A Facebook új generációs törekvéseinek köszönhetően már közösségi/lakossági hirdetésekkel is találkozhatunk, ha a megfelelő kattintást végezzük el az oldalon. Van egy sejtésem, hogy ez lassan kiváltja az írott hirdető médiumot, sőt, idővel a kifejezetten hirdetésből élő oldalak létjogosultságát is felülírja majd; nem lesz rájuk szükség!
Részemről ezt a törekvést addig támogatom, míg végül a Facebook, miután kiütötte valamennyi reklámozós versenytársát, nem szemtelenedik el és nem teszi esetleg fizetőssé ezt az egyelőre ingyenes és remek lehetőséget.
Megtehetné, hiszen ez komoly plusz szolgáltatás, amivel egyesek nem, hogy egy kis mellékest tudnak szerezni, de egyenesen már szinte pofátlanul kereskednek. Igaz, van rá lehetőség, hogy az egyszeri érdeklődő jelentse a neki nem tetsző tartalmakat, szinte bármilyen okból, de van az oldalnak erre felelős logisztikusa, aki áttekinti a jelentéseket, megfelelően elbírálja jogosságukat és egy pöccintéssel kilöki a nem odavaló hirdetményt?
Mert ha van is, ez komoly oka lehet a fizetőssé tételnek.
De valójában nem erről akarok elmélkedni.
Már tettem a Facebook adatlapomon rá utalást, hogy néha bizony szemtelen összegek jelennek meg termékek mellett. Tudom, hogy nem kötelező vásárolni, sőt, piacgazdaság is van, meg kereslet-kínálat, ugyanakkor, ha belegondolunk, pont azért szaladnak el az árak az égbe, mert egyszerűen nincs egy elbíráló minta, ami alapján kategorikusan és plusz-mínusz értékek közé lennének helyezve a felkínált termékek, szolgáltatások.
Ezért láthatsz például olyan könyveket 1000 forintos áron kínálva, amiket már 50 forintért dobálnak utánad az antikváriumok. Vagy annak idején 2-3 forintos képregény füzetek most 5000-10000 forintért várják a gyűjtőket.
Vagy Holland, kopott kakaós dobozok... Szétesőfélben lévő szekrények... működésképtelen háztartási eszközök... másolt (!) játéklemezek, filmek...
Szóval. valahol kell egy határt szabni, mert egy reggel azt vesszük majd észre, hogy szegény családok szűz (vagy már nem az) lányai kínálják bájaikat, vagy behajtók tesznek ajánlatot rá, hogy elverik, aki tartozik neked.
Sőt, a társkeresők mintájára, simán kialakulhat az egyéb kategóriában a fizetett prostitúció is, hiszen mindig vannak kiskapuk, megfelelő fogalmazások, adok-veszek körgazdaság.
Szóval, most azon gondolkodom, ha már annyi haszontalan vackot is fel lehet tenni különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül, esetleg a megtartott, használt mozijegyeimet felkínálhatnám esetleg a rezsim csökkentésének érdekében.
Mondjuk valahogy így:
"Eladó használt mozijegyek!
Gyártson magának alibit és válasszon mozijegy adatbázisomból magának megfelelőt, egy adott időpontra, amivel el kellene számolnia!
Megcsalta az asszony?
Nincs kedve vitázni?
Csak előveszi a megfelelő dátummal datált mozijegyemet és máris 50%-ban meg van oldva a szituáció. Természetesen garancia nincs, hiszen nem elég, hogy önnek jegye van! Önnek közben a filmet is látnia kellett valamikor, hiszen ha rákérdeznek, illik legalább a tartalmat és a fontosabb közreműködök nevét tudnia.
Esetleg rendőrségi ügybe keveredett és alibit kell szolgáltatnia?
Történetesen pont egy olyan időpontról, amelyet lefed egy mozilátogatás?
Nincs más dolgunk, mit áttekinteni a használt mozijegy adatbázisomat és kiválasztani a megfelelő bilétát.
Természetesen itt sincs garancia az esetleges keresztkérdéseknél felmerülő tárgyi tévedésekre illetve fennálló gyanúra, de azért elég erős alap tud lenni egy mozilátogatás, főleg, ha eleve van valaki, aki alibit szolgáltatna magának, hiszen van olyan jegyünk, amelyik párosan található meg az adatbázisban.
Bizonyára még sok egyéb területen használhatók ezek az apró papírdarabok, de ezek kitalálását önre bízom.
Ha úgy véli, szükséges, tegyen velem egy próbát és nézzük meg, van-e jegyem ön számára.
Az ár alkuképes és az eset fontosságához igazított!
Keressen bizalommal!"
Szóval, azt hiszem, most otthon összeszedem az összes mozijegyemet és elkezdem bővíteni a vállalkozást.
Csekkekkel, egyéb belépőkkel.
Ha van kínálat, talán lesz kereslet is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése