Leszarom, ha boomer vagyok.
Leszarom, hogy mit gondolsz rólam, mert attól, hogy maradi vagyok SZERINTED, te nem leszel jobb.
Mondok erre egy példát:
Sokan, a fiatalabb generáció tagjai közül, egy kijelentést felruháznak valami többlettartalommal. Senki nem kérte őket, egyszerűn nyelvet újítanak.
Tőled elvárják, hogy ezt a jelentést ne csak elfogadd, de mindjárt tudjad is, mintha ez lenne természetes.
Az persze nem számít, hogy előtte x ideig nem volt a dolognak más értelmezése, de hát haladunk előre az időben.
Nekem viszont nincs igényem rá, hogy amit eddig értettünk valahogy, mostantól másképp értelmezzem. Müködött.
A friss generáció azonban igyekszik megváltoztatni.
Ha én nem megyek bele a játékba, megkapom, hogy Boomer.
Nem lehetne, hogy ami működött, ahhoz te igazodsz és nem én, aki ezzel nőttem fel?
Miért te akarod megmondani, hogyan gondolkodjam valamiről, ami működött?
Miért te írod át a jelentést?
Mi lenne, ha a régi átvariálása helyett kitalálnád a saját szavadat arra, amit most az én szavamba akarsz belemagyarázni?
Mintha beköltöznél a városomba és kitalálnád, hogy átnevezed az utcákat, pedig nem kértelek erre. Meg sem kérdezel róla, csak lecseréled a táblát.
Aztán, mikor másnap megkérdezed tőlem, hogy hol van a könyvesbolt, mondom, hogy melyik utcában, de kijavítasz, hogy rosszul tudom, mert annak az utcának már nem az a neve.
Nos, nem én tudom rosszul.
Te nem tudtál érdemben alkalmazkodni.
Ha nem is érted, miről beszéltem eddig, akkor tedd bele a monológomba példaként az egyszerű mosoly emojit.
Mert sokak szerint már nem azt jelenti, mint régen.
De szerintem nekem ugyanazt jelenti. Ehhez ragaszkodom is.
Azt még én vagyok boomer?
Te vagy lusta a gondolatodhoz egy saját emojit rendelni, egy újat.
Te az enyémet akarod elbaszni.
Tudod mit, van, amikor vállalom, hogy boomer vagyok.
Te jöttél az én utcámba!
Ha akarom, majd átnevezem.
