Blog: Elkorcsosult filmes blog-kultúra
Nagyon hamar eljutottunk idáig. Még az én életemben.
Szégyen.
Emlékszem még, gyerekkoromban, mikor remegő felvételű videó
kazettán adogattuk körbe a féltve őrzött felvételeinket, hasonlóan remegő
kézzel. Amikor legtöbbször akkor tudtuk meg, hogy készül egy nagy dobás, hogy
hozzájutottunk a kalózkópiához. Néhány magazin és egy-egy tévéműsorban ejtettek
szót a friss mozikról és sokszor éves csúszások is előfordulhattak, hiszen nem
volt Internet, amin keresztül lehetett szuszakolni az anyagot Berlintől
Timbuktuig.
Azután mikor végre felszabadultunk a világhálóra, hirtelen
mindenki, akiben kicsi kis affinitás is lakozott a filmek szenvedélyével
kapcsolatban, az ilyen-olyan formában tartalmat kezdett gyártani, hogy terjessze
az igét. Pl. olyan formán, hogy a számáéra kedves témákról specifikus tartalmat
épített fel, így megosztva örömét másokkal. Ezekben az időkben – 2000 körül –
számtalan fiatal és öregebb blogger kezdett olyan filmes oldalakat indítani,
amelyeket vagy informatív tartalma miatt volt érdemes olvasni, vagy, mert mások
szemén juthattunk olyan információkhoz, amik szélesíthették látókörünket a
filmkészítés univerzumán belül. Kínai manga, szamurájfilm, horror, művész
filmek, trash. Mindenki találhatott kedvére valót. Egyedül talán az oldalak
fellelése jelenthetett némi problémát, mivel magukat ritkán és nehezen tudták
megreklámozni, ezért olyan volt, mintha hímes tojásokat dugtál volna el a
kertben és egyesével kutattad fel őket.
A blogoknak teret engedő platformok szépen lassan
elkezdték célorientálttá tenni a készítőket. Meglibbentették, hogy a
tartalomszolgáltatásért, ha mondjuk reklámokat is kihelyeznek oldalaikra a
cikkek mellé és a reklám elér az olvasóhoz, némi aprópénzzel vagy egyéb
megfoghatatlan szolgáltatásokkal kibővíthetik a készítők érdeklődését.
Az ügyesebb platformok talpon maradtak és kooperálni kezdtek
nagyobb netes szolgáltatásokkal, hogy végül eljussunk oda, ahol most tartunk.
Mostanra már nem a tartalom a fontos az időközben életben maradt
filmes portáloknak, hanem, hogy az egymondatos cikkekkel kattintást
generáljanak, azaz olvasókat szerezzenek a reklámok megtekintéséhez. És ez
borzalmasan szomorú és frusztráló.
Tíz éve a legtöbb írás, amit találtam szörfölgetés közben,
informatív volt és releváns. Ezzel szemben manapság olyan haszontalan és
valójában érdektelen témák köré építenek fel néhány mondatból álló
koholmányokat, hogy elkeserítő. Mindezt ráadásul olyan oldalak, akiknek
korábban élvezet volt munkásságát követni, míg ma már azon is elgondolkodom,
hogy megéri-e követni őket?
Néhánynak azt hiszem, elengedem a kezét. Ezt pedig én
sajnálom a legjobban.
Tudom már egy ideje, hogy a film biznisz egy felfújt üzleti
ág, amiben minden morzsa „hír” dollárt teremtő erő, nem véletlenül élnek meg a
pletykalapok is, melyek tartalma, címéből adódóan is megkérdőjelezhető. A
bulvár irodalom (Kissé úri kifejezés valamire, ami alig ér valamit.) mostanra
szinte már-már a fantáziabirodalom részét képezi, hiszen számtalan esetben
derült ki a rajta keresztülvonuló anyagokról, hogy a valósághoz sok közük
nincs, illetve, az információ nem azoktól ered, akikről szól, hanem
szomszédoktól, ismerősöktől és így megkérdőjelezhető információ. Plusz, akik
papírra vetik, sokszor képtelenek tárgyilagosak maradni és jelentős részben
teszik már hozzá a saját elképzelésüket is.
Azonban a „pletyka” veszélyes fenevad. Pszichológiai oka
van, hogy az átlagember szomjazik rá és ha beszerzését csak silány minőségű
tartalmat gyártó firkálmányokból lehet beszerezni, akkor biztos lehetsz benne,
hogy lesz aki onnan be is szerzi azt. Azután pedig a kisebb csoport, amelyik
innen magába szívta a selejtes anyagot, készséges, szájhagyomány útján
terjeszti azt tovább a többség felé. Nem véletlen tehát a kifejezés:
pletykalap.
A közösségé oldalak pedig, habár valószínűleg nem ezt a
lehetőséget emelnék ki első sorban, ha használatukról szó esik, mégis,
tartalmuk tetemes részét ezek a hírek teszik ki. Ezt pedig a korábban említett
reklámozás, kontra jutalmazás rendszerrel gyakorlatilag táplálják is.
Így jutottunk el a mához, ahol a korábban kedvel filmes
portáljaim olyan használhatatlan cikkekkel rabolják a drága időmet, minthogy,
egy példát ragadjak ki, ami tökéletesen rámutat a problémára: Kiderült, hány
perces lesz a Marvel mozi záró-darabja!
Látod a problémát?
A probléma itt az, hogy ez az információ nem ér meg egy
cikket, kattintást és olvasást. Ez, húsz éve, maximum egy kis színes csíkként
jelent volna meg egy filmes oldal „friss hírek” rovatában. Mert egyetlen mondat
az egész, nem több.
Felmerült már bennem az is, hogy az információ, azon kívül,
hogy totál lényegtelen nagyjából a moziba járó emberek 100 százalékának, simán
a címben is szerepelhetne: 119 perces, azaz két órás lesz a Marvel sorozat
lezáró része.
Ehelyett, mutatom, körül-belül mire számíts egy ilyen
cikkben:
„A Marvel stúdió vezetője, Robert Tiktok egy eheti
sajtótájékoztatón bejelentette, hogy várhatóan az előzetes vágások után, ha a
tesztközönség nem szól közbe, a karácsonyra bemutatásra kerülő „Vérplazma” című
Marvel mozifilm 119 perces lesz a vágás után. Tiktok még hozzátette, hogy a
rengeteg akció miatt hamar elrepül és reméli, akik megveszik a 12 literes currys
csirke ízesítésű pop corn, nem felejtik megenni azt, miközben a látványvilágtól
leesik az álluk! Leesett állal meg nehéz enni, mint tudjuk.”
Nos, ennyi kb. egy ilyen cikk. Találtál benn olyan lényegi
információt, ami nem puszta idő(d) rablás(a)?
Szerintem semmit.
Gyerekkorodban az történt volna, hogy az amerikai bemutató
után három hónappal egy remegő felvételű videokazettán megkaptad volna a
padtársadtól kölcsönbe, hogy este nézd meg, de holnapra hozd vissza. És te
hasonlóan remegő kézzel vetted volna át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése