2020. április 24., péntek

Facebook baromságaim 2012, decemberből

Ismeretlen számról hívás, női hang:
- Szia! Én vagyok.
- Ne haragudj, nincs meg...
- Tudod, a tegnapi buliról...
- Bocsi, ez még kevés.
- Hajnalban dugtunk a mellékhelységben.
- Hát, ha egy nevet mondanál... vagy időt...

***

Klasszikusok mai köntösben:
- Hová-hová, kisleány, és mi az a kezedben?
- A nagymamához és ez itt egy sokkoló!
- Micso...zzzzzzzzzzzzzzzzzzzrrrrggghhhhh!

(Piroska és a farkas)

***

Klasszikusok mai köntösben:
- Vazzeg, kib***ott nagy a cserpákod, kö**ög!
- Nem mondod! A tied is ekkora lesz, ha beleverek.

(Cyrano de Bergerac)

***

Karácsony éj gondolatok

Mikor gondoljak rátok, ha nem ilyenkor?
Éjfél múlott, hajnal jővén és én gondolok rátok.
Gondolok mindenkire, szeretettel!
Az első szeretőre, az első szerelemre.
Nagyszülőkre, gyerekekre.
Szülőkre, testvérekre.
Ismerősre, idegenre.
Gondolok rátok, látlak pillanatra,
a legszebbekre, milliókra.
Jó a gondolat, mely rátok mutat.
Emlékek, érzések, rezgések.
Mesések!
Gondolok az első barátokra,
Gondolok a tanárokra,
Gondolok sok kisleányra,
Gondolok egy anyukára.
Gondolok öcsire, hugira,
Gondolok élőre, halottra.
Gondolok a múltra, a jövőre.
Szeretettel gondolok előre!

***

Telenornál:
- Jó napot! Igaz, hogy most minden telefonjuk 0 forint?
- Igaz!
- Jó, akkor kérem mindet!
- őőőőőő....

***

Hajnali párbeszéd, az új whiskey-ről:
- Te ebből a piából mennyit kell meginni, hogy ne érezd, hogy ilyen rossz???
- Egyet se!

***

Boldog karit mindenkinek,
sok ajcsit, mindegy kinek!
Legyen tányérodon falat,
Hízz 100 kilót, pár nap alatt!
Legyen nektek szép karácsony!
Nekem szűz lány, puha ágyon...

***

Nem hiszek a Mikulásban. Kinek kell egy csizma-fetisiszta öregember, aki piros cuccokba bújik és ha gyerek van a közelében, azt azonnal az ölébe akarja húzni némi ajándék és édesség fejében...???

***


2020. április 17., péntek

Blog: Miről szól a farsangi jelmezverseny?

- Marika! Hogy lehetséges, hogy az idei farsang jelmezversenyén egyetlen Marvel hős sem nyert? A tanári zsűri nem látja, hogy a gyerekek milyen szomorúak? Meg egyáltalán. Tényleg azt akarják mondani, hogy a Pocsakné Ferikéjének a hirdető oszlopa volt idén a legjobb jelmez? És miért maradt ki a Marekék Batmane? Vagy a Varga Gyuszika Amerika kapitánya? Tudja milyen drága volt hozzá az a pajzs? Amerikából rendelték! Az egész cuccot.
- Kedves Ferencné, itt kezdődnek a gondok.
- Ezt nem értem.
- Tudja. A rendeléssel.
- Ne haragudjon Marika, de most sem értem.
- Meg tudja nekem mondani, kedves Ferencné, hogy idén melyik három jelmezt díjazta a tanárokból álló zsűri?
- A Ferike lett az első, mint hirdető oszlop.
- Igen. A második?
- Az egy kisfiú lett, aki... aki tigris volt. A harmadik pedig a Zsámbékiék kislánya lett, aki a naprendszernek öltözött. És egyik sem volt túl szép. A hirdető oszlop konkrétan szétesett a verseny végére.
- Igaz, kicsit csálé volt egyik-másik, de valami nagyon fontosat nem vett észre.
- Semmi különlegeset nem láttam rajtuk. Ilyet bárki össze tud rittyenteni.
- Ennek ellenére sokan nem tették meg.
- Nem értem mire akar kilyukadni.
- Idén a tanárok csak olyan jelmezt voltak hajlandóak megválasztani győztesnek, amin kifejezetten látszott, hogy azt saját kézzel készítették.
- Miért? Nem értem.
- Az komoly probléma, kedves Ferencné. Idén a tanári kar eldöntötte, hogy nem az szerint választanak, hogy melyik szülő tudja a legdrágább holmit megvenni a boltból. Remélem belátja, hogy egyébként sincs sok értelme díjban részesíteni egy olyan produktumot, amit Kínában varrt össze egy éhbérért dolgozó munkás. Nem. Idén visszatérünk a hagyományokhoz. Minden egyes szülő, aki egy tucatterméket vásárol meg bármelyik üzletláncnál, feljogosítja a tömegtermelést, hogy gyártson többet. Azonban a Farsang azon kívül, hogy a jelmezekről szól, ugyanakkor egy olyan ünnepség, melynek előkészületének fontos része a gyermek és szülők közötti kapcsolat minőségi eltöltése. Tudja maga is talán, ha emlékszik a gyerekkorára. Kitalálni, hogy minek öltözzön. Megtervezni azt. Beszerezni az anyagokat. Beszervezni segítséget. A rokonokat. Barátokat. A nagyit. Bárkit, aki segíteni tud, hogy végül a gyermeke boldog mosollyal és kreatív külsővel parádézhasson, hogy bezsebelje a dicséretet. De mondja meg őszintén: a boltban egy perc alatt megvásárolt és utána felhúzott Disney hercegnős kosztümnek vagy bármelyik képregényes jelmeznek a hozzá való kiegészítővel, van bármilyen értéke, amit ön szerint a tanároknak díjazniuk kellene?
- De hisz ezek roppant drága holmik.
- Természetesen megkérik az árát. De tudja mit nem kap meg ezekkel a készre gyártott termékekkel?
- Ugyan mit nem kapunk meg?
- Azt a minőségi időt és utat, amit a szülő és gyermeke együtt jár be, míg végül belebújhat abba a figurába, amit közösen teremtettek. Fantáziából és kézimunkából. Hát ezért lett idén az első a farsangi versenyen a Pocsakné Ferikéje.

Ha kapiskálod, miről szól e rövid kis történet és esetleg egyet is értesz vele, oszd meg, hogy máshoz is eljusson és a farsang ismét a családról, összefogásról és kreativitásról szóljon, ne arról, hogy kinek van több pénze.


http://dajkoker.hu/egyeb/farsangi-jelmez/

Blog: A magyar gyógymód


Blog: Vesztegzár alatt

Az olaszok már bizonyították, hogy a vesztegzár nem szegi kedvüket az élet élvezetéhez. De hogyan nézne ez ki nálunk? Hogyan viselkedni a házaspár Margit és Imre?

- Nézd, Imre, emberek gyülekeznek kint az erkélyeken, ablakokban.
- Nem baj, mindjárt kezdődik a meccs, amire nem mehettem ki. Ez lesz az első olyan magyar mérkőzés, amiben 11-11 játékos helyett csak 6-6 van pályán!
- Imre, néhányan hangszereket visznek ki... szerintem zenélni fognak.
- Nem mindegy, Margit? Mi nem játszunk hangszeren.
- De énekelhetnénk.
- Fogok, ha nyer a Fradi.
- Úgy értem, a többiekkel, most!
- Margit, maradj már magadnak a te hangoddal.
- Imre, te tényleg nem vagy kíváncsi a szomszédokra, erre az egészre?
- Sosem voltam kíváncsi ember. Ha te olyan kíváncsi vagy, menj, nézd meg, hogy megsült-e a csirkecomb.
- Hihetetlen vagy. Végre lenne valami, ami összekovácsolná az embereket, te meg csak húzod az orrod.
- Ha összekovácsolódást akarok, majd lemegyek aznap a boltba, amikor megszűnik a vesztegzár és mindenki egyszerre rohan vásárolni... Addig pedig, míg tart a fizetett szabadságom, kiélvezem ezt a kanapét, ha már megvettük tavaly.
- A csirke még nincs kész. Jaj, Imre, hallod ezt? Elkezdték énekelni a Himnuszt! Illenék felállnod.
- Margit... A meccs elején azzal kezdtek. Akkor felálltam, te meg kint raktad a csirkét sütőbe. Szóltam rád netán, hogy dobj el mindent és vágd vigyázzba magad?
- Olyan csodálatos, hogy ennyien kint vannak.
- Kint van a szőke titkárnő is, a harmadikról, aki szemben lakik, balra?
- Kint. Imre, honnan ismered te azt a nőt?
- Nem ismerem, csak tippeltem. Na, vigyázz, hagy lessek ki egy pillanatra.
- Inkább nézd a meccset.
- Csirke, hogy áll?

Blog: Amikor sok lett a poszt

Pár napon belül le kellett némítanom az értesítést az egyik csoportnál, ahova behívtak, mert töménytelen mennyiségű, semmilyen gyakorlati - számomra itt a pszichés kielégülést hozó is benne van - hasznú posztot osztottak meg és ezek úgy tolták le az egyéb információkat, mintha fizetnék érte.
Nem érdekel egy ezredik poszt háborgó idegenektől, akik úgy akarnak megoldani minden problémát, hogy "teljes kijárási tilalom".

Nem érdekel, mert elviekben még támogatnám is, ám gyakorlatba átültetni sok különböző aspektust vizsgálva, lehetetlen.
Mondjuk, annyit megtehet a kormány, hogy ideiglenesen figyeltet minden közterületet és "hazatessékeli" aki ott tartózkodik, legalábbis, ha sokan vannak.
Megtehetné azt is, hogy senki-sehova, de nincs kedvem éhen halni a négy fal között, miközben a magyar polgárok rengetegen dolgoznak olyan ágazatban, hogy eleve napról-napra éltek.
Nekem is annyi kajám van, ami kb. egy hétre elég. De akkor már tésztát eszem ecettel és ilyen receptet még nem találtam.

Tudom, fogyjak le.

Megtehetném, de szerintem előbb döglenék meg.

Az is unalmas számomra, hogy minden második poszt valami totál gyerekes játékra buzdít.
Nincs baj a játékkal, sőt, egy gyermek abból tanul, de én nem tanulok már abból, hogy szóláncokat alkossak. Azért van pl. kitalálva a könyv. Unatkozom? Olvasok, zenét hallgatok, filmet nézek. Takarítok is kicsit.
Annak sem látom értelmét, hogy szolidaritásból szívecskéket posztolgassak. Nem, mert ezzel is terhelem a netet és - itt visszatérek a pszichés kielégülésre - ezerszer inkább megosztok egy érdekes cikket vagy videót, ami szintén terheli a netet, de legalább 3%-al több agymunkát kíván a feldolgozása. Mondjuk, annyira nem viszem túlzásba ezt se, ellentétben a mostantól nem követett csoporttal.

Még a legjobb barátaim között is akad olyan, akit nem követek, mert egyszerűen annyi mindent oszt meg, hogy azzal simán kitolhat olyasmit, ami esetleg érdekelne is. Nem mintha nem nézegetnék néha órákig vicces videókat a youtubon, de azért direkt odamegyek. Ha helybe jön, azaz tolja lefelé a friss híreket, az ismerősök személyes bejegyzéseit, stb. akkor már úgy érzem, köszi, de valami rovására jelent meg előttem és köszi, de nem kell belőle annyi.
Hú, ez hosszú lett.

Mit is akartam?

Ja, szóval bocsi, kedves oldal, sok-sok kedves emberrel, de kicsit sok lettetek és inkább koncentrálnék a személyesebb környezetre.
Még úgy is, hogy sokatokkal ezer éve nem találkoztam, vagy nem fogok már, vagy teljesen más hitvallásotok van.
Valahogy még mindig inkább közel álltok hozzám, mint azok, akik most baj esetén beszorultak a négy fal közé, és egyetlen hatalmas kollektív sopánkodásban teljesednek ki a világhálón.

(Valójában csak zavar, hogy most már nem mondanivalótól függ egy bejegyzés, hanem attól, hogy van hozzá neted és mobilod.)

by Fekete Coelho-Müller

Blog: Megkéseltek egy fiút

Megkéseltek egy fiút.

Történt már ilyen és mindig borzasztó.
Két fiatalember utazott egy villamoson, ahová azután felszállt három darab sz*r. (Igen, az eset végkimenetelét tekintve mindhárman sz*rok, még akkor is, ha bármelyikük korábban példás életet élt. Amit kétlek.)
Van ezzel a világgal egy apró bajom.


Ugye, jön a nyakunkra ez a túlnépesedés nevű, megfoghatatlan fogalom, amellyel már riogatjuk a gyerekeinket, ellenben tenni ellene, ilyen lanyha és liberális hozzáállással, nem teszünk.
Ellenben hangosan kiáltjuk az égre, hogy emberi jogok!
Azután az történik, hogy ebbe a fene nagy lazaságban egy 25 éves fiút megkésel egy 43 éves féreg. Egy féreg, aki úgy él, hogy késsel jár az éjszakába és azt a idegenek testébe szúrja bele.
A baj az, hogy a fene nagy emberi jogok és engedékeny társadalmi hozzáállásnak köszönhetően most van egy halott fiatalember, aki élhetne és van egy élő parazita, aki nélkül élhetőbb lenne a Föld.
Nem vagyok hóhér. Nem tudnám kivégezni ezt a 43 éves patkányt, de biztos vagyok benne, találnék rá megfelelő embert, aki gyorsan és (nem érdekel ez a szempont) fájdalommentesen eltüntetné a bolygóról, hogy életével ne mások kárára éljen.

A "halálbüntetés" állandó téma fórumokon, botlom bele magam is.
Egy nagy halmaz mindenféle ideológiára, vallásra és érzelmi alapokon nyugvó véleményt hordoz magában, melynek lényege, bármit, csak halált ne.
Azonban lehet, hogy velem van a baj, de én pusztán logikai úton igyekszem megközelíteni a kérdést, még akkor is, ha ennek levezetése nem több, puszta feltételezésnél.
Nem vagyok vallásos, sosem voltam, azonban hiszek a "szemet szemért" elvben. Amit kapunk, azt jogunk van adni. Nem kötelező, de a kölcsönösség elve ezt mondatja velem.
Ha fájdalmat okozol, fájdalmat kell kapnod.
Ha ölsz, ...

Tényleg azért kellene börtönbe zárnom egy gyilkost - és most nem azokra gondolok, akiknél kérdéses, közvetett bizonyítékok állnak fenn, hanem akiket gyakorlatilag a tett elkövetésének pillanatában érnek tetten - hogy az a gyilkos, folytatva semmirevaló életét, a börtönben veszélyeztesse mások életét, akik esetleg enyhébb bűnökért kerültek vele egy légtérbe?

Nem tudom, mennyire szelektív egy börtönön belül az elítéltek elosztása, de sejtésem szerint, simán keverednek-kavarodnak.

Gyilkosunk a kinti világban is képes volt megölni egy idegent, pusztán, mert megtehette. Tényleg akarom, hogy odabent is legyen rá módja, mert mondjuk valaki "sandán nézett rá"?
Tényleg akarom, hogy 10-15-20 évig kényszerellátást kapjon ez a féreg, miközben nyugdíjas emberek egyedül tengődnek, magányosan? Ja, és ha a korábban említett "emberi jogokat" előrántjuk, még a végén simán előfordulhat, hogy ő pereli be az államot, mert nem kapott meg valamit.
Mintha legalábbis egy szanatóriumban lenne.
Nem érzem úgy, hogy ez normális dolog.
Azt érzem, hogy forr a düh, mert egy 25 éves fiút halálra szúrt egy felnőtt ember és nincs rá jog, hogy pl. a fiú szülei elégtételt vehessenek, mert mi, mai népek, a civilizált jelen, nem adunk olyasmire lehetőséget, ami ütközik az "emberi jogokba".

És azt védi ez a jog, aki szembe ment vele és mások jogát eltiporta.

A logika, amire olyan fene büszkék vagyunk, az ilyenkor merre kódorog?

https://www.nicepng.com/ourpic/u2q8y3e6u2w7i1u2_female-hand-stock-knife-in-hand-transparent/

Blog: A laza kapcsolat

- Szia! Laza kapcsolatot keresek.
- Az nem a stílusom, de beszélgessünk.
- De én inkább csak szexelnék először.
- Jaj, azt én nem tudok, ha nem beszélgetünk kicsit.
- Bocsi, de én kifejezetten laza, szex kapcsolatot keresek.
- Ne siess úgy! Lehet, hogy benne lennék.
- Csak szexben?
- Neked csak a testem kell!
- Hát mondtam, hogy csak laza...
- Hogy lehetsz ilyen érzéketlen? Amikor már kezdtem érezni valamit irántad! Te meg csak a szex!
- Már bocs, de ez egy társkereső. Nincs megtiltva, hogy ki mit ke...
- De akkor is! Nekem vannak érzéseim, tudod? Megbántottál!
- De hiszen írtam, hogy csak egy laza szexkapcsolat...
- Hogy tudsz így aludni éjjel? Mennyi szívet törtél már össze?
- Előre szóltam, hogy laz...
- Fejezd már ezt be! Nincs olyan, hogy laza kapcsolat.
- Nekem volt. Több is.
- Aha, szóval csak egy lennék a sorban? Te féreg! Te patkány!
- De hiszen azonnal szóltam, hogy...
- Ja, hogy laza szex? Menj kurvázni! Vagy tudod mit, ba**d meg az ...!
- És így tanulta meg a férfi, hogyha le akar feküdni egy nővel, akkor hazudja le a csillagot is az égről, de sose mondja meg, ha csak alkalmi szexben gondolkodik elsőre. Érted fiam?
- Igen, apa. De mondd, anyuval hogyan találkoztatok?
- Csak megakartam dugni.

https://ontdekjekracht.nl/de-kracht-van-kwaadheid/