Blog: Helyes! Írás!

Mindig örültem annak, hogy az átlagnál helyesebben írok. Nem vagyok persze tévedhetetlen, de azért igyekszem. Az automatikus javítás is segít persze, hiszen többnyire megfelelő helyeken húzza alá a hibáimat, de ha valamit jól csinálok, akkor a végén alig látok aláhúzást.
Aztán belebotlottam egy helyesírás tesztbe és nem lett az igaz. 15-ből csak 14-et tudtam illetve találtam el.
Persze néhány kedves kollégám azonnal jelezte, hogy ők mennyivel jobb eredményt értek el és segítenek, ha megakadnék.
Az egyetlen problémám ezzel az, hogy mindkettő hülye, mint a segg...
Nem, erősen fogalmaztam, ezt javítom.
Mindkettő szellemileg alultáplált, ha írásról van szó, így csak azt tudom elképzelni:
a.) Csaltak a visszalépéses módszerrel, míg a teszt jó nem lett.
b.) A világ két legnagyobb mázlistájáról van szó.
c.) Gugli.
d.) Tényleg tudnak, de ezt kizárnám! KIZÁROM!!!

Mivel az eset nem most történt, vissza kellett keresnem, de siker koronázott. (Fogalmazási hiba...)

Valahogy így nézett ki a párbeszéd:

A "malyd" szócska direkt lett elírva. Hiába hívod fel rá a figyelmünket, nem ér pontot.

Gondoltam, hogy azért ez nem rossz eredmény, de, hogy pont e két kis sakál jött örömködni, hogy ők mennyire tudnak, azért az véres bosszúért kiáltott.
Persze Stefit nem bántom, mivel az öcsém és a családon belüli erőszak igényeimet épp eléggé kielégíti a "Trónok harca" sorozat.
Ildikének meg nehéz érdemben fricskát küldenem, mert az iróniára nem fogékony, és ha tényleg elég hosszú körmondatot fogalmazok meg felé, akkor nem is érti. (Szóbeli alázás...)

Szóval, később Stefivel együtt dolgoztam és az étteremben, ahol Svédasztalos menüvel várjuk a vendégeket több tábla van kihelyezve, hogy arra krétával felírhassuk, hogy melyik étel tálaló edényben mi vár a kedves vendégünkre. (A "felírhassunk" szavunkat először rosszul írtam, de senki sem tudja meg. Tőlem ugyan soha...)
Stefi, mivel szépen ír - és tesztje után, úgy vélnéd, helyesen is - megnyerte ezt a feladatot magának. Tényleg szépen kanyarítja a betűket, akár egy címfestő. Persze, még így is előfordul, hogy a vendég rákérdez, melyik tálaló edényben van a kiírt leves, de már röhögés nélkül is ki tudom mondani, hogy amelyik felett a felirat, az alatt a megnevezett leves található. Kezdetben még hozzá tettem, hogy mivel úgy logikus, de a legtöbb vendég vagy pimaszságnak vette cinikus beszúrásomat, vagy tényleg úgy gondolta, hogy az nem lenne logikus és ezért értetlenül pislogott.
Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy később, amikor én írtam ki a leveseket, nyilat rajzoltam a felirattól a hatalmas lábasig. Persze, még így is volt egy kérdés: - Amelyikre a nyíl mutat, abban az van? - de megoldottam azzal, hogy lehúztam a fejem a pult mögött, amíg megnyugodtam. A röhögésemet sikeresen álcáztam csuklásnak.

Szóval, egyik nap Stefi kiírta a leveseket és mivel elbambultam, csak mikor már javában benne voltunk a menüztetésben, akkor tűnt fel valami:

Nézem a szót, forgatom az agyamban, ízlelgetem.
- Te, Stefi, a kakukk helyesen nem így van! Elbasztad.
Persze nem ő lenne, ha kinyögni, hogy elbaszta, ezért már jött is a focistákra oly jellemző védekezés - mivel nem csak a pályán kerülik a felelősséget, hanem azon kívül is, azonnal eldobják magukat, ha úgy van és kezeiket a térdükre kulcsolják, miközben fájdalmasan hörögnek.
- Nem basztam el, csak siettem...
- Aha. Akkor most lassabban kéne javítani. (És miközben elment a szivacsért - törlőkendő, nem szivacs - gyorsan megörökítettem a bizonyítékot, habár akkor még nem is jutott eszembe a korábbi helyesírás teszt.
Hanem aztán pár nappal később megkaptam a kegyelemdöfést:

- Te, Stefi, a curry-s helyesen nem így van! Elbasztad.
- Nem basztam el, csak akik idejárnak, azok nem értenék a c-vel és y-nal írnám.
- Te most viccelsz?
Akkor ott, hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy ironizál vagy közben rájött és csak ment.
Azért az utókornak érdemes megőriznem ezt a két kis mementót és van egy érzésem, hogy lesz még később.

Mondjuk az furcsa, hogy a vendégek közül egy sem tett a feliratra megjegyzést és bár vártam, egy sem kérdezett rá, hogy tényleg belefőztünk e némi kőris fát a levesbe, hogy pikánsabb legyen.
Vagy én vagyok hülye, vagy a magyar nyelv a curry-t körinek magyarította, míg aludtam egyet?

Most már csak Ildikén kell behajtanom a tartozást, de azt hiszem, egyszerűbb lesz, ha baseball ütővel verem agyon, bár, lehet, hogy utána a földön fetrengve rákérdezne, hogy ez most komoly volt e?