Jelenleg a barátnőm igyekszik berántani magával ebbe a habos-babos, csipkés, rózsaszín, szívecskés világba.
Én pedig hagyom magam, mert miért ne?
Kaptam is tőle egy nem kicsi postaládát - korábban pedig egy filmes csapót, amire felírhatom a nevem és készülő filmem címét - amit nem tudom elképzelni sem, honnan ásott elő, de biztosan azért - mondta is - mert mindketten kedvelünk egy Keanu Reeves - Sandra Bullock mozit, a Ház a tónál-t.
Abban egy postaláda teremtett időalagutat két magányos ember között, akik lassan egymásba szerettek.
- Ezt a postaládát kapod tőlem, Valentin napra! - nevetett.
A nők imádnak funkció nélküli ajándékokkal kedveskedni a férfiaknak. Csak, míg a nők azt nézik, hogy valami cuki - plüss maci - orgazmikus - egy doboz bonbon - vagy bármi kis butaságot, addig a pasik jobban örülnek az olyasminek, amit a gyakorlatban is tudnak használni.
Jelen esetben elfogadtam.
Akkor még nem tudtam, hogy ez az ajándék is egy apró csoda.
Először teljesen üres volt. Azt az instrukciót kaptam, hogy gondosan csukjam be és várjam, hogy a láda jelezze, kaptam valamit.
Nem hiszek az ilyesmiben, de azért kipróbáltam.
Egy perc sem kellett és tényleg történt valami. A dobozból kopogó hang szűrődött ki és a táblácskája peckesen felállt.
Kirázott a hideg. Azután kinyitottam és belém szorult a levegő.
Tele volt édességgel!
Nem tudom, hol lehet ilyesmit kapni, de baba, ahol vetted, megnéznéd, hogy nem árulnak ugyanilyet sörösüveggel???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése