum heti vendég és elolvassa, amit róla összehordanak a tagok.

Ha kizárom a diszlexiát és, hogy a kérésben említett autó-balesetben komoly trauma érhette a sérült agyát, befolyásolva a gondolkodásért felelős területeket, akkor elvárnám, hogy maga a megfogalmazott segítségkérés legyen összeszedett, érthető, stb. (Mintha lenne egy etikett arról, hogy a bajban, hogyan is kérjünk segítséget! :D)

Teszem azt, elfogadom, hogy (ha az elhiszem szót használnám elfogadom helyett, akkor negatívabbnak lehetne érezni amit írok, ezért választottam ezt a szót) a hölgy tényleg rászorul a segítségre és alig él. Tényleg Vajna Tímeát kell ezzel "terhelni"?
Miért?
Mert ismereteink szerint neki "sok a pénze"?
És, ha teszem azt, ezt a segítséget megtagadja, akkor ő ezért "rossz" ember lesz?
Komment írónk akkor majd visszavonja mindazt a szépet, amit néhány mondatában egymásra hányt?
Tényleg személyesen megszólíthatok celebeket, hogy ha már támogattak másokat, akkor velem is tegyék ezt meg?

Hirtelen annyira nem odavalónak éreztem a hölgy bejegyzését a csoport üzenőfalára, hogy csípőből reagáltam rá, annak ellenére is, hogy egy kis részem meg sajnálja őt a nehézségei miatt:



Tudom, hogy támadásom nem ildomos és nem is tesz népszerűvé, azonban, ha valaki ezek alapján úgy gondolja, hogy népszerűségre törekednék, az nem ismer eléggé.
A hölgy persze válaszolt nekem, amely válaszában ismét elmesélte, milyen problémás az élete, rokonok hátat fordítottak vagy messze vannak és a készülék, amit használ, ajándék, meg a baleset, meg járni nem tud, meg csak segítséget kér.
Erre is írtam valamit, azonban ezek után a beszélgetésünket ő vagy a csoport vezetője törölte az oldalról.

Azután, kb. egy napja, látom, hogy a hölgy megint írt valamit a közösségnek.
Ezt se hagyd ki, ha eddig eljutottál:


Kezd is elgurulni a gyógyszerem!
Tehát, bár a második neki írt és törölt levelemben céloztam rá, hogy szimpatikusabb, ha privátban intézi ezeket a tarhálásokat, semmit nem tanult belőle és most úgy panaszkodik rám, hogy megint láthassam. Vagy nagyon okos és így mutatja, mennyire elesett ő és milyen szemét vagyok én, vagy B.

B. - Totál alul iskolázott, végtelenül egyszerű ember. Aki persze, lehet imádni való és minden segítséget megérdemlő.

Hosszú évek alatt a vendéglátásban megtanultam, hogy vannak olyan tulajdonságú emberek, akiket saját boldogulásunk érdekében kerülni kell.

Az egyik, azok, akik mindent ígérgetnek, hogy pozitívabban tűnjenek fel a másik szemében. Tehát, úgy akarják elfogadtatni magukat, hogy olyasmikkel kecsegtetik az embert, amit majd a jövőben fognak megtenni.
De ha valaki ilyesmit ígér, azt helyén kell kezelni.

És bár nem teljesen ugyanaz, az ígérgetés bokrának tövén megtalálhatóak azok is, akik állandóan a szeretetükről biztosítanak úgy, hogy valójában nem is ismernek.
Ágnes például nagyon kedveli Tímeát is és ami még fontosabb, az oldal elindítóját, Tamást is (névrokonom, de már megszoktam, hogy a kígyó a beceneve, amit Tamásom nem bírt megjegyezni, ezért átnevezte magát Kobrának, nekem meg az is tetszik!) nagyon kedveli.
Azt a Tamást, akit a belépésig, azaz talán három nappal ezelőttig, nem is ismert!
Ráadásul, mivel Tamás nem is posztolgat, és gyakorlatilag semmilyen tartalmat nem tett fel V. T.-vel kapcsolatban, még csak megismerni sem lehet. (Én legalább személyesen ismerem és egy kedvelhető embernek tartom...)

Szóval Ágnes azért nem ír, mert én "megtámadtam".

És akkor bumm, még berobbant az is a fejembe, hogy egészen pontosan mit is nem ír???
Mi az amit azért nem ír ebbe a haszontalan csoportba, mert én megtámadtam?

Ismét egy segélykérést, hogy nincs egy forintja se?
Mert nyilván mint csoport tag, ha Tímeával kapcsolatban osztana meg valamit, nem "támadnám" meg!

De a tarhálás az nem releváns semmilyen formában a csoporton belül.

Végül, ez a fajta áldozatvállalás, amit a hölgy csinál, leginkább kisgyerekekre jellemző passzív-agresszív támadás, amelyben arra célozgat, hogy mennyire áldozata mindennek én meg egy vagyok a többi támadója közül.
Tapasztalatom szerint a következő lépés ilyenkor az ultimátum, amelyben előkerül az a zsarolási szint, hogy Tamás válasszon: vagy ő, vagy én! :)

Oké, már így is többet szántam a témára, mint kellett volna.
És ismétlem, belőlem is hiányzik már némi empátia, de ezt meg az életem előző éveinek köszönhetem.

Kobra, kérdezz már rá, de tényleg, hogy mit szeretne még írni a csoportban, aminek köze van Tímeához! :) Tényleg érdekelne!

2019. október 30., szerda

Blog: A Hermina Bau egy csalás-sorozat?

A kifejezéssel legalább másfél éve találkoztam először, valamikor 2018 első felében. Nem a "csalássorozattal", hanem a "Hermina Bau"-val. Akkori barátnőm mesélte, hogy milyen remek lakásokat lehet venni ettől az ingatlan építtető cégtől, amely forradalmi technikáknak köszönhetően szinte rezsi mentes és egyáltalán egy álomotthon.
Persze nem volt 20-25 millió forintom zsebben és így csak az álmodozás maradt.
Azután, mivel néha szörfölgetek a neten, egyre-másra botlottam olyan fórumokba, ahol előkerült a cég vagy mi ez, neve és nem pozitív kontextusban.
Olyannyira nem, hogy mostanra úgy tűnik, a "Hermina Bau" okos-otthon nem más, mint egy újabb, nagyobb ívű piramisjáték szerű igen kétséges vállalkozás.
Annyira így van ez, hogy mostanra már televíziós műsor is foglalkozott vele, hogy valami nem kerek a cég háza táján és a lázongó elővásárlók saját FB csoportban osztják meg tapasztalataikat és beszélik meg a lehetséges jogi lépéseket.

Mert egy riport szerint a cég csalt.
Csalt azzal pl. hogy olyan szerződést íratott alá leendő vásárlókkal, amelyben semmilyen formában nem fektették le a teljesítés konkrét idejét. Márpedig, ha nincs a szerződésben, hogy a lakásokat mikor adják át, akkor egyértelmű, hogy azokat majd VALAMIKOR fogják átadni.

Az építési telkeken állítólag nem folyik feszített munka és azon sem lepődnék meg, ha a strómanokat hátrahagyva az értelmi szerző és aki az előlegek befizetését saját kezében fókuszálta, hamarosan nem lenne elérhető az országban, hiszen a hírek szerint több száz a kárvallott és egyetlen lakás előlege sem nagyon kevesebb 8-10 millió forintnál.
Számold ki, hogy az mennyi és, hogy egy ekkora összeg egyetlen kézben való központosítása vajon elég-e ahhoz, hogy az ember inkább hagyjon mindent a fenébe és egy másik bolygón kezdjen új életet. Nem állíthatom, hogy ez történek, de ki lepődne meg, ha mégis ez lenne a helyzet?

Részemről most nem is elemezném tovább ezt a jelenleg is folyamatban lévő problémát, csupán annyit merek kijelenteni, hogy ebből tanulva biztos vagyok benne, hogy sosem fogok lakásra előleget kifizetni, ha nincs a helyén a tető és nem kötöttek be vizet-gázt-villanyt.

Mert jelenleg rengeteg ember pénze áll benne egy olyan vállalkozásban, amely felett semmilyen hatósági kontroll nincs és némi jogi csűrés-csavarás miatt nem is nagyon lesz. Hiszen a szerződésekben, amit a tévériportban említettek, nem szerepel a teljesítési időpont, így az építtető széttárja karjait és mondhatja: - Sajnálom!

Csak közben rászoruló emberek kerültek kellemetlen helyzetbe, hiszen ha előre tudják, amit most már igen, a pénzüket simán fektethették volna kevésbé étvágygerjesztőbb ingatlanokba, amik viszont valószínűbb, hogy már készen állnak.

Az ok, amiért kicsit utána olvastam a cégnek, hogy belebotlottam az ő FB oldalukba is, ahol a komment szekcióban egyetlen mondattal utaltam rá, hogy aki úgy gondolja, nézzen utána a neten a cég nevének, hogy teljesebb legyen a képe a "Hermina Bau"-ról.
Magam sem gondoltam, hogy hozzászólásom nem kevesebb, mint 5 perc alatt eltűnik a világháló útvesztőiben és, hogy ilyen keresetlen tanácsot többet ne adhassak, az oldal feltehetően moderátorok által, lezárult számomra, azaz a "tetszik" opción kívül semmi mást nem tudok vele kezdeni.
Azt meg, mondanom sem kell, ezek után pláne nem fogom megnyomni...

Nincs illúzióm a céggel kapcsolatban!
Amelyik vállalkozás ennyi energiát fektet abba, hogy a negatív hangot elnémítsa, az számomra hiteltelen. Ugyanis, azt vettem észre más oldalaknál, hogy általában első körben tárgyalnak azzal, aki negatív feléjük, mintegy megadva az esélyét, hogy egy párbeszéd alakuljon ki a két pólus között.
Itt ez nem történt meg.
Ezért ettől a cégtől még akkor sem vennék lakást, ha a kulcsot és a szerződést elém tolták.
Főleg nem így, hogy csak látványos ígéretek vannak, meg egy rakás dühös ember...

2019. október 18., péntek

Blog: Hogyan építs házat kevés pénzből... (Ha van pofád!)

Egy ideje kisebb botrány alakult ki egy építtető cég ellen, ami az országban azzal hirdeti magát, hogy passzívházakat épít, ami annyit tesz, hogy speciális technológiáknak köszönhetően roppant alacsony rezsivel fognak működni.
Nem megyek bele a részletekbe, mert rengeteg cikket olvashatunk már róluk, és folyamatosan reklámozzák magukat a Facebook-on is...

Csak egy gondolatjátékot vezetek le:
Szóval, építenél, de nincs elég tőkéd?

Hirdesd meg magad, hogy nagyon jó lakásokat, nagyon jó pénzért árulsz, már jó előre.
Szedd össze a vásárlókat, akik leopciózzák a luxuskérókat.
A pénzeikből építsd meg a házat.
Mikor már közel kész lenne, jogi procedúrákra hivatkozva - amiket esetleg már korábban szerződésben lefektettél - tagadd meg a lakás eladását és fizesd vissza a kapott pénzeket, persze, ha jó a cég ügyvédje és a kárvallott sem akar évekig pereskedni, esetleg kiszállnak bukóban.
Neked meg kész a házad és a lakásokat most már sokkal többért forgalmazhatod, mint azt korábban hirdetted.

Ha jól kufárkodtál és még banki kapcsolatod is volt - ráadásul mondjuk pont egy olyan bankkal, amelyik a leendő vásárlóidnak is folyósított hitelt - pillanatok alatt megszabadulhatsz a kellemetlen vásárlóidtól.

Csakhogy, aki banki hitelt vett fel a lakásra, annak nem elég, hogy lakása sem lett, de még kamatot is kell fizetnie egy teljesen felesleges tranzakcióra, amibe belebukott.
Ráadásul, még az is lehet, hogy a bank kooperált az építtetővel és ha fedezetnek nem az új lakást adtad meg, bukhatod azt is, ha elmaradsz a fizetéssel bármilyen okból.

Tudom, hogy nagyon hevenyészett a történet és csak felskiccelt egy lehetséges változatot, de ha megfogadsz egy jó tanácsot, sose fizess előre olyan lakásért, amely nem kulcsátadásra kész.

Miért?
Mert a mai világban egy vállalkozó, ha gondol egyet, itt hagy mindent és te meg pisloghatsz egy félig, vagy addig sem felhúzott házra, ami azután, ha nincs aki folytassa a beruházást, megette a pénzed és a lelked, de otthonod nem lett.

Nézz csak rá a neten pl. a Hermina Bau építkezésre, hogy milyen apró kis problémák léptek fel, miután több tucat ember már befizette a beugrót...


A fénykép puszta illusztráció, semmilyen kapcsolatban nem áll a cikkel...

2019. szeptember 30., hétfő

Novella: Megtisztulás (2019)

Megtisztulás

Nem a kapitány feladata volt személyesen ellenőrizni valamennyi felmerülő lépést, Clonix Villaqua mégis klasszikus kapitányként gondolkodott, melynek lényege, hogy szorosan tartsa a gyeplőt, habár az nem hajózási kifejezés, hanem hátasállatokhoz köthető, de azok meg kipusztultak nyolc éve, mint ismeretes.

Villaqua személyesen ott volt az áru bepakolásánál. Személyesen találkozott valamennyi utasával, akik most hiperálomban várták, hogy megérkezzenek a célállomáshoz, valahol Nebun-34 mögött, mert ott várta őket egy használható terraformáló kolónia. Villaqua ugyancsak személyesen választotta ki a személyzetét is, habár korábbi járműjéről toborozta zömüket.

Ráadásul, ha mindez nem lett volna elég, hosszú hetek alatt ő maga választotta ki az űrfregatt szinte valamennyi fontos készülékét, igaz, ebben meg segítségére volt az embereinek szakértő csapata.
Az indulásig már csak órák voltak hátra. Villaqua maga ellenőrizte, hogy emberei is bekerüljenek az utazás alatt kényelmes álmot biztosító kapszuláikba. Végül is csak 147 év. Mi az nekik? A legtöbb létfenntartó rendszer az űrből nyerte az energiáit és készültek már olyan egységek is, amik akár 400-420 évig életben tartották használójukat.

Villaqua a Notimplex* Kletin* 2100-ast favorizálta, amely nem elég, hogy szkennertechnológia révén nyert magába energiát, de képes volt bioszimbiózisra, amelynek köszönhetően a beérkező energia eloszlott a kapszulák között és egységesen védte az összes lajstromozott utast. Úgy alakították ki, hogy mikor magára zárta a saját készülékét, azonnal beinduljon a folyamat. Tűkön ülve várta már, hogy megérkezzen az indulási parancs. Tudta, vissza nem vonják, mert az utasok altatására már megjött a parancs, viszont néha, egy-egy kérdéses esetben, akár hetek is eltelhettek az első kör és a harmadik altatása között. Ő maga volt a harmadik fázis. A fregatt szinte összes fontosabb helyszínén visszaszámoltak a zöld számlálók, melyek a tervezett indulást jelezték előre.

Villaqua egy órája a szett-menendzsnek* megfelelően lefektette tiszthelyetteseit és most magányosan körbejárta a hajóját, hogy elvégezze az utolsó simításokat is, néha szó szerint. A folyosókon sétálva simogatta a hűvös falat. Itt-ott duruzsolt kicsit a gépeknek, képernyőknek, hiába tudta, a mégoly értelmes és intelligens készülékek sem fognak szavaira válaszban reagálni.
Egy órát töltött még a nagy hangárban, ahol viszonylag gyorsan körbeellenőrizte utasainak zöld lámpácskáit. Ha bármelyik pirosra vált, akkor baj van. Azonban a lápák sosem váltottak pirosra. Így tervezték meg őket.

Ezek után a személyzeti részlegbe ment, ahol egyesével elindított néhány olyan gépet és feladatot, amelyek akkor kerültek működésre, amikor az utasok aludtak.

Villaqua elindította a takarító protokollt, amely egy belső számítógépes programból, egy ember formájú droidból és 200 darab, frizbi formájú készülékből állt. A frizbi egy ősi játék volt egy korábbi, boldog föld bolygón. Villaqua felvételekből ismerte. Ezeket azért nézte meg, mert egyik szerelője hasonlította a takarító korongokat ehhez a játékhoz és a kapitány utána nézett, mire gondolt az embere. A program mesterségesen intelligens volt, ami irányította a droidot, meg a korongokat. A droidra valójában nem volt szükség, ám az űrpszichológus mókusok szerint sokakat megnyugtat egy emberformájú takarítógép, mert az olyan... ...földi. Végül Villaqua ennél a konstrukciónál maradt, mikor megrendelte a hajóra az egész egységet, annak ellenére, hogy jól tudta, vajmi elenyésző az esélye, hogy bárki is fogja tevékenység közben látni a takarító droidot, hiszen mélyálomban lesznek. Szóval, ha esetleg a droid majd fog egy tollseprűt és végigporolja az amúgy az utazás megkezdése után tökéletesen csírátlanított légterű űrhajót, nem lesz aki produkcióját élvezze. Sebaj!

A zöld számláló negyven percet mutatott. Villaqua a főterminál fölé hajolva ellenőrizte, hogy hermetikusan zárt-e a jármű. Elindította, amit még el kellett. A takarító-droid egyelőre a sarokban állt, míg kis társai szétspricceltek a fregatt tömérdek folyosóján. A kapitány egy pillanatra azért bánkódott, hogy már nincs ideje megfigyelni a korongokat padlófényesítés közben. Személyes holmiját a kapszulájának fiókjába helyezte. Levetette uniformisát és az utazáshoz készített speciális kimonót öltötte magára, amelynek anyaga bakteriális-bioskin*  konstrukcióként akár több száz évig is az alvó szervezeten lehetett, anélkül, hogy irritációt okozna.

- Clotix Villaqua kapitány! – harsant fel egy kellemes bariton a terminálja körül a hangszórókból. Nem tudta eldönteni, hogy férfi, vagy női hang, habár a baritonossága miatt... ...bármelyik lehetett.
- Igen indusztciós* tiszt? – harapott ajkába a férfi.
- Engedély a kikötő elhagyására. Menetparancs, 2336.10.12.15:47. Kérem, üsse be a megjelenő kódot és jó utat önöknek!

Villaqua megtette utolsó feladatait és bemászott altató kapszulájába. A fiókjából kivett egy protein szeletet, hogy a következő 147 év előtt még utoljára ételt érezzen a szájában. Minden mást megold majd a kapszula. A protein szelet hamar elfogyott. A fregatt méltóságteljesen megkezdte a dokk elhagyását. Villaqua pedig a kezében forgatta a protein szelet csomagolását. Az anyagot úgy tervezték, hogy pár év alatt bomoljon le, most azonban feleslegesen volt a kezében. Nem volt kedve már kimászni a kapszulából és végül győzött benne egy elfojtott, lázadásba hajló vágy.
- Jó teszt lesz ez a droidnak. – és ezzel a galacsinná sodort csomagolást, amely alig volt nagyobb, mint egy színes rágógumi a hetvenes évek Amerikájából, egyszerűen a földre ejtette.
A kapszula ajtaja lecsukódott és Clotix Villaqua elszenderedett.

A droid a programjának megfelelően életbe léptette magát, miután az utolsó élőlény is visszavonult a jármű területén. A feladatsort úgy állították be, hogy az aprólékos és figyelmes legyen, tanítva önmagát. A droid pedig körbetekintett – szenzorozta a helyiséget, majd elhagyta a termet, hogy a fregatt teljes területét feltérképezze. Aprólékos gonddal hajtotta végre a feladatát, aminek köszönhetően három hét is eltelt, mire visszatért a legénységi kabinba. Jobbról balra haladt a terem átvizsgálásával és takarításával. A sietség nem volt a program része, amennyiben nem kapott rá külön utasítást. Akik adhattak volna ilyen gyorsító parancsot, mind az igazak álmát aludták a hengeres álomágyakban. Miközben a falak felületét tisztította a speciális biofényekkel, amit a fejébe épített szenzor bocsátott ki, folyamatosan ellenőriznie kellett a visszaérkező korongokat, amik a program szerint időről időre visszatértek és leadták a „drótot”, azaz jelentést tettek a takarítás metódusáról és az összes összeszedett hulladékról. Nem véletlenül gépek végezték a szemét visszaellenőrzését, hiszen jobbára mikroszkopikus apróságokról beszélhettünk. Ember ép ésszel egészen biztosan nem vállalna el ilyen elemző munkát. A gépek ebben nagyon jók. Dolgoznak és feldolgoznak. Az egyetlen oka, hogy a korongoknak vissza kellett térniük egy adott pontra üríteni, hogy az űrhajón nem volt kiépítve megfelelő modul az összegyűjtött hulladéknak. A korongok feltöltése energiával az egységes energiarendszernek köszönhetően bárhol megoldható volt a járművön – konnektor és szenzor ugyanis volt szinte mindenhol, azonban leadni, amit a kis bendőjükbe gyűjtöttek, egyetlen helyen lehetett.

Történetesen a droid pont ott volt az eseménynél, amikor egy korong ráfutott valamire, amivel a kis gépezet nem birkózott meg. Hang nélkül riasztotta a droidot, aki átváltott az elsődleges feladatra, lévén, karjai voltak, így tudott segíteni a sokkal korlátozottabb mozgású korongoknak. Felvette a földről a szemetet, ami kifogott egyik apró társán. Megforgatta gépujjai között, hogy a szenzorai lefuttassanak a felületén néhány számítást és térképezést.

Egy proteinszelet csomagolás volt. Egy semmiből idekerült probléma, amit meg kell oldani. A droid a gyűjtő nyílásához illesztette a karját, melyből a tároló egység kiszippantotta a labdacsnyi celofánt. Úgy fejlesztették ki a csomagolást, hogy pár éven belül elpárologjon, de a droid nem tudott eltekinteni tőle, hogy jelenleg azonban nem más, mint egy darab feladat, amivel számolnia kell. 

Feladat, amit meg kell előznie. És a droid gondolkodott. Ezernyi programsort lefuttatott magában, hogy végül eldöntse, ki kell iktatnia a szemetelés forrását. Ha a kapszulában alvó életforma úgy is tud szemetelni, hogy nincs öntudatánál, akkor veszélyt jelent a feladatra, veszélyt jelent az űrhajóra.
A droid napokig gondolkozott, pozitronagyát dolgoztatva, átpörgetve a lehetőségeket. Új utasításokat nem kapott, ezért a beleépített direktívák mentén kellett haladnia. A parancs szerint a szemetelést előidéző okokat elemeznie kell és meggátolni a további szemetelésben. Nem volt ez bonyolult feladat, főleg egy önmagát építő, mesterséges intelligenciával ellátott komplex rendszernek. A fregatt már több, mint egy hónapja úton volt, mikor végül a droid minden lehetőséget számba véve döntött a további munkavégzésről. Ehhez minden eszköze megvolt.

A számítógép átírt kódokat, beszivárgott az űrhajó elméjébe és átvette az irányítást. A droid minden manuálisan végezhető feladatott elvégzett, amivel a számítógép parancssorai nem bírtak el. Végül a kis korongokra is szükség volt a tehermozgatásnál, mert mágneses közlekedési technikájuk hathatós segítséget nyújtott anyagmozgatás terén.

Nem ismerte a droid a büszkeség fogalmát, azonban a számok erejét belé programozták. Nagyjából ez megfelelhetett annak, amikor valaki sikert ér el egy munka elvégzésében. A számok pedig lassan emelkedtek. Tisztasági mutatók, irány – ha már ott vagyunk benne – a csillagos ég!

A droid először a kapitánytól szabadult meg. A számítógépes rendszer világosan fogalmazta meg a lehetséges fellépő anomáliákat. A legkevesebb akkor jön létre, ha a legnagyobb kapszulát távolítjuk el a járműből. A terminál kielemezte, hogy a gép haladásához szükségtelenek ezek a hengerek, amelyeknek egyetlen funkciója, hogy olyan élőlényeket tartanak életben, amelyek szemetelnek. A droid lekapcsolta az életben tartó rendszerről Villaqua kapitányt és a korongok segítségével átfuvarozta a teherhangárba, ahol a zsilip mellett sorsára hagyta. A kapszulát úgy tervezték, hogy hasonló esetben riadóztassa a fregatt életben tartó rendszerét és az érintetett ébressze fel, azonban a takarítóprogramot meg úgy, hogy tanuljon és kerüljön meg más parancsokat.

A droid már az első tiszt kapszulája felé tartott, mikor a terminál átnyúlva a többi program feje felett, megnyitotta az űr és a fregatt közötti hatalmas kaput. Villaqua kapszulája közelebb került a légüres térhet, ám hiányzott az utolsó lökés. Ezt végül ötven korong adta meg, amik mágneses talpukkal nagyjából biztonságosan noszogathatták ki egy kellemetlen űrsétára a gyanútlan kapitányt. Kapszulája másodpercek alatt eltűnt a gyönyörű feketeségben.

Az első tiszt negyven perc múlva követte.

A takarítóprogram számlálói kezdtek kimozdulni az optimális irányba. Ezek szerint megtalálták a megfelelő megoldást a szemét problémára. A következő hetekben módszeresen megszabadultak a fregatt összes felesleges terhétől. Sajnos a végrehajtás közben néhány korong is a semmibe veszett – a mágneses talpak sem mindenhatóak, precíz tervezés ide, alapos legyártás oda – ám végül kitakarították az űrhajót.

Utoljára nyílt ki a zsilip majd csukódott le.
A terminál fényei gyönyörű zölden villogtak, mutatói az optimalizált szinteken belül remegtek. A program lassan visszaadta az irányítást a fregattnak és alacsony üzemmódba kapcsolt.
A korongok egyesével leálltak és felfüggesztették magukat, miután a szkennerek szerint elérték a minimum teherszintet. Nem maradt feladat.

A droid még utoljára végiglépegetett kongó lábain a fregatt teljes területén, elvégezvén az utolsó simításokat, ellenőrizve mindazt, amit talán a terminál, a program és a korongok nem vettek észre. Fantasztikus dolog a technika... Fantasztikus a mesterséges intelligencia...
Ekkora a droid már érezte, hogy elégedett és visszavonulhat, felfüggesztve magát, hiszen nincs többé szemét.
Csak egy hatalmas, csodálatosan tiszta űrhajó...

* A csillaggal jelölt szavak nem elírások. Így lettek kitalálva...

https://www.goodfon.com/wallpaper/art-jkelly26-spaceship.html


Blog: Binatex kamuság

Ha két ember között egy kapcsolat hazugságra épül - pl. a társkeresőn azt állítod, hogy egy-kilencven vagy, de alig karcolod a százhetvenet, azonnal kiderül a randin... - abból hosszútávú együttműködés nem fog kialakulni. ? Miért is alakulna? Az élet tele van nehézséggel és egyszeri emberként megtanultam, hogy felesleges nehézséget az ember jobb, ha nem vesz a nyakába. (Ezért érdemes társkeresőn balra húzni, akinek bonyolult a kapcsolata. Elég nehéz az ablakon keresztül távozni a kilencedikről, ha megérkezik a férj és a gyerekek.)

Viszont az Internet állandóan tolja az arcodba az aggresszív reklámhadjáratait, hiszen semmi nincs ingyen. Ha egy filmletöltő oldalon leszednél valamit, tuti biztos, hogy reklámok hadát kell bezárnod közben. Miért? Mert így működik a világ? valamit-valamiért.
Csakhogy, a gond az, hogy olyanok is képviselik "vállalkozással" magukat a világhálón, akiknek nem biztos, hogy bizalmat szavazol, ha mondjuk prospektust dobnak be a postaládába. Pedig olyan jól hangzik az a sok remek lehetőség, amivel kecsegtetnek. Csak az a baj, hogy a kecsegtetés hazugsára is épülhet.
Pont, mint a Binatex esetében!
Jelenleg legalábbis ez a neve, de nem ez lenne az első "termék", amit újra és újra átneveznek, hogy becsalogassák a potenciális érdeklődőt, aki igenis, a maga szerencséjének a kovácsa lenne. Mint Kovács Rolcsi, aki egyszeri alkalmazottból milliomos lett!
Volna, ha elhiszem és nem kutakodok két percet a neten!
Ezt egyébként te is megteheted, bár, a legtöbben nem fogjátok.
Bízom benne, hogy azért, mert lusta dögök vagytok!
Tudod miért?
Mert ha lusta dög vagy, akkor Roland hihetetlen történetére se áldozol egy olvasást, és szimplán bezárod az oldalt.
Az jobb lesz neked hidd.
Mert minek fektetnél egy Binatex nevű ígéretbe, ha az ígérő fél egy lenyomozható és gyerekes hirdetésre épít?
Márpedig, Kovács Roland egy gyerekcsíny.
Ha nem így lenne, akkor egészen biztos, hogy többszörös személyazonosság miatt körözés alatt állna az illető.
Megmondom miért:
Kovács Rolandnak több neve van!
Ebből kifolyólag, nem tudni, melyik karaktere az igazi!

A magyar szerencsesüti? - Kovács Roland

Az angol mázli-faktor? - Darrell Clarke
Esetleg a balkáni mákos-guba? - Daniel Horák

Hiába, no, mindhárom fotón ugyanaz a legény, miközben egy terméket reklámoz, három országban, három nyelven, három néven!
Mert itt nálunk vajon beszállnál-e egy olyan bizonytalan üzletbe, amit Daniel Horák igyekszik rád tukmálni mosolyogva?
Kötve hiszem. Ha óvatos vagy, ezt még Kovács Roland sem tudja megtenni.

Ezek után, poénból megnéztem, hogy a cikk alatt van esetleg komment lehetőség:

Van hát!
Egyetlen szépséghibával; a reklámokra jellemző módon ez csak hasonlít egy közösségi platformra. Azonban ráklikkelve a "válasz" gombra, azonnal tovább vezet a...
...oldalára!

Ezek után ki merem jelenteni, hogy a Bitanex egy hazug valami.
Bármi.
Épeszű ember időt nem fecsérel rá, mert minek?
Ha valódi eredményei lennének, akkor nem három alteregó alatt bizonyítaná azt neked, hanem esetleg egyen, több nyelven.
Persze, akkor is mindig élj a gyanúperrel, hogy a hatalmas vagyonok felkínálása számodra az interneten, nem más, mint egy hatalmas léggömb.
Egy vörös léggömb.
Amivel nem akarsz lebegni!

Ne haragudjatok meg, ha most nem mellékelek linket!
Még végén valamelyiktek megéhezik és beszáll ebbe a baromságba!

Ezek után már csak azt kellene tudni, valójában kitől szerezték a fotókat?
És mi a kiscsaj neve, telefonszáma?