Vers: Az öreg pajta vén kutyája

Az öreg pajta szegletében,
vén csahos-eb les reám.
Szalma meleg alma alól,
megfáradva kunyerál.
Az a kivert kutya,
nézem, akár önmagam.
Foghíj, ráncok, bolhák,
négy fáradt láb,
még kapar.
- Gyere kutya, mancsot mancsba,
csapj bele, adj pacsit.
De a kutya liheg, nyűszög,
a kézre, mely felé nyúl,
aprót morog és felkacsint.
Én is ilyen leszek egyszer,
hisz vénülök már ideje.
Egy öreg pajta szegletébe,
majd leülök, a fal tövébe,
és esdve nézek fel az égre,
Míg időm eljön majd...
...és vége.

In the old barn corner,
old cowardice.,
he looks at me
Straw from the warm nest,
tired.
That dog,
I watch it myself.
Seal, wrinkles, fleas,
four tired feet,
even scratch.
- Come dog, paw in paws,
pluck it in, give me a pillow.
But the dog is banging, jerking,
the hand to which he was racing,
he grins and yells.
I'll be like this once,
I think I've had a long time older.
In an old barn corner,
then I sit down at the bottom of the wall,
and I look up to heaven cover,
While my time will come ...

... and it's over.