Blog, avagy hogyan vegyük el egy gyermek kedvét!

http://clipartmag.com/girl-crying-cartoon-clipart

A 2018/2019-es tanévben Zugló kerületben a Közép-Pesti Tankerületi Központ kihirdetett egy pályázatot, amely valójában egyfajta versenyre ösztökélte a(z okos) gyerekeket: 100 ötös címmel! A lényege az lett volna, hogy az igen lelkes diákok, akik sikeresen összegyűjtenek 100 darab ötöst - ez az én időmben lehetetlen lett volna. Nekem egészen biztosan - akkor a gyerekek jutalmat kapnak, ami leginkább egy oklevélkét lett definiálva.
Azután peregtek a hónapok, elcsendesedett a téma, míg végül egy szülő az évadzáró ünnepség környékén csak telefonált egyet az illetékes helyre, hogy ugyan már, árulják el, hogy a pályázatra beküldött nevekkel mit szándékoznak tenni.
A válasz enyhén megidézte Milos Forman "Tűz van, babám!" című filmjét, csak itt nem az ajándékokat lopták el qa sötétben, hanem igyekeztek szőnyeg alá seperni a problémát, hogy túlvállalta magát a KPTK és sokkal több diák került a halmazba, mint számítottak rá, ezért inkább angolosan kihátráltak a pályázatból, hogy ne kelljen az elvileg nem kis mennyiségű oklevelet - ha tényleg az volt a terv az ajándékra - végül legyártani!

Ennyi a rövid hír, ami kis országunkban sajnos úgy látszik, simán belefér az oktatásügybe. Ez olyan igazi helyi virtus... Megígérünk valamit - mert rosszul mértük fel erőforrásunkat illetve a környezetet - majd nem az egyenes módszert választjuk, hogy lefújjuk az ügyet valami mondvacsinált üggyel - ami pont ugyanúgy botrányos lenne - hanem... rádiócsend.
Néhány Internetes oldal igyekezett megkeresni kérdéseivel az elvileg megfelelő embereket, de az egyik konkrét cikkben azt írják, különös módon a válaszok megadása előtt ment az illető/illetők szabadságra.

Egyik szülő korábban már írt levelet a pályázatot kiíró tankerületnek, ahol elmismásolták az egész ügyet azzal, hogy feltételesen utalnak rá--- ráadásul majd csak jövőre.
Ezek szerint ennyire rossz a kommunikáció a Tankerületi Központ és az iskolák - mint kiderült, nem minden iskolába került el a pályázat híre, máshol viszont még a tanárok is erősen bátorították a gyerekeket, hogy tanuljanak, nincs messze a 100 ötöt.

Konklúzió:
1. Szomorú, hogy ilyen ügyekben előkerül a struccpolitika és nincs egy ember, aki ki merne állni azok elé a válaszokkal, akik érdekeit elvileg képviselnie kellene.

2. Miután felmerültek aggályok és kérdések, a Tankerületi Központ nem érezte úgy, hogy akkor nyel egyet és bár lehet, hogy anyagilag nem olcsó, de legyártja azt a mennyiségű oklevelet, emléklapot, amennyire szükség van az iskolákban. Megkockáztatom, csődbe nem jut a cég, hiszen egy lapról beszélünk, amely sorozatgyártással is készülhet, sablon alapján, max. egy biztos kezű címfestőt kell megfizetni, aki szépen ráírja a srácok nevét...
Nem tudom, ma milyen tempóban osztogatják a jó jegyeket, de van egy érzésem, hogy ennyi jó tanuló csak nincs ebben az országban. Az "én koromban" egészen biztos lehetetlen vállalás lett volna!

3. És ez talán a legfontosabb:
Az etikai, erkölcsi sugallata az esetnek!
Mert mit mutat ez azoknak a gyerekeknek, aki úgy érezték, hogy beleadnak mindent, hogy végül legyen egy különleges pillanatuk, amikor az igazgató felolvassa a nevüket és kezet fog velük?
Azt, hogy a felnőttek világában mondhatsz valamit, hogy azután azt ne tartsd be!
Hogy még egy intézmény is ígérhet az embernek valamit, hogy később elkendőzze azt.
Így gyermekeink első kézből lehetnek tanúi, milyen álságos a felnőttek élete.
Nem állítom, hogy ne készítsük fel gyermekeinket rá, hogy az élet bizony nem fenékig tejfel, azonban ez a módi számomra visszás.

Persze lehet, hogy később kiderül, mi történt és megnyugtatóan záródik Zugló kerület Tankerületi fiaskója, azonban ez így, most pont a gyermekeinken csattant és nem szeretnék politikust kiáltani, de úgy érzem, hogy egy jól működő társadalomban ilyesmi nem történhet meg!