Az én anyámat blog: Egy férfi véleménye a gyerekes anyukákról...

...és egy másiké is.

Ahhoz, hogy beinduljon a bejegyzés, előbb berakom a fényképet, amely egy facebook csoporton belül borzolta a kedélyeket:

Nem állítom, hogy pont így fogalmaztam volna meg magam is, viszont van egy barátom, aki hasonló véleményen van, csak finomabban írta körül:

"Elmúltam harminc. Szeretnék egy barátnőt, de nem olyat, akinek gyereke van. Ha gyereke van, hendikeppel indulsz. Az első a gyerek lesz. Bármikor. Te a második. Ha a gyerek a sajátod, belefér, mert érte élsz. De ha nem az enyém...? Kell nekem olyan nő, akinek a második vagyok, bármi legyen? Vagy kell az nekem, hogy más gyerekét nevelgessem, hogy végül megkapjam: - Nem vagy az apám!
Nem!
Nekem nem kell olyan nő, akinek van egy, két, három gyereke. Nekem sincs. Olyan nőt akarok, aki gyermekileg/gyermekien tiszta. Olyan nőt, aki nem más gyermekét nevelgeti, hanem a miénket.
Nem vagyok kíváncsi rá, hogy amikor randizgatunk, akkor állandóan egy olyan gyerek jelenlétét kell megszoknom, akinek nem vagyok az apja. Olyan nőt akarok barátnőnek, feleségnek, aki velem képzeli el az életét, nekem akar szülni és nem osztja meg figyelmét irántam és a korábbi, nyilvánvalóan sikertelen kapcsolata között.
Meg az sem érdekel, hogy egy idegen gyerekének kelljen megfelelnem.
Nem elég rövid ehhez az élet?
Nem csak egy életem van?
Miért akarnék olyan nőt, akit nem elég, ha el tudok varázsolni, ezt meg kell tennem a gyerekével is, aki, ha nincs szerencsém, riválist lát bennem?
Aki, bármit teszek, azt akarja, tűnjek el és jöjjön vissza az apja.
Vagy aki, egyszerűen le sem szar, mert nem érdeklem.
És miért akarnék plusz feszültséget magamnak azzal, hogy bevállalom gyerekestül és hétvégenként még ez exével is találkoznom kell, ha nincs szerencsém.
Sőt, ha problémás, harcoljak azzal is?
Nem!
Harminc elmúltam, ezért egy olyan nőt keresek, akinek nincs gyereke, aki engem akar apának és akivel, szerencsés esetben, együtt neveljük fel a gyermekünket.
Ha nem működik, legalább egy tiszta nővel indultam neki, nem olyannal, aki korábban már befuccsolt.
Ha lesz gyerekem, lehet, hogy engedékenyebb leszek ebben a kérdésben, de addig, kb. annyit várok el a partnertől, amennyit én is beleteszek."

Kb. ez volt a monológ, amit végig hallgattam és férfiként - akire rá lehet sütni, hogy soviniszta gondolkodású vagyok - azt kell mondjam, bizonyos okokból tökéletesen megértem a hozzáállást.

Más szempontból közhelyes mondás, hogy a "Szerelem vak".
De hölgyek, ha egy pasi nem választ titeket, mert van gyereketek, azt ennek függvényében kéretik elbírálni.
Amennyire nektek fontos egy baba, a férfiaknak legalább annyira fontos egy szerető.
Hát akarnátok olyan pasit, akinek van egy szeretője???

Az én anyámat...