Blog: Az a múzsa dolog...

Régen, mikor még kölyök voltam, úgy véltem, hogy a múzsa dolog az összefügg a férfi és nő közötti kohézióval, amely egyszerűbb megfogalmazásban annyit tesz: szerelem.
Ma már tudom, hogy ez valójában nem ennyire bonyolult. Elég, ha a környezetemben pl. egy olyan csaj van, akit szeretnék megnevettetni és ha neki nyomatom a blődségeimet, nem kell, hogy bárki szerelmes legyen, elég, ha jön az ihlet és nyomod a sódert.
Mert az meg jön.

Jelenleg a legnagyobb problémám, hogy nem rögzítem azt a rengeteg faszságot, ami kijön a számon, mert a közönséget nézve, humor akad benne. Nem feltétlenül a minőségi, igényes poén, az a Woody Allen féle, intellektuális humor, hanem az a sokkal bazáribb, olcsóbb humor, ami egy fokkal jobb csak a fingós-böfögős vicceknél.

Mióta összefutottam a lánnyal, sokkal minőségibb poénokat nyomok. Néha még én is jól szórakozom. De ennek bizonyítéka az lenne, ha ezeket valamilyen formában rögzíteném. Mert milyen már a közönségnek azt állítani; képzeld, tegnap volt egy jó viccem!
Ez így komolytalan. Neked már most szükséged van a poénra. Első kézből, a kezeim által. Nem elég, hogy megrázok előtted egy apró fiolát, hogy - nesze - van benne egy drága parfüm. Ez így kevés.
Le kell, hogy hengereljelek hatalmas humorommal. Az kell, hogy bepisilj!
Hogy amikor olvasol, kezdjen el folyni belőled a sárga.

És ezzel el is jutottunk a fingó-böfögős poénokhoz, csak annak is a legaljához, a hányós-szaros viccekhez!
Mennyi kellett?
Kábé három bekezdés.

Beszarok!

Blog: Társkeresős nyögve-nyelős: coco

Nem vagyok benne biztos, hogy nem egy fiktív társkereső, fiktív adatlapjának fiktív karaktere látható az alábbi képen, de érdemes elmerülni az információkban, amelyeket megoszt velünk a magát simán szépségnek aposztrofáló, 71 éves hölgy, aki a fotóján max. hatvannak, ha kinéz.

Ötven év után úgy látszik, az ember a biztosat felcseréli a bisztosra. Ez mondjuk nem probléma. Viszont úgy látszik, a korral az előítéletek nem, hogy múlnának, hanem bevésődnek. Mondjuk eléggé beszűkült piac lehet a magyar és egyben Kaliforniai urak.
Az mondjuk elég sértő, hogy ha nem is akar visszatelepedni, egyetlen tollvonással egyenlőségjelet húz a magyar fiatalság és a kihasználó pasik közé.
Köszönjük Emese!
Viszont nem érzem, hogy itt a szerelem lenne a lényeg, hiszen külön ki van hangsúlyozva, hogy reménybeli jövőbelink nem lehet más a jómód mellé, mint orvos, ügyvéd vagy üzletember, ami viszont elég tág fogalom lehet.

Blog: Helyes! Írás!

Mindig örültem annak, hogy az átlagnál helyesebben írok. Nem vagyok persze tévedhetetlen, de azért igyekszem. Az automatikus javítás is segít persze, hiszen többnyire megfelelő helyeken húzza alá a hibáimat, de ha valamit jól csinálok, akkor a végén alig látok aláhúzást.
Aztán belebotlottam egy helyesírás tesztbe és nem lett az igaz. 15-ből csak 14-et tudtam illetve találtam el.
Persze néhány kedves kollégám azonnal jelezte, hogy ők mennyivel jobb eredményt értek el és segítenek, ha megakadnék.
Az egyetlen problémám ezzel az, hogy mindkettő hülye, mint a segg...
Nem, erősen fogalmaztam, ezt javítom.
Mindkettő szellemileg alultáplált, ha írásról van szó, így csak azt tudom elképzelni:
a.) Csaltak a visszalépéses módszerrel, míg a teszt jó nem lett.
b.) A világ két legnagyobb mázlistájáról van szó.
c.) Gugli.
d.) Tényleg tudnak, de ezt kizárnám! KIZÁROM!!!

Mivel az eset nem most történt, vissza kellett keresnem, de siker koronázott. (Fogalmazási hiba...)

Valahogy így nézett ki a párbeszéd:

A "malyd" szócska direkt lett elírva. Hiába hívod fel rá a figyelmünket, nem ér pontot.

Gondoltam, hogy azért ez nem rossz eredmény, de, hogy pont e két kis sakál jött örömködni, hogy ők mennyire tudnak, azért az véres bosszúért kiáltott.
Persze Stefit nem bántom, mivel az öcsém és a családon belüli erőszak igényeimet épp eléggé kielégíti a "Trónok harca" sorozat.
Ildikének meg nehéz érdemben fricskát küldenem, mert az iróniára nem fogékony, és ha tényleg elég hosszú körmondatot fogalmazok meg felé, akkor nem is érti. (Szóbeli alázás...)

Szóval, később Stefivel együtt dolgoztam és az étteremben, ahol Svédasztalos menüvel várjuk a vendégeket több tábla van kihelyezve, hogy arra krétával felírhassuk, hogy melyik étel tálaló edényben mi vár a kedves vendégünkre. (A "felírhassunk" szavunkat először rosszul írtam, de senki sem tudja meg. Tőlem ugyan soha...)
Stefi, mivel szépen ír - és tesztje után, úgy vélnéd, helyesen is - megnyerte ezt a feladatot magának. Tényleg szépen kanyarítja a betűket, akár egy címfestő. Persze, még így is előfordul, hogy a vendég rákérdez, melyik tálaló edényben van a kiírt leves, de már röhögés nélkül is ki tudom mondani, hogy amelyik felett a felirat, az alatt a megnevezett leves található. Kezdetben még hozzá tettem, hogy mivel úgy logikus, de a legtöbb vendég vagy pimaszságnak vette cinikus beszúrásomat, vagy tényleg úgy gondolta, hogy az nem lenne logikus és ezért értetlenül pislogott.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy később, amikor én írtam ki a leveseket, nyilat rajzoltam a felirattól a hatalmas lábasig. Persze, még így is volt egy kérdés: - Amelyikre a nyíl mutat, abban az van? - de megoldottam azzal, hogy lehúztam a fejem a pult mögött, amíg megnyugodtam. A röhögésemet sikeresen álcáztam csuklásnak.

Szóval, egyik nap Stefi kiírta a leveseket és mivel elbambultam, csak mikor már javában benne voltunk a menüztetésben, akkor tűnt fel valami:

Nézem a szót, forgatom az agyamban, ízlelgetem.
- Te, Stefi, a kakukk helyesen nem így van! Elbasztad.
Persze nem ő lenne, ha kinyögni, hogy elbaszta, ezért már jött is a focistákra oly jellemző védekezés - mivel nem csak a pályán kerülik a felelősséget, hanem azon kívül is, azonnal eldobják magukat, ha úgy van és kezeiket a térdükre kulcsolják, miközben fájdalmasan hörögnek.
- Nem basztam el, csak siettem...
- Aha. Akkor most lassabban kéne javítani. (És miközben elment a szivacsért - törlőkendő, nem szivacs - gyorsan megörökítettem a bizonyítékot, habár akkor még nem is jutott eszembe a korábbi helyesírás teszt.
Hanem aztán pár nappal később megkaptam a kegyelemdöfést:

- Te, Stefi, a curry-s helyesen nem így van! Elbasztad.
- Nem basztam el, csak akik idejárnak, azok nem értenék a c-vel és y-nal írnám.
- Te most viccelsz?
Akkor ott, hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy ironizál vagy közben rájött és csak ment.
Azért az utókornak érdemes megőriznem ezt a két kis mementót és van egy érzésem, hogy lesz még később.

Mondjuk az furcsa, hogy a vendégek közül egy sem tett a feliratra megjegyzést és bár vártam, egy sem kérdezett rá, hogy tényleg belefőztünk e némi kőris fát a levesbe, hogy pikánsabb legyen.
Vagy én vagyok hülye, vagy a magyar nyelv a curry-t körinek magyarította, míg aludtam egyet?

Most már csak Ildikén kell behajtanom a tartozást, de azt hiszem, egyszerűbb lesz, ha baseball ütővel verem agyon, bár, lehet, hogy utána a földön fetrengve rákérdezne, hogy ez most komoly volt e?