Nem vagyok teljesítményemre büszke.
Egy ideje Zoli barátomnál kell csöveznem - az albérlet keresése nem egyszerű feladat - és igyekszem úgy beilleszkedni az életébe, hogy azért ne zavarjam túlságosan. (Este, mikor lefekszik meló előtt, lenémítom a számítógépet és feliratos filmeket nézek. stb.)
Valamelyik nap mostam. A fürdőszobát a konyhától egy fa tolóajtó választja el. Mikor becsuktam, rosszul számoltam ki az erőmet és kicsúszott a kezemből, nekicsapódva a keretnek. Azonnal letört egy darabot a gyönyörűen egyenesre csiszolt keretezésből, legalább tíz centis fehér faléteget mutatva a világnak, amit a vak is kiszúr, amint belép a lakásba. Tudni kell, hogy Zoli annak idején úgy festetettet falat, hogy gyakorlatilag szögmérővel, spatulával és minden egyébbel egyenesítették ki a falon a glettelést és festést. Tényleg csodaszépen!
Ezt sikerült elbarmolnom egy pillanat alatt.
Az, hogy a megfelelő eszközöket meg kellett vennem a javításhoz, az a kisebbik gond.
A nagyobbik, hogy szakmailag egy nulla vagyok, ha felújításról, lakásépítésről van szó.
Erre be kell foltoznom egy lyukat a falon.
Körbe jártam a környéket, megfelelő bolt után. Egy fiatal nő gyorsan beavatott az alapokba is. Nyomós glettet vettem - van hivatalosabb neve is, de ki tudja azt megjegyezni, aki olyan hülye ehhez, mint én? - meg csiszoló papírt. Az egyengetést majd késsel... Persze, annyi eszem volt, hogy a letört darabot betettem egy nylon tasakba, hogy megfelelő festéket tudjak kikevertetni hozzá.
Elképzelésem szerint észrevehetetlenül fogom befoltozni a lyukat.
A valóságban inkább szóltam Zolinak, hogy valamennyire fedni fogja a gitt és a festék a hibát, de ha gondolja, hívja ki a szakit és fizetem a helyreállítást.
Legyintett egyet rá.
De azóta megvárom, míg előbb elalszik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése