Régen, mikor még kölyök voltam, úgy véltem, hogy a múzsa dolog az összefügg a férfi és nő közötti kohézióval, amely egyszerűbb megfogalmazásban annyit tesz: szerelem.
Ma már tudom, hogy ez valójában nem ennyire bonyolult. Elég, ha a környezetemben pl. egy olyan csaj van, akit szeretnék megnevettetni és ha neki nyomatom a blődségeimet, nem kell, hogy bárki szerelmes legyen, elég, ha jön az ihlet és nyomod a sódert.
Mert az meg jön.
Jelenleg a legnagyobb problémám, hogy nem rögzítem azt a rengeteg faszságot, ami kijön a számon, mert a közönséget nézve, humor akad benne. Nem feltétlenül a minőségi, igényes poén, az a Woody Allen féle, intellektuális humor, hanem az a sokkal bazáribb, olcsóbb humor, ami egy fokkal jobb csak a fingós-böfögős vicceknél.
Mióta összefutottam a lánnyal, sokkal minőségibb poénokat nyomok. Néha még én is jól szórakozom. De ennek bizonyítéka az lenne, ha ezeket valamilyen formában rögzíteném. Mert milyen már a közönségnek azt állítani; képzeld, tegnap volt egy jó viccem!
Ez így komolytalan. Neked már most szükséged van a poénra. Első kézből, a kezeim által. Nem elég, hogy megrázok előtted egy apró fiolát, hogy - nesze - van benne egy drága parfüm. Ez így kevés.
Le kell, hogy hengereljelek hatalmas humorommal. Az kell, hogy bepisilj!
Hogy amikor olvasol, kezdjen el folyni belőled a sárga.
És ezzel el is jutottunk a fingó-böfögős poénokhoz, csak annak is a legaljához, a hányós-szaros viccekhez!
Mennyi kellett?
Kábé három bekezdés.
Beszarok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése