Veszettek krónikája - előszó

Veszettek krónikája

Előszó

Akim Rasha osztályelsőként végezte el a MIT elektronikával foglalkozó szakát, majd kísérleteit tovább vitte a pszichológia irányába, amire a hadsereg is felfigyelt. Kísérleteit támogatni kezdték, cserébe egyelőre annyit kértek, hogy találjon olcsó módszert az ellenséges kémek kivallatására. Akim nem érzett ellenérzést a megbízatás iránt. Gyorsan dolgozott, kevés asszisztenssel, felesleges költségek nélkül. Kísérletei három éven belül komoly eredményeket hoztak. Azután Akim Amerikában született fiatal élettársa az esküvő előtt vezetés közben agyvérzést kapott, letért az autóútról és az árokba fordult. Közös gyermeküket megvédte a biztonsági öv és a légzsák, viszont az autó borulása közben a szíj rosszul illeszkedett a kislány testére és eltörte a nyakát. Anyuka és kislány együtt halt meg a balesetben.

Akim átesett a kötelező pszichológiai teszteken. Teljesen feleslegesnek bizonyultak, hiszen ő maga is a pszichével, lélekkel, érzésekkel foglalkozott. Az őt ellenőrző két szakembert, akik azt voltak hivatottak eldönteni, hogy Akim alkalmas e a feladatainak elvégzésére és kísérleteit folytatni, simán kijátszotta. Pedig Akim nem volt jól.
A hadseregnek végzett kísérletet végül kiterjesztette és a lebukást kockáztatva, tesztelni kezdte. A célja nem volt más, mint a totális őrületet létrehozni. Az őrületet, amely benne már táptalajra lelt.
Néhány hónap labormunka után készen állt, hogy digitálisan támadást intézzen a világ ellen. Mire az illetékesek rádöbbentek, hogy valami nincs rendben, késő volt és elszabadult a pokol.
Akim közel hat órán keresztül küldte a kísérleti impulzust szervereiknek és átjátszó tornyaiknak köszönhetően az éterbe. Akim gyakorlatilag megfertőzte az Internetet és a telefonhálózatokat. Programja hat egész órán keresztül fertőzte az embereket a képernyőn és telefonokon keresztül. Háromszintű jelet küldött, amely egyrészt tudat alatt befolyásolta a befogadót, akár hang, akár kép útján. A hat órás időintervallum alatt, akik tévét nézet, használta az Internetet vagy telefonhívást fogadott okostelefonján és belehallgatott vagy nézte azt, megfertőződött. A fertőzés lappangási ideje körülbelül hat kerek óra volt.

A hadsereg illetékes osztálya mire észbe kapott volna, tehetetlenségükben egyetlen, rossz döntést hoztak. A döntés eredményeként Akimra törték a labor ajtaját és mivel a két katona, aki a feladatot kapta, nem volt felkészülve, milyen ellenállásra számítsanak az egyébként csendes kutatótól, idegességükben beleeresztettek huszonnyolc lövedéket, amelyek közül egyenként csupán három nem volt halálos.
Miután az akció csúfos kudarcba fulladt, igyekeztek a tüzet megkésve oltani. Lekapcsolták a labor áramellátását. Addigra feleslegesen.
Akim Rasha programja körbefutott a földbolygón és eljutott nagyjából mindenkihez, aki civilizált környezetben élt. Elég volt egyetlen adótorony és lett légyen az adott terület bármennyire lakatlan, ha egy valaki éppen a telefonján babrált, akkor a fertőzés eljutott hozzá is.
Rasha kísérlete nagyjából a föld lakosságának 60%-ban „kiégette” a befogadók agyát.
Volt azonban egyetlen pozitívuma is a kísérletnek: Miután a laborban kikapcsolták az áramot, a program kifutotta magát és bárki is kapta el a veszettséget, azt semmilyen formában nem tudta továbbadni. Hát nem remek?