2018. február 13., kedd

Blog: Allergiások kontra SONY stúdió

Bár egyenesen utálok közhelyekkel dobálózni, néha automatikusan ilyesmik jutnak az ember eszébe, ha valami olyasmiről olvas, amin fennakad a szeme és az agya.

Az angliai Sam Rose - tök mindegy, ki az - klaviatúrát ragadott és csalódottságának adott hangot, miután gyermekével megtekintették a Péter nyuszi kalandjainak előzetesét, mert abban az egyik emberi karaktert a nyuszik úgy teszik ártalmatlanná, hogy tudva az ételallergiájáról, egy szem szedret lőnek csúzlival a szájába és a karakter, akit Brendan Gleeson fia, Domhnall Gleeson játszik, elájul.

Történetesen Sam Rose gyermeke is ételallergiával küzd. Ettől még megkockáztatom, hogy erősen túlreagálták az olcsó poént egy butuska mesefilmben. (Az előzetes alapján én például pont ugyanúgy ki fogom hagyni a Péter nyuszit, mint tettem sok hasonló animált karakteres-élőszereplős film esetében, mert egyszerűen túl ostobának tartom őket, hogy időmet pazaroljam rájuk. A Roger nyúl a pácban üdítő kivétel!) Sam Rose arra hivatkozott, hogy az allergia túlságosan kockázatos betegség, amellyel ilyetén viccelni minimum felelőtlenség.
A SONY pedig nem kívánt belemenni a vitába, ezért inkább bocsánatot kértek és igyekezték abba az irányba terelni az észrevételt, hogy bár viccesen, de egy komoly problémára kívánták ráirányítani a közösség figyelmét.

Persze Sam Rose unatkozó mozinéző nem egyedül ugrott a cégnek, mert közben az amerikai Kenneth Mendez is megtekintette a filmet, aki meg történetesen az Amerikai Asztmások Allergiások Alapítványának az elnök-vezérigazgatója. Szintén nem volt elragadtatva tőle, hogy a mesefilmben a nyuszik szinte meggyilkolják az egyik karaktert.

Nos, innen Magyarországról írnám akkor nektek, ha a mérgezéses likvidálás kényes a gyomrotoknak egy mesefilmben, akkor igenis menjünk képmutató módon vissza a gyökerekhez - habár meglátásom szerint jelen esetben a nehezményező fél a gyökér... - és az összes olyan gyermekmesét tegyük indexre, sőt, égessük el, hogy ír(ói)magja sem maradjon, amelyben bármilyen módon megmérgeznek szereplőket.

Kezdeném mindjárt egy 80 éves klasszikussal, az 1937-ben bemutatott "Hófehérke és a hét türpével", mert abban gyakorlatilag egy almát használnak fel mérgezéses gyilkossághoz. Igaz, ott a szereplő magára a méregre allergiás, nem a gyümölcsre, de a nyúl Péternél sem a szedertermesztők emelték fel a hangjukat, amiért egy igen egészséges gyümölcsöt lehetetlenít el a film, hanem azok, akiknek a szervezetébe kerülve, károkat okoz.

- Meggyilkoltunk egy embert? Ugyan kérem, az csak egy színész...

Csodálkozom, hogy 1937-ben nem tiltották be ezt a remek mesét, hiszen borzalmasan prűd volt még akkor Amerika - ma is - és csak egy alig tini lakik együtt benne egy csapatnyi törpével. A végén meg egy feltehetően felnőtt herceg smárolja le a kiskorú hősnőt.
Csoda, hogy az almatermesztők nem égették el a mester-kópiákat, hiszen milyen rossz reklám már, hogy egy gyönyörű, piros alma legyen az oka a főszereplő halálának, még akkor is, ha kicsit szélsőségesen rásegítenek, némi mérges folyadékkal.

Szóval, egyesek szerint nem vicces asztmás emberekkel humorizálni.
Ezt is megértem, de azt hiszem, akkor a paródia filmek nagyját is törölhetjük, hiszen a legtöbben valamelyik kisebbséget biztosan fekete humor tárgyává teszik.
Azonnal eszembe jutott pl. a Horrorra akadva első része, amikor a gyilkos utoléri a szöszi menekülő lányt és mellbe szúrja, de a leányzó nem hal még meg, hiszen a kés csupán a mellébe telepített szilikont lyuggatta ki.
Nem emlékszem, de akkor felszólaltak a szilikon mellű nők érdek-képviseletétől bárkik, hogy mennyire nem vicces ilyen nőkből gúnyt űzni?
Vagy ott vannak a számomra szinte értékelhetetlen Adam Sandler filmek, amelyekben sokszor rossz szemű karaktereket tesznek meg humoros relief karakternek. Az Amerikai vakok és csökkent látású személyek szervezete nem szokott tiltakozni az ellen, hogy ezzel a fogyatékkal élő emberekkel nem viccelünk?

Ha minden filmben azt nézném, hogy egy humorosnak szánt jelenettel kit sértek meg, akkor nem lehetséges, hogy hamarosan nem készülhetnek vígjátékok - amelyek, valljuk be, sokszor használnak bármilyen szélsőséges emberi tényezőt humorforrásként, beleértve bőrszínt, nemet, politikai vagy vallási hovatartozást...

A nytimes oldalának linkje: Nyúl Péter nem elég jó a nyúl béláknak.

Persze vitázhatunk napestig, hogy mennyire nem vicces amikor a semmirekellő, élősködő nyulak gyakorlatilag lenulláznak egy a földjét védő embert, de nehogy már egy gyerekmesén kérjünk számon bármit is, mert akkor ismét kukázhatjuk a fél gyermekkorunkat, hiszen a legtöbb Disney hercegnő gyakorlatilag aranyásó kategória, arról nem is beszélve, hogy az ábrázolásuk is milyen szexista már.
Arról nem is beszélve, hogy oké, hogy a nyulak a gyökér élősködők, de mennyi és mennyi ember él a földön, akik meg úgy gondolják, hogy az állatok mennyivel tisztább lelkű lények a gyarló emberekkel szemben. Akkor most őket sértsem meg???

Konklúzió: Lassan a gyerekmesék sem lesznek biztonságban.
Szerintem, lassan újra kell forgatni a "Reszkessetek, betörőket!", mert milyen példát mutat már az egyszeri gyereknézőnek az Amerikai átlagcsaládról, akik otthon hagyják egyik csemetéjüket?
Hát mennyire nem vicces már!
Arról nem is beszélve, hogy a kis pszichopata gyakorlatilag meggyilkol két felnőttet, csak túl puhára vágták a kész filmet és nem merték megmutatni, hogy a két betörő az első tíz percben feldobta volna a pacskert.
Videodrome itt vesézi ki ezt a megközelítést:



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése