Hálásnak lenni! (2021)

 Hálásnak lenni! (2021)

Azt hiszem, amikor az ember évente egyszer, általában vagy egy sorsfordító eseménynél vagy olyan karácsony-szilveszter közre időzítve számot vet önmagával, megfogalmazódhat benne egy olyan, számmal meg pont nehezen pozicionálható lista, amin azok az emberek szerepelnek, akiknek hálásak lehet akár az évben, akár folyamatosan, évtizedekre visszamenőleg.

Nekem is van ilyen listám, egészen sok névvel, de csak néhány nevet sorolok most fel, a teljesség igénye nélkül.

Az első nem nagyon lehet más, mint anyám, de ez most formális csupán, hiszen jelen esetben az élőkre koncentrálnék inkább. Szóval, egy ilyen listán a fiam anyja és a fiam szerepelnek legelöl, még akkor is, ha az anyukával nem tartom a kapcsolatot, a fiammal meg igen ritkán találkozom. Éli az életét és csak remélem, hogy sokkal sikeresebben fogja ezt tenni, mint én. 

Azután jönnek a tesók, rokon és barátok, akkor is, ha van, akivel az ember néha 5-10 év alatt ha egyszer találkozik. Ahhoz, hogy szeretettel gondoljak valakire, nem szükséges, hogy akár most is az életem része legyen. Már benn vannak a szívemben és azt a helyet úgy sem tölti be más, amit nekik sikerült. Ezért tudok sokszor hálával gondolni sok kollégámra és vendégemre is. Neveket nem is írok, mert azonnal lesz valaki más, aki most kimarad és abból lehetne sértődés, amit nem szeretnék. Mert a szívemben sokan vagytok, de az agyam már sokkal nehezebben segít a felsorolás összeállításánál. Pont ugyanazért megbízhatatlanabb, amiért egy verset sem tudok megjegyezni rendesen. Vagy születési dátumokat. Néha a legelemibb dátumokat is elfelejtem. Erről anyám is tudott volna mesélni, de a fiam is tud vagy a tesóim. Biztos benne van az is, mennyire kerülöm az ünnepeket. Talán, mert sosem éreztem azt, hogy ünnepelnem kellene. És mikor esetleg már-már jött a kedv, akkor hirtelen történt valami és megint elszállt a hozzáállásom.

Azért külön köszönet Zolinak, akinél legalább 1,5-2 évig hédereztem, amikor elveszítettem a lakást. Hálás vagyok Milán barátomnak is, aki munkát adott és kenyeret, ezzel olyan ember terhét vette a nyakába, amit szerintem ezerszer megbánt már. Azért még bírja egy kicsit... 

Cic-nek szintén hálás vagyok, mert ő biztos, hogy annak ellenére, hogy van baja neki is, ha más nem, egy pár órát és néhány doboz házi finomságot be tud áldozni, amikor már rég nem láttuk egymást. 

Idén nagyon hálás vagyok egy régi cimbinek és feleségének is, akiknek már nem merem a nevét leírni sem, annyit dicsértem őket év közben, de szerintem Robi és Edina anélkül is tudja, hogy rájuk gondolok, hogy megnevezném őket. Upsz...

A három tesóm és a családjaik szintén ha nem is hálával (kivétel a 14 literes leveses fazék miatt, amit azóta is örömmel töltök tele és Döncitől és Szanditól kaptam, tehát ott van hála is rendesen!) de szeretettel töltenek el. Tény, sok vizet nem zavarok az életükben, de jó érzés tudni, hogy vannak és igyekeznek sikeresen helyt állni. Nekik is csak azt kívánom, legyetek többek és sikeresebbek, mint én. Tudom, ez nem nagy dolog, de na!

Hálás vagyok Krisztának is, aki egy faramuci helyzetben biztosított nekem legalább 3 évre lakhatást és még ma is tartozom neki, kb. egy húszassal, szóval, Kriszta, ha ezt olvasod, add meg légyszi priviben a bankszámla számot, amit már kértem, hogy ne kelljen a postán küldenem a zsét, Megspórolnám a feladási díjat, mert hát nem keresek annyit mint rég. :)

Itt megköszönöm Lacinak és Katusnak, hogy szereztek egy albérletet, ahol most lakom, gondolom, sokáig. Mondjuk, ne felejtsük el, hogy nektek ennél többet is köszönhetek, hiszen ha most nem is itthon éltek, a családom tesó ágait leszámítva ti veletek vagyok legközelebb egymáshoz. Katussal persze nem buliztam annyit, mint Lacival, de talán lesz majd arra is mód. Lacit meg elvileg jövőre úgy is fogom látni.

A szoba most épp kupis.

Szeretettel gondolok olyan régi barátokra, cimbikre is, akik lehet, hogy egykor még egymással is jóban voltak, mára már néhányuknál lehet, hogy csak én maradtam közös pont. Főleg olyan törzsvendégekre gondolok, akikkel egykor volt néhány, munkán kívüli programom is. Szóval, mindig örömmel gondolok régi mozizásokra, kiruccanásokra, akár Balaton, akár Egerszalók volt a végcél, vagy csak a Duna pláza mozija. Szerintem, sokan el sem hinnék, mennyi kellemes, néha csak egy-egy órás közös programra is milyen szentimentális szeretettel gondolok vissza. Frankón, ha valaki ma elém áll és megemlíti, hogy emlékszem-e rá és a válaszom egy nem, az legalább olyan fontos, mintha igent mondanék. Mert olyan sok mindenre emlékszem, hogy az is kiemelkedő teljesítmény, ha valakire meg nem!

Jól megmagyaráztam, mi?

Köszönöm azoknak és az elmúlt évet, akikkel közösségi oldalon kerültem interakcióba. A többségüket kedvelem. 

A végére hagytam a hölgyeket, akikre mindig örömmel gondolok vissza. Na, itt tényleg nem használnék neveket. Főleg, mert van olyan, akinek kifejezetten ciki lenne beismernie, hogy valaha is láttam meztelenül. Hát, még ha más is történt.

Js, és csak, hogy tiszta legyen, szoktam gondolni még visszamenőleg akár még az osztálytársaimra is, akikkel hónapokig voltam egy terembe zárva, vagy egy-egy emberre, aki keresztezte az utamat, az elmúlt, közel ötven év alatt. Fura, de többször jutnak eszembe azok, akik pl. munka közben megloptak... :) Nekik mondjuk az anyja is eszembe szokott jutni? De fura...

Szóval, kívánok mindenkinek boldog új évet, már ma!

És szeretettel gondolok azokra, akiket ismertem, de már nincsenek velünk mostanra, legyenek akár egy szülő, rokon vagy egy törzsvendég, akivel néha csak együtt buliztunk. 

Szebb életet kívánok mindenkinek itt vagy odaát!