A névnapozás az nekem egy mondvacsinált ünnep. Csak azért találtuk ki, hogy legyen miért bebasznunk. Meg egyébként is, minek ünnepeljek egy olyan napon, amikor eleve dolgozom, pihenni nincs mód és még csak össze sem jön semmi.
Azt se felejtsük el, hogy mi én a nyomorult kis megszólításomat ünnepelném, egy egész bolygó élteti a nőket, aki sosem volta és még csak nem is túl rendszeresen ápolom velük azt a kapcsolatot, amit amúgy én meg szoktam ünnepelni otthon, pezsgő bontással...
Majd pont én fogok itt Tamáskodni, miközben az élet csodáit kellene piedesztálra emelni?
Már eleve nyomott voltam egész nap, mert a nátha kerülgetett. A torkom egyértelmű jeleket adott. A közérzetem minősége folyamatosan csökkent, majd kora este, hat körül tetőzött. Lett volna dolgom is - néhány fotó készítése egy étterem oldalának - ugyanakkor a kolléganőmet is sajnáltam, mert az is szívott velem egész nap, de nem sikerült estére két váltást intézni, viszont nekem mennem kellett.
Hatkor megjött üzletvezető néni és ahogy megbeszéltük korábban, leváltott. Akkor már tudtam, hogy ha hazaérek, tea lesz a vacsorám, leszámítva a sertés combot, amit egybe akartam sütni. Amikor még nem értem haza, nem tudtam, hogy csak tea lesz a vacsorám, mert a hús,... megadta magát. Akciós húsnak büdös a leve.
Hátramentem az öltözőbe, hogy megszabaduljak némi hascsikarástól és beevickéltem a személyzeti mellékhelységbe. Azt tudni kell, hogy a vécécsésze tökéletesen elfér a kicsi, erre a célra kialakított helységbe. És én is.
Csak a combjaim nem.
Ahhoz, hogy használjam, groteszk módon kell rákuporodnom, miközben az egyik oldalamat vagy rápréselem a csempézett falra, vagy a seggem nem pont a lyuk fölött fog elhelyezkedni.
Ezt úgy kell elképzelned, hogy...
Nem, valójában ezt nem kell elképzelned.
Ettől függetlenül néha használni vagyok kénytelen és mindig megfogadom, hogy ez az utolsó. De mindketten tudjuk, hogy ezt megfogadni butaság. Isten gondoskodik róla, hogy szavad szegd, a hasmenés pedig egyenesen egy próbatétel, amelyet bűnösökre ró ki. Akkor is, ha nem tudod, mi a bűnöd. Ettől függetlenül, néha ott fogsz kuporogni a fajanszon és igyekszel hamar szabadulni.
Nos, én is szabadultam, azután...
Hogyan is fejezzem ki magam irodalmian, kulturáltan és megfelelően szofisztikáltan?
Szóval, jött a pisi. Erre nem voltam száz százalékban felkészülve. Ott nem. Akkor nem. Utólag meg már hiába vagyok okos.
Szóval, mire végeztem hátul, fel is kellett mosnom és a bokszerem nedvszívó képességét is megfelelően teszteltem. Harapja. Viszont gyorsan kihűl, ellenben nem szárad meg.
És akkor még volt egy utam, amit a hátam közepére sem kívántam. Elbúcsúztam csalódott kolléganőmtől és elsántikáltam, gatyámat igazgatva. (Egy nappal korábban említette másik kolléganőm, hogy a nehéz napokra van nála több tartalék bugyi is, ha úgy hozza a szükség. Meghajolok a női előrelátás előtt.) Ha a nedves holmi nem lenne elég, még a combomon lassan kialakult és csupán csak akadályoztatásomat elősegítő pattanás is irritálta a fájdalomküszöbömet. Erre legalább egy régi ismerőstől kaptam egy jó ötletet, amit majd később fogok alkalmazni.
Végül este tíz után értem haza, akkorra már sajgó torokkal, célomat sem sikerült elérnem, világosban ismét próbálkozom majd.
A Határ úti No.1.-es gyros-tól vett húsos pita otthoni fogyasztásra alkalmatlan húsdarabot is tartalmazott. Két viszonylag elég nagy csirkebőrös falatot, amit visszaköptem a tálcára. Első és utolsó vásárlásom volt a helyen. A halálom, ha nincs átsütve a hús és fahéjas lecsengése van a falatoknak.
Akkor már főztem a teámat és a mosógépben forgott a cuccom.
Volt még két tálca sertés combom is, amit egyben kívántam megsütni. Hajnalra kész lett volna, holnap cimborámat már vendégül is láthatom rá.
A fedőfólia feltépésével leírhatatlan és kézzel körülhatárolható szagfelhő képződött a konyhában. Az akciós hús nem bírta ki a két napot a hűtőben. Ezen már meg sem lepődtem. Szépen összeszedtem az összes szemetet a konyhában - kivétel a szelektívet, mert azokat ünnepi keretek között szoktam hetente - vagy havonta - likvidálni - és kidobtam mindent. Ezek után már nincs kedvem felfőzni a májas zöldséglevest. Majd éjfél után, amikor már megtört a névnapos átkom.
Ja és köszönöm mindenkinek, aki felköszöntött a nevem napján!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése